Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MA Babits 1988. november 26. és Illyés SZOMBAT XXXVIII. évfolyam, szellemében 282. szám (4. oldal) ÁRA: 2,20 Ft Folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka Pénteken délelőtt 9 órakor a kormány stabilizációs gazdasági programjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló beszámoló feletti vitával folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Miniszterta­nács elnöke. Az elnöklő Stadinger István elsőként Bartha Ferenc államtitkár­nak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének adta meg a szót. Bartha Ferenc felszólalása Elöljáróban elmondotta, hogy az idei kedvező folyamatok fenntartá­sa, erősítése, a konvertibilis áru­forgalomban elért aktívum további növelése rendkívül fontos a külső egyensúly helyreállítása, a gazda­sági reform továbbvitele szem­pontjából, s a magyar gazdaság zökkenőmentes finanszírozása ér­dekében is. A külső egyensúly ja­vítása, a konvertibilis eladósodás megállítása kiemelt célja a prog­ramnak. Ez olyan követelmény, amit mindenképpen el kell érni. Több területen a gazdasági fo­lyamatok nem az elképzelteknek megfelelően alakultak. A költség- vetés hiánya a tervezettnél na­gyobb lesz. Ez a hiány nem ássa ugyan alá az ország devizapozí­cióját az idén, de a következő idő­szakban semmiképpen sem tart­ható fenn. Az államháztartás terhei, régi és új kötelezettségei túl na­gyok. Halaszthatatlan a költségve­tési reform mielőbbi végrehajtása, hogy az állami szférának a gazda­ságban betöltött túlzott szerepét csökkenteni lehessen. A vállalatok és a lakosság meg­takarítási hajlandósága egyaránt alacsony. A lakosság a magas fo­gyasztói árszínvonal miatt a kedve­ző kamatfeltételek mellett sem nö­velte számottevően folyó évi meg­takarításait. A kamatemeléssel csak a korábbi megtakarítások na­gyobb mérvű felhasználását sike­rült megállaítani. Növekedett az építési és lakásértékesítési hitelek iránti kereslet, amivel nem tartott lépést a lakossági megtakarítás, így a lakosság számottevő mérték­ben eladósodott a bankrendszer­rel szemben. Csökkent az értékpa­pírok kereslete is. A jövőben az állam, a jegybank, a pánzintézetek és a vállalatok va­gyoni és adóssághelyzetének az eddiginél reálisabb megítélésére van szükség. így készíthetők a gazdaság tényleges folyamatait tükröző pénzügyi programok. Ez­zel kapcsolatban az MNB széles körű helyzetfeltárást végzett: 1988. szeptember végén tartozásaink konvertibilis valutában 16,7 mil­liárd dollárt, követeléseink 6,4 mil­liárd dollárt tettek ki, így nettó adósságállományunk 10,3 milliárd dollár volt. Az ország követelései az 1973- as 1,5 milliárd dolláros szintről 1978-ra duplájára emelkedtek. Szintjük 1983-ig nem változott, azt követően azonban 1985-ig meg­kétszereződött, s azóta a dollárár- folyam alakulásától függően 6-7 milliárd dollár között alakul. A nettó kamatkiadás 1973-ban 81 millió dollár volt, 1979-ben már 366 mil­lió dollárra, 1985-ben 725 millió dollárra, s napjainkban 1,1 milliárd dollárra emelkedett. Különösen fi­gyelemre méltó, hogy miközben nettó adósságunk 1979 és 1985 között nem nőtt, a kamatterhek megduplázódtak. Ez egyrészt a követelésállomány jelentős emel­kedésével, továbbá egy nagyobb, nem kamatozó követelésállomány kialakulásával magyarázható. Tar­tozásaink és követeléseink eltérő minőségűek. Összességében - a kamatterheket és a behajthatósá­got illetően - követeléseink jóval „puhábbak” mint tartozásaink. Kö­veteléseinkből 3,3 milliárd dollár nem kamatozik. így a tényleges népgazdasági terheket jobban ki­fejező nettó kamatozó adósságál­lomány értéke 13,4 milliárd dollár. Külföldi követeléseink közül az általunk nyújtott kereskedelmi hi­telek egy részének megtérülése bizonytalan. A bankári biztosíté­kokkal nem fedezett exportkövete­lések értéke mintegy 900 millió dollár. Ennél a tételnél is fennáll az a veszély, hogy egy része a későb­biek során nem folyik be. Az eddig felhalmozódott, lejárt és kétes kö­vetelések értéke eléri a 400 millió dollárt. Indokolt, hogy ezért szigorú értékelési illetve leírási szabályo­kat vezessen be az MNB. A továbbiakban arról beszélt, hogy 1982 óta a rendszeres forint- leértékelés jelentősen megnövelte a népgazdaság devizatartozásai­nak forintértékét. Az ebből, vala­mint a külföldi valuták árfolyamvál­tozásából származó árfolyamvesz­teség 250 milliárd forintot tesz ki. Ezt az állományt a Magyar Nemzeti Bank a kihelyezései között tartja nyilván, ám indokolt a veszteséget közvetlen államadósságként meg­jeleníteni. Vannak más tételek is, amelyek szintén terhelik az állam­háztartást. Ilyen a vállalatokhoz ki­helyezett 36 milliárd forint értékű forgóalap-juttatási hitel. E hiteleket vagy vállalati tartozásokká, vagy állami adóssággá kell átminősíte­ni. Az állami adósság terhét a költ­ségvetésnek kell viselnie, amelyre járadékszedéssel teremthet fede­zetet az érintett vállalatoktól. Indo­kolt az is, hogy a szanálásra, fel­számolásra került vállalatok tarto­zásait is állami veszteségként tart­sák nyilván. Mindezek alapján az állam adóssága mintegy 320 milliárd fo­rintra tehető, amelyet növel az éves költségvetési deficitek halmozott összege. így összesen 480 milliárd forinttal adósodott el a költségve­tés a jegybanknál. Ez a teher a múltban halmozódott fel, követ­kezményeit már eddig is viselte a gazdaság, csak most a dolgok a helyükre kerülnek. Az államadós­sággal kapcsolatban kamattérítési és perspektivikus törlesztési tervet kell elkészíteni. Tovább kell fejleszteni a jegy­banki irányítást - hangsúlyozta az MNB elnöke. A kormányprogram végrehajtásának időszakában be­fejeződik a bankrendszer decent­ralizálása. Megkezdődött a jegy­bankról szóló törvénytervezet ki­dolgozása is. Várható, hogy a tervezett re­formlépések kedvező visszhangra találnak külföldön is. Magyaror­szág a jövőben meg megbízhatóbb partner kíván lenni az üzleti és a pénzügyi kapcsolatok terén. Ezért - mondotta Bartha Ferenc - a sta­bilizációs és kibontakozási prog­ramhoz szükséges külföldi hitelek biztosíthatók. LESTÁR LÁSZLÓNÉ DR. VAR­GA MÁRIA (Budapest, 51. vk.), a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Ren­delőintézet főigazgató főorvos-he­lyettese az adótörvényt nem kevés hibája ellenére is a stabilizációs program egyik alapelemének tar­totta, amely kiélezte, még nyilván­valóbbá tette a társadalomban kendőzötten meglévő komoly fe­szültségeket VASSNÉ NYÉKI ILONA (Pest m„ 1. vk.), a Kerepestarcsai Nagyköz­ségi Tanács elnöke a legégetőbb, megoldást követelő problémák kö­zül a képviselő kiemelte a fiatalok lakáshoz jutását. PÁL JÓZSEF (Győr-Sopron m., 1. vk.), a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár lakatosa emlékeztetett: az Országgyűlés tavaly abban bíz­va szavazta meg az adótörvényt, hogy az elősegíti majd a hatékony gazdálkodás megindulását. Két­ségeinek adott hangot az Orszá­gos Tervhivatal tájékoztatóját ille­tően, miszerint a gazdálkodó szer­vezetek nyeresége idén több lesz, mint 1987-ben volt. MÉREI EMIL (Baranya m., 7. vk.), a Mecseki Szénbányák nyugalma­zott vezérigazgatója a válságága­zatként nyilvántartott szénbányá­szat gondjairól számolt be. SOMOGYI LÁSZLÓ építésügyi és városfejlesztési miniszter az Or­szágos Lakásépítési Alap létreho­zásának tervéről szólt, s visszate­kintett a lakásépítés eddigi ered­ményeire. Elmondta, hogy 1950 óta 2,5 millió lakás épült az ország­ban, s a közhiedelemmel ellentét­ben ennek többsége magánkivite­lezésben készült. Az újonnan ki­alakított lakásépítési koncepció­ban foglaltak is ezt a folyamatot erősítik, hiszen tanácsi beruhá­zásban 1980-tól ez év végéig csak 100 ezer, míg magánerőből 448 ezer lakás épül. KOLTAY NÁNDORNÉ (Veszp­rém m., 2. vk.) a Herendi Porcelán- gyár művezetője a bérszabályozás problémakörét boncolgatva értet­(Folytatás a 2. oldalon.) ............................................................... T ettekre Ma kilenc órakor kezdődik a legteljesebb nyil­vánosság mellett Szekszárd és a városkörnyék kommunistáinak tanácskozása, a városi pártérte­kezlet. Mindenütt vita a párttagság, a pártbizottságok tagjainak körében, hogy az országos után legye­nek-e helyi pártértekezletek. Az ellenzők legfőbb érve, hogy az országos értekezlet minden lénye­ges kérdést érintett, most már csak a határozatok végrehajtása, illetve új terminológiával szólva, a helyi viszonyokra való alkalmazása van vissza. Csak egyik hibája az, hogy a régi módon gondol­kodva érvel, és kimondva, kimondatlanul azt állít­ja, hogy a párttagság szerepe változatlanul csak a végrehajtás. A másik, a már inkább megfontolást érdemlő érv, hogy az országos pártértekezletet irreális vá­rakozás előzte meg, utána átmenetileg ugyan ja­vult a politikai légkör, bizakodóbbá vált a közhan­gulat, de ezt követően gyors romlás következett be a közhangulatban, bár nem kizárólag a pártér­tekezletet követő csalódás, hanem az azt követő intézkedések miatt. Nincs-e túlságosan nagy kockázata annak, hogy helyben is ugyanez következik be, vagyis a pártértekezlet többet árt, mint használ? Minden ilyen félelem jogos és ezt a szekszárdi városi pártbizottság tagsága és az alapszerveze­tek is megfogalmazták, mégis úgy döntöttek kö­zösen, mintegy négy és fél ezren, hogy legyen pártértekezlet. A tagság soraiban nincsenek illú­ziók a tekintetben, hogy az értekezlet másnapján ’Íl minden és gyorsan megváltozik. Ezzel szemben készen hisznek abban, hogy nem lehet várni. Sem idő­ben, sem pedig arra, hogy majd valaki is elvégzi helyettünk azt a munkát, amit csak a város párt­tagsága maga végezhet el. Sőt, mi négy és fél ezren is nagyon kevesek va­gyunk az előttünk álló feladatokhoz. Annyit tehe­tünk meg e pillanatban, hogy a pártértekezleten elmondjuk: mit szeretnénk, mik a céljaink, mi az, ami mellett ki tud és ki akkor állni a párttagság, és mi az, amivel nem értünk egyet. A majdan elfogadásra kerülő feladatterv, ami a város és városkörnyéki kommunistáinak rövid tá­vú - hiszen csak a következő kongresszusig szó­ló - programja, megteremti a lehetőségét annak, hogy a pártonkívüliek eldönthessék, mi erről a vé­leményük. Ha a pártértekezletnek csak azt sikerül elérnie, hogy az új pártbizottság a város és környéke la­kóinak rokonszenvétől kísérve tud tevékenyked­ni, akkor már érdemes volt annyi energiát fektetni az előkészítő munkába. Csodákra nem képes a pártértekezlet, új irányt nem tud szabni az ország, a világtörténelem sod­rának, de arra képes lehet, hogy bebizonyítsa, a város kommunistáinak van programja, és e mellé felsorakoztathat másokat is. Nincs időnk a vára­kozásra, mert ma már az a jobbik eset, ha nem végzi el helyettünk a munkát senki, az is előfordul­hat, hogy mások megteszik, és a párt csupán szemlélője lesz az eseményeknek, nem pedig irá­nyítója. A pártértekezlet tehát már önmagában is tett. Profilbővítés a FOKI Bátaszéki Gyáregységében A félkész nyersfonal mellett készterméket is gyártanak A FOKI Bátaszéki Gyáregységé­ben ebben az évben profilbővítés­sel próbálkoztak, mégpedig bizta­tó eredménnyel. A korábban kizá­rólag nyersfonal készítésére spe­cializálódott üzemben elkezdték a fonalkikészítést, kiszerelést, kész­árugyártást is. Ez mintegy 24 fős létszámnövekedést és jelentős gé­pi beruházást követelt. Az új svájci automata gép, ami visszaorsózás- ra és különböző kiszerelésre alkal­mas, 5,5 millió forintba került, és jelentős megtakarítást jelentett a házi készítésű bolyhozógép. Mind­ezeket a befejező műveleteket egyébként a régi raktárból kialakí­tott helyiségben végzik el, aminek korszerűsítése, üzemmé alakítása most folyik. Az év végéig befejezik a központi fűtés szerelését és be­üzemelnek minden gépet, beren­dezést. Ezzel egy időben létesítet­tek a korábbinál jóval nagyobb, 870 négyzetméter alapterületű raktárát 9,5 millió forint értékben és jövőre fejezik be a tűzoltó víztá­rozó kialakítását, valamint a gyáregységben a földgáz teljes körű bevezetését. Az új kezdemé­nyezés eredményeként az évi 1400 tonna félkész nyersfonal gyártása mellett 240 tonna kész­áru is kikerülhet majd a bátaszéki gyáregységből és jövőre szeret­nék indítani a műszaki, úgyneve­zett kord cérna előállítását, amiből egyelőre évente 100 tonnával szá­molnak. Ez a posta által felhasz­nált, főként kábelkötözésre és ha­sonló célokra használt termék azért is nagyon fontos, mert a há­rom műszakban dolgozó üzemben közel 15, gyesről visszatért fiatal- asszonynak egy műszakos foglal­koztatást tesz lehetővé, -tzs-ka­Jobb minőséget, gyorsabb munkát tesz lehetővé az új svájci auto­mata gép Straub F. Brúnó és Németh Miklós az Országgyűlés ülésszakának második napján (MTI TELEFOTÓ)

Next

/
Thumbnails
Contents