Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
2 Képújság 1988. november 26. Folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) lenségének adott hangot a bérklub megszüntetésével kapcsolatban. Az intézményt nem is olyan régen a stabilizációs program egyik fontos elemeként említették a szaksajtó cikkei, a kormány tisztségviselőinek nyilatkozatai. KŐRÖS GÁSPÁR (Bács-Kiskun m., 4. vk.), a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsának vezető titkára hangsúlyozta: az ifjúság, a nagycsaládosok, az alacsony nyugellátásból élők helyzete kritikussá vált. A lakosság 7-10 százaléka a létminimum, 25 százaléka a társadalmi minimum alatt él. A szükséges teendők között említette a reálbérek stabilitásának megteremtését, hozzátéve: ehhez nélkülözhetetlen a bérreform előkészítésének meggyorsítása, mielőbbi bevezetése. SÁGI GÁBORNÉ (Fejér m., 10. vk.), a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat csoportvezetője úgy ítélte meg, hogy az irreális tervek időszaka még mindig nem zárult le. Felfoghatatlannak tartotta, hogy a gazdasági szakemberek miért nem reagáltak időben a különböző, veszélyt jelző felvetésekre. Lép Ferenc Lép Ferenc a hozzászólásokat hallgatva arra gondolt, hogy mégsem szólal fel a novemberi ülésszakon, mert a hozzászólások zöme a termeléshez kapcsolódott. De végül is a felszólalás mellett döntött, mondván: az oktatásügy, ha nem közvetlenül, de közvetve mégiscsak rendkívül szorosan ösz- szefügg az értéket előállító termelési szférával. A többi közt a következőket mondotta: Tisztelt Országgyűlés! A szokásostól eltérően hozzászólásomat egy idézettel kezdeném, amely Platóntól való és így szól: „...ha az ifjak gondozása és nevelése helyes úton halad, akkor az állam hajója biztosan halad előre; ha ellenben baj van a nevelés körül - arról jobb nem is beszélni...” Én mégis úgy gondolom, hogy a stabilizációs program kapcsán erről itt és most beszélni kell, mert Eötvös József szavai szerint: „A nemzet jövőjét kockáztatjuk a közoktatás elhanyagolásával.” Hozzászólásom megfogalmazásánál komoly gondot okozott nekem az, hogy a Tisztelt Ház előtt ne kizárólag a pedagógusok helyzetéről, gondjairól, jogos igényeiről szólja, habár azok egy részét a kormány éppen a napokban ismerte el azzal a túlóra fedezetére szükséges 1,8 milliárd forinttal, amelyet már január elsejétől kellett volna a bruttósításhoz biztosítani. Szándékom az, hogy a szoronFEHERNE EKE KATALIN (Borsod m., 10. vk.), a Borsodi Vegyi Kombinát meo-csoportvezetője a Minisztertanács munkaprogramjának mérlegét vonta meg, egyfajta képviselői szemszögből. Úgy értékelte, hogy a meghirdetett célok elérésének fontos feltétele volt a bizalom megszerzése és megtartása határainkon kívül és belül. FEKETE JÁNOS (Békés m., 11. vk.), a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese elmondotta, hogy Magyarország fizetőképességének külső megítélése továbbra is jó. Ebben nagy szerepe van a Magyar Nemzeti Banknak, amely a nehéz időkben, így 1956-ban vagy 1982-ben is mindig eleget tett fizetési kötelezettségeinek. VIDA KOCSÁRD (Somogy m„ 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatóságának vezetője rámutatott: a kormányra ma óriási nyomás nehezedik, ezért keménykezű, következetes politikát kell folytatnia, amellyel kikényszeríti a cselekvést. Ezután LÉP FERENC (Tolna m„ 5. vk.) MÁV szertárfőnök-helyettes kapott szót. felszólalása gató napi gondjaink ellenére is felhívjam a figyelmet és kérjem a kormány nemcsak erkölcsi, hanem anyagi segítségét is, mert az oktatást rangjára kell emelni azért, hogy magunknak, de elsősorban gyermekeinknek biztosítsuk azt a lehetőséget, hogy a jövő által támasztandó szellemi színvonalnak meg tudjanak felelni. Úgy hiszem, az oktatás egészében az alapot az általános iskolákban folyó munka jelenti, ezért a továbbiakban arról a kezdeményezésről szólnék, amelyet a választó- körzetemben működő dombóvári Molnár György Általános Iskola pedagógusai indítottak el. Felhívásukban, amely a Pedagógusok Szakszervezete nyilatkozatára épült, megállapítják, hogy az alacsony nettó óradijak veszélyeztetik az iskola alapfunkcióinak ellátását. A túlmunka kötelezősége és a rendkívül alacsony óradíjak szembeállítják az iskolát az irányítókkal, a pedagógusokat a vezetőkkel, a pedagógustársadalom korosztályait egymással, valamint az utóbbi időben más társadalmi rétegekkel. Ilyen körülmények között képtelenek az új nemzedék eredményes felkészítésére. Felhívásukat elküldték több mint 3000 iskolába, 2500 levélben 72 000 aláírás érkezett. A válaszolók több mint egyharmada kiegészítéseket, követeléseket fogalmazott meg. Ezekből a levelekből minősítés nélkül idéznék egy-két gondolatot: „A nevelők szellemi kapacitásuk nagyobb részét pazarolják el olyan tevékenységre, amelyet diploma nélkül is el lehet végezni.” Vagy: „Nem fogadjuk el azt, hogy anyagi helyzetünk javítása csak akkor lehetséges, ha az ország gazdasági helyzete javul, ugyanis a logikai láncot fordítva tartjuk helyesnek, és nevezetesen: csak akkor javul az ország gazdasági helyzete, ha az értékalkotó munka párosul az egyén anyagi ösztönzésével, ha a tudás megszerzésében az egyén érdekeltté válik.” Vagy: „Az oktatás helyzetének megoldása nem tűr halasztást.” A költségek fedezésére forrásteremtő lehet: - a honvédelmi kiadások csökkentése, - az állami költségvetés átcsoportosítása, felesleges támogatások megszüntetése, - a munkásőrség költségeinek leépítése, - az állami, politikai apparátus létszámának és egyéb szervezeteinek csökkentése, vagy: „A sztrájkkal nem értünk egyet. Hisszük ugyanis, hogy a jogos kérések teljesítését ma még más eszközökkel is el lehet érni, s nincs szükség olyan munkabeszüntetésre, amely a pattanásig feszült helyzetben beláthatatlan következményekkel járna.” A dombóváriak a vélemények összegzése után a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkárát, a művelődési miniszter és államminiszter elvtársakat a sok aláíró képviseletében felkeresték, aggodalmukat fejezték ki a közoktatás állapota miatt és kérték a meglevő feszültségek mielőtti feloldását. Lép Ferenc a továbbiakban javasolta: Az 1989. évi költségvetés beterjesztéséig a művelődési és pénzügyi tárca, valamint a kormány fontolja meg az alábbi kérésemet:- Kapjon az oktatás a nemzeti jövedelemből rangjához illő, zavartalan működéséhez szükséges részesedést.- Kapjon a pedagógus olyan erkölcsi és anyagi elismerést, hogy fö hivatásának, a tanításnak tudja szentelni minden idejét és erejét. Több információt a helyi közigazgatástól! (MUNKA TÁRSUNKTÓL) A csütörtököt ezzel fejezték be és a pénteket így kezdték, folytatták. A kormány stabilizációs gazdasági programjához hozzászólók száma lavinaszerűen nőtt, 27-en szólaltak fel. Közöttük volt Lestár Lászlóné dr. Varga Mária főigazgató főorvoshelyettes, budapesti képviselő. A sokszor emlegetett, állandó témák mellett egy érdekes kérdésre hívta fel a figyelmet Erről faggattuk az ebédszünetben.- Ön talán elsőként vetette fel a képviselők felkészültségének, lelkiismeretének dolgát és a helyi vezetés felelősségét. Úgy érzi, magára hagyják a hivatalos vezetők a képviselőket?- Nemcsak a képviselőket, de, sajnos, a tanácstagokat sem látják el elegendő információval. Annak ellenére, hogy jól felfogott érdeke lenne az államigazgatásnak ez akkor, ha valóban komolyan venné ezt az intézmény. Márpedig nem komolyan venni anyagilag és politikailag is luxus napjainkban. Kirekesztheti a képviselőt a valós döntéselőkészítés folyamatából és a döntéshozatalból. Ez pedig nyilvánvalóan árt az ügynek.- Úgy tapasztalja, hogy ma ez a gyakorlat?- Azt hiszem, hogy a népképviseleti szervek formalitása enyhülőben van, de a görcsösséget még sok momentum tükrözi. A költségvetés példája is ezt mutatja. Az alapkoncepciót előterjeszti a kormány, amihez észrevételeket lehet fűzni. Változtatni, módosítani legfeljebb apróságokat tudunk. A megoldást abban látnám, hogy a költségvetés főbb pontjainak, alapkérdéseinek az alternatíváit tárják az Országgyűlés elé, mégpedig úgy, hogy a választás követelményét, várható hatását is előre lássák a képviselők. A másik fontos tényező, a különböző érdekek megjelenésének, összecsapásának lehetősége. A döntéshozatalkor győzzön a meggyőzőbb, hitelesebb, „erősebb fél”.- Orvosként kért szót ebben a komoly szakmai képzettséget igénylő gazdasági témában...- Több felkészülést követel ez tőlem, mint mondjuk egy közgazdásztól, de a főbb kérdéseket szakemberekkel konzultálva megértem, következtetéseket tudok levonni laikusként is. Ennél több nem is kell, hiszen a részletkérdések kidolgozása már a szakmabeliek dolga. E téren egyébként van tennivaló, javítani kell a képviselők számára a konzultációs, felkészülési lehetőségeket.- Meglehetősen gyakran szólal fel. Mikor dönt így?- A mostani felszólalásom egy kicsit kilóg a sorból, eddig évente kértem szót. Az motivált, hogy a kormányprogrammal szemben a nyári ülésszakon tolmácsoltam elvárásaimat, és most úgy éreztem, hogy közös a felelősségem a kormánnyal. Azokban a kérdésekben, amelyeket különösen fontosnak tartok, így az adóval kapcsolatban és a többpártrendszer kérdésében mondtam el a véleményem. A nyári zárszámadás adatai késztettek akkor tiltakozásra, a fegyveres testületek és az egészségügy költségvetésének ellentétes módosítása, a humán szféra lemaradása.- Figyelembe veszi mindezt a mostani, illetve a decemberi szavazáskor?- Feltétlenül, a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslatot ennek szellemében nem tudom elfogadni, mint ahogy a költségvetés elfogadásának a feltétele is az lesz, hogy megjelenik-e a tervben az általam felvetett korrekció igénye. TAKÁCS ZSUZSA Ezután a stabilizációs program néhány fontos kérdéséről szólt:- Azt hiszem, azt el kell fogadnunk, hogy ennek a programnak a végrehajtása a régebbi időkben megfogalmazott „közmegegyezéssel” nem megy. Ha igaz az, hogy minden 4. állampolgár a társadalmi létminimum határán él - és nem a saját hibájából -, akkor tólük nagy lelkesedést nem várhatunk el. Ezzel a helyzettel az igazi érdekeltség megteremtésénél számolni kell. A gazdaság nyitottabbá tételét az import liberalizálását, amelyet az „A” változat tartalmaz, támogatom azért is, mert a „B” változat szerintem csak azért alternatíva, hogy ne legyen más választás, mint az „A” változat. Ezt a változatok bemutatásának terjedelme is jelzi az anyagban. A jelenlegi világpiaci feltételek, azt gondolom, számunkra csalókák. Számolni kell azzal, hogy bennünket a világpiac - ha ott tartósan akarunk megkapaszkodni - nem leértékelni, de értékelni fog, illetve oda szállít le bennünket, ahol az értékünk van. E vonatkozásban az önvizsgálat fontos volna, mert az illúziók és óhajok ezen a piacon szertefoszlanák. Tisztelt Ház! Ha gondjaink bármilyen súllyal is nehezednek ránk, ha azok feloldása bármilyen nagy társadalmi feszültséget is jelent, nem tartom jó ■ megoldásnak azt, hogy a tőkés országok gyakorlatából olyan gazdasági törvényeket, átalakulási, szervezési programokat veszünk át, amelyek ott jól működnek, van eredményük, de azok hatása az alapvető tulajdonviszonyok különbözősége miatt a mi társadalmunkban nem ugyanazt eredményezik. Például a termékszerkezet- átalakítás más a konvertibilis pénzzel rendelkezőknél és nálunk. Ahol a pénz konvertibilis, ott a belső, gazdaságtalan termelés olcsóbb importtal történő kiváltása gazdaságos. Nálunk általában a nagy, monpolhelyzetben levő vállalatok a gazdaságtalanul termelők, ha ezek megszüntetésre kerülnek, az általuk gyártott termék a piacról hiányozni fog és mert igényeink vannak, azok tőkés piacról való importálása devizát igényel. Ezért a jól dolgozóktól újra el kell venni azt a pénzt, amit ma azért veszünk el, hogy az előbb említett gazdaságtalanul dolgozókat támogatni tudjuk. E vonatkozásban a további összefüggésekről még nem is beszéltem, például foglalkoztatás, kieső termelőeszköz-hasznosítás stb. Vagy alapvetően a tulajdonviszonyok különbözőségének tudható be az is, hogy a szocialista vezető nem szervezi ki maga alól a vállalatot, mert az nem érdeke, sőt, minden eszközzel bizonyítja létjogosultságát. Ezzel szemben a tőkés nem a gyárhoz, a vezetőhöz, hanem a profithoz ragaszkodik. A további különbségek érzékeltetésére más összefüggéseket is fel lehetne sorolni, de helyette inkább az Országos Tervhivatal által tett értékelésről szólnék, amely jól mutatja be a KGST generális problémáit. Nem vagyunk olyan jó helyzetben, hogy nemzeti vagyonúnkat hitelezhessük. Nagy problémának érzem a dollár-rubel transzfert. Nevezetesen azt, hogy számos, rubelért exportált árunak komoly importdeviza tartalma van. A KGST- vel kapcsolatos feloldandó ellentmondás az is, hogy az államközi szerződésben fix árért exportálni kötelezett vállalat a háttéripar árhatásait nem tudja tovább hárítani, a költségvetés is támogatásának leépítésére törekszik, ezért a vállalat csődbe jut. Az Országos Tervhivatal által készített anyag értelmezése kapcsán én nehezen tudom elfogadni azt, hogy az anyag mint teherviselőt említi a költségvetést, a vállalatot és a lakosságot. Azt gondolom, hogy az első két szféra terheinek egy részét tisztességes vagy tisztességtelen módon tovább tudja hárítani. A lakosság ezt már nem teheti meg, esetleg csak egymás rovására, de úgy hiszem, ez nem lenne kívánatos. Sajtpa pírról... (MUNKATÁRSUNKTÓL.) Botladozik a parlamentarizmus, hangoztatják a képviselők, s olykor el-elbicsaklik a nyelve azoknak is, akik nem olvassák a felszólalásaikat, hanem sajtpapírról lesik a mondanivalójuk vázlatát. így járt Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese is. Olajcsatornát mondott olajvezeték helyett, mire a mellette ülő képviselő „súgott”, s az ismert bankár azonnal kijavította magái Néhány mondat és ismét egy baki. Ezúttal a líbiai beruházás helyett líbiai kirándulás sikeredett... Fekete János Békés megyei képviselőként a parlament nyári ülésszakán választókörzetének gondjairól beszélt, útról, vízről, csatornázásról. És papírról. Akárha csak egy falugyűlésen lettünk volna: Mit mondjak, senki sem figyelt rá. A képviselők egymással beszélgettek, s a sajtópáholyból azt is kifürkésztük, hogy az egyik budapesti képviselő elmélyülten kereszt- rejtvényt fejtett. Jó néhány képviselő letette tollát, s elővette saját egyéniségét, az egyéniségét jellemző szófordulatait - önmagát. Most amikor olyan sokszor hallani arról, hogy a politikusoknak, közéleti szereplést vállaló embereknek legyen meg az önálló arca, egyre gyakrabban kerül elő a parlamentben is az árkuspapírok helyett az apró, akár a szivarzsebből is előhúzható cetli. Igaz, ez a felszólaláshoz még kevés, hisz - ahogy Stadinger István, az Órszággyűlés elnöke nevezi - a „beszélő masina” nem mindig akar beszélni... Mikor ezt a kis jegyzetet írom, a hangszóró az ülésteremből közvetíti a felszólalásokat. Nem nézem, de a tájszólásából világosan hallom, hogy Szabolcs megyei képviselő van éppen soron. De hallani azt is, hogy még papírról olvassa választékosán megfogalmazott mondanivalóját. Éppen olyan simán, ahogy a csatornában, akarom mondani a vezetéken folyik az olaj... n w u, . Tisztelt Országgyűlés! Személy szerint én azt várom a kormánytól, hogy ebben a jelenlegi bonyolult helyzetben az általunk megfogalmazott gondolatokat gazdaságépítő munkájában használja fel, mert mi, helyzetünkből adódóan, közelebb vagyunk a végrehajtás színteréhez és közvetlenül érzékeljük a döntések akár pozitív, akár negatív irányú hatását. POLGÁRDI JÓZSEF (Pest m„ 17. vk.), a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója szerint a kormány stabilizációs programjának teljesítésében az idén biztató jelek voltak tapasztalhatók, ám a célok megvalósításáért a lakosság hozta a legnagyobb áldozatot. ZSOLNAY KATALIN (Komárom m., 3. vk.), a Környei Mezőgazda- sági Kombinát művezetője a lakás- gazdálkodás piaci alapokra helyezése mellett emelt szót. MORAVCSIK FERENCNÉ (Bács-Kiskun m., 19. vk.), a Magyar Vöröskereszt kiskőrösi városi szervezetének titkára a képviselők nagy felelősségét hangsúlyozta abban az aktusban, amikor döntenek az 1989-es év gazdaságpolitikai terveiről. TÉCSI LÁSZLÓ (Szabolcs-Szat- már m„ 19. vk.), a nyirtassi Dózsa Tsz elnöke szerint a kormány a költségvetés helyzetére hivatkozva növeli az elvonásokat. Véleménye szerint nemcsak a bevételek növelése, hanem a központi kiadások jelentős mértékű csökkentése is megoldást jelent. HELLNER KÁROLY (Budapest, 32. vk.), a Magyar Gazdasági Kamara főosztályvezetője megjegyezte, hogy a különböző bizottsági üléseken, s itt az ülésszakon sem hangzott el új megállapítás; a kormányzat és a képviselők évek óta megszokott eszmecserét folytatnak, s ezt a polémiát a nagyothallók párbeszédének nevezte. Mint mondta: a kormányt gúzsba kötik a külső adósságszolgálat és a túlméretezett hazai költségvetési rendszerünk kötelékei, gyenge, vagy közepes jövedelemtermelő képességű vállalkozói szférával megáldva. Folyik az egymásramu- togatás, miközben egyre lejjebb csúszik az egészségügy, az oktatás színvonala, s csökken az élet- színvonal is. KOVÁCS LÁSZLÓNÉ (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai napközi otthonos óvoda óvónője kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági szférában csak egy következetes, kivételt nem ismerő, teljesítményorientált és ezt elismerő gazdaságpolitikával juthatunk előre. SZIRTESNÉ DR. TOMSITS ERIKA (Budapest, 22. vk.), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Számú Gyermekklinikájának tanársegéde kijelentette: reménye szerint a képviselők kulcsszerepet játszhatnak a nemzeti egyetértés új rendjének megteremtésében. MOLDVAY ISTVÁN (Szabolcs- Szatmár m., 9. vk.), a Nyírlugosi Állami Gazdaság igazgatója az Országos Tervhivatal beszámolójának egyes elemeit a falu szemszögéből sorra véve annak a véleményének adott hangot, hogy az anyagban megfogalmazottal ellentétben legalább 100-120 ezer hazánkban a betöltetlen álláshelyek száma. Ezért érthetetlennek nevezte, hogy a munkanélküli-segélyt ilyen kiemelten kezelik, ahelyett, hogy az átképzésre, a munkahelyeken az optimális körülmények megteremtésére helyeznék a hangsúlyt. Nem értett egyet azzal a megfogalmazással, miszerint KGST- partnereink a keletkező aktívumot nem akarják számunkra is szükséges termékekkel ellentételezni. Ezt érthetetlennek nevezte, s úgy foglalt állást, hogy amennyiben az ellentételezés az államközi kapcsolatok szintjén nem megy, bízzák azt a vállalkozókra. LAKOS LÁSZLÓ (Pest m„ 9. vk.), a jászkarajenői Árpád Mgtsz elnöke felszólalásában javasolta, hogy az 1989-es tervbe építsék be az adók mérséklését, illetve az állam- háztartás részesedésének csökkentését a megtermelt új értékből. Több hozzászóló nem lévén, a vitát berekesztették, az elhangzottakra Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke válaszolt. Határozathozatal következett. Az elnöklő Horváth Lajos együttesen kívánta megszavaztatni a két témakört felölelő előterjesztést. Képviselői indítványra ettől elállt, újra, ezúttal már külön-külön szavaztatott a kormány stabilizációs gazdasági programja első évének végrehajtásával foglalkozó beszámolóról, illetve az 1989. évi gazdaság- politikai feladatokról. Az Országgyűlés először kétséget kizáró többséggel tudomásul vette az Országos Tervhivatal elnökének beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát, majd - ugyancsak nagy többséggel - az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokat, az „A” változat mellett foglalva állást. A napirendnek megfelelően ezután Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztette elő a vállalkozói nyereségadóról szóló törvényjavaslatot, valamint az ehhez és a magánszemélyek jövedelemadójának módosításához kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről szóló törvényjavaslatokat. A vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslat elfogadása után Tétényi Pálnak, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavaslatot előterjesztő expozéja következett, majd este 8 órakor befejeződött az Országgyűlés ülésszakának pénteki munkanapja. Szombaton reggel 9 órakor a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját a parlament.
