Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-19 / 250. szám
2 ^PÜJSÄG 1988. Oktober 19. Már csak Bush ronthatja el? Figyelembe vették az állampolgári véleményeket A törvénytervezett vitákról Nem egészen három hét választ el a november 8-i amerikai elnökválasztástól és a helyi sajtó, a közvéleménykutatók lényegében lefutottnak tekintik a versenyt: amennyiben nem jön közbe váratlan fejlemény, mondják, akkor George Bush alelnök, az eddig Reagan-vezette republikánusok jelöltje lesz az új elnök. A másik tábor, Michael Dukakis demokratapárti jelölt gárdája elismeri ugyan, hogy a felmérések ellenük szólnak, de - természetesen - nem adják fel a versenyt. Érvelésük: amennyiben sikerül többséget szerezniük az ország 50 állama közül 18-ban, amelyek részben már Dukakis mellett vannak - megnyerhetik a választást. A sajátos amerikai rendszerben az elnökválasztás elvileg közvetett: az egyes államok elektorai szavaznak a jelöltekre. Minden államnak annyi elektora van, amennyi washingtoni képviselőinek és szenátorainak száma, igy a gyakorlatban a szavazás mégis közvetlen: a jelölt, aki az adott államban megkapja a lakosság szavazatainak többségét, valamennyi elektori szavazat birtokosa is. Ilyenformán fontosabbak a nagyobb államok, hiszen (a többség elnyerése esetén) több elektori szavazatot biztosítanak. Dukakis ezért a hátralevő időben oly nagy államokra összpontosít, JERUZSÁLEM - Jichak Samir izraeli kormányfő hétfői választási beszédében azt fejtegette, hogy egy palesztin állam megalakítása „a harmadik világháború kirobbanásának veszélyét’’ idézné elő. A november elsejei választásokat előkészítő kampányban mondott beszédében Samir azzal vádolta fő riválisát, a munkapárti Simon Pereszt, hogy a közel-keleti nemzetközi konferencia összehívását támogató magatartásával ösztönzi a,megszállt arab területek lakosainak felkelését. HELSINKI - A Szociáldemokrata és a Centrumpárt némiképp növelte szavazótáborát a vasárnap és hétfőn tartott finnországi helytartósági választásokon. Az összesen 444 helyi tanácsban 12 600 tanácstagi hely sorsa dőlt el. Ez volt az első országos helyhatósági választás a tavalyi mint Kalifornia, New York, Pennsylvánia, Ohio, Michigan, Illinois, stb. A demokraták számvetése: amennyiben emberük e 18 államban többséget szerez, végül is 272 elektori szavazatra számíthat (a győzelemhez legkevesebb 270 kell). George Bush és a republikánusok számítása szerint viszont ők már túlvannak a bűvös 270-es határon, s igy nem kell többet tenniük, mint hogy tartják pozícióikat - s nem követnek el nagyobb hibát... Őket segíti persze a sajtó, a rádió, a tv is, amely szüntelenül beszámolva a republikánusoknak kedvező közvéleménykutátások eredményeiről, akarva-akaratlan erősíti az irányzatot. Az amerikai kommentátorok egyúttal nem győzik ostorozni a választási kampányt, amelynek színvonala megítélésük szerint alacsonyabb, mint valaha. A jelek szerint a fő, s a választást eldöntő kérdés végül is az, hogy Bush vagy Dukakis személye-e a rokonszenvesebb a tv-nézők- nek. „Bárki lesz is az elnök, oly bonyolult gazdasági problémákkal kerül szembe, mint még egyik elődje sem Franklin D. Roosevelt óta” (aki gazdasági világválság idején, 1933-ban került a Fehér Házba) - írta vasárnap a The New York Times. parlamenti választás óta. Helyhatósági választást legutóbb 1984-ben rendeztek Finnországban. A választáson a részvételi arány 69,8 százalékos volt, szemben a négy évvel ezelőtti 73,5 százalékossal. PEKING - Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az Államtanács elnöke befejezte ötnapos hivatalos látogatását Kínában és kedden délelőtt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazott. Jang Sang-kun, a Kínai Népköztársaság elnöke a kormány vendégházában vett búcsút a román vezetőtől. Ez alkalommal kölcsönösen hasznosnak, sikeresnek és gyümölcsözőnek minősítették a találkozót. STOCKHOLM - Maurice Allais francia közgazda kapta meg az 1988-as köz- gazdasági Nobel-díjat - jelentette be E problémákról a kampányban vagy egyáltalán nem esik szó, vagy olyan felületesen, hogy azt „az átlag néző” megérthesse. Dukakis, aki egy sor konkrét szociális és egyéb javaslattal állt a nyilvánosság elé, ezeket megismertetni alig tudta - ugyanakkor hűvös, „technokratának” bélyegzett egyénisége előnytelenül hat Bush közvetlenebb, sok választó szempontjából vonzóbb fellépése mellett. George Busht természetesen legalább annyira segíti a tény, hogy pártjának 8 éves kormányzása valóban nem lebecsülhető eredményeket hozott az amerikai gazdaságban, és hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A beválthoz való ragaszkodás ezért szintén jelentős tényezőnek ígérkezik az amerikai elnökválasztáson. A demokraták ugyanakkor egyre bizonyosan számíthatnak: hogy megtartják, sőt, gyarapíthatják is többségüket a törvényhozás mindkét házában, így az amerikai politika alapállása lényegében nem változik: az egyik párt kormányon, a másik szilárd többséggel a kongresszusban - e módszer volt az egyik alapja a reagani évek viszonylag kiegyensúlyozott és sikeres washingtoni politikájának. HELTAI ANDRÁS (Washington) kedden Stockholmban a svéd királyi tudományos akadémia szóvivője. A 77 éves tudós „a piac elmélete, és az erőforrások hatékony kihasználása" terén végzett úttörő tevékenységéért kapta a 2,5 millió svéd koronával járó kitüntetést. MOSZKVA - Moszkvai idő szerint kedd reggel 6 óra 40 perckor föld alatti nukleáris robbantást hajtottak végre a Szovjetunió szemipalatyinszki atomkísérleti telepén. A szerkezet hatóereje nem haladta meg a 20 kilotonnát. A kísérlet célja a nukleáris robbantások fizikai jellemzőinek további kutatása volt. A jelentés hangsúlyozza, hogy a sugárzási viszonyok a kísérleti telep környékén nem térnek el a normálistól. MANILA - A Fülöp-szigeteken lévő amerikai támaszpontok további használatáról kötött hétfői megállapodás megerősíti a két ország közötti kapcsolatok tartósságát, hozzájárul a kétoldalú viszony fejlesztéséhez és javításához - nyilatkozta kedden Corazon Aquino fü- löp-szigeteki államfő a helyi sajtó képviselőinek.- A politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének egyik kulcskérdése az állam és az állapolgárok közötti viszonyok szabályozásának olyan korszerűsítése, amely az állampolgári aktivitás és kezdeményezőkészség széles körű kibontakoztatását szolgálja. Ezt a célt kívánta elérni az egyesülési és gyülekezési törvénytervezetek társadalmi vitára bocsátása is, melyeket a megyei népfrontbizottságok készítették elő és bonyolították le.- Összegezve a lakossági véleményeket, mik a tapasztalatok? - erről kérdeztem Bajnok Sándort, a HNF Tolna Megyei Bizottságának munkatársát.- Tolna megyében 69 helyen került megvitatásra a gyülekezési és egyesülési törvénytervezet. A vitában részt vett a lakosság minden rétege, a fiataloktól kezdve a nyugdíjasokig, a pedagógusk- tól a kertbarátkörök tagjaiig. Egy-egy vitán a résztvevők száma átlagosan 20-25 volt.- Hozzá tudtak szólni érdemben a viták résztvevői, hiszen a törvénytervezetek olyan szabályokra is hivatkoztak, amiket jobbára csak a jogban jártas szakemberek ismernek?- Kétségtelenül kiderült a viták során, hogy az állampolgárok egy részét felkészületlenül érte ez a lehetőség, ami aztán olykor cinikus, indulatos véleményekben nyilvánult meg, vagy kételyben, hogy talán azért kérik a véleményüket, mert valami baj van. Mindezek ellenére a többség pozitívan értékelte, hogy valóban társadalmi szintű eszmecserére került sor ezekről az alapvető emberi jogokról. Mivel a törvénytervezetek szövege a laikusok számára valóban nehezen érthető, ezért úgy irányítottuk a dolgokat, hogy a vitavezetők többsége szakember - ügyvéd, jogász, tanácsi tisztségviselő, népfronttitkár - legyen, aki kiemeli a főbb mondanivalót és esetleg értelmezi is azt.- Milyen észrevételek hangzottak el a viták során?- A vélemények - mindkét törvénytervezethez kapcsolódóan - tükrözik a mai magyar valóságot, a társadalmi, politikai életben tapasztalt jelenségeket, az állampolgárok hangulatát, az emberek közérzetét. Vannak például akik nem értik, hogy mi váltotta ki egyes társadalmi rétegeknél a különböző tüntetéseket, megmozdulásokat, és úgy érzik, hogy ezek politikai, jogi kezelhetőségét fogja biztosítani majdan e két törvény. Másoknak viszont az a véleménye, hogy az alulról jövő állampolgári kezdeményezések sokszínűsége tartalmilag már korábban is indokolta volna az érthető jogi szabályozást. Egyértelműen dilemmát okozott viszont szakemberek éa laikusok számára egyaránt jogalkotásunk mai gyakorlata. A résztvevők többsége nem tartotta jónak, hogy nem egy új alkotmány készül először, hanem az alacsonyabb szintű törvények. Ez a gyakorlat azt eredményezheti, hogy ezek a törvények nem lesznek érvényesek hosszabb ideig, hanem időközben módosítani kell őket.- Részt vettem jómagam is néhány törvénytervezeti vitán, ahol rendre felvetődött, hogy miért kell kivonni a törvény hatálya alól a pártot, a szakszervezetet?...- Igen, ez a kérdés majdnem mindenhol megfogalmazódott, de nemcsak nálunk, hanem más megyékben is. Gondolom, ennek köszönhető, hogy a HNF Országos Tanácsa Közjogi Bizottsága állásfoglalása alapján a törvényszövegezők újabb változatot készítettek. Az új elképzelés szerint az egyesülési jog alapján magánszemélyek és jogi személyek tevékenységük célja és az alapítók szándéka szerint politikai pártot, szakszervezetet, érdekképviseletet, egyesülést hozhatnak létre, ezeket a törvénytervezet egységesen társadalmi szervezeteknek nevezi. A másik alapvető változás a társadalmi viták hatására, hogy egyértelműen elidegeníthetetlen emberi jogként fogalmazza meg a legfrissebb tervezet az állampolgárok egyesülési és gyülekezési jogát.- Ezek szerint volt értelme a vitáknak, nem váltak valóra azok a szkeptikus megjegyzések, miszerint ez megint csak vita a vitáért.- A népfront nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a törvénytervezetek alkotói figyelembe vegyék az állampolgári véleményeket, hiszen csak akkor számíthatunk a lakosság támogatására a továbbiakban, ha felnőttként kezeljük őket. F. KOVÁTS ÉVA PANORÁMA Egy újságíró emlékeiből (II.) Az emberek Prágai lap a csehszlovák gazdaság problémáiról Számunkra minden, ami történik, csak az emberek miatt fontos. Akik - ezt talán nem kell hangsúlyozni - meglehetősen változatosak. Már aligha módosuló tapasztalataim szerint értékeiknek nagyon kevés összefüggésük van a beosztásukkal, bár az is igaz, hogy a szerénységet általában mindig magasabb posztokon találtam meg. A helyi kiskirályokhoz és harámbasákhoz képest Sobri Jóska valószínűleg oszlopszent lehetett. Kozák Károlyt például, az egri várkapitányi lak, a szekszárdi régi megyeháza udvarának feltáróját és Sümeg restaurá- lóját az utóbbi várnak farkasvermében vettem észre először, amikor nyakig koszosán odalenn kuporgott és mindenféle kincset érő, régi szemetek közt turkált. A kincset érés persze szó szerint értendő. Nagyon hamar megbarátkoztunk és így neki köszönhetem egyetlen riportomat, melyet XIII. századi oklevelek útmutatásai szerint készítettem. Egy régi határjárási jegyzőkönyv ugyanis Zalaszántó környékén említi az Alma-kutat, ami még csak érthető, de a régi helyesírás szerint Icur- ozow már kevésbé. Félnapos gyalogtúra és számtalan öreg helybeli kikérdezése után az Alma-kutat megtaláltuk, máig úgy hívják - a helyét. Az Icur-ozow-ról pedig kiderült, hogy az bizonyos íz úr aszóját jelenti és Aszói-dülő akkoriban még valóban létezett a falu határában. Hétszáz évet ugrottunk előre és hátra a magyar történelemben^ - érdekes volt. A páratlanul barátságos és ízes magyarsággal beszélő Amerigo Tot, aki természetesen Tóth Imrének érezte magát, személyesen vezetett végig első budapesti kiállításán a Műcsarnokban. Nem nekem örült, hanem annak, hogy szülő vármegyéje (Fejér) szomszédjából érkezett az első kíváncsiskodó vidéki újságíró. Megálltunk a csodálatos Csurgói Madonna előtt, melynek neve a művész szülőfalujára utal. Annak is készült, Fehérvárcsurgónak.- Imre bátyám! - kérdeztem. - Miért helyezted ilyen alacsonyra ezt a gyönyörű szobrot?- Azért, hogy ne felnézni kelljen rá, hanem meghajolni előtte! Néhai Létay Menyhértet a szekszárdi régi Garay gimnazistáknak éppúgy nem kell bemutatni, mint sok tolnainak se. Dicshimnuszokat zengenek a nagy pedagógusról. Engem se lakhelyem, se korom miatt se taníthatott volna soha, de valamit megéreztem a régi tanítványok szeretetéből. A szekszárdi kórházban történt, ahol szobatársak voltunk, és ahol egymást váltva ült az ágya szélén a mai egészségügyi miniszter és az akkori városi tanácselnök. A szeretet nem is olyan nagyon ritka dolog ebben az országban, mint azt önmagunkkal elhitetni szoktuk, csak éppenséggel rá kell szolgálni. Mint a legtöbb töprengésre hajlamos embert, engem is érdekel az elmúlás, a halál pillanata. Akiket már visszahoztak a klinikai halál állapotából, kivétel nélkül adósak maradtak bármiféle beszámolóval. Nem emlékeztek semmire. Gondoltam, hogy valamilyen úton-módon hoz- záférkőzök ahhoz, aki hivatalból, állami hozzájárulással osztja a halált. Vagyis az ítéletvégrehajtóhoz. Nem sikerült, amin cseppet se csodálkozol Csak annyit tudtam meg róla, közvetve, hogy jól zongorázik. Néhai Báli Mihályról pedig, a Horthy-kor híres hóhérjáról, hogy faddi padlásán állítólag sokáig megvolt az utolsó bitófa, amin dolgozott, minden kellékével együtt. De persze ez lehet pletyka is... Kedves barátom, dr. F. L., a nagy hírű belgyógyász szintén vendégül látott már valamikor régi osztályán. A100 ágyról bizony olykor-olykor végképp elvittek valakit. Ilyenkor a főorvos épp olyan dúlt volt, mint kollégája, dr. Cs. A. a közismert agysebész, amikor nem sikerült egy műtétje.- Hogy van ez? - kérdeztem. - Még ti se tudjátok megszokni a halált? Épp az autójában ültem, amit úgy vezetett, akár Niki Lauda. Elég barátságtalanul nézett rám:- Vedd tudomásul, hogy a halált nem lehet megszokni! Beszéltem jogásszal, a hazai bírói kar tán legnagyobb alakjával, aki hosszú pályafutása alatt 7 halálos ítéletet hozott és ebből 5 „megállt”, vagyis végrehajtották. 150 kilométeren keresztül mesélte az ezzel kapcsolatos vívódásait, de ezt, sajnos, nem szabad megírni, annyira magánügy. Vendégkönyvemben őrzöm a nagy hírű, néhai filmrendező bejegyzését, akinek Szekszárd A cső című rövidfilmet köszönhette, én pedig néhány haragost és fél utcányi tisztelőt. Kitűnő szakember volt, ugyanakkor gunyoros, nyegle és felháborodott, mert nem tartok itthon pálinkát. Őt a fél ország szerette. Palit, aki nemrég távozott ebből az árnyékvilágból, a fél ország bolondnak tartotta, mert képes volt hátizsákkal körülmenni a földgolyón, a saját hazánkról nem is beszélve. Meg sziklát mászni és lemerülni könnyűbúvárként. Nem ivott pálinkát, de többet tett a hon- és közismeretért, mint egyik-másik intézmény teljes személyzete. Tőle tanultam kedvenc Karinthy-ver- semet, amit már csak azért is ideírok, mert számomra valamilyen úton-módon ez is az újságíráshoz tartozik: Karinthy Frigyes: „Struggle for life” Öklöd, mikor lecsapni kellett Mindig megállt a félúton Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem. Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom. Talán csak undor. Jól van így is. Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen. Inkább egyenek meg a férgek Minthogy a férget megegyem, (folytatjuk) ORDAS IVÁN A csehszlovák gazdaság alapvető problémáit, az ipar, a kereskedelem, a lakossági ellátás, a környezetvédelem súlyos gondjait tárta szokatlan nyíltsággal a közvélemény elé a CSKP gazdasági hetilapja, a Hospodárské Noviny. Valter Ko- mareknek, a Csehszlovák Tudományos Akadémia prognosztikai intézete igazgatójának a lap legfrissebb számában „Szembenézni az igazsággal - a csehszlovák gazdasági és társadalmi fejlődés feltételei és korlátái” címmel megjelentetett írását politikai megfigyelők az utóbbi időszak legmerészebb és legbírálóbb reformpárti megnyilatkozásának tartják. A tudomány eszköztárával bizonyítja a csehszlovákiai átalakítás elodázhatatlan szükségességét. Az írás pár nappal azután látott napvilágot, hogy őrségváltás történt a szövetségi és a köztársasági kormányok élén, és megalakították a párt legfelső vezetését. Komarek a gazdaság gondjairól írva megállapítja, hogy nem segít azok megoldásában, ha a valóságot kozmetikázzák, vagy a másik végletként feketére festik. Annak ellenére, hogy Csehszlovákiában viszonylag stabil a gazdasági helyzet - lényegében nem lehet beszélni eladósodottságról, a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozott, a belső piac viszonylag konszolidált komoly problémák, a destabilizáció jelei mutatkoznak. Harminc éve vitatkoznak arról - írja a szerző -, hogy át kellene térni az intenzív növekedésre, hogy nem kielégítő a gazdaság hatékonysága, túl magas az anyag- és energiaráfordítás, lassú az innováció. A csehszlovák gazdaság kezdi elveszíteni kapcsolatait a világpiaccal, már hosszú ideje hanyatlik az export. Amellett, hogy csökken a versenyképessége a csehszlovák áruknak a nyugati piacon, fennáll annak a veszélye, hogy szocialista relációban is értékesítési nehézségek lesznek. Komarek szerint a csehszlovák ipar már jó ideje figyelmen kívül hagyja a változó hazai fogyasztói igényeket, illetve nem képes alkalmazkodni hozzájuk, s továbbra is a mennyiségi szemlélet a meghatározó. Mindez túltermelési válsággal; az eladhatatlan áruk felhalmozódásával fenyeget. A prognosztikai intézet igazgatója szerint a csehszlovák gazdaság alapvető hiányossága, hogy alábecsülik a belső piacot, a piaci mechanizmusok működését. Csehszlovákiában a fogyasztónak jelenleg nincs megfelelő védelme, a központi tervezés előnyben részesíti vele szemben a termelést, a beruházásokat, az exportot. Komarek részletesen foglalkozik a szolgáltatásokkal, amelyek terén szintén súlyos gondok vannak. Hangsúlyozza: ha nem helyezik üzleti alapokra, és nem támogatják az egyéni, a családi és a szövetkezeti vállalkozást, akkor nem lehet kiépíteni a modern, hatékony, jó minőségű szolgáltatások rendszerét. Komarek szerint Csehszlovákiában sok vezető a kapitalizmushoz való visszatéréstől tart, ha a szolgáltatásokat üzleti alapokra helyeznék és teret nyitnának a vállalkozásnak. A prognosztikai intézet igazgatója Írásának befejező része a súlyos környezetvédelmi helyzettel foglalkozik. Felhívja a figyelmet, hogy a levegő- és vizszeny- nyezés mellett súlyos gond az élelmiszerek ebből következő szennyezettsége is. Tarthatatlannak nevezi azt az állapotot, hogy az állam titkosként kezeli az erre vonatkozó adatokat, gyakorlatilag védve ezáltal a lakossággal szemben a termelőket. A csehszlovák prognosztikai intézet igazgatója szerint a leszűkített műszaki és gazdasági megközelítés helyett politikai és társadalmi dimenziókban kellene kezelni a környezetvédelem kérdéseit, mert azok már a lakosság túlélésének a problémáit vetik fel.
