Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-19 / 276. szám
1988. november 19. 4 Képújság A Külügyminisztérium közleménye A Külügyminisztérium az MTI-hez a következő közleményt juttatta el: 1988. november 14-én a Magyar Nép- köztársaság bukaresti nagykövetsége magas rangú diplomatája ellen a román hivatalos szervek súlyos provokációt követtek el. A kereskedelmi tanácsos által vezetett diplomáciai rendszámú gépkocsit a főváros egyik főútján egy rendőrségi autó megállásra kényszerítette, majd több rendőrautó közrefogta. Jóllehet, a kereskedelmi tanácsos diplomata igazolvánnyal igazolta magát, a rendőrök megakadályozták, hogy továbbhaladjon és nem tették lehetővé, hogy kapcsolatba lépjen a magyar nagy- követséggel, noha ezt többször határozottan kérte. Tiltakozása ellenére kocsijával együtt a bukaresti rendőr-főkapitányságra szállították úgy, hogy a gépkocsi elhagyását annak szállítása közben is megakadályozták. A tanácsost kezdetben azzal vádolták, hogy lopott gépkocsival közlekedett, majd azzal, hogy súlyos balesetet okozott, végül pedig azon a címen fogták vallatóra, hogy a „román állam ellen és a román állam- és pártvezetők ellen" uszító röpcédulákat szórt a gépkocsijából a főváros utcáira. A rendőrségen diplomatánkat jogellenesen közel hat órán keresztül tartották fogva, gépkocsiját tüzetesen átvizsgálták és lefényképezték. A diplomatát szokatlanul hosszú távolléte miatt aggódó családtagjai és munkatársa találták meg. A Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetségének konzulja a rendőr-főkapitányságon sikertelenül próbált a tanácsos szabadon bocsátása érdekében eljárni. Szabadulása csak nagykövetünknek a román külügyminisztériumban az éjszaka folyamán tett határozott fellépését követően, a hajnali órákban vált lehetővé. Ugyanakkora magyar nagykövetség román állampolgárságú alkalmazottja, aki az incidens idején szintén a kocsiban tartózkodott, november 18-ig nem tért vissza otthonába. Bukaresti nagykövetünk az események kapcsán jegyzékben akart tiltakozni a román külügyminisztériumban. Nagykövetünket azonban ott nem fogadták, és a kikézbesített jegyzék átvételét is megtagadták. Ugyanakkor az ügy folytatásaként nagykövetünket november 15- én a déli órákban loan Totu román külügyminiszter magához kérette és az alábbiakat adta elő: „november 14-én 20.40 óra körül több román állampolgár jelezte illetékes szerveknek, hogy egy CD 241-es személygépkocsiból olyan röpcédulákat szórtak, amelyek a román állam és a román állami és pártvezetők ellen uszítanak. Az állampolgárok támogatásával, a rendőri szerveknek sikerült megállítani a gépkocsit, amelyet a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa, Győrfi Károly vezetett, akinek társaságában egy román állampolgár volt. A külügyminiszter azt közölte, hogy a fenti tények és eddigi vizsgálataik alapján olyan fellebbezhe- tetlen következtetésre jutottak, hogy ellenséges tartalmú, uszító röplapokat szórt a magyar diplomata. Erre hivatkozva indítványozta, hogy a Magyar Népköz- társaság kormánya hívja vissza diplomatáját és ebben az esetben a román hivatalos szervek nem hozzák nyilvánosságra azokat a cselekményeket, amelyekkel a diplomatát Bukarestben vádolják. Hangsúlyozta, hogy amennyiben nem kerül sor a hazarendelésre, akkor a román fél fenntartja azon jogát, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen”. Nagykövetünk a leghatározottabban visszautasította a képtelen vádakat, a román hatóságok eljárását, valamint a román vezetés döntését. A magyar Külügyminisztérium az ügy miatt jegyzékben tiltakozott a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége útján. Hangot adott annak a leghatározottabb véleményének, hogy a Győrfi Károly tanácsos elleni vádak teljesen alaptalanok és a román eljárás súlyos provokáció, amely rontja a két ország amúgy is feszültségekkel terhes viszonyát. Követelte az ügy kivizsgálását, majd azt követően a megnyugtató fele- lősségrevonást, az okozott politikai, erkölcsi és anyagi kár helyrehozatalát. A történtek kapcsán magyar részről egyben sajnálattal állapították meg, hogy nem ez az első eset, amikor magyar diplomatákat román hivatalos szervek akadályoznak feladatuk ellátásában, zaklatják őket és családtagjaikat. Az ügy rendezése érdekében magyar részről messzemenő türelmet tanúsítottak. Az eltelt időszakban a román fél nem tisztázta a történteket és nem mutatott készséget az ügy megnyugtató rendezésére, a magyar diplomaták normális munkafeltételeinek biztosítására. Ezt figyelembe véve a Külügyminisztérium szükségesnek tartotta az eset részletes nyilvánosságra hozását. A Külügyminisztérium ez alkalommal is hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköz- társaság a Román Szocialista Köztársasággal változatlanul baráti, jószomszédi kapcsolatok ápolására, fejlesztésére törekszik, a felgyülemlett nehézségek konkrét eredményeket hozó, az élet minden területére kiterjedő együttműködés útján rendezhetők. Várkonyi Péter Portugáliába utazott Várkonyi Péter külügyminiszter Joao de Deus Pinheiro, a Portugál köztársaság külügyminisztere meghívására hivatalos látogatásra pénteken reggel Portugáliába utazott. Thatch er-in terjú Mihail Gorbacsov politikája véget vetett a hidegháborúnak, jelentette ki Margaret Thatcher. A brit kormányfő a The Washington Postban pénteken megjelent nyilatkozatában azt mondotta, hogy a Nyugatnak „mind szóban, mind tettekben” segítenie kell Gorbacsov reformpolitikáját, jóllehet még nem lehet tudni, hogy e politika eddig felülről bevezetett reformjai intézményesülnek-e. A brit kormány, minta lap beszámol róla, végül is támogatja a szovjet igényt, hogy a helsinki folyamat keretében 1991 -ben Moszkvában rendezzenek európai tanácskozást az emberi jogokról. London és Washington azonban kikötötte, hogy a Szovjetunió eleget tegyen bizonyos feltételeknek, amelyeket George Shultz amerikai külügyminiszter a múlt héten terjesztett elő. Hír szerint e feltételek arra vonatkoznak, hogy engedjék szabadon valamennyi, politikai és lelkiismereti okból bebörtönzöttet, biztosítsák a konferencián való részvételt magán- személyeknek és nem hivatalos szervezeteknek, maradéktalanul a sajtónak, és szüntessék meg külföldi rádióadások zavarását. A lap szerint London Reagan és Thatcher üzenetváltása után adta fel ellenállását a moszkvai tanácskozással szemben, jóllehet Thatcher az interjúban is aggodalmának és fenntartásainak adott kifejezést afelett, hogy az emberi jogok kérdését a konferencia körüli vitában politikai célokra használják fel. A brit kormányfő a héten hivatalos látogatást tett Washingtonban. Megkezdődött a KISZ országos értekezlete Tegnap délután 2 órakor megnyílt a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség országos értekezlete Székesfehérvárott, a Videoton Vállalat oktatási központjában. A nyílt kapuk mellett folyó tanácskozáson 700 ezer magyar KISZ-tag képviseletében csaknem 650 küldött vesz részt, s több mint négyszáz meghívott érkezett a KISZ vendégeként. Az országos jelentőségű értekezletet Hámori Csaba, az ifjúsági szervezet most leköszönő első titkára nyitotta meg. A KISZ országos értekezletének ügyrendjét elfogadva a küldöttek meghallgatták Nagy Imrének, a KISZ KB titkárának az Írásos dokumentumokhoz fűzött szóbeli kiegészítését. Ezután Pozsgay Imre, az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit. Ezt követően szekcióülésekben folytatják a munkát. HÉTRŐL HÍRRŐL HÍRRE Nemigen akad, aki nálam szívesebben kutatná a múltat, történetében, és történetünk rekvizítumaiban. Másoknak tán értéktelen holmikat őrzök itthon, tejes- és kávéskannát, sulykolófát, fejtekercset, töltött káposztának való óriási, szélén kormos agyagedényt, régi fényképeket és könyveket. Versesköteteket, verseket, amelyek az évszakokról szólnak. Most már télnek kellene lennie de még süt a nap, bár hideg van, szomorú őszi-téli az idő. Áprily Lajos „Tél” című verse, mint mindig, most is időszerű. „A völgy ezer hangjából egy maradt: az ú, a sziklafalban fenn van egy odú, abból kiált egy társtalan bagoly, Ökaóina-áang, mély, és szomorú.” Sorskérdések A minap egyik gazdasági vezetőnél járva szomorúan láttam: ez az ember borzalmasan ideges. Vége van az évnek és a beosztottjai nem tudják, hogy mennyit teljesítettek, milliókat tévednek. A terv, az év elejei munkás gyűlés meghatározta a feladatokat, most mégsem látható a teljesítés mértéke. „Mit lehet itt tenni? - kérdezte az igazgató. Ezentúl havonta elszámolást végzünk, és nem év végén derül ki az, hogy melyik üzemág november végén hol tart.” Ez a metódus a mezőgazdasági üzemeknél bevett szokás - főleg a mostoha körülmények között gazdálkodó szövetkezetek kénytelenek megnézni, mit termeltek az előző hónapban, s mennyi ebből a kiadás. Az én példám Mőcsény és Kisvejke, ahol ezt teszik, és a kedvezőtlen adottságok ellenére is jól gazdálkodnak. Sorskérdéseink állandóan előttünk vannak otthon, és a munkahelyen egyaránt. Mit kell tennünk azért, hogy előrébb jussunk, s kikerüljünk a meglehetősen mély kátyúból - erről esik legtöbb szó minden fórumon. Mindenekelőtt: eladható termékeket kell gyártani. Újítani, igazodni a piaci követelményekhez. Nem minden üzem és gazdaság képes erre: meggyőződésem, hogy nem a szabályozók, a „külső körülmények” miatt, hanem egyszerűen lustaságból. Némely vállalatnál járva sokszor az az ember érzése, mintha a vezetők valamiféle szellemi tompultságban élnének, s fogalmuk sem lenne, mi is a helyzet a környezetükben, a piacon, mit érdemes termelni, mire van vevő és mi az, ami jó pénzen eladható. Miben, miért, és hogyan kell váltani? Ezt eldönteni ma a legfontosabb dolguk a gazdálkodó szervezeteknek. Meg lehet tenni. A tolnai GÉM-ben például igenis van szerkezetváltás, ami másutt állítólag megoldhatatlan. A Gép- és Műszeripari Szövetkezetben most az új termékek aránya 20 százalék, s ez a következő évben ötven százalékra emelkedik. Nincs különösen kedvezményezett helyzetben ez az üzem, jobban mondva mégiscsak van: azok, akik itt dolgoznak, gondolkodnak is. Régi áru - kicsiny haszon Új termék, új piac, ennek alapja a termékszerkezetváltás. Simontornyán, a Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalatnál ezt tették, mint azt a héten megjelent alapos elemző írásunkból is megtudhatták. Csökkent a labda iránti igény, mert a távol-keleti bérmunkaüzemekből olcsóbban veheti meg a nyugati vevő. A piac diktál: a szőrmedarabokból üléshuzatot, szőnyeget, dzsekiket varrnak az egykori bedolgozók, megmentve az amúgy majdnem értéktelen hulladékot. Nem ment könnyen az átállás, de a vállalatnak lépnie kellett, vagy ahogy mondjuk: termékszerkezetet váltania. „A termékszerkezet-váltás hatása a versenyképességre”. Ezzel a címmel készítettek fölmérést pár évvel ezelőtt az egyik megyében. Már a cím is feltűnt: azt sugallta, hogy a termékszerkezet-váltás fontosabb, mint a versenyképesség. A tanulmányt olvasva be is bizonyosodott, valóban ez a szemlélet uralkodott akkoriban. Vállalaton kívüli - fölötti - szférákban egy ideig az volt a megítélés mércéje: változik-e a termékFacsemetevásár. Idén megint drágább... szerkezet, vagy azonos marad. Az, hogy az új termék nyereséges-e, vagy éppen csak kevésbé veszteséges, mint a régi, amit kiszorított, csak másodlagos, harmadlagos szempont volt. Nem lehetetlen, hogy egyes testületekben nagyobb ro- konszenvet élvezett az a vállalat, amelyik új termékeivel veszteséges volt, mint amelyik régi termékeivel nyereséget hozott az országnak. Szerencsére azóta megváltozott a látásmód. Egyrészt azért, mert a vállalatok - ha nem is elegendő, de - nagyobb önállóságot élveznek; nincsenek annyira ráutalva egy-egy testület íróasztal mögött kialakított véleményére. Másrészt - és ez összefügg az előzővel - a piac értékítéletének rangja nőtt: ma a felsőbb szervek szemében is az a kedves vállalat, amelyik adót - méghozzá jókorát - fizet be a költségvetésbe, és nem pénzt szivattyúz el onnan, hogy fedezze ráfizetéseit. A változások jeleként megfogalmazódott egy bölcsesség is, miszerint: a korszerűség mércéje a nyereség! Azaz minél több pénzt hoz a konyhára egy termék, annál maibbnak kell azt tekintenünk. Kissé eltúlozva: mindegy, hogy lópatkóval vagy éppen nyomtatott áramköri lapokkal keressük meg a profitot, lényeg, hogy a bevételeink jócskán haladják meg a ráfordításainkat. Facsemete „Ültess diót, hogy unokád élvezze a termését” mondják sokszor ma is a régi bölcsességet. Diót ültetni mostanság nem olcsó dolog: például egy 150 centiméter magas konténeres dióoltvány 350 forintba kerül. A héten a megye főkertészével elővettünk egy 1983-as árjegyzéket és összehasonlítottuk az öt évvel ezelőtti árakat a maiakkal. Akkor egy első osztályú koronás gyümölcsfaoltvány 49 forintba került, most pedig ötven forinttal többe... Az. oltványtermeléssel foglalkozó kertészeti üzemek azzal magyarázzák az áremelkedés okát, hogy minden drágább lett, a bér, az energia, az alapanyag. Még így is sokan telepítenek, bár gyakran Kecskemétre, vagy Siófokra kell utazni alapanyagért. Mert a megyében mindössze 13 faiskola működik, s ennek a duplájára lenne szükség. Dombóváron, Tamásiban és Szekszárdon van két faiskolalerakat, de már Pakson, Simontornyán, Bonyhádon és Dunaföldváron csupán egy. Az áfészeknek kellene lépni, vagyis időben felmérni, hogy hová, hányán és mit kívánnak telepíteni. A faiskolák ugyanis több évre előre dolgoznak. Hosszú az az idő, míg a magból telepítésre érett oltvány lesz - a természet így oldotta meg a dolgokat. Gyümölcsfát, szőlőt pedig telepíteni kell, hisz ezeket a fákat nemcsak magunknak, hanem az unokáinknak is ültetjük. D. VARGA MÁRTA Az ember tisztessége Noteszlap Csörög a telefon. Régi, kedves ismerősöm hiv, akivel ugyan évek óta nem találkoztunk, de egy történetet szeretne elmesélni, ami a szívét melegíti és jóleső érzéssel töltött el több embert szerda délután, a szekszárdi Béla téri autóbusz- megállóban. A buszra várók között egy idős bácsi rosszul lett, összeesett. Csúnyán megütötte magát, a keze is vérzett. Valaki orvosért szaladt és a közeli Bezerédj utcai rendelőből perceken belül meg is érkezett Aladics István, az ötös számú körzet orvosa. Szakszerűen ellátta a beteget, bekötözte a sebeit, majd megkérte az ott állókat, vigyázzanak a bácsira, amíg visszaér. Néhány perc múlva az orvos saját gépkocsijával érkezett vissza.-Jöjjön bácsi, hazaviszem. Ilyen állapotban ne szálljon buszra tárta ki a gépkocsi ajtaját. Többen segítettek beszállni a még mindig bizonytalanul mozgó bácsinak, akitől Aladics doktor a lakcímét kérdezte, majd elhajtott. Eddig a történet. Hétköznapi eset mondhatnánk, holott tudjuk - sajnos -, nem az. Mert a buszmegállóban is hosszan tárgyalták az esetet és ismerősöm is telefont ragadott, hogy mutassuk be az újságban is ezt a jó példát. Mint elmondta, sokan dicsérték az orvos tisztességes viselkedését. Azóta is gondolkodom az eseten. Az orvos kötelességét teljesítette. Hippokratészi esküjéhez híven segített a bajba jutott, beteg emberen. Ezen talán még nem is csodálkozott volna senki. Hívták, kötelessége jönni - gondolhatták. És talán itt van, ami túlmutat az orvosi tisztességen, de ez már emberi. Az ember, a segítőkész ember, mert módja volt rá, segített egy bajbajutotton. Ezen kell csodálkozni? Most, amikor az orvosi hálapénz, a paraszolvencia megadóztatásáról hallunk vitákat és sokan az adóztathatóság kérdéseit feszegetik, jó hallani az ilyen történeteket. Mert most meg - egyedi esetnek tartva - beszélünk róluk. Csodálkozunk, jóleső érzéssel meséljük egymásnak azt, amiről azt kellene mondanunk, nem történt semmi. Mert ami történt, mindennapi, természetes dolog. Egy ember - aki jelén esetben véletlenül orvos -»'segített egy másik emberen. És nem az orvos, hanem az ember tisztességét nyugtázzuk magunkban.- Tamási -
