Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-11 / 243. szám

2 T%tÉ pOj säg 1988. október 11. A megyei pártbizottság ülése elé Új jelöltek a testületbe Interjú a jelölőbizottság elnökével A megyei pártbizottság szeptember 23-i ülésén 14-en le­mondtak pártbizottsági tagságukról. A testület úgy döntött, kísérleti jelleggel bevezeti a delegálás intézményét, vagyis lehe­tőséget biztosít alapszervezetek és területi pártszervezetek ré­szére, hogy küldjenek a megyei pártbizottságba tagokat. A kő­vetkező ülésen 15 új pártbizottsági tag kerül a testületbe, mely­ből 8 delegált lesz, 7-et pedig a pártbizottság kooptál. A jelölőbi­zottság elnökével, Máté Jánossal, a megyei párt-végrehajtóbi- zottság tagjával beszélgettünk a testület személyi megújításá­ról.- Tizennégyen lemondtak pártbizottsági tagságukról. Ösztön­zésre, sértődöttségből vagy egyszerűen nem tudják vállalni a testületi tagsággal járó kötelezettségeket?- A lemondásokra tulajdonképpen két lépcsőben került sor. Az elmúlt másfél-két hónap alatt a megyei pártbizottság tagjai­val kiscsoportos elbeszélgetéseket folytattunk, amelyeken sok más kérdés mellett szót váltottunk saját tevékenységünkről is, a jövőbeni megújulási elképzeléseinkről, a velünk szemben támasztott követelményekről. Ezeket az eszmecseréket a me­gyei pártbizottság választott tisztségviselői - első titkár, titkárok - vezették. Már ezeken a beszélgetéseken néhányan jelezték, hogy úgy érzik, nem tudnak megfelelni az egyébként velük együtt is megfogalmazott követelményeknek. E beszélgetésekkel egy időben a testület tagjainak alapszer­vezeti vezetőségeitől és a közvetlenül irányító városi, nagyköz­ségi pártbizottságok tisztségviselőitől véleményt kértünk, ho­gyan látják az érintett pártbizottsági tag munkáját, hogyan ítélik meg alkalmasságát a megnövekedett feladatok tükrében. Az alapszervezeti vezetőségek üléseinek többségén részt vettek testületi tagjaink - akiknek tevékenységéről kritikus és őszinte vélemények hangzottak el - és az irányító pártbizottságok kép­viselői. A jelölőbizottság mindezen előzetes információk birto­kában kezdte el munkáját, kereste meg valamennyi pártbizott­sági tagunkat, és kérte álláspontjukat jövőbeni elképzeléseik­ről. E beszélgetések során vált véglegessé 14 elvtársunknál, hogy lemond a testületi tagságról. Néhányan idős korukkal, megromlott egészségi állapotukkal, mások munkahelyi elfog­laltságukkal (3 műszak), informáltságuk korlátozottságával, közlekedési nehézségeikkel indokolták. Három nyugdíjas elv­társunk pedig egyetértve a fiatalítási törekvéseinkkel mondott le tagságáról és kíván más területeken pártmunkát végezni.- Úgy tudom, hárman, annak ellenére, hogy az alapszerveze­tük vagy a területi pártbizottság megvonta tőlük a bizalmat, nem voltak hajlandók átadni a helyüket...- Először pontosítani szeretném, hogy egyik esetben sem a bizalom megvonásáról vagy visszahívásuk kezdeményezéséről volt szó. A már említett beszélgetéseken néhány esetbem elő­fordult, hogy az alapszervezet vezetőségének és az irányító pártbizottságok tisztségviselőinek megítélése a megyei pártbi­zottsági tag munkájával kapcsolatban nem volt szinkronban. Ezekben az esetekben az alapszervezet véleményét fogadtuk el, mivel az elkövetkezendő időben a megyei pártbizottsági ta­goknak elsősorban saját alapszervezetük tagságának állás­pontját kell képviselniük a testületben, tehát ők fogják közvet­lenül érezni, hogy az általuk támogatott megyei pártbizottsági tag jól dolgozik-e vagy sem. Ebbe a kategóriába tartozik az a három pártbizottsági tagunk is, akikre kérdése vonatkozik.- A megyei pártbizottság úgy döntött előző ülésén, hogy pél­dául a tolnai GÉM egy, Bonyhád város két-kétpártbizottsági tagot delegálhat. Miért pont a GÉM és nem a Patex, vagy a Gemenc Ipari Szövetkezet és miért Bonyhád és nem Paks, Dombóvár vagy Szekszárd?- Ismeretes a megyei pártbizottság úgy döntött, hogy az üre­sen álló 15 helyből nyolcat delegálással tölt be, vagyis az alap­szervezetekre, illetve alsóbb szintű pártbizottságokra bízza, hogy kivel képviseltetik magukat a megyei pártbizottságban. Ön is említette, hogy kísérletről van szó, a párt jelenlegi szervezeti szabályzata és választási rendszere a delegálás intézményét még nem tartalmazza. A mostani „kiválasztás” a XIV. kongresz- szust megelőző választásokig és a megüresedett helyek pótlá­sának egy részére szól. E döntésnél a területi képviselet némi javítása mellett elsősorban az vezérelte a pártbizottságot, hogy e kísérleti körben legyen nagyvállalati (Szekszárdi Húsipari Vál­lalat), gyáregységi (Láng Gépgyár dombóvári leányvállalata), ipari szövetkezeti (Tolnai GÉM), termelőszövetkezeti (faddi tsz), intézményi (szekszárdi tanítóképző főiskola) alapszerve­zet és községi (Iregszemcse), illetve városi (Bonyhád) pártbi­zottság is. A különböző területeken szerzett tapasztalatokat szeretnénk majd felhasználni a kidolgozás alatt álló új szerveze­ti szabályzat és választási rendszer vitájához. A párttagság, az egész lakosság értesülhetett már néhány újsághírből arról, hogy a delegáltak kiválasztása folyamatban van, és a megyei pártbizottság következő üléséig valamennyi delegálási jogot kapott szervezet meghozza döntését.- Az eddigi tapasztalatok szerint fennáll annak a veszélye, hogy csak vezetőket küldenek a megyei pártbizottságba...- Valóban, az eddig delegált elvtársaink többsége vezető beosztásban dolgozik. Nekem az a véleményem, hogy mivel a delegáló pártszervek többes jelöléssel és titkos szavazással döntöttek, ebbe nekünk beleszólásunk nem lehet. Természete­sen arra is gondol az ember ilyenkor; az nem igaz, hogy nincse­nek jól felkészült munkások vagy beosztott mérnökök, pedagó­gusok... akik alkalmasak lennének a pártbizottsági tagságra. Egyébként, ha azt mondjuk, hogy a küldő pártszervezetet képvi­seli a delegált, akkor a jó alapszervezet ellenőrizni is fogja mun­káját, és a nem jól dolgozót visszahívja.- Maradt még hét üres hely, vagyis Önöknek, a jelölőbizottság tagjainak kellett nem is olyan egyszerű munkát végezni, hogy a megfelelő embereket jelöljék.- Tulajdonképpen nem volt nehéz dolgunk, mert a behívandó tagok is alapszervezetük tagságának állásfoglalása alapján kerültek a listánkra. A mi feladatunk csak az volt, hogy elbeszél­gessünk ezekkel az elvtársakkal és vázoljuk, mi a feladatuk. Természetesen a jelölő munka előkészítő szakaszában a köz­vetlen irányítású pártbizottságok tisztségviselőitől kértünk és kaptunk javaslatokat. A számításba hozott elvtársak száma megközelítette a 40-et, a megye egész területéről, a gazdasági, a társadalmi, a szellemi élet különböző intézményeiből. Mivel csak hét új tagot választhat, illetve hívhat be a megyei pártbizott­ság, valamennyi javaslat most nem érvényesíthető. Nem tudtuk továbbá munkánk során senkinek sem garantálni, hogy onnan javasolunk valakit behívni, ahol felmentés is történt, hiszen töre­kednünk kellett a korábban kialakult területi aránytalanságok némi csökkentésére is. Az az elképzelésünk, hogy valamennyi számításba vételre javasolt személyre felhívjuk a XIV. kongresz- szust megelőző megyei pártértekezlet kádermunkáját előkészí­tő munkabizottság figyelmét.- Volt-e valamilyen szempont-mosta pártbizottságból idősek (hárman) és munkások kerültek ki (kilencen) -, hogy érvényesül­jön a testületben is a párttagság összetételének valamiféle sta­tisztikai egysége?- A párttagság statisztikai összetételéhez igazodó szempont­jaink nem voltak, csupán a fiatalításra és az alkalmasságra hív­tuk fel az alapszervezetek figyelmét. Ennek eredményeként pél­dául az általunk jelöltként számításba vett elvtársak átlagéletko­ra 37 év, 8 évvel fiatalabb a kimaradtakénál.- Szabad megkérdezni, hogy kiket javasolnak, vagy azt: esetleg több lesz a jelölt, mint a választható létszám?- A megyei pártbizottság ülése elé terjesztendő javaslatunk nem lesz több, mint a választható létszám. Megítélésünk szerint a többes jelöléseknek az alapszervezetek, illetve az irányító pártbizottságok szintjén van értelme, hiszen a jelölteket ott is­merik legjobban. Alapszervezetük egyetértésével a következő elvtársakat tervezzük jelölni: Csáki Bélát, az MSZMP Szekszárd Városi Bizottságának első titkárát; Fodor Boldizsárt, a Tamási TALUX üzemvezetőjét, pártalapszervezeti titkárt; Havasi Mihályt az MMG-AM Szekszárdi Gyáregységének gyártmányfejlesztő csoportvezetőjét, az üzemi pártbizottság titkárhelyettesét; Ka­marás Györgynét, a Tolna Megyei Népújság főszerkesztőjét; Molnár Lászlót, a Paksi Atomerőmű Vállalat közgazdászát, Niebl Ádámot, a Dombóvári Color Ipari Szövetkezet üzemveze­tőjét, alapszervezeti titkárát; Schattmann Csabát, a KISZ Tolna Megyei Bizottságának első titkárát.- Most, a pártbizottsági ülés előtt, nyilvánosságra kerül a jelöl­tek neve. Előfordulhat, hogy a megye párttagsága közülük valaki­vel nem ért egyet. Akkor esetleg változhat a lista?- Elképzelhető. Ha valamelyik jelöltünkkel kapcsolatban olyan felvetések merülnének fel, amelyek megkérdőjelezik az alkalmasságát, azt megvizsgálnánk, és a vizsgálat tapasztalatai alapján döntenénk.- Köszönöm az interjút! HAZAFI JÓZSEF A megyei partbizottság új tagjai Tolna, GÉM: Méhn Imre Tegnap délután a faddi Lenin Tsz-ben rendkívüli pártbizottsági ülést tartottak. A na­pirenden egyetlen téma szerepelt: a delegálá­si jogot kapott szövetkezet párttagjai közül megválasztani azt a személyt, aki ezentúl részt vesz a megyei pártbizottság munkájában. A gyors, jól előkészített szavazás egyértel­mű eredményt hozott: a bizottság tagjai a megkérdezett párttagok véleményével meg­egyezően, egyhangúlag Takács Istvánra, az egyetlen jelöltre adták voksukat. A negyverfkét éves kereskedelmi csoport­vezető, aki a tsz márciusban megalakult párt- bizottságának titkári teendőit is ellátja, Fad- don született, s az érettségi után esztergályos­nak tanult. A szekszárdi müszergyárban sza­badult fel, mint szakmájának ifjú mestere. Dol­gozott a szekszárdi Mezőgépnél, volt szakok­tató a szakmunkásképzőben, majd visszake­rült Faddra. Öt éve hívták a termelőszövetke­zetbe, ahol azóta is jól érzi magát. Tiz éve párt­tag, 1985-től a nagyközségi pártbizottság tit­kárhelyettese. A kérdésre, hogy mit vár a megyei testület­ben való részvételtől, igy válaszolt:- Négyezer-hatszáz lakosú nagyközségünk egyetlen nagyobb munkahelye a téesz, 610 aktiv dolgozónak biztosítja a megélhetést. így nekem nemcsak 96 tsz-beli párttag, hanem az egész te­lepülés érdekeit kell képviselnem.- Konkrétan, melyek a legégetőbb problé­mák?- Feltétlenül szólnom kell majd a mezőgaz­daságot szorító gondok miatt, például a vár­ható áremelkedések következtében a háztáji állattenyésztésben, a zöldségtermesztésben már most is érezhető visszaesésről. A lassan elviselhetetlenné váló terhek miatt mind töb­ben mondanak le a népgazdaságnak is oly fontos otthoni gazdálkodásról, pedig erre a keresetkiegészítésre nagyon sok embernek szüksége van.- A téesznek alkatrészgyártó ipari főágaza­ta is van, igy ön bizonyára találkozik a mun­kásságot sújtó terhekkel is.- Bizony, a piacbeszúkülés, az alapanyag- hiány hatását nap mint nap érzékeljük. S an­nak ellenére, hogy igyekszünk nagyon rugal­mas háttéripar lenni, itt is vannak bajok. Ezen­kívül tolmácsolnom kell a településről ingázók nehéz életkörülményeit is.- Milyen ma pártvezetőnek lenni?- Nehezebb, mint eddig bármikor. Az állam­polgárok rengeteg olyan dologról kapnak in­formációt, ami eddig is volt, csak nem tájékoz­tatták őket. Nem is tudnak mindig mit kezdeni a gyakran ellentmondó véleményekkel, s olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekre nem könnyű válaszolni. De nem lehet elbújni az emberek elöl, vállalni kell ezeket a kemény perceket is.- Milyen érzésekkel készül az első testületi ülésre?- Kíváncsisággal, felelősségtudattal, s az­zal a szándékkal, hogy ne csak vigyem a tér­ségünkben szerzett tapasztalatokat, hanem az ott hallottakat utána itthon is hasznosíthas­suk. - esi ­Láng Gépgyár dombóvári leányvállalata: Bitek Sándor A Láng Gépgyár dombóvári leányvállatatá- nak 70 fős pártalapszervezete is egy személy­nek szavazhatott bizalmat a tegnap délutáni, az elnöklő Cser Magdolna irányításával lezaj­lott ülésükön, amelyen Brunner Vince, a vá­rosi pártbizottság titkára is részt vett. Kettős feladatnak kellett eleget tenniük ez alkalom­mal, a megyei pártbizottsági tag megválasztá­sa mellett, döntöttek a városi jelölt személyéről is. A vállalat alapszervezetének titkára Alb­recht Ferenc a városi pártbizottsági tagjelölt, míg az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága tagjá­nak Bilek Sándort, a leányvállalat igazgatóját jelölte meg a szavazatot adók döntő többsége. * Bilek Sándor 1946-ban született, huszonöt éve dolgozik a Lángban. Lakatosként kezdte még Budapesten az akkor még egyedülálló anyavállalatnál 1964-ben, majd külső szerelé­sen dolgozott, hogy azután gyártmányelőadó, majd a termelési főosztály szakembere legyen. A központi üzem 1970-ben Dombóvárra költöző gyáregységének egyik szakembere­ként került Tolna Megyébe. Akkor, még fiata­lon termelési osztályvezetőként irányította a gyárban folyó munkát, 1982-ben lett gyáregy­ségvezető, majd az idei, január elsejétől datál­ható további önállósodással az új utakat kere­ső leányvállalat igazgatója.- Ami a megválasztásomat illeti, korábban is mindennapi feladataim közé tartozott a gazda­ságpolitikai munka, hiszen tagja vagyok a dom­bóvári városi pártbizottság mellett működő gaz­daságpolitikai bizottságnak és tanácsi vonalon a megyei testületi ipari bizottságnak is. Szeretném képviselni a gépipart: azt a 420 itt dolgozót, beleért­ve a családjukat is, akik közvetve, de úgy érzem bi­zalmat szavaztak nekem. A párt megújulásában a konszenzusteremtő, a véleményeket közös neve­zőre hozó szándék és egy-egy, a többiekétől eltérő álláspont mellett való kiállás egyaránt fontos - en­nek érvényesülése a valódi demokrácia nélkül nem valósulhat meg. Azt Ígérhetem, ahogyan eddig is, ezután sem fogom elhallgatni problémáinkat, gondjainkat - ezt kéretlenül is igyekszem megten­ni, de hadd tegyem hozzá, hogy a jó, a példaadó dolgokról, az eredményekről legalább olyan fontos számot adnunk. _ hr ­Jugoszláviai tüntetések, letartóztatások (Folytatás az 1. oldalról.) A hét végén lezajlott titográdi tömeg- tüntetés egyszeriben Crna Gorára, erre a legkisebb jugoszláviai köztársaságra irá­nyította a figyelmet. A tüntetés 20 ezer résztvevője kezdetben a munkabérek 50 százalékos emelését, az életkörülmé­nyek megjavítását, később a Crna Gora-i tagköztársaság vezető párt- és állami testületéinek azonnali lemondását köve­telte. Egyes szélsőséges csoportok ju­goszláv- és szocializmusellenes jelsza­vakat harsogtak, végül a kivezényelt rendőrségi alakulatok beavatkoztak. Crna Goráról nemcsak Budapesten, hanem Belgrádban is keveset hall az em­ber. Ritkán emlegetik. Valahogy úgy rög­ződött a köztudatban, hogy ez a mindösz- sze 14 ezer négyzetkilométernyi, 400 ezer crnagorac, 70 ezer muzulmán, 40 ezer albán és 19 ezer szerb lakta terület a felszabadulás óta gyorsan fejlődött, sike­rült leküzdenie évszázados gazdasági elmaradottságát. Bizonyára idegenfor­galmának látványos fellendülése keltette ezt a kedvező benyomást, mert más a napjaink valósága. A század eleji balkáni forrongásokról tudósító újságokban még Montenegro néven emlegetett Crna Gora súlyos gon­dokkal küzd. Igaz, a titográdi újságokban az olvasó csak elvétve akad panaszszó­ra. Ez a kis nép talán a fél évezredes török hódoltság alatt szokta meg a hall­gatást, amikor annyi baj szorongatta. Crna Gora gyakorlatilag egyetlen ipar- vállalat nélkül érte meg a második világ­háború végét. 1940-ben egy főre eső nemzeti jövedelme a jugoszláv átlag 31 százaléka volt. A lakosság 80 százaléka kezdetleges földműveléssel foglalkozott, csupán 0,4 százaléka dolgozott kisipari műhelyekben. Nem létezett rendes nyomtávú vasút és korszerű műút. 1945- ben nem akadt semmi, amit újjá kellett volna építeni. Amit a következő évtize­dekben építettek, az mind újonnan léte­sült. A köztársaság az 1946-1976 közötti három évtizedben figyelemre méltó gaz­dasági és társadalmi fejlődést ért el. Ko­moly központi támogatással, a föderáció költségvetési előirányzataiból nagy vas- és szinesfémkohászati, energiatermelé­si, fémfeldolgozó-ipari, villamos-, textil- és faipari meg egyéb gyáripari létesítmé­nyek épültek. Országos hírű közülük a Zeta és a Piva vízi erőmű, a niksicsi vas­mű, a titográdi alumíniumipari kombinát és az építőipari gépgyár (ennek a dolgo­zói kezdték meg a hét végi tiltakozó meg­mozdulást), a cetinjei Obod villamosipari vállalat, az ivangradi cellulóz- és papír­gyár. A társadalmi össztermék ebben a há­rom évtizedben az ötszörösére, a gyár­ipari termelés pedig több mint a 30-szo- rosára emelkedett. A korszerű közleke­dési hálózat kiépítésével, továbbá a szál­lítókapacitások növelésével Crna Gora bekapcsolódott a jugoszláv és a nemzet­közi közlekedési rendszerbe. Mindezek ellenére Crna Gorát már évek óta súlyos gazdasági gondok és külföldi adósságok szorongatják. A fel- szabadulás utáni összes beruházások közel 70 százalékát a nyersanyag-ener- getika-kohászat területére összpontosí­tották. A felépített kapacitások kedvezőt­len szerkezete most elviselhetetlen te­herként nehezedik a köztársaságra. Ta­valy elhatározták 40 veszteséges üzem átszervezését vagy bezárását. A Crna Gora-i gazdaság felhalmozó képessége a legkisebb az országban, a jugoszláv át­lag felét sem éri el, pedig ez utóbbi a fej­lett országokénak alig egyharmada körül mozog. Crna Gorának jelenleg 1 milliárddollá­ros külföldi adóssága van. Már évek óta adósságtörlesztésre és kamatokra kell fordítani a társadalmi össztermék 40-45 százalékát. Furcsa sajátosság, hogy a Crna Gora-iak csak 575 millió dollár ke- ményvaluta-hitelt vettek fel. A többit di­nárban kapták meg a jugoszláv nemzeti banktól, amely a hetvenes években a nyugati bankok folyósította kölcsönöket nemzeti valutában, dinárban fizette ki a kérelmezőknek. Nos, 1971-ben a hivata­los árfolyamon 1 USA-dollár 15 dinárt ért, napjainkban pedig 3400-at. Egyma­gában az árfolyamokból adódó különbö­zet is akkora teher, ami a földbe veri a Crna Gora-i gazdaságot. Eladósodása - egy főre számítva - háromszorosa az or­szágos átlagnak. A köztársaság Önerejéből képtelen ki­lábalni a válságból. Azt mondják, a baj nem jár egyedül. Ez Crna Gora esetében is érvényes. Egy év­tized kellett az 1979-es katasztrofális földrengés okozta károk helyrehozásá­hoz. Az ideihez hasonló, pusztító aszály­ra pedig a legidősebb emberek sem em­lékeznek. Nem véletlen, hogy a kis tag- köztársaság kormánya már két hónappal ezelőtt le akart mondani (amit a tünteté­sek nyomán most megtett). Tény, hogy a Crna Gora-i dolgozók havi keresete 100000 dinárral elmarad az országos átlagtól és csak fele a szlo­véniainak. A faddi téesz: Takács István ni a jelölőlistára. Rohrné Palotás Györgyi a taggyűlésen arra kérte az alapszervezet tag­jait, amit a jelölőbizottságnak már korábban is elmondott, hogy öt ne jelöljék, mert a szövet­kezet elnöke jobban tudja képviselni a megyei pártbizottságban az alapszervezetet, a szö­vetkezet egészét és Tolna nagyközség párt­tagságát. Korábban ugyanis három tolnai tag­ja volt a testületnek, de mindhármójukat saját kérésükre felmentette a megyei pártbizottság, így a jövőben egy tolnai tagja lesz a testület­nek. Az alapszervezet párttitkárának kérését méltányolta, így csak egy név került fel a sza­vazólapra. Végül Méhn Imrét, a szövetkezet el­nökét mind a harminckét jelenlévő egyhangú­lag a megyei pártbizottság tagjainak sorába delegálta - távollétében, ugyanis a taggyűlé­sen nem tudott részt venni, mert Budapestre szólította a munkahelyi elfoglaltsága. J. J. Mint ismeretes, az MSZMP Tolna Megyei Bi­zottsága legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy kí­sérletképpen egy ciklusra érvényesen bevezeti a közvetlen delegálás intézményét. Ennek kereté­ben pártbizottságot; és alapszervezetek kapták meg ezt a jogot. Az alapszervezetek közül az egyik, a tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet alapszervezete tegnap délután választotta mega megyei pártbizottság új tagját. Az öttagú jelölőbizottság elnöke, Merkl Jó­zsef ismertette munkájuk eredményét. Mint el­mondta, az előkészítés már akár szavazásnak is felfogható, hiszen szinte az alapszervezet minden tagját megkérdezték arról, hogy ki, il­letve kik legyenek a jelöltek. A taggyűlésen va­lamennyi jelölt nevét ismertették. A jelölőbi­zottság végül is Rohrné Palotás Györgyi el­nökhelyettest, alapszervezeti párttitkárt, és Méhn Imrét, a szövetkezet elnökét javasolta - a tagság többségének véleménye alapján - felven-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents