Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-17 / 274. szám
1988. november 17. rtÉPÜJSÁG 3 Duna-parti gondolatok (4) Közelítések és távolítások A tanáCS vezetői az őslakosságot felbiztatva és megnyerve elhatároz----------------------------------ták, hogy az uszodát lent - a régi városrészben- kell megépíteni. Létrehoztak egy Uszodaépítő és Fenntartó Egyesületet, mert féltek attól, hogyha a tanács építené, akkor a megye ezt könnyen „megfúrhatná”. Mint később bebizonyosodott, reális pénzügyi alapok nélkül, bizonytalan elképzelésekkel vágtak neki az építkezésnek. A kijelölés alapjául az szolgált, hogy meleg víz van a környéken, mely a vízellátás szempontjából lényeges, csakhogy az építkezés során folytatott kutatások ezt nem igazolták. A pénzügyi források elapadtak, a lelkesedés alábbhagyott és vállalkozás az atomerőmű nélkül 1/3-os készültségi fokon „bedöglött”... ...Ebben a tekintetben azt kell mondani: Paks a várossá fejlődés első időszakában messze elmaradt a lehetőségeitől, sokkal „kisebb” volt, mint amekkora lehetett volna... Az ellentétek újratermelődésének már nincs talaja, csak tanulsága. Ma már senki sem akar rá emlékezni, hogy volt idő, amikor keresztbe tett. Ma már mindenki azt mondja, hogy ezt a szekeret tolta, még akkor is, ha azt két kézzel igyekezett visszahúzni... Ballagok a vízzel. Tőlem karnyújtásnyira örvénylik a Duna, amott meg a töltésen megérkezik a piros vonat. Lassan, szinte méltóságteljesen gördül a síneken. Ide megérkezni is kellemes. Végig a parton szalad a mozdony, szememmel követem az állomásig. Sétát kell tenni a tízéves városban. Már csak azért is, hogy elhessegessem a kellemetlen gondolatokat. Azt, hogy vajon jól teszem-e, hogy az ellentétekről beszélek. Nincs elég bajunk enélkül? Itt a nyakunkon az infláció, a munkanélküliség, a szegénység. Ijesztgetjük magunkat: ha nem lépünk gyorsan, akkor végérvényesen elmaradunk a világtól. Aztán mi történik az ijesztgetés után: marad minden a régiben. Vagy csak ezt érzékeljük? Mert nagyobb és gyökeresebb változást remélünk. Elindulok a város felé. A 6-os útról már látom a helyreállított műemlék épületet, a Szeniczey-házat, a volt Erzsébet Szállót, ami most új funkciót kapott: ifjúsági és úttörőház. Az árkád alatt átjutva kibomlik előttem az óváros tere. Nem tudok megszabadulni a gondolattól, attól, hogy a Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat képtelen volt ebben az épületben olyan vendéglátóhelyet üzemeltetni, ami éke lehetne a városnak. Veszteséges, mondták és a vendéglátás kényszerré változott. Fönn a Kishegyen pedig a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat meggazdagodott az „atomosokból”. Furcsa ez a világ. Nem tudok szabadulni a sötét gondolatokról. Talán nem is paksi sajátosság ez? Az ország állapota ilyen, csak Pakson sokkal mélyebben és érzékenyebben lehet kitapintani ezeket a dolgokat. Menjünk tovább. Szemben, fönn a dombocskán a templom, mellette park - a lengyel barátságot jelképezi. A templomot pedig évekig szinte „megszállva tartották” a lengyelek. Kiszorítva néha a paksi hívőket. Fless, fekete gondolat... Arrébb kimeszelve, újonnan vakolva a város régi, patinás házai. Szerencsére a város tervezői meghagyták az eredeti városközpontot. A régi falu szép számú műemlék jellegű épülete őriz olyan családi házakat - olykor villákat -, de pincesorokat is, melyek harmonikusan illeszkednek az alapos átgondolás nyomán kialakított új város képébe. Hallom megdöbbenve, hogy Paks is belépett a pincéktől sújtott városok közé. A felmérések azt mutatják, hogy több beomló és veszélyes pince van itt, mint Szekszárdon. A megyeszékhely 100 millió forintot kapott öt évre, Paks semmit, mert később ébredtek. Minden lépésnél van valami, amit muszáj lenne leírni, mégjobban utánajárni, mert csak így lennénk képesek becsületesen beszámolni a város tíz évéről, a máról, és ezek alapján a jövőről. Inkább leírom a következő mondatot: Harmonikusan illeszkedik a múlt a jelenbe, vagy a jelen a múlthoz. Szétterül a központ, a régi zsidó templom is új köntösben, ma könyvtár. Arrébb pár száz méterre az új városháza, mellette az öreg házakhoz illeszkedő, de már a mát képviselő Sánc étterem. Hozzásimulva a szálloda - most az Atomerőmű Vállalat szállója - később talán már Paks város idegenforgalmát szolgálja... Meg kell csodálni közben az új iskolát. Azt véletlenül sem szabad mondani, hogy illeszkedik a városképbe, hiszen rikitó sárgasága bántja az ember szemét. Az atomerőmű középiskolája és főiskolája - vajon nem ez itt a baj: az atomerőmű iskolája... - szellemiségében új, a magyar iskolaügy egyik megújítója lehet. A konzervgyár mellett elhaladva enyhe kaptatón a Kishegy irányába megyek. Az út jobb oldalán családi házak, a bal oldalán két- és négyszintes épületek... azután szembe tűnnek a tulipános házak, melyek évekig jelentettek országos vitatémát az országban. Felötlik a gondolat: nem a tömegkommunikáció hibás a paksi kezdeti ellentétekben? Az építészek vitájában is sok lefitymáló hang hangzott el a tulipános házak ürügyén, de mégis Paksot sértették. Vajon ez nem azért volt, mert abban az időben az atomerőműről csak dicshimnuszt vártak? A tulipános házak tervezőinek a szándéka az volt, hogy a betonrengeteg egyhangúságát megtörjék, hogy a falakra festett tulipánmotívumok később, amikor megnőnek a lakótelep fái, mintegy fehérfolyondárt képezzenek. A Kishegyen, az atomlakótelep központjában kisvárosnak megfelelő üzletnegyed, kulturális központ, szolgáltatóház van. A tér arra is alkalmas, hogy nyaranta művészek - ez sajnos az évek során elmaradt - mutathassák meg Paks lakóinak művészetüket. Amott, a volt Ürgemezőn gyermekparadicsom: bölcsőde, óvoda, iskola és sporttelep: teniszpályákkal, sportcsarnokkal... Üde zöld minden, ahol időben elültették még az építkezéskor a fákat, cserjéket. A séta véget ért. Vissza kell térni a Dunához. A piszkosszürke vízhez és folytatni a város tíz évének elemzését. Az jut eszembe, hogy bűnös-e a folyó, amikor nem tud szabadulni a---------------------------------több száz kilométeren belekerülő szennytől, amikor ké ptelen megvédeni az élőlényeit és ezért haragos az a halász. Vajon felróható-e Paks polgárainak, hogy nehezen fogadta be az idegeneket? Amikor soha senki nem kérdezte meg őket: akarják-e, elviselik-e az erőművet. Kell-e nekik az ezzel járó felbolydulás, a veszély, amit potenciálisan az atom hordoz. Most kell erre gondolni, amikor már ismerjük Csernobilt. Azt a pusztítást, amit a kiszabadult sugárzás végzett, beterítve fél Európát vagy amikor már tudjuk, hogy az ófaluiak felemelték a hangjukat és biztosítékokat várnak az izotóptemető biztonsága, a jövendő életük érdekében. (Folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF Takarékszövetkezeti bank alakul Az ország 360 takarékszövetkezetéből 332 képviseltette magát néhány napja azon a találkozón, amelyen egy már meglehetősen hosz- szú ideje napirenden lévő kérdésről kellett dönteni. Hozzanak-e létre a szövetkezetek egy saját bankot, vagy más módon - koordináló központot alakítva, illetve a Konzum Bankhoz csatlakozva - oldják meg bizonyos problémáikat. Az egyhangú szavazás eredményeként előkészítő bizottság alakult, s az önálló takarékszövetkezeti bank részvénytársasági formában várhatóan még ebben az évben létrejön. Pintér Györgyöt, a Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet igazgatósági elnökét kérdeztem arról, hogy - lévén a megye takarékszövetkezeteinek döntése előzetesen összehangolt - miért Így döntöttek, mit várnak a megalakítandó banktól?- A takarékszövetkezetek jelentős betétállománnyal rendelkeznek, ez alapot jelenthet gazdasági vállalkozásokban való részvételhez. Szükségünk van azonban ehhez egy irányító központra, amelyik adott esetben - a nevünkben - hatékonyabban folytathat tárgyalásokat, mint a szövetkezetek egyenként.- Föl kell kutatni azokat a lehetőségeket - például azt a részvénytársaságot, azt az exportfejlesztő beruházást - ahová a legelőnyösebb feltételekkel fektethetjük a pénzünket. S ha egy ilyen vállalkozáshoz szükség van 50 millió forintra, ami a kisebb szövetkezeteknek nem áll rendelkezésére, a bank feladata lesz, hogy összegyűjtse a kellő összeget.- Egyenként nem tudnánk megszerezni a kereskedelmi banki jogosítványt, de ez a közös bank megszerezheti. így tagjai lehetünk a kereskedelmi bankok által néhány héten belül megalakítandó zsiró-részvénytársaságnak - kllringkörnek - amely a bankok közti elszámolást lesz majd hivatva megkönnyíteni.- Tartósan lekötött betétünket jelenleg a Magyar Nemzeti Banknál tartjuk, számláinkat a különböző kereskedelmi bankok vezetik. Ha megalakul a takarékszövetkezeti bank, akkor csak a kötelező tartalékrátát hagyjuk az MNB-nél és saját bankunk lesz a számlavezetőnk is. - ri Gyarapodó Boltkorszeríísítések Simontornyán takarékszövetkezetek Újabb kirendeltségeket, üzletházakat építenek, gépesítik az ügyfélszolgálatot a takarék- szövetkezetek, és ehhez viszonylag jelentős összeget használnak fel közös fejlesztési alapjukból is. A takarékszövetkezetek közös fejlesztési alapjából, pályázat útján, a jövö év végéig mintegy 50 millió forintot juttat a pénzügyi alapot kezelő választmány a vidéki hálózat fejlesztésére. A középlejáratú, általában egy-há- rom évre nyújtott hitelt viszonylag kedvezményesen, 8-10 százalékos kamattal kapják a szövetkezetek. A hitelekhez a szövetkezetek összesen mintegy 100 millió forint saját pénzügyi forrást is felhasználnak, míg a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségei további 12 millió forinttal egészítik ki a hálózat fejlesztésére költhető pénzt. Az idén a tapasztalatok szerint tovább növekedett az érdeklődés a takarékszövetkezetek munkája iránt. A legutóbbi felmérés szerint a takarékszövetkezetek betétállománya 46,6 milliárd forint, 11 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A kölcsönök összege megközelíti a 22 milliárd forintot, növekedése - az elmúlt év novemberéhez képest - 32 százalékos. A falusi pénzintézetekben a hosszúlejáratú hitelek összege negyedével nőtt. Ugyancsak növekedett a személyi és a mezőgazda- sági termelési kölcsönt kérők száma, a nekik nyújtott hitelek összértéke 12 százalékkal haladta meg az előző év hasonló időszakáét. Egyre jobban igénylik a takarékszövetkezetek szolgáltatásait a vállalkozók: tavaly alig tucatnyi, az idén már eddig több mint 700 kisvállalkozó fordult hozzájuk kölcsönért. fJS Jel A Si-Ker áruház megnyitásával elkerülhetetlenné vált, hogy a Siómenti Körzeti Áfész hasonló termékeket árusító boltjaiban ne csökkenjen a forgalom. Ennek ellensúlyozására a szövetkezet átalakításokat, összevonásokat hajtott végre a székhelyközség néhány üzletében. A vasboltot kibővítették és a továbbiakban vas-műszaki árukínálattal üzemeltetik. A volt műszaki bolt épületét felújították, áruit pedig részben a vas-műszaki, részben pedig az ABC-üzletekben kínálják. A műszaki cikkek helyét pedig átvették a játékok, babakocsik, tapéták és egyéb papíráruk, a bejárat fölött pedig ezentúl az áll: kultúrcikkek. Felvételünkön a gazdag áruválasztékot kínáló eladótér látható. Fotó: - gk Kell-e szabadkikötő Tolna megyében? „Kihívás” a gazdasági kamarának Interjú dr. Ivancsics Józseffel A Magyar Gazdasági Kamara küldöttségének vezetőjeként töltött négy napot a szomszédos Jugoszláviában Ivancsics József, ahol a Jugoszláv Gazdasági Kamara és az Agrozajednica (jugoszláv műtrágyagyártók szövetsége) meghívásának tettek eleget munkatársaival. Szakmai és piaci egyeztető tárgyalások, előadások tartása, üzemlátogatás, kölcsönös érdekegyeztetés és tapasztalatok cseréje... egyszóval az igen sűrű,'négynapos program konkrétumairól kérdeztük dr. Ivancsics Józsefet, az Állami Gazdaságok Szakszolgálati Laboratóriuma (ÁGLAB) igazgatóját.- Az utazás célját ismerjük, az előzményeket viszont nem. Kezdjük talán ezzel.- Jugoszláv kamarai küldöttség járt a nyáron hazánkban s eljutottak hozzánk, a megyébe is, a magyarországi agroke- mizáció tanulmányozása során. Ezen belül is a folyékony műtrágyázási eljárásokat, módszereket és az agrokémiai centrumokat vizsgálták. így Debrecenben a HAGE módszereit, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban a szilárd műtrágyázást, Budaörsön a MÉM Repülőgépes Szolgálat munkáját, a témakör szaktanácsadói munkáját pedig nálunk, az Állami Gazdasági Szakszolgálati Állomásán, Szekszárdon vizsgálták meg.- Kiváló szakmai munkájuk kézzelfogható elismeréseként lehet akkor ezt elkönyvelni.- A műtrágyázási szaktanácsadás 25 éves múltra tekint vissza, s a trágyázás, műtrágyázás helyességét a megye terméseredményei is igazolják. A hatékony- sági mutatók az ország 19 megyéje közül Tolna megyében a legjobbak. A módszert, a gyakorlati tapasztalatokat, a fejlesztési elképzeléseket ismertettük az öttagú jugoszláv küldöttséggel. A belgrádi Agrozajednica a műtrágyagyártók szövetsége, melynek 11 tagja van az országban, így az egész országot behálózó és átfogó cégről beszélhetünk esetükben. A jugoszláv szövetség kimondottan csak agrokemizációval foglalkozik, így ennyivel speciálisabb is mint a mienk. Kedvezőbb ez talán annyiban, hogy az ipar szervezi a mezőgazdaság és a gyártók közötti akciók lebonyolítását. A gyártástól a felhasználásig azonos kézben van a kérdés. Az agrokerek és agrokémiai centrumok szerepét (ami nálunk ilyen felépítésben él) így az ipar tölti be, s persze közvetlenül érdekelt a felhasználásban s annak célszerűségében egyaránt.- Nézzünk a hazai példák közül szintén valami pozitívumot!- Előbbre ott tartunk, hogy az agrokémiai centrumok korszerű telepein a tárolás kérdése megoldott, hisz a gyártók aránylag szűk tárolókapacitással bírnak. A felhasználás szakaszos, amíg a gyártás folyamatos. Ezt a közbülső, a gyártás és a felhasználás közé ékelődött fontos állomást a magyar mezőgazdaság hozta létre, s nem az iparunk, pedig az utóbbinak illett volna. A jugoszlávok most valami hasonlón törik a fejüket, csak a megoldást az iparra bízzák majd.- Szakmai vonalon, rendezői elvekben, alkalmazásban mutatkozik-e eltérés a két ország agrokémizációjában?- Jugoszláviában 150 kiló az egy hektárra jutó hatóanyag-felhasználás, ugyanakkor nálunk 300. Szeretnék a jugoszlávok növelni a felhasználást, ezért van szükségük magyarországi tapasztalatokra.- Szellemi tőkét vennének tőlünk? Netán elcserélnék valamire, ami mondjuk nálunk növeli a kurrens cikkek listáját?- A Tolna megyei alkalmazási metódust vennék át tőlünk. Már ittlétük idején felkértek előadások megtartására, amire sor is került Belgrádban a központjukban, Sabacon a Zorca kémiai üzemben, és Pancsevón a HIP műtrágyaüzemben, valamint az Agrobanat kombinátban. Tehát minden érdekelt fél meghallgathatta a tapasztalatainkról szóló előadást. Meglátogattunk egy UT- VA nevű céget is, mely repülőgépek gyártásán kívül nagy szilárdságú szállítótartályokat készít, (Rába-alvázra is!) valamint alumínium- és acélszerkezetek gyártása is folyik náluk, például gabonasilók építéséhez. Igen magas szintű számítástechnikai berendezéseket gyártanak, széleskörű felhasználási területre adaptálhatóan. Ök a mi agrokémiai centrumaink technológiáját jöttek tanulmányozni. Otthon rá akarnak állni a Jugoszláviában létesítendő centrumok technológiai módszereinek, berendezéseinek gyártására.- Mit tudunk mi mindebből profitálni? A kooperációs lehetőségekre, a termékcserékre, a kishatármenti forgalomra gondolok. Megyénk a magyar-jugoszláv mező- gazdasági együttműködés végváraként tartható számon, ugyanakkor Baranya és Bács-Kiskun megye mintha ezzel az adottságával jobban élne...- Az Agrober komplett technológiát tud eladni Jugoszláviának, de lincencek átvételéről is lehet szó. A jugoszláv kamarának rendkívül fontos szerep jut a közvetlen piacszervezésben. A területi kamarák, így a pancsevói Regionális Kamara kilenc község, magyarán Dél- Bánát gazdasági tevékenységét mindenestől koordinálja. A partnerek egymára találásában is közreműködik.- Mintha kicsit mostohábbnak érezhetnénk a magyarországi képet, s ezúttal szőkébb hazánkat, Tolna megyét értem alatta.- A pécsi kirendeltség, a Dél-dunántúli Területi Bizottság munkatársaként dolgozik egy szakember, aki egyszemélyi képviselő Tolna megyében is...- Értem, tehát ön ezt kevesli...- Inkább úgy fogalmaznék, szorgalmazom a nagykorúsítását e területnek, s ha csak a kishatármenti forgalomra gondolunk, már igazolható, hogy e téren nem túl rózsás a megyei lehetőség. Ugyanakkor a megye szerepe jelentős kellene hogy legyen! AZorka Sabac, de Pancse- vó is rendelkezik olyan termékekkel, melyekre szükségünk lenne. Van vámszabad területük, szabadkikötőjük... Szek- szárd-Gerjen térségében igen megfontolandó lenne egy ugyanilyen kikötő létrehozása. A kikötő - akár közösen megépítve is - piaci kapcsolatok sorát hozná a megyének. A „világot” behozná Tolna megyébe. Közúton, vasúton is 50 kilométer a távolság a határig. Ök érdekeltek a működő áruszállításban, a két kikötő is kölcsönösen lenne használható, s akkor még nem szóltunk a Duna-Rajna- Majna útvonalról. Már terméklistát kérnének tőlünk, mi az, amit adni tudnánk kishatármenti, illetve kooperációs, egymást kölcsönösen előnyökhöz juttató árukból?- Hadd próbálkozzam én... mondjuk a Szekszárdi Húsipari Vállalat sertéshúst adna, s kérne talán szóját érte, a tejipar átvenné a „terepet” sajtárusító turistáinktól...- A kereskedelem koncentrációja miatt ezek a kapcsolatok csak lassan fejlődnek. Pedig a gazdasági életben nincs mód a hosszú, vakvágányon való várakozásra. Jó minőségű TSP (Tripla Szuperfoszfát) is ajánlati listán van, az üzemek boldogan fogadnák, de számos növényvédő szer is szerepel a jugoszláv kínálatban, amiben nálunk tavaly ellátási gond mutatkozott. A magyar és jugoszláv kamarák kölcsönös egymásra találásából nem csupán a mezőgazdaság, s nem csupán a megye profitálna, de akár az atomerőmű, akár a Mahart példája is felhozható egy szabadkikötő létesítése mellett érvként.- Mindez még csupán elméleti fejtegetés, amit remélhetően arra illetékes helyen is mérlegelni fognak, de mi a közeli időszak gyakorlatának valósága?- Egy-két héten belül várjuk újra a jugoszláv partnereket, most már a technológia átvételével kapcsolatos tárgyalásokra. SZABÓ SÁNDOR
