Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-23 / 279. szám

1988. november 23. 2^ffePÜJSÄG Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) A szóbeli kiegészítést kővetően megkez­dődött a napirend első pontja feletti vita. A felszólalók kifejezték egyetértésüket az írásos előterjesztéssel és a szóbeli kiegészítéssel. Támogatták az MSZMP és a magyar kormány külpolitikai aktivi­tásának fokozására irányuló törekvése­ket, javaslatokat. Maróthy László a mai helyzetben parancsoló szükségszerű­ségnek nevezte nemzetközi tevékenysé­günk erősítését és kiszélesítését, hogy országunkat, politikánkat jobban ismer­jék a világban, és mi is tájékozottak le­gyünk a nemzetközi politika legfonto­sabb vonásairól. Ezzel kapcsolatban többen is aláhúzták, hogy a magyar kül­politikának dinamikus kapcsolatépítésre kell törekednie mind a Szovjetunióval és a KGST többi országával, mind a nem szocialista világgal. Horváth István is eredményesnek ítélte Magyarország nemzetközi tevékenysé­gét, de úgy vélte, hogy egyes országok esetében a dinamikus diplomáciai mun­kát nem követi kellő gazdasági kapcso­latépítés, márpedig e két folyamat csak együtt válik igazán hasznossá. Ehhez kapcsolódva Grósz Károly felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy bizonyos esetek­ben a gazdasági-kereskedelmi kapcso­latok készítik elő a talajt a politikai-diplo­máciai érintkezés kibővítésére. A vitában sok szó esett a szocialista or­szágokban zajló reformfolyamatokról. Nagyon fontos tapasztalatkemazódott meg, hogy a konfliktusokkal, a vitákkal nemcsak megfelelő időben, hanem megfelelő helyen és közegben kell foglalkozni, s ezek sorában kiemelkedő jelentőségűek a pártok vezető testüle­téinek fórumai. A felszólalók kiemelték, hogy a mai helyzetben különösen fontos a szocialis­ta országok összefogásának fejlesztése, mert ez nemcsak ezen államok közössé­gének nemzetközi pozícióit erősíti, ha­nem hozzájárul belső fejlődésük külső feltételeinek javításához is. A vitában többen is elítélően szóltak a bukaresti magyar nagykövetség keres­kedelmi tanácsosát ért román provoká­cióról. Nyers Rezső javasolta, hogy a Központi Bizottság is bélyegezze meg ezt az akciót, és támogassa kormányt a megfelelő állásfoglalások és intézkedé­sek kialakításában. Ezzel a testület is egyetértett. Több felszólaló érintette az utóbbi idő­ben alakult új szervezetek, csoportosulá­sok nemzetközi tevékenységét. Kifejező­dött az a vélemény, hogy a párt kísérje fi­gyelemmel és a gyakorlat alapján ítélje meg ezt a munkát. Szűrös Mátyás vitazáró összefoglalója után a Központi Bizottság a tájékoztatót egyhangúlag tudomásul vette. Korszerűsítési törekvések A Központi Bizottság és a Politikai Bi­zottság munkarendjére, munkamódsze­rére, a KB munkabizottságainak, munka- közösségeinek és apparátusának fel­adatkörére vonatkozó javaslat megtár­gyalása következett. A témát részletező, a KB tagjaihoz előzőleg írásban eljuttatott anyag leszögezi: a Központi Bizottság alapvetően a XIII. kongresszus és az or­szágos pártértekezlet állásfoglalása alapján végzi munkáját. A döntések elő­készítésénél feltárja és összehangolja a különböző érdekeket, felhasználja a tu­domány eredményeit és mérlegeli állás- foglalásainak várható társadalmi és poli­tikai hatását. A testület elsősorban a poli­tikai, stratégiai irányvonal meghatározá­sára összpontosítja erőfeszítéseit. A párt politikáját a kommunisták, kommunista csoportok útján, elvi-politikai eszközök­kel, meggyőzéssel közvetíti. Tiszteletben tartja az Országgyűlés kizárólagos tör­vényalkotói szerepét. A Minisztertanács­nak önállóságot és felelősséget biztosit a kormányzati munkához, és támogatja te­vékenységét. A Központi Bizottság azt várja a külön­böző társadalmi szervezetektől és moz­galmaktól, hogy ezek az általuk képviselt rétegek érdekeinek feltárásával és kép­viseletével járuljaérdekegyeztetés, az ér­dekek védelme fő színterének az érdek- képviseleti szervek egymás közötti, ille­tőleg e szervek és a kormány egyeztető megbeszéléseit, fórumait tartják. A javaslat további részében a Központi Bizottság hatáskörét, tagjainak és tiszt­ségviselőinek főbb feladatait taglalja. Megállapítja, hogy két kongresszus, illet­ve országos pártértekezíet között a Köz­ponti Bizottság az MSZMP legfelsőbb politikai döntéshozó, irányító ée ellenőr­ző testületé, politikai műhelye. A döntés után kisebbségben maradottaknak a testületi határozatot, állásfoglalást kell képviselniük, de joguk, hogy ellenvéle­ményüket a KB ülésein újra felvessék, kezdeményezzék annak újratárgyalását. A párt elnöke, főtitkára és a KB titkárai feladatkörének ismertetése után a Köz­ponti Bizottság munkamódszerével fog­lalkozik a javaslat. A testület - ha. a kér­dés társadalmi fontossága indokolja - az egész párttagságra kiterjedő, szervezett pártvita alapján dönt. Fontosabb javasla­tainak előzetes véleményezésébe be­vonja a pártszervezeteket, igényli az al- terhatív tervezetek, megoldási módok ki­dolgozását. Biztosítja a javasoltaktól elté­rő elgondolások és vélemények ismerte­tését. Döntéseit a testület kollektíván és demokratikusan hozza. A Központi Bizottság - a nyilvánossá­got is felhasználva - fellép a szocialista elvektől idegen magatartás, a szubjekti­vizmus, a korrupció, a hatalommal való visszaélés minden formája ellen. A vétke­sekkel szemben fegyelmi felelősségre vonást kezdeményez. Munkájáról és döntéseiről a testület tá­jékoztatja a párt tagjait, az állami szervek és a társadalmi szervezetek vezető testü­letéit, az ország lakosságát. A pártsajtó és a Pártszervezetek Tájékoztatója útján gondoskodik a párttagság részletesebb tájékoztatásáról. Indokolt esetben a tes­tület zárt ülést tart. Részletesen foglalkozik a javaslat a KB mellett működő új munkabizottságok lét­rehozásával, a régiek megszüntetésével, valamint a KB apparátusának korszerű­sítésével. Eszerint a jelenlegi nyolc osz­tályt megszüntetik, és az apparátust munkájának, feladatainák igényei szerint szervezik meg. Ennek megfelelően a ter­vek szerint a jövőben hat osztály műkö­dik: a Központi Bizottság Irodája, a Tár­sadalompolitikai Osztály (ennek hatás­körébe tartozik majd a többi között a tár­sadalmi szervezetekkel, tömegmozgal­makkal és egyesületekkel való politikai együttműködés, valamint a tájékoztatás és sajtópolitika), a Pártpolitikai Osztály, a Gazdaság- és Szociálpolitikai Osztály, a Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztálya, valamint a Gazdálkodási Osztály. A párt elnöke, főtitkára és a KB titkárai felada­taik ellátásához munkacsoportokat vesz­nek igénybe. A Központi Bizottság és a Politikai Bi­zottság munkarendjét, munkamódszerét, a KB munkabizottságainak és apparátu­sának feladatkörét vázoló írásos előter­jesztéshez Grósz Károly fűzött szóbeli kiegészítést. Rámutatott: az előterjesztés elfogadásával, a határozat végrehajtásá­val a párt társadalmi befolyását kívánják növelni, mégpedig úgy, hogy az MSZMP ügyintéző pártból mindinkább politizáló párttá váljék. Ez bizonyos önmérsékletet jelent a napi ügyek intézésében, de na­gyobb következetességet, határozottsá­got, nyíltságot a társadalmat foglalkozta­tó és a társadalom életét befolyásoló leg­fontosabb politikai kérdésekben. Olyan ajánlás előterjesztését tartották indokoltnak - hangoztatta a főtitkár -, amely, ha meghonosodik, akkor növek­szik a választott testületek szerepe, min­denekelőtt a Központi Bizottságé. Ehhez remélhetőleg társul az apparátus szakér­telme és nagyobb szervezettsége. Ezt kell a Központi Bizottság tagjainak, tiszt­ségviselőinek kiegészíteniük közéleti te­vékenységükkel. A KB a politikai dönté­sek fóruma, a Politikai Bizottság a Köz­ponti Bizottság előkészítő és végrehajtó szerve - mondotta Grósz Károly. Külön kiemelte a főtitkár a Központi Bi­zottság és az országgyűlés viszonyát. Már az előkészítő viták is felszínre hoz­ták, hogy a Központi Bizottságnak szoro­san együtt kell dolgoznia a parlamentben dolgozó kommunista közösségekkel, mégpedig a törvényalkotó munkában, a törvények végrehajtását, a kormányzati munkát ellenőrző tevékenységében. Rá­mutatott arra, hogy a kormányzatnak szabadabb kezet kell adni feladatai ellá­tásában, támogatni keli a kormányt, bár lehetnek részkérdések, amelyekben a Központi Bizottság álláspontja eltér a kormány napi döntésétől. A kormány ak­kor tudja eredményesen betölteni e rendkívül bonyolult és nehéz időszakban a feladatát, ha teljes politikai bizalmat érez a Központi Bizottság részéről, sza­badabb kezet kap a gyakorlati folyama­tok irányításában, miközben a Központi Bizottság vállalja, hogy a kormányzati szándékot, törekvést igyekszik elfogad­tatni a pártmozgalmon belül, segíti meg­teremteni a társadalmi hátteret. A Központi Bizottság apparátusának átalakítását illetően Grósz Károly beje­lentette, hogy ezt két lépcsőben tervezik megvalósítani: december 31 -ig az osztá­lyokat szervezik át, majd március 31-ig ezek létszámát vizsgálják meg. Ez utób­biról szólva elmondta, hogy a KB-ban je­lenleg 249 politikai munkatárs dolgozik: ez a létszám a korábbi 10 százalékos csökkentés után alakult ki. Újabb 8-10 százalékkal még csökkenthető ez a lét­szám. Bármelyik más párt gyakorlatával összehasonlítva rendkívül kicsi ez a köz­ponti apparátus - mondta a főtitkár. A vitában felszólalók sokoldalúan, a szervezeti kérdéseket meghaladva, poli­tikai szempontból elemezték: miként ala­kuljon a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság kapcsolata, hogyan módosul­janak az eddigi munkamódszerek. Grósz Károly vitaösszefoglalója Grósz Károly a 13 hozzászólás vala­mennyi lényegi észrevételére reagált zárszavában. Elöljáróban egyetértett azokkal a konkrét javaslatokkal, amelyek arra irányultak, hogy két kongresszus között csak a KB hozhasson döntést az egész párttagságra, s ugyancsak e tes­tület hatásköre legyen az országos párt­vita témájának meghatározása. Támo­gatta azt az indítványt is, hogy a PB rend­szeresen, de legalább félévente köteles legyen tájékoztatni "munkájáról a Köz­ponti Bizottságot. Az úgynevezett „nagy kérdésekkel” kapcsolatban először az egypártrendszer-többpártrendszer problematikájáról szólt.- A pártértekezleten döntöttünk, hogy az egy párt álláspontján vagyunk. Ezt kell képviselni a kongresszusig. Ugyanakkor én nem hiszem, hogy tartósan az egy- pártrendszer viszonyai között fogunk dolgozni, de ezt majd vitassa meg és döntse el a kongresszus. Én azon az ál­lásponton leszek, azt fogom támogatni, hogy a többpártrendszer irányába men­jünk. Nem hiszem persze, hogy ez min­den problémát megold. Az, hogy egy vagy több párt tevékenykedjen, nem elvi, hanem gyakorlati kérdés, ugyanakkor az elvi kérdés, hogy a szocializmus jól mű­ködjék, és ha ehhez több pártra van szükség, akkor legyen több párt. Úgy tű­nik, a mostani magyarországi gyakorlat­ban több párttal talán jobban kezelhetők a társadalmi problémák, mint az egypárt- rendszerben. Az országgyűlési kommunista frakció­ról szólva Grósz Károly határozottan le­szögezte: minden párt fenntartja magá­nak a jogot, hogy képviselőt állítson, s el is várja, hogy az a képviselő a párt politi­kájának megfelelően foglaljon állást. Ugyanakkor nem szabad minden kér­désben megkötni a képviselő kezét, mint ahogy az is kivihetetlen, hogy a KB min­den egyes kérdésben kikérje törvényho­zóink véleményét. Az MSZMP politizáló párttá alakítása kapcsán Grósz Károly kiemelte: a kormányzati felelősséget a Minisztertanácstól nem szabad átvállalni, nagyobb szabadságot és felelősséget kell biztosítani az állami szerveknek pél­dául a külkapcsolatok alakításában. A Központi Bizottság testületé csak a párt­kapcsolatok formálásában döntsön, és rendszeresen számoltassa be az állami vezetést az ország külpolitikai törekvé­seiről. Hányszor ülésezzen a Központi Bizott­ság? - hangzott el több ízben is. Grósz Károly megfogalmazása szerint annyi ülést kell tartani, amennyi elegendő a munkához. Valószínűleg többet, mint most, de az élet már eddig is ehhez iga­zodott. Grósz Károly végezetül annak a véleményének adott hangot, hogy visz- szalépést jelentene, ha titkos szavazást vezetnének be személyi kérdések eldön­tésénél, ebben a körben ugyanis ki-ki vállalja a felelősséget voksáért. Ezután szavazás következett. A Köz­ponti Bizottság - egyhangúlag - elfogad­ta a KB és a PB munkarendjére, munka- módszerére, a KB munkabizottságainak és apparátusának feladatkörére előter­jesztett dokumentumot, Grósz Károly előadói beszédét és a vitában elhangzot­takra adott választ. A megvitatott doku­mentum szövegét a Pártélet közli. A tes­tület döntött arról is -15 ellenszavazat és 4 tartózkodás mellett -, hogy a következő központi bizottsági ülésen a társadalmat és a párttagságot foglalkoztató legfonto­sabb négy-öt belpolitikai kérdésről - elő­terjesztés alapján - kialakítják a testület álláspontját. Ugyancsak szavazással foglaltak állást a KB-tagok amellett, hogy a testület üléséről kialakult jelenlegi tájé­koztatási rendszer maradjon fenn. A népszavazásról szóló törvény elvei Az országos és helyi népszavazásról szóló törvény elveit tartalmazó javaslat megtárgyalása következett. Az írásos anyag leszögezi: a Politikai Bizottság 1987-ben, majd az MSZMP országos ér­tekezletén az idén májusban állást foglalt arról, hogy törvényt kell alkotni az orszá­gos és a helyi népszavazásról. Ennek a jogszabálynak a létrehozásával erősöd­nek politikai intézményrendszerünk de­mokratikus vonásai, újabb garanciális elemekkel egészülnek ki a képviseleti és a közvetlen demokrácia formái. A nép­szavazás keretül szolgálhat az eltérő ér­dekek kifejeződéséhez és ütköztetésé­hez; meghatározó jelentőségű ügyekben közvetlenül az állampolgárok kezébe ke­rülhet a véleményalkotás, illetve a döntés lehetősége. A népszavazás formái lehetnek: a) Az országgyűlési és a tanácstestü­letek által hozott döntések megerősíté­sére vagy elvetésére irányuló népszava­zás (referendum). A szavazás eredmé­nyétől függően a törvény vagy tanács- rendelet érvényessé és kihirdethetövé válik, illetve olyannak kell tekinteni, mint­ha meg sem alkották volna. E formára el­sősorban a kiemelkedő jelentőségű tör­vények vagy fontosabb tanácsrendele­tek esetében kerülhet sor. b) Az Országgyűlés és a tanácstestü­letek tervezett döntéseinek tartalmát meghatározó, illetve azokat helyettesítő népszavazás (plebiszcitum). Ha a ple- biszcitum jogszabály meghozatalára irá­nyul, eredménye köti az Országgyűlést és a tanácsokat. c) A döntést előkészítő, csupán véle­ményt nyilvánító népszavazás (konzulta­tív plebiszcitum) jogilag nem köti a nép­képviseleteket, elhatározásuk a szava­zástól eltérhet. Ebben az esetben a nép­szavazás - lényegét tekintve - intézmé­nyesített társadalmi vita. Az előkészítő konzultációkon egyönte­tű támogatást kapott, hogy a B ponttal jel­zett népszavazás legyen a fő forma. Kon­zultatív népszavazást pedig főként helyi szinteken rendezzenek. A Politikai Bizott­ság úgy véli, hogy a népszavazásról szó­ló törvény fő formaként - országos és he­lyi szinten egyaránt - az ügydöntő jellegű népszavazásról (plebiszcitumról) ren­delkezzék. Népszavazásra országos, megyei (fő­városi) és helyi szinten kerülhet sor. Or­szágos népszavazást országos jelentő­ségű, az egész lakosságot közvetlenül érintő, s főként az Országgyűlés hatás­körébe tartozó kérdésekben lehessen elrendelni. Megyei (fővárosi) és helyi népszava­zást a tanács hatáskörébe tartozó, a me­gye (főváros) vagy a település egészé­nek vagy valamely részének a lakossá­gát közvetlenül érintő ügyben tegye lehe­tővé a törvény. A Politikai Bizottság a következők mér­legelését javasolja:- A törvényjavaslat ne sorolja fel sem a népszavazás kötelező eseteit, sem az abból kizárt tárgyköröket.- A törvényjavaslat sorolja fel azokat a tárgyköröket, amelyekben kötelező nép­szavazást tartani (például alkotmány, il­letve az alkotmény főbb elvi tételeinek el­fogadása: helyi szinten a közös községi tanácsból való kiválás), és azokat is, amelyekben a szavazás elrendelése ki­zárt (például költségvetési, illetve adó­kérdések).- A törvényjavaslat csak azokat az eseteket sorolja fel, amelyekben nem le­het népszavazást tartani (például költ­ségvetési, illetve adókérdések). Bármelyik alternatívát fogadják is el, hangsúlyozandó, hogy egyedi hatósági és bíróság hatáskörébe tartozó ügyek­ben ne lehessen népszavazást elrendel­ni. A népszavazás szabályai - hangsú­lyozza a javaslat - alapvetően a képvise­lő- és tanácstag-választásokra vonatko­zó törvényben megfogalmazott eljárási rendre épüljenek. Legyen mód azonban a népszavazás konzultatív formájában egyszerűbb eljárási rendben való lefoly­tatására is. Erről az Országgyűlés, illetve a tanácsok, az ügy körülményeire és a települések sajátosságaira tekintettel dönthessenek. Például arról, hogy a nép­szavazást esetleg falugyűlés keretében tartják meg. Arról, hogy mikor legyen köte­lező, meghatározó a népszavazás során hozott döntés, ugyancsak alternatívát fo­galmaz meg a javaslat: a) a szavazásban részt vesz a választójo­gosultak több mint kétharmada, és a sza­vazatok több mint fele igenlő vagy nemle­ges, illetve valamelyik változatot támogatja; b) a szavazásban részt vesz a választójo­gosultak több mint fele, és a szavazatok több mint kétharmada igenlő vagy nemle­ges, illetve valamelyik alternatívát támogat­ja; c) a szavazásban részt vesz a választójo­gosultak több mint fele és a szavazatok több mint fele igenlő vagy nemleges. Ha a szavazásra föltett kérdés nem kapta meg a választópolgárok szükséges hánya­dának a támogatását a népszavazás válto­zatlan körülmények mellett való ismételt kezdeményezésére, illetve elrendelésére csak három éven belül és egy ízben kerül­hessen sor. A népszavazás eredménye­ként született törvényt vagy tanácsrendele­tet az Országgyűlés, illetve a tanácsok két évig ne módosíthassák. A népszavazások lebonyolításához szükséges anyagi eszközökről az állami költségvetés gondoskodjon. A javaslat végezetül kiemeli: indokolt, hogy az országos és a megyei (fővárosi), helyi népszavazás, valamint a népi kezde­ményezés alapelveit és főbb szabályait az alkotmány rögzítse. A népszavazás tör­vénysértő elrendelése vagy annak megta­gadása, illetve szabálytalan lebonyolítása miatt a megalakítandó alkotmánybíróság­hoz lehessen fordulni. Ugyancsak az alkot­mánybíróság legyen a népi kezdeménye­zések törvényes működésének garanciája, azaz itt nyíljon lehetőség jogorvoslatra. Az írásos javaslathoz Fejti György, a Köz­ponti Bizottság titkára szóban is tett néhány kiegészítést. Elöljáróban kiemelte: A nép­szavazás kiírására általában akkor kerül sor, ha a társadalom valamely kérdésben erősen megosztott, vagy például ha a több­ség érdekében tervbe vett döntés esetleg egy széles réteget hátrányosan érint. De al­kalmas lehet a népszavazás arra is, hogy a többségi akarat kinyilvánításával megerő­sítsen egyes politikai, kormányzati célokat s ennek révén hozzájárulhat a társadalmi közmegegyezéshez. A népszavazás ter­mészetesen nem helyettesítheti, csak ki­egészítheti a képviseleti demokráciát. Ilyen értelemben tehát csak mint kivételesen al­kalmazandó eszköz jöhet szóba - hangsú­lyozta. A Politikai Bizottság azt javasolja, hogy a népszavazást - különösen az or­szágosat - mi is a társadalmi döntéshoza­tal kivételes intézményének tekintsük. El­képzelhető például, hogy a parlament által elfogadott alkotmányt egy népszavazás megerősítse. A népszavazásnak a nemzetközi gya­korlatban bevett különböző formáit mérle­gelve a Politikai Bizottság azt javasolja, hogy hazánkban az alkalmazott fő forma az ügydöntő jellegű népszavazás, az úgyne­vezett plebiszcitum legyen. Emellett azonban javasolja a Politikai Bi­zottság, hogy a törvény tegye lehetővé a népszavazás másik két formájának, tehát a referendumnak (amikor a népképviseleti szervek által meghozott jogszabályok, döntések megerősítéséről, vagy elvetésé­ről van szó), illetve a konzultatív - tehát nem kötelező érvényű - plebiszcitumnak a gya­korlását is. A népszavazást kezdeménye­zők köréről is alternatív javaslat készült - mondotta a Központi Bizottság titkára. Az eldöntendő kérdés úgy fogalmazható meg, hogy kezdeményezhessenek-e közvetle­nül népszavazást a társadalmi szervek, s ha igen: milyen széles körüket illesse meg ez a jog. E jog megadása ellen szól, hogy a népszavazás kivételes döntési forma, s ezért nem volna szerencsés, ha a törvény tágan határozná meg a kezdeményezési joggal rendelkezők körét. Fejti György utalt arra, hogy vita folyt ar­ról: a választópolgárok hány százaléka kezdeményezhesse a népszavazást. A ja­vaslatban szereplő 10 százalék - ami or­szágos népszavazás esetén mintegy 780 ezer állampolgárt jelent - meglehetősen magasnak, túlbiztositottnak tűnik. Célsze­rűbbnek látszana egy ennél alacsonyabb küszöbértéket, például 500 ezret meghatá­rozni. Határozathozatal következett: a Közpon­ti Bizottság az országos és a helyi népsza­vazásról szóló törvénytervezet elveire vo­natkozó írásos előterjesztést illetve Fejti György szóbeli kiegészítőjét egyhangúlag elfogadta. A Központi Bizottság ezt követően - Lu­kács János előterjesztése alapján - jóvá­hagyta a tagdíjfizetés egyes kérdéseinek módosítására tett javaslatot majd határo­zott a KB 1989. évi munkatervéről. A testület végezetül tisztségek betöltésé­re fogadott el ajánlásokat. Az ülésről közlemény jelenik meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents