Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

( TOLMA \ 2 ÜÉPÜJSÁG 1988. október 29. HÉTRŐL HÉTRE - HÍRRŐL HÍRRE Dombóvári pedagógusok az államminiszternél Szennyvizes ügy Amit a két vállalat sem tud tisztázni öt perccel három óra előtt beléptek a Parlament l-es kapuján. Néni várhat­tak tovább, hogy kollégájuk megér­kezzen az igazgató otthon felejtett sze­mélyi irataival. Pozsgay Imre állammi­niszter ugyanis 15 órára várta tegnap délután a dombóvári Molnár György Általános Iskola delegációját, hogy átadják neki az ország pedagógusai­nak közös követeléséttartalmazó petí­ciót Szerencsére minden simán ment a gondosan Őrzött Országházban ru­galmasan kezelték a dolgot Csáky László iskolaigazgatót Mészárosné Fodor Klára szakszervezeti főbizalmi­val és Győrffy Árpád tanárnál együtt beengedték a szigorú kormányőrök. Egy hónappal ezelőtt a dombóvá­riak csatlakozva a pedagógus-szak­szervezet nyilatkozatához, felhívást in­téztek az ország több, mint 3000 isko­lájához, ahonnan 2347 levélben 64 320 aláírás és javaslat érkezett vá­laszként A küldöttség ezen Írások ki­vonatait, az aláíró iskolák címjegyzé­két valamintkéréseiket három kötetbe fűzve átnyújtották Pozsgay Imrének. Az előzőleg ígérttlzperces fogadás­ból jóval hosszabb lett Majdnem más­fél óra telt el, mire a küldöttek újra meg­jelentek a kapuban. Mosolyuk azt je­lezte, sikerrel jártak.- Miért éppen az államminiszterhez fordultak és nem a pedagógus-szak­szervezethez? - kérdeztük Csáky Lászlót - Követeléseink jóval túlnőttek a szakszervezetén, a negyvenszázalé­kos béremelésen. A kormány részéröl pedig Pozsgay Imrében bízunk legin­kább - felelte. A szívélyes hangú be­szélgetésen egyébként részt vett Czi- bere Tibor, művelődési miniszterésdr. Voksán József, a Pedagógusok Szak- szervezete Országos Elnökségének főtitkára is. Elmondtam többek között, hogy nem elegendő a túlóra, túlmunka és pótlékok kérdésével foglalkozni. Át­fogó, generális rendezésre van szük­ség. Nem más rétegek rovására, ha­nem egy ésszerűbb gazdálkodás eredményeként el kell érni, hogy a mostani három százalékról három év alatt többszörösére emelkedjen a tan­ügy részesedése a nemzeti jövede­lemből. A szakszervezettől azt várjuk, hogy ezt minden, a költségvetést tár­gyaló országgyűlés után ellenőrizze, s ha nem teljesülne, kezdeményezzen akciót a tagság körében.- Milyen eredménythozottatalálko- zó?- Támogatási készséget, a mozgal­munkkal való egyetértést tapasztal­tunk. Pozsgay Imre elismerte követelé­seink megalapozottságát azokat reá­lisnak, józannak, mértéktartónak (télte. Önmérsékletre kért bennünket de Ígéretet tett, hogy a kormány már a kö­vetkező tervezésnél figyelembe veszi jogos kéréseinket -cser­A Tolna Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat a múlt évben 4 millió 400 ezer forint bírságot fizetett ki vízszennyezés miatt. Az összeg magas nagyságrendje vitán felül áll: az már viszont kevésbé, amit a vállalat illetékesei egyöntetűen hangoztatnak, mely szerint a bün­tetés kizárólag a Szekszárdi Hús­ipari Vállalatnak „köszönhető”.- Naponta átlagosan 16 ezer köbméter szennyvíz érkezik hoz­zánk - mondja Novák Lajos, a szekszárdi szennyvízüzem vezető­je. - Ebből közel 6 ezer köbméter a húsipartól származik. A telep befo­gadóképességével nem is lenne baj, hiszen ezt a mennyiséget még elbírják a tisztítóberendezések. Az igazi gondot a már említett 6 ezer köbméter okozza: ennek szennye- zettségi koncentrációja - a tech­nológiából adódóan főként a szer­ves anyagokkal való telítettsége - legalább kétszer akkora, mint a város egyéb területeiről származó vízé. Az ebből adódó túlterhelt­séggel időnként nem tudunk meg­küzdeni, s így a folyadék gyakorta tisztítatlanul ömlik a Séd-patakba. Mina Imre üzemeltetési osztály- vezető „tulajdonképpen jónak” ne­vezi az SZHV-val való együttműkö­dést. Ez azonban távolról sem je­lenti azt, hogy eddig akár egyetlen lényeges esetben sikerült volna tisztázni a két félnek a felelősség kérdését.- A húsipari vállalatnál eleve egy előtisztító berendezésen halad ke­resztül a szennyvíz. Ennek elle­nére volt már rá példa, hogy 400- as, 600-as, sőt 800-as iszap­mennyiséget találtunk a tőlük ér­kező nyomóvezetékben. (A kissé nagyvonalakban fogalmazott érté­kek a víz milliliter/liter ülepedő anyaggal való telítettséggel jelzik, a számok mindenképpen meg­döbbentően magasak). Az is biztos - folytatja Mina Imre -, hogy erre a csőre semmi más nem csatlakozik. Ami a szennyeződésre vonatko­zó visszajelzéseket illeti, azok ter­mészetesen eljutnak az SZHV-hoz, ám a végeredmény szinte minden­kor sajátságos patthelyzetet tük­röz: a húsipari zömmel nem vállalja magára a hiba elkövetését, s így a csatornamű vállalat sem jut messzire. Az osztályvezető vége­zetül két olyan esetet megemlít, amikor nagyobb mennyiségű tisz- títatlan szennyvíz hagyta el a tele­pet. Az egyik idén tavasszal, a má­sik szeptember végén-október elején következett be. Nem titok az sem, hogy ez komoly károsodást idézett elő az amúgy sem a tiszta­ságáról ismert Séd élővilágában. Bálintné Krizsán Ilona, a Szek­szárdi Húsipari Vállalat környezet- védelmi mérnöke számára szem­mel láthatóan nem hatnak az új­donság erejével az SZHV szenny­vízkezelésére vonatkozó kritikus állítások, melyeket - mint kijelenté­se szerint megalapozatlanokat - határozottan cáfol.- Kisebb problémák néha adód­nak -, ismeri el, majd így folytatja. - A szennyvizünk, mely egy komplett mechanikai, fizikai, kémiai rend­szeren halad keresztül, az én véle­ményem szerint már-már túlzottan jó állapotban van. S hogy ilyen alapos tisztítás után mégis hatalmas mennyiségű üle- ■ pedő anyagot találnak a csatorna­mű vállalat szakemberei-az SZHV- féle szennyvízben? Bálintné Kri­zsán Ilona ezt enyhén szólva nem tartja objektív adatnak, másrészt pedig rámutat arra, hogy ezek a mérések az SZHV birtokhatárán kívül történtek, s így azokat a hús­ipari vállalat nem fogad(hat)ja el hi­vatalos mintának.- A 800 milliliter/literes adat egyszerűen a hihetetlenséggel ha­táros: főként akkor, ha az általunk mért 0,7 milliliter/literes mintát mellé teszem. Tévedés az is, hogy az a nyomóvezeték csak a mienk lenne: ez közös a tejipari vállalattal. Az igaz - erre az évre - hogy nem jeleztük a víz- és csatornamű válla­latnak az előtisztítatlan szennyvíz érkezését. Egész egyszerűen azért nem, mert nem volt rá indok. Ha kell, ez a saját, de az ő méréseikkel is bizonyítható. Beszélgetőpartnerem azt is vi­tatja, hogy a városban az SZHV vi­ze lenne a legszennyezettebb.- Van Szekszárdon olyan szennyvizkibocsátó, amely sok­kalta veszélyesebb, mérgező anyagokat termel, mint az SZHV. Az általunk kibocsátott szennyvíz ugyanis biológiailag is lebontható szerves anyagokat tartalmaz. A hi­bás szemléletben látom a fő gon­dot. Kilencedik éve üzemelünk, s már az első pillanatban az terjedt el alaptalanul a köztudatban, hogy a húsipari vállalat az oka minden­nek. Ezt a helytelen nézetet egyéb­ként néhány hivatal is átvette. Nem győzök ez ellen hadakozni, ke­mény munkával, mely egyebek mellett a szennyvízkezelés folya­matos tökéletesítését is jelenti. Még egyszer aláhúznám, hogy az SZHV engedi ki a városban a leg­tisztább szennyvizet! Az bizonyára ismeretes, hogy a Környezetvédel­mi és Vízgazdálkodási Miniszté­rium megbizásából éppen most át­fogó vizsgálatnak vagyunk alanyai: nincs mitől tartanunk, bárki bármi­kor jöhet hozzánk mintavétel céljá­ból - amennyiben természetesen a rendeletnek megfelelően, a saját telekhatáron belüli utolsó aknából történik a művelet. Az álláspontok - mint az össze­A keveröturbinák megállás nélkül forognak a szennyvíz- tisztító telepen - néha hiába vetésből kiderül - homlokegyene­sen eltérnek egymástól, s mindkét vállalat bizonyítottnak véli feltevé­seit. Közben viszont arról sem sza­bad megfeledkezni, hogy épül a Sióba vezető új szennyvízelvezető cső is. Ez a vezeték Borrév magas­ságában torkollik a csatornába, s a terület idegenforgalmi szempont­ból közkedveltnek számit. Mivel a Sió állapota már amúgy is kétség­beejtő, az esetleges vízszennyező­dés már nem ronthat alapvetően a víz minőségén... Az ellentétek mégsem kibékíthe- tetlenek, hiszen a felek - mint hang­súlyozták - magától értetődően haj­lanak a konstruktív együttműködés­re. Ennek számos példáját lehetne megemlíteni. Egyelőre azonban to­vábbra sem tisztázott, hogy kinek a hibájából hagyja el a rendszert a tisztítatlan szennyvíz - amely, tegyük hozzá, már a tavalyi évhez képest is kevesebb mennyiséget képvisel. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a Tolna Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat a jövő évben is kényte­len lesz bírságot fizetni... SZERI ÁRPÁD Tengeri rabló, haramia, martalóc Tíz esztendő nem a világ A nemzetközi huszártafálkozó ürügyén A pártházak többcélú hasznosítása Szőlőhegyen áll egy ház... Egészen pontosan tizenkét év, tiz hónap és tizennégy nap sem a világ, de ezt inkább néhai Sándor Mihály tudná megmondani, akinek 1883. december 31-én, a fönt­mondottak igazolásául, a honvéd vég-elbocsátó okirat kiadatott. Fönt nevezett, ö császári és apos­toli királyi fölségének seregében ennyi időt szolgált, mégpedig két évet, mint hajthonvéd, a többi időt pegig mint huszár. Ezzel törvény­szabta honvédségi védkötelezett- ségének teljesen eleget tévén - a honvédség kötelékéből végkép­pen elbocsáttatik. A huszárság intézménye ma­gyar találmány. A magyar szoká­soknak megfelelően felfegyverzett és öltöztetett könnyűlovassági ka­tona, akiről az is tudott, hogy nem mindig harcolt lovon, hanem, ha a szükség úgy hozta, akkor gyalog is. A magyar ember képzeletében, ha a huszár szó elhangzik, csupa szép és jó képzik meg. Pedig a leg­korábbi okmányok - a XV. század elejéről - olyasmiket emlegetnek, hogy „huszárok és más gonoszte­vők”, de az etimológusok is a szláv „gusar” szóra viszik vissza az elne­vezés eredetét. Ez a szó is martaló- cot, útonállót, rablót jelent. De akár merre is indulunk, ilyenféle jelen­tések jönnek elő, egészen a tenge- riVablóig. Mindez azonban mit sem számit, hiszen történelmünk legfé­nyesebb lapjain, a nagy, sokszor csodával határos haditettek vég­hez vivői között, mindig megtalál­hatjuk a huszárokat. Már Mátyás király híres fekete seregének is fontos alakulatai voltak a „hussa- rones”-ek és attól kezdve mindig. Az évszázadok során híressé, (hír­hedtté) vált huszár századok, ezre- dek nevei közül sokáig fennmaradt a Pálffy, Forgács, Nádasdy huszá­rok. Különösen nagy nevet szerez­tek a Bercsényi huszárok. A szakemberek előtt nem isme­retlenek a Ghilányi és Desseffy ne­vek sem, de elsősorban azért, mert ezekben az ezredekben szolgált egy Hadik András nevű huszár, aki ahhoz képest, hogy ifjú korában jezsuita szerzetesnek készült, ha­talmas hadi sikereket és csínyeket mondhat magáénak. A rettenthe­tetlen bátorságú huszár talán leg­nagyobb csínye az volt, amikor szeretett királynéjának, Mária Te­réziának nevenapján, 1757-ben 310 ezer tallér erejéig megsarcolta Berlint. Több huszárezred is felvet­te a nevét, örök időkre szólóan, de úgy látszik, az örök idők sem tartanak örökké, mert a Magyar Néphadseregnek jelenleg nem­hogy Hadikhuszárjai nincsenek, hanem semmilyenek sincsenek. Azért elgondolkoztató, hogy az egyik legsikeresebb, de minden­képpen magyar „találmánynak” számító alakulatunknak mégcsak egy emlékeztető, díszszázada sin­csen. CZAKÓ SÁNDOR Ront vagy ... csak ront Több olvasónk is telefont fo­gott és felhívta a figyelmünket, hogy Szekszárdon, a posta mel­lett folyó bontásnál, miként törik, zúzzák össze a mives faragásé kaput. Sajnos, már csak a ron­csait tudtuk a művészi asztalos- munkának lefényképezni. Több együttérzővel az érdektelenség barbár rombolását nyugtázhat­tuk, és újfent kérdezgethettük: Hol vannak ilyenkor a fizetett és önkéntes város- és környezet- védők? Nem lehet egy bontást megelőzően szakemberekkel megbeszélni, hogy mit kellene meghagyni, megóvni? A kérdé­sek, kérdések maradnak. A tény meg tény. A lelki érzéketlenség, szegénység növekedése mellett egy szép iparosmunkával sze­gényebbek lettünk. CZAKO S. Az 56-os fő közlekedési úton haladók - Szekszárdtól 13-14 km távolságban, még pontosabban, a decsi szőlőhegyen - bizonyára fel­figyeltek arra a piros tetős házra, amely megjelenésével gondos gazdára utal. A felújítás előtti tulaj­donosa decsi lakos, Cseh János volt. Később a tulajdonviszonyok változása folytán a helyi, majd a szekszárdi mezőgazdasági terme­lőszövetkezeté lett. Aztán csere út­ján jutott a megyei pártbizottság­hoz. Ettől kezdve mint pihenőház funkcionált. Viszonylag szűk köre volt a látogatóinak. Most felajánlot­ták hasznosításra! Kézenfekvőnek tűnt, hogy első­ként a decsi Egyetértés Mgtsz-t értesítsék szándékukról, hiszen et­től az épülettől alig száz méterre van az említett téesz szőlőhegyi ta­nyája, az ágazat központja, ahol a szövetkezettel kapcsolatban álló partnergazdaságok munkatársain kívül gyakorta megfordulnak hazai és külföldi - lengyel, német, fran­cia - csoportok is. Ma még nincs konkrét elképze­lés az egykori pihenőház jövőbeli funkciójáról, de természetesnek látszik az idegenforgalom bekap­csolása. Mire alkalmas az épület? Hangulatos étkezések biztosítá­sára. A befogadóképessége maxi­mum 50 ember. Az íratlan tervek szerint mód lesz itt vállalati rendez­vények, brigádtalálkozók, családi események, ünnepek ebédjének, vacsorájának megszervezésére, lebonyolitására. Villany, víz, gépkocsiparkoló te­szi komfortosabbá a szép fekvésű házat, amit a decsi téesz évi 25 ezer forintért bérel a pártbizottság­tól. dkj. A Tolna Megyei Tanács V. B. személyzeti és oktatási osztálya PÁLYÁZATOT HIRDET az 1989. január 1 -jével önálló községgé nyilvánított Kisdorog vb-titkári munkakör betöltésére. Az alkalmazás feltétele:- felsőfokú, elsősorban államigazgatási főiskolai végzettség, valamint- erkölcsi feddhetetlenség Bérezés: a 11 /1983. (XII. 17.) ÁBMH sz. rendelet alapján történik. A jelentkezéseket, részletes önéletrajz csatolásával a Tolna Megyei Tanács V. B. személyzeti és oktatási osztály címére. (7100 Szekszárd, Mártírok tere 11-13. Telefon: 11-107.) lehet beküldeni 1988. november 15-ig. (168) Abban az időben még megadták az obsitnak a módját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents