Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-19 / 250. szám

1988. október 19. Képújság 3 Megkésett intézkedés a Tolna Megyei Építőanyagipari Vállalatnál A bogyiszlói igazgatóváltás háttere (I.) Kinyitották az üzemek kapuit WtKtm ■ Mí tesz a váHaiat sorsa? Az 1984-es eredményei alapján, Kiváló Vállalat címet ért el a Tolna Megyei Építő­anyagipari Vállalat - mostanában viszont arról hallani, hogy hamarosan fölszámolják a céget. A megye 52 mérlegleadásra kötelezett vállalata közül az első félév számadatai alapján hét vállalat lett veszteséges, ezek egyike az építűanyagipari. Hogyan jutott ilyen rövid idő alatt mélypontra az egykor jól prosperáló vállalat? A szálakat Hegyi Zsolt igazgatóval próbáljuk kibogozni.- Megdöbbentő a számok játéka, az utóbbi hetekben nem csináltunk mást, mint fil- léreztünk - mondja meglehetősen gyászos hangulatban az igazgató. De nézzük először röviden, mivel is foglalkozik a vállalat. Az árbevétel 80 százalékát a beton-, vasbeton-előállítás szolgáltatja, ezeket a termékeket Pakson és Mázaszász- váron állítják elő. A csatári kerámiaüzem évi termelési értéke hatmillió, diszmű, szellő­zőrács, kályhacsempe készül itt. Új házak építésével, tatarozással, felújítással az épí­tőrészleg évi 10 millió forintot keres. A vállalat évi árbevétele 100-150 millió forint körül alakul. A nyereség alapján a legjobb év 21 millióval a már említett 84-es esztendő volt. A következő évben már csupán háromszázezer forintot mutatott a nyereségoldal. 1986-ban 5 millió, 1987-ben 8 millió lett a nyereség. Erre az évre 2 milliót terveztek, de a vállalati tanács augusztusi ülésén nullára módosította a nyereségtervet. Azóta ismét változtak a számok: az I—III. negyedév gazdálkodása hétmillió veszteséget mutat. A számok „játéka" tehát valóban megdöbbentő.- Akkor kezdődött talán a vállalat egységének a megbomlása, amikor 1985-ben el kellett adnunk a hajóparkunkat amely a Dunán kavicsot kotort - mondja az igazgató. De nem tehettünk mást: a kotró-, a szállító-, a vontató- és kirakóhajó műszakilag telje­sen lerobbant, s egy-egy úszóegység megjavítása ötmillióba került volna. Erre pén­zünk nem volt, sőt arra sem, hogy bérbe vegyünk hajót, hisz például a vontatóhajó bére 2-3 ezer forint óránként. A hajókat eladtuk a valamikori konkurenciának Bajára 10 mil­lió forintért. A konkurenciának megérte ilyen olcsó áron megvenni, azért, mert rendelkezik műhelyekkel, ahova kivontatták és megjavították a hajókat. De nézzük a paksi betonüzem esetét... A vállalat paksi betonüzeme 1978-ig a konzervgyár mellett működött. Ekkor - mint­hogy a helyén uszoda építését tervezték - megyei tanácsi elnöki határozat értelmében kitelepítették az üzemet a Kölesdi útra. Az új üzem létesítése 45 millióba került a válla­latnak, s ehhez a tanácstól semmiféle támogatást nem kaptak. A betonüzem két év alatt felépült, saját erőből, és bankhitelből, évente kamatokkal együtt 5-8 milliót kellett törlesztenünk. Nehezítette a helyzetet, hogy a fejlesztési hiteleket vagy nyere­ségági fejlesztési alapból lehetett visszafizetni, vagy állóeszköz-értékesítésből. A fej­lesztési alap időközben annyira összezsugorodott, hogy nem lett elég a hiteltörlesz­tésre. Időközben a betonüzem fölfutott, évi 4-5 millió nyereséget hozott - az idei esz­tendő kivételével. A vállalat a paksi áttelepítés terheitől 1987-ben szabadult meg, kifizették a hiteleket, és nem kértek átütemezést. „Azért dolgozott minden üzem hét évig, hogy a paksi üzem hiteleit kifizethessük, s az üzem termelni tudjon" - vélekedik az igazgató. Fölmerül a kérdés: miért nem támogatta a megye, valamint Paks városa a vállalatot súlyosan érintő áttelepülési, hiszen ez a vállalatnak nem volt érdeke, nem állt szándé­kában. Hegyi Zsolt úgy látja utólag, hogy ennek az lehetett az oka, hogy nem voltak eléggé erőszakosak. A területet megkapták, aminek csak a tereprendezése 1,5 millió­ba került, s azóta is szorgalmasan fizetik a telekhasználati dijat a helyi tanácsnak. Egyébként a vállalat csak telekhasználatért évi egymillió-négyszázezer forintot fizet Pakson, Szekszárdon és Mázán.- A szabályzókon kívül a piaci kereslet is igen meghatározó a vállalat eredményének alakulásában, s minthogy a beruházás ma meglehetősen visszafogott, az építőanya­got előállító, építkezést vállaló cégekre nem jó idők járnak.- Amikor igen magas állami dotációval épültek a mezőgazdasági üzemekben a szarvasmarha-telepek, a tárolók, igen sok magastetős vasbeton vázszerkezetet tudtunk eladni. Idén csak kettőre volt megrendelés. Pedig az ország téeszeinek 80 százalékát fölke­restük az ajánlatainkkal. A födémbéléstestet 18 forintért adjuk el a Tüzépnek, ahol 35-38 forintért adják tovább. Tehát nem a termelő, hanem a kereskedő cég jár jól egy üzleten. Pedig a közvetlen anyagköltségre idén az év első nyolc hónapjában kilencmillióval többet adtunk ki, mint tavaly.- Még nincs vége az évnek, de kilenc hónap alatt nyereségtervünk már háromszor változott...- Igen, mert például a vállalatnak rövid lejáratú hitelei vannak, s a bankkamat míg két éve öt százalék volt mostanára 18 százalék lett - nyolc hónap alatt 400 ezer forinttal nőttek a bankköltségek.- A tervük most október első dekádjában: 7 millió forint veszteség. Hogyan képze­lik a kiutat ebből a jelenlegi helyzetből?- Piac, piac, piac, kutatni, nyüzsögni, megrendelést szerezni. Ez az egyetlen lehetsé­ges út - mondja reménykedve a vállalat igazgatója. Olyan termékek gyártását kezdjük el, amit nem lehet másutt kapni, például betongerendát, áthidalót, és nagyobb, panel­szerű elemeket készítünk. Ha árban és minőségben versenyezni tudunk, talpon mara­dunk, és lesz munkánk jövőre.- Mégis mik a kilátásaik? Nem érzik azt mintha jócskán megkéstek volna a termék­szerkezet-átalakításban, a piaci folyamatok nyomon kísérésében?- Tény és való: jobb lett volna korábban lépni, de nincs késésben a dolog. Most pél­dául június 1 -tői kinyitottuk az üzemek kapuit, a magánvásárlók és a közületek előtt. A termelői árra rátettük a kiskereskedelmi árrést, s nálunk ÁFA-stól mindenestül 24 forint ötven fillér egy födémelem, míg a Tüzépnél 35-38 forintba kerül. Az ilyen kedvezmé­nyes vásárnak gyorsan híre kél: Kecskeméttől, Zalaegerszegig mindenhonnan jönnek az építkezők. Jövő tavasztól alapozó idomot, falazóelemet, áthidalót, gerendát, kerítés­elemet, kerítésoszlopot is árulunk. Megkezdtük a gerendák gyártását, a fal^zóelemet most vizsgálja az ÉMI. Hőszigetelt családi ház panelelemeket, és födémeket gyártunk, szerkezetkész családi ház, illetve sorház öszeszerelését is vállaljuk egészen addig míg tető alá nem kerül az épület. A megrendelőnek csak a belső munkákat, víz, a vil­lanyszerelést, csempézést, burkolást, festést kell elvégeznie.- Fölmérték már azt, hogy milyen igény lenne a félkész családi ház építése.- Most kutatjuk a piacot, de véleményünk szerint azért is lenne rá kereslet, mert ha így építtet valaki, igen egyszerű az ÁFA-visszaigénylés. Hiszen ma sem a fusi, sem a kaláka nem kifizetődő, a maszek kőműves meg mérhetetlenül drága. Az építőrészle­günk fölkészült erre a munkára.- Egyszóval megvan a remény arra, hogy fönnmarad, életképes lesz ez a vállalat?- Igen, ha a szabályozók nem hónapról hónapra változnak, hanem legalább két év­re előre látjuk, hogy mire számíthatunk. Ma egyébként az a helyzet, hogy büntetlenül lehet veszteséges egy-egy vállalat, legfeljebb csökken a vagyonalapja. Ezt úgy is ér­demes megkockáztatni, hogy egyetlen évben vállaljuk a nagyobb veszteséget, de köz­ben fölkészülünk a következő évre, az új piacra. Most mi ezt tesszük. Ezenkívül igyekszünk fölhasználni a személyes kapcsolatainkat - egészen szép piacra leltünk ily módon. A BNV területén lévő állandó kiállításon láthatók termékeink, s most egy ter­mékkatalógusban is szerepelünk. * Az Építőanyagipari Vállalat ezt az évet veszteséggel zárja, noha azoknak a kevés vál­lalatoknak az egyike a megyében, amely önálló vállalat, s ily módon lehetősége volt, és van most is önálló vállalati stratégia kidolgozására, ami vagy beválik, vagy nem. Azt azonban, hogy mi lesz végül is ennek a vállalatnak a sorsa, most októberben még maga a vállalat első számú vezetője sem tudja pontosan. D. VARGA MÁRTA „Fegyelmi eljárást fogok ön ellen kezdeményezni” Szabálytalan jegyzőkőny vb-ülésről Újsághír: Bogyiszlón a szeptember 22-i tanács­ülés felmentette vezetői tisztségéből Diófási János igazgatót. A megbízott igazgató ifj. Boda Zoltán, az igazgatóhelyettesi teendőket - ugyancsak meg­bízás alapján - Báli Mária látja el. Ugyanettől az idő­ponttól a megbízott vezető óvónő Straubinger Jó- zsefné. Mi az oka annak, hogy huszonnyolc év igazgatói működéssel a háta mögött, egy évvel az újabb 5 éves ciklusra történt megbízás után, négy évvel a nyugdíjazá­sa előtt felmentették egy általános iskola igazgatóját? Lemondott? Lemondatták? Kicsinálták? Kicsinálta önmagát? Ezekre a kérdésekre keres választ oknyomozó sorozatunk, amely a nagyarányú fluktuá­cióról híres iskola zavaros mindennap­jaiba próbál bepillantani. Meditáció egy témáról Nem véletlen az előző cím, hiszen a Bogyiszlói Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának augusztus 18-i ülése majdnem teljes egészében meditáció volt. A miértre az alábbiak - remélhetőleg - választ adnak majd. Mint ahogy az lenni szokott, Bogyisz­lón is köszöntik a vb-tagkat - ez esetben dr. Tilmann Józsefet, Pilisi Sándort, Gör­be Józsefet, Farkas Sándort, Horváth Já­nost - és a meghívottakat, köztük az álta­lános iskola igazgatóhelyettesét, Boda Zoltánt és a szakszervezeti főbizalmit, Báli Máriát. Megállapítják; Diófási János igazgató annak ellenére, hogy a tanács­elnök és a vb-titkár augusztus 7-én vol­tak nála, s közölték vele az őt érintő napi­rendet is, nincs jelen.- A legutóbbi vb-ülés óta sok minden előjött - veszi át a szót dr. Sümegi Zoltán vb-titkár. - Augusztus elsejétől újra a meg nem választott óvónőt bízta meg a vezetői teendők ellátásával az igazgató, ami jogszabálysértő. Beszéltünk vele, de nem .vette figyelembe a munkáltató ké­rését. Hangsúlyozom, a kérést, nem az utasítást - közli, majd felolvassa a hatá­rozatot: „Az intézményvezető által készített Steiner Jó- zsefné vezető óvónői átsorolási határozatát jogsza­bálysértés miatt a Vhr. 58. § (3) bekezdése alapján felfüggesztem, az ügyet a Bogyiszlói Községi Ta­nács Végrehajtó Bizottságához terjesztem. Felhí­vom Diófási Jánost arra, hogy Steinerné visszaso- rolását haladéktalanul végezze el és az 1988. június 16-tól felvett jogtalan vezetői pótlékot az iskola pénztárába fizesse vissza! Ezen határozat ellen fel­lebbezésnek helye nincs. Indoklás: 1986. június 16-án az óvodai nevelő- testület Steiner József né pályázatát nem fogadta el. A megbízáshoz szükséges több mint 50 százalékot nem kapta meg a nevezett. Az 1988. június 23-i érte­sítésemben Steinerné megbízatását június 16-i ha­tállyal visszavontam, erről az iskolaigazgató is érte­sítést kapott. Ennek ellenére Steinerné helyett saját hatáskörben nem nevezett ki senkit, sőt 1988. au­gusztus 1 -jétől újra őt bízta meg, s ez ütközik a mód. 27/1986. (Vili. 31.) MM sz. rendelet 14. § (2) bekez­désébe. A sorozatos jogszabálysértés és a vezetői hata­lommal való visszaélés miatt fegyelmi eljárást fo­gok ön ellen kezdeményezni. Bogyiszló, 1988. augusztus 8. Dr. Sümegi Zoltán sk. szakig, szerv, vezető vb-titkár”- Nem értek egyet azzal, hogy a Diófási János nincs itt - töri meg a csendet Pilisi Sándor. - Idézni kellett volna. Ezt az ügyet ma nem lehet lezárni, hiszen nincs kinek feltenni a kérdéseket.- Szankciót lehetne alkalmazni - így Lénárt Benjámin tanácselnök -, de pont egy iskolaigazgatóval tegyük?- Mihez van joga a vb-nek? A községi tanács a munkáltató, akkor miért nem kéri számon? - kezdi dr. Tilmann József, majd így folytatja: - Úgy tudom a jegyző­könyvekből, a munkájával nem voltak elégedettek. Túl nagy a fluktuáció, nincs stabil törzsgárda, nagyon magas a képe­sítés nélküliek száma, s ebben nagy ré­sze van az igazgatónak is. A továbbtanu­lók egy része (31 °/o! - a szerk. megjegy­zése) nem felelt meg a középiskolai kö­vetelményeknek, kihullott. Egy éve újí­tották meg az igazgató megbízását, ak­kor a pedagógusok 75%-a alkalmasnak ítélte, a tanácsülés pedig 100%-osan. Kérdezem: mennyire felelős az igazgató azért, hogy az óvodában ilyen helyzet alakult ki? Milyen a légkör az iskolában? Maguk miért vétóztak? - érdeklődik Báli Máriához fordulva.- A városi művelődési osztály vezetői­vel beszéltünk, azt mondták, nem lehet vezető óvónő, mivel a pályázatát nem fo­gadták el. Jogszabályellenes. Egyébként a tanács azért kapott egy példányt a vé­tóból, hogy az igazgató ne tudja letagad­ni.- A pályázati rendszer a demokratiz­mus növelését kívánja elősegíteni a tan­testületekben - érvel a tanácselnök. - Akit nem választanak meg, azt nem lehet odaültetni. Nincs gazdája az iskolának Ezután - a testület kérésére - a két pe­dagógus elmondja, a választás előkészí­tését egyéves (!) szerződéssel rendelke­ző, képesítés nélküli nevelőre bízta az igazgató - nem minden ok nélkül -, s amikor szóvá tette az igazgatóhelyettes, fokozatosan romlott a kapcsolat köztük: nem fogadta el a köszönését, nem tudtak 'találkozni a fogadónapokon. Egyébként az igazgató döntött mindenben. Nem tett semmit azért, hogy maradásra bírjon „kész” embereket, a szaktanácsadó által alkalmatlannak minősített képesítés nél­külit viszont nem küldte el. Gond volt a jutalmazással, de a legnagyobb baj a nagymértékű fluktuáció. (Itt jegyezzük meg: még érvényes az, amit 5 évvel ez­előtt is leírtunk, annyi ember váltja egy­mást, hogy nem érdemes bemutatkozni az újonnan jövőknek...)- A testületben jó az egymás közötti vi­szony - summáz Boda Zoltán igazgató- helyettes -, de a testület és az igazgató között nagyon rossz. Nem jár be a tanári­ba, nem lehetett megtalálni a főnököt az iskolában. Több szaktanácsadó volt itt - jegyzőkönyv is igazolja -, de nem tud­tak beszélni vele, vagy nem is foglalko­zott velünk... Ezt a civódást a gyerekek meg a szülők is megérzik. Sajnálom, hogy többen kénytelenek átjáratni a gye­reküket Tolnára. A tanácselnök ezután megkérdezi a két pedagógust, mi az, amiben a vb segí­teni tud, majd javasolja, hozzanak létre egy 3 tagú fegyelmi bizottságot, s vizs­gálják ki az óvodában és az iskolában kialakult helyzetet. A vb-titár veszi át a szót, s elmondja, semmi sincs rendben az intézményben, nincsenek sem felbontva, sem megújítva a szerződések, az igazgató semmit sem csinál, postát sem bont.- Az utóbbi években érdemben nem foglalkozott a pedagógiai munkával - jegyzi meg Báli Mária, aki 7 évig volt igaz­gatóhelyettes.- Évtizedek óta gyűlik, most kicsordult a pohár - szólalt meg Farkas Sándor. - Azóta nincs gazdája az iskolának. Embe­rek jönnek-mennek könnyes szemmel, s mondják, sajnálják, hogy el kell menniük. Jajkiáltás ez az egész... A János hova ru­gaszkodott el! Nem tudjuk elindítani a tanévet... „Megnyugtatják”, hogy máskor is au­gusztus 27-28-ra állt össze a tantestület, aztán azt fontolgatják, szükség van-e az óvódaiskolára, majd a jutalomosztás „példátlanságára” hívják fel a testület fi­gyelmét, s megemlítik, van olyan óvónő, aki 82 napot volt távol - nem betegség miatt -, és még van 32 nap (!) szabadsá­ga. Természetesen mindezekhez kérdé­sek sokasága csatlakozik. Indokolt a fegyelmi eljárás Horváth János szólal meg ezután:- Hívjunk össze rendkívüli vb-t és idéz­zük meg a Jánost. Lehet, hogy tisztázódik minden.- Augusztus 26-ig szabadságon van - veti közbe dr. Sümegi Zoltán. Dr. Tilmann József javaslata, hogy - mivel ellenszerv nincs - tiszta vizet a pohárba. - Legyen itt az igazgató, lehes­sen feltenni kérdéseket - hangsúlyoz­za. - Nevetséges dolog, hogy nem ér­dekli az ügy. A pedagógiai munkának mennie kell. A gyerekek értelmi képessé­gei nem rosszabbak, mint másutt... A munkahelyi vezetőnek érdeke, hogy ha­tékony kollektívát kovácsoljon össze... Nem értem ezt a viselkedést...- Bizalmi szavazást kell összehívni, meg kell kérdezni - nagyon záros határ­időn belül - a végzett pedagógusokat - sürget Pilisi Sándor. Ezután egy tartózkodással elfogadják, hogy legyen - most már négytagú - fe­gyelmi bizottság, ami elvégzi a vizsgáló­dást; s kicsit vitatkoztak az igazgató fel­függesztésének kérdésén, de aztán elve­tik azt.- A bizottság keresse fel az igazgatót a legrövidebb időn belül - javasolja a ta­nácselnök.- A János bebizonyítja, hogy nincs itt semmi gond, csak néhány elégedetlen ember van - figyelmeztet Farkas Sándor. Végül a vb-titkár által előterjesztett ér­vek alapján - jogszabályellenes a vezető óvónő megbízása, bércsalás (egy dolgo­zó a megengedettnél többet volt távol), az igazgató a Vili. 1 -jén fogadónapon meg­jelent, de elment, 15-én viszont nem je­lent meg, így - ezért - pedagógusok mentek el az intézményből - elfogad­ták, hogy indokolt a fegyelmi eljárás megkezdése. A 3 órás testületi ülés ezzel véget ért, s megkezdte munkáját a fegyelmi bizott­Ság ÉKES LÁSZLÓ (Következik: Jogszabálysértések sorozata.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents