Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

1988. október 8. 10 NÉPÚJSÁG Ozora példája az irodalomban Történelmünk úgy hozta, hogy kevés nagyszerű nemzeti győzelem jutott a ma­gyarságnak, s még kevesebb, amely Tol­na megye területén játszódott le: szinte egyetlen, de annál fényesebb az ozorai diadal, amely valóságos népi élménnyé változott az évek múltán. Ezért is termé­szetes, hogy irodalmunkat is megihlette, szebbnél szebb egykorú és későbbi al­kotásokra késztette a jelképivé nőtt „csa­ta”. Miért mégis az idézőjel a csata szó előtt s után? Talán azért, mert igazából nem volt ütközet, legalábbis abban az ér­telemben, ahogy a hadtörténeti munkák ilyesmit emlegetni szoktak. Ennek elle­nére mégis igazi tűzkeresztég volt: a nemzeti összefogás, a közös cselekvés próbaköve. Ebben az értelemben tagad­hatatlan a jelentősége, példázata szá­munkra sem tanulság nélküli, s épp ezért szeretnénk tisztelegni irodalmi összeállí­tásunkkal a távoli s közeli múltnak. * Az embert meghatározzák gyermek­kori élményei - szokták mondani -, ha ez így van, bizonyára fokozottabban igaz az írókra, költőkre. Megyénk két későbbi irodalmára is gyermekként élte át a nagy időket, amelyek mély nyomokat hagytak bennük. Egyikük éppen ott született és élt akkoriban, ahonnét az ozorai győze­lem fő részese, Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy is elindult: Dunaszentgyörgyön. Még öt éve sincs, amikor társaival előbb meghallja a móri csata távoli zaját, s ké­sőbb így emlékezik A divatos nótákról című írásában: „A forradalom ideje óta tisztán, világo­san állnak előttem a dolgok, s amennyit egy négyéves gyermek megérthet, any- nyiról számot is tudok adni... Mikor a hor- vátok jöttek a Dráva felöl s az őrseregnek állott emberek elmentek a faluból s meg­jött a dicsőségük híre, hogy Ozoránál lefegyverezték a horvátokat: akkor egy nóta kezdett elterjedni, melyet a legis­mertebb dallamra daloltak, alkalmasint azért, hogy minél könnyebben elterjed­jen, mert akkor nagy szükség lehetett az elterjedésre. A nóta úgy hangzott, hogy Nyerít a szürke paripa, El kell mennünk háborúba; Az isten is megáld ezér’l Perczel Móricz lesz a vezér!...”. A gyermek persze akkoriban sem ta­gadta meg önmagát: nem elégszik meg azzal, hogy meghallja, megtanulja a diva­tos dalokat, hanem a maga eszével kimu­tatja nemzeti érzéseit. Dömötör János, hi­szen ö a visszaemlékezés szerzője, így eleveníti fel az akkori játékokat: „Mikor a falu gyermekei egy Windisgrátzet meg egy Jellasichot bélyegeztek ki maguk kö­zül, két kedves gyereket pedig megtettek Görgeynek és Perczelnek, s azután meg­kezdték a seregtoborzást. Az iskolás és nem iskolás gyerekek közt még a mi to- borzó nótánk is az volt, hogy „Nyerít a szürke paripa", meg az az országos hírű nóta, hogy „Ezer eszdendeje annak”...”. Dömötör után a másik gyermek kissé már nagyobbacska, legalább annyival, amennyivel komolyabban akar részt venni, a falu porát a csatatér füstjével cserélni. Tolnai Lajos önéletrajzi müvé­ben, A sötét világ című regényben jósze­rivel ez az egyetlen olyan részlet, amelyre örömmel emlékezik vissza, még akkor is, ha gyermeki fővel oly keserűség töltötte el. Az ozorai csata szinte iskolapéldája annak is, hogy a tíz-tizenkét éves gyer­mek mennyire tenni szeretne már, de mennyire nem tud még. Abból a szem­pontból is érdekes el- vagy újraolvas­nunk e sorokat, hogy bepillantsunk egy elszegényedett köznemes hétköznapjai­ba, s az ezt megváltoztató történelembe. Másként, felnőttként élte meg 1848 ok­tóberét Mehrwerth Ignác. Ma alig akad néhány ember, aki ismerné nevét, alakját azonban már jóval többen tudnák fel­idézni: Garay János Az obsitos című ver­sének tüsszentő diákja ő, aki Pécset járt magasabb iskolába a költővel. Az, hogy őt inkább városunk jegyzőjeként tisztel­hetjük s első történetíróként, nem tehet- ségtelensége miatt alakult így: családját kellett segítenie biztos állással a bizony­talan poétái pálya helyett. Ennek ellenére ügyesen forgatta a tollat Mehrwerth az irodalom lapjain is, 1848. március 25-ére és az ozorai diadal ünnepére irt egy-egy verset. Ez utóbbit akkor nyomtatta ki a szekszárdi Perger nyomda, amikor Csa­pó Vilmosnak diadala emlékéül a szek­szárdi hölgyek cserkoszorút nyújtottak át. A koszorú, a füzérdal - megannyi más ozorai emlékkel - a megyei múzeumba került, valahova Phillipovich kardja mellé, amelyet a horvátok vezére nem Perczel Mórnak, hanem Csapónak adott át. Már nem egykorú szerző Rákosi Vik­tor, korának kedvelt Sipulusza, aki Kor­hadt fakeresztek című kötetében közölte A gyönki nemzetőrök című történetet. A mai olvasónak kissé talán deheroizálók a sorok, de Rákosi Viktor igazolására ér­demes összevetni Tolnai Lajos visz- szaemlékezésével az itt leírtakat. Nem nehéz következtetést levonni: bizony igaz lehet ez az eset, még akkor is, ha száznegyven esztendő múltán mi más­ként képzeljük el. Ráadásul még azt is tudjuk, hogy az itt emlegetett Paczolay- nak közvetve szekszárdi vonatkozása is van: egyik fiát, Györgyöt Kristofek Teréz szekszárdi honleány rejtegette a sza­badságharc leverése után. (S hogy ezt se tessék egyszerűen elképzelni, nem árt Csapó Vilmos (Szász Endre rajza) tudni, hogy a honleány, midőn Paczolay menekülését „fedezte”, konyhakéssel ví­vott meg egy vasas tiszttel...) Ilyen és eh­hez hasonló esetek aligha idegenek a nagy történelem előtt: híven őrzik kis pil­lanatait. Más történelmi helyzet és más érzések hívták életre Illyés Gyula műveit. A Rend a romokban című kötet tengelyében nem kétséges, hogy milyen jelentéstöbblettel gazdagult az egyszerű történet, s az sem, mennyivel többet jelentett két világhábo­rú után. Az önmagáért szóló vers mellett azonban írt Illyés egy drámát is Ozorai példa címmel, melynek helyszíne a vers­ben emlegetett Tükörcsös. A drámaíró képzelete és családi hagyomány itt is kedvesen fonódik össze, amikor a „csa­ta” sorsát eldöntő, a visszavonulást meg- gátló hídégetést Illyés egyik nagyapjá­nak tulajdonítja. Nem egyszerű túlzásról lehet itt szó, még akkor sem, ha sejthetjük, hogy egy juhász aligha tehetett ilyesmit, hanem ar­ról a családonként élő és kiszínezett ha­gyományról, amely bizonyára megvolt másutt is. Van azonban a drámának egy másik érdekessége is. Először 1952. május 22- én adta elő a Nemzeti Színház (többek között egy szekszárdi színésszel, Bodnár Jenővel), s ezen az előadáson „a cselek­mény gyorsasága miatt néhány részlet kimaradt, ezeket a nyomtatásban szögle­tes zárójel mutatja”. Elgondolkozva la­pozgatom végig a könyvet: a száz oldalát meghaladó műből mindössze kétoldal- nyi esett áldozatul, mondjuk, a cselek­mény gyorsaságának. Nem kell különösebb fantázia annak továbbgondolására, hogy milyen az a cselekmény, amit két oldal így meggyor­síthat... Szerencsére a fő mondanivaló, Ozora igaz nemzeti példája akkor sem, azóta sem sikkadt el, s volt azokban - a követ­kező drámára is utaló - gondolatokban valami felemelő, amit Illyés Perczel szájá­ba adott: „Fel barátaim! Tágul a világ! Tágul a jövőért a harc. Ügy emlegessék a magyart: volt ö is fáklya-láng!”. Dr. Töttös Gábor ÖRÖM HÍR! tfrtuítn Sta$ri$t! Both é» Phlllppo vies Tábornokok Daidán ■kw léttél IpfM • pimki« kou Permi ■rill, Telei kepe Pikirkja, mtmt aratásé a a klTi*eii ilni Diadalaik ■aafcáe réaaaas , ma Untain ladd* dttdl Mi aasréai, lifMf Octotar 1-H li­ierte, Talaa aadlda • 8M aeUrtt, Tel­ia Magja ultra IWkeK Népe, ■ mér Mák Mtafcaa Braakréeét kémé Ellee- etgeefc alját illeéa, n elé enlirek ál­ul váltott rak aékáaj peikaldvéi ma, ■ikrek kéedláak így eaekert Ma élet­ük lt, la torra «ereget fegyvereik to Uvtidri kéaynerilék I Aa eredaáar eit Négy Záislá, Tinákét Agyé, ■•••aaadgy Maaltiéi la.ekér, Hit elír álnál Biti fagily, kéillk Maik • Pkllippiviei Táheraekek, leivel Uaalikitekkal, kik kirnt két Tl­eér tini aálaik nil gáláját vilaN. Baaaáakl iáim aa ipaufai ágyét el aeat hagyja, bUnegée ■ ireláa au gyl- ■éttoéklt ara lemeketiek eiat iliviié rak éleik lek a kral lé Neaeila kitilt biajlenl f A dél«U Pártáié Jrllieiiii ki ■ ■agyar kinaa gyáagyei aUa arale- toakaéitt kraü kiiyaitaai, keagyelfo- tévé tnJáavi, gyálevén «épei mat ám- ni • tegyek kiHaaik éli Kévéi aap aég •itt, ■ kitár Kllemég ara fegja Hniek meat Midét (iparai! Beaéay, Ciággedetleaaég krkleiak- kae, aa emeedévei aagyar vitéieég aég ara tagadta aeg aifal, aiéik I Gyáae- tra I — arai véiáak vh latea él igaa- ■ágl — St)ea • Makiéiig, Egyesiéiig, Testvériség! — Ha »«taker á-áa ist«. Péawe«, iyaa. • lyi. ayaadákm. Co« Xnqrpot der Nr Ocacrdl* Roth Philippovics ttMkttwctf! I SDirfta TagmNfaf betagt Orr Bftertff tér dalin Pereial Ml Sála«, «M Xa­gmjeogt, tea» tgdtig Bfnairfraárr brá gta> Ica Slrgré, Me official* «affcttti Col ma t. Cctofet geffeta la Oasr% ia Zebeoatt araitat aa fftate Mié, ke* gw faminettc Sattelten» beffetbea Soweltdtá, bea Xaátoeg bet f$oa te »übet glatte begriff»' nen ff t ínbet fxmmenb, naff menigea gegeu féltig grtMfffcltm flintier effüfca, a«M mir leinen einzigen Bonn oetiorea, bat« gaa> ic ftteMiff« ttbot, jsr Otretfaag bet Btt fett psangca! — Sie Mefuitoie Mefed grofea CiegM gabt Bier ffagntn, jwtlf ffiaoaca, slernnb jmanjlg Raaitisai • gca, ferPJ Jaufrnb onb fünf »■» bert Befangene, banmtcr Me BeacrA Mott unb f bilfppooici, fammt ibreat giwien Cfficiert-ttbor, «m meUgen (laei XU tiilerie Cfficiere um uafere Xdeaff* aiffteff tat. — fotrioten! terit mid* Megereate* Bu <te nifft! Bcteeib unb XmloffgMt Naaca feine anbete ffnifft* tragen, all fffewng* left 24)148* Mr rétben ben Staff* I Bet boffáttigc Saabét Beerdtter Jete- rim meltbet fi tb rrbrrnftete, mit fr erben ffd» ben natb bér ftbénen férte bet nngarifffea -krone ja greifen, muf beftbdmt bad tXétiét einet 2<bneIUdufett etgreifen! men ige Sági nnr, unb fein »euieriftbet ffemb wirb btt »eilige «(bőik unfetet Batertanbet uttfB fen treten! Damm flamme imffnung Uftrrffftettfr U4feit In unfern Bufen, Me Xanfcnb jdbrigt angatiftbe Xapferfett fame Rt» nie mtdag. nen, Unfee (ft bet 3(cg! benn mit und IR ®#tt! Me Bereite igfrit! at lebe Me fftto beit, Bleiibbeit, BntettUffirit!--------­f fiinffittben ben s. October i»a. Korabeli röplap, amely hírül adja az ozorai diadalt Színpadterv Illyés Gyula ozorai példa című drámájához gyönki sváb nemzetőrök olyan sikeresen őrizték a nemzetet, hogy gyalog mentek el a háborúba és ló­háton tértek vissza. Pedig későn láttak hozzá. A délvidéki svábok már ré­gen véres harcban álltak a rácokkal, mikor ők még nyugodtan mívelték a földjüket odalent. Tolnamegyében, arattak és takarítottak. S ha valaki azt mondta nekik, hogy a haza veszélyben van, keljenek talpra, azt felelték rá: Majd eljön a haza értünk, hogyha olyan nagy szüksége van ránk. Csak akkor kezdték komolyan venni a dolgot, mikor a Dráva melletti magyar táborból átlőtt karral hazajött Kovács Berci közhuszár és jelentette, hogy egy pár nap múlva teméntelen horvát had fog betörni az országba, eláraszt, fölesz és elpusztít mindent. Kovács Berci rémítő színekkel ecse­telte a granicsárokat és a szerezsáno- kat. Hogyan törtetnek előre, üvöltözve, hosszú vörös köpönyegben, csak a ke­nyérszeletelő bicskájuk akkora, mint egy kard, a puskájuk pedig hosszú és akkorát szól, mint egy ágyú. Élelmiszereket nem visznek meguk- kal, mert rablásból élnek. Aki valamit megtagad, azt lelövik s még örülhet, aki így jár, mert másokat viszont lassú tű­zön pirítanak meg. Megpörzsölik, minta disznót. Talán még szalonnává is föl­dolgozzák. Képzelhető, hogy az elbeszélésnek a hátak borsódzása tekintetében óriási hatása volt. Nem egy lábszár remegett a pisztolynadrágban. S nem egy ember­nek jutott eszébe, hogyan fog ő a pa­pucsban szaladni tudni. Mi itt a teendő? Az asszonyokat és gyerekeket az ér­tékesebb holmival elrejtették a szőlő­hegybe, de mi legyen aztán? Jött a magyar kormány parancsa, hogy ételt, italt az ellenség elől el kell dugni, az utakat bevágni, a hidakat föl­szedni, azonfelül pedig minden fegy­verfogató ember, a legelső öldöklő szerszámmal, ami kezeügyében van, siessen Pákozdra és Ozorára. A haza értük jött! El kell menni hábo­rúba! Irigykedve nézték Kovács Bercit, aki már megkapta a magáét. Ő rájuk ki tudja mi vár? Talán a megpörzsölés? A jó svábok a nyakukat mélyen a válluk közé húzva járkáltak a faluban s lesték, hogy mi lesz. Az öreg Paczolay azon­ban kitűzte a házára a nemzeti zászlót s a trombitás bandát egy párszor végig- jártatta a falun. A muzsikások a Rákó- czi-indulót fújták s a nagy tömeget, amely mögéjük gyülekezett, bezetették a Paczolay udvarára.- Barátaim, atyafiak, - így szólt Pac­zolay a tornácról, - egy óra alatt min­denki legyen készen. Egyenesítse ki a kaszáját, köszörülje meg a fejszéjét, tisztítsa meg a puskáját, ha van neki s legyen itt az udvaro­mon. Zúgás támadt a tömegben.- Itt hagyjuk a falut? - kiabálták.- Minden falu külön nem védheti meg magát, - harsogott Paczolay, - de ha összeállunk, hát palacsintává lapítjuk az ellenséget. Stosz Hanesz, akit legokosabb em­bernek tartottak, mert az urakkal is szó­ba mert állni, megszólalt:- Hátha míg mi nem leszünk itthon, az ellenség idejön?- Hisz mi vének itthon maradunk, majd elintézzük velük okosan a dolgot, rátok semmi szükségem nincs.- Hát akkor ki vezet minket? - zúgták. Erre előlépett Csapó Vilmos szedresi birtokos.- Én, fiaim. Ne féljetek, olyan szépen elvezetlek én benneteket, hogy a haja­tok szála sem görbül meg.- Jól van, tekintetes úr, - szólt Grósz Salamon, aki jeles verekedő gyerek volt, - de én szeretném az ellenségnek egypár hajszálát meggörbíteni.- Ez a legény a talpán, ettől tanulja­tok, - kiáltott Paczolay, - hírnév, dicső­ség vár rátok. Megmentitek a hazát, sőt a községet, csak nem kell félni. Ezzel levette a kalapját, amit látván a nép, mind levette. Paczolay meghatott hangon folytatta:- Ha eddig közületek valamelyik el­esik, meghal, arra dicsőség vár, mert a hazáért halt meg. Annak a gyerekei, de még az unokái is örökre büszkék lehet­nek. A hazáért meghalni, ez a legna­gyobb dicsőség a világon! A derék svá­bok zajos éljenzés közt oszlottak szét, fölfegyverezni magukat. Egy óra múlva kétszáz gyönki férfiú indult útnak Csapó Vilmos vezetése alatt Ozora felé. A banda a határig elkí­sérte őket, de onnan óvatosan vissza­ballagott. * Egy hét múlva az öreg Paczolayt dél­utáni álmából őrült kurjongatás veri föl. Szemét dörzsölve siet a tornácra. Hát, uramfia, lóháton vágtat ba az udvarra a gyönki nemzetőrség. Legelöl Stosz Ha­nesz, hosszú dragonyos karddal az ol­dalán, óriási nemzetiszínű pántlikával a kalapján.- Mi újság, gyerek? - kiáltott Paczo­lay.- Vége a háborúnak tekintetes úr, - felelt Hanesz, - megvertük az ellensé­get.- Hogyhogy?- Valami tízezer horvát Ozoránál le­tette a fegyvert, a többi elfutott.- És ti is részt vettetek benne?- Mi? - kiáltott Hanesz, - jobban, mint a többi. Száznyolcvan lovat hoztunk ha­za.- Gyertek be Hanesz egy pohár bor­ra, ti többiek pedig menjetek haza. A lovasok nagy kiabálással vágtattak ki az udvarból. Hanesz pedig leszállt, a tornác oszlopához kötötte a lovát és bement Paczolayhoz.- Hát mi történt, hogy történt? Hol van először is Csapó?- Csapó úr beállt honvédnek... Úgy volt az kérem, hogy mire Ozorára ér­tünk, a horvátok már megkezdték a fegyverlerakást. Aztán a honvédek ránk bízták, hogy őrizzük a Jézus Mária-hu- szárok lovait. Mi aztán felültünk s elhoztuk a lova­kat haza.- A harcban nem is volt részetek? Hamesz elkomolyodott.- De volt, tekintetes úr.- Talán halottak is vannak?- Vannak, tekintetes úr. Négy embe­rünk elesett a hazáért.- Ugyan? Kik?- Klein, Szimmeth, Bauer és Tram­mer. Paczolay egy darabig hallgatott. Ko­mor csönd volt a szobában.- Valamennyi családapa, - sóhajtá búsan; - aztán hogy történt a dolog, Hanesz?- Úgy történt kérem, hogy visszafelé jövet a pogrányi csárdánál megálltunk, hogy a lovakon osztozkodjunk... Osz­tozkodás közben összevesztünk, ösz- szeverekedtünk s a vége az lett, hogy négy ember meghalt. Az öreg ámulva hallgatta.- Akasztófáravaló, takarodj, mert megbotozlak! No megállj, holnap itt lesz a szolgabíró és akasztat... De Hanesz ezt már nem hallotta... ki­rohant, lóra pattant és elnyargalt. Azóta mondják Tolnában, hogy Gyünkön négyen estek el a hazáért, azokat is ők maguk verték agyon. Rákosi Viktor A gyönki nemzetőrök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents