Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-19 / 276. szám

r 1988. november 19. TíEPUJSÁG 9 és akkor az újságíró? Mi történik itt? Kérdezte magában a magnóját mindig a beszélő felé fordító újságíró az egyre furcsábbnak tetsző beszélgetés harmadik órájában. Neki ebben az ügyben állást kell foglalni. Helyzetét nehezíti, vagy talán könnyíti, hogy maga is pedagógus végzettsé­gű? Míg hallgatta az indulatoktól sem mentes véleményeket egyre azt érez­te, itt nem arról van szó, hogy kurva-e valaki vagy sem. Szedresben is mint bárhol érzékenyebbek az emberek a kialakult társadalmi, gazdasági körül­mények miatt. Ennek adnak hangot a most divatos módszerekkel. Tanulság? Nem lett volna szabad, hogy egy szó így elmérgesítse egy te­lepülés iskolájának és szülőinek kap­csolatát A háromórás beszélgetés za­varos felszínt sejtet Ellentmondást igazgató és osztályfőnök között, tanár és tanár között A tanácselnök, a főál­lattenyésztő ügybéli szerepe sem tisz­tít a képen, hát még a nyilvánosságot egyáltalán nem óhajtó gyógyszertári központ igazgatójáé. Ő ugyanis csak most hallott minderről és kívülállóként nem foglalhat állást Nem is lehet. Különösen nem akkor, amikor a hétköznapi beszédeinkben a fentiekben idézett „trágárnak” minősí­tett fogalom sajnos kötőszóként sem ritka jelenség. Azt is mondhatni, nem tartozik a legdurvább kifejezések közé. Az újságíró, mint pedagógus, ilyen esetben szigorúan csak a tanulókkal tárgyalna letisztíttatva a szekrénysort, nem osztana figyelmeztetést hanem akár irodalom akár osztályfőnöki órán beszélne a szerelemről, annak gyö­nyörűségéről, kínjairól esetleg nőgyó­gyász szakorvos közreműködésével, tanácsaival és nem hagyná, hogy a szálka gerendává terebélyesedjék. DECSI KISS JÁNOS i a, életünket. Ismerjük a napórákat, ahold- j ;t- és csillagórákat, a vízórákat, a tűzórá- ' o- kát, a homokórákat, a kerekes órákat, j ;et vannak ingaórák, zsebórák, zenélő- i ól, órák, tengerészórák, villamos- és j la kvarcórák - ez utóbbiak nem ketyeg nek i ugyan, de rendkívül pontosak, másod- e- percre mutatják az időt. ö- Mindig jó, ha tudja az ember, hány é- óra. Ezért találták ki, hogy a városok i n- fontosabb csomópontjain órákat he- . e- lyeznek el, a faluból városba ügyét-ba- )|- ját elintéző bejövő honpolgár csak föl- j d- néz az álló vagy fölfüggesztett órára, s <i- tudja mennyi ideje van a busz, meg a vo- ez nat indulásáig, betérhet-e még a boltba óriás kiflit, vagy laskagombát venni. Óra m, majd minden városban van, köztük á- akad olyan is, amelyik előtt csupán a iu| látványosság kedvéért el-elnézelődnek az emberek. Tolna megye székhelyén I ilyen óra nincs. A városközpontban va­laha két állóóra is mutatta az időt, de ezek évek óta nem működnek. A helyü­kön vaspálcák merednek az égnek, időnként látni körülöttük néhány embert ásóval és kalapáccsal a kezükben - etl nyilvánvaló, hogy nem órások. A helye, 9" illetve felállításuk nem hinném, hogy s- alapjaiban megrendítené a város költ- re ségvetését. Mégis: úgy tűnik, azoknak, >r- akik az óra működéséért felelősek, ez e- nem túlzottan fontos, sem az óra, sem az ■or idő, valószínű más dolgokkal vannak el- é- foglalva. De mindez még semmi. A mi- :er nap a híres Koszorú órásmester boltja :er előtt elhaladva megdöbbenve láttam: ük este negyed hatkor háromnegyed ki­lencet mutatott a cég órája. Hát már az nit órásmesternek sem fontos, hogy pon­tos legyen az órája? Egyébként a megyeszékhely egyet­len megbízható órája a vasúton, a váró­teremben mutatja az időt. Tán az lehet ik az oka, hogy a vasutasok nem munká- q. ba, hanem szolgálatba indulnak? az D. VARGA MÁRTA ra- in- 3 a 5z­ip­el­/b­lak rö­iöt, )e­te­•gy a... ta­/e­<e­)e­an, ísz őz­sa, az ül­tni, rák te­ita, Ini, nyt ak- t is eth Jé- 3a- Jlt- /es élt. tek ra... A kérdés - Ki figyel oda? - dr. Aracsné dr. Frank Mária, a Köjál osztályvezető főorvosa tette fel az iskola-egészségügy helyzetéről tartott előadásán, a hallotta­kon megdöbbent hallgatóságnak.- Sajnos, az iskolás korú gyerekek nagy százalékának egészségi állapota nem megfelelő. Erről már évek óta tudo­másunk van, hiszen 5 éven keresztül vé­geztünk szűrővizsgálatokat Szekszár- don az általános iskolák felső tagozato­sai körében. Már akkor megállapítottuk - mondja a főorvosnő -, hogy az iskolaorvosi hálózat munkája nem megfelelő színvonalú, mert olyan gyermekeket is engedtek sportol­ni, akik egészségi állapotuk miatt erre al­kalmatlanok. Kontraszelekció magyar módra A Köjál gyermek- és ifjúság-egész­ségügyi osztálya 1987-től megkezdte az edzésközpontos gyermekek szűrővizs­gálatát. A mai napig 477 tanulót vizsgál­tak meg. 1988-tól gyermekorvos bevo­násával történtek a vizsgálatok, amihez előzetesen megkérték valamennyi gyer­mekről az iskolaorvostól az egészségi ál­lapotot rögzítő űrlapot - kitöltve. Az álta­Ki figyel oda? Az iskola-egészségügy helyzete lános vizsgálatot gyermekgyógyász, a többit a Köjál munkatársai végezték.- Az általános gyermekorvosi vizsgá­lattal a beteg gyermekeket akartuk ki­szűrni - folytatja dr. Aracsné - illetve azo­kat, akiknél az edzésközpontokban, a versenysport esetén a szervezetre háru­ló fokozottabb terhelés nem az egészség megőrzését szolgálná, hanem ellenkező­leg, egészségkárosodást okozna. Azt kellene elérni, hogy csak teljesen egész­séges gyereket tegyenek ki fokozottabb terhelésnek, ugyanis csak tőlük várható kimagasló eredmény.- Az edzésközpontokba került gyere­kek már bizonyos kiválasztás után kerül­nek ide. Mi szükség volt újabb vizsgála­tukra?- Kétségtelen, hogy az itt tanuló spor­tolóknál már bizonyos kontraszelekció érvényesült, hiszen nem véletlenül kerül­tek ide. De léteznek olyan szervi és működésbeli eltérések a szervezetben - például bizonyos szívbetegségek -, me­lyek csak alapos szűrővizsgálatokkal fe­dezhetők fel a tünetek jelentkezése előtt. Ezért is tartottuk indokoltnak, hogy a ha­gyományos fizikális vizsgálatot kiegé­szítsük a mellkasi elvezetéseket is magá­ban foglaló EKG-vizsgálattal, mely a hall- gatózási lelettel együtt hasznos segítsé­get nyújt a tünetmentes veleszületett szívbetegségek és szívritmuszavarok fel­ismerésében. Megdöbbentő eredmények Előzetesen feldolgozták 190 gyermek vizsgálati adatait, melynek tapasztalata nagyon rossz, így 35 tanulónál fedeztek fel például szivrendellenességet. Közü­lük ötöt rögtön kardiológiai szakrende­lésre utaltak, ahol sajnos a beutaló diag­nózisa igazolódott. Az általános gyerekgyógyászati stá­tuszon kívül - mellkas, tüdő, has, moz­gásszervek állapota... - az öttagú mun­kacsoport dr. Frank Mária irányításával egyéb speciális teljesítményvizsgálato­kat is végzett, így az idegrendszer, lég­zésfunkció, keringés adaptációját vizs­gálták. A szakemberek némely esetben meg­döbbentő eredményre jutottak. Kiszűrtek olyan gyereket, aki az egyik szemére nem látott és ezt 9 éves koráig senki nem fedezte fel nála! Az iskolaorvos sem. Ge­rincferdülést több gyereknél észleltek, 38 esetben pedig a laboratóriumi leletek eredménye volt a normáltól eltérő.- A teljesítményvizsgáló eljárások so­rán az ideg, a légző- és a keringési rend­szer alkalmazkodó képességét vizsgál­tuk. Ezek a felmérések a terhelhetőség­ről, a pillanatnyi állóképességről adnak felvilágosítást - magyarázza a teamveze­tő. Bizonyos idő után megismételve eze­ket, az edzések teljesítményfokozó hatá­sa objektiven mérhetővé válik, mivel számszerű adatok formájában kifejezhe­tő a sportoló gyerek edzettségi állapota és a teljesítmény növekedése. Ez segít­séget nyújt az edzések hatékonyságá­nak felmérésében is. Az antropometriai vizsgálatok eredménye pedig lehetősé­get ad arra, hogy megbecsüljük a 18 éves korban várható testméreteket, illet­ve az aktív testtömeg és a sport szem­pontjából haszontalan testzsír tömegará­nyát. Ennek a sportági kiválasztásban van szerepe, mivel az alkat nagymérték­ben meghatározója egy-egy sportágban az elérhető teljesítménynek. A pszicholó­giai vizsgálattal pedig a tanulók figyel­mét, felfogásmódját, emlékezetét, gon­dolkodását, érdeklődését, akarati voná­sait és érzelmi életét vizsgáltuk. A szűrés után versenysportra alkal­matlannak - az illetékes szakrendelés véleménye alapján - 7 gyermek bizo­nyult. A felmérés eredményéről tájékoz­tatták a megyei tanács egészségügyi osztályát. A hivatal véleménye- A szűrés eredménye elgondolkodta­tó, de azért általánosítani nem szabad, ilyen esetek mindig előfordulhatnak ­közölte dr. Szügyi Gyula osztályvezető­helyettes. - Megyénkben az iskola- ege'szségügy helyzete egyébként az or­szágos átlagnak megfelelő. A probléma az - ez a magánvéleményem -, hogy az a szemlélet tűnt el, amit mostanában pró­bálunk visszaállítani, hogy a háziorvos is­merje a családot, az iskolaorvos az isko­lásokat. Nincs folyamatosság, nincs egy olyan személy, aki születésétől fogva vé­gigkísérné a gyerekek fejlődését. Jelen­leg a körzeti orvosok munkaköri feladat­ként látják el az iskolaorvosi teendőket, nincsenek érdekeltté téve a munkában. Gondot jelent az is, hogy az ötnapos tanítási hét bevezetésével még a szűré­sek, vizsgálatok idejét is nehezen tudják biztosítani az iskolákban. Bizonyos elő­relépés történt az utóbbi időben ezen a területen a főfoglalkozású iskolavédőnők alkalmazásával. Az ő feladatuk, hogy nyomon kövessék a gyerekeket fejlődé­sükben. Változtatni kell Az egészségügyi ellátást - kiemelés Az iskola-egészségügy helyzete Tolna me­gyében 1988-ban című jelentéséből - 2 főfoglalkozású ifjúsági orvos, 25 gyer­mekkörzeti orvos, 119 körzeti védőnő, 5 ifjúsági védőnő és 3 iskolavédőnő bizto­sítja. Ahol gyermekkörzeti orvos nincs, ott az iskola-egészségügyi feladatokat felnőttkörzeti orvos látja el.- A körzeti orvosok elsősorban beteg- centrikusak - állítja dr. Frank Mária - és ebből fakadóan az iskolaorvosi teendő­ket nem kellő komolysággal és alapos­sággal végzik. Feltétlenül indokoltnak tartanám szorgalmazni az általános isko­lás korúakra is kiterjedő iskolaorvosi há­lózat megszervezését, hiszen ahhoz, hogy a bennünket követő nemzedék egészségesebb legyen mint a mi kor­osztályunk, már most, az eddigieknél jobban oda kell figyelni orvosoknak, vé­dőnőknek, pedagógusoknak, szülőknek egyaránt. F. KOVÁTS ÉVA- Amíg élek, én bizony „gyüttment” le­szek a juhászok között. Nekik egy senki. Ebben tán igazuk is lenne, de abban már nem biztos, hogy helyettes nem lé­vén, hát nem is tudtam elmenni, hogy ju­hász mestervizsgát tegyek az alföldi ver­senyen. Nincs kire hagyni a nyájat. Pedig de elmentem volna! - sóhajt Bárdos Já­nos József, aki úgy támaszkodik a ju­hászbotján, amit maga csinált, mintha vi­lág életében erre készült volna.- Öregapám jó hírű kovásmester volt, hát hogyne csináltam volna magam a ju­hászbotom. A kampós nélkül nem is em­ber a juhász. Külön kaszt ez. Külön világ. Elfogadtak, de be nem. Talán egyszer majd befogadnak... Ha érdemiem. Pedig bármelyikük mellé oda merek mára állni, minden dicsekvés nélkül... Csupa derű ez a fiatalember. Kilenc- száznál is több juh tépi a kukoricaszárat körötte.- Ha a statikusból lehet taxisofőr, az autószerelő-mesterből is lehet juhász, tárja szét kezét.- Jó szakma, sziszegek, s mikor arról is tudok már, hogy motocross-versenyző volt még nem is olyan régen, már érzem, csalódott ember támasztotta juhászbot­nak a mesterlevelét.- Nem érdekes, rég volt, hagyhatjuk is... De a juhászavató, az bizony érdekes volt! Rajta legyen a szeme a juhásznak a nyájon. Persze át akartak verni, de mégsem számoltam el magam. Egy jer­ke, az egy jerke - mondja, aztán csak visz- szatér az okokhoz.- Szóltam a főnöknek, hogy van az, hogy azok a focista srácok - akikkel nincs bajom - jobb órabért kapnak 18 éves fejjel, mint én a mestervizsgámmal? Mert fociznak? A brigáddal összehord- tunk mindent, ami elérhető volt. Arany­koszorús brigád, kiváló munkáért cím... társadalmi munka... Valahogy előbb kel­lett volna jönnie ennek a peresztrojká­nak. Sokkal előbb. Nem jött, hát én jöt­tem, birkát őrizni. Hív vissza a főnök, 18 ezret igér, csak menjek vissza. Jó itt. A kutyámmal politizálok. Ez aztán nem be­szél vissza, még akkor sem, ha neki van igaza Füttyent, s a kócos, fekete, szétálló fülű kutya terel egyet a nyájon.- A „repikutyám" most otthon van. Jöt­tek a nyáron a hollandok. Mintha mind errefelé üdült volna, s mondták, a magyar juhászhoz puli kell. Az illik hozzá, ők úgy tanulták. Hát igazuk van. Lajbi nekem már nem kell, de van egy szép repiku­tyám. Nem olyan jó, mint ez, de fene egy fekete szépség. Most otthon van, pihen, mert megtaposták a birkák, s eltört a lá­ba. A motocross-versenyt kapom elő a hi­degben, s látom a szemeiben, mintha új­ra száguldana, föl a dombra, repülne a levegőben, és egy nagy huppanás után visszatérne a földre...- Elmúlt. Szép volt. Négy birkával kezdett. Most olyan állo­mánya van, amit már érdemes három­négyezrével beszorozgatni.- Jó ára van a báránynak, úgy hallani végre lesz valami. Igen jó ára van, de hogy pontosan mi lesz, nem tudni. Csak találgatjuk. A tavalyi gyapjú árának egy része még mindig bent van, húsz-hu- szonvalahány százalék... majdcsak fizet­nek. Fittyet hány a hidegnek. Mióta „kint van", saját bevallása szerint nem „ke­hes”, olyan egészséges, mint a makk, azt sem tudja merre van a rendelő, s hogy néz ki évek múltán a körzeti orvosa. Me­leg ételre haza-hazaugrik, olyankor bo­rotválkozik, újságot olvas és rádiót hall­gat. Szinte mindent egyszerre. Meg ját­szik egy kicsit a két gyerekkel. A felesé­ge, aki óvónő, mára már megszokta ezt a sűrített otthoni programot, s mi mást is tesz, mint igazodik hozzá.- Nincs titok, megéri, de nekem 365 napos munkaévem van. Nem panasz. Tény. Nyolchavi bért kapok a bátaszéki téesztől, ez hétezer-nyolcszázával hat­vanezer. Ehhez jött a négy év munkája, amivel négyről százra jutottam a saját állományommal, a gyapjú, meg az a hu­szonhatezer, amit nem kell befizetnem, mivel magam őrzöm, s ha egy birkán nem marad egy évben nettóban ezer forint, akkor a juhász a hibás... Hát az százezer, így áll össze a kép. A maga ura. Az első évben azt hitte be­lebolondul a vigyázzba állított tennivá- gyásba, a munka utáni vágyakozásba. Alkotni szokott, keze mostanra nyugodttá vált a kampósboton.- Kitettem magam a birkák közé. Ki én! Szeged mellett volt az országos juhász­verseny. Oda el akartam nagyon menni. Ott lehet mesterlevelet szerezni a ju­hászembernek. De lesz nekem még olyan mesterlevelem. Bárdos János József maga is vallja, ki­csit magának való lett. Mezei juhász, autószerelő mestervizs­gával.- Diplomás juhász akarok én lenni. A nyolcadikosok kérdezték Bős- Nagymarosról a véleményét. Elmondta.- Amit elkezdtünk, fejezzük is be, en­nek a híve vagyok. A vizi energia mégsem atom, nem is gáz, még olaj sem. Tiszta, biztos és megújuló energia. Ingyenesen megújuló energia. Politizálni a kutyám­mal szoktam, mint már mondtam. A kezdetre utal, a nehéz napokra, s meséli, bátai juhász barátja csak azt hajtogatta: - „Gyerek, innen szép a győ­zelem, a nulláról...”- Most már érzem, miért mondta. A mesterem, amikor meghallotta, hogy el­mentem juhásznak, szó nélkül a fejéhez kapott. Már ezért is megérte a mester- vizsgát megcsinálni, mert ő legalább elis­mert... Üzenem, jól vagyok... SZABÓ SÁNDOR Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Botnak támasztott mesterlevél Bárdos János József Ezt az állományt meg lehet mutatni bárkinek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents