Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-10 / 217. szám
8 NÉPÚJSÁG 1988. szeptember 10. r r KÉP A FALON Díszes keretbe foglalt kép a kettős ágy fölött, középen. Onnan a képről néz le mosolyogva a harminckét éve elhagyott szobára, a szülői házra a fiú. A dupla ágy előtt sezlon, a fal mellett okkersárgára festett terebélyes szekrények. A másik falnál cserépkályha ajtótól ajtóig kopott futószőnyeg. Az ablak előtt asztal két székkel. A virágmintás térítőn kis elemes rádió, csörgőóra, újság, olcsó, SZTK- keretes szemüveg. Az öregasszony itt üldögél naphosszat, innen nézi a csupaszodó fákat, az ablak párkányán az aszparáguszt, a muskátlit, az újságpapíron érlelődő paradicsomokat.- Ötvenhatban disszidált, Amerikába ment - néz a képre, ő volt az egyetlen gyermekem. Azóta egyszer sem volt itthon, nyolc-kilenc éve meg már nem is ír. - A hang kiabálásba csap át. - Él! Vannak még ott rokonok, azok írnak róla. Három gyereke van, most volt a legnagyobbnak az esküvője, azt is a nagynénémtől tudom. Ök még egy meghívót, egy fényképet sem küldtek! - sír, folynak a könnyei.- Ha legalább egy lapot írna, mégha levelet nem is küld, de azt sem. Mit szól hozzá? Kibőgöm a szemeimet, de nem használ. Ha megyek a faluba, és kérdeznek a Józsiról, a fiamról, csak szorul össze a gyomrom, nem is szeretek emberek közé menni. Az udvaron ölbe rakott fa. Azon a pénzen vette, amit az eladott falióráért kapott. / A hosszú, fehérre meszelt tornácú házban a három szoba közül csak egyet, a konyhára nyílót használja. A konyha hengermintás falát körben papír védi.- Kellene már festetni, de nincs rá pénzem, - mondja - 3.530 forint a nyugdijam, 23 éve özvegy vagyok. Három műszakban dolgoztam, mert ott többet fizettek, előbb orsózó, majd később szövő voltam. Előtte az erdőbe, meg a gazda- Odenwald Katalin és Bősz József, amikor frigyre léptek Ságba jártam dolgozni. 8.600 forintot letettem az útra is, ami épült az utcában. Amíg fizettem az adósságom, volt olyan hónap, hogy csak tejre meg kenyérre tellett. A kertben egy kis krumpli, paprika, paradicsom, hagyma. A hohstelt, ahogy itt Hőgyészen nevezik a dombra felkúszó hátsó kertet már rég a szomszédok művelik, ő már nem bírja. A tyúkólban egy kakas, öt tyúk.- A tojás miatt tartom, majd ha jönnek vendégek Németországból levágom. Nincs nekem spórolt pénzem, elvitte az anyám betegsége. Mit gondol, egy injekció száz forint! Két éve, hogy meghalt 89 éves korában. Én elápoltam, de engem ugyan ki fog? A kérdés a levegőben maradt, csak Csöpi, a pár hete kapott dédelgetett kölyökkutya harsogja világgá örömét-bánatát a hegyre kapaszkodó házban. A kép nem moccan a falon. F. KOVÁTS ÉVA Egy ország, ahol mindenki mosolyog Tanulmányút a kín Kínáról nem sokat tudunk ahhoz képest, hogy a maga egymilliárdnyi lakosságával a világ legnépesebb állama. Ez a hatalmas, földrésznyi ország - mely hosz- szú ideig az elzárkózás politikáját folytatta - az utóbbi években látványos nyitással lepte meg a világközvéleményt. Ma már valóban csak pénz és elhatározás kérdése eljutni Kínába: a szekszárdi Lakatos Huba az utóbbiaknak egyáltalán nem volt híjával, s miuatán az anyagi hátteret is sikerült megteremtenie, ezen a nyáron nekivágott a több ezer kilométeres, egyhónapos útnak.- Magamról annyit, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem negyedéves angol-fordító szakos hallgatója vagyok, s idén felvételt nyertem a budapesti külkereskedelmi főiskolára is - kezdi beszélgetésünket Lakatos Huba. - Leendő diplomamunkámat A magyar mezőgazdaság exportlehetőségei külföldön címmel Írom, ez meglehetősen hosszas adatgyűjtést igénylő téma. Ez ügyben egyébként jártam az NSZK-ban és Nagy-Bri- tanniában, s az ismerőseim is tudták rólam, hogy jelenleg ez a kérdés foglalkoztat leginkább. Egy barátom, Magyar Zoltán állt elő az ötlettel, azaz a kínai úttal.- Miért pont ezt az úticélt választották?- Mert távoli és egzotikus ország, nagyon keveset tudunk róla, és az sem mellékes, hogy a világ gazdasági központja kezd áthelyeződni a Távol-Keletre. Mindig is érdeklődtem Kína iránt, mondanom sem kell, mennyire megmozgatta a terv a fantáziámat. Persze, amint számolgattunk, kiderült, hogy két magyar diák saját erőből nem jut messzira Kín vonatjey - a Szovjetunión meglepően olcsó, oda-visszs ötezer forint. Szerencsénkre szervezőmunka eredményei- különböző intézmények, vál köztük a Szekszárdi Húsipari anyagi támogatást szereznü zőgazdasági és Élelmezésüc riumon, valamint a Külügy mon keresztül kínai partnere csolatba kerültünk. Nagy szolgált, hogy számos szakm is egyeztettünk vendéglátóin hatni, minden eshetőségre és hatalmas hátizsákokkal f ve indultunk útnak.- Vonattal?- Csak Moszkváig, onnan r keztünk Mongólia fővárosá torba. Itt három napot töltötte mét vonatra szálltunk, s a Gó másfél nap alatt átszelve tó keztünk a kínai fővárosba, F- Egy európai értelemben ros fogadta a két magyar ut- a megérkezés feletti örö natai után rögtön feltűnt, f egyáltalán nem hasonlít a F ben lévő, felhőkarcolókkal mai rendelkező metropolisz kai inkább egy hosszan elny szürke város képét idézi, m vannak nagyon szép épületi és közterek.- Hogyan oldották meg a- A pekingi magyar nag kaptunk egy szobát. Hama Most is az olcsóbb lett a drága Haldokló élővizek Öreg Bálint Pali bátyám egyszer azt mondta, hogy annak idején, amikor még szállások voltak a Kisduna partján, a folyó medrét, a tulajdonosoknak kötelességük volt olyan hosszúságban tisztán tartani, mint amilyen hosszúságban a birtokuk határos volt azzal. Olyanféleképpen, mint ahogy az emberek a járdájukat, az árkot, az utat rendben tartják a házuk előtt. A Kisdunából kivágták a nádat, a sást, kitakarították belőle a faágakat, a bedőlt fákat. Mindez jól felfogott érdekük is volt, hiszen a tiszta vízben - akár fürödni is lehetett benne - víziszárnyasokat neveltek, aztán halásztak benne, vadmadarakra vadásztak, de élték minden hasznát, a nádat, a sást, a hínárt és a békalencsét is. Mindez így volt a többi vizünkön is és úgy lett legtöbbjükkel, mint a Kisdunával. Ma már hal nincs benne, de gyakran víz se. Medre feltöltődött, tele van beledőlt fákkal, mik benne rothadnak az évente dúsan tenyésző és ki nem takarított vízinövényekkel együtt. Ez a dolog romantikusabb része, de egykor racionális valóság, mint ahogy ma az a súlyos pusztulás. A Bálint Pali bácsik helyébe lépett új tulajdonosok - termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, vízügyi igazgatóságok erejét meghaladta annak a munkának az elvégzése, ami a régieknek természetes volt, de az is igaz, hogy a modern termelés, a fokozódó kemizálás olyan terheket ró a felszíni vizekre, hogy a káros hatások sokasága már meghaladja regeneráló képességüket. Bár a Vízgazdálkodási Intézet szakemberei rendszeresen vizsgálják vizeink állapotát, az esetek többségében azok romlását regisztrálhatják. Az említett intézet, az elmúlt évben 250 helyen kiemelt, csaknem 7000 vízmintavizsgálati adatai alapján vízminőségi térképet készített hazánk Gazdátlan víz folyói, a nagyobb patakok és tavak vizének minőségi állapotáról. A Duna tisztán jön, tisztán megy A mérésekből kitűnik, hogy a Dunában első osztályú tisztaságú viz érkezik a folyó magyar szakaszára, ám a Vág torkolata után másodosztályúra romlik. Erre „rátesz” Budapest, és csak ezután kezdődik meg a természetes öntisztulás, a szennyezőanyagok elbomlása. Paks térségébe érve megtisztul a víz és a Duna ismét első osztályúvá minősülve lépi át a magyar-jugoszláv országhatárt. Kivéve azt az esetet, amikor a Sióból halpusztító szennyes áradat hömpölyög a Dunába. Nehezen hihető ugyanis, hogy azt a határig meg tudja „emészteni” a folyó vize. A Tisza felső szakasza tiszta. Vizének jó minőségét az erősen szennyezett Szamos és Kraszna, lejjebb pedig a Sajó és Maros másodosztályúvá rontotta. A korábbinál szennyezettebb Hernád, a Szamos, a Tárná, a Berettyó és a Hármas- Körös. És, hogy valami jót is mondjunk: kifogástalan a Keleti-főcsatorna, a Fekete-, a Fehér- és a Kettős-Körös vize. A Dráva a legtisztább A Duna mellékfolyói közül a Dráva a legtisztább. Nagyrészt első osztályú, részben másodosztályú a Rába, a Marcal, a patakok közül a Pinka és a Gyöngyös. A legjobban szennyezettek az Ikva, az Által-ér, a Sió, a Kapos, valamint a Nádor-csatorna és a Sárviz-malomcsator- na. Sajnos, a Sió vízminősége a többéves adatsorokat összehasonlítva a romlás irányába mutat. A Balaton vizének eresz- tésekor felfrissülés és vízminőség-javulás tapasztalható, ám a nagy szennyvíz- eresztések egy-kettőre lerontják a jó hatást. A Sió vize Szekszárd térségében harmadosztályú volt, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen mellékfolyóinak vize is igen szennyezett, ugyancsak harmadosztályú, sőt a Nádor-csatorna vize „az ipari tározók népgazdaságilag fontos és szükségszerű leeresztése időszakában szennyvíz kategóriába sorolható”. Ennek az időszaknak látványos kísérője a hatalmas arányú halpusztulás, amikor ezrével torlódnak össze a haltetemek az árvízkapunál. Nem tudom, hogy valaha valaki kiszá- molta-e, hogy évtizedek során mekkora kár keletkezett - jóvátehetetlen kár - abból, hogy az ipari üzemeket az olcsóbb építés és üzemeltetés miatt megfelelő szennyvíztisztító berendezések nélkül készítették. Nem kell hozzá nagy látótehetség, hogy az ember kijelentse: ebben az esetben is az olcsóbb lett a drága. Furcsa, hogy népgazdasági érdekre hivatkozva, a szennyvízzel együtt kiöntik a népgazdaság érdekét is, már amennyiben valójában érdek az embert is éltető egészséges környezet. Tavak a holtágak Általában jellemző a halastavakra az eliszaposodás, a növekvő szerves- anyag-tartalom. Tavaink közül talán a szálkai tározó a legjelentősebb. Vize első osztályba sorolható, annak ellenére, hogy a bele folyó Lajvér-patak vize a második vízminőségi osztályba tartozik. A vizsgálat azt mutatta, hogy az elmúlt évben a tározó vizében az oxigén, nitrogén és a foszforháztartás a kívánatos szinten van, stabilan kiegyensúlyozott. A szakemberek javasolják, hogy a biológiai stabilitás megtartása érdekében a jelenleginél magasabb vízszintet kellene tartani, úgy a tározóban, mint a Lajvér-patak befolyásánál kialakított iszapfogó tóban. Erre azért volna szükség, mert az intenzív halasítás, különösen az előtározóban, megbonthatja a jelenlegi jó állapotot. Már lapunkban is többször írtunk a tolnai holt Duna-ágról. A szakemberek továbbra is fenntartják azt a véleményüket, hogy a holtág falu alatti szakasza fürdésre, és vízi sportok üzésére alkalmassá tehető. Ehhez feltétlenül fontos az erősen fertőzött vizű Rozmayer-tó leválasztása, sőt kiszárítása. Aztán a libatelep áttelepítése, a befolyó csapadékvizek megtisztítására alkalmas berendezések építése, a part menti lakóházak szennyvíz-szikkasztásának megszüntetése, közcsatornára történő rákötés útján. Nagyon fontos feladat volna a bomlóképés iszap kikotrása és a szakemberek szerint legalább négyméteres vízmélység kialakítása. Már eddig is elég sok pénzes feladatot soroltunk fel, szomorítván azok szívét, kik már igen óhajtanák az üdülőterület kialakítását, a kellemes fürdőzéseket, de még a vízpótlásról is gondoskodni kellene, és az intenzív, etetéses haltartást is meg kellene szüntetni, legalább az üdülésre kijelölt szakaszon. E vidék másik holtága a fadd-dombori részen lévő. A holtág vize tavaly a faddi kompnál tűrhető minőségű volt másod- osztályú besorolással. Hasonló a helyzet a KISZ-tábor környékén is, és a vízminták ilyen képet mutatnak a szivornya mellett is. De, sajnos, az összkép az elhatárolt vizterekre jellemző természetes, lassú romlás jeleit mutatja. A holtág vízminősége a vizsgálat alapján kimondható: az előző éviekhez képest lényegesen romlott. Feltétlenül szükséges - a romláskép ismerete alapján - a beavatkozás. Haldokló víz, haldc Csatornába elfolyó milliók Természetesen az illetékesek bírságolják is a szennyezőket. Csatornabírságot - közcsatorna-szennyezésért - sokan fizetnek, közülük a notórius visszaesők a tejipar, a húsipar és az Óra- és Ékszeripari Vállalat. Ők három és hatszázezer forint közötti összegeket fizettek az elmúlt három évben. Tolnán a Patex az „élenjáró”, ök „félmilliós” kategóriába tartoznak. A szennyvízbírságok már borsosabb összegek. A Simontornyai Bőrgyár élővízfolyás (Sió) szennyezése miatt az elmúlt három évben ötmilliót meghaladó összeget fizetett ki. A Dalmandi Mező- gazdasági Kombinát ugyanezért négymilliónál többet adresszált az állami kasszába. Mellettük a Paksi Konzervgyár két és fél milliója „csekélység”. Hátha még a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat huszonötmillióját említem... Ez utóbbinál érdemes egy pillanatra megállni. Miről is van itt szó? Az említett csatornaszennyezők a szennyvízhálózaton keItt ömlik a Balaton környéki szennyvíz a Koppányba
