Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-21 / 252. szám
1988. október 21. NÉPÚJSÁG 3 A bogyiszlói igazgatóváltás háttere (3.) „Ha kell, a pályát is elhagyom” A lapátok már elkallódtak, de a fabódé most is megvárj Kovács Gyula őrzi a családi malmot Diófási Jánostól találkozót kértem, hogy elmondhassa ő is a véleményét. Érdekes módon amikor találkoztunk, annak ellenére, hogy öt évvel ezelőtt egy írásomban elmarasztaltam a fluktuáció miatt - igaz, akkor szaladt fűhöz fához, írt, íratott a társadalmi szervezetek vezetőivel mindenhova -, most meglepő szívélyességgel fogadott.- Szervusz - nyújtotta a kezét -, azt hiszem, én vagyok az idősebb, no meg aztán valamikor kollégák is voltunk, te is tanítottál, így tegeződhetünk. Ráálltam, s aztán a felkínált beszélgetési helyek, a lakása és a könyvtár közül az utóbbit választottam. (Az írásban megjelenő tegezűdésért olvasóink szives megértését kérem, de az új helyzet erre kötelez.) „Benyújtott számla volt” Messziről, 28 évvel ezelőttről indítjuk a beszélgetést. Szóba kerül a pályakezdés, a Bogyiszlóra kerülés, az ottani zilált állapotok, a felettesek segítségével eltávolított sok nehéz ember, az oktatás tárgyi feltételeinek megteremtése, az örökös gond, a fluktuáció. Ennek két oka van. Az egyik, a település zártságánál fogva nem nevelte ki a maga értelmiségét, a másik, képesített nevelőket a környékről kaptak, akik addig maradtak a községben, míg szülőfalujukban nem kaptak helyet.- A 28 év alatt körülbelül 50-en mentek el - számol Diófási János -, de ezek közül csak 3-4-gyel volt szakmai, munkajogi vitám, többel nem. Ma is nagy tiszteletet kapok tőlük - toldja meg. (Szeretném emlékeztetni olvasóinkat arra, hogy az idén 10 (!) új képesítés nélküli van Bogy iszlón, és ez az előző években sem volt kevesebb. Lehet, hogy gyenge vagyok matematikából. Még egy dolog: emlékezzünk csak a sorozat első részére, ahol az egyik vb-tag sírva elment pedagógusokról beszél! ő csak tudja, ő bogyiszlói.)- Úgy tudom - fordítok a szón -, vbhatározat van arra, hogy rendezd a tanácsi vezetéssel a munkakapcsolatot.- A tanácselnökkel nem lehet együtt dolgozni!- Miért?- A párttitkárválasztás előtt visszajutott hozzám, arra agitálta a párttagokat, hogy buktassanak meg. A 87-es igazgatóválasztásnál is minden szándéka ez volt. Az az érzésem, községpolitikai kérdésekben nem tudtunk azonos húron pendülni. Például a vb-tagok kiválasztásánál, amikor ő a barátait szerette volna maga mellé venni és ezzel mi, pártvezetés nem értettünk egyet. Hadd mondjam el, több cikluson keresztül mi, pártvezetés ezt a dolgot jól láttuk, mert a tanácstagság is egyetértett velünk, és a mi elképzelésünk mindig bejött. A másik, hogy elmondták nekem, aki egyszer belelép az elnök gyomrába, azt nem tudja elfelejteni... Ö ezt a békát nem tudta lenyelni, ezeket a dolgokat összegyűjtötte és mindent elkövetett, hogy engem megbuktasson. Ez tulajdonképpen sikerült is. Közbe kell itt kérdeznem, bár még elhangzott az is, hogy a tavalyi igazgatóválasztásnál a tanács vezetői írták meg a véleményt a szakszervezeti főbizalminak, amit aztán az szb nem hagyott jóvá.- Tavaly 75 százalékot kaptál, most viszont 24-en (!) ellened voltak, 10-en tartózkodtak és csak ketten akarnak veled együtt dolgozni. A törvény a demokrácia kiszélesítését szolgálja. Szerinted, mi okozta a tantestületben ezt a pálfordu- lást?- A tanácselnök ismerte azt a 25 százalékos magot, rendszeresen elbeszélgetett velük, befolyásolta őket... Aztán én is hozzájárulhattam egy gazdasági hibával. Itt hosszabb történet következik, aminek a lényege az, hogy nem végezték el a leltározást, és egy vizsgálat után az igazgató és a gazdaságvezető fegyelmit kapott. Ez januárban történt.- Igaz, a tanácsi vezetők szigorú megrovást kértek, de a vb csak megrovást adott - summáz Diófási János. - Ez a tekintélyemet megingatta, hiszen korábban semmi kifogás nem merült fel. Nem tudom, mondjam-e, de elég sok kitüntetést kaptam. Ezt a fegyelmi helyzetet a tanácselnök kihasználta, mindenütt elmondta. Amikor tavaly a tanácsülés megválasztott igazgatónak, másnap, harmadnap bejött a titkár és közölték velem, ha egy éven belül nem rendezem a képesítés nélküliséget, akkor megnézhetem magam. Az egy év lejárt, benyújtották a számlát. Más a leányzó fekvése Nem lennénk igazságosak, ha itt nem szakítanánk félbe a felsorolást, ugyanis számomra úgy tűnik, más a leányzó fekvése. Bizonyítékul álljon itt két dokumentum. „A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főosztálya a fővárosban és 18 megyében - köztük megyénkben - vizsgálta a társadalmi tulajdon védelmének helyzetét. Az ellenőrzés kiterjedt a bogyiszlói általános iskolára is. Az elkészült revizori jelentésből megállapítható, hogy az intézménynél a társadalmi tulajdonvédelem hosszú időn keresztül nem biztosított. Az intézményben tíz év óta nem volt teljes körű leltározás, az eszközök analitikus nyilvántartásba vétele elmaradt. Ennek következtében a mérlegbeszámolók valótlan adatokat tartalmaznak. A Pénzügyminisztérium vizsgálatát követően a Tolna Megyei Tanács V. B. pénzügyi osztálya által lefolytatott pénzügyi, gazdasági ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy az intézményi gazdálkodás több területén hiányosságok vannak, a munka szervezettsége alacsony színvonalú, a jogszabályi előírásokat nem tartják be. A 13/1985. (IV. 20.) PM számú rendeletben előírt leltározási, továbbá mérleg megállapítására és ellenőrzésére vonatkozó kötelezettséget súlyosan megszegték, ezért az irányítása alatt működő intézmény igazgatóját és gazdasági vezetőjét felelősség terheli. A fentiek alapján Diófási János igazgató és Görbe Józsefné gazdasági vezető ellen fegyelmi eljárást kezdeményezek, melynek eredményéről a 21/1983. (VI. 15.) MT sz. 32. § (2) bek. értelmében tájékoztatást kérek. Felhívom az elnök elvtárs figyelmét, hogy a tanács irányítása alatt működő, önállóan gazdálkodó intézményeknél a jövőben a pénzügyi, gazdasági ellenőrzés végrehajtására, valamint az irányítási munka színvonalának növelésére nagyobb gondot fordítson. Szekszárd, 1987. december 1. Császár József sk. megyei tanácselnök” Ügy gondolom, ehhez nem kell semmiféle kommentár, de ugyanígy nem kell a másik dokumentumrészlethez sem. „Másolat a bogyiszlói községi tanács 1987. június 25-én 14 órakor megtartott tanácsülés jegyzőkönyvéből. 4.) A helyi nevelési oktatási intézmény igazgatójának ipegbízása. A hozzászólásokból: Király Józsefné, az MSZMP Szekszárd Városi Bizottsága titkára: Mint ahogy a tisztelt tanácsülés is tudja, Diófási elvtárs nemcsak iskolaigazgató, hanem a községi pártalapszervezet titkára is. Ezt a városi pártbizottság, mint felettes pártszerv hosszú távon nem tartja összeegyeztethetőnek, mint ahogy ez ki is lett fejtve az általunk adott politikai véleményben. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Diófási eivtárs mint iskolaigazgató, a községi tanács alárendeltje, de mint párttitkár, politikai irányító szerepe van a tanács, illetve tisztségviselők felé. Nyilvánvalóan itt összeférhetetlenségről van szó, és ez a helyzet önkéntelenül is konfliktusokat szülhet. A pártnak a feladata ilyen esetekben is az, hogy az érdekeket rangsorolja, és ennek alapján a dolgozók, a község lakosságának akaratát érvényesítse, ezért a megfelelő lépéseket meg fogjuk tenni a kialakult konfliktushelyzet megszüntetésére. Lénárd Benjamin tanácselnök: Diófási elvtárs hibái ellenére még mindig a legalkalmasabb a jelenlegi tantestületben, hiszen szakmai rátermettsége, nagy vezetői tapasztalata egyértelműen mellette szól. Mindezek alapján javasolja a tanácstestületnek, hogy a helyi általános iskola igazgatói funkciójával bízza meg további öt évre.” Lénárd Benjamin nem vádol, tényeket sorol a fenti idézetek mellé. Elmondja, ha az igazgató-, illetve a vezető óvónő választásnál befolyásolással vádolja Diófási János, akkor miért Boda Zoltánt, illetve annak húgát, Bode Klárát javasolta a jelölő bizottságba, ha egyszer úgy tudta, hogy a tanácselnök keresztgyerekei. A valóságban ez nem így van.- Ha szervezkedek ellene, a tanácsülésen meg. mellette szólok, akkor azt a szememre vetik - közli -, hol ebben a logika? - kérdezi, majd vált: - Tudom, azt is nekem rója fel, hogy szégyellem a képesítés nélküli nevelőket és a területi pótlékot. Igen, a községi tanács vezetőjeként '.szégyellem, hogy Bogyiszlón minden tárgyi feltételt tudunk biztosítani, ennek ellenére nincs eredmény a pedagógusellátottság területén. Példák következnek ezután. Tíz (!) szolgálati lakás - komfortos, illetve összkomfortos - áll a nevelők rendelkezésére (megjegyzem, nem hiszem, hogy van még megyénkben olyan település, ahol ennyi lenne), megoldották az óvoda és a napközis konyha központi fűtését - a konyha a 96 személyes éteremmel egyébként 1986-ban készült -, felújították, korszerűsítették az iskolát, központi fűtés van, vizesblokk készült, egy új tanterem tető alatt lesz év végéig, s így a központi iskolai 13 tanulócsoportra 12 tanterem jut. Egyébként 1986 óta a 600 forint családonkénti tehát minden évben az iskola felújítására fordítják. A példákat lehetne sorolni még, de ennyiből is látszik, hogy a tanács és a község áldoz az intézményre, tesz azért, hogy a gyerekek ne hátránnyal induljanak. Hogy ennek ellenére lemaradás van, az nem rajtuk múlik. „Céltudatos rombolómunka volt” így jellemzi Diófási János a tanácselnök tevékenységét, amikor is szólt a tanácsi vezető azért, hogy a bizalmat nem kapott Steinernével vezettette le az óvodai évindító értekezletet.- Tulajdonképpen amit ott a tanácselnök csinált, az volt - Steinerné, Auer- weck Zsuzsa, Bizony Tünde - felmondásának az oka - állítja. A tanácselnök megkérdőjelezte Bizony Tünde alkalmasságát. A fentiek említése után Lénárd Benjamin ennyit mond:- Ha nem alkalmas egy értekezlet megtartására, akkor az is megkérdőjelezhető, egyáltalán tisztában van-e azzal, hogy mit vállalt. Diófási Jánossal számolunk ezután. Habár mindketten a tízes számrendszeren belül mozgunk, mégsem jutunk közös nevezőre. íme a példa: állítom, ha 13 óvodai dolgozóból 6 Steinerné megbízása ellen szavazott, 1 tartózkodott (érvénytelen szavazata volt) és a jelölttel együtt 6 szavazott igennel, akkor az nem többség. Tehát nem lehet megbízni a vezetői munkával. Az igazgató egy darabig, 6 + 6 + 1, egyformán számol velem, azután viszont így okoskodik:- A nemmel szavazók közül egy eltávozott, a többi maradt. Hát akkor nem tudom, melyik a többség, melyik a kisebbség. A számolás nem ért váratlanul, hiszen augusztus 18-án Báli Mária már erre felhívta a vb figyelmét. Ellentmond Dió- fásinak az a tény, hogy a szavazás június 18-án, a pedagógus távozása pedig július 31-én volt, tehát figyelembe kellett (volna) vennie. Döntését egyébként egy vb-hez írt augusztus 24-én keltezett levélben így is magyarázza: „Ismert tény, hogy az 5 évre szóló választás döntetlen eredménnyel végződött. A választást követően az óvoda dolgozóitól (óvónők és technikai dolgozók) egy beadványt kaptam, amelyben Steiner Józsefné megbízását (1 évre) kérik, ezt megalapozott indokkal alá is támasztották. Menet közben az előre tudott és előre nem ismert változások alapján a kinevezést kérők száma a következő arányt mutatja: óvónők: kéri 5 fő +1 fő, aki vállalja = 6 fő, nem kéri 3 fő. (Megjegyezzük: Jagicza Sándorné ekkor már elment Várdombra.) Technikai dolgozók: kéri 5 fő, nem kéri 1 fő. Döntésem demokratikus voltát a fenti adatok alátámasztják. A többség akaratának teljesítésében látom az eredményes munka feltételét, választás, megbízás alkalmával.” Szépen hangzik, csak az augusztusi vb-ülésen is szóba került, hogy miután az igazgató jelöltje nem kapta meg a szükséges 51 százalékot, jöttek a retorziók, és „kérte”, az óvónők írjanak egy kérvényt, hogy megválasszák a jelöltjét. Még a szülőkkel is aláíratták. Epilógus Diófási Jánost a szeptember 22-i tanácsülés felmentette, október 1-jétől feleségével együtt Szekszárdon dolgoznak. Beszélgetésünk idején kifogásolta a tanács által kért vizsgálatot, ami zavarta a munkájában. Kár volt a szükségességét megkérdőjelezni, hiszen ebben többek között ilyen szaktanácsadói megállapítások vannak: „A nevelőtestület sok éve tartó nagymértékű fluktuációja rendkívül rossz hatással van a pedagógiai munka eredményére. A továbbtanulás szempontjából meghatározó tantárgyak (magyar nyelv és irodalom, matematika) gyenge eredménye és az a tény, hogy az 1985/86- ban végzettek középfokú tanulásának első félévében valamennyien rontottak, 30 százalékuk bukott, és 21 százalékuk többnyire tanulmányi sikertelenség miatt kimaradt, nyilván szorosan összefügg. A szakértői közreműködésre felkért pécsi Németh Mihályné megállapításai nyomán az óvodaiskolában folyó munka helyzetét nem tartjuk megnyugtatónak, elsősorban ugyancsak a szakmai felkészültség, kompetencia hiányosságai miatt... Olyan fejlesztési folyamatba kezdtek, amelyhez... a szükséges szakmai hozzáértést nem sikerült megteremteni... Tapasztalat, inkább az óvoda isko- lásodott el, és nem az iskola óvodásodon...” Hiányolják ezenkívül az igazgató ellenőrző és objektív .értékelő munkáját, javasolják a pedagógiai tevékenység újragondolását. Dicsérik az óvodai esztétikai és zenei nevelést, a népi hagyományok ápolását, ugyanakkor több hiányosság között megállapítják, az iskola- vezetés - esetenkénti megbeszéléseivel - nem tölti be funkcióját. * Sorozatunk elején feltettük a kérdéseket hogy lemondott-e, leváltották-e, kicsi- • nálták-e, illetve kicsinálta-e magát a (volt) bogyiszlói igazgató. Nos, az eddigiekből remélhetőleg kiderül, ez utóbbi az igaz. Magyarázni mindént lehet, de amint látszott, megmagyarázni nehezebb. A vádaskodással pedig mit sem ér az ember. A bogyiszlói ügyből sokan tanulhatnak helyben, de ott is, ahol hallgatással, tétlenséggel hozzájárultak ahhoz, hogy a helyzet idáig fajuljon. A „némáknak”, az elnézőknek - ju- talmazóknak - is köze van a bogyiszlói gyerekek eredménytelenségéhez. Diófási János búcsúzásunkkor annyit mondott:- Nem haraggal válók meg a községtől, ha kell, a pályát is elhagyom, de szembe merek nézni az emberekkel. Emelt fővel megyek el. Nem vagyunk egyformák. ÉKES LÁSZLÓ Rajz: BÓKA RÓBERT Cseren gát Tamásitól két kilométernyire keletre egy, a főútról balra leágazó, keskeny földút vezet Cserengátra. Óriás fák lombjai alatt némán álldogál itt a valaha nagyhírű vízimalom, melyet egy ma is meglévő fabódés kis malomból építettek át új tulajdonosai kb. 1912-ben. Kovács Gyula, akinek nagyapja, Kovács Imre vásárolta meg a kezdetleges maimocskát egy özvegyasszonytól, féltve őrzi az üzem minden dokumentumát, s a megsárgult papírok között megmutatta azt a tervrajzot, amit a gépekről Éti József mérnök készített Szegzárdon 1901- ben. Láthattuk azt a vízikönyvet is, amit 1906. július 17-én Tolna vármegye alispánja írt alá. A 69 éves molnár annak idéjén fivérével és két segéddel maga is az éjjel-nappal üzemelő malomban dolgozott, s tízóránként 55 mázsa gabonát őröltek, 80-90 mázsát daráltak a környékből odaszekerezőknek. Hogy a minőséget senki ne kifogásolhassa, a gazdák maguk öntötték fel a garatra a búzát, rozsot, vagy az akkoriban igen elterjedt szójababot, s a saját terményükből készült lisztet vihették haza. A kétszintes - 1 sor tégla, 2 sor helyben vetett vályog bedolgozásával emelt rendkívül masszív épületben egy 40 lóerős Benz dízelmotor segített a vízikerék, s az így keletkezett energia négy hengerszéket, egy darálót és egy koptatót működtetett. A sok fáradsággal létrehozott kisüzemek sorsa 1952. június 22-én, az államosítással megpecsételődött. Berendezéseit elvitték, falai szinte üresen állnak. Kovács Gyula tartja benne méhcsaládjait, foltozgatja a tetőt, s bár igazából nem is tudja kié ma a malom, vigyáz rá. Egyszer régebben szóba került, hogy múzeumot rendeznek be itt, de aztán csak annyi lett a dologból, hogy megkapta a kulcsot: gondozza a házat, ahogy tudja. Megteszi, ami tőle telik, de a malom úgy véljük, jobb sorsra érdemes. Ha felújítanák, korabeli gépekkel berendeznék, s kiszáradt medrébe visszaterelnék a patakot, a lovasnapok és a strand mellett Cserengát újabb vonzerejét jelenthetné Tamásinak. > CSER ILDIKÓ FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Nyolc malom működik összesen megyénkben, ma, 1988- ban. Régi malomépületet azonban falvainkat járva szép számmal láthatunk még. Néhányat közülük felújítottak és új funkcióval láttak el, a többiek elhanyagoltan, siralmas állapotban várják a pusztulást. Sorozatunkkal ezen jeles ipartörténeti emlékeket mutatjuk be. Felhívjuk rájuk a figyelmet. Hátha még megmenthetők. A padlózott cselédlakást is magában foglaló épületen egyetlen repedés sincs A falon látható vízjelet ma is használják a földmérők
