Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-04 / 237. szám
2 ríÉPÜJSÁG 1988. október 4. Ülésezik a Varsói Szerződés Katonai Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról.) és rövidebb hatótávolságú atomeszközök hiányát más, korszerű, hagyományos eszközökkel pótolják. Továbbra is törekszenek a katonai erőfölény megszerzésére, hogy a tárgyalásokon számukra kedvezőbb pozíciókba kerüljenek. A VSZ Politikai Tanácskozó Testületé ez évben Varsóban megtartott ülésén ismételten állást foglalt az enyhülési politika folytatása mellett - hangsúlyozta beszédében a honvédelmi miniszter. Ennek értelmében erőfeszítéseket kell tennünk, hogy mielőbb megkezdődjenek és konkrét eredményeket hozzanak az Európában található haderők és fegyverzetek csökkentéséről szóló tárgyalások, a kölcsönös biztonság szem előtt tartásával törekednünk kell az aszimmetriák megszüntetésére, a haderők és fegyverzetek alacsonyabb szintjének kialakítására. Szövetségünk katonai vezetésére mindezek szellemében új, nagy horderejű feladatok hárulnak - mondotta befejezésül Kárpáti Ferenc. Védelmi doktrínánknak megfelelően kell alakítanunk hadseregeink szervezeti struktúráját, hogy az jobban megfeleljen a megnövekedett követelményeknek, ugyanakkor egyszerűsödjék, s váljék hatékonyabbá. Mindezeket a testvéri hadseregeink között sokoldalú együttműködés további erősítésével kell elősegíteni. A Katonai Tanács ülésén - amelyen részt vesz Anatolij Gribkov hadseregtábornok, az Egyesített Fegyveres Erők törzsfőnöke - a tárgyalóküldöttségeket Radnu Mincsev altábornagy, a Bolgár Néphadsereg vezérkari főnökének első helyettese, Mórocz Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkár, Fritz Streletz vezérezredes, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi miniszterének első helyettese, Nicolae Eftimes- cu altábornagy, a Román Szocialista Köztársaság Hadserege vezérkari főnökének első helyettese, Mihail Ivanovics Szorokin hadseregtábornok, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének helyettese, Karel Rusov vezérezredes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének első helyettese vezetik. A tanácskozás előreláthatóan szerdán fejeze be munkáját. Nagymaros: átadták a munkaterületet az erőmű építéséhez A nagymarosi vizierömű-építkezés hétfőn újabb szakaszához érkezett. Az eredeti terveknek megfelelően a munkálatokat megrendelő Országos Vízügyi Beruházó Vállalat Nagymaroson átadta a munkaterületet az osztrák fővállalkozónak. Ezt megelőzően a Duna mentén, két kilométeres szakaszon megteremtették az erőmű építéséhez szükséges infrastrukturális feltételeket. Elkészült egyebek között a belső közlekedési út, az iparvágány, a vízellátó hálózat, kiépült a szennyvízvezeték, s olyan szabad területet alakítottak ki, amelyen az osztrák cég megkezdheti a felvonulást, műhelyek, raktárak felállítását, a betongyár, a kavicsválogató építését. Egyidejűleg a hónap végéig elkészül az eredeti Duna- medret elzáró kőtöltés, s ekkor megkezdhetik a víz kiszivattyúzását, hogy a szárazra került mederben hozzáláthassanak a betonozáshoz, az erőmű építéséhez. Békés tiltakozás Hétfő délután a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer elleni tiltakozásul több ezer fiatal, valamint különböző környezetvédő csoportok tagjai élő láncot alkotva vonultak a Roosevelt tértől a Duna-korzón, az Erzsébet-hídon, a Groza Péter rakparton, az Ybl téren át a Lánchídig. Akciójukkal arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy a Duna nemcsak gyakorlati hasznosítású, energiatermelő természeti kincs, hanem nemzeti eszmei érték is. A TDDSZ állásfoglalásai A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (TDDSZ) képviselői hétfőn a TIT Kossuth Klubjában ismertették a sajtó munkatársaival a szakszervezet választmányának állás- foglalásait a romániai falvakról, a bős-nagymarosi vízlépcső- rendszerről, az egyesülési és gyülekezési jogok törvénytervezeteiről, valamint az inflációs hatások ellentételezéséről. A romániai falvak védelmében született állásfoglalásban a TDDSZ-ben tömörülő magyar tudományos és közművelődési dolgozók többek között arra kérik a tudomány és kultúra romániai képviselőit, hogy emeljék fel szavukat a román, magyar, német és más nemzetiségű falvak tervezett megsemmisítése ellen. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerről szólva, mint édekvé- delmi szervezet, nem helyesli a TDDSZ, hogy olyan tudomány- politika érvényesüljön, amely az eltérő tudományos eredményeket és álláspontokat napi céloknak megfelelően elhallgattatja. Ennél fogva a szervezet követeli a kérdéskörben született valamennyi szakértői vélemény - legfőképpen a Magyar Tudományos Akadémia szakértői bizottsága 1983-as tanulmányának és az MTA elnöksége állásfoglalásának - nyilvánosságra hozatalát még a végleges döntések előtt. A TDDSZ országos választmánya megtárgyalta a gyülekezési és egyesülési jogról szóló tervezeteket is. Mindkét jog elsősorban a közhatalmat gyakorló szerveket kell hogy korlátozza - emeli ki az állásfoglalás. A lényeges pontokon kritizálható tervezetek helyett újak vitára bocsátását látja indokoltnak a TDDSZ. A szakszervezet az inflációs hatások ellentételezéséről megfogalmazott állásfoglalásában egyebek között leszögezi, hogy semmi sem indokolja a gazdaság és a társadalom mai fejlettségi szintjén az ilyen jellegű és mértékű áldozathozatalt. A sajtótájékoztatón elmondták, hogy a hallgatólagosan elfogadott létminimumot 4000 forintban meghatározva ma körülbelül másfél millióan élnek ennél kevesebb havi jövedelemből. A TDDSZ szerint a jelenlegi jövedelempolitika mellett két év alatt megduplázódhat a szegények száma. Javaslatuk: október elsejétől minden bérjellegű és társadalmi jövedelemnél ellentételezni kell a 15 százalékot meghaladó inflációt - úgy, ahogyan azt a kormány néhány hónapja ígérte is. Januártól - az infláció ütemétől függően a béreket és pénzbeli juttatásokat az innflációhoz kell igazítani. A szakszervezet szerint nem lehet a források szűkösségére - pénzhiányra - hivatkozni, minthogy a nemzeti jövedelem elosztásának átcsoportosításával a szükséges források gyorsan előteremthetők. Ha az alacsony béreket nem emelik sürgősen, akkor egyre többen fognak segélyezésre szorulni. Árstopot tartanak szükségesnek a lakbérekre, a közüzemi díjakra, az alapvető élelmiszerekre, mindaddig míg az ellentételezésnek a piachozjobban igazodó formái meg nem teremtődnek. A javaslat szerint elkerülhetetlenül módosítani kell január elsejétől az adósávokat, nem várva az adótörvény korrekcióira, s az alsó adósávot sürgősen a létminimumhoz kell igazítani. A sajtótájékoztatón ismertettek egy másik, a választmány által el nem fogadott inflációellenes javaslatot is, amelyet a TDDSZ több közgazdász tagja fogalmazott. E különvélemény a megoldás módját nem a gyors, ideiglenes intézkedésekben látja, mint amilyen például az infláció ellentételezése is. A kormány gazdasági-liberalizálási tervei - a különvéleményt fogalmazó huszonkét közgazdász és szociológus szerint - egy átfogó szociálpolitikai program mielőbbi kidolgozását követelik. A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a TDDSZ létrehoz közgazdászokból, statisztikusokból és szociológusokból egy munkacsoportot, hogy kontrollálni tudja a Központi Statisztikai Hivatal és a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézete által megadott adatok helyességét, s egyben más szakszervezetek kérésére is végeznek majd számításokat. A több, mint 200 munkahelyen dolgozó csaknem háromezer tagot számláló szakszervezet választmánya ez év december 17-18-ra összehívta a TDDSZ első küldöttgyűlését, amely minden édeklődö tag számára nyilvános. A szakszervezeti csoportok és egyéni tagok november 15-ig választják meg küldötteiket. Későbbre halasztották a kormány és a Gazdasági Kamara képviselőinek találkozóját A kormány képviselőinek és a Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetőségének hétfőre tervezett munkatalálkozóját közös megállapodás alapján későbbi időpontra halasztották. Ennek egyik oka az, hogy a találkozó napirendjén szereplő jövő évi népgazdasági tervet még nem sikerült megfelelően előkészíteni. A halasztást azonban az is indokolta, hogy Beck Tamást, a Magyar Gazdasági Kamara elnökét az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága a tervezett találkozóval egy időben összehívott ülésére meghívta. Van akikben félelmet keltett, sőt gyűlöletet, van akik csodálták, és feltétlen hívei voltak. Senki sem vitatta azonban, hogy figyelmet érdemlő személyiség, s több mint színfolt a nyugatnémet, sőt a nemzetközi politika színpadán. A szélsőséges érzelmeket kíméletlen őszintesége, nyers indulatai, realitásérzéke, rámenős- sége váltotta ki. És mégis: Franz Josef Strauss, A Keresztényszociális Unió elnöke, Bajorország tartományi miniszter- elnöke az NSZK alapításának pillanatától hétfőn bekövetkezett haláláig megszakítás nélkül a nyugatnémet politika egyik meghatározó egyénisége volt. 1915-ben született Münchenben, klasszika-filológát, történelmet és köz- gazdaságtant tanult. A második világháborúban részt vett, de nem exponálta magát, így szélsőjobboldali nézetei dacára ellenfelei sem találtak foltot múltján - pedig mi tagadás, keresték lázasan. Politikai karrierje 1945-ben kezdődött: ekkor került be a bajor közigazgatási vezetésbe. Egyik alapítója volt a CSU-nak; 1949-ben főtitkárrá választották s azonnal tagja lett az éppen akkor alakult bonni szövetségi gyűlésnek. Szövetségi miniszter először 1953- ban lett: a különleges ügyek tárcáját kapta, majd 1955-ben az atomenergiaügyek minisztériumának élére került. 1956-ban a hadügyi tárcát bízta rá Adenauer kancellár, aki mellesleg korábban mereven elzárkózott ettől. Az ő nevéhez fűződik a Bundeswehr újjászervezése és felfegyverzése korszerű haditechnikával. Eközben sok ellenséget szerzett, egyebek köpött azzal is, ahogyan síkraszállt az amerikai katonai jelenlét mellett. Hadügyminiszterségének hat éve alatt egymást követték a botrányok személye körül. Korrupcióval, a hatalommal való visszaéléssel vádolták meg. Egy darabig úgy nézett ki: mindent „túlél”, ám 1962- ben túllőtt a célon. Egy, a hadsereget leleplező cikk miatt olyan eszközökkel lépett fel a Der Spegel című hetilap munkatársai ellen, amelyeket már a CDU/CSU kormány sem tudott megvédeni. Le kellett mondania. Más talán végleg eltűnt volna a politika színpadáról; Strauss szótárában azonban nem szerepelt a „bukás” kifejezés. Képviselősködött, s közben felfrissítette közgazdasági ismereteit. Szüksége is lett rá: miután 1966-ban, a CDU/CSU-FDP koalíciójának felbomlásakor segítségével jutott a koncellári székbe Kurt Georg Kiesinger, cserében a pénzügyi tárcát kapta. Egészen a fordulatig, az SPD 1969-es győzelméig ő volt a nagy koalíció pénzügyminisztere. Meghalt Strauss Meghalt Franz Josef Strauss, az NSZK-beli Bajorország tartományi miniszterelnöke, a CSU elnöke. Az NSZK történetének egyik legismertebb, legbefolyásosabb politikusát 73 éves korában érte a halál. Ellenfelei szerint a kereszténypártok bukásához Strauss túl agresszív választási hadjárata is hozzájárult. Tény, hogy vitriolos nyelvét, a szavakkal csípőből tüzelés művészetét inkább csak Bajoroszágban értékelik. Országos méretekben azonban Strauss, bonni politikusként korteskedve, sokakat elriasztott. Különösen azzal, hogy az akkor nem kevesek számára rokonszenves úgynevezett keleti politika ellenfeleként lépett fel. A CDU/CSU 1969-es veresége személyes sorsa szempontjából annyit jelentett, hogy elbúcsúzott a bonni miniszteri tárcától - ma mártudjuk, mindörökre. Pártkarrierje nem szenvedett csorbát: már 1971 -ben a CDU/CSU gazdaságpolitikai szóvivője volt, s miniszterelnöki bársonyszékhez is jutott 1979-ben - igaz, „csak” Bajorországban, ahol mellesleg 1974 óta a CSU a legerősebb párt. Az SPD-FDP kormány idején még harsányabban lépett fel a keleti szerződések ellen, s sokan úgy tartják, a Willy Brandt megbuktatását hozó 1972-es bizalmatlansági indítvány értelmi szerzője is ő volt. Mélységes ellenszenvét a keleti politika egyik híve - Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter - ellen arra az időre is átmentette, amikor Genscher már a CDU/CSU-FDP kormányban volt miniszter. Az utóbbi években Strauss elkeseredett csatározásainak fő célpontja éppen Genscher volt. Ehhez képest kirívó ellentmondás, hogy az évek során Franz Josef Strauss bajor miniszterelnökként és magánemberként egyaránt kapcsolatokat kezdett és tartott fenn a szocialista országokkal, magyarországi látogatásain időről időre hivatalos programokat is lebonyolított, s legutóbb egyik fő szorgalmazója volt hazánk és az NSZK gazdasági megállapodásának, vagy a konzuli megegyezésnek. Nem kis feltűnést keltett 1987 decemberi moszkvai látogatása, s nemcsak azért, mert maga vezette repülőgépén érkezett. Botrány, pletyka mindig bőven akadt körülötte. Dél-afrikai látogatása éppúgy felhördülést keltett, mint sajátos harca a magánrepülőgép-tulajdonosok adókedvezményéért. Soha egyetlen alkalmat nem hagyott ki, hogy borsot törjön Kohl kancellár orra alá. Néha szinte becsmérlő nyilatkozatait politikai megfigyelők lázas találgatásai követték, hogy aztán annál látványosabb legyen a cáfolat: dehogyis van ellentét a koalíciós pártvezérek között. Szűkebb pátriájában az utóbbi időben már sokan lázadoztak tiranni- kus vezetési módszerei miatt - ám a bajoroknak biztosított fantasztikus életszínvonal, a tartomány technológiai fejlettségi szintje még mindig meghozta számára a szükséges szavazatokat. Igaz, a nagy álomért, a bonni kancellári székért soha semmi nem kárpótolta. A politikus halálát általában nyilatko- zatözön követi, s a méltatások gyakran rutinszernek. Ezúttal mégis hihető: e nagyon is ellentmondásos személyiséget sokan fogják hiányolni. SZÁSZI JÚLIA Új KNEB-tagok A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Jassó Mihályt, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagját e tisztsége alól felmentette, egyidejűleg Szemők Józsefet és dr. Sziklai Antalt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagjává megválasztotta. A népi ellenőrzési bizottság újonnan megválasztott tagjai Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt a hivatali esküt letették. Az eskütételen jelen volt Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Ballai László, a KNEB elnöke. Felmentések - kinevezések A Minisztertanács Fekete Jánost, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesét 1988. december 31-i hatállyal, dr. Palkovits Rezsőt, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesét 1988. szeptember 30-i hatállyal - érdemeik elismerése mellett, nyugállományba vonulásukra tekintettel - beosztásukból felmentette. A Minisztertanács dr. Tarafás Imrét 1988. október 1-jei hatállyal a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesévé, 1989. január 1-jei hatállyal az MNB első elnök- helyettesévé kinevezte. A Minisztertanács dr. Szálkái Istvánt 1988. október 1-jei hatállyal, dr. Komár Lajost 1989. január 1-jei hatállyal a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesévé kinevezte. TOT-nyilatkozat A TOT elnöksége hétfői ülésén foglalkozott a Békés megyei termelőszövetkezetek hozzá intézett nyílt levelével, amelyet a napilapok is közöltek. A levélben - mint ismeretes - egyebek között kifogásolták az agrártermelőket hátrányosan érintő adó- és árintézkedéseket, az agrárolló tűrhetetlen megnyílását, és azt a kiszolgáltatottságot, amelyet a termelők viselnek el a hatóságokkal, a kereskedelemmel, a feldolgozókkal és a bankokkal szemben. Ezzel kapcsolatban Eleki János, a TOT főtitkára az MTI munkatársának elmondotta: a levélben leírtak korántsem ismeretlenek, ezekkel rendszeresen foglalkozik az érdekképviseleti szerv, megoldást keresve és kutatva a kibontakozás útját. Olykor eredményesen teszi ezt, máskor - vitában és küzdelemben - alulmaradva, figyelembe véve a realitásokat, esetenként pedig meg nem értéssel találkozva. Olykor a kompromisz- szum jelenti a megoldást. A levelet, amelyet a TOT illetékesei tanulmányoznak, a továbbiakban részletesen elemzik a területi tsz-szövetségekkel folytatott konzultációkon. Az elnökség ezáltal alakítja ki végső álláspontját, amelyet eljuttat majd a kormányzati szervekhez is. A főtitkár elmondotta: már korábban elhatározták, hogy még az idén kibővített TOT-ülésen - amelyre a 21 területi szövetség képviselőit is meghívják - az idei eredmények ismeretében megtárgyalják mindazokat a jelenségeket és folyamatokat, amelyek ebben a levélben is kifejezésre jutottak. Viták a szakszervezeti megújulásról Segíteni a társadalmi fejlődést A Tolna Megyei Tanács szakszervezeti bizalmi testületé ülésén - melyen Péti Imre, az SZMT vezető titkára is részt vett - elhangzott az a megállapítás, mely már másutt is megfogalmazódott: sok jó elv, elképzelés született eddig a továbblépés, a kibontakozás érdekében, de az elvek gyakorlatban történő megvalósítása jobbára elmaradt. A jelenlevők ezenkívül főként a munkaidő nem megfelelő bérezését és a szakszervezeti üdültetés túlhaladott formáját bírálták. Manapság népszerűségre törekszik a szakszervezet, de talán olcsó népszerűségre - vélekedett egy hozzászóló, s lehet, hogy ez könnyen a visszájára fordulhat. Hangsúlyeltolódások is tapasztalhatók: felosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk, s éppen ezért a szakszervezeteknek minden erővel a gazdasági stabilitás erősítésére kell törekedni. Ha ez - mármint a gazdasági egyensúly - helyreáll, akkor lehet szó a bérreformról. Tehát egyik alapvető feladat a termelés elősegítése, megfelelő szabályozók kidolgozása. Sok támadás éri a szakszervezetet a létszámleépítés ürügyén. Nyugat-Euró- pában - így az összehasonlítás - arányait tekintve legalább ekkora a szak- szervezeti apparátus. Hátrányunkra válik viszont, hogy nem minden esetben a feladataink határozzák meg a céljainkat. Péti Imre - miközben egyebek mellett kitért az érdekvédelem és az alapvetőnek tartott bérkérdés részletezésére - röviden vázolta a gyakorta érzékelhető rossz hangulat és közérzet, a bizalmatlanság és bizonytalanság okait is. Ezeknek a negatívumoknak a felerősödése több tényezőhöz - így a gazdasági-társadalmi folyamatokhoz, a nem kívánatos jelenségekhez és a politikai intézményrendszer adott működéséhez kapcsolható. Szükségesnek látszik a feladatok elhatárolása is, hiszen az eltelt időszakban a párt is magára vállalt egy sor - esetenként nem egyértelműen a tevékenységi körébe tartozó - kérdést. Mi a teendője ma a szak- szervezetnek? - adódik a felvetés. Általánosságban megfogalmazva a társadalmi fejlődés elősegítése - mutatott rá Péti Imre.
