Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-12 / 218. szám
1988. szeptember 12. NÉPÚJSÁG 3 KSZE Száznyolcmillió forint sorsa I. A jó búza után közepes kukorica Perger László áruátvevő IFA tehergépkocsik alkatrészeit raklapon helyezi el a tárolótéren A szekszárdi növénytermesztési rendszernél elkészítették a nyár gyorsmérlegét A kalászosok betakarítása rendben megtörtént, s most a kukoricára készülnek a több mint háromszáz taggazdaságban. A KSZE az orszában a legnagyobb területen integrálja a termelést, s most az őszi munkát is. Az természetes, hogy a gépi-technikai feltételek mindenütt jók, de az már kevésbé biztató, hogy a vetésterület jó részét az aszály sújtotta. Lakatos Csaba igazgatóval mindenekelőtt a kalászosok aratásának tapasztalatairól beszélgettünk.- A tizenkilenc éves fennállásunk óta a második legjobb termésünk volt gabonából. A búza vetásterülete 250 ezer hektár volt, az átlagtermés pedig meghaladta az 5,77 tonnát. A Tolna megyei gazdaságokat a terméstöbbletben csak Mohács térségében fölözték meg, ahol 6,45 tonna volt az átlagtermés. Mindezekből az derül ki, hogy rendszerünkben az országos átlag fölött volt az eredmény, amint ezt tudjuk a MÉM jelentéséből is, amelyet az ország megismerhetett a napilapokból. Természetesen a sokévi hagyományokhoz híven az árpa termeltetése is Sikeres volt, az őszi árpa hektáronként - 27 ezer hektárról van szó - öt tonna felett adott termést. A tavaszi árpa pedig meghaladta az öt és fél tonnát. A repce is a tervezett mennyiséget hozta, hektáronként 2,4 tonnát. Idén először érkezett időben a gabona betakarításához kombájn. Az országba negyven NDK-s kombájn jött, az 517-es jelű gép a nagy hozamú növények beta- karitásához is megfefelő, mert áteresztő- , tisztitóképessége meghaladja a már ismert nyugati fajtákat. A negyven gép közül 35 a KSZE gazdaságaiba került. Jó volt az alkatrészellátás. Az NDK- beli Vorschritt cég szakemberei azonnal hozták az alkatrészt, szinte mindig úton volt egy-egy szerelő az autójával az NDK és a taggazdaságok között. A nyári szárazság s aszály miatt a gépek nagyobb igénybevételnek voltak kitéve, sokévi tapasztalatok bizonyítják, hogy a helyi felkészülést nem pótolhatja a tűzoltó munka, azaz akkor szaladni a legfontosabb alkatrészért, amikor az sürgősen kellene. A napokban már elkezdték a kukorica betakarítását is. Először a silózás megy, majd az árukukorica következik. Egyelőre olyan területeken kezdték az ősz legfontosabb munkáját, ahol az aszály ezt indokolttá teszi. Például Cece térségében. A KSZE taggazdaságaiban 180 ezer hektárról kell a kukoricát betakarítani. Igen biztató a termésbecslés, Tolna megyében főleg a Kapos völgyében várható jó termés, de Vas megyében is biztatók a kukoricaföldek. Egyébként a jó búzatermés után közepesnek mondható a kukorica várható eredménye. Tudni kell azt is, hogy voltak olyan területek, amelyekre száz nap alatt egy csepp eső sem hullott. Most az őszi munkák kezdetén azt is tapasztalták a KSZE vezetői, hogy megnőtt a beruházások iránti kereslet a gazdaságokban. Például a Rába erő-, és munkagépeket kezdik vásárolni. Több mint ötvenmillió forint értékű árut - traktort, talajmunkáló és vetőgépeket - kínál a KSZE. Miként készülnek a jövő gazdasági évre? - kérdeztük az igazgatótól.- A gazdaságok felkészültek az ősziek vetésére. Van vetőmag, vegyszer és a talajmunkához gép. Munkatársaink tartják a kapcsolatot a gazdaságokkal, s ahol kérik, azonnal hathatósan segítünk. A jövő évre úgy is készülünk, hogy kiváló pénzügyi szakembereink a várható helyzetet több alternatívában ismerik, megfelelő taktikát és stratégiát dolgoztak ki. Van néhány újdonságunk, azonban ezekről még nem lehet nyilatkozni, majd ha az ügyek már sínen lesznek, akkor szívesen nyilatkozom a Tolna Megyei Népújságnak - mondotta az igazgató, Lakatos Csaba. PALKOVACS JENÓ Fotó: CZAKÓ-SÁNDOR A helyi lakástámogatások felhasználása i||gí 1|É^^ Különös esetek. avagy ki mennyire rászorult A Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és valamennyi városi NEB illetékességi területén megvizsgálta, hogyan osztják el a megyében az úgynevezett helyi lakástámogatásokat. Ennek kizárólagos elve a rászorultság, részleteit tanácsrendeletben szabályozzák. A megyei NEB vizsgálati anyagában a legkisebb részt teszik ki a visszaélések és a protekciós ügyek. Sokkal izgalmasabbak mindazok a jelenségek, amelyek nem csupán a tanácsi támogatásban lelhetők fel. Az ügyintézési és döntési mechanizmus, amelyekben nem lehet megítélni, hogy ki a rászorult és ki nem. Ha a vizsgálat tanulságai társadalmi körképet nem is, de kórképet mindenképpen felvázolnak a politikai intézményrendszer egy szeletének működéséről. A lakásellátás javítását a helyi tanácsok az elmúlt években megváltozott pénzügyi lehetőségek mellett is kiemelt feladatnak tartották. 1985-től mind a lakástámogatásra fordított összeg, mind pedig a támogatásban részesült családok száma dinamikusan emelkedett megyénkben. Tizen- négymillió forintról indultak 1985-ben, ez az összeg egy év múlva már 36 millió volt, majd 1987-ben 58 millió forintot fizetek ki 639 család részére, az ezt megelőző évben 368-an, egy évvel korábban pedig 170-en részesültek helyi tanácsi támogatásban. Egy család átlagosan 91 ezer hétszáz forint támogatást kapott, a vizsgált három évben kifizetett száznyolcmillió forintból. Tehát nagy pénzről van szó, aminek a felhasználása és annak módszere senkinek sem közömbös. Ki állíthatná, hogy egy megyében százmillió forint sorsát nem kell komolyan venni, különösen akkor, ha ez éppen a legrászorultabbakon segíthet? A Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a megye öt városában, valamint Dunaföldváron, Simontornyán, Decsen és Tolnán vizsgálta a pénz felhasználását. Az összegből a vizsgált települések 1985-ben 94, egy év múlva 89, tavaly pedig 91 százalékban részesedtek, a következtetések tehát a pénz elosztásának legnagyobb részét érintik. * Két szekszárdi történetet folyamatában kell áttekinteni, részben függetlenül a mostani vizsgálattól. Mindkettő igen bonyolult, mondhatni szakemberek kellettek hozzá. Közönségesen tájékozott állampolgár, csak úgy magától, ilyesmit nem képes kitalálni és kivitelezni. A szekszárdi városi főorvos asszony, dr. Blaskovich Erzsébet és férje dr. Szabó László tolnai körzeti orvos 1986. július 23-án 100 ezer forint támogatást kért a szekszárdi Kun Béla utcában lévő telek megvásárlásához. Kaptak - VB-döntés alapján - 150 ezret. Az építési engedély iránti kérelmet viszont csak 1987-ben nyújtották be. Ebben az időben tulajdonukban volt Tolnán az egy szoba két félszobás OTP-lakás, és lakták az 1986-tól legalizált Gróf Pál utcai lakást. A kérelem indokául előadják, hogy két gyermek és a férj idős édesanyja is velük költözik. Dr. Szabó László a györkönyi tanácstól a szolgálati lakásból való kiköltözésekor 1985-ben 168 ezer forint lakáshasználati díjtérítést kapott, amiért kiköltözött. Szolgálati lakásból történő kiköltözéskor nem jár ez a díjtérítés, de adható. 1987. április 30-án özv. Szabó László- né, Szabó doktor édesanyja - korábban székesfehérvári, akkor már Szekszárd, Gróf Pál utca 4. szám alatti lakos - 140 ezer forint támogatást kér azon a címen, hogy öröklakást kíván vásárolni és az eladó tanácsi támogatását kívánja átvállalni. Kovács János, a szekszárdi tanács elnöke még ezen a napon visszatérítendő támogatásban részesíti a kérelmezőt, a vb jogkörében eljárva, de a döntést még utólag sem terjeszti a testület elé jóváhagyásra. A megvásárolt Csokonai utcai lakás tulajdonosa Pintérné Mihályi Veronika 1986-ban részesült kétszázezer forint tanácsi támogatásban - ebből ötvenezer vissza nem térítendőben -, de nem lakásgondja megoldására, - hiszen lakása van - hanem azon a címen, hogy elvált férje fél tulajdoni hányadát ki tudja fizetni. A támogatást - azt kővetően, hogy Sza- bóné megkapja a kért összeget - visszafizetik. A lakáscserealap viszont érdekes. Ez ugyanis ismét a Gróf Pál utca 4. VI. emelet 18. számú lakás. Érdekes egy lakás, mert ezt a szekszárdi városi főorvos 1986. március 24-én kapta meg 1988. december 31-ig. Erre hivatkoztak, amikor a tanácsi támogatást kérték, ugyanerre hivatkozott Szabóné is, majd ezt „cserélte” el a megvásárolt Csokonai utcai lakásért Szabóné. 1987. május 21-én az igazgatási osztály 1988. december 31 -ig kiutalja Pintérné Mihályi Veronikának is. Természetesen véletlen és az üggyel semmiféle kapcsolatban nincs, de tény, hogy Pintérné Mihályi Veronika a városi tanács egészségügyi osztályának dolgozója. A Kun Béla utcai ház - ahova Szabóné ezek után miért is költözne - 240,87 négyzetméteres, hasznos alapterülete 160,68 négyzetméter. A ház még nincs kész, a tolnai lakást eladták. Kérdés tehát csak egy marad, hogy hol lakik dr. Blaskovich Erzsébet? Választ erre a Gróf Pál utcai ház legfelső emeletének egyik háromszobás PAV-os vállalati bérlakás ajtaján csillogó névtábla adhat... * Még mindig szekszárdi történet, ami szintén hosszú és bonyolult, több népi ellenőrzési vizsgálat tárgya. 1983. októberében megüresedik a Széchenyi u. 26. szám alatti nagy állami bérlakás. Két évvel korábban már a tanács illetékes vezetői előtt ismert volt az egész utca rehabilitációja, köztük ennek a lakásnak az átalakítási tervei. Lantos Istvánnénak a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat akkori osztályvezetőjének a fia, ifjú Lantos István nyújt be rá igényt, kérve, hogy nem szociális bérlakás címén neki kiutalják azt. írásban felajánlotta újraelosztásra kétszobás, összkomfortos lakását. Nyilvántartott lakásigénylése nem volt. A dátumok játéka is érdekes, mert a háromszoba komfortos lakásra az igényét szeptember 27-én nyújtotta be, október 3-án háromszoros használatbavételi díjért ki is utalták neki, de az előző bérlő csak október 15-én mondott le. Milyen szép is lenne, ha minden lakáscserét ilyen gyorsan intéznének el a szekszárdi tanácson. Arról már nem is beszélve, hogy a lakással nem rendelkezőknek is hány évet kell várni, amíg egyáltalán kapnak. A visszaadott OTP-lakás ára és a használatbavételi díj külön- bözete több mint 344 ezer forint volt. Érdekes, hogy az 1984. májusi bérleti szerződést ’83 októberi hatályra visszamenő- legesen kötik. A végrehajtó bizottság is furcsákat tesz. Először úgy dönt, hogy az egy nagyból négy kis lakás legyen, majd úgy, hogy egy, de nagyméretű. Később ismét - ez valósul meg - négy összkomfortos egyszobás lakás kialakítását rendelik el. Közben ifjú Lantos Istvánné, a feleség - aki a tervező vállalat dolgozója - társadalmi munkában készít tervet a Széchenyi utca 26. számú házban lévő lakás átalakítására egy 108 négyzetméteres összkomfortos variációról. A vb másodjára ezt a variációt fogadja el, majd ismét az eredetit. A felújítás meg is kezdődik, ezért ifjú Lantos Istvánnak átmeneti lakást adnak, amit egy év helyett kettőig használ. Közben megjelenik a népi ellenőrzés és bizonyítja, hogy a szekszárdi lakáshelyzet miatt a kiutalás enyhén szólva nem erkölcsös, továbbá a két állami tulajdonú garázs körül sincs minden rendben. Ifjú Lantos István 1985. január 29-én, Farkas László vb-titkár és Péter Gergely osztályvezető közreműködésével készült jegyzőkönyvben lemond a Széchenyi utcai lakás használatáról. Ezért neki vevőkijelölési jogot helyeznek kilátásba OTP- lakásra. A következő évben ifjú Lantos közli a tanáccsal, hogy mégis igényt tart az előző lakásra. Most már megírják neki, hogy OTP-lakást kap. Ki is jelölik a Kecskés Ferenc utcában egy három és fél szobás lakás vevőjének. Egy ilyen lakás persze sokba kerül, ezért 1987. február 1-jén százezer forint támogatást és ugyanannyi kamatmentes kölcsönt kér a tanácstól, százötvenzeret meg is kap - visszatérítendőt. Fia egyszer egy üzlet beindul, nincs megállás, tehát ifjú Lantos István 1987. június 4-én a Széchenyi utcai - most már összkomfortos - lakás bérletéről ismét lemond. Igaz, a lakásokat már kiutalták másnak, a dolog mégis „bejön”, és a lakás-használatbavételi díj különbözetét 161 ezer 680 forintot kifizetik. Még egy tény, már csak ráadásnak, hogy ugyanebben az évben egy garázs használatára kapott kiutalást. Ezt egy garázshasznosítási pályázaton nyerte - mint legtöbbet fizető - 161 ezer forintért. IHÁROSI IBOLYA Következik: Mit mondanak a tanácselnökök? A tejipar emlékei Magyarország díszvendég Tizennégy év után Magyarország ismét díszvendége az egyik legrangosabb svájci fogyasztásicikk-vásárnak, a lau- sanne-i Comptoir Suisse-nek, amely szombat reggel nyitotta meg kapuit. A vásárterület központi pavilonjában helyet kapott magyar kiállításon a látogatók áttekintést kapnak hazánk történelméről, kulturális életéről, gazdasági törekvéseiről. A kiállítás megemlékezik István király halálának 950 éves évfordulójáról is. A Hungexpo által szervezett kiállításon részt vevő mintegy 30 vállalat a magyar gazdasági élet legkülönbözőbb területeit reprezentálja. Kiállítóként vesz részt a Magyar Gazdasági Kamara, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, több nagyvállalat, kisszövetkezet és gazdasági társulás. A Tejipari Tröszt vállalatainak együttműködésével összegyűjtötték a tejszakma ipartörténeti emlékeit, és ezekből hamarosan állandó kiállítást nyitnak Székesfehérváron. Mintegy 100 értékes, régi gépet, eszközt, valamint a tejipar szakirodaimát bemutató félszáz könyvet, több ezer fotókópiát és régi okmányokat sikerült az országban fellelni. Több mint tíz éve jelent meg az a rendelet, amely előírta az agrártörténeti emlékek felkutatását, bejelentését, nyilvántartásba vételét és megőrzését. Akkor országos gyűjtő- és feltáró munka bontakozott ki az élelmiszeripar számos területén. A tejiparban is ekkor láttak hozzá a még megmenthető értékek gyűjtéséhez. Jelentős segítséget adott ehhez a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület és a Mezőgazdasági Múzeum is, amelynek munkatársai szakmailag támogatták a gyűjtést és a gazdag anyag feldolgozását. A leendő tejipari múzeumhoz került az iparág mintegy 300 darabból álló márka- jegygyűjteménye, s a tejipari szakmunkásképzés múltjáról képet adó kiadvány közül is több. A gyűjtemény becses darabja a Somogy megyei Kadarkút községben az 1930-40-es években működött sajtgyártó mester számos gépe és szerszáma. A tejfeldolgozás egykori eszközei közül sok az olyan, amelyet napjaink szakiparosai már nem ismernek. Ilyen például a fából faragott vaj- és sajtforma, vagy például egy, a század elejéről való sajtprés és a múlt században használatos tejesüveg. Becses darabja a kiállításnak Munkácsy Mihály Köpülő asz- szony című festményének olajnyomata.---------------,-----------------------------------------------------------------------A KSZE központi telepén minden nap nagy az áruforgalom
