Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-28 / 258. szám

1988. október 28. íríÉPÜJSÁG 3 Spontán telitalálatok után csak hivatalosan... Dr. Király Ferenc körzeti orvos, Szol­nok megyei országgyűlési képviselő nem mindennapi módon szerezte meg és élvezheti felelősségteljes társadalmi megbízatását. Még a nyári ülésszak egyik szünetében mesélte el megválasz­tásának hosszú procedúráját, azt a ma még ritkaságnak számító utat, amit a jelö­lésétől a legutóbbi éles hangú, kritikus felszólalásáig tett. A hivatalos jelöltek mellett már nem tudni, ki vetette fel a ne­vét, határozottan állítva, hogy ő tudná legjobban képviselni a Tiszaföldváron és környékén élő emberek érdekét. Szó szót, szavazás szavazást követett, és a második forduló után Király doktor ka­pott elegendő szavazattöbbséget... Ma egyike a legtöbbet szereplő, megfontolt, de kritikus véleményét hangoztató „hon­atyáknak”, példának okáért ő volt az, aki az elsők között vetette fel a védelmi, katonai költségek feltárásának, csök­kentésének kérdését... Nemcsak a személyes ismeretség ap­ropóján jutott eszembe mindez, amikor az új választási törvény tervezetét kézbe vettem. Az a mélységesen humánus szel­lem is felidéződött, ami a Tisztelt Házban egyelőre csak szemérmesen nyilvánul meg, nevezetesen, a különböző kor­mányprogramokat, állami stratégiai, tak­tikai lépéseket alulról, az állampolgár oldaláról értékeli, a gondokat is innen közvetíti, így veti fel. Ebből a perspektívá­ból igyekeztem végignézni a sajtó által is közzétett, társadalmi vitára bocsátott anyagot: mit mond, és mit jelent majd a magyar embereknek, ezúttal mindenféle állami, párt- és egyéb érdeket félretéve. Az első nyitott kérdés, hogy a képvise­lőket és tanácstagokat egy időben vagy külön válasszák. A formai momentumot a tervezet alkotói azzal a tartalommal töl­tötték meg, hogy az eltérő időben történő voksolás lehetővé teszi a jelöltek szemé­lyiségének karakteresebb megjelenését, programjuk elkülönülését, őszintén szólva nem hiszek ebben, hiszen már a kettős jelölés bevezetésekor hallani le­hetett hasonló reményeket, hogy a nép­front programját elfogadva saját életké­pes elképzeléssel lépnek a kiszemelt, ja­vasolt személyek a küzdőtérre. A tapasz­talat bizonyította, hogy igazi különböző­ség csak ott alakult ki, ahol a spontán je­lölés nem várt, hivatalosan nem tervezett jelölttel állt elő, és őket nemcsak néhány választó támogatta. A statisztikák szerint a 352 választókörzetben 165 spontán jelölésre került sor, közülük 44-en kerül­tek be a Parlamentbe. Nos, e jelenlegi tervezet meg kívánja szüntetni ezt a jelölési módot, két lépcső­ben, ezután kizárólag közösségek tehet­nek javaslatot a képviselők személyére. „Értetlenül állok a spontán jelölések megszüntetése előtt”, - valotta nemrégi­ben egy neves alkotmányjogász, közös­ségi jelzővel ellátott politikai-taktikai lé­pésként értékelve ezt a változtatási tö­rekvést. A laikus mindezt úgy fordítja le magában, hogy különösen a jelöltek rangsorolásával - ennek kritériuma, mé­rőeszköze sem tisztázott még - a más­ként gondolkodó, a helyi vezetést nem feltétlen, csalhatatlan tekintélynek elfo­gadó, legjobb lelkiismerete szerint vá­lasztói érdekét képviselő embereket sze­retnék kiszűrni. Persze hivatalos ajánlás formájában sem lehetetlen, hogy felke­rüljenek a szavazólistára, de talán rögö­sebb út vár rájuk, ami jó lehet arra, hogy csak az igazán alkalmas és elszánt em­berek kerüljenek ki győztesen. A másik kedvezőnek ígérkező következmény, hogy különösen nagyobb településeken, lévén több vállalat, intézmény, helyi szer­vezet, a korábbinál sokkal több személy ajánlása, jelölése várható, feledtetve az egykor erőltetve, „futottak még” kategó­riában elkönyvelt, csak a szabályozás miatt regisztrált második jelölteket... A tervezett lényegi módosítások közül ez csupán egy, de súlya mellett jól illuszt­rálja azokat a szerteágazó következmé­nyeket, amelyeket a véleménynyilvání­táskor végig kell mindenkinek gondolni. Felelősen, álláspontját a nyilvánosság előtt is vállalva. Sőt, példát mutatva azok­nak a ma is bizalmat élvező képviselők­nek, akik mondjuk egy olyan horderejű kérdésben, mint a bős-nagymarosi épít­kezés sorsa, csak zárt ajtók mögött kí­vántak szavazni. Máig izgat a kérdés, va­jon hogy adtak számot a választóiknak? TAKÁCS ZS. Emlékek, tanulságok a legutóbbi választásokról Megyénkben a legutóbbi választások igen jó politikai hangulatban zajlottak le. Az új­ságíró szerencsés helyzetben van, mert - az állampolgárokkal ellentétben - sok hely­színen sokféle benyomást szerezhet. A lakosság igen nagy számban vett részt a jelölő­gyűléseken, és reális, józan követelésekkel állt elő, pontosan ismerve, hogy az adott településen milyen feladatok vannak, tudva azt is, hogy ezek megvalósításának mi a realitása. A kötelező kettős jelöléssel szemben voltak ellenérzések, sokan nyilvá­nos bukástól féltek. Ennek ellenére minden tanácstagi körzetben sikerült két megfele­lő jelöltet találni, akik közül az egyiket meg is választotta a lakosság. Éppen a közvéle­mény, a választópolgár érettségén múlott, hogy senkit nem bélyegeztek meg, sőt, a póttanácstagokat általában bevonták a helyi közéletbe. Nem „jött be” az a félelem sem, hogy a funkcióban lévő tanácselnököket nem választják meg tanácstagnak, és így nem lesznek választhatóak. Megyénkben csak két településen történt meg ez, ott sem véletlenül, és nem előzmények nélkül. Más esetekben előfordult, hogy olyan tanácstagjelöltet nem választottak meg, akit előzete­sen vb-tagnak is számításba vettek, de ezek száma nem volt jelentős. Vagy az előzmé­nyekből, vagy a helyi politikai körülményekből azok számára, akiknek le kellett vonni a tanulságokat: kielemezhetőek voltak a tapasztalatok. Ugyanakkor megfogalmazódott az állampolgárok részéről is, hogy nem egészen igazságos a tanácselnökök megválasztása, hiszen az a vezető, aki az egész település fejlődéséért felelős, ne legyen odakötve egy választókörzethez. Megyénben is tapasztalat volt, hogy ahol férfi és női jelölt indult, ott általában a férfit, ahol fiatal idősebbel, ott az utóbbit választották meg. Ilyenkor az már nehezen mutatha­tó ki, hogy éppen ezek miatt a körülmények miatt történtek így a dolgok, vagy egyéb­ként is ugyanez a személy bírta inkább a választók bizalmát. Ellenpélda is akadt: Az egyik szekszárdi tanácstagi körzetben voltam a választási bi­zottság tagja. Ott már az első két órában kiderült, hogy a tanácstag csak a „Melinda” lehet. Az illető hölgynek a teljes nevére már nem is emlékszem, de kiderült, hogy ő a körzet ápolónője, mindenki ismeri, szereti, tiszteli. A másik - férfi - jelölt ellen sem volt a választóknak semmi kifogásuk, de a nővérkét szerették, és döntő fölénnyel győzött is, a másik pedig póttanácstag lett. Ebből is levonható az a tanulság, hogy nép­szerű embert kell jelölni, akit ismernek és legalább tisztelnek a körzetében. Képviselők esetében a dötő érv általában a jelölt foglalkozása volt. Az állampolgárok szavazás előtt azt mérlegelték, egymással is megvitatva a helyzetet, hogy melyik képviselőjelölt az, aki inkább „el tud intézni" valamit. A személyes programra vonatkozó előírás főpróbája akkor kevéssé sikerült, célsze­rűnek látszik az új törvénytervezet azon javaslata, hogy az indulók már a jelölőgyűlé­sen lépjenek a választópolgárok elé valamiféle programmal. Természetes, hogy ebben a gazdasági helyzetben - másikban sem - nem nagyon lehet majd ígérgetni, de éppen e miatt sokkal inkább ki fog derülni, hogy a jelölt kiket, kiknek az érdekeit akarja képviselni, hogy mennyire ismeri az adott körzet vagy választókerület gondjait, problémáit és hogy mennyire képes a végrehajtható feladatokat rangsorolni. Arra biztosan jó lesz a szereplés a jelölögyűlésen, hogy az eddigieknél jobban meg­ismerik az állampolgárok azokat, akik közül majd választhatnak. A törvénytervezet vitái még ezután kezdődnek, ennek a részletezésébe most ne menjünk bele, de arra biztosan lehet számítani, hogy a lakóterületi és munkaközössé­gek a legutóbbinál sokkal erőteljesebben fogják támogatni „saját” jelöltjüket. Az ér­dekegyeztetésnek a korábbinál nyilvánosabbnak és demokratikusabbnak kell lenni. Annak ellenére, hogy Tolna megyében nem volt sok úgynevezett „ellenjelölt”, de volt hármas jelölés a tamási körzetben, ez is jó politikai légkörben, igen korrektül zajlott le. Még egy személyes megfigyelést érdemes tenni. Mind a három jelölt, akiket spon­tán, a helyi jelölőgyűléseken javasoltak képviselőnek, köztiszteletben álló kommunista volt, több társadalmi funkcióval, párttestületi tagsággal... A helyi lakástámogatások odaítéléséről Interjú dr. Hegedűs Jánossal a megyei tanács vb-titkárával Mint ismeretes, a Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság és a városi bizottságok megvizsgálták az úgynevezett helyi lakástámogatások odaítélésének gyakorlatát és sok szabálytalanságot, helyenként visszaéléseket tapasztal­tak. Ennek kapcsán a megyei NEB javasolta, hogy a ta­nács végrehajtó bizottsága tárgyalja meg a tapasztalato­kat, illetve hozzon intézkedéseket az anomáliák felszámo­lására és javaslatot tettek további vizsgálatok elvégzésé­re, illetve a személyi felelősségrevonásra.- Hogyan látja a kérdést a megyei tanács végrehajtó bizottsága, il­letve miben összegezné a tapasztalatokat dr. Hegedűs János, a vb tit­kára.- A témában 1987-ben célviszgálatot rendeltünk el, a tapasz­talatok értékelésének eredményeként a megyei tanács tiszt­ségviselői kezdeményezték a Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottságnál, hogy éves ellenőrzési tervükbe iktassák be a helyi tanácsok szabályozási és a támogatások odaítélésének gya­korlatát. A megyei tanács elnöke kezdeményezte tehát a vizsgá­latot, közben éppen a már említett saját vizsgálati tapasztalatok birtokában én kezdeményeztem a helyi tanácsrendeletek mó­dosítását, hiszen az alaprendeletnek ezek nem mindenben fe­leltek meg. Pontosabban szólva joghézagok keletkeztek. Ennek lett aztán a következménye a helytelen gyakorlat. Miközben a megyei tanács már kiadta módosító javaslatait, megkezdődött a vizsgálat.- A népi ellenőrzés javaslatai között szerepel az anyagok tételes fe­lülvizsgálata is.- Szerintem nem indokolt ezt megtenni, hiszen a megalakult fegyelmi bizottság az iratok alapján is meg tudja ítélni, hogy me­lyek a kétséges esetek, milyen hiányosságok merültek fel az ügyintézést, illetve az előkészítő munkát illetően. A korábbiaktól eltérően a bizottságban nemcsak megyei tanácsi szakemberek vesznek részt, annak vezetője, egy végrehajtó bizottsági tag, Orlovácz György.- Ha nem lesz tételes felülvizsgálat, akkor hogyan lehet megítélni, hogy mely esetekben vették fel jogtalanul a pénzeket, és egyáltalán milyen módon lehetséges ezek visszakövetelése?- Itt azt kell figyelembe venni, hogy az esetek döntő többsé­gében jóhiszemű és vétlen állampolgárokról van szó, tehát ál­lamigazgatási úton a szerzett jogaikat nem lehet csorbítani. Ab­ban az esetben viszont, amikor az iratokból is nyilvánvaló, hogy az illető nem volt rászorult, mert mondjuk autót vásárolt, mű­helyt, vagy valami mást épített ebből a pénzből, polgári perben mód lehet a visszafizetés kezdeményezésére. Az alaprendelet­ből kell kiindulni, ami szerint ez a helyi tanácsokra bízta, hogy saját rendeletet alkossanak, hiszen ott és ők tudják a leginkább megítélni, hogy hol van a legnagyobb szükség erre a támogatá­si formára is. A rendeletek általában kétszázezer forintban hatá­rozták meg a maximális összeget, ami adható, és ebből lehetett részben vissza nem térítendő támogatást is adni. Itt a kulcskér­dés az alaprendelet szerint is, hogy az illető legyen rászorult és az építendő, vagy vásárolandó lakás ne haladja meg a jogos la­kásigény felső határát.- Már ezzel sem értek egyet, hiszen átlagosan százezer forintot ad­tak, mód lett volna ennél lényegesen többet adni, a ténylegesen rászo­rulóknak.- Azért ennyit adnak, mert így döntött a helyi tanács. Az alap- rendeletnek éppen az volt a célja, hogy a helyi tanács döntsön. Ezért nem tudtam egyetérteni a megyei főügyésznek azon ja­vaslatával, hogy a megyei tanács dolgozzon ki rendeletterveze­tet, hiszen én innen nem tudom megmondani, hogy mik a helyi sajátosságok és feladatok.- A megyei tanács végrehajtó bizottsága nem vetette fel, de én meg­teszem, hogy szóljak a testületi felelősségről, vagyis a végrehajtó bi­zottságokéról, akik a kölcsönt, vagy támogatást jóváhagyták.- Testületi felelősség természetesen van, de ezt annak alap­ján lehet elbrálni - ami a vb-ülésen is hangot kapott -, hogy mi­lyen volt az előkészítő munka. A népi ellenőrzés is felvetette az előkészítő munka hiányosságait. A testületek az eléjük tett anyagból tudtak dönteni, tehát szerintem itt elsősorban az elő­terjesztők felelősségét kell hangsúlyozni, a testületeké csak annyiban érvényes, hogy ha nem találták döntésre alkalmasnak az előterjesztést, akkor miért nem adták vissza az anyagot to­vábbi kiegészítésre. A bizottság részletesen át fogja tekinteni, hogy tulajdonképpen mekkora volt a tényleges hiányosság, hi­szen az esetek nagy részében már az iratokból is látszik, hogy a döntés nem volt törvénysértő, csak ott vizsgáljuk meg részlete­sen a kérdést, ahol a NEB-anyagból is látszik, hogy vagy nem tartották be az eljárási szabályokat, vagy nem voltak rászo­rulók, vagy pedig más módon jártak el szabálytalanul. Vélemé­nyem szerint az esetek nyolcvan-kilencven százalékában sem­mi ok, vagy gyanú nem merül fel, és ilyenkor az ártatlanság vé­lelmének általános szabályaiból kell kiindulnunk. Ott, ahol ilyen gyanú felmerült, ott kezdeményezzük a személyi felelősségre- vonást is, beleértve a szakigazgatási szervek felelős dolgozóit is.- Az előző kérdést meg tudom fogalmazni gorombábban is, hogy e szerint most a városi tanácselnököktől kezdve lefelé megtörténik a fe- lelősségrevonás. E felett pedig mindenki vétlen?- Az is, hiszen a megyei tanács a tanácsrendeleteket csupán törvényességi szempontból vizsgálhatja, a járási tanácsok megszűnésétől kezdve csupán az a jogkörünk, hogy törvényes­ségi szempontból szóljunk bele a helyi tanácsok dolgaiba. Ezek a tanácsrendeletek törvényesek voltak, csak mint mondtam, joghézagok keletkeztek.- Visszatérve a fegyelmit vizsgáló bizottságra, a következő, tehát a jövő hónapban esedékes megyei végrehajtó bizottsági ülésen megteszik javaslatukat a fegyelmi felelősségrevonásra.- Már a vizsgálat időszakában téma volt, hogy ez a pénz elsősorban a lakásgazdálkodást szolgálja, vagy pedig a szociálpolitikát. A tanács­elnökök részben jogosan éppen a lakásgazdálkodásra hivatkozva in­dokolták, hogy miért kaptak állampolgárok a középrétegek - eseten­ként ezek felett - kamatmentes kölcsönt.- Ez a lakásgazdálkodásnak egy szelete. Ha olyasvalakinek adnak, aki állami lakást ad vissza, az bekerül a lakásgazdálko­dásba, és megkaphatja olyan rászoruló, aki akkor sem tudná megoldani a lakásproblémáját, ha ö kapná a kétszázezer forin­tot.- Értem én ezt, de ez esetben is rászorulónak kell lennie annak, aki kapja.- Természetesen.- A szekszrádi városi NEB-ülésen is szóba került az, amit más for­rásból is hallani lehetett, hogy a helyi tanácsoknak igazán nem érdeke, hogy ezzel a kérdéssel tovább foglalkozzanak, mert így megszabadul­nak a kényes feladattól.- A végrehajtó bizottság is tartott attól, hogy ilyen reagálás le­het, ezért szögezte le, hogy ennek a pénznek a sorsát nem befo­lyásolhatja az a vizsgálat. A témához hozzátartozik az is, hogy t már kezdetben is tapasztaltunk bizonytalanságot, illetve félel­met a helyi tanácsok részéről, hiszen már 1983-ban lehetett vol­na ilyen alapot képezni, de 1985-ben készültek el a tanácsren­deletek, akkor is én személyesen intézkedtem, hogy kezdjék meg a munkát. Jelen pillanatban is van még több millió forint, amit el lehet osztani, de a vizsgálat miatt megtorpantak a taná­csok és csökkentek az igények is.- A kezdeti szakaszban is felmerült a nyilvánosság kérdése, amit most ismét javasolt a végrehajtó bizottság. Valóban, kezdetben kevesen tudtak erről a lehetőségről, ez­után pedig biztostani kell az eddiginél nagyobb nyilvánosságot. A vizsgálat és annak néhány esete hólabdából lavinává duzzadt, de úgy vélem, hogy a Tolna megyei tapasztalatok - szakmai körökben ismertek lettek - más megyék szá­mára is tanulságul szolgálnak. Nem esett szó beszélgetésünkben az erkölcsi kérdé­sekről, illetve hatásokról, ezeket majd a fegyelmi vizsgála­tok lezárásakor lehet elemezni. IHÁROSI IBOLYA Mától rakodási kampány a vasúton Szeptember 30-án tárgyalta a Köz­ponti Szállítási Tanács a MÁV tájékozta­tását az őszi forgalmi előkészületekkel kapcsolatos kérdésekről. A tanács érte­kezletén az országos szervezetekkel egyetértésben született az a döntés, amelynek értelmében a vasúti hálózato­kon rakodási kampányt kell szervezni a fuvaroztatókkal együttműködve. A kam­pány ideje az október 28-30. és a de­cember 9—11 -i időpontokra esik az őszi csúcsforgalom miatt. Ilyenkor elsősor­ban az időszerű gabona- és cukorrépa­betakarítás miatt megnövekedett szállí­tási és rakodási igényeket kell kielégíte­ni. A Szállítási Tanács kérte a fuvaroztató- kat, hogy minden erejükkel segítsék a kampány sikerét, többek közt úgy, hogy a kiállított vasúti kocsikat határidőn belül ürítsék ki. A hétvégi napokat maximálisan használják ki a rakodáshoz. A MÁV eddig mintegy 15 vállalatot vont be a szállítás­ba, és részükre, illetve a továbbiakban je­lentkezők részére a vasút központilag és területileg számos intézkedéssel bizto­sítja a fuvaroztatók igényeinek kielégíté­sét a kampány idejére. . Pp . Traktormúzeum Gödöllőn A Mezőgazdasági Múzeum által védett traktor és eke fejlődéstörténeti gyűjteményt láthatnak az érdeklődök Gödöllőn a kihelyezett múzeumban. A régi földművelő esz­közök hűen tükrözik az 1900-as évek elejétől az akkori kor technikáját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents