Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-19 / 276. szám
r r 8 NÉPÚJSÁG 1988. november 19. A pelenkát nemcsak a babákról kell levenni- Az első néhány nap után már jól éreztem itt magamat.- Miért?- Mert rendesek a lányok és a tanárok is. De...- Mi az a de?- Azért még mindig félek egy kicsit.- Miért?- Hát... Hogy valamit nem jól csinálok.- Például mit?- Hogy elfelejtek kezet mosni, vagy ciki az a ruha, amit felhúzok, vagy, hogy nem értem meg az anyagot és egyest kapok.- Állandóan félsz?- Majdnem. Szóval mindig eszembe jut valami, hogy hátha... * Ez a beszélgetés szeptember közepén zajlott a szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola egyik kollégista elsőse és köztem. A szimpatikus kislány érthetően tele volt félelemmel - még a megszokotton felül is. De ez nem törte meg, inkább éltette a remény, hogy négy év múlva ápolónő lehet - zsebében érettségivel. Ebben az iskolatípusban az induláskor harminc százalékot tesz ki a szakmai ismeretek oktatása, hetvenet pedig a közismereti tárgyaké. A negyedik évben ez az arány ötvenötven százalékra módosul. S általában még annyit, hogy az első két esztendőben a gyakorlati oktatás kizárólag az iskolán belül folyik, a harmad- és negyedévesek már a kórházban „gyakorolnak”, pontosabban teszik a rájuk bízottakat „élesben”. Mi az, ami meglepi az idegent belépve az iskolába? A tisztaság, a rendezettség, s az, hogy lányok a folyosókon csöndesen, amúgy felnöttesen beszélgetnek. Az első emeleti folyosón vitrinek sorakoznak, bennük - megfelelő tárolóedényekben - különböző preparátumok, melyek a kórtan gyakorlat szemléltető eszközei, illetve elváltozott, megbetegedett szervek. Emitt magzatok, amott a kisagyszögletben jóindulatú daganat. Tehát sok mással együtt ezeket bemutatják a diákoknak. De.- Az egészségügyi oktatás az, melyben egyszerűen lehetetlen mindent bemutatni - mondja egyik tanárnő, s felsorol néhány esetet. Például agonizáló beteget nem láthat a diák, pedig sajnos foglalkozásából adódóan néhányszor az élet utolsó pillanataiért viaskodó embert is látnia kell, s minden igyekezettel segíteni rajta. Ezért is jó, hogy tavaly sikerült az iskolának egy videomagnót vásárolnia, úgyhogy a tévé- képernyőkön pontosan láthatják az élet szo- morúságos pillanatait.- Nekem még nincs igazi gyakorlatom - mondja egy negyedéves -, de amikor segíteni kell, akkor nem érzem a bánatot. Akkor csak az van bennem - mert talán csak ezt látom a kórházi osztályokon -, hogy a lehető leggyorsabban és a leghatásosabban segítsek. A szomorúság csak a nyugalom perceiben kerít hatalmába. Mielőtt egy szokványos, ugyanakkor igen speciális középfokú tanintézetben rövid sétára hívnám az olvasókat, néhány tényt, adatot rögzíteni kell. Négy évvel ezelőtt a szakközépiskolához integrálódott az egészségügyi szakiskola, melyben jelenleg hat osztály van. A szakközépiskola annak idején nyolc tanulócsoportra épült, e helyett tizenkettő van - kényszerből. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a demográfiai hullámot a gimnáziummal kellene megoldani, de sajnos, a szekszárdi igen zsúfolt, s pillanatnyilag a halvány remény is szertefoszlott, hogy a következő tanítási évben plusz osztálytermekkel gyarapodna. Bár, ki tudja?) Tehát a két egészségügyi intézményben összesen 650-en tanulnak, s van egy felnőtt osztály is, a szakmunkások szak- középiskolája. Itt végzik az egészségügyi középkáderek továbbképzését, a létszámtól függően 6-10 csoportban. Összesen 24-féle felnőttképzés folyik az iskolában, amit nagy régióban szerveznek központilag, s az előadók itt döntően orvosok, akiknek a létszáma harminc körül mozog. A két iskolában 125 felnőtt dolgozik, a pedagógus státusok száma 62, a szakoktatók 22-en vannak. Tavaly a szakközépiskolában 106 diák végzett. Közülük 92-ről tudnak, tehát ők visszajeleztek iskolájuknak, ami a köztük és az iskola közötti jó kapcsolatot példázza. E volt diákok 74 százaléka egészségügyi pályán van, dolgozik, 11 százalékuk egészségügyi főiskolán tanul, néhányan pedig az egészségügyhöz közel, valamilyen laboratóriumban helyezkedtek el. A tanulók nyolcvan százaléka vidéki, az ötven százalék kollégiumban lakik. Amikor a kislányok bekerülnek az intézetbe, pedagógusaik sok mindent megcsinálnak helyettük, mellettük, értük. Azután a bensőséges kapcsolat továbbélése mellett „leveszik róluk a pelenkát”, nem óvják őket az élet zord oldalától sem, bár azon igyekeznek, hogy a tanulók maguk fedezzék fel az emberi értékeket, a humánumot, a szépséget, a szerénységet... Látogatást a három csoportra osztott 2. a. osztályban tettünk. Tárnái Attiláné a gyakorlati oktatás vezetője a mikroszkóp fölé hajoló lányokat irányítja éppen. Most viszont én tévesztettem, hiszen ebben a csoportban tanul az iskola egyetlen fiúja, Bán László, aki majd mentős szeretne lenni. A lányok közül többen csecsemőgondozónak, vagy szülésznőnek készülnek, de szent elhatározásuk a pályán maradni. A másik teremben Herczegné Kőműves Ilona szakoktató, a szakmai munkaközösség vezetője figyeli a lányok mozdulatait, akik éppen tisztítják és sterizálják a fecskendőket. Két kislány az ágyban fekvő társuk vérnyomását méri:- Rosszul lettem az utcán. A nővérek azt mondják, leesett a vérnyomásom. A másik ágyban egy „sebesült” fekszik, ketten őt ápolják. Szép és mindent tudó dán babákkal foglalatoskodnak a harmadik csoport tagjai dr. Polgár Ferencné szakoktató „segédletével”. Lekerülnek a vizes pelenkák a babákról, majd szárazát kapnak. De ki tudja, hogy meddig? Hiszen a most hathetest „játszó” babák tíz esztendősek. Még néhány év, s a többi, gyakorlati oktatásban használt műszerrel és segédeszközzel együtt elnyűvődnek. Pótlásuk nem folyamatos. S ha elfogynak szép lassan, akkor mi lesz? v. Horváth Mária Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Hurráhangulatban A szedresi általános iskolában néhány diák a tanév utolsó hetében, színes zsírkrétával a kezében közzétette abbéli örömét, hogy itt a nyár, kezdődik a tanítási szünet. A folyosó szekrénysorának ajtóira felfirkáltak néhány szót: vakáció, vándortábor, a szent állat és azt, hogy kurva. így félév távolából miértet kutatva nem tudtak elfogadható magyarázatot adni cselekedetükre. A számonkérés nem ennyi idő után kezdődött, hanem azonnal. Az osztályfőnök, a tantestület, az igazgató és most ne folytassuk a sort, hogy ki mindenki előtt kellett megállniuk „arcpirító munkájuk” miatt. Megkapták a büntetést is, miután eltüntették a nyomokat, mely hangulatuk tükre volt. Megkülönböztetett mértékben részesültek a megrovásban. Azt a két fiút, akik azt írták, hogy kurva, „a társadalmi tulajdon rongálásáért, trágár kifejezések felírásáért igazgatói szóbeli figyelmeztetésben” részesítették. Magatartásjegyüket kettő értékkel csökkentették. így logikusan lett a négyes osztályzatból kettes, a hármasból pedig egyes. Ami a gyerekek szívét nyomja, hogy súlyosnak érzik a fegyelmező módszer mértékét. Ők elismerték bűnösségüket. Elfogadták azt is, hogy bőrfejűeknek, huligánoknak nevezze őket az igazgató, de miért nem sújtották így azokat a társaikat, akik notóriusan, megrögzötten zavarják az oktatás menetét, akik sírásra kényszerítenek fiatal tanárnőket, akiről kiderül, hogy tolvaj, mert pénzt lopott és farmernadrágot. Az egyik főbűnös tanulmányi jegyei között a jelesek mellett egyetlen négyes osztályzat áll, no és a kettes magatartás. Társai hasonlóan jó rendű, képességű diákok, akik lezártnak is tekintették volna az egész ügyet, ha nem kereshettek volna kapcsolatot olyan hangok között, ami például kedvenc tanáruk iskolából való távozása körül röppent föl. Feltételezéseik szerint okirathamisítással is összefügg, amit az igazgató bácsi, a tanácselnök, a főállatteBálaruha A főtéren találkoztunk, véletlenül. Pisti régi, kedves, jó ismerősöm, okos, egyszerű, szerény igényű és a legbonyolultabb műszaki dolgokat is igyekszik közérthetően lefordítani, a laikusoknak elmagyarázni. Egyik beszélgetésünkkor például próbálta megértetni velem azt a számomra máig is felfoghatatlan csodát, hogyan gyullad ki a villanyégő a szobában. Füttyentett, dülöngélt, mert így ütköznek egymáshoz a részecskék és ebből lesz a fény, az energia. Magyarázhatná bármeddig is, a villanyégő fénye máig sokak számára varázslatos dolog, korántsem olyan természettől való, amint ahogy a gyertya ég, ha meggyújtják a kanócát. Pisti sok mindent tud, ért és nem ért. Most például a piaci vásárcsarnokba igyekszik velem együtt, ahol éppen nyugati ruhabálákat bontanak. A hírek szerint ezek rongynak számítanak, olajos gépeket és olajos kereket törölni hozták az ipari üzemekbe. De mielőtt egyáltalán kivinnék a gépek mellé, megengedik, hogy az egyszerű és pénztelen halandó állampolgár kiválogassa belőlük azt, ami használható, hordható. Mustrát tartunk a bálák fölött. Van itt minden: agyonmosott kombiné, gyűrött nadrág és kabát biztosítótűvel összefogva, babaholmi és bricsesznadrág. Nem tudni, ki használta előzőleg ezeket az öltözékeket, némely harsány színű női ruha úgy tűnik, mintha egyenesen Nyasszaföldről érkezett volna a szekszárdi piaccsarnokba. A vásárlóközönség ellepi a pultokat, egymás kezéből húzkodják a jobbnak ígérkező ruhadarabokat. Akad aki centiméterrel a kezében oldalaz, papírról olvassa a család derék- és csípőbőségét. Most itt nem jó a bála - jegyzi meg egy koros szőke hölgy -, Bátaszékre, meg nyésztő követett el és... folytatják, amit otthon, az utcán, az iskolában hallanak. Nyilvánosságot az igazságnak Azzal, hogy a gyerekek soknak érezték a kapott büntetést a szülők is egyetértettek. Németh Zoltánné az egyik föbűnös édesanyja sérelmezte, hogy a tanárok nem értesítették őket szóban a firkálásról és nem beszélték meg velük, a szülőkkel a döntésüket. Elment tehát az osztályfőnökhöz, az igazgatóhoz. Beszélgetéseik eredményeként egyre mérgesedett a dolog. A városi pártbizottság, a városi tanács művelődési osztálya, majd a sajtó, rádió is értesült arról, hogy júniusban két szedresi diák felírta a szekrényre azt, hogy kurva... Németh Zoltánné igazságérzetét, anyai ösztöneit nem nyugtatta meg az iskola igazgatója azzal, hogy a beszélgetés végén elküldte őt a „büdös francba”. Németh Zoltánné erre elindult. Az állomások, ahol sérelmét szóban és írásban előadta, már ismertek. Az ügyet kivizsgálták hivatalos úton, szabályokban előírtak szerint. A városi tanács művelődési osztálya például hatoldalas levélben foglalt állást. Ám ez sem volt gyógyír az édesanya sebére, aki nem felmenteni akarja fiát, csak annyit kér, hogy a gyerekek továbbtanulása érdekében ne kettes magatartás éktelenkedjen az ötösök között. Az idő múlásával az események nem csitultak, de egyre kuszálódtak az édesanya és az iskola körül. A korábban szülői munkaközösségi tag Németh Zoltánnét, a megkérdezése nélkül leváltották erről a tisztéről. Ezt még tetézték az állítólagos igazgatói üzengető fenyegetések, melyek Németh Zoltánné munkakörét is veszélyeztették és a többi, és a többi... Németh Zoltánné három gyermek édesanyja, ezért félt a sajtó nyilvánosságától és bár kereste az újságírót, de kérte is, hogy várjon a történet megírásával. Szíve szerint nem akar ártani senkinek, de ki értheti meg panaszát, ha nem az a község, Dombóvárra jobb bálák kerülnek. Ki tudja, milyen ma Magyarországon a bálaelosztás? Mi még szerencsések vagyunk: sikerült szert tennünk egy príma, elegáns ballonkabátra, Pisti meg egyenesen rálelt egy méretes anorákra a legkisebb fiának. Mindezt a kijáratnál kilóra és olcsón mérik: szinte ingyen bővült az amúgy szegényes, és avítt ruhatárunk. A vásárt befejezendő eszünk egy fokhagymás lángost, majd elbúcsúzunk. Pista - a legújabb szokás szerint - két oldalról megpuszil. Szabadkozom. „Mit szól ehhez egy ismerősünk, ha meglát?” Mire Pisti: „Ugyan már, most mikor marják és tapossák egymást az emberek, ne szégyelljük, ha így fejezzük ki rokonszenvünket.” Tűnődve ballagok tovább. Igazad van Szívhat Tanulságnak kellene történetek napjainkban kipattanthatók ahol alig évtizede él, dole bői idetelepült gyógyszei Szabálytal. kerekaszt; Rendhagyó beszélge bálytalan kerekasztal me tötte Szedres község tar meghívottakat: a gyógy: pont igazgatóját a közsi szervezet titkárát, a közse nökhelyettesét, a közséc titkárát, az iskola igazge helyettesét a vezető óvór csapat vezetőjét az os Németh Zoltánné szülőt, dagógust és az újságírót j lezések szerint érintettek a nyár elején két szedres Ezen a november eleji lálkozáson, a tanácselnöl zetöjében elmondta, hoy< rült sor, „mert hónapok ót jelentésinvázió levélben amit Németh Zoltánné g indított el. Ez az ügy túlnő ség határain, ezért fontos mert a község közérzet emberek beszélnek róla mények között nem let mert mindennek a gyér meg a levét” Az emlékezések sora sen a zsírkrétás fiúkkal k Az érintett osztályfőné hogy ő nem akart ebből ü lemosatta a gyerekekkel és beszélgetett velük ké: kor éppen órára kellett n végiggondolta, hogy mittr Zoltánné helyében és bi; dené a gyermekét... Az is tója elismerte, hogy a szí Ságból elküldte, de má sértésnek érezte, ahogy A pedagógusok ne egyet..., mert ők a szívükr frázisokra, egyéni kinyilatk öntömjénezésre számíthat, papíromra ilyenkor szép ' kát, pop-art figurákat, sz rajzolok, olykor jelmondatol legtöbbször a következőt: az okoskodás. Rövid értekezlet, értekez szélést legutóbb Pakson i műnél hallottam. Az irodah nek egyik grádicsán tartót igen fiatalember. Tán két p szélgettek, tőmondatokban gokról esett szó, aztán szál ketten a munkájuk után. Me nek kinek mi a dolga, s m volt a legfontosabb. Nemrégiben a fővárosi mondom sem kell, értekezl som szerint híven jegyzetel Töprengése^ fiú. Suba a subával, guba a gubával, bála a bálával összetart. Értekezlet Megvallom Őszintén: nem szeretem az értekezleteket. Bár az az igazság, hog mégiscsak szükség van ilyesfajta összejövetelekre, mert hát itt mindenki elmondhatja a véleményét, javaslatát, ami végül is a munkát segíti. Az értekezletek akkor eredményesek, ha őszinte kérdéseinkre őszinte válaszokat kapunk, s nem akkor, ha ezzel pipáljuk ki az éves munkatervben meghatározott összejöveteleinket. Ha nem így van, felesleges időpocsékolás, amitől a világ semmivel sem halad előrébb. Különösen bosszantó, ha értekezletről tanácskozásra ugyanazok a felszólalók, s az ember szinte előre tudja már, milyen a következőket: „A testületi gondolni a feladattervüket” fontosabb közös erővel és sei az elemző munka.” „A meg kell keresnünk a válás; ba kell gyűjteni a gazdaság meket.” „Meg kell találnunk sommázatát." „A reális obje nyékét az élet igazolja.” „Év< aratunk, egyszer szüretelü nyírjuk a birkát és csak e mindennap.” Most akkor tessék csak r is kell tennünk? Most légy okos, Domokc Az óra Kronométert ősidők óta mert csak így lehet az időt < vé, mérhetővé tenni és el Most már kellemesen alhat a tisztázott baba
