Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-25 / 255. szám

2 NÉPÚJSÁG 1988. október 25. Litván mozgalom az átalakulás támogatására Vilniusban vasárnap befejeződött az átalakulás támogatására alakult litván mozgalom (SAIUDIS) alakuló kong­resszusa. A kétnapos tanácskozás vé­gén elfogadták a mozgalom programját, szervezeti szabályzatát, és megválasz­tották parlamentjét, valamint tanácsát. A vezető testületekben írók, orvosok, kör­nyezetvédők, tanárok, papok és a társa­dalom különböző rétegeinek képviselői kaptak helyet. Sokan közülük tagjai a kommunista pártnak. A kongresszuson részt vettek a Litván Kommunista Párt és a kormány vezetői is. A felszólalók többsége támogatásáról biztosította az SZKP által kezdeménye­zett átalakításokat, és sürgette a pereszt­rojka folyamatának felgyorsítását, a bü­rokratizmus elleni következetes harcot, a pangás erőinek leküzdését. Síkra száll­tak a térség korszerű gazdasági modell­jének kialakításáért, a társadalmi élet hu­manizmusáért, a nemzetiségek közötti kapcsolatok fejlesztéséért. Nagy figyel­met fordítottak a történelem „fehér foltjai­nak” felszámolására, a sztálinizmus idő­szakának bemutatására. A tanácskozáson élénk vita bontako­zott ki, szélsőséges, provokatív felszólítá­sok is elhangzottak a program azon pontjával kapcsolatban, amely Litvánia szuverenitását, a Szovjetunión belül el­foglalt helyét határozza meg. A tanácskozáson közel húsz ország újságírói voltak jelen. A kongresszus részvevői üdvözlő levelet intéztek Mihail Gorbacsovhoz. Hívők ezrei igyekeztek a 19. század elején épült egykori római katolikus székes- egyházban tartandó ünnepi misére, azt követően, hogy a litvániai „Mozgalom a peresztrojkáért” előző napi alakuló kongresszusán bejelentették a litván kormány döntését, miszerint az 1956-ban Nemzeti Galériává alakított székes- egyházat visszaadják eredeti rendeltetésének. (MTI Telefotó) Megkérdeztük Lesz-e Dombóváron új pártszékház? Dombóvár közvéleményét a pártérte­kezlet óta foglalkoztatja, hogy a kialakuló új városi igazgatási központban felépül-e a pártszékház. Kérdésünkkel a legilletékesebbhez, az MSZMP Dombóvár Városi Bizottságának első titkárához, Cserép Imréhez fordul­tunk.- Ha nagyon röviden akarok válaszol­ni, akkor azt kell mondanom, hogy most nem épül pártszékház Dombóvárott.- Miért?- A témának közel húszéves története van, 1969-ben merült fel először, hogy a jelenleginél megfelelőbb helyre lenne szükség, ezt követően minden ötéves tervben napirendre tűztük, de sosem Dombóvár volt a soron. Sajnáljuk, hogy éppen az idén, amikor a népgazdaság helyzete olyan, amilyen, a politikai köz­hangulat sem kedvez a nem termelő beruházásoknak, most lett volna lehető­ség a pártszékház építésére. Nemcsak az országos politikai és gazdasági hely­zet, de a dombóvári helyi feszültségek miatt is úgy döntöttünk, hogy egyenlőre levesszük a témát a napirendről, nem kezdődik meg a városban a beruházás. Komoly feszültséget jelent a város köz­hangulatában, hogy szükség van a kór­ház rekonstrukciójára, ami 138 millió fo­rintos beruházás és csak szakaszosan, áthúzódóan tudjuk megoldani. Már el­kezdődött az újdombóvári iskola bővíté­se, amit szintén csak több szakaszban tudunk megépíteni. Feszültségekvannak a tanteremellátásban, beázik a művelő­dési központ. Beláttuk, hogy ebben a helyzetben nem célszerű elkezdeni egy új pártszékház építését, ezért pillanatnyi­lag lemondunk róla.- Miért, akkor most nincs rá szükség?- Szerintem szükség lenne, mert a vá­ros egy új középülettel lenne gazdagabb, ami természetesen nem a jelenleg nyolc­tagú apparátus kényelmét szolgálná, hi­szen ott kapna helyet a KISZ, az úttörőel­nökség, a munkásőrség, és természete­sen az épület más közcélokra is használ­ható lett volna: nem városi beruházásról van szó, a párt központi keretéből épül­hetne. Bízunk benne, hogy egy szeren­csésebb időpontban újra vissza lehet térni a témára. Bátaszékiek aláírásgyűjtő akciója Négy új tagot választottak a városi pártbizottságba Felhívás az egészségügyi dolgozókhoz Fél esztendős szünet után hétfőn dél­előtt tanácskoztak Szekszárdon a város 8 alapszervezetének 550 párttagját kép­viselő küldöttek. A pártszervezetekben előzőleg megválasztott 56 küldött meg­hallgatta a lakóterületi pártbizottság tit­kárának, Varga Bélának a fél éve meg­alakított pártbizottság kiszélesedő, egyre sokoldalúbbá váló, valóban sokaktivistát foglalkoztató tevékenységéről készített beszámolóját. A meglehetősen kötetlen előadás­módban elmondott előterjesztésben szó A mozdonyvezetők fekete karszalag­gal álltak munkába a múlt vasárnap Olaszországban azon a néhány járaton, amely közlekedett. A sztrájkjogot gyá­szolták. Többen kiragasztották mozdo­nyuk ablakára még a rendőri behívót is, amellyel munkába állásra kötelezték őket. A példátlan intézkedést Giorgio Santuz szállítási miniszter rendelte el, vá­laszul a mozdonyvezetők üzemi bizottsá­gának sztrájkfelhívására, miután a mun­kabeszüntetés bénulással fenyegette az egész olasz vasúti hálózatot. „A rendkí­vüli helyzet rendkívüli intézkedést igé­nyelt, a rendőri behívást nem kívánom ál­talános módszerré tenni” - közölte a mi­niszter a televízióban mindazokkal, akik felszisszentek. Hasonló rendkívüli helyzetben, amikor egy-egy közszolgáltatás dolgozói általá­nos káosszal fenyegető sztrájkokat ren­deztek a hetvenes években, nem akadt miniszter, aki ilyen lépésre gondolni mert volna. Az orvosok, a szemetesek vagy a villamosmüvek leállása sújtotta az érin­tett lakosságot mindaddig, amíg a kon­fliktus meg nem oldódott. De vajon a sztrájkjog kiterjed-e a közszolgáltatások felfüggesztésének szabadságára? - a kérdés minden esetben felmerült, de vá­lasz nélkül maradt. Minden érintett a ma­ga értelmezése szerint válaszolt rá, más­ként a szakszervezetek, s másként a kor­mányzat és a pártok. Sztrájktörvény nem készült, s amíg a három nagy szakszer­vezeti központ egységesen lépett fel, s mögöttük erős baloldali parlamenti ellen­zék állt, egyetlen kormány sem gondol­hatott rá, hogy ilyet elfogadtasson. Mára változott a helyzet - furcsa mó­don éppen a szocialista párti vezetésű Craxi-kormány révén, amely a mozgóbé­rek eltörléséről rendezett népszavazás­sal megtörte a szakszervezeti mozgalom egységét és erejét. A sztrájkok törvényes szabályozása napirendre került, s San­tuz miniszter azért küldhetett rendőrt a mozdonyvezetők lakására, mert a parla­mentben félutat már megtett az a tör­vényjavaslat, amely ilyesmire módot ad. S ami talán még furcsább: a sztrájktör­vényt éppen a szakszervezetek sürgetik. A mozdonyvezetők sztrájkját ugyanis nem a vasutas-szakszervezetek hirdet­ték meg, hanem azok a szélsőséges üze­mi bizottságok, amelyek sok ágazatban, így a vasútnál is, szembeszállnak a szak- szervezetek szerintük „túlságosan enge­volt az ágit. prop. és szociális munkabi­zottságokban eddig végzett munkáról, a pártbizottság és bizottságai tartalmi ter­veiről. A hozzászólások folyamán több­ször egymással is vitázó, elkötelezetten érvelő, gyakran szenvedélytől is fűtött küldöttek elmondták elképzeléseiket, hogy miként akarják saját politikai mun­kájukat is szélesebb körűvé és tartal­masabbá tenni. Részt vett az értekezleten és a vitában Becze Ferenc, az MSZMP KB tagja is. Többen konkrétan, bizonyító és elemző módon kifogásolták az orszá­dékeny” politikájával. Ezek a bizottságok (COBAS) szükségszerű következményei egy olyan helyzetnek, amelyben a dolgo­zók jelentős része elveszítette bizalmát a szakszervezetekben. „A probléma az, hogyan tartsunk egyensúlyban két alapvető jogot, a sztrájkjogot és a lakosság jogát az alap­vető közszolgáltatásokhoz” - hangoztat­ta Luciano Lama, volt szakszervezeti ve­zető, ma kommunista szenátor a minap egy tanácskozáson Anconában, ahol a készülő törvényről vitatkoztak. „Új harci formákat kell találnunk, olyanokat, ame­lyek nem sújtják indokolatlanul a lakos­ságot” - tette hozzá Giorgio Benvenuto, az UIL főtitkára. - „Nincs szó a sztrájkjog korlátozásáról” - erősítgetik ugyanakkor a kormányzati illetékesek, akik szerint itt az ideje, hogy Olaszország megszüntes­sen egy joghézagot és felzárkózzék a többi nyugat-európai országhoz, ahol a sztrájkokat régen törvény szabályozza. Múlhatatlanul szükségessé vált ez a vál­lalkozók szerint is az 1992-re kitűzött piacegységesítés miatt. „Az olasz cégek versenyképessége múlhat ezen” - mondják aggódva. Teljes tehát az összhang az érdekelt felek között. Sőt a szakszervezetek igye­keznek elébe is menni a készülő törvény­nek: a közlekedési dolgozók szakszerve­zetei a minap leültek a fogyasztói érdek- védelmi szervezetekkel, hogy egyfajta egyeztetett önszabályozást dolgozzanak ki közösen a lakosságot érintő munkabe­szüntetésekre. „Elég volt a szabályozat­lan vadsztrájkokból és abból, hogy szembeállítsák egymással a dolgozókat és a lakosságot” - mondták. Nem kétsé­ges, a szakszervezetek megváltozott ál­láspontja mögött a lakosság széles kö­reiben mutatkozó morgás, felháborodás is meghúzódik. („Semmi sem működik rendesen...”) De még inkább a félelem a szakszervezeten kívüli helyi bizottságok­tól, s attól, hogy végképp harapófogóba kerülnek a piaci törvényekre hivatkozó munkáltatók és a dolgozók szélsőséges hangadói között. De milyen legyen a mindenki által óhajtott szabályozás? - A kérdés koránt­sem egyszerű. A szenátusban már elfo­gadott, s most a képviselőház asztalán fekvő javaslatot számos bírálat éri jobb­gos és megyei pártszervek lassú mozdu­lását, bírálták a májusi országos pártér­tekezlet állásfoglalásában foglaltak von­tatott, vagy bizonyos teendők terén még el sem kezdett megvalósítását. Második napirendként a jelölőbizottság a városi pártbizottságba 4 új tag delegálá­sára tett javaslatot. A küldöttek először nyílt szavazással döntötek a szavazólapra való felvételről, majd a titkos szavazás során vá­rosi pártbizottsági taggá választották Har- math Józsefet, Somi Benjaminnét, Talabos Gábort és Varga Bélát. ról és balról. A tervezet szerint az egész­ségügyben, a közlekedésben, a tűzoltó­ságnál, az energiaszolgáltatásban, a bí­róságokon, a postánál és az iskolákban, nemkülönben a lakossági ügyeket intéző állami hivatalokban, a köztisztasági válla­latoknál és a vámhivatalokban sztrájkot csak úgy lehet meghirdetni (öt nappal előre), ha a legszükségesebb feladatok ellátását biztosítják. A dolgozók erre kor­mányintézkedéssel behívhatok, s ha en­nek nem tesznek eleget, súlyos pénz- büntetéssel sújthatók. Igen ám, de ki hirdethet sztrájkot? - a törvény ezt nem döntheti el. A dolgozók érdekképviseletére nincs monopóliuma egyetlen szervezetnek sem. „Ha ilyet ki­mondanánk, az egyenlő lenne a fasiszta korporációk újjáélesztésével” - mondják a képviselőház munkaügyi állandó bi­zottságában, ahol a vita folyik. Vagyis a mozdonyvezetői bizottság sztrájkja ötna­pos meghirdetéssel éppen olyan törvé­nyes, mintha a szakszervezet hirdette volna meg. S azután mit jelent a szolgáltatások „elengedhetetlen és legszükségesebb szintje”? Ki határozza ezt meg? Hány vo­nat járjon és melyek sztrájk esetén? - Ezt bizony nem fogja meghatározni a jogsza­bály. Egyesek szerint az öt nap helyett 15 napos előzetes bejelentés a legkeve­sebb, amit a törvénybe kellene iktatni. Nem dőlt el, hogy a szakszervezetek ön- szabályozására bízzák-e a mindenkép­pen biztosítandó szolgáltatási minimum­ot, vagy a szakszervezetek és a kor­mányzat egyezkedésére - ami többé-ke- vésbé az előző helyzetet állítja vissza. Vagy pedig mégis mindennapos gyakor­lat lesz a rendőri előállítás. A vállalkozó­szövetség mindenesetre lelkesen üdvö­zölte Santuz merész lépését, de a tör­vényjavaslatot elégtelennek tartja. „Vé­get kellene már vetni az állandó egyezte­tésen alapuló alacsony hatékonyság­nak” - vetette oda nyersen a Confindust- ria alelnöke. Az olasz vasutak egy kilo­méter úthoz 26-27 alkalmazottat tarta­nak, míg Belgiumban ugyanehhez elég 6-7 fő. A Confindustria szerint nem kétséges, hogy magánvállalkozásba kellene adni a vasutak egy részét, s mindjárt más lenne a helyzet. MAGYAR PÉTER (Róma) A dombóvári pedagógusok után - régóta érlelődő tervként - a bátaszé- ki egészségügyi dolgozók is felhívás formájában juttatták kifejezésre az ágazat válságából fakadó elégedet­lenségüket. A szervezők előtt nem kétséges, hogy a helyi problémák az orvostársadalom egészére is érvé­nyesek: ennek megfelelően céljaik valóra váltása végett törekszenek a velük egyetértő, szimpatizáló egész­ségügyi dolgozók maguk mögötti fel­sorakoztatására. Eddig több mint négyezer levelet küldtek el hazánk körzeti orvosai és rendelői számára. A felhívás - mely kollektív és egyöntetű véleményeket tükröző munkaként született - többek között nem tartja elegendőnek a parlament által is jóváhagyott programot a la­kosság egészségmegőrzésére. Nem igaz - fogalmaz a kiáltvány hogy az egészségügyre fordított pénz nem térül meg a lakosság egészségi álla­potának javulásában. Ezt követően szó esik a mélyen az elvárható szint alatti bérezésről, a hátrányos helyze­teket teremtő személyi jövedelem­Az 58. ASTA-kongresszus Az ASTA, az Amerikai Utazási Irodák Szövetsége az 58-dik, október 23-án kezdődő világkongresszus színhelyéül hazánk fővárosát választotta. Az amerikai szervezők minden évben más várost választanak a megrendezés­re, legutóbb Houstonban gyűltek össze, Budapest után pedig Miami lesz a ven­déglátó. Az, hogy a rendezők országun­kat szemelték ki házigazdának, azt is je­lenti, hogy Magyarországot valahol már „jegyzik” a nemzetközi idegenforgalom­ban, aminek nemcsak pozitív kulturális, de jelentős gazdasági hatásai is lehet­nek. Nagy megtisztelés, de egyben nagy próbatétel is ez a magyar idegenforga­lom számára, hiszen most 5-6 ezer „pro­fi” turista előtt fogunk levizsgázni, akik természetesen nagy érdeklődéssel és nagy nemzetközi tapasztalattal, hozzáér­téssel figyelik a kongresszus esemé­nyein kívül az ország idegenforgalmi színvonalát, idegenforgalmi kultúráját. Az ASTA-kongresszus a turizmus to­vábbi fejlődésére is jó hatással bírhat, hi­adóról. A felhívás tisztességtelennek nevezi a kormányzatnak azt az állás­pontját, mely szerint az alacsony bé­rezéssel az orvosokat, eégszségügyi dolgozókat immár kimondva is arra presszionálja, hogy a mind alacso­nyabb életszínvonalú lakosságtól hálapénzt fogadjon el. A dokumen­tum megfogalmazói végezetül egy sor követeléssel fordulnak az egész­ségügyi kormányzathoz: ezek egye­bek mellett új egészségmegőrző program kidolgozására, a nemzeti jövedelem reálisabb elosztására, a bérek azonnali rendezésére és egy korszerű betegbiztosítási rendszer bevezetésére hívnak fel. Amennyiben megfelelő számú és tartalmú válaszlevél érkezik a szer­vezőkhöz, úgy következő lépésként eljuttatják azokat az egészségügyi dolgozók szakszervezetének me­gyei bizottságához. Végső célkitűzés - a támogató bázis kialakítása után hogy lehetőség nyíljon e sokak számára halaszthatatlan problémá­nak a következő országgyűlésen tör­ténő megvitatására. szén a statisztikák szerint, abban a vá­rosban vagy országban ahol ilyen ren­dezvényre sor került, annak hatásaként megélénkül a turistaforgalom és jelentős mértékben nőnek az idegenforgalmi be­vételek. Az ASTA-kongresszus lebonyolításá­ban nagy szerepet vállalt az IBUSZ. Ők gondoskodnak többek között a közleke­dés, az idegenvezetők és a különböző programok megszervezéséről. Vasárnap délután megyénkben is láto­gatást tett a nemzetközi szakemberek egy kis csoportja, akik a helyi IBUSZ által szervezett programokat élvezhették. Is­merkedtek városunkkal, rövid kirándu­lást tettek Gemencben, majd Decsen a tájház megtekintése után „csárdásvetél­kedőn” vettek részt a vendégek. Nagy él­vezettel szemlélték a kicsik és nagyok táncát, majd ők maguk is táncra perdül­tek. Miután megtanulták a csárdás lépé­seit, játékos vetélkedőn bizonyították új­donsült tudásukat. Sztrájktörvényt - de milyent? Az idegenforgalmi szakemberek látogatása megyénkben

Next

/
Thumbnails
Contents