Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-19 / 276. szám
2 NÉPÚJSÁG 1988. november 19. A szekszárdi városi pártbizottság beszámolója és állásfoglalás-tervezete a városi pártértekezletre (Folytatás az 1. oldalról.) megvalósításával, az egészségügyi alapellátás helyzetével. A helyzetelemzések, a döntések többsége reális politikai igényeket fejeztek ki. Az elemzések azonban nem mindig a folyamatok politikai hatásainak, következményeinek feltárására koncentráltak. Rossz volt az a szemlélet, amely a helyzetelemzésben nem a valóság kritikus megragadására, hanem az eredményesség kimutatására sarkallt. A döntési mechanizmus merev, felülről lefelé irányuló működése lehetetlenné tette az érdekfeltáró, érdekszintetizáló munkát. A párttagság, a pártszervezetek véleménye, törekvései nem érvényesülhettek igazán a testületi döntésekben. A határozatok így zömében a korábbi határozataink újrafogalmazásai voltak. Nem kerültek összhangba a megváltozott körülményekkel, a végrehajtásukhoz szükséges feltételekkel. A döntést végrehajtó pártszervek nem tudták alkalmazni és eredményesen végrehajtani. A mennyiségi szemlélet uralta a pártmunka valamennyi területét. A városi pártbizottság mindezek okán nem tudott elég erős pozitív politikai hatást gyakorolni az irányított környezetre. Irányító munkánkban a végrehajtó bizottság tevékenysége kapott nagyobb súlyt. Döntést hozó szerepe túlzottan érvényesült. Lényegében már általa eldöntött kérdéseket terjesztett a pártbizottság elé. A határozatok az állásfoglalások végrehajtásának szervezésében és ellenőrzésében nem volt következetes, beszámoltatásai néha formálisak voltak. Direkt beavatkozó módszerrel is élt a konfliktusok kezelésében. Esetenként figyelmen kívül hagyta az érintett pártszervezet véleményét (pl: Szabó Szövetkezet). Működésével nem biztosított egy egészséges testületi munkamegosztást. A pártbizottság állandó munka----------------------------------------bizottságai törekedtek döntéselőkészítő, véleményező, javaslattevő funkcióiknak megfelelni. Ülésterveik, napirendjeik a politikai szükségleteket gyakran figyelmen kívül hagyták. Egyes részelemzéseik viszont jól hasznosíthatók voltak a testületi döntésekben. A végrehajtás ellenőrzésébe nem kapcsolódtak be. Jogos kritikai észrevételei párttagságunknak, hogy a testületi munka nem kapott nyilvánosságot. Területünk párttagsága nem ismeri a testületek személyi összetételét. Munkájukról valóságos képe nincs. A testületi tagok részvétele a különböző pártrendezvényeken nem volt rendszeres és folyamatos. A testületekben nem igazán tudták megjeleníteni az általuk képviselt terület sajátos érdekeit. Ugyanakkor az is tény, hogy az utóbbi másfél évben már egyre markánsabban megjelent a városi testületek munkájában a felismerés a tartalmi, szervezeti és személyi változtatásokra, a politikai szükségletek szerinti tevékenység kialakítására, a munka nyilvánossá tételére. A testületekés az aPParatus viszo..............-...........- nyában rossz hagyományokra épülő munkamegosztás érvényesült. Az apparátus nem a testületet kiszolgáló és segítő összapparátusi politizáló munka szerepében vált meghatározóvá. Meghatározó szerep a munkatervek összeállításában, a napirendek megtervezésében, a testület elé kerülő előterjesztések megszövegezésében, az ülések szervezeti előkészítésében, a politikai rendezvények operatív megszervezésében hárult rá. Döntően a végrehajtás napi teendőinek szervezésére, a gyakran érvényesített „kézi vezérlés" működtetésére volt alkalmas. Ehhez igazodott kiválasztásuk, a velük szemben támasztott követelményrendszer. A Központi Bizottság döntése alapján területünkön is sorra megalakultak az üzemekben, intézményekben, lakóterületen az egytestületes pártbizottságok. Munkájukban csírájában már kitapintható egy hatékonyabban, önállóbban politizáló mozgalom formálódása. Különösen érzékelhető ez a lakóterületi szervezetek aktivizálódásában. Ebben a munkában új tartalmak, mozgalmi jellegű módszerek vannak kialakulóban. Erősödik aktivitásuk a lakosságot foglalkoztató gondok, problémák feltárásában. Elevenedik együttműködésük a tanácsokkal, tanácstagokkal, népfrontbizottságokkal, a pártonkívüliekkel. Sok bizonytalansági elemet hordozó útkeresés jellemzi az üzemekben szerveződött pártbizottságokat. A gazdaságpolitikai fordulat új elemei át fogják alakítani az üzemekben eddig megszokott pártmun- kát, de még nem látják a párttagok, hogy az új helyzet milyen politizálási módokat és fórumokat igényel, tesz lehetővé. A területünkön élű Párttagság a--------------------------------------társadalmi feszültségek növekedése miatt politikailag érzékenyebb és kritikusabb lett. 1987 őszétől a pártalapszervezetek is aktívabb politizálásba kezdtek, bár nem saját helyi hatáskörükben, hanem az országos kérdésekben. Az alapszervezeteink környezetűket meghatározó, befolyásoló politikai szerepe nem tudott érdemben változni, az új igényekhez igazodni. Ennek döntő oka, hogy a városi pártbizottság és a pártalapszervezetek kapcsolatában évtizedeken keresztül a felülről építkezés volt a jellemző. Egyoldalú, utasítás jellegű irányítást érvényesítettünk, feladatközlők voltunk. Az alulról jövő kezdeményezéseket nem mindig karoltuk fel. Igényeltük ugyan véleményüket, jelzéseiket, jelentéseiket, de nem tettük ezt tartalmas folyamattá. Mindezek miatt nem tudott az alapszervezetek önállósága kiteljesedni. Csökkent a cselekvőképességük. A környezetükben végzett pártmunka jellegtelenné vált. A pártdemokrácia kelleténél alacsonyabb szintje miatt pártszervezeteink, párttagjaink járatlanná váltak az önálló, alkotó politikai munka végzésében. A pártmunka gyengeségei, a társadalmi, gazdasági feszültségek növekedése, a párt tekintélyének csökkenése a párt- építésben is kedvezőtlen tendenciákat indukált. Az elmúlt három és fél évben összesen felvettünk 568 főt, ugyanebben az időszakban 933 fő került ki a pártból. Taglétszámunk az 1985-ös 5487 főröl 4550 főre csökkent. A tagkönyvcsere során összesen 405 fő került ki a pártból. A pártépítés szűk értelmezése nem engedte megjelenni a mennyiségen és statisztikán nyugvó tagépitő munka mellett a párt hatékony szellemi, ideológiai, szervezeti fejlődését. A vitákban érlelt egység helyett az ellenvélemények nélküli, a kritikát nehezen kezelő gyakorlat alakult ki. A valódi vélemények, az ellentétes álláspontok, a megalapozott vagy megalapozatlan kritikák nem mindig a pártfórumokon hangzottak el. Kialakult a többféle - magán, hivatalos, párt - bármikor, bármilyen helyzetben alkalmazható vélemények rendszere. Kádermunkánkban a kiemel'------------------------------------------------- kedő képességű, erkölcsileg feddhetetlen köz- tiszteletben álló vezetők kiválasztódását, az egészséges kádermozgást nem tudtuk következetesen érvényesíteni. A káderkiválasztás felülről, szűk körből történt, érvényesült benne a szubjektivizmus. A párttagságnak a káderpolitikai elvek érvényesítésében érdemi befolyása nem alakulhatott ki. A káderkérdések kezelését a titkolózás, a nyíltság hiánya, az elvek és a tényleges gyakorlat közti elszakadás jellemezte. A káderhatáskörök nem ott voltak, ahol kellett volna lenniük. Az élet ma az új iránt fogékony kezdeményező, kockázatvállaló, egyéni arculattal, koncepcióval rendelkező demokratikus személyiségű, erkölcsileg tiszta vezetőket igényli. Területünkön is lassúbb a kelleténél a fenti kritériumoknak megfelelő vezetőcsere. Politikai életünknek jellemzőjévé vált az eszmei, politikai elbizonytalanodás, amely területünkön is hat. A világfejlődésben felmerülő új kérdések, az egész emberiséget érintő globális problémák előtérbe kerülése új kihívásokat jelentettek a szocialista ideológiánk számára. Növekvő belső hazai feszültségeink, az örök igazságként deklarált elméleti tételek és a napi gyakorlat valóságának ellentétei nyilvánvalóvá tették, hogy az eddig kialakult szocializmuskép elavult, széles körben kompromittálódott. Újra kell építeni egy olyan szocializmus-felfogást, amely realitásokon nyugvó, lehetséges fejlődési alternatívákat is mérlegelő és megengedő, s az emberi életminőség pozitív alakulását szem, előtt tartó utakat keres. A hatalomgyakorlás eddigi útja tovább nem járható, fel kell váltani a felülről építkező rendszert egy demokratikus modellel. Nyilvánvalóvá vált, hogy jelentős értékátalakulás zajlik, amely értékválsággal párosul. A szocializmushoz tartozónak hitt értékek devalválódtak, eltorzultak. (Egyenlőség, társadalmi igazságosság, a társadalmi harmónia egyre magasabb szinten való érvényesülése, az életszínvonal állandó, gyors ütemű emelkedése stb.) Az általános emberi, erkölcsi normák, az egyetemes kultúraértékek háttérbe szorultak. (Tisztesség, becsület, szerénység, szavahihetőség, szorgalom, egymás megbecsülése stb.) A hazafiságnak, a nemzeti értékeknek új megvilágításba kell helyeződniük. Pártunk - noha törekvései vannak rá - a korszerű ideológiai válaszokat, az orientáló értékeket még nem tudta megfogalmazni. A válaszok hiánya tovább fokozta a politikai tudás, képzettség tekintélyének leértékelődését. Propagandistáink, agitatoraink-----------------------------------------------eszmei nevelő munkával összefüggő feladatai jelentősen megnövekedtek és átalakultak, de felkészítésükhöz, naprakész tájékoztatásukhoz nem tudtuk igazítani a tartalmi szervezeti feltételeket. Az Oktatási Igazgatósággal közös erőfeszítéseink, törekvéseink felkészítésükre nem tudtak az áttöréshez hozzásegíteni. A pártokta- tás szerkezete, rendszere nem alkalmazkodott a sokrétűvé vált újszerű követelményekhez. A tanfolyami formákat, a tematikákat továbbra is központilag írták elő. Ezek elavultak, „porosak”, nem koncentrálnak a változó valóság aktuális kérdéseire. A pártszervekre és alapszervezetekre inkább csak a bürokratikus szervező, „beiskolázó” oktatási időpontokat és témákat ütemező szerepkör hárult. Bár pozitívum, hogy 1987-től nőtt a kötetlenebb formák alkalmazásában a mozgástér, mégsem ez a meghatározó. A válaszok hiánya, az oktatási anyagok avittsága, a beiskolázási, mennyiségi szemlélet érvényesülése, a környezeti érdekeltség figyelmen kívül hagyása szinte kiiktatta a pártoktatásból a különböző nézetek ütköztetésének, az együttgondolkodásnak, a közös álláspontok vitában kiküzdött megszületésének napi politikai élményét. Nem tudták a munkát frissíteni, segíteni a felsőbb pártszervek e területre hozott határozatai sem. Az agitációs munka középpontjában lényeges társadalmi, gazdasági kérdések álltak. Az agitáció azonban inkább az országos horderejű döntésekhez kapcsolódott, a helyi feladatokra mozgósítást nem karolta fel. Jellegében kampányszerű és magyarázó volta érvényesült. Nem irányította rá a figyelmet a végrehajtás konkrét feladataira és a feltételek megteremtésére. Mindez rontotta hitelét, gyengítette mozgósító erejét. Az alapszervezetek egyéb fórumai, a pártmozgalom, napi élete sem tudták igazán szolgálni az eszmei, politikai nevelő munkát. A politikai munka rendezvényi, szervezeti beállítottságú. Nem érvényesül a társadalmi és mikroközösségi folyamatok, mozgások értékelése, a napi véleménycsere, vitatkozás. Területünkön sem a mindennapi élet vezényli a mozgalmat, hanem az „ülésterv”. Az ilyen politizálásnak nem lehet a környezetre kisugárzó hatása. A politikai információs munka me--------------------------rév szervezeti hálózata, az információáramoltatás alulról felfelé irányultsága változatlan maradt. Az információk ugyan nyíltabbak, őszintébbek, részletezőbbek lettek a lakossági hangulatról, de ez a szerkezet nem képes biztosítani a párttagság által feltett kérdések gyors megválaszolását, észrevételeik, javaslataik feldolgozását, a hangulat gyors befolyásolását. Az eszmei, ideológiai elbizonytalanodást nem tudtuk ellensúlyozni a korábbi igények kiszolgálására alkalmas szerkezet és tartalom működtetése mellett. A politikai munkánkban nem sikerült kellően és karakterisztikusan megjelentetni a rétegek különböző érdekeit. A fiatalokat hátrányosan érintik a gazdasági, társadalmi, politikai folyamatok. Nőtt ideológiai, politikai elbizonytalanodásuk, távlatvesztésük. Az életkezdés terheivel (pályakezdés, családalapítás, otthonteremtés) egyre nehezebben birkóznak. Stagnálást, visszaesést, a feszültségek növekedését élik meg. Naponta szembesülnek egy tanult és egy megélt szocializmus ellentmondásaival. Garanciákat, biztosítékokat keresnek a jövővel kapcsolatban. Nem érzik, hogy a jelen ifjúságcentrikus lenne, ezért kilátástalannak minősítik a jövőt. Bizalmi válságot élnek át. Mindez meghatározza viszonyukat a politikai irányításhoz. Ebben a helyzetben a KISZ-nek a befolyása minden ifjúsági rétegben gyengült, teret vesztett. Jelentősen csökkentek lehetőségei. A fiatalok nem érzik magukénak a szervezetet, formalizmusa, bürokratizmusa, párttól való túlzott függése miatt. Nem tartják képesnek egy markáns, következetes érdekképviseleti, érdekvédelmi funkció érvényesítésére. A párt befolyása a fiatalokra területünkön is a kritikus szint alá került. Hozzájárult ehhez az előbbieken túl a KISZ pártirá- nyitásában érvényesített mechanikus, önállóságot csorbító gyakorlat is. Hátrányosan hatottak a városi KISZ-bizottság élén történt gyakori személycserék is. Az értelmiség társadalmi szere------------------------------------ pének érvényesítése, aktivitása messze elmaradt az általuk képviselt szellemi erő indokolta súlyától. Széles csoportjaik relatíve romló jövedelmi helyzete, munkafeltételei, „nemtermelő” szféraként kezelésük erA város-városkörnyék gaz'--------------------------------------------------------- dálk odó egységeire a szabályozás miatt a hosszú távú célmeghatározás helyett az éves feladatokhoz való alkalmazkodás volt jellemző. A gazdasági folyamatok, a termelés és export növekedése a területünkön a népgazdasági terv fő célkitűzéseinek megfelelt, a jövedelemtermelő képesség általában csökkent. Tartósan válságos iparági tevékenységek eddig nincsenek jelen térségünkben, így széles körű munkerő-elbocsá- tásra nem került sor, a szervezett munkaerő-leépítés is minimális volt. (Húsipari vállalat, Szekszárd-Paksi Vízitársulat.) Foglalkoztatási gond jelenleg nincs. Az iparban a termelési szerkezet érdemlegesen nem változott. A megye teljes mekölcsi, politikai alábecsüléssel járt. Mára az értelmiségi lét feltételeit nem tudják biztosítani. A helyi értelmiséggel való viszonyunkban nem tudtuk megtalálni a széles kapcsolatépítés íveit. A párttagfelvételeknél megkülönböztetést érvényesítettünk a hátrányukra. A politika alakításához nem igényeltük alkotó véleményüket, beleszólásukat olyan mértékben, mint azt szellemi értékeik súlya indokolta volna. Nem kezdeményeztünk párbeszédet velük helyzetük alakulásáról. Érzékeltük ugyan az értelmiség devalválódásának tényét, de nem hívtuk fel a döntést hozó szervek figyelmét egyes kultúrpolitikai, egészségpolitikai döntések következményeire. A területünköndolgozó munkás--------------------------------------ság jelentős részében bizalomvesztés alakult ki a politika, a párt iránt. A gazdaságpolitikai döntések mára már nyilvánvalóvá lett hibái, az egyenlősdi szemlélet, a jó teljesítményre ösztönzés hiánya, a munkafeltételek szervezetlensége miatt az üzemben munkaidőben végzett termelőmunka becsülete erkölcsileg, anyagilag leértékelődött. A munkáscsaládok élet- és munkakörülményei bomlanak. Az őszinte, nyílt beszéd velük is elmaradt. Ideológiai, politikai elbizonytalanodásukhoz hozzájárul az, hogy nem látják, van-e egyáltalán még munkásosztály, lehet-e vezető szerepéről beszélni? Milyen a szerepe a mai magyar társadalomban a munkásságnak? Helyzetük romlására, erkölcsi, anyagi, politikai megbecsülésük csökkenésére nem tudtunk politikai eszközeinkkel reagálni. Statisztikai jelenlévőségükre fordítottuk a gondot a vezető testületekben és a pártban. Nem segítettük őket igazán abban, hogy a politika alakítójának érezhessék magukat munkahelyükön és a választott testületekben. A nyugdíjasok helyzete jelentősen romlott. Nyugdíjaik reálértéke tovább csökkent, ennek kompenzálása érdemi méretekben lehetetlenné vált. A lakóterület hosszú ideig nem volt a politikai vezetők aktív politizálási terepe. Nem alakult ki közvetlen kommunikáció az idősebb, nyugdíjas korosztály és a politikai irányítás között. Ebben már pozitív irányú elmozdulás kezdődött. A területen működű tömegszervezetekkel, tömegmozgalmakkal való kapcsolatainkban is hatott a formalizmus. Az irányító munkában a koordinálatlanság, az esetiség volt a jellenző. Tömegbefolyásunkat nem az ott dolgozó párttagokon keresztül érvényesítettük. A velük való foglalkozásra, felkészítésükre nem fordítottunk kellő figyelmet. A pártirányítás elvi-politikai jellege a deklaráció szintjén maradt. A tanácsok pártirányításában nem tudtuk következetesen érvényesíteni, hogy az a politikai befolyásolás, meggyőzés útján, és a népképviseleti testületen keresztül valósuljon meg. zőgazdasági tevékenységére épülő élelmiszeripar a meghatározó. A termelés feltételei jelentősen nem változtak. A foglalkoztatott munkaerő csökkent, amit elsősorban a bér- és keresetszabályozás indukált. A belső érdekeltségi rendszerek működtetésében minimális változások voltak, az „átlagos teljesítmény” maradt a középpontban, nem léptünk előre a differenciált bérezésben. A beruházási, műszaki fejlesztési folyamatok lelassultak. Az élelmiszeriparban viszont a termékkörbővítéssel összefüggésben jelentős beruházások kezdődtek ebben az időszakban is. (Húsipari vállalat, hűtőház, Szekszárdi Malom.) Területünkön ez az iparág köze© A gazdaság- és a településfejlődés folyamatait vizsgálva megállapítjuk:
