Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-03 / 263. szám
1988. november 3. tolna"' m 2 “KÉPÚJSÁG Belpolitikai helyzetünkről és a párt feladatairól tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) jához, az agrárpolitika közösségi és emberi vonásai miatt. Belpolitikai helyzetünk egyik jellemzője, hogy a mezőgazdasági dolgozók és az agrárszektor ma társadalmi stabilitásunk egyik fontos tényezője. Az ifjúság sorsa a nemzet jövőjének kulcskérdése. Ebből következően meghatározó jelentőségű a szocializmus jövőbeli fejlődése szempontjából. Jelentős korosztályok az elmúlt tíz évben, a gazdasági stagnálás, az életkörülmények romlása, a társadalmi feszültségek növekedése idején váltak felnőtté. E korosztályoknak ezért elsősorban negatív tapasztalataik vannak társadalmunkról. Történelmi felelősségünk tehát, hogy „ifjúságpárti” politikát folytassunk. Gazdaságpolitikai fordulatot A továbbiakban az előadó az egypárt- rendszer-többpártrendszer kérdéseiről, az alternatív útkereső törekvések szerepéről szólt. Az alternatív útkeresések egyik meghatározó tényezője ma az, hogy a párt által az elmúlt másfél évtizedben folytatott gazdaságpolitikai gyakorlat mindinkább eltávolította az országot a világfejlődés fő folyamatától. Ez az életszínvonal nagymértékű csökkenéséhez vezetett, s a gyakorlat nem tudott a nemzet számára szilárd jövőt ígérő perspektívát nyújtani. A szocialista építés sajátos magyar útjának kiemelkedő állomása az 1968-ban bevezetett magyar gazdaságirányítási reform - mondotta ezután. - Nálunk ezzel kezdődött meg a történelmi szakítás a Sztálin nevével fémjelzett gazdasági modellel, és fél évtizedre minden addiginál gyorsabb gazdasági fejlődés feltételei teremtődtek meg. Nem szakítottunk azonban a történelmileg kialakult politikai rendszerrel, s a gazdasági modell egészével sem. Nem kapott érdemi figyelmet az új szocializmusfelfogás kialakítása, a szocialista viszonyok közötti korszerűsödés elméleti és gyakorlati problémáinak tisztázása, az értékrend- szer megújítása. A politikai intézmény- rendszer számottevően nem változott meg, a párt sem újult meg teljesen. A gazdasági reformfolyamat megtorpant, sőt erőteljes visszarendeződésnek voltunk a tanúi. A programok szintjén megfelelő belpolitikai elhatározások fogalmazódtak meg, de többnyire elmaradt a végrehajtásuk. A pártpolitika a folyamatosságot és a folytonosságot hangsúlyozva, a konfliktuskerülő politika gyakorlatát követte. E helyzet gyors ütemű, radikális megváltoztatása már megkezdődött. A gazdasági reformfolyamat felgyorsításával rövid időn belül el kell érni, hogy visszafordíthatatlan, gyökeres megújulás menjen végbe a gazdaságirányítás egészében. A reform kulcskérdése a piaci viszonyok következetes érvényesítése. Ott kell az államnak megjelennie, ahol a piac szabályozó szerepe nem érvényesül. Gazdagítjuk a politikai nyilvánosságot Berecz János ezek után rámutatott: A politikai nyilvánosság gazdagítása olyan elhatározott szándékunk, amelyet a pártértekezlet megerősített. Változatlanul fontos törekvésünk, hogy az újságírótársadalommal partneri viszonyt építsünk ki és tartsunk fenn. A saját törvényei szerint működő, politikai tényezőként színre lépett sajtó megfelelő helyzethez, szerephez jusson a kibontakozó demokratikus közéletben. Politikai közéletünket irritálja, a közvélemény hangulatát rontja ugyanakkor a nyilvánosság bizonyos eltorzulása. Mindnyájan érzékeljük, hogy egy-egy markáns kisebbség visszaél a sajtó - különösen a rádió hatalmával. Közöttük többségben párttagok vannak. Nem engedhető meg, hogy e szűk réteg saját nézeteinek egyoldalú sulykolásával hangulati nyomást gyakoroljon a társadalomra. Akarva vagy akaratlanul megzavarják, dezorientálják a közvéleményt, rontják a reformfolyamat esélyeit, mert a politikai türelmetlenség erősödéséhez járulnak hozzá, s mindezzel rombolják a párt és a társadalom közötti viszonyt. Kénytelenek leszünk ellensúlyozni ezt a torz gyakorlatot. Az egység az akcióképességben mutatkozhat meg Berecz János ezután a párttagság politikai cselekvőképességéről szólt. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel - hangsúlyozta -, hogy az MSZMP 816 ezer tagja nem lehet egységes. A párt- egység mechanikus értelmezése lenne, ha a tagság egésze iránt az azonos gondolkodásmód, a megközelítések azonossága és az érdekek felett állás követelményét támasztanánk. A különbséget önmagában véve nem lehet negatívan értékelni. Ha az alapkérdésekben ugyanis ez a több mint 800 ezres párttagság egyetért, akkor joggal tarthat igényt arra, hogy valóságos politikai pártnak tekintsék és annak megfelelően eredményesen működjön. Ezen belül azonban vannak és lehetnek különbségek még pártpolitikai kérdésekben is. Van azonban a párttagságnak egy olyan sokszázezres összefogott közössége, amely nemcsak a néhány alapvető kérdésben ért egyet, hanem sokkal szélesebben is. Elfogadja, támogatja és meg akarja valósítani a pártértekezlet programját. Ez nagy erő! Általa a párt ma is képes arra, hogy megvalósítsa a pártértekezlet állás- foglalásából eredő feladatokat. Most a hangsúlyt a párt egységére helyezve, s az egység az akcióképességben mutatkozhat meg. Természetesen lehet az áramlatok létéről és milyenségéről vitatkozni, nekünk azonban dinamikus és progresszív egységre kell törekednünk, amely elviseli a különbözőségeket is. Ezért a vita igazi tárgya az, hogy a különböző áramlatok miként vegyenek részt a politikai akarat, a cselekvés, a politikai közélet formálásában. Pártunk, egyesült párt lévén, a munkásmozgalom gazdag tapasztalatait integrálhatja a kommunista mozgalomban. Napjainkra a közmegegyezésnek az elmúlt harminc évben kialakult feltétel- rendszere, alapja meggyengült. Ez a köz- megegyezés ugyanis jelentős mértékben az életszínvonal folyamatos növekedésére épült. Ennek összetevői, így a lét- biztonság, a teljes foglalkoztatottság és a fogyasztásbővülés külön-külön is megrendültek jelentős létszámú rétegek számára. Az előadó ezek után felvázolta, mi tekinthető ma az összefogás alappillérének. Ezek közé sorolta: O A hatékony piacgazdaságnak, a vállalkozási lehetőségeknek a megteremtését, amelyek létrehozhatják a nemzeti felemelkedés gazdasági alapjait; önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompolitika kialakítását, amelyre alapulhat határozottabb nyitásunk a világ felé; a társadalmi önszerveződés jogának, mint a szocializmus elidegeníthetetlen elemének érvényesítését a politikai pluralizmus viszonyai között, amelynek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjának a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az összes haladó, baloldali, demokratikus, nemzeti és humanista törekvést kifejező erő együttműködésének a megvalósítása; olyan szilárd alkotmányosság kiépítését és szavatolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magába foglalja a demokratikus politikai rendszer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdekképviseletek, a társadalmi-politikai mozgalmak együttműködésének törvényes szabályait; O szocializmus megújítására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó lehetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakításában. Az új összefogásnak és minden részterületének a magyar progresszió legjobb hagyományaira kell épülnie, folytatva és az új körülmények között kiteljesítve a nemzet, a haladás és a szocializmus ügyének összekapcsolását. Az új nemzeti összefogás biztosíthatja azoknak az értékeknek a megőrzését, amelyek alapján a XX. században a magyar munkásmozgalom, 1956 óta az MSZMP egyetlen politikai pártként választ tudott adni. Elvileg nyitott kérdés, hogy az új nemzeti összefogás milyen politikai intézmények létrejöttét eredményezheti. A párt- értekezlet állásfoglalásának megfelelően az MSZMP azt vallja, hogy a politikai fejlődés adott szakaszában a pluralizmust az egypártrendszer körülményei között kezdjük meg kiépíteni. Fel kell gyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat A pártértekezlet állásfoglalása meghatározza a politikai rendszer fejlesztésére irányuló szándékainkat. Ma a demokratikus, pluralista intézményrendszer kiépítését az egypártrendszer körülményei között tartjuk lehetségesnek. Ez az álláspontunk azonban jelenleg nehéz próbatétel előtt áll. Ennek kulcskérdése, hogy a Központi Bizottság: O élére tud-e állnia folyamatoknak és képes-e a fő politikai irány megtartására Társadalmi valósággá tudja-e valtam a pártértekezlet elhatározását magaba foglaló programot, a fordulat, a reform, a megújulás programját; a társadalom számára elfogadhatóan tudja-e értelmezni a politikai pluralizmus koncepcióját, s következetesen tud-e ragaszkodni megvalósításához, képes-e elviselni és kezelni a politikai önkifejezés igényére épülő szerveződéseket, megegyezésre jutni egyesekkel, s harcolni másokkal; ^képes-e rugalmas cselekvési egység létrehozására a párton belül, amely más haladó pártonkívüli erőkkel szövetségben működik. Tudatában kell lennünk, hogy a politikai rendszer reformjának a folyamata a pártra is kihat. Ezért a párt politikájának dinamizálásához, cselekvőképességének erősítéséhez kapcsolódva sürgető feladataink vannak.- Fel kell gyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat, így a tulajdoni reformot, a költségvetési és bérreformot, a gazdasági érdekegyeztetés kiépítését, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalati és az egyéni érdekeltség következetes megteremtéséhez. Célszerűnek látszik egy függetlenített reformbizottság felállítása a kormány mellett, amely rövid időn belül konkrét javaslatokat készít el. Ezek féléven belül kidolgozhatok. További néhány hónapos vitán alapuló véglegesítés után a reformterv az Országgyűlés elé terjeszthető. Közben a gazdálkodás új rendjére felkészíthető dolgozó társadalmunk is. így az egész folyamat jövő év végével lezárulhat, és 1990. január 1 -jével életbe léphet a gazdálkodás átfogó reformja.- Fel kell gyorsítani a pártértekezlet programjára épülő feladatterv megvalósítását is. Ennek keretében kell megvalósítani a párt belső reformját. Az alapszervezetek helyének, szerepének és feladatának tisztázása, a párt szerveződése új elveinek kidolgozása, a platformszabadság meghatározása lassan halad, hiszen látható, hogy az események ennél gyorsabban alakulnak. Célratörő, nem elsietett, de gyorsabb munka szükséges.- A párt új munkastílusának mielőbb a napi politikai munkában is markánsan jelentkeznie kell. Az apparátusok átszervezése megkezdődött, azonban több helyen - így a Központi Bizottság mellett - ez a munka még nem fejeződött be. Célul kell kitűznünk - a párt akcióképességének erősítése miatt is -, hogy 1988. december 31 -ével mindenhol fejeződjön be az új szervezet kialakítása.- Olyan akcióprogramot kell kialakítani, amely az alapszervezetekre és közép- irányító pártszervekre, illetve a párttagság széles rétegeire irányul, és elősegíti a feladattervből következő, előttünk álló feladatok megvitatását és meghatározását. A párt akcióképességének növelése érdekében radikális változtatás szükséges a kádermunkában hosszú idő óta tapasztalható fogyatékosságok, a többi között elsősorban a szubjektivizmus megszüntetése. Ez a folyamat a párttagság tömegeinek alulról jövő nyomása eredményeképpen elkezdődött. Támogatnunk kell a párttagságot abban, hogy rátermett és tehetséges embereket állítson, válasszon a vezető posztokra. Az MSZMP tagsága a májusi pártértekezleten kifejezte, hogy hű a csaknem 100 éves magyar szociáldemokrata munkásmozgalom és a 70 éve létező kommunista mozgalom legjobb hagyományaihoz, és képes a szocializmus megújulásának élére állni, a társadalmunk sürgető és sorsfordító céljainak megfogalmazására - zárta beszédét Berecz János. Grósz Károly felszólalása A vitában szót kért Grósz Károly is. Bevezetőben elmondta, a Központi Bizottság nem vállalkozhat ideológiai tételek megfogalmazására, de arra igen, hogy az elméleti munka számára irányt mutasson. Ezzel együtt összegeznie, tisztáznia kell a politika által naponta felvetett új kérdéseket is. Ilyen kérdés a szocializmus fejlődési szakaszainak értelmezése, a vegyes tulajdonú gazdaság működése, az ösznépi állam fogalma, a rendszer, a hatalom osztályjellege, az egy- vagy többpártrendszer. A főtitkár ezek után a gazdasággal foglalkozva feltette a kérdést: lehet-e rövid idő alatt fordulatot elérni a termelési szerkezetben? Grósz Károly szerint ehhez évek, évtizedek kellenek, mert meg kell teremteni az anyagi feltételeket, alkalmazkodni kell a nemzetközi környezethez, és bizonyos termékekből jelentős tartalékokat kell felhalmozni. Mindezt külföldi, például angliai tapasztalatok is alátámasztják. Nem fogadható el ugyanakkor a termékszerkezetváltás lassúsága. Grósz Károly szólt a költségvetési kiadások csökkentésének szükségességéről, amelyet azonban a realitások alapján kell megítélni, majd ezek után kiemelte, hogy politikai gyakorlatunkat, amely bizonyos értelemben megcsontosodott, korszerűtlenné vált, a változó viszonyokhoz igazodva, fejleszteni kell. Eközben foglalkozni kell napi súlyos gondjainkkal, el kell viselni az átrendeződéssel törvényszerűen együttjáró negatív jelenségeket, s ki kell dolgozni egy 15-20 évre szóló stratégiát. Ezen a Központi Bizottság megbízásából egy munkacsoport dolgozik Pozsgay elvtárs vezetésével. Mindemellett fejleszteni kell azt a munkakultúrát, amellyel egy demokratikus berendezkedésű állam képes meghaladni tegnapi önmagát. Most lassan megyünk előre vagy gyorsan? - tette fel a kérdést Grósz Károly. Lassabban haladunk a szükségletekhez viszonyítva, de gyorsabban korábbi önmagunkhoz és az adott feltételeinkhez képest. A pártmunkáról szólva a főtitkár a pártértekezlet óta eltelt időszak egyik kedvező jelenségének nevezte az önálló politikai tevékenység kialakulását. Jelentős változás, hogy a politikai intézményrendszer három olyan tartóoszlopa, mint a szakszervezet, a Hazafias Népfront és a KISZ keresi a maga arculatát, és bátorítja az új gondolatokat. Gyakori kérdés, bátortalan-e a vezetés vagy sem? Az elmúlt 5-6 hónap alatt nagyon sok mindent elértünk. De vannak vadhajtások is. A döntéseknél határozottságot kell tanúsítani. De ez nem egyenlő a „keménykedéssel”. A küzdelem fő terepe most az alapszervezet. S fontos, hogy a kommunisták jelen legyenek a politikai intézményrendszer legfőbb szervezeteiben. Mindenekelőtt a szakszervezet munkájában kellene aktívabban részt venni, hogy ne a pártszervezetek legyenek a termelés szervezői és mozgatói, s a helyi problémákkal a vállalatvezetők és a szakszervezetek közösen foglalkozzanak. Ez vonatkozik a kormány és a szakszervezet viszonyára is, amelynek keretében most például vita folyik a kollektív szerződésekről. Ha a kormány valamit nem jól ítélt meg, meg fogja változtatni. De az is tény, hogy egyes területekről a szakszervezeteknek vissza kell vonulniuk azért, hogy a gazdasági vezetők személyes felelőssége minden döntésben tetten érhető legyen. Ahol pedig a szakszervezeteknek nagyobb szerephez kell jutniuk, ott ők működjenek határozottabban és nyomatékosabban. A területi pártszervezeteknél az egyik legfontosabb tennivaló a kádermunka fejlesztése. Egy kormányzópárt képviselőinek olyan képességekkel, ismeretekkel kell rendelkezniük, hogy megfelelő fórumokon kellő hatással tudjanak fellépni, vitaképesek legyenek.' „Kötelességünk azon dolgozni - mondotta végezetül Grósz Károly -, hogy a párt vezetősége még jobban összecsiszolódjon, s gondolkodásában, cselekvésében még egységesebb legyen.” * A központi bizottsági ülés első témájának másfél napos vitájáról - amelyben harminchármán fejtették ki véleményüket belpolitikai helyzetünkről, a párt feladatairól - Berecz János, a KB titkára, a napirendi pont előadója tájékoztatta az újságírókat szerdán este a Központi Bizottság székházában. A sajtóértekezletet Major László, a KB szóvivője vezette. Berecz János rövid bevezetőjében utalt arra, hogy tudatosan tértek el a Központi Bizottság üléseinek az utóbbi időben megszokott közvetlen nyilvánosságától, hogy e nagy fontosságú témákról minden zavaró körülménytől mentesen fejthessék ki véleményüket a testület tagjai. Az elhangzottakról azonban ezúttal is részletes tájékoztatást kap a közvélemény. Előzetesen állásfoglalás-tervezetet sem dolgoztak ki, hanem a vita tapasztalatai alapján készült ilyen dokumentum, amelyet a KB-tagok észrevételei alapján véglegesítenek s hoznak nyilvánosságra. Mint mondotta, belpolitikánk szinte valamennyi területe, jellemző vonása szóba került a vitában. így: milyen tanulságokat nyújt a párt számára a közelmúlt, hogyan jutottunk olyan helyzetbe, hogy nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalomban is fokozódnak a feszültségek, milyen viszonyt alakítson ki a párt a különböző új szerződésekhez, melyek a jogállamiság kritériumai, a gazdaság és politika kölcsönhatásában hogyan lehet a helyes arányokat kialakítani. S természetesen sok szó esett a párt állapotáról, az alapszervezetek munkájáról, a tagságnak a pártmunka megújulásával kapcsolatos várakozásáról. Kiemelte: a testület úgy foglalt állást, hogy nincs három-négy évünk a radikális reform bevezetésére, 1990 elején meg kell valósítani a bérreformot, a költségvetés és a tervezés reformját, tehát e koncepciókat egymással összefüggésben, együttesen kell kidolgozni és bevezetni. Fel kell gyorsítani az elmúlt időszak tudományos elemzését célzó munkálatokat is, s dönteni kell a párt szervezeti megújulásával kapcsolatban, meghatározva a munkahelyi pártszervezetek, illetve a területi politizálás feladatait, kereteit. A felszólalók sürgették a pártapparátusban dolgozók feladatkörének, újszerű szerepének megfogalmazását, mondván, hogy a napjainkban tapasztalható társadalmi önszerveződés közepette a pártszervezetek klvülrekedni látszanak ezekből a folyamatokból. * A Központi Bizottság az 1988. júliusi ülésén hozott határozatnak megfelelően, a népgazdaság 1988. évi várható fejlődéséről és az 1989-1990. között követendő gazdaságpolitikáról szóló tájékoztató alapján megvitatta a népgazdaság fejlesztésének lehetséges főbb irányait, a gazdasági kibontakozás érdekében szükséges tennivalókat. A Központi Bizottság a gazdasági helyzetről és a jövő évre ajánlott gazdaság- politikai irányvonalról elfogadott állás- foglalását nyilvánosságra hozza.
