Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-18 / 275. szám
2 “íiÉPÜJSÁG 1988. november 18. Sok vagy kevés a hétszázezer KISZ- tag? Van-e, kell-e pontos nyilvántartás a rétegeződésükről? Mi az oka, hogy egyre kevesebb fiatalt mondhat „magáénak” a szervezet? Felfogható-e a csökkenés a mozgalommal szembeni kritikának? Együtt kíván-e működni a KISZ, s ha igen, milyen formában a többi alternatív ifjúsági szervezettel? Ahhoz, hogy gyökeresen megújuljon, nem kell-e először feloszlania? Záporoztak a kérdések a szerda esti tv-fórum résztvevői felé, s a ma kezdődő országos KISZ-értekezleten valószínűleg számtalan újabb, megvála- szolára, megoldásra váró probléma merül fel. Ezen a hétvégén Székesfehérvárra figyel az ország. Bátran fogalmazok így, hiszen nemigen akad olyan település, szakma, foglalkozási ág, amelyet ne képviselne valaki a tanácskozáson. De nézzük, miről is lesz szó. Az értekezlet előtt a KISZ Központi Bizottsága terjedelmes vitaanyagot, felhívást intézett a szövetség tagjaihoz, megjelölve abban azokat a neuralgikus pontokat, amelyben első lépésként a mostani eszmecsere, illetve a jövő tavaszra tervezett XII. kongresszusnak előrelépést kell hoznia. A változó társadalomban tapasztalható új kihívások között a KISZ-nek is változnia kell. De hogy hogyan, s mit kell tennie ennek érdekében, arra együttesen kell megkeresni a választ. Ezért az értekezlet megvitatja az ifjúságot érintő aktuális társadalmi-gazdasági kérdéseket, s meg kívánja hirdetni platformját, valamint az országos képviseleti programját, amelyeket aztán majd a kongresszus véglegesít. Mi mindenről mondják majd el a véleményüket a delegátusok? A politikai intézményrendszerről, a gazdaságpolitika kívánatos reformjáról, az oktatás, művelődés halaszthatatlan támogatásáról, az elosztási viszonyok olyan átrendezéséről, amely segíti az önálló életkezdést, a teljesítményarányos bérpolitika szükségességéről, a foglalkoztatáspolitika feladatairól. Bizonyára érvek és ellenérvek ütköznek majd. Arról, hogy milyen legyen a jobb, hatékonyabb, emberibb társadalom, amely tiszteletben tartja a személyiséget, teret ad a közösségek szabad szerveződésének, értékén becsüli a tudást és a szakszerűséget. Arról, hogy elcsúszhatunk-e a kapitalizmus visszaállítása felé vagy visszafor- dulhatunk-e a sztálini elveken felépülő, bürokratikusán központosított irányításhoz. Arról, hogy milyen legyen az új átalakuló szervezet, s mit jelentsen a gyakorlatban az MSZMP-hez fűződő stratégiai szövetsége. Kiderül, ki hogyan képzeli el a párbeszédet a KISZ-hez nem csatlakozó fiatalokkal, s hogy akad-e olyan, aki azt hiszi, az ifjúság részvétele nélkül lehet kibontakozás. CSER I. Távolságtartás- vagy még közelebb Amerikához? Ülést tartott a Minisztertanács Hétfőn új parlamentet választ Kanada, és a század egyik leghevesebb kampánya egyetlen kérdés körül folyik: érvénybe lépjen-e a Kanada és az Egyesült Államok között létrejött szabadkereskedelmi egyezmény? A két szomszéd piaca már eddig is számtalan szállal kapcsolódik, de az új egyezmény, amelyet Washingtonban már törvénybe iktattak, többet jelentene a gazdasági integrációnál: a tőke és a munkaerő teljesen szabad mozgásával párhuzamosan 10 éven belül összehangolnák a munkajogi és a szociális jogszabályokat is. Ez viszont alapvető változásokat hozna a 26 milliós országban, ahol jelentős az állami gazdasági szektor is, s amely joggal büszke arra, hogy az Egyesült Államokéval össze nem hason- líthatóan fejlett, kötelező társadalombiztosítása, munkanélkülisegély-rendszere, ingyenes, magas színvonalú közoktatása van. Az ország értelmiségének java attól is tart, hogy a tömegszórakoztatás amúgy is kárhoztatott, silány amerikai termékei így végképp elöntik az országot. A másik oldalon a gazdaság, amely eleve a legszorosabban kapcsolódik a nagy déli szomszédhoz, azzal érvel, hogy az óriási piac felszabadítása nagyobb lehetőségeket jelent, ellenkező esetben pedig az amerikai elzárkózás végveszélyt hoz a kanadai gazdaságra. Annyi tény, hogy az egyezmény heves vitája, a konzervatívok vereségének lehetősége máris a kanadai dollár további értékvesztéséhez vezetett. A Brian Mulroney kormányfő vezette Haladó Konzervatív Párt, amely 1984- ben - a tervezett egyezményt ellenezve - aratott elsöprő győzelmet, most a megállapodás támogatója. A másik két parlamenti párt, a liberálisok és a szociáldemokrata új demokraták az egyezményt a leghevesebben ellenzik. A szerződés így csak akkor léphet érvénybe, ha a konzervatívok november 21-én szilárd győzelmet aratnak, de erre - a felmérések szerint - nincs nagy lehetőség. Amennyiben kisebbségi kormányt alakítanak, a szerződés törvénybe iktatása lehetetlen. A liberálisok viszonylagos többsége viszont már elegendő ahhoz, hogy - az új demokraták támogatásával - az egyezménye, amelynek január 1-jén kellene érvénybe lépnie, a süllyesztőbe kerüljön. A hétfői választás egyfajta népszavazás a nemzeti tudat mellett is, írják a kanadai lapok: az ország büszke arra, hogy fejlett szociális rendszere, a szakszervezetek mérete és befolyása, a bűnözés alacsony aránya és sok más, a társadalmat, az élet minőségét jellemző tényező előnyösen megkülönbözteti a sokszorosan erősebb déli szomszédtól. HELTAI ANDRÁS (Washington) (Folytatás az 1. oldalról.) viselőit a tanácskozáson addig elhangzottakról. Bevezető nyilatkozatában elmondta: a miniszterelnök távollétében Medgyessy Péter elnökletével ülésező testületnek több mint egy tucat kérdésben kellett döntenie. Ennek ellenére az Országgyűlés novemberi ülésszaka előtt jövő szerdán is találkoznak a Minisztertanács tagjai. A napirendi pontok közül kiemelte a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos előterjesztést. Hangsúlyozta: az államminiszter készítette tájékoztató kiemelkedő szerepet tulajdonít az alkotmány felülvizsgálatának, ugyanakkor rögzíti, hogy az új alkotmány létrehozása előtt és után egyaránt további jelentős jogalkotási feladatokat is el kell végezni. A Minisztertanács több olyan előterjesztést vitatott meg, amely majd az Ország- gyűlés elé kerül. Ilyen például a Munka Törvénykönyvének módosítása, a társadalombiztosítás reformja. Az utóbbival kapcsolatban kifejtette: a kormány olyan, az állami költségvetéstől elválasztott finanszírozási rendszer kidolgozásán munkálkodik, amely szerint az ellátás minimális szintje állampolgári jogon jár, jelentős szerepe van viszont az önkéntes biztosításnak, vagyis az ellátás színvonala összefügg a biztosítási díjjal. A Minisztertanács megítélése szerint önkormányzati testület által irányított és a Parlament felügyelete alá tartozó intézményt kell létrehozni. A kormány törvényben előirt kötelezettsége, hogy minden évben javaslatot tegyen a személyi jövedelemadó következő évi sávjaira és kulcsaira. A Minisztertanács szándéka az, hogy a nominálbér-növekedésből adódó adóbevételtöbbletről lemond. A társadalmi igazságérzet érvényesítése érdekében indokoltnak tartja az adómentes sáv alsó határának, a nyugdíjasok adómentes sávjának felemelését és bizonyos túlóradíjak növelését. A kormány továbbra is tartja magát ígéretéhez, hogy az első évi tapasztalatok birtokában áttekinti a személyi jövedelemadó teljes rendszerét. A kormányszóvivő bejelentette: határozat született az ülésen a szakképzési hozzájárulás bevezetéséről és a szakképzési alap létrehozásáról. Ennek lényege, hogy a gyakorlati oktatás költségeit megosztja a szakoktatásba bekapcsolódó, illetve az ebből közvetlenül részt nem vállaló munkáltatók között. A vállalatok ezért a jövőben szakképzési hozzájárulást fizetnek, ennek mértéke előreláthatóan a társdalombiztosítási járulékalap 1-1,5 százaléka lesz. A kormány áttekintette a Munka Törvénykönyve módosításával kapcsolatos társadalmi vita tapasztalatait. Erről a sajtóértekezleten Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke adott tájékoztatást. Kiemelte, hogy a kormány nem újratárgyalta azokat az elveket, amelyeket októberben elfogadott, hanem bemutatott néhány módosítási javaslatot. Az ülésen rendkívül éles párbeszéd alakult ki Nagy Sándor, a SZOT főtitkára és a kormány képviselői között. Továbbra is alapvető vélemény- különbség maradt a szakszervezetek és a kormány elképzelései között; a Minisztertanács tagjai a korábban megfogalmazott rendezőelvekben alapvető módosítást nem javasoltak. A szakmai véleménycserék, amelyeket a különböző szervezetekkel folytatott a kormány, megerősítették a Munka Törvénykönyve módosítására vonatkozó korábbi elképzeléseket, ugyanakkor heves tiltakozásoknak adott hangot a napisajtó a szak- szervezetek jogainak csökkentése és a szakszervezeti vívmányok megszüntetése miatt. A társadalmi vitában a valóságos szakszervezeti érdekek keveredtek nem kívánatos hangulati elemekkel, és ennek következtében a kormány törekvése, szándéka nem biztos, hogy helyesen került a közvélemény elé - mondotta az államtitkár. A kormány nem kívánja megszünteti a kollektiv szerződések intézményrendszerét, sőt, érdemibbé akarja tenni, tartalommal kívánja megtölteni azt - szögezte le. Mindez abból a felismerésből következik, hogy teljesen felesleges központilag olyan jogszabályok létrehozása, olyan kötelezettségek előírása az állam részéről, amelyek betartását, betartatását nem tudja garantálni. A kormány a jövőben egyrészt tartalmilag kibővíti azon gazdálkodó szervezetek körét, amelyeknél lehetőség van kollektív szerződések megkötésére, példa erre a költségvetési szféra. Ugyanakkor ezen is túlmutat a kormány azon törekvése, amely több munkáltató számára is lehetővé teszi a kollektív szerződések alkalmazását. Eleget kíván tenni annak a szakszervezeti követelésnek: mielőbb legyen mód arra, hogy középszintű érdekegyeztetés is megvalósuljon például a bérekkel kapcsolatos kérdésekben és ennek legfontosabb feltétele, az ágazati, iparági kollektív szerződés intézményesen biztosítva legyen. A társadalmi vitában ne kapott megfelelő hangsúlyt az sem, hogy a dolgozók beleszólását a vállalat életébe változatlan tartalommal, a legmagasabb szintű jogszabályban, törvényben kívánja rendezni a kormány. A munkavállalók érdekeinek, érdekképviseletének hatásosabbá tételét szolgálhatja a vétójog új tartalmának megteremtése, valamint a sztrájkjog bevezetésére vonatkozó törvényszintű javaslat is. A SZOT főtitkárával folytatott vitában a kormány úgy foglalt állást, hogy ezt a szabályozást most kell megalkotni, mert a változások szükségessé teszik, hogy felülvizsgálják a múltban hibásan hozott döntéseket a Munka Törvénykönyvét érintő szabályozásokban, s felkészüljenek azokra a fejleményekre, amelyek 1989-től kezdve új helyzetet teremtenek gazdasági, társadalmi, politikai téren egyaránt - mondta Halmos Csaba. Kitért arra is, hogy a szakszervezetnek az a javaslata: a kormány ne a Munka Törvény- könyvében szabályozza a munkabe- szüntetési jog kérdéseit, hanem önálló sztrájktörvényben. Nagy Sándor, a SZOT főtitkára a mostani ülésen indítványozta, hogy a kormány decemberben, a Munka Törvény- könyve módosítása kapcsán ne terjesz- sze az Országgyűlés elé a munkabe- szüntetési jogra vonatkozó szabályozást. Azzal érvelt, hogy a SZOT testületéi érdemben nem tudták megtárgyalni az ezzel kapcsolatos kérdéseket, s ennek megfelelően a végleges testületi állás- foglalás sem alakult ki. A kormány a vitában kompromisszumos javaslatot tett; eszerint a fontos kérdésekben a kollektív szerződést kötelezően előírnák. Ezt a javaslatot a szakszervezetek elutasították, és továbbra is a kollektív szerződés megkötésének általánosan kötelező jellegéhez ragaszkodnak. A kormány a kérdésben megerősítette korábbi állásfoglalását, ugyanakkor kinyilvánította: még egy alkalmat kell találni arra, hogy a szak- szervezetek és a kormány képviselői a parlamenti beterjesztés előtt próbáljanak megegyezni. Ennek megfelelően elhatározták, hogy november végén a SZOT és a kormány vezetői megbeszélést tartanak a kollektív munkabeszüntetés jog szabályozása kérdésében. Ezt követően az újságírók tettek fel kérdéseket. A Magyar Hírlap munkatársa arról érdeklődött, mikor és milyen törvényben fogják szabályozni a politikai sztrájk lehetőségét. Válaszában Halmos Csaba kifejtette, nem változott a kormány álláspontja a tekintetben, hogy a sztrájk jogi lehetőségét alapvetően a dolgozók gazdasági, szociális érdekeit sértő munkáltatói intézkedéssel szemben garantálják. A munkáltató általában vállalati kategória, ugyanakkor a sztrájkjog szabályozása nem zár ki munkáltatóként például állami szervet sem. Amennyiben egy költségvetési szervnél bizonyos bérintézkedéssel nem értenek egyet, akkor a bérintézkedést kiadó minisztérium munkáltatóként értelmezhető, és az esetleges munkabeszüntetés törvényesnek tekinthető. A politikai sztrájkot a módosítási javaslat meg sem említi, ugyanakkor kimondja, hogy az alkotmányba ütköző cselekedet jogellenes sztrájknak minősül. A Népszava munkatársa, utalva arra, hogy a szakszervezetek és a kormány álláspontja között nem történt közeledés, felvetette: célszerű lenne, ha mindkét fél a parlament elé vinné a maga elképzelését. Halmos Csaba elmondotta: személy szerint ő sem vár sokat az újabb SZOT- kormány találkozótól. Ugyanakkor egyetért azzal, hogy a kormány a parlamenti beterjesztés előtt még egyszer indokoltnak tartja az érvek, ellenérvek mérlegelését. A végső döntést azonban a parlamentnek kell meghoznia - vélekedett - azok után, hogy mind a kormányzati, mind a szakszervezeti álláspont, mind pedig a társadalmi vita tapasztalata megfelelő alapul szolgál a döntéshez. Marosán György ehhez hozzátette: a k«rmány a parlament decemberi ülésszakára benyújtja a Munka Törvény- könyve módosítását és vele az említett kérdéseket is. Észtországi alkotmánymódosítás Izrael Állam kontra Palesztin Állam Alig néhány órai különbség volt két, a Közel-Kelet perspektíváit erősen befolyásoló fejlemény között: Hájim Herzog elnök hétfő délután bízta meg az új izraeli kormány megalakításával Jichak Samirt, s éjfél után röviddel a palesztin parlament elfogadta az önálló államiságuk kikiáltását. A két esemény, s főként a mögöttük meghúzódó irányzat alapvetően ellentétes. A PFSZ vezetése az elmúlt egy évben fokozatosan távolodott az addigi, az Izraellel való tárgyalásokat elutasító magatartástól. Dacára a palesztin ellenálláson belüli és több térségbeli meghatározó hatalom ellenállásának, sőt, egyértelmű nyomásának, a közel-keleti és nemzetközi realitásokkal számolva mind egyértelműbben léptek a nyitás irányába, s e folyamat egyértelműen az algíri tanácskozáson érte el csúcspontját: az adott lehetőségei maximumáig elmenve, a palesztin államiság kinyilvánításával együtt 84 százalékos többséggel elfogadták az ENSZ BT 242. és 338. határozatát, mint a majdani nemzetközi békekonferencia jogi alapját - azaz így közvetve Izrael államot is. Izraelben viszont a Simon Peresz vezette Munkapárt, mely a „területért békét" elv alapján hirdetett meg rendezést a Jordán folyó nyugati partján, s támogatta a nemzetközi békefórum gondolatát, folyamatosan és jelentős mértékben vesztette el hazai tömegbázisát a Likud vezette sajátos koalícióval, az ortodox vallási, valamint a teljes bekebelezést és a palesztin lakosság egésze vagy egy része kitelepítését követelő szélsőjobboldali pártokkal szemben. A valóságban már közel egy évtizede tartó jobbra csúszás Izraelben a november 1-i választásokon vált látványossá: 63-65 mandátumával a 120 tagú Kne- szetben az említett s nagy eséllyel kormányra kerülő koalíció bármit megszavaz - kivéve a területi „engedményt”. Jichak Samir ezt egyértelművé tette, leszögezve: kormányprogramjában a legcsekélyebb esélyt sem ad a nemzetközi békekonferenciának, melyet - igaz, nem hivatalosan, de a választási propagandában nagyon is hatásosan - „új müncheni egyezmény” lehetőségeként emlegettek, utalva Csehszlovákia fél évszázaddal ezelőtti feldarabolására, majd a második világháborúba torkolló tragikus fejleményekre... Egyenesen következett mindebből, hogy már az algíri határozatokat megelőzően hivatalosan is kinyilvánították: Izrael nemet mond mind az algíri döntésekre, mind a PFSZ-szel való párbeszédre. Jo- szif Ben Aharon, Samir kabinetirodájának vezetője még a diplomatikus megfogalmazást is kerülte: „A határozatokat ugyanabba a szemétkosárba hajítjuk, melyben az 1964-es palesztin karta és Arafat 1974-es (az ENSZ közgyűlése előtt elmondott) beszéde hever. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy a palesztin parlament által elfogadott politikai döntések érvényesítésének megakadályozására a Likud és szövetségesei minden lehetőt megtesznek - s ez rövid távon elsősorban a megszállt területek 12. hónapjában tartó lázadásának az eddigieknél is keményebb „kezelését” jelenti. A palesztin döntéshozók nyilván ezzel is számoltak, s nincs titok: a Szovjetunió támogatásával is végrehajtott politikai módosítás nem annyira a várható Likud- kormánynak, sokkal inkább az Egyesült Államok új elnökének szólnak. George Bush megválasztása után az izraeli lapok elemzései nem véletlenül figyelmeztették a formálódó új kormányt: a reagani „mézesévek” kellemes periódusa alighanem végleg lejárt, ezentúl kevésbé lehet az érzelmi motivációkra, a szimpátiára számítani: Washington lépéseit várhatóan sokkal inkább a konkrét érdekek szolgálata irányítja majd, azaz a mérleg egyensúlya más helyzetben áll majd be. Ez viszont a térségben már nem teszi megkerülhető- vé a palesztin politikában beállt, valóban meghatározónak minősíthétő változást. ESZES TIBOR A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége következő ülésén napirendre tűzi az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsának szerdai döntését, amely módosította a szövetségi köztársaság alkotmányának 74. cikkelyét - jelentette csütörtökön a TASZSZ hírügynökség a Szovjetunió LegfelsőbbTanácsa Elnökségének üléséről beszámolva. Az észtországi köz- társasági alkotmány módosítása lehetővé teszi, hogy az észt legfelsőbb államhatalmi szervek meghatározott esetekben felülbírálják a szövetségi szinten hozott törvénykezési és más döntéseket. A csütörtökön kora délután közzétett moszkvai bejelentés az első hivatalos közlés a szovjet tömegtájékoztatásban az észt parlament szerdán befejeződött ülésszaka kapcsán. Az MTI Moszkvai Irodájának Tallinból kapott értesülése szerint az észt parlamenti képviselők 254-7 arányban szavaztak a móSzerdán, egy washingtoni díszvacsorán első ízben találkozott egymással a szovjet és az amerikai „hidrogénbomba atyja”, Andrej Sza- harov és Teller Ede. A két tudós, aki jelentős szerepet játszott az amerikai, illetve a szovjet hidrogénbomba ki- fejlesztésében, ellentétesen Ítéli meg a SDI- programot. A magyar származású amerikai tudós közismert támogatója a csillagháborús terveknek, és aktivan részt vesz a világűrbe telepítendő fegyverek tervezésében. Teller azzal érvel, hogy a terv megvalósításával olyan hatásos védőpajzsot lehetne vonni az Egyesült Államok fölé, amely kudarcra ítélne mindosítás mellett. Az ülésszakon egyébként, amelyet az észt televízió a késő esti órákig egyenesben közvetített, környezetvédelmi problémákról, a sztálinizmus okozta károkról és más történelmi kérdésekről volt szó. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége szerint ez a módosítás, más, az észt parlament legutóbbi ülésén elfogadott dokumentumokkal együtt ellentétes a Szovjetunió jelenlegi alkotmányával. Ezért döntött úgy a testület, hogy a Legfelsőbb Tanács Elnökségének legközelebbi ülése elé viszi a kérdést. A tanácskozásra meghívják Észtország képviselőit is. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége egyúttal megbizta a szovjet parlament két házának törvényelőkészítő bizottságait, hogy készítsenek a testület számára alapos tanulmányt az adott kérdésről, amely a szovjet szocialista állam- szövetség felépítésének és egységének alapelveit érinti. den támadási kísérletet, s így - úgymond - elősegítené a leszerelési erőfeszítések sikerét. Teller még azt is állítja, hogy a Szovjetunió előbbre tart az űrfegyverkezésben, mint az Egyesült Államok. Andrej Szaharov viszont az SDI-program ellen száll síkra. A díszvacsorán is elmondta, hogy a terv megvalósítása arra késztetheti a „csillagháború” által fenyegetett államokat, hogy ellenintézkedéseket tegyenek, s ez az atomháború kitörésének veszélyével fenyeget. A szovjet tudós rámutatott, hogy a csillagháborús terv nagy tévedés, amely - ha megvalósulna - az egész világot destabilizálná. Szaharov és Teller Ede találkozója
