Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

2 IrtÉPÜJSÁG 1988. november 25. Megkezdte munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) Ezt követően Németh Miklós emelke­dett szólásra. Beszédében kifejezte meg­győződését, hogy az Országgyűlés fele­lős cselekvésre adott megbízást számá­ra és Nyers Rezsőnek. Hangoztatta: - A reformok útján haladva nehéz szakasz­hoz érkeztünk. Olyan terepen kutatjuk az utat - éledő önbizalommal és összefo­gást keresve ahol előttünk senki sem járt. A tét nagy. A szocializmus perspektí­vája az ezeréves Magyarország történel­mi sorsával kapcsolódik össze. Termé­szetes, hogy olykor belső feszültséget, bizonytalanságot érzünk, azt viszont biz­tosan tudjuk, hogy a kibontakozás tartós pilléreit kell kiépítenünk a gazdaságban, a társadalomban és a politikában egy­aránt. Ezek a pillérek: a modern jogálla­miság, az ország hídszerepe - amely a magyar-szovjet szövetség szilárdságán és nyitott nyugati kapcsolatainkon alapul -, a szocialista piacgazdaság, a minősé­gi termelést kikényszerítő verseny, a vál­lalkozói lelemény és a megújulás kész­sége, a szocialista pluralizmus fokozato­san, alulról felfelé kiépülő intézmény- rendszere és az abban megnyilvánuló nemes politikai versengés, a társadalmi szolidaritás és a megértés értékei szerint épülő közösségi viszonyok. A kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy csak a kitartó és állhatatos szorga­lom, a kemény munka, a tisztességes emberi magatartás mozdíthatja ki a tár­sadalmat a holtpontról. Ezt csak közö­sen, együttműködve tehetjük meg - mondta végezetül, kérve a törvényhozó testület, s általa az ország népének tá­mogatását a kormány munkájához. Németh Miklóst követően szót kért Hellner Károly (Budapest, 32. vk.). Az új kormányfő munkafeltételeinek javítása érdekében azt javasolta: tegyék lehető­vé, hogy megválaszthassa munkatársait, tehát az Országgyűlés decemberi ülés­szakán terjeszthesse elő a Parlamentnek az új kormánylistát. A javaslattal kapcsolatban Németh Miklós többek között elmondotta: a tájé­kozódáshoz, a feladatok felméréséhez, a szükséges változtatások előkészítésé­hez időre van szükség. Amikor megértek a feltételek a személyi változtatásra, ak­kor fogja megtenni erre vonatkozó javas­latát az Országgyűlésnek. Németh Miklós válaszát a képviselők tudomásul vették. Stadinger István bejelentette, hogy Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke - megromlott egészségi állapotára hivatkozva - benyújtotta le­mondását. Bognár József döntését a parlament - két tartózkodás mellett - tu­domásul vette. Stadinger István az Or­Szavaznak a képviselők szággyűlés nevében megköszönte Bog­nár Józsefnek a terv- és költségvetési bi­zottság elnökeként négy ciklusban kifej­tett, rendkívül eredményes munkáját, majd bejelentette, hogy Nyers Rezsőnek államminiszterré történt megválasztá­sával megüresedett az Országgyűlés ke­reskedelmi bizottságának, valamint re­form ad hoc bizottságának elnöki tiszte is. Felkérte a Hazafias Népfrontot, hogy a parlament decemberi vagy az azt követő ülésére terjessze be javaslatát a megüre­sedett tisztségviselői helyekre. Pozsgay Imre beszéde A napirendnek megfelelően ezután Pozsgay Imre államminiszter (országos lista) a politikai intézményrendszer re­formjával kapcsolatos tervekről, jogalko­tási feladatokról adott tájékoztatást. Is­mertette azokat a jogalkotási kezdemé­nyezéseket, amelyek az elkövetkezendő két esztendőben az Országgyűlés elé kerülnek. Eszerint a kormány javasolja, hogy az Országgyűlés még az idei de­cemberi ülésszakon tárgyalja meg az egyesülési, a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, illetőleg a még most esedé­kes alkotmánymódosításról szóló javas­latokat; az 1989-es esztendőben az Or­szággyűlés első félévi ülésszakai az elő­terjesztést az alkotmány korszerűsítésé­nek koncepciójáról, a bíróságokról szóló törvény módosítását, a közigazgatási bí­ráskodás bevezetését, a sajtóról szóló törvény módosítását. Ez utóbbi nem az 1986-os sajtótörvény módosítása lenne, hanem új, a sajtószabadság elveit alkal­mazó tájékoztatási törvény. A választás­ról szóló törvény módosítása szintén a jö­vő év első felében lenne esedékes, azzal az előzetes elgondolással készülve erre, miszerint különválasztanák a tanácsvá­lasztásokat az országgyűlési választá­soktól. Még 1989-ben a törvényhozás elé szükséges hozni a szakszervezetek­ről szóló törvényjavaslatot, valamint az alkotmánybíróságról, a népszavazásról, a nemzetiségekről és a társadalmi viták szervezésének és lebonyolításának rendjéről, valamint a Magyar Tudomá­nyos Akadémiáról szóló javaslatokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egy­mással összefüggő feladatok indokolják a törvénykezés korábbinál gyorsabb tempóját. Megemlítette: a törvénykezde­ményezésre számos politikai fórumnak is lehetősége nyílik. Ez a tervezet ugyanis tartalmazza azokat a politikai összefüg­géseket, amelyek nélkül a jogállammal együttjáró plurális politikai berendezke­dés törvényes feltételeit nem lehet meg­teremteni. Az államminiszter ezután egy különös fontosságú, sokak által felvetett kérdés­sel foglalkozott: célszerűbb lenne-e bi­zonyos törvényhozási kezdeményezése­ket elhalasztani az alkotmánnyal kap­csolatos vizsgálódás lezáródása utáni időre. Ezzel összefüggésben annak a vé­leményének adott hangot, hogy az em­beri jogok körébe tartozó törvényhozási aktusoknak nincs akadálya az alaptör­vény megalkotása előtt. Beszéde további részében Pozsgay A T. Házból jelentik munkatársaink A főrabbi második kamarát szeretne Országos lista pedig nem kell - hangzott el több helyütt a törvényterve­zeti vitákban. Elégedetlenek az embe­rek ezzel az intézménnyel, felesleges és indokolatlan kiváltságnak tartják. Hogy a sokféle reformkoncepció és változtatásra váró terület mellett válasz­tási rendszerünknek ez a része is mó­dosításra szorul, azt jelzi az a tény, hogy a legérintettebbek sem gondolkodnak másként. Dr. Schöner Alfréd főrabbit kérdeztük erről az egyik szünetben. A beszélgetés aktualitását az adta, hogy a politikai intézményrendszer reformjá­ról és a jogalkotási feladatokról szóló államminiszteri tájékoztató után ültünk le az „előcsarnokban.- Ön hogy szerzett képviselői man­dátumot?- Elődöm, dr. Salgó László két vá­lasztási ciklusban töltötte be ezt a tisz­tet. Egy ideig hetedik kerületi képvise­lőként, az országos lista bevezetésével pedig ilyen minőségben. Halála után kooptáltak engem a HNF Országos Ta­nácsa javaslatára, úgy emlékszem két ellenszavazattal kerültem a parlament­be.- Biztosan hallott az országos listával szembeni általános ellenérzésről?- Természetesen és komoly realitá­sát, megalapozottságát érzem ennek. Úgy gondolom, az új alkotmány megte­remti majd a kétkamarás parlamenti rendszer lehetőségét és ez lehet a mai kérdésre a megoldás. A kerületi rend­szer és az országos listán helyet kapott képviselők ilyen szétválasztása egy jobban áttekinthető parlamenti munkát eredményezhet. Itt persze a jogalkotók feladata lesz, hogy a második kamara feladatkörét, jogalkotásban betöltött helyét meghatározzák.- Egyáltalán szükség van a kerületi képviselők mellett egy más módon megválasztott, összeállított képviselői csoportra?- Ma számtalan olyan társadalmi probléma létezik, amelyiket elkülönül­ten kell vizsgálni. Például én a hetedik kerületben lakom, de elsősorban nem az ott élőket képviselem. Ugyanakkor a kerületi képviselő sok kérdésben kény­telen kikérni a véleményem, előfordul, hogy megpróbálunk közös platformot kialakítani, máskor eltérő nézetet val­lunk.- Konkrétan mire gondol?- Felvetődött ismét az abortusz prob­lémája. Érthetően másként látja ezt egy sokgyermekes család és egy idős há­zaspár. Nem biztos, hogy ellentétesen, de más oldalról közelítik meg. Ugyanez felvetődik az egyház részéről, ahol a különböző felekezetek megvitatják és a teológiailag megalapozott véleményt egy megválasztott szóvivő képviselheti.- Akinek ön nyilván a második kama­rában adna helyet...- így van. És természetesen végig kellene gondolni, hogy milyen szerve­zetek, képviseletek kapjanak helyet mellette. Gondolok itt a nemzetiségi szövetségekre, vagy tudományos szer­vezetekre. De ennek kidolgozása ma még embrionális időszakban van. Sőt inkább azt mondanám, most kezdték el a jogalkotók ezt a fajta gondolko­dást. TAKÁCS ZS. Szócséplés vagy demokrácia Egyik törvénytervezet a másikat kö­veti, társadalmi viták sorára várják ma­napság mindenütt a lakosságot. Kér­dezhet, véleményezhet, beleszólhat az állampolgár... De, mondják néhányan, jóból is megárt a sok, eddig nem figyelt senki a nép szavára, most meg elsza­badult a pokol. A demokrácia alapja persze csak az effajta véleményezési lehetőségek megteremtése lehet, még ha olykor úgy érzik is néhányan, hogy ellenkező oldalra csap át ez a szenve­dély. Erre figyelmeztetett hozzászólá­sában többek között a Hajdú-Bihar me­gyei főügyész. Hatásos és elgondol­kodtató volt a gondolatmenete, misze­rint minél előbb szükség lenne az új al­kotmány megalkotására és a többi tör­vénytervezet szövegezése mellett min­denekelőtt erre kellene koncentrálni. Nem utolsósorban azért, mert most kedvező a nemzetközi helyzet, mindkét égtáj felé. Könnyebb ilyen jó széllel evezni, a magunk által meghatározott irányba, mint egy ellenkező széljárás esetén. Különösen akkor, ha a belső vi­szonyok is ezt sürgetik. Az intés persze nemcsak a politiku­soknak szólt, hanem szólhatott annak a kicsit riasztó tendenciának is, ami az ülésszak nyitó napirendjén lezajlott. Volt, aki egyszerűen cirkusznak nevez­te, de én inkább azzal értek egyet, aki a legfőbb törvényhozó testület komoly­ságát, a véleménynyilvánítás jogát, a képviselők szuverenitását védte a per­gő események, szóváltások közepette is. Abban az esetben kényelmetlen szi­tuációban is fenntartva álláspontját, ha emiatt a tervezettnél hosszabb ideig tart egy-egy napirend. - tzs ­Tanulni kellene... Mármint nyelveket méghozzá miha­marabb. Idén már több alkalommal jár­tam úgy, hogy ültem, minta kuka, hallgat­tam, mint a sír. Most ismét némaságra va­gyok kárhoztatva itt a Parlamentben, minthogy egyetlen külföldi kollégával sem tudtam például beszélgetni. Igaz, tol­mácsok kíséretében járkálnak az Or­szágházban, de hát így beszélgetni? Tol­máccsal? Legfeljebb tárgyalni lehet.. Tegnap délután 4 órakor például nem­zetközi sajtótájékoztatót tartott Luis Jung úr, az Európa Tanács Parlamenti Közgyű­lésének elnöke. A huszonkét országot tömörítő szerve­zet most alakítja ki kapcsolatait Magyar- országgal, s az elnöke tájékoztat az Euró­pa Tanács munkájáról, a tagság előnyei­ről, arról, hogy a cél az együttmunkálko- dás a kulturális kérdésekben, a fiatalokat érintő legfontosabb dolgokban, továbbá az emberi jogok témakörében. Mindez csodálatos, dallamos francia nyelven. És tolmáccsal, tudniillik a nem­zetközi sajtótájékoztatón egyetlen ma­gyar újságíró sem tudott franciául...-dvm­Miért szavazott Grósz Károly felmentése ellen? A televízióban olvasóink tegnap láthatták, hogy a Parlamentben ismét szavaz­tak: miniszterelnököt választottak Németh Miklós személyében, miután felmentet­ték Grósz Károlyt, a második világháború utáni Magyarország 16. miniszterelnö­két. A Tolna megyei képviselők közül Solymosi József, a Bonyhádi Pannónia Tsz el­nöke egyike volt a huszonnyolc országgyűlési képviselőnek, akik Grósz Károly felmentését illetően ellenszavazattal éltek.- Miért nem fogadta el Grósz Károly lemondását? - kérdeztük Solymosi József­től.- Az elmúlt időszakban egy nagyon mély közvéleménykutatást végeztem a kör­nyezetemben. Mindenhol, ahol megfordultam, megkérdeztem, mi az emberek vé­leménye a kormányelnök személyével kapcsolatban. Sok helyen megfogalmaz­ták - s az én véleményem is egyezik ezzel -, hogy Grósz Károly elvállalt egy mun­kát, ami a jelenlegi Parlamentnek is szól. Az lenne a helyes, ha ezt a munkát mind­végig ő csinálná. Meggyőződésem, hogy nem végezte rosszul a feladatát, nagy népszerűségre tett szert. Ahogyan én látom, Grósz Károlynak igen nagy nemzet­közi tekintélye van, jól tudta Magyarországot külföldön képviselni. S ami még emellett rendkívül lényeges, hogy idehaza Magyarországon is nagyon széles tö­megekkel szót tudott érteni, és jó kapcsolatot alakított ki az emberekkel. Ezt én na­gyon lényegesnek tartom, különösen a mai helyzetünkben. Grósz Károly nem volt ugyan gazdaságpolitikus, de jól szervezte és irányította azokat a sokoldalú dolgo­kat, amelyek az élet és a munka során felmerültek. Én személy szerint hiányolni fogom őt a kormányból, és nem látom törésmentesnek az utódlást. Az új miniszterelnökre tett javaslatot elfogadtam, de ez csak az utolsó huszon­négy órában fogalmazódott meg bennem, akkor, amikor megtudtam, hogy Né­meth Miklós mellé Nyers Rezső kerül államminiszternek. A miniszterelnöki székben én azért egy nagyobb tapasztalaté embert tudnék el­képzelni, függetlenül attól, hogy Németh Miklóssal nincs semmi gondom. Jó ké­pességű, jó kiállású politikus, de - fiatalember. Olyan embert tudnék inkább el­képzelni kormányelnökként, aki szót tud érteni Magyarországon azokkal a rend­kívül változatos és sokirányú elképzelésekkel, amelyek az utóbbi időben felszínre kerültek. De be kell látnunk: a társadalmi közmegegyezést mielőbb pozitív irányba kellene mozdítani. Ebből a szempontból most úgy látom, hogy Nyers Rezső a ta- pasztaltságával, higgadtságával és reformpártiságával kiegészíti Németh Miklóst. És várható, hogy mielőbb megoldódnak az ország gondjai. Érdekes dolog: az ember véleménye állandóan formálódik. A mi térségünkben 50-50 százalékban voltak, akik Pozsgay Imrét, illetve Németh Miklóst tudták volna elképzelni a miniszterelnöki bársonyszékben. A képviselőnek kötelessége a tér­sége véleményét képviselni - ezt tettem én is -, ezért emeltem föl a kezem ellen- szavazatra tegnap a Parlamentben. D. VARGA M. Imre kiemelte annak fontosságát, hogy tétovázás nélkül kell elkészíteni a terve­ket a tulajdon, az elosztási és a hatalmi vi­szonyokat is magába foglaló, általános, radikális reformra. A politikai viszonyokról szólva Pozsgay Imre rámutatott: mindenekelőtt a párt és az állam viszonya tisztázandó, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a párt és az állam összefonódása bénítólag hat az egész politikai mozgástérre. S amíg egy- pártrendszer van az országban, addig a kormányzásért felelős párt munkája ne csak a tagság, hanem az egész társada­lom számára legyen nyilvános. A fontos politikai követelmények között említette, hogy az eddig megengedő ér- dekkővetés helyére demokratikus és tagolt önszervező érdekképviselet lépjen, amely lehetővé teszi alternatívák kidolgozását. Ebből a szempontból különösen fontosnak tartotta egy olyan egyesülési törvény meg­alkotását, amelyik az egyesülést emberi alanyi jognak tekinti és nem engedélyhez kötött, belátáson alapuló engedmények. A kormány terve - hangoztatta Pozs­gay Imre - a politikai demokrácia és a jogállam megteremtésére a stabilitás és rend talpköve is lehet, mert e terv gondo­latilag nem egyetlen centrum csalhatat- lanságának és mindenhatóságának in­gatag szerkezetére alapozza az ország jövőjét, hanem a demokratikus szocializ­mus alapeszméjére: az állampolgár sza­badságára, kezdeményezőkészségére és önkormányzati képességére. Ehhez az állapothoz vezethet el az új alkotmány és azok a törvények, amelyek megalko­tását a párt és a kormány kezdeményezi. Végezetül a Minisztertanács nevében kérte az Országgyűlést, támogassa és hagyja jóvá a politikai intézményrend­szer reformjára irányuló kormányzati ter­veket, jogalkotási feladatokat. A képviselők tájékoztatóként elfogadták a politikai reformról szóló beszámolót, az­zal a kiegészítéssel, hogy a kormány gyor­sítsa fel az új alkotmány elkészítését. A kormány stabilizációs, gazdasági programjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló beszámolót Hoós János, a tervhivatal elnö­ke terjesztette elő. Az Országgyűlés ma folytatja munkáját Németh Miklós miniszterelnök Monokon, parasztcsaládban született 1948. január 24-én. A Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen szerzett diplomát, majd ott tanított 1971 -tői. Az Országos Tervhi­vatal osztályvezető-helyetteseként tevé­kenykedett 1977-től. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága gazdaságpolitikai osz­tályán 1981-től munkatársként, majd ugyanitt osztályvezető-helyettesként dolgozott, 1986 végétől pedig az osztály vezetője lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkárává 1987 júniusában választották meg. A pártnak 1968 óta tagja, 1987-ben a Központi Bizottság, 1988 májusában pe­dig a Politikai Bizottság tagjává választót- ták 1987 júniusa óta elnöke az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Bizottságának, vala­mint az MSZMP KB Közgazdasági Mun­kaközösségének. Az országos listán választották meg országgyűlési képviselőnek ez év októ­ber 5-én. Nyers Rezső államminiszter Budapesten született 1923. március 21- én. Eredeti foglalkozása nyomdász. Betű­szedő szakmunkásként dolgozott 1944-ig, majd a Szociáldemokrata Párt kispesti szervezetének titkárhelyettese volt 1948- tól a Magyar Dolgozók Pártja Pest megyei szervező titkáraként később a Központi Vezetőség politikai munkatársaként dolgo­zott Az ötvenes években a Belkereskedel­mi Minisztérium főosztályvezetője, a SZÖ- VOSZ elnökhelyettese, majd elnöke volt 1960-tól két évig pénzügyminiszterként te­vékenykedett, majd 1974-ig az MSZMP Központi Bizottságának titkára, 1966 és 1975 között a Politikai Bizottság tagja volt. 1981 -tői a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének ta­nácsadója. 1940 óta párttag, 1957-től tagja az MSZMP Központi Bizottságának, 1988 májusától pedig újra tagja a Politikai Bizott­ságnak. 1958 óta országgyűlési képviselő. Az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának 1980-tól, reform ad hoc bizottságának pe­dig 1987 októberétől elnöke. Tagja az Új Márciusi Frontnak.

Next

/
Thumbnails
Contents