Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
1988. október 8. "KÉPÚJSÁG 5 Háború a háttérben(?) Oly szépen süt a nap. Mintha elhatározta volna, hogy jókedvre deríti az embereket. A hosszúra nyúlt, éles körvonalú árnyak viszont „visszabeszélnek”. Amint a mözsi utcán megyek, a napfény és az árnyék, illetve a mosoly és a szomorúság összefüggésein tűnődöm. És nyomban rá is jövök: mor- fondírozásom és annak következtetései nem véletlenek. A dolog, amiről írni készülök, olyan furcsa és olyan érthetetlen. Fórum szinte fórum hátán Röviden a tények: mint ismeretes, Tolna nagyközség - több hasonló nagyságú településsel együtt - pályázatot nyújtott be az Építési és Város- fejlesztési Minisztériumba várossá nyilvánítása ügyében. Az eredeti pályázat lényege az volt, hogy a három községet - Tolnát, Mözst és Fácánkertet - Tolna néven kívánják egyesíteni azzal a feltétellel, hogy a most még társközségek megtartják eredeti településnevüket és intézményeiket. Várossá nyilvánítás esetén városrészként funkcionálnak. Később annyiban változott a dolog, hogy a távolság miatt Fácánkert társközség marad, de ehhez alkotmánymódosításra van szükség, mivel eddig városnak nem lehetett társközsége. Fácánkerttel szemben Mözs teljesen egybeépült Tolnával. Olyannyira, hogy az idegen az utcákat járva nem is tudja, hogy Tolnán, avagy éppen Mözsön sétál-e? Mi több, vannak közös utcáik is, azaz egyik része egyik, a másik része pedig a másik településhez tartozik. Mielőtt visszapergetnénk az eseményeket, s utalnánk arra a sok-sok döntést hozó fórumra, melyen egyértelműen eldöntötték a várossá nyilvánítás már előbb említett rendjét, valamilyen megfoghatatlan kedélyromboló háború indult a háttérben - lényegében ismeretlen „parancsnokokkal" az élen, néhány szintén ismeretlen „harcossal” mögöttük. De tény, hogy mindannyian igyekeztek - és talán sikerült is nekik - a háttérben és inkognitóban maradniuk. Céljuk is jószerével ismeretlen, mivel azt nem vállalják, hogy nyílt sisakkal harcoljanak. Egyetlen dolog világos csupán, hogy a város nevét nem Tolnának, hanem Tolna-Mözsnek szeretnék tudni. Az ismeretlenek megfogalmazás azért nem egészen pontos, mert egy valaki világosan és nyíltan elmondta a véleményét egy nyilvános fórumon, bár igaz, hogy csak akkor, amikor a döntés már megszületett, amikor a pályázat már a minisztériumban volt, amikor ott már rangsorolták a községeket, s jórészt el is bírálták a kérelmeket, azaz megtették a hozzájuk kapcsolódó javaslatokat az Elnöki Tanácsnak. Azt az egy valakit Letenyei Józsefnek hívják, és ő (volt) Mözs elöljárója. Ugyanis azóta már lemondott társadalmi tisztéről, talán a szóban forgó ügy miatt. S miért mondom, hogy talán? Mert Letenyei Józseftől kértem, nyilatkozzon lapunknak döntéséről és beszélgessünk arról, hogyan ítéli meg Mözs jövőjét, s miért ellenzi a „csak” Tolna nevet? Meg is beszéltünk egy találkozót, de annak létrejötte előtt másfél órával Letenyei József lemondta. Hivatkozva arra, hogy családjával megbeszélték a dolgot, s úgy látják jónak, ha nem vállalja ezt a nyilvánosságot. „Mert, mint pedagógusnak, egyáltalán nem tenne jót, mi több...” Újságíróként és állampolgárként is úgy éreztem, nem hagyhatom ennyiben, s próbáltam „rábeszélni” a volt elöljárót véleménye elmondására. De hajthatatlan maradt, udvariasan elnézést kért, s azzal búcsúzott: ne írjam meg a cikket, „mert nem aktuális”. Ez utóbbi megjegyzéssel is vitatkozni kell, hiszen jól tudjuk, ha az emberekben tüske marad, az igen nagy baj. Mert kinek kell, hogy folyton szúrjon, ráadásul el is mérgedhet. No és a csomót ki kell bogozni... Bár, ezt vélekedésem szerint megtették az ottani vezetők, pontosabban úgy készítették elő az ügyet, hogy azon ne is keletkezhessen bog. A közvélemény „ítélőszéke” előtt Öregasszony szöszmötöl a ház előtt. Köszönök, köszön. Szóba elegyedünk. A várossá nyilvánítással kapcsolatban kérdezem.- Nekem aztán teljesen mindegy, hogy mi lesz a nevünk. De a lányomékésaz unokák - ha ugyan itt maradnak Mözsön - miatt az a lényeg, hogy legyen bolt, meg orvos, meg minden... Szoktunk erről beszélgetni a családban. Persze, régebben. Még a télen inkább. Azt mondják a fiatalok, hogy a város jobban fejlődik. Akkor legyen Mözs is város - és megigazítja a hozzá alig illő cifra kendőt a fején és szinte magyarázkodva mondja: - A középső unokámtól kaptam. Elköszönök, de néhány lépés után visszahív és csendesen mondja:- Ne írja ki a nevemet az újságba. Nem akarok én veszekedést senkivel. - Aztán egészen a fülemhez hajolva:- Tudja, néhányan boldogtalankodnak itt. Aláírást gyűjtenek esténként... Én még hozzáteszem ehhez, hogy leveleket is írogatnak - természetesen névtelenül. Az egyik levél címzettje Kriser Ádámné. Mielőtt a géppel íródott sorokból néhányat idéznék, el kell mondani, hogy Kriser Ádámnét sokan ismerik nemcsak Mözsön, hanem Szekszárdon is. Ugyanis gyakran tesz bejelentést, emel hangot az igazságtalanságokkal szemben. Néha „notórius feljelentőként” emlegetik, de az így nem igaz. Tapasztalatból tudom, hogy bejelentései rendszerint jogosak, s érdemes azokkal foglalkozniuk az illetékeseknek, különösen azért, mert szinte mindig a köz érdekében íródnak, mondódnak. S még annyit, hogy Kriser Ádámnéhoz gyakran fordulnak a környékben lakók segítségért. S ő segít is önzetlenül - viszonzást nem várva. Tehát levelet kapott, ami nagyon bántja. Idegesen, remegő kézzel veszi ki a borítékból a lapokat, melyekre gyakorlott gépírni tudó valaki írt. Például ilyeneket: „Az a szöveg, hogy jobb lesz nekünk, ha város leszünk, unalmas a megyei vezetőknek is, akikhez jársz. De elég baj, hogy olyan vezetők is vannak a Megyénél és a Tolnai Tanácsnál, hogy egy mumustól megijednek... Egy eszköz vagy a sok vezető számára, mert ha nem az lennél, már rég megválasztottak volna olyan helyre, ahova csak józan el- mélyű állampolgárt és nem egy kihasználható eszközt alkalmaznak, olyant, mint Te vagy.” Aláírás pedig: Tisztelettel azok akik mindig csak jóra kértek. (Mözs, 1988. szept. 16.) Lehet, hogy a helyesírással kissé hadilábon álló levélíró e sorokat azért vetette papírra, hátha „ezen az úton” is elindul valami. Hogy mi indult el, az most mellékes. De egy valamit elért: sikerült zavart keltenie. És mit mond erre Kriser Ádámné?- Ha valakinek vannak elvei és azokat meg is tudja védeni, akkor álljon ki mellettük nyíltan... Tudjuk azt is, hogy néhányan jártak bent a megyénél. Panaszt tettek dr. Péter Szigfridnél is... De erre most én mondom, hogy nem a megyéhez, meg a párthoz kell szaladgálni, hanem a mi ügyünket itt kell megbeszélni. Egyébként a falugyűlésen ezt meg is tettük. Felszólalt a február 22-i falugyűlésen?- Igen. És elmondtam, hogy Tolna erőteljesebben fejlődött, mint Mözs. De látni kellene azt is, hogy Tolnát, illetve a tanácsot milyen segítőkészen támogatták a gazdasági egységek. Mözs esetében tudomásom szerint ez csak a termelőszövetkezetre vonatkozik. Gondom még az, hogy Mözs ellátása egy pusztáéval sem ér föl. Ezen kellene változtatnia az áfésznek! Ki mit és mikor döntött el? A Tolnai Nagyközségi Közös Tanács vezetői és testületé, valamint a két elöljáróság, a pártbizottság - bevonva az üzemeket, szövetkezeteket, intézményeket, illetve a települések lakóit - hány- ták-vetették meg a dolgot, s csak azután, a közös álláspont kialakítása után döntöttek. Mözsön például január közepén, majd február 22-én is összehívták a falugyűlést, melyen a vezetőkön kívül a település 344 lakója vett részt. Néhány hozzászólást idézünk: Bátai Lajos:- A szennyvíz és a gázvezeték kiépítése Mözsön Tolnával együtt, azzal összekapcsolva valósul meg. Mindezek arra utalnak, hogy a várossá fejlesztés kérdése időszerű. Farkas Istvánná:- A pártalapszervezet véleménye szerint a városoknak járó költségvetési részesedés nagyobb lehetőségeket teremt a községi iskolai tanteremprobléma megoldásához. A párttagok egyetértettek azzal is, hogy a város neve Tolna legyen, Mözs, mint városrész maradjon meg irányítószámmal, saját postájával és egyéb intézményeivel, óvodáival, iskoláival, bölcsődéjével együtt.- Felvetődött, hogy Mözsön a fejlődés nem volt kellő ütemű, bár több olyan eredményt tudnék itt és most felsorolni, melyekről nem szabad megfelejtkezni... Izsák Gyula:- Véleményem szerint várossá fejlesztésünk első nagy feladata az lenne, hogy megfelelő ABC- áruházat kapjon Mözs, ne kelljen minden apróságért Tolnára, vagy Szekszárdra utazni. Végezetül felkérik a falugyűlés résztvevőit, szavazzanak a napirend tárgyában, majd Szilák Mihály, a nagyközségi közös tanács elnöke megállapítja, hogy a falugyűlés a három település összevonásával egyhangúlag egyetért, valamint támogatja a várossá nyilvánításra vonatkozó pályázat benyújtását, továbbá egyetért a város Tolna elnevezésével és Mözs városrészként való funkcionálásával. S még egyszer hangsúlyozzuk, mindezzel mindenki egyetértett, s ezt ellenző hozzászólás, vagy szavazat egyetlen egy sem volt. Augusztus 29-én újabb megbeszélésre került sor Mözsön, ami tulajdonképpen tájékoztató jellegű volt, a már említett alkotmánymódosítás ügyében. Ezen lapunk munkatársa is részt vett, s tudósította az ott történtekről az olvasókat. Ezen a gyűlésen történt, hogy Letenyei József felvetette a városnév megváltoztatását, de a többiek leszavazták. Egyébként, ha akkor módosítási kérvényt nyújtottak volna be a minisztériumba, ők joggal minősíthették volna komolytalannak a pályázatot, amit a települések lakói megszavaztak. Ezek után olyan időveszteség keletkezett volna, ami veszélyeztette volna Tolna várossá nyilvánítását. Közben Mözsről egy küldöttség járt Péter Szigfridnél, a megyei pártbizottság első titkáránál részben a város nevével kapcsolatban, részben a kereskedelmi ellátás rossz volta miatt. És sérelmezték azt is, hogy a községben lévő vezetők mind tolnaiak. Ezért Mözsön szeptember 12-én újabb megbeszélést hívtak össze, melyen az elöljáróság tagjain kívül több meghívott is részt vett. Ezen István József, a megyei tanács elnökhelyettese egyebek között így fogalmazott: „A megyei vezetés azt veszi alapul, amit a község a falugyűlésen döntött.” - Majd kérte, hogy mondjanak véleményt a történtekkel kapcsolatban. Volt olyan megjegyzés, hogy ebben az országban nagyon divattá váltak a felelőtlen és névtelen bejelentések. Elmondták, hogy a mözsi embereknek például a téeszben van éppen elég elfoglaltságuk, s nem foglalkoznak a névtémával. Annál inkább azzal, hogy van-e kenyér a boltban, vagy minek ment föl az ára. Az is elhangzott, hogy olyan döntés nem születhet sehol, amivel mindenki teljes mértékben egyet ért... A mözsiek a városi rangtól várják a változást, nem pedig a név megváltoztatásától. Buzogány István azt kérdezte: A190 aláírásból miért nem akadt egy ember sem, aki a falugyűlésen elmondta volna a véleményét? Mert a jelenlévők akkor is a jövőért való felelősségtudatuktól áthatva foglaltak állást. Ne vágjuk el, ami kibogozható Dr. Hegedűs János, a megyei tanács vb-titkára sem érti, hogy miért kell ekkora felhajtást csinálni a demokrácia jegyében. Mert nem az a lényeg, hogy Tolna után kötőjel legyen, azután pedig Mözs. Hanem az, hogy a település várossá váljék, a városban pedig ahhoz méltó legyen az ellátás. S ez úgy lehet igaz, ha a testületek pénzügyileg is igazi gazdái az adott településnek - együttműködve a gazdasági szervekkel. Sőt, a tanácsok vállalkozhatnak is, ami által bevételük növekedhet. Tolna vezetői pedig elismerik, hogy Mözs kereskedelmi ellátása meglehetősen rossz, de igyekeznek enyhíteni a gondokon. Annyit viszont mindenképpen tudni kell, hogy Mözsön idén korszerűsítették a bölcsődét, hogy befejeződött a művelődési ház bővítése és felújítása, hogy a tanács a fejlesztési tervet fölborította, s abban első helyre került az iskola bővítése, hogy Mözsön a tanácsi utak hossza 8680 méter, amiből a kiépített utak aránya 79,2 százalék, szemben a tolnai 74,5 százalékkal. Persze, az nem baj, ha a mözsiek újabb igényekkel lépnek fel, ha sürgetik a fejlődést. Csak az nem mindegy, hogy a szándék milyen előjelű. Szerencsére a többségnél pozitív. Ami pedig az utolsó közeimet illeti, az egy mondás, ami igencsak megszívlelendő. Ezzel arra utalok, hogy a téma csomói tulajdonképpen igen korrekten ki- bogoztattak, legfeljebb néhány háttérszereplő „fáradozik” azon, hogy álcsomókat (ál)elvágjon. S hogy ez kinek jó? Legfeljebb csak nekik. Es főként csak Ck~rékx\ IQ V. HORVÁTH MÁRIA Az utca fele Mözs, a másik Tolna - viszont a villanyt közös vezetékről kapják
