Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-09 / 216. szám

4 ^ínÉPÜJSÁG 1988. szeptember 9. Gondolatok a megújuló családról A család eredetéről, jelentőségéről alkotott nézetek sokat változtak a törté­nelem során. A modern korban is voltak, akik megkérdőjelezték fennmaradásá­nak szükségességét, néhányan a sza­bad szerelem a nyitott kapcsolatok, má­sok a kollektív nevelés mindenhatósá­gát hirdették, elvetve a családnak, mint a társadalom alapsejtjének a jövőbeli lét- jogosultságát is. A mi társadalmunkban ma elismert és meggyőződéssel vallott nézet az, hogy a családra, mint intézményre szükség van; a kereteket kell mindegyre új és új tartalommal megtölteni. A család az ember életének alapvető közösségi formája, a társadalmi környe­zet legelső köre. Ismeretes, hogy a csa­lád mellett mindnyájan tagjai vagyunk különböző kollektíváknak, is: például baráti, munkahelyi, egyesületi közössé­geknek, tágabb értelemben a népünk­nek, az emberiségnek. Mindegyik kö­zösség befolyásolja életvezetésünket, egyéni sajátosságainkat. A legutóbbi évtizedek tudományos vizsgálatainak sora azt igazolta, hogy a családnak van a legalapvetőbb hatása a gyermek ké­sőbbi felnőtt jellemének formálódására. Az első feltételes-idegrendszeri kap­csolatok, az alkalmazkodás alapformái, az együttélési módozatok kialakulásá­nak színtere, közege a család. Az alap­vető szükségletek kielégítésén túl a ki­bontakozó gyermeki léleknek szilárd ér­zelmi támaszt is kell találnia benne. A családban a kapcsolatok fő meghatáro­zói a felnőttek, a szülők vagy helyette­seik. Szinte közhely már, hogy az anya sze­repe a legfontosabb: ö a kisgyermek szükségletei kielégítésének a fő forrása. Szoros, kétszemélyes kapcsolatuk alapja az is, hogy a gyermek védelmet keres az anyánál, s az anya támaszt, vé­delmet biztosít a kicsinek. Az anya tehát a gyermeknek nemcsak biológiai szük­ségleteit elégíti ki, hanem szociális ten­nivalókat is ellát: ő a külvilág első számú közvetítője. Mint a kutatók hangoztatják, a gyermek második, „szociális megszü­letése” életének első évében megy vég­be, döntően az anya-gyermek kapcso­laton keresztül. Nem tagadható, hogy a család nem mindig jelent ideális köze­get; hiányozhat belőle az anya (bár leg­többször az apa) személye, kiegyensú- lyoozatlan lehet az együttélő házasfelek egymás közötti kapcsolata. A család egy férfi és egy nő párkap­csolatával kezdődik, s ez a párkapcsolat ma már a szabad választáson nyugszik, nélkülözi, - legalábbis kimondottan - a választás gazdasági kényszerét. A pszichológiai tényezők mindinkább előtérbe kerülnek, a házasság mind erő­teljesebb érzelmi, szerető, szerelmi kö­tődést feltételez, s a másik személyiség­nek kölcsönös megbecsülését. A felnőtt pár a gyermekvállalással bő­vül teljes körű családdá, hiszen ekkor valósíthatja meg egyik alapvető felada­tát: utódokat nevel, gondoskodik róluk, formálja, igazgatja életsorsukat. Az egyén életét meghatározza a család, amelybe beleszületett, amelyben él, ne­velkedik, de az is, amelyet felnőttként ő maga alakít majd ki. A családi nevelés­nek a szülői bánásmódnak döntő szere­pe van abban, hogy egészséges vagy kóros irányba fordul-e a gyermek sze­mélyiségének a fejlődése; hajlamossá válik-e pszihoszomatikus megbetege­désre, vagy idegileg megsérül, illetve szembefordul a közösséggel, a társada­lom írott és íratlan együttélési szabályai­val, azaz deviánssá válik. A családi bánásmód tükrözi egy-egy családnak a társadalomban elfoglalt he­lyét, ugyanakkor tagjainak a társadalmi hatásokat is közvetíti. A társadalmi nor­mák a családok relatív normáin át szű­rődve jutnak el a gyermekhez, épülnek be személyiségébe. Ám hangsúlyoz­nunk kell, hogy a családnak nemcsak igazodnia kell az adott társadalom kiala­kult szokás- és együttélési rendjéhez, hanem azt neki is formálnia kell; a társa­dalmat szolgálva segítenie kell az egyén kiteljesedését. Mjrtse Márta ♦ CSALÁD ♦ Cm S-helyzet Amint azt korábban ígértük, felada­tunknak tekintjük az olvasók tájékozta­tását a magyarországi, és ezen belül a Tolna megyei AIDS-helyzet alakulásá­ról. A Népújság is részletesen beszámolt a Magyar Dermatológiai Társulat au­gusztus 28-30-án Budapesten nemzet­közi részvétellel tartott kongresszusáról. Itt tájékoztattak bennünket arról, hogy ma Magyarországon 156 fertőzött sze­mélyt tartanak nyilván, az AIDS-betegek száma 13 és ezek közül 6 beteg meg­halt. Továbbra is a homoszexuális élet­módot folytatók fertőződhetnek elsősor­ban. Tolna megyében változatlanul egy fertőzött személyről van tudomásunk, aki azonban nem a megyében dolgozik. Ugyancsak a Népújság közölte azt a rendeletet is jogi rovatában, amelyik a kötelező szűrővizsgálatokat szabályoz­za. Ezenkívül természetesen mód van to­vábbra is önkéntes szűrővizsgálat ké­résére, ezt úgy végezzük, hogy a megye bőr- és nemibeteggondozóiban a vért levesszük és Budapestre küldjük a vizs­gált egyén személyi számával. Ha valaki nem kívánja megnevezni magát, kísérletképpen bevezették a név nélküli szűrés lehetőségét is, ez esetben az Országos Bőr- és Nemikórtani Inté­zetben kell jelentkezni (Budapest Vili. kér., Mária u. 41.), vérvétel hétfőtől pén­tekig 8-15 óra között. . DR. SZILÁGYI ISTVÁN megyei bőrgyógyász szakfőorvos Bélyeggyűjtőknek ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ Jón, jón, jón A szövetség őszi nagy árverését no­vember 12-13-án rendezi a Magyar Bélyeggyűjtők Házában. Az értékesítés­re szánt bélyeget, gyűjteményt ugyanott kell felajánlani szeptember 15-ig. A szeptemberben megjelenő bélyeg­napi blokkon és sorozaton kívül az idén még a következő újdonságokat szándé­kozik kiadni a posta. Október: Lengyel Gyula születésének centenáriumára 4 forint névértékű cimlet, a Kastélyok so­rozat 10 forintos bélyegének réznyoma­tos változata. November: Karácsonyi bélyegpár (az Ausztráliában élő G. Há­mori tervrajza alapján), hatértékű soro­zat Nobel-dijasokról. December: Szaka- sits Árpád születésének 100. évforduló­jára 4 forintos bélyeg, fémművesek al­kotásaiból négyértékű sorozat. Svájcban - a posta terve szerint - számos jubileumot köszöntenek bé­lyeggel. így többek között a tábori posta, a városi közlekedés szervezete, az Inter­parlamentáris Unió, az elektrotechnikai egyesület centenáriumát. Négy cimlet idézi fel az ottani képes krónika miniatú- ráit. Bélyegpár jeleníti meg a gyermekek kedvelt játékait. A szokásos jótékonysági sorozat a felnőtt ifjúság problémáiról (szakmai képzés, barátság, tudás és kutatás) szól. Feláras címletet kibocsátanak a sport támogatására is. Újdonságok Jön az olimpia. Különböző sportágak versenyzőinek ábrázolásával Portugá­liában blokk és négyértékü sorozat, a Szovjetunióban ötcímletü sorozat jele­nik meg. Kanada nemes hazai kutyafajták válo­gatott példányaival büszkélkedik négy- értékű sorozaton. Csupa rejtvény! A Népszava évek óta megjelenteti a Csupa rejtvény című összeállítását. A kis rejt­vényfüzet az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács közreműködésével készült. Éppen ezért kapcsolódik valamilyen formában minden feladvány a fejlődő motorizá­cióhoz. A kiadvány előszava szerint: „Aki tehát megfejti a rejtvényeket, kétszeresen nyerhet: a sorsoláson is, meg azzal is, ha emlékezetében tartja a feladványainkban elrejtett intelmeket, jó tanácsokat!” Ami a nyereményeket illeti, jelentősek. A főnyeremény 10 ezer forintos vásárlási utalvány. A többi nyeremény is jelentős, hiszen a helyes megfejtők között összesen 50 ezer forint nyereményt sorsolnak ki. Felhívjuk a rejtvényfejtők szíves figyelmét, hogy ne feledjék el kivágni és a Népsza­vához beküldendő megfejtések végére ragasztani a 32. oldal alján található pályázati szelvényt, mivel a nélküle beküldött megfejtések nem kerülnek bele a sorsolási ke­rékbe. A rejtvények és feladványok beküldésének határideje: 1988. november 30. (Cim: Népszava Kiadó, 1964 Budapest, Pf.: 32.) A helyes megfejtéseket és a nyerte­sek névsorát a Népszava 1988. december 22-i csütörtöki száma közli. Csavart zsinór A gyapjúfonalból, pamutszálból vagy fényes lurexszálból saját kezűleg össze­csavart zsinór csinos és olcsó diszí- tőeszköz, amelyet - napjaink divatjában - akár homlokpántként, akár derekun­kon viselve övként, vagy szalag helyett megkötésre használhatunk. A gyors és ügyes munkához a fonalon kívül szük­séges még ceruza, olló és ajtó-vagy ab­lakkilincs. Menete: A fonalat négyszer olyan v hosszúra vágjuk, mint a kész pántot. A felezéshez összecsomózzuk, a kilincsre akasztjuk, és a ceruzával - az ábra sze­rint - forgatni kezdjük. Egy ollót a köze­pébe akasztunk, a ceruzát a hurokból kihúzzuk és ezt a végét a kilincsre akasztjuk. Az olló súlya miatt a zsinór egymás körül egyenletesen összeteke- redik. BÁNYAI KATALIN STOP A relatív sebességről A közúti közlekedés zavartalan lebo­nyolítását szavatoló tételes szabályok megtartása mellett a jó gépjárművezető­nek bizonyos elveket, magatartásformá­kat is el kell sajátítania. Ezek közül az egyik legfontosabb az adott közlekedési körülményekhez he­lyesen igazított biztonságos sebesség gyakorlati megválasztásának képessé­ge. A közlekedés más résztvevőivel való konfliktusok lehetősége jelentős mér­tékben csökkenthető azzal is, hogy a ve­zetés során lehetőség szerint távol tart­juk magunkat tőlük. Ez az elv vonatkozik úgy az előttünk, mint a mögöttünk vagy mellettünk haladókra, függetlenül attól, hogy azok járművel közlekedők, vagy gyalogosok. A lakott területen kívüli közlekedés egyik jellemzője, hogy az azonos irány­ban haladó járművek nem egyenletes távközökkel követik egymást, hanem egymásra torlódott járműkonvojokat al­kotnak. Az ilyen járműcsoportok kiala­kulásának fő oka az, hogy egy lassab­ban haladó jármű mögött amely esetleg még megszegi a jobbratartási kötele­zettségét is, kényszerűségből össze­gyűlnek a többiek. Az ilyen módon egymásra torlódott kocsisor igen nagy baleseti kockázatot jelent. A kialakult oszlopban közlekedők bezártságérzése, a szabad kilátás jelen­tős korlátozottsága súlyos ráfutásos baleset oka lehet. Az ilyen helyzetek megelőzése, feloldása érdekében töre­kednünk kell a zárt kocsisortól való el­szakadásra. Célszerű ilyenkor lemarad­ni, nagyobb távolságból felvenni az előt­tünk haladó tempóját. Ezzel a magatar­tással kiegyenlíthetjük a többiek nem kí­vánatos sebességingadozását. A vég­eredmény az lesz, hogy a mi sebessé­günk nem tér el jelentősen a kocsisoré­tól, de a forgalmi helyzetünk biztonságo­sabb lesz. BALOGH JÓZSEF MHSZ-iskolavezetö Új tanév kezdődött. Különös súlya van ennek az első osztályosoknál. Az iskolá­ba lépés gyökeres változást hoz a gyer­mek életébe. A tanulás komoly szellemi munka, az ismeretlen világhoz való al­kalmazkodás pedig roppant idegi meg­terhelést jelent. A gyerekek felelőssége megnő, hiszen napjában többször is ér­tékelik szorgalmukat, magatartásukat, helyes és helytelen feleleteiket, képes­ségeiket, tudásukat és szinte minden megnyilatkozásukat. Előfordul, hogy szinte óránként - sok esetben gyakrab­ban is - ítélkezik felettük a pedagógus: fekete, zöld, piros pontokat osztogat. Az iskolában folyamatos a készenlét. Hihe­tetlen súllyal nehezedik ez a kisgyer­mek vállára - a folyamatos teljesítés, az iskola mindenre kiterjedő fegyelme­ző, tilalmi rendszere. Ezzel egyidejűleg legtöbbjükkel szemben gyökeresen megváltozik az egész otthoni életük. Iskolások lettek. Ez kötelez. S kötelezi a szülőket is, ez ter­mészetes. Az viszont már nem termé­szetes, hogy a szülők a gyerek elé állított mércét oly magasra állítják, hogy az vagy leveri a lécet vagy kénytelen el- somfordálni alatta. Sok szülő szinte megriadva a reá há­ruló újszerű feladatoktól, „pápább lesz a pápánál”, s míg a pedagógus tapaszta­latai birtokában igyekszik a gyerekkel szemben csupán annyi követelményt ál­lítani, amennyinek az még meg tud felel­ni. A szülők mindent ki akarnak hozni belőle - még sokszor azt is, amivel nem rendelkezik. A gyerekek számára ijesz­tő, mennyire megváltozik velük szemben a szülők attitűdje amint iskolások lesz­nek. Az eddigi engedékeny, barátságos, becézgető anyuból szigorú számonké- rő, füzetlapokat kitépdeső, örökösen elégedetlen „hajcsár” lesz, apuból pe­dig, akivel addig olyan jó volt kocsit bütykölni, sétálni, szánkózni, dominózni, kibújik az ordibáló, fenyegető, büntető „őrmester”. A gyermek nem érti ennek a változásnak az okát. Megriad, meggör­nyed a felelősség súlya alatt, hiszen azt hiszi, hogy csupa jogos feladat teljesíté­sét várják tőle. Ostobának és alkalmat­lannak érzi magát, ha még a késő esti órákban is a füzetek és tankönyvek fölé görnyedve kell tanulnia. nak-e arra a szülők, hogy délután hat­hét óra körül a gyerek már a tíz-tizene- gyedik munkaórájánál tart? S nem is akármilyen mnkaórák vannak a háta mögött! Az iskolában nincs akár egy órányira is elnyúló terefere a büfében, meg „kiugróm a közértbe", „lazítok egy kicsit”. Az iskolai osztályban közösen végzett, fegyelmezett, pontos előírások szerint folyik a munka. Pedig milyen kézenfekvő a valóság: a tanuló egyszerűen fáradt, kimerült - fi­gyelme ezért hanyatlik, feladattudata ezért csökken a minimálisra. Gondol­Az elsősök szemében csodálatos dolog egy-egy piros pont, ám annál inkább két­ségbeesnek egy-egy feketétől. Mindez érthető, hiszen nagyon fontos a számukra, hogy a szeretett tanítónő, aki ráadásul a tekintélyt is képviseli, hogyan értékeli, mi­lyennek ítéli meg őket. A kisgyerekekben erősen él a vágy, hogy megfeleljenek, oly­kor bizony érdemtelenül is azt szeretnék, ha jónak, okosnak tartanák őket. Gyakori eset hogy még akkor is igazságtalannak vélnek egy-egy fekete pontot, ha rászol­gáltak. A pedagógusnak sincs könnyű dolga, míg eléri, hogy értékítéleteit elfo­gadják, annak igazságosságában ne ké­telkedjenek a gyerekek. Ám a szülőket gyakran nemigen ér­dekli, miért kapta a gyerek a jó vagy rossz pontot: a piros pontra szót sem ér­demes vesztegetni, a fekete azonban minden kétséget kizáróan megérdemelt büntetés. Nemigen érdeklődnek az okok felől s a gyerekbe többnnyire bele­fojtják a szót, ha magyarázkodni kezd. Jóllehet éppen ezek a beszélgetések al­kalmat nyújhatnának a szülőnek arra, hogy az értékekről, a magatartási nor­mákról felvilágosítsa a gyereket, segítse őt eligazodni a követelménynek és elvá­rások között, hogy megértse a józan szabályok és tilalmak szükséges voltát. Ehelyett jön a büntetés. Sok gyerek a büntetéstől félve már szinte semmi más­ra nem ügyel az iskolában, mint a pon­tokra. A piros pontok iránti mohó vágy, a „megfelelési görcs” illetve a fekete pon­toktól való rettegés olyannyira megter­heli az idegrendszerét, hogy végül is et­től válik nyugtalanná, agresszívvé. A gyerekek, szinte kivétel nélkül alig várják, hogy iskolások legyenek. Ám ha azt tapasztalják, hogy az iskolás léthez túl­ságosan kevés öröm, de annál több ku­darc, bánat, keserűség és büntetés tarto­zik, előbb-utóbb már nem akarnak iskolá­sok lenni. S főleg akkor nem, ha ezzel egyidejűleg elveszítik az otthon régi me­legségét, elfordul tőle anyu és apu kedves arca Dr Ramm Zsuzsa ❖ CSALÁD ❖ OTT n u

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents