Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-15 / 247. szám

1988. október 15. 2 Képújság HÉTRŐL HÉTRE - HÍRRŐL HÍRRE Ülést tartott a megyei pártbizottság Eladják a húskombinátot? Magyar származású dán üzletember a tulajdonos A hír igaz, csak nem úgy, ahogy az elterjedt A társasági törvény elfogadásával együtt megje­lentek a különféle hírek (híresztelések) is magyar vállalatok eladásáról, a külföldi tőke beáramlásáról. Hozzánk közel áll az egyik ilyen légből kapott infor­máció: hallottuk, hogy a szekszárdi húskombinát sem marad érintetlenül. Egy kis ország gazdag em­bere vásárolja meg, tőkerészesedése nagyobb lesz ötven százaléknál, ami azt is jelenti, hogy átveszi a szekszárdi vállalat irányítását. Jól értesült körök sze­rint nemcsak a szekszárdi, hanem a kaposvári és a bajai húsipar is a dán üzletember tulajdonába megy át, aki egyébként magyar származású. (Sokszor azt is hisszük, hogy a sikeres üzletemberek csak ma­gyar származásúak lehetnek. Ez abból is adódhat, hogy hozzánk leginkább ők jönnek.) A hírek vétele után megkérdeztük Hartmann La­jost, a Szekszárdi Húsipari Vállalat igazgatóját, igaz- e, hogy januártól dán főnöke lesz. Az igazgató pár pillanatig nem kapott levegőt, az­tán némi csend után csak visszakérdezni tudott.- Milyen főnök?- A dán - adtuk a választ.- A hír igaz - élénkül fel a válaszadó -, csak nem úgy, és nem az, amit hallottak. Ezek után nekünk állt el a szavunk, mert egyáltalán nem hittünk a pletykának. Összeszedtük magunkat és rákérdeztünk:- Akkor mi az igaz?- Szívesen nyilatkozom a sajtónak - ez a bevezető jó jelnek szokott bizonyulni, tehát türelmesen vára­koztunk tovább -, de - mondta Hartmann Lajos (ez már befelhőzte homlokunkat) - az lenne a kérésem, hogy október 21-e után érdeklődjön, akkor minden­re pontos és kimerítő választ adok.- Miért pont 21-ig? - bátorodtunk fel.- Egyszerűen azért, mert akkor találkozom Kolos László úrral, a dán üzletemberrel.- Tehát mégis igaz, hogy olyan magas tőkével száll be a dán üzletember, hogy az az 51 százalékot jelenti és... ekkor azonban Hartmann Lajos közbevágott:- Másról van szó - jelentette ki.- Miről?- Szeretnénk létrehozni szabad vámterületen egy részvénytársaságot, amelyben darabolt húst expor­tálnánk nyugatra. A részvénytársaság vegyesválla­latként működne, melynek a szekszárdi, a Kaposvári Húskombinát és a Bácshús, valamint az előbb emlí­tett Kolos László lenne a tulajdonosa. Az előzetes tár­gyaláson ő 200 millió forint tőkét ajánlott fel, mi pedig - szekszárdiak - 25 milliót. Az újabb hír szerint már a dán tőke félmilliárdot tenne ki. Amennyiben létre jön­ne az egyezség rendkívül megnőne az exportunk, felgyorsulna a pénzforgás - Európában ez 40 nap - és ha elkelne az árunk, azért gyorsan megkapnánk a pénzünket, akkor óriási lehetőségek elé nézne a vál­lalat: de mindez október 21-én dől el...! De mi gon­dolkodunk más formációban is, mert van jelentkező, aki a magyar húsiparban jövőt lát. (h-balog) Titkári tájékoztató - nemcsak titkároknak (Folytatás az 1. oldalról.) vezése, a „hogyan”-ok kidolgozá­sa sem könnyű feladat. Döntésünk fontos fejezete volt a megyei párt- bizottság tevékenységének meg­újítása, a testület tagjainak aktí­vabb, politizálóbb, szélesebb körű tevékenységének biztosítása. Természetes, hogy munkánk­nak több síkon kell egyidejűleg folynia, de meghatározó az, hogy a pártbizottság képes lesz-e döntő befolyást gyakorolni a helyi politi­kai folyamatokra, a pártbizottság tagjai, tisztségviselői mennyiben lesznek képesek mozgósitóan hat­ni környezetükre, meg tudják-e te­remteni azt az „összeköttetést” a párttagság, a területi pártszervek és testületük között, mely elenged­hetetlen a széleskörűen megala­pozott, gyakorlati tapasztalatokkal ötvözött döntéskialakításhoz, a he­lyi politika felelős irányításához. A továbbiakban az első titkár szólt arról, hogy a pártszervek, pártalapszervezetek munkájára, a valóságos társadalmi folyamatok­ra a pártbizottság csak akkor biz­tosíthatja befolyását, ha megélén­kül tagjainak munkahelyi, lakóhe­lyi környezetben végzett munkája, ha következetesen képviselik az alapszervezeteket, ha folyamato­san jelzik a párttagságot, a lakos­ságot foglalkoztató, a megoldásra váró gondokat. Igen fontos, hogy a testület tagjai minden döntést megelőzően igényeljék alapszer­vezetük, környezetük, esetenként szakemberek véleményét, javasla­tát és a testület ülésein őszintén, formalitásoktól mentesen mondják el véleményüket. A vitáról, a vitakultúráról szólva Péter Szigfrid a következőket mondta:- A vitát úgy kell felfognunk mint a pártélet természetes állapotát. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy csak előre felkért hozzászó­lók legyenek. A vitáról szóló gon­dolatok befejezéseként szólni kí­vánok arról is, hogy a testület a többségi elv alapján hozza dönté­seit. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a kisebbségben maradók vesztesek és főleg nem üldözen- dők, megbélyegzésüktől minden­kinek tartózkodni kell. Gondola­taik, nézeteik, meglátásaik lehet­nek progresszívek. Tiszteletben kell tartani véleményüket, kezelé­sét még meg kell tanulnunk. Az első titkár azt is lényegesnek tartotta, hogy a testület tagjai le­gyenek kezdeményező, aktív kép­viselői a döntéseknek, tájékoztas­sanak, magyarázzák és segítsék a megismertetést, a végrehajtást.- Legyen állandó a valóságos folyamatokkal való szembesülés, jelezzék a határozatok érvényesü­lésének hiányosságait, a megvaló­sítás akadályait, tegyenek javasla­tot a korrekcióra - mondotta, majd utalt arra is, hogy a megyei pártbi­zottság tagjai több mint ötven párt- szervezettel vannak közvetlen kapcsolatban, munkájukon ke­resztül a megye összes alapszer­vezetével meg tydják teremteni a kontaktust. Mindez lehetőséget nyújt a megye párttagságának ösz- szefogására a döntések előkészí­tésében és végrehajtásában. Végül így zárta gondolatait:- Úgy érzem, a testület tagjaiban megvan az elhatározottság, a felké­szültség és a hit ahhoz, hogy a ma­gasabb követelményeknek megfe­leljenek. Ehhez mi, tisztségviselők, az apparátus minden lehetséges és elvárt segítséget megadunk. Közö­sen kell osztoznunk a feladatokban, a felelősségben is, de ennek a fele­lősségnek ösztönöznie, tartalékokat mozgósítania, elhatározottságot erősítenie kell, nem pedig a cselek­vést bénítani. További munkánkhoz, feladatainkhoz a testület minden tagjának erőt és sikereket kívánok. Mint az a borítón is olvasható, az alapszervi vezetőségek és a párt­tagság tájékoztatásának szándé­kával jelent meg az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályá­nak kiadásában a Titkári Tájékoz­tató legújabb, 1988/14-es száma. Ebből a számból két-két pél­dányt kaptak a címzettek, azért, hogy a párttagság minél szélesebb köre ismerkedhessen meg a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának 1988. szep­tember 27-ei ülésén beterjesztett tájékoztatókkal, az ott elhangzott beszédekkel, hozzászólásokkal, az elfogadott határozatokkal. A tá­jékoztató teljes terjedelmükben közli az előadói beszédeket, a vitá­ról pedig részletes ismertetést ad. Az agitációs és propagandaosz­tály azt ajánlja, hogy az alapszer­vezetek taggyűléseken is foglal­kozzanak az ülésen tárgyalt té­mákkal. A kiadott közleményt kö­vetően olvashatjuk Szűrös Má­tyásnak az időszerű külpolitikai és nemzetközi kérdésekről szóló tájé­koztatóját, valamint a szóbeli ki­egészítőt. Mindez élénk és tartalmas vita alapjául szolgált. Megismerkedhe­tünk Lukács János előadói beszé­dével, melynek témája a párt hely­zetével, a pártélet és a belpolitika néhány időszerű kérdésével kap­csolatos tájékoztató volt. Arról is tájékozódhatunk, hogy az e napi­rendről kezdett vita előtt milyen kérdés hangzott el az előadóhoz, illetve megismerkedhetünk annak a levélnek a tartalmával, amelyet a budapesti XIV. kerületi 10-es kör­zeti alapszervezet irt a Központi Bi­zottsághoz. A vitában egyébként felszólalt Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazga­tója is. A zárszót és a határozatot köve­tően a tagkönyvcsere tapasztala­tairól olvashatunk, majd azzal a ja­vaslattal ismerkedhetünk meg, amelyet Nyers Rezső terjesztett a KB elé a Központi Bizottság és a területi szervek mellett létesítendő tanácsadó testületekről. A Titkári Tájékoztató közli a szóbeli kiegé­szítőt is. Az e témakörben lezajlott vita ismertetése zárja a kiadvány legfrissebb számát. Például: a befőtt Mit esznek télen a vegetá­riánusok? - kérdeztem ma­gamtól a minap. Friss áru sa­játos éghajlatunk, továbbá az importkorlátozás miatt hoz­zánk nem érkezik, marad a szegényes választék: krumpli, káposzta, sárgarépa, gomba. És persze konzerv és gyü­mölcsbefőtt. Milyen akkor hát ezekből a választék? A dolgot megvizs­gálni a szekszárdi Skála Áru­házba tértem be. A „leltár” a következőket mutatja. Lehet kapni szovjet kökénybefőttet, egrest, bulgár szilvát és cse­resznyét, meggyből négyféle illetőségűt, cseresznyéből kétfélét, van még egres, meg paksi őszibarack. És irdatlan mennyiségű, tornyokba rakott ananász­konzerv, ami körszeletes vagy darabolt. Megszámoltam: összesen hétféle ananászbe­főttet lehet kapni. De ha valaki ezt már megunta, vehet ép­penséggel mandarin-, na- rancs-netán sárgabarack- konzervet is. Ez utóbbi gyü­mölcsöt is Kínában zárták do­bozba - magyar konzervgyár tán már egyáltalán nem is tesz el sárgabarackot. Hogy körté­ről, almáról, szilváról, netán birsalmáról ne is beszéljünk. Szóval lehet ananászkon­zervet kapni, és nem is akár­milyen ezekből a választék. Az ananász amúgy nagyon fi­nom. Süteményben, krém­ben, vagy ha kacsasülthöz adják fel köretnek. Sőt, kitűnő, bélszínhez illő mártás készít­hető belőle, amihez barna­mártás, szerecsendió, man­darin, konyak, ananász és - vörösbor szükségeltetik. A vörösborral mostanában úgy is elég sok baj van, állító­lag annyi bor termett, hogy nem lehet majd vele mit kez­deni. Hát tessék kérem: lehet, íme a hozzávalók. Most aztán nem fáj az ember feje, ha így kezdődik a recept: végy öt ka­rika ananászt... -d­Forró helyzetben a pékek Azt írják a tegnapi újságok: „Ugyancsak megnyugtatóan alakult - az érintett szakszervezetekkel egyetértésben - a sütőipari dolgo­zók bérrendezése." Reméljük, hogy ezzel egy időben helyzetük forrósága is enyhül. S most nem a kemence ontotta meleg­re gondolunk, hanem egészen más­ra. Ezekről az „egészen másokról” beszélgettünk Bitai Tiborral, a szek­szárdi sütőüzem vezetőjével. A gon­dok persze nemcsak megyénkben élnek, hanem másutt is, bár nálunk a helyzet annyival súlyosabb, hogy tíz éven keresztül „itthon” nem képez­tek sütőipari szakmunkásokat. Most, néhány éve egy-egy osztályt indíta­nak Palánkon, ami enyhítőleg hat a szakember-utánpótlásra, de nem je­lent megoldást. Arról van szó, hogy a sütőiparban a legnagyobb problé­mát a három műszak jelenti, ami igencsak megviseli az emberi szer­vezetet. Talán éppen ezért több idős ember vállalja az állandó éjszaká­zást, hogy legalább átállniok ne kelljen. Csak hát az éjszakások igen keve­sen vannak. Azt mondja az üzemve­zető, ha fel­vesznek va­lakit, s a bér­ről beszél­nek, csak azt mond­ják: „Ha éj­szaka is dol­gozol, akkor ennyit, meg ennyit ke­reshetsz.” De meny­nyit keres­het az a szakmunkás, aki rendre gondoskodik mindennapi kenye­rünkről? Szóljunk az embert nyűvő állandó éjszakai műszak (45 száza­lék a pótlék) vállalóiról. Egy olyan öt­ven év feletti dolgozóról, aki hatna­pos hétben dolgozik naponta kilenc, vagy tíz órát (tehát a következő ösz- szegben a túlórapótlék is benne fog­laltatik), annak fizetése elérheti a 11T12 ezer forintot. És szóljunk a minőségi bérrend­szerről is. Ha munkája hibátlan, 1500 forint pluszt is kaphat. Csak kap-e? Bármilyen minőségi problé­ma - súlytöbblet, vagy -csökkenés - adódik, máris levonnak belőle jócs­kán. És levonnak másért is. Az Állat­egészségügyi és Élelmiszerellenőr­ző Állomás teljesítve a rászabott fel­adatot, veszi és viszi a mintákat. A vizsgálatot annak rendje-módja sze­rint a sütőipari vállalat fizeti, s amennyiben hibát találnak, az azt el­követő dolgozóra kiszabják a bünte­tést. Vagyis, a kettős büntetés ténye áll fenn, s ez a megjegyezés nem rosszindulatú. Egyszerűen ténysze­rű. Büntetés jár, ha bármelyik para­méter nem stimmel. S vajon ezért „képes” büntetni az üzemvezető?- Ha mindenkit előírás szerint büntetnék, egyetlen szakmunkásom nem lenne. Es ne gondolja, hogy la­zaságról van szó! Elő-előfordul, hogy az emberek nem mennek be a műszakba. (Kivé­telek természetesen vannak.) Ha egy-egy alkalommal teszik ezt, iga­zolatlan távollétnek minősítik. S csak akkor következik a (munka)könyvju- talom, ha ezt három egymást követő napon teszi meg a dolgozó. Egyéb­ként az üzembe sokan jelentkeznek dolgozni. Az is igaz, hogy sokan csak napokig, vagy hetekig bírják az oly­kor hatvanfokos hőmérsékletben végzendő, kemény munkát. A bök­kenő az, hogy a jelentkezők többsé­ge 18 év alatti, tehát éjszaka nem fog- lalkoztathatóak. Pedig éjjel lenne szükség rájuk, hiszen a sütőipari munka oroszlánrésze akkor van. Ugyanisa rendelést „le kell termelni".- A személyi jövedelemadó nem ösztönzi munkára, teljesítmény-nö­velésre az emberket... s hiába jók vi­szonylag a műszaki feltételeink, mé­gis rossz helyzetben vagyunk. A fő­város után Tolna megyében dolgo­zik a legtöbb maszek. Igaz, nálunk rosszabb körülmények között (ese­tenként), de ott nem teljesítményre végzik a munkát, s a kereset jóval több. Érthető, hogy a szakemberek inkább oda mennek, mint hozzánk. Mi országosan megállapított norma alapján dolgozunk. Hét embernek nyolc óra alatt 56 normaórányi mun­kát kell teljesítenie. Ha nem így van, akkor ismét a levonás következik. A szekszárdi sütőüzemben a ter­melő létszám 55. Közülük 20 a szak­munkás, közülük egy idén, hárman tavaly kezdtek dolgozni. Az 55 dol­gozó közül 18-an 1 évnél rövidebb ideje vannak az üzemben. A 35 beta­nított munkásból tizenhármán 18 éven aluliak! v. HORVÁTH Fotó: SÖRÖS Habaz Zsolt harmadéves szakmunkástanuló a kétki- lós Baktai kenyereket veti Gázos ügy- Nézze, az itt lakók többsége idős ember, kisgyerekes családok is akadnak - mondja Radó Géza, a szekszárdi Hunyadi utca 1-3. számú épület házmestere -, érthető hát a lakók berzenkedése amiatt, hogy az igazgatónál egyedüli elsőként már hétfőn bekötötték a gázt. Én meg most, a hét közepén, délelőtt érdeklődtem a Széchenyi utcai szerelőknél, ahol azt mondták, érdeklődjek újra a jövő héten...- Honnan tudják, hogy Orbán Györgynél, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat igazgatójánál már működik a gázfűtés?- Hétfőn délben elkérték a gázszerelők a kulcsot, hogy a nyomáscsökkentőt ellenőrizzék, a kulcsot másnap a nyomáscsökkentő szekrényben találtam meg. Akkor vettem észre, hogy az itteni csap meg van nyitva... Hanem másnap, szerdán, hozzám csöngettek be a gázszerelők, hogy most meg miért nincs gáz az Orbánéknáí - mert akkorra már a tővezeték csapját zárta el valaki... *- Nem értem a lakók felháborodását - mondja az igazgató -, a megrendelés egyéni dolog. A gázt a megrendelések sorrendjében és természetesen annak kapcsolják be, aki kéri. Tőlem ezt telefonon is elfogadták, és a nyomáspróbát már július 15-én megtartották nálunk. Egyáltalán miért féltékenyek az emberek arra, akik ebben a kérdésben jobban informáltak? Én csak ezzel a lehetőség­gel éltem! Közérdekű közleményt kellene közzé tenni az úsjágnak, amely fel­hívja a figyelmet a sorrendiségre és arra, hogy a bekötési szándékot időben je­lezni kell. * Merre és hogyan kell hát áramolnia az információnak? Az ellenőrző nyo­máspróbákat, ha az épületgépészeti munkák készen vannak, már jóval koráb­ban el lehet végeztetni - a beszerelt konvektorokat, csöveket a gázosok szerint levegővel is ellenőrizni lehet. Ez előre hozhatja a gáz bekötésének az idejét is. Ez az ellenőrző nyomáspróba - különböző időpontokban ugyan - de a Hunya­di utcai lakások egy részében is megtörtént. Csak a megrendelésekkel késle­kedtek volna a lakók? A sorrendet persze meglehetősen nehéz kinyomozni, ha a szóban és írás­ban való jelentkezéseket, időpont-egyeztetéseket azonos értékűnek fogadják el. Talán a gázszolgáltató nem világosította fel kellően a lakókat arról, hogy már a műszaki ellenőrzés során jelezzék, mikor tudnak otthon tartózkodni? De mit kell egyáltalán „megrendelni” annak, aki egy 100-120 ezer forintos beruházás után alig várja, hogy meleg legyen a lakásában? A műszaki ellenőr­zések után az időpont-egyeztetéseket nem kezdeményezhetné maga a válla­lat? Hiszen adódhat úgy, hogy jó néhány lakás bekötését egy füst alatt, egy épületben a leggazdaságosabb elvégezni. Ez történik most is, mert a DDGÁZ szekszárdi üzemigazgatósága a lakók panasza nyomán Ígéretet tett a Hunyadi utca 1 -3. lakásainak azonnali bekötésére. Hogy azért a kevésbé informáltak is fölmelegedhessenek. BÓKA RÓBERT A lakástámogatások felhasználásáról Ügyészi óvás, bűncselekmény gyanúja Tegnap délelőtt ülést tartott a Szekszárd Városi Népi Ellenőrzési Bizottság, a helyi lakástámogatá­sok odaítélésének gyakorlatáról szóló anyagot vitatták meg. Hosszas és alapos vita után a bi­zottság úgy döntött, hogy az anya­got a szóbeli kiegészítésekkel együtt elfogadja. Kezdeményezi, hogy valameny- nyi érintett - a szekszárdi, a tolnai és a decsi - tanács végrehajtó bi­zottsága tűzze napirendre a támo­gatás felhasználásának témáját, azzal együtt, hogy az ügyeket téte­lesen vizsgáltassák felül. Azokkal az állampolgárokkal szemben, akik a tanácsrendelettel, illetve a kölcsönszerződés be nem tartásá­val, esetleg kijátszásával, rosszhi­szeműen jutottak előnyhöz, kezde­ményezzenek intézkedést a törvé­nyes állapot helyreállítására. A fe­lelősökkel szemben a szükséges eljárást kezdeményezzék. A szóbeli kiegészítések között szerepel az a javaslat is, hogy dr. Blaskovits Erzsébet lakásügyei­ben, és a család lakástámogatá­sait illetően a megyei NEB tegyen büntető feljelentést. Dr. Kardos János, a városi ügyészség vezetője a kérdésekre válaszolva elmondta, hogy meg­vizsgálták ifjú Lantos István és Pin- térné Mihályi Veronika lakásügyét. Ijfú Lantos István esetében a vá­rosi tanács határozata ellen - an­nak megalapozatlansága miatt - óvást emeltek. Csak emlékeztetőül a tényekről: ifjú Lantos Istvánnak nem szociális jelleggel háromszo­ros lakás-használatbavételi díj megfizetése mellett 1983-ban ki­utalják a Szekszárd, Széchenyi ut­ca 26. szám alatti komfortos, há­romszobás, 108 négyzetméteres lakást. Mivel annak felújítása meg­kezdődik, szükséglakásba költö­zik. A népi ellenőrzés közbelépése után 1985. január 29-én írásban lemond a lakás használatáról, hi­szen korábban már volt saját laká­sa, amit eladott, érvényes lakás­igénylése viszont nem volt. Közben a házat felújítják, négy kisebb lakást alakítanak ki. Ifjabb Lantos István ennek ellenére 1987-ben ismét lemond, az akkor már nem is létező lakás bérleti jo­gáról, és felveszi az akkor már összkomfortos lakásra járó négy­szeres használatbavételi díjat, illet­ve az eredetileg befizetett és az új összeg közötti különbözetet, több mint 161 ezer forintot. Az ügyészség bizonyítottnak lát­ta a rosszhiszeműséget, ezért eb­ben az ügyben okirathamisítás és csalás gyanúja miatt büntetőeljá­rást kezdeményezett. Kérdésekre válaszolva az ügyész azt is elmondta, hogy az el­járásnak kell kiderítenie, hogy még voltak-e társtettesei az okirathami­sításnak, illetve a csalásnak. Pintérné Mihályi Veronika pedig azért nem volt jogosult állami la­kásra, mert a tanácsrendelet sze­rint annak, aki lakását szabadfor­galomban értékesíti, öt évig nem adható állami lakás. Az ügyészség magát a lakáskérelmet nem találta meg az ügyiratok között, így nem tudta eldönteni, hogy az ideiglenes kiutalást milyen címen kérték. Erre ugyanis akkor van lehetőség, ha az állampolgárnak másik állami la­kást akarnak később adni, vagy ha épít, illetve a későbbiekben - meg­határozott időn belül - vásárol. Mivel a kiutalás 1988. december 31 -ig szól, az idő rövidsége miatt a határozatot nem óvta meg az ügyészség, de elrendelte, hogy a határidőt - 1988. december 31. - tartsák be, és erről az ügyészséget értesítsék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents