Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-21 / 277. szám

2 NÉPÚJSÁG 1988. november 21. A KISZ országos értekezlete Grósz Károly nyilatkozata madridi és párizsi tárgyalásairól A hajnalig tartó szekcióülések után szombat délelőtt plenáris üléssel folytató­dott a KISZ országos értekezlete Székesfe­hérvárott, a Videoton oktatási központjá­ban. A szekcióüléseken elhangzott, illetve írásban beadott észrevételeket, javaslato­kat az országos KlSZ-értekezlet szerkesz­tőbizottsága beépítette a korábban kiadott előterjesztésekbe. A tíz szekcióban egyéb­ként a Szocializmust, de másképp! elneve­zésű platformjavaslattal, a Mit képvisel­jünk? című politikai programtervezettel és a KISZ XII. kongresszusának összehívásá­ra vonatkozó indítvánnyal foglakoztak a küldöttek. Természetesen számos olyan javaslatot is megfogalmaztak, amely köz­vetlenül egyik dokumentumhoz sem kap­csolódik: ezeket külön vitaanyagban fog­lalták össze. A vitákban felmerült legfontosabb kér­désekre a szerkesztőbizottság tagjai vála­szoltak a küldötteknek. Nagy Imre, a KISZ KB titkára a viták tapasztalatait összegezve elmondta: egyetértés alakult ki abban, hogy mélyreható változásokra van szük­ség a társadalomban, valamint az ifjúsági szövetségben és többé-kevésbé azonos nézetet vallottak a küldöttek e változások legfőbb irányait tekintve is. Ezt követően a plenáris ülésen megkez­dődött az országos KlSZ-értekezlet doku­mentumainak vitája. A szerkesztőbizottság beszámolóját kö­vetően hosszadalmas vita kezdődött az or­szágos KlSZ-értekezlet dokumentumairól. Az első szakaszban - a tanácskozást meg­szakító ebédszünetig - több mint húszán mondták el, mit tekintenek a KISZ megúju­lása szempontjából a legfontosabbnak és mit javasolnak a megfogalmazott feladatok teljesítése érdekében. A vita egyik formai újításaként gyakran szakították meg a mind terebélyesebbé váló szófolyamokat „egy­perceseknek” elkeresztelt gyors, lényegre törő hozzászólások. Többen felhasználták ezt a lehetőséget arra, hogy figyelmeztes­sék a magukról megfeledkezett szónoko­kat: az üres szócséplés helyett tömören fo­galmazzák meg választóik véleményét a napirenden szereplő kérdésekről. „Ha nem teszünk semmit a KISZ radikális meg­újulásáért, akkor csak egy négymillió forin­tot felemésztő hét vége emléke marad” - öntötte szavakba türelmetlenségét az egyik felszólaló. Többen kiemelték a lakóterüle­ten végzett KISZ-munka jelentőségét s en­nek alátámasztására kérték, hogy a KISZ Központi Bizottságának rétegtanácsai kö­zött azonos joggal szerepeljen a lakóhelyi ifjúsági bizottság. A vita délutáni, második részét kedves közjáték élénkítette fel: katonás rendben bevonultak a tanácsterembe a győri Béri Balogh Ádám honvédkollégium tréningru­hába öltözött növendékei, akik az országos értekezlet tiszteletére futva tették meg - mintegy hat és fél óra alatt - a Győr és Szé­kesfehérvár közötti csaknem 80 kilométe­res távot, kitartásra, gyorsaságra buzdítva ezzel is a küldötteket. Teljesítményük nagy tapsot aratott a tanácskozáson. Az első napirendi pont vitájában elhang­zott javaslatokat a szünetben is ülésező szerkesztőbizottság vezetői foglalták ösz- sze. Az összefoglaló után határozathozatal következett Az alternatív javaslatokat is tar­talmazó dokumentumról részleteiben, illet­ve általánosságban szavaztak a küldöttek, azonban a döntéshozatalt némileg megza­varta, hogy mindjárt az első kérdés kap­csán - a KISZ és a párt viszonya - éles el­lenvetését fogalmazta meg az értelmiségi küldöttek mintegy húsztagú csoportja. Ki­fogásolták: a soros elnök, Hámori Csaba megelégedett azzal, hogy „szemmérték- kel”, a nyilvánvaló többség deklarálásával mondhassák ki a határozatot Nehezmé­nyezték: kérésük ellenére az elnök elzár­kózott attól, hogy a voksokat összeszámlál­ják, bár korábban ennél jóval kisebb jelen­tőségű ügyekben - például a szünet kér­désében - is szavazatszámlálás volt. A tilta­kozó csoport elhagyta az üléstermet s e napirendi pont további szavazásaiban nem vett részt Álláspontjuk ugyanis az volt, hogy a szavazás során többször elutasítot­ták a kisebbségi vélemények képviseleté­nek lehetőségét. Hideg András, a KISZ KB Intéző Bizottsá­gának tagja a december 7-i kormány-KISZ találkozó előkészítéseként az ifjúságot érintő társadalmi, gazdasági kérdésekről szólt. Arra hívta fel az országos értekezlet résztvevőinek a figyelmét, hogy a gazda­ság lecsökkent teljesítményének követ­kezményei nagymértékben sújtják az ifjú­ságot. A beszámolót követő vitában a legtöb­ben és a legindulatosabban a lakáskér­déshez szóltak hozzá. A küldöttek végül is abban állapodtak meg, hogy a KISZ-nek van kidolgozott lakáskoncepciója, s annak a megvalósítását kell szorgalmazni. Töb­ben mondták el véleményüket az oktatás korszerűsítésének fontosságáról, kérték, hogy a képzésre, az oktatási feltételek javí­tására fordítható összegek odaítélésénél ne a „maradékelv” érvényesüljön. Az élet­kezdés, a munkába állás gondjairól szólva a fiatalok azt is felvetették, garantálja tör­vény az első munkahelyhez való jogot Mi­vel a fiatalok érdekeinek hatékony képvise­lete „összifjúsági” fellépést tesz szüksé­gessé, éppen ezért fontos: a KISZ legyen tagja a Magyar Ifjúság Országos Tanácsá­nak Ezt a küldöttek meg is szavazták. Mint ahogy döntő többséggel elfogadták a kor- mány-KISZ találkozón részt vevő tárgyaló- csoport mandátumát is. Szombaton a késő esti órákban kezdő­dött meg a személyi kérdések tárgyalása a KISZ országos értekezletén. A soros elnök mindenekelőtt vizsgálatot kért és ennek alapján megállapította, hogy 611 küldött van jelen, tehát az értekezlet határozatké­pes. Ezt követően javaslatot tett arra, hogy az értekezlet Hámori Csabát, a KISZ központi bizottsági, intézőbizottsági és titkársági tagságából, valamint első titkári funkciójá­ból mentse fel, amit Hámori Csaba maga is kért Az országos KlSZ-értekezlet Hámori Csabát e tisztségeiből 3 ellenszavazattal és 10 tartózkodással felmentette. A szavazást követően Hámori Csaba a személyi kérdéseket előkészítő bizottság elnökeként tájékoztatta az értekezlet részt­vevőit a bizottság munkájáról és a személyi kérdésekkel kapcsolatos javaslatokról. Mint mondotta: a bizottság a legteljesebb nyitottság szándékával végezte munkáját A megüresedett titkári posztok betöltésével kapcsolatban kétféle vélemény érkezett a bizottsághoz. Az egyik, hogy a KISZ KB az országos KlSZ-értekezleten elhangzott és az azt követő vélemények ismeretében döntsön a titkárok személyéről. A másik pe­dig, hogy az országos értekezlet válassza meg a KISZ KB titkárait a megüresedett he­lyekre. Ugyanez a két álláspont alakult ki az Intéző Bizottság kibővítésével kapcsolat­ban. Az országos KlSZ-értekezlet a szava­zás során mindkét kérdésben úgy foglalt állást, hogy ezzel a feladattal a KISZ KB-t bízza meg, s a döntésben vegyenek részt a küldöttcsoportok delegáltjai is. A személyi kérdéseket előkészítő bizott­ság elnöke ismertette a kisebbségi vélemé­nyeket is. Az első az volt, hogy az első titkári funkcióra négyes jelölés legyen, a máso­dik, hogy a jelenlegi titkárok közül válassza­nak ügyvezető első titkárt és őt bízzák meg e teendők ellátásával a kongresszusig. A harmadik, kisebbségben maradt vélemény szerint az első titkár személyéről a kong­resszus időszakában a teljes tagságnak kellene döntenie, a negyedik pedig, hogy minden személyi kérdésről az országos KlSZ-értekezlet döntsön. A bizottságnak a tanácskozást megelőző munkájáról két, egymással ellentétes álláspont alakult ki. Az egyik szerint a bizottság helytelenül tette, hogy ismertette az egyes javaslatok esély­számait, a másik viszont éppen azt bírálta, hogy a bizottság nem adott elég gyakran in­formációt az esélyek alakulásáról. E kérdésekhez kapcsolódva négyen kértek szót. Az egyik küldött arra figyelmez­tetett: a kongresszuson nem szabad elkö­vetni azt a hibát, hogy a jelöltek előzetesen nem mérettetnek meg, s valódi programúk nélkül állnak választóik elé. A második hoz­zászóló hiányolta a KISZ káderpolitikai koncepcióját, illetve azt átgondolatlannak ítélte. A harmadik küldött a személyi kérdé­seket előkészítő bizottság munkáját illette kritikával, mondván, hogy nem végzett mélyreható felméréseket, a jelölésekről csak a küldöttek szűk körével tárgyalt. A ne­gyedik pedig már az egyik jelölt mellett tette le a voksát. Hámori Csaba a felvetésekre válaszolva elmondta: általános észrevéte­lekre csak általános választ tud adni. Az el­ső titkári funkcióval kacsolatban érkezett véleményekre válaszolva kifejtette: sajátta- pasztalata, hogy a közéletben egy válasz­tott első titkár nagyobb eséllyel képviselheti az ifjúsági szövetség tagjait, mint megbí­zottként Ez realitás, és a realitásokat nem a KISZ határozza meg. A bizottságot ért kriti­kára pedig azt válaszolta, hogy még soha ilyen tág körből nem származtak az infor­mációk, mint a jelenlegi személyi kérdések előkészítésénél. A személyi kérdéseket előkészítő bizott­ságnak az volt a javaslata, hogy kettős jelö­lés legyen az első titkári funkcióra. Kiss Pé­ter, a KISZ Budapesti Bizottságának első tit­kára és Nagy Imre, a KISZ KB titkára egya­ránt felkerült a jelölőlistára. Mivel újabb ja­vaslatot senki nem tett, ezt követően meg­tartották a titkos szavazást. Az eredményt este 11 órakor hirdették ki: 386 szavazattal Nagy Imrét választották meg a KISZ KB első titkárának. A szavazá­son már 620 küldött vett részt, s 605-en ad­tak le érvényes szavazatot. Á másik jelölt Kiss Péter 205 szavazatot kapott Mindket­tőjüket nagy tapssal köszöntötték. A szavazás eredményének kihirdetése után Lukács János, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára meleg szavakkal mondott köszönetét Hámori Csabának munkájáért, majd sok si­kert, eredményes munkát kívánt Nagy Im­rének, az új első titkárnak. Az értekezlet be­zárását követően az újonnan megválasztott első titkár sajtótájékoztatót tartott. (Folytatás az 1. oldalról.) lehet más minőségű bizalmat teremteni. Ehhez idő kell. Régen mondom, hogy ezeknek az utaknak a jelentőségét - fo­rintokban vagy dollárokban mérve - nem lehet egyik napról a másikra megítélni. Ez egy hosszabb folyamat terméke, csak ne legyen túl hosszú a folyamat. Ezeknek az utaknak „forintosított” vagy „dollárosi- tott” eredményei egy dinamikusabb gaz­dasági együttműködésben fognak je­lentkezni, ehhez azonban a bizalomerő­sítő intézkedéseket nemcsak a politiká­ban, hanem a gazdaságban is meg kell tennünk.- Mit tapasztalt, a két felkeresett ország politikusai, üzleti körei hogyan ítélik meg Magyarországot, helyzetünket, reformtö­rekvéseinket és gazdasági nehézségein­ket egyaránt?- Teljesen tisztában vannak a magyar gazdaság helyzetével, ismerik a magyar reformtörekvéseket, tudják, értik a kon­cepció irányát, bár részkérdésekben ter­mészetesen járatlanok. A korábbi útjaim­hoz hasonlítva - ha tapasztalataimat ösz- szemérem -, mindenekelőtt azt kell mon­danom, hogy néhány hónap alatt sokat csökkentek a magyar gazdasággal, a magyar politikai útkereséssel szembeni fenntartások. Míg korábban, mondjuk egy esztendővel ezelőtt inkább azt érez­tem, hogy ránkcsodálkoznak ugyan, de abban azért nem nagyon hisznek, hogy meg is valósítjuk elképzeléseinket, most úgy érzem, komolyan vesznek bennün­ket. Elismeréssel tekintenek például az általunk annyiszor szidott és oly gyakran elmarasztalt adórendszerre, arra, hogy egyáltalán van, s működik. Persze, ők nem élik meg ennek az adó­rendszernek ugyanazokat a terheit, mint a magyar fogyasztó, nem ismerik annyira az ellentmondásait, meg azokat a kijaví­tandó elemeit sem, amelyeket mi tíz vagy tizenegy hónap tükrében - már isme­rünk. Tanulmányozzák a társasági tör­vényt is, ismerik, már lefordított anyagá­val is találkoztunk, tudják, hogy milyen irányban akarunk még további lépéseket tenni. Úgy érzem tehát, hogy e vonatko­zásban a bizalom ma nagyobb és erő­sebb, mint korábban volt.- Sikerült-e eloszlatni az aggodalmakat az 1992-es EGK-tervekkel kapcsolatban ?- A bennem lévő aggodalmakat? Igen. Meg kell mondanom, hogy korábban Kohl kancellár, majd Nagy-Britannia mi­niszterelnöke, most Mitterrand köztársa­sági elnök, illetve Felipe González mi­niszterelnök tulajdonképpen ugyanazt mondta: az Európai Gazdasági Közös­ség egységes belső piacának megte­remtése nem irányul a szerződési rend­szeren kívül állók ellen. Éppen fordítva, a gazdasági közösségen belüliek dinami­kus együttműködése mellett kinyitja a kapukat a többi ország felé. Az, hogy idén szeptemberben együttműködési megállapodást írtunk alá az EGK-val, tíz esztendeig bizonyos előnyöket jelent számunkra, a mi helyzetünk tehát ebből a szempontból kedvezőbb, mint más álla­moké. Az azonban szerintem nem úgy lesz, hogy 1992. január 1-jétől rögtön egy egységes, zárt, jól működő, nagy, több mint 300 milliós piac kezdi meg mű­ködését. Az EGK-n belül elég sok feszült­ség van, elsősorban a fejlettségi szintek különbözőségeiből eredően. Belső dol­gaik elrendezéséhez idő kell. Ügy vélem, hogy Magyarország számára van 5-10 esztendő, hogy beilleszkedjék ebbe a struktúrába. Ennek a titka roppant egy­szerű: versenyképes termékeket kell gyártani, pontosan, határidőre kell szállí­tani, állandóan kutatni kell az új lehetősé­geket, alkalmazkodni kell minden olyan lehetőséghez, amely egy nagy piacon belül egy kis ország számára, megítélé­sem szerint, mindig meglesz.- Amennyiben tervezett - és korábban bejelentett - lemondását elfogadják, ak­kor ez volt az utolsó miniszterelnöki útja. Úgy érzi, hogy ezzel politikai pályafutásá­ban, életében új korszak kezdődik?- Nem kezdődhet életemben új kor­szak. 1945 óta párttag vagyok, s a párt­ban nagyon sok területen dolgoztam. Egyszerűen folytatom ugyanazt, mint amit eddig is csináltam. Remélem, hogy több időm jut a pártmunka szervezésére is. Az pedig, hogy a miniszterelnöki fel­mentésem - ha kérésemet elfogadja a parlament - jelent-e változást a politikai életben, megítélésem szerint egyáltalán nem.- Az MSZMP Központi Bizottsága ho­gyan tudja majd mindazt előmozdítani, amiben most itt miniszterelnökként meg­egyezett?- Nem hiszem, hogy a Központi Bizott­ságnak közvetlenül és direkt módon kel­lene részt vennie ebben a munkában, de az MSZMP KB, ha eredeti funkcióját - tudniillik, hogy a politika alakításának legfontosabb műhelye legyen - betölti, akkor megteremti azt a szilárd hátorszá­got, amely nélkül egyetlen kormány sem tud végrehajtani semmilyen megállapo­dást. Arról nem is beszélve - és ez na­gyon fotnos -, hogy az MSZMP politikai vonala rendkívül nagymértékben erősít­heti azt a bizalmat, amit kibontakozni lá­tok a magyar reformprogram iránt. Ha az MSZMP nem lesz következetes, akkor a kormány hiába tesz erőfeszítéseket, a vi­lágban ma már régen tisztában vannak azzal, hogy a szocialista országokban a pártok szerepe milyen nagy a politikai fo­lyamatok alakításában. Tehát ha a párt politikai vonala, állásfoglalásai erősítik ezt a bizalmat, akkor a kormánynak na­gyobb szabadsága, nagyobb lehetősége lesz a végrehajtásban.- Madridban is, Párizsban is sok szó esett a kulturális értékek cseréjéről. Ho­gyan vélekedik erről, milyen lehetősé­geink vannak?- Sokkal nagyobbak a lehetőségeink, mint amennyit kihasználunk. Ennek per­sze objektív okai is vannak, mert nyilván­való, hogy anyagi eszközeink nem korlát­lanok. De nem szabad lebecsülni mind­azt, ami ezen a téren történt. Azt például, hogy spanyol, vagy francia tannyelvű, kétnyelvű középiskola működik, azt, hogy - óriási sikerrel - itt lép fel az Állami Népi Együttes, azt, hogy kölcsönösen kiállításokat szervezünk, azt, hogy a jövő esztendőben részt veszünk a „Párizs Eu­rópa kulturális fővárosa” rendezvényso­rozaton. Persze bőven van tennivalónk e téren is. A diplomák és a tudományos fo­kozatok kölcsönös elismerésének gya­korlatáról Madridban aláírt szándéknyi­latkozat például azt mutatja, hogy ezen az úton kell továbbmenni.- Ön tárgyalópartnereitől Spanyolor­szágban és Franciaországban is több kér­dést kapott a magyar-román viszonnyal kapcsolatban. Mit tapasztalt, mennyire fo­gadják el a magyar álláspontot ebben a kérdésben?- Ez a kérdés nem szerepelt tárgyalási programunkban. Nem azért mentünk, hogy egy harmadik országról folytas­sunk eszmecserét, hanem azért, hogy a kétoldalú kapcsolatokról tárgyaljunk. Amikor azonban - a nemzetközi helyzet különböző kérdéseit érintve - elmondták véleményüket, mi is kifejtettük a magunk álláspontját. Ez természetes. Álláspon­tunk - sokszor megfogalmaztuk már - tiszta, világos, egyértelmű, nem változott. Úgy érzem, hogy a mi elvi álláspontunk iránt mindkét országban rokonszenv nyilvánult meg. Ha megkérdezték, el­mondtuk, hogy mi nem akarunk Románia belügyeibe beavatkozni, egyértelműen leszögeztük, hogy a második világhábo­rú után kialakult határokat véglegesnek tekintjük. De ugyanakkor arról sem hall­gattunk: nyugtalanít bennünket, hogy a Romániában élő magyar nemzetiségiek nem gyakorolhatják a helsinki záróok­mányban is rögzített jogaikat. Nyelvüket gyakorlatilag nem fogadják el hivatalos nyelvnek, a magyar nyelvű oktatás csök­kenő tendenciájú. A magyar kultúra érté­kei nagyon nehezen jutnak el, vagy el sem jutnak az ott élő magyarokhoz, nem tapasztalunk semmi olyat, amely segíte­né a két ország közötti együttműködést és az ott élő magyaroknak az anyaor­szággal, itt lévő rokonaikkal való zavarta­lan kapcsolattartását. A legutóbbi esetről szólva: elfogadhatatlannak tartjuk az olyan intézkedéseket, amelyeket a ma­gyar nagykövetség egyik munkatársa el­len tettek. Az esetet érthetetlennek tart­juk, célját és szándékát meg kell fejte­nünk. Mert mindazt, amit vádként megfo­galmaznak diplomatánkkal szemben, egyszerűen hihetetlen számunkra. El­képzelhetetlen, hogy egy magyar diplo­mata kocsit lopjon, elképzelhetetlen, hogy egy magyar diplomata úgy okozzon balesetet, hogy ne vállalja érte a felelős­séget, elképzelhetetlen, hogy egy ma­gyar diplomata a befogadó országban az ország vezetése ellen rágalmazó és el­lenséges tartalmú röpcédulákat szór. Ez számunkra egyszerűen hihetetlen. Mi pontosan tudjuk, hogy kiket küldtünk diplomáciai szolgálatra, bízunk bennük. Arról az emberről is, akiről szó van, tud­juk, hogy színvonalasan, nagyon igénye­sen dolgozott korábban idehaza is, és jó szívvel szolgálta a magyar-román gaz­dasági együttműködést állomáshelyén is. Azt hiszem, nekünk pontosan meg kell még válaszolnunk a magunk számára, hogy milyen szándék vezette azokat, akik megítélésem szerint a magyar-román vi­szony megrontására törekednek. Színek a kendőn Ki a nyakába kötve, ki az öltönye csikkzsebébe gyűrve, élénk színű, csíkos kendőt viselt a küldöttek egy nagyszámú csoportja. Kik lehetnek? Hamarosan futótűzként terjedt a hír: diákok, főleg a nemrégiben Nagykőrösön összegyűlt középiskolai rétegtanács tagjai, illetve szimpatizánsai. A szekcióülések során aztán az is kiderült, nemcsak külsőségekben hasonlóak. Azonos nézeteket is képviselnek, az OKÉ legjobban felkészült (felkészített?) résztvevői. Hozzászólá­saik szinte rendre illeszkedtek egymáshoz, véleményüket a.fórum alatt még az emeleten titokban elkészített feliratok - például TERET AZ ÖNSZERVEZŐDÉS­NEK! - felmutatásával is kinyilvánították. Fellépésüket, előre megszerkesztett - néha talán felnőtt támogatóik köve­teléseit tomácsoló - megnyilatkozásaikat vegyes fogadtatás kísérte. Voltak, akik úgy vélték, manipulált gyerekcsoportról van szó, akik valójában egy mind­össze ötven-hatvan fős közösség képviselői. Mások lelkes, összetartó, a jövőért aggódó fiataloknak ítélték őket. Akadt, aki elfogadta, hogy a mandzsetájára, gallérjára tűzzenek, ragasszanak egy piciny darabot a kis kendőből, s meg is ígérte, hogy a szombati szavazáson cserébe mellettük voksol, s előfrodult az is, hogy határozottan visszautasaitot- ták az ilyen szándékkal közeledőket. Egy biztos. Mindenki felfigyelt rájuk, s ab­ban senki nem vitatkozott velük, hogy mint a piros, kék, sárga, zöld, lila stráfos kendőcskék, az ifjúsági mozgalom is sokszínű. Távozásukkal tiltakoztak Győrffy Árpád, az Értelmiségi Fiatalok Tanácsának dombóvári küldötte is felállt, s tüntetőén elhagyta a termet azzal a húsz-harminc társával együtt, akik így fejez­ték ki tiltakozásukat Hámori Csaba egy „szemmértékkel” történt szavazatszámlá­lása ellen. Az incidens a párt és a KISZ viszonyáról szóló döntés soránt történt s bár a távozók rövid, de éles hangú szóváltás után újra elfoglalták a helyüket, a to­vábbiakban nem vettek részt a szavazáson. „Miért?” - kérdeztem Győrffy Árpádtól.- Határozottan elítéltük ezt a módszert, főleg röviddel azután, hogy elhangzott: a kisebbségi véleményeket is figyelembe kell venni, számon kell tartani, kik gondol­kodnak másként bizonyos kérdésekben. Szomorú, hogy bár kértük a szavazás megismétlését, erre nem került sor. Van azonban sikerélményem is. A szekciónk­ban támogatták a társaim, hogy eljárást kezdeményezzünk az alkotmányjogi ta­nácsnál az Elnöki Tanács fegyverviselésről szóló törvényerejű rendelete ellen. Mi­vel ez közvetlenül állampolgári jogokat érint, törvénnyel kell szabályozni. Az OKÉ meg is szavazta, s megbízta a Központi Bizottságot hogy indítsa meg az eljárást. Eredményes tanácskozás volt Kétnapos szüntelen tanácskozás, alig pár órás alvás után, hullafáradtan bú­csúznak Székesfehérvártól az OKÉ résztvevői. Hoztak-e valós eredményt az éjszakába nyúló szekcióülések, várható-e válto­zás a mozgalomban még az áprilisi kongresszus előtt? SchattmannCsaba, a Tol­na megyei küldöttcsoport vezetője elégedett.- Az értekezlet elvégezte azokat a feladatokat, amelyekre hivatott volt. Bár vol­tak üresjáratok, nem lényegbe vágó hozzászólások a megújuláshoz szükséges keretprogram megszületett. Ez lehetővé teszi, hogy nagyon rövid időn belül felke­ressük szervezeteinket, tájékoztassuk őket, segítsünk nekik csatlakozási ponto­kat találni azokhoz a csoportokhoz, amelyekhez érdeklődési körük, érdekeik alapján szívesen tartoznának. Tapasztalatokkal és persze pénzzel is segíteni sze­retnénk a KISZ most elfogadott platformjával egyetértő szerveződéseket.- Hol várható legerősebb mozgás?- Először valószínűleg a diákok körében, de látható a szándék más rétegekben is. Egyet mindenesetre fontosnak tartok, a most is jól működő szervezeteket nem szabad lesöpörni, a bevált értékeket meg kell őrizni.Milyen név alatt? Nem az a fontos, hanem, hogy komoly bázist, igazi tartalmat képviseljenek.- Az értekezlet vitakultúrája nem volt éppen kifogástalan. Többször el is hang­zott, van még mit tanulni a demokráciáról...- Úgy érzem, inkább nevessük, tapsoljuk ki egymást, minthogy formális, levezé­nyelt gyűléseket tartsunk. A mostani hibákból pedig tanulni is lehet, s a kongresz- szus talán még jobban sikerül.- Végül egyetértett-e azzal, hogy a személyi kérdésekben eddig példa nélkül álló nyilvános vitán döntöttek a fiatalok?- Kissé beárnyékolták a dolgot azok a felszólalások, amelyek befolyásolni akarták a résztvevőket, de végül is a voksát, azt hiszem, mindenki felelősen adta. Helyesnek tartom, hogy a titkárokról nem határoztunk, mert kevés ismeretünk van róluk, s ebben a szisztémában bárkit megválaszthattunk volna.- cser -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents