Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-29 / 259. szám
1988. október 29. HÉTRŐL HÉTRE - HÍRRŐL HÍRRE MÉPÜJSAG 3 A Deutsche bemutatója ma este „Lerne lachen ohne zu Weinen” - Tanulj nevetni sírás nélkül - ezzel a címmel mutatja bea Német Bemutatószínpad a 20-as, 30-as évek kabarétréfáiból összeállított előadását Máté Lajos rendezésében. A kétrészes kabarédarabot ma (szombaton) este hét órakor és hétfőn este nyolc órakor láthatják a bemutatószínpad kamaratermében az érdeklődők. Felvételeink a csütörtöki főpróbán készültek, fotó: K. A. Ház - mankóval Szekszárdon, a Bocskai utcában készült ez a felvétel. A megtámasztott, részben kidőlt falu ház több mint egy éve ezt a képet mutatja, elzárva a járdát, a lefolyóban a vizet. Valamikor természetesen szebb napokat látott. Tábla állt a házon: Jóreménység Termelőszövetkezet Amikor a három tsz egyesült a városban, ez a ház lakás lett Termelőszövetkezeti dolgozók laktak és laknak benne, az utcai, ma már csak hátsóbb részeken. Ha már senkit sem zavar több mint egy éve, akkor most szóvátesszük: bontsák le, állítsák helyre, valamilyen módon törődjön már vele valaki. béjé Nem robbant a bomba Várdombon „Ma este feltétlenül jöjjenek ki Várdombra, mert bomba robban az óvodai szülői értekezleten!” Ilyen invitálásra természetesen nem mondhattunk nemet, igy hétfőn este hat órakor mi is ott ültünk a tizenvalahány szülővel az apró gyerekszékeken. A mindenkit érintő téma az volt, hogy az óvoda építése, a régi szárny tetőszerkezetének felújítása során az egyik teremben beszakadt a mennyezet. A szülők gyermekeiket féltve tiltakoztak az ellen, hogy szakmailag hozzáértő biztosítással is csemetéiket odavigyék. A bizalmatlanság, aggodalom teljesen érthető, ezért is vett részt az esti programon Bognár Jenő, a bátaszéki közös tanács elnöke, hogy közösen keressék a megoldást. A tanácselnök először a tényeket és lehetőséget ismertette az egybegyűltekkel. Nevezetesen: a régi iskolaépület átalakítása, korszerűsítése több éven keresztül elvitte a tanács feljesztési lehetőségeit. Ez is kevés lett volna, ha a helyiek, lakosság és gazdálkodó egységek nem vállalnak annyi társadalmi munkát. Az avatás után terven kívül sor került az „alsó tagozat” felújítására is, hiszen az iskolakísérlet sok látogatót vonz az intézménybe, ne kelljen szégyenkezni... Aztán következett az új óvodaszárny kialakítása és a teljes tető- szerkezet rekonstrukciója. Mindezt generálkivitelező nélkül, ha úgy tetszik, a tanácselnök művezetésével. Mára azonban kifáradtak az emberek, kevésbé adakozóak, vállalkozóak a gazdaságok, fogytán az energia. így történt, hogy az óvodafolyosó testetlen és az ominózus helyiséget is lassan tudták rendbehozni. Az már csak ráadás volt, hogy a mennyezet egy részen leszakadt... Ebben a helyzetben a két választási lehetőség: 1. Lezárják a termet, pénz hiányában a teljes átépítést a jövő év közepére halasztják. A gyerekek szinte tűrhetetlen zsúfoltságban maradnak az egyetlen helyiségben. 2. A statikai követelményeket figyelembevéve átmenetileg helyreállítják a sérült padlásrészt a közvetlen veszélyt elhárítva, és a padlásteret lezárják. Minél előbb kimeszelnek, festenek, hogy a tágas helyiség újra használható legyen. A választás a szülőkre hárult. A hosszú csendet végül egy temperamentumos apa, Kardos Zoltán szakította meg azzal a gyakorlati javaslattal, hogy higgyenek a szakembereknek és inkább azon törjék a fejüket, hogy mikor tudnak társadalmi munkára összegyűlni, mielőbb megnyitni ezt a második termet. Ha rajta múlik, már holnap itt van... Névsor, időpontok, munkaműveletek egyeztetése - igy végződött hát a robbanásveszélyes szülői értekezlet. Ami jó példa volt egyben arra is, hogy mi minden megoldható azz^l, ha a látszólagos ellenfelek, különböző véleményt tartók leülnek egymással szemben. T. Zs. A hét embere „Az vagy, amit gondolsz” Elméleti matematika-fizika szakon végzett az ELTÉ-n, filmrendezőként dolgozott évekig, teológiát hallgatott, asztrológiával foglalkozott, a paramedicinális tudományokban mélyed el, kidolgozta és terjeszti ma is a reformélelmezés koncepcióját, ő maga 15 éve vegetáriánus, a biológiai talajművelést tanulmányozza és egyetemi előadássorozatokat tart, az NDK-ban háromrészes filmet rendez, könyvet ír és lapszerkesztés előtt áll... Bőcs Attila csütörtökön érkezett Szekszárdra, hogy a frankfurti, drezdai mesterkurzusok után 4 napon keresztül városunkban adjon elő, ismertesse meg munkáját, módszereit az itteni ének-, zenetanárokkal. Nem tévedés, az 1970 óta Bécsben élő kiváló ember, ezen a téren, az énektanításban nyert el többek között nemzeti elismerést, mindenekelőtt tanítványai és módszerei révén. Ez pedig gyökeresen eltér a mai magyar gyakorlattól, a mesterséges, technikára építő hangképzés helyett a fizikális, akkusztikus törvényekre építkezik, a természetes alapokhoz nyúlik vissza. A laikusok számára is izgalmas gondolata: az éneklés nemcsak annyi, hogy a szánkat kinyitjuk és kipréseljük magunkból a levegőt, hanem egy tartás, zenei életforma szükséges hozzá, amikor az egész szervezet, az egész személyiség mozgósításával a szellem is dolgozik. Az első előadása szünetében beszélgettünk.- Ne haragudjon, mindaz, amit elmondott, olyan egyszerűnek hangzik: az, hogy az embert egészében szemlélve, felkészítve kell az éneklésbe is bevonni. Miért számit újdonságnak ez a szinte magától értetődő felfogás?- A mai fogyasztói társadalomban egyre inkább a megfogható, konkrét szférák felé vonzódik az ember. A finomabb anyagi rendszerek, jelenségek, a gondolat, a szellem, a lélek dolgai a maguk anyagi vetületével is háttérbe szorulnak. Az alapmottóm is: „Az vagy, amit gondolsz”, ezt még kiegészítem azzal, „Az vagy, amit eszel”.- Hát, ez egészen profán párosításnak hangzik...- Az egész világot egy hatalmas ökológiai egységnek kell elfogadni, ami nem erőszakolható meg, törvényei szerint kell elfogadni, hozzá alkalmazkodni.- Végül is minek tartja magát a számtalan választott és tanult tudományra, művészeti területre gondolva?- Talán nem hangzik fellengzősnek, „embernek”. De ha megfoghatóbb választ vár, antropozófus vagyok. Goethe nyomán Rudolf Steiner alakította ezt a szellemi irányzatot, ez a kozmikus világ hatalmas, összefüggő egységét tartja alapösszefüggésnek, amelyben a részek között munkáló erőket csodálni és szolgálni lehet. Ezért érthető talán az énekoktatásomban a medicina, akusztika, testizommozgások vizsgálata, felhasználása.- Mintha egy eltévedt polihisztor csöppent volna a XX. század végére...- Nem tudom, ötvenéves vagyok és rengeteget tanulok, mindig képzem magam. Annyi mindent kellene még megismernem, hogy attól félek, kevés az idő... Fogalmam sincs, más hogy csinálja...- Most éppen mi foglalkoztatja, mi a legközelebbi terve?- A magyarországi cigánykultúra, ennek az etnikumnak a sorsa. Boldogan vállalnám például egy kétnyelvű cigány színház vezetését, de ez még csak vágy, igaz, többször jártam már Mátészalkán. A másik nagy kérdéskör az ősmagyar származtatás, a sumerológia.- Azt mondta, hogy a tehetségtelen énekesekből lesz a legtöbb énektanár. Ezzel nem a saját kudarcát ismeri be?- Nem érzem annak, mert én még leszek énekes. Igaz le kell tagadnom 15 évet, de a kor egyáltalán nem izgat, még marad húsz esztendőm az éneklésre.- És ki lesz a tanára?- Látja, ez a nehezebb. Talán majd a tanítványaim.- Közülük kire a legbüszkébb, ki áll legközelebb Önhöz?- Margarite Varice és a magyarok közül Zsadon Andrea.- Van példaképe?- Igen. Széchenyi István, mert én is Bécsben élek. Sumerológiával foglalkozom, ezért Körösi Csorna Sándor. Matematika-fizika képzettségem, érdeklődésem miatt a két Bólyai. És az éneklésben Kalmár Magda, Melis György.- Hitvallása?- Az én evangéliumom a maximális szeretet viszonyulásaimban, a világ minden teremtménye iránt. -takácsAz épülő kismányoki templom Kozsok minta Látta? Na az kerül majd ide a templomba, meg a többi faragott egyházi dolog - folytatja.- Én es térgyeltem még ez előtt Hadikfalván, fiam - szól a beszélgetésbe Domokos András. Jó, hogy most végső hazára lel itt Kis- mányokon ez az egész. Elgondolkodtató, hogy egy sváb származású ember mennyire szíván viseli a templomépltés sorsát. Azt beszélik, ez a Leicht Ádám, amilyen apró termetű ember, olyan nagy szíve van. Hallani: a hányattatott, nehéz sorsú, szülőföldjét elhagyni kényszerülő nép sorsa és a maga példájából vonható párhuzam indította erre. Szép gesztus. „Minden van Németországban” - ő maga fogalmazta ezt meg, de a szíve az mindig itt van, a haza fogalma ide kötözi, ehhez a dombhajlatba bújt kis környékhez, néphez.- Orbán Lőrinc ment el szekérrel a Mária-szoborért, akkor, mikorra letelepdtek, megállapodtak itt a Kismányoki templomépítők Kismányok társközség. Ide kü- gédlettel templomot épít. S mint nyoki templomépltés története. Dr. ván székely kapuíves szentélyt faragott. Később gyertyatartókat készített, majd megfaragta a „szembeol- tárt", a keresztelőkutat... Mindezt két „kedves testvér” (szerzetesek) - akik kérték névtelenségük tisztelet- bentartását, mondván, nekik ez az életük, sorsuk, szolgálatuk - egy, az egyház által fenntartott épületben őrzi, gondozza. Innen indult végül is a kismáCserháti József pécsi megyés püspök Lovinusz Mihály nagymá- nyoki esperes plébános javaslatát és a kisközség óhaját figyelembe vette, és a temploméptés segítéséhez elvi engedélyt adott külföldi gyűjtésre is. Leicht Ádám egykori aparhanti (akkor még Hant és Apar különálló volt közigazgatásilag) sváb származású, de kitelepített, s így az NSZK-ban élő ember segített, aki a nagymányoki templom felújításához is gyűjtést indított. így volt ez Kismányokon is, s az elkészült terveknek megfelelően neki is láttak az építésnek a nagymányoki brikettgyár kőművesei, a kisiparos ácsok, a másodállású bádogos és a nép, a falu népe...- Egyetlen forint segédmunkadíj itt kifizetésre nem került még, de nem is kerülhet - mondja Pál Gáspár, aki 12 éve nyugdíjas, így van ideje segédkezni az építésnél.- Látta már azt a hadiki Mária szobrot, amit Bácskába még egy Cso- bot nevű ember menekített annak idején? lön kell készülni, hisz egy út vezet befelé, s ugyanaz kifelé. Csendes, dolgos emberek lakta kis falu. A kitelepítést követően is itthonmaradott svábsággal, más őslakosokkal és székelyekkel. Ez a heterogén képet mutató lakosság, most jelentős külföldi semondják, ez bizony székely templom lesz. Ha van egyáltalán ilyen. Annyiban bizonyosan az lesz, hogy az egykori telepesek által az apró kis mecseki faluba hozott egyházi relikviák, majd a később már itt készült székely népi faragások motívumkincsét „beépítik”. Gáspár Istszékelyek meséli az egyik szerzetes.- Most volt a harangpróba - teszi hozzá társa -, a közelmúltban, és ez annyiban érdekes, hogy a nyugat-németországi Pas- sauban Rudolf Perner harangöntő mester készítette, s úgy került fel a toronyba, mint svájci ajándék. Gáspár István majosi székely ember egyházi kegytárgyai hamarosan - a jövő évi kismányoki búcsúra tervezik a templom szentelést - végső helyükre kerülnek. Most készül az idős mindenes keze nyomán a főoltár melletti székelykapu a majosi kis műhelyben. „Biró Péter István" (a nagyapja után így ismerték) a fél világot bejárta. Marosvásárhelyen freskót festett. Maros megyében fából épített templomot 1927-ben, aztán inter- ziaberakásos sakk- és kártyasztalt ügyeskedett, faragott és festett, javított félezer éves ortodox görögkeleti katedrálist, vallatóra fogta a rézlemezt, szinte sorolhatatlan a két keze munkája nyomán született, a székely emberre büszkeséget testáló csodadolog. A székelykapu virágmotívumain dolgozott érkezésünkkor.- Apukám, a te szived virágból van - mondta mindig a feleségem, mutatott a fára az idős mester. - Tudják, én sose sértődtem meg, ha egy darab kitörött a fából a gö- csörtje miatt. Hozott új mintát és kész - simogatta tovább a fát vésőinek egyikével türelmesen.- Kalandos életem volt, de valamit mindig teremtettem, akárhol is jártam - búcsúzott Gáspár István. Majd ha készen lesz bent a templomban minden, ott Kismányokon... akkor jöjjenek, nézzék meg. Úgy mindenestől majd mutat. Kismányokon templomot építenek. Hétköznapokon, az ünnepekre. SZABÓ SÁNDOR Fotó: SÖRÖS MIHÁLY A majosi Gáspár István