Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-09 / 216. szám
2 tSÉPÜJSÁG 1988. szeptember 9. Célegyenesben? A sokéves hagyományok szerint az Egyesült Államokban a munka napját, a szeptember első hétfőjére eső munkaszüneti napot tekintik a célegyenes bejáratának a sok hónap óta tartó elnökválasztási csatában. A mezőny eddigra már csak a két nagy versenytársra szűkül le, , a párttanácskozások véget értek, a nyári szünet már valamelyes pihegést is engedélyezett az utolsó, kéthónapos finis előtt. Az idei hadjárat szemtanúi közül azonban sokan úgy látják, hogy ez a „célegyenes” meglehetősen sok kanyart tartogat még, a két versenyző túlságosan is sokat lökdösődik, használja a könyökét, igyekszik a másik lábára lépni, a közönség pedig elég érdektelen. Ez utóbbi megállapítás akkor is igaz, ha a választási nagygyűléseken sokan vesznek részt, s ha a televíziós híradók naponta hosszú percekben számolnak be George Bush és Michael Dukakis, illetve a két alelnökjelölt, Dán Quayle lés Lloyd Bentsen szónoklatairól, az újságok oldalakat szentelnek a - többnyire ismétlődő - beszédeknek. Az érdeklődés hiányát keresve a kommentátorok egy része úgy látja, hogy még nem került sor az igazán izgalmas kérdések megvitatására, s ráadásul ezek közül csak néhányban mutatkozik komoly eltérés a jelöltek álláspontja között. Egyelőre nem egymással vitatkoznak, hanem mindegyikük a magáét fújja, ahhoz az egy-két témához ragaszkodik, amelyben pillanatnyilag a legjobb propagandahatást véli felfedezni. Kettejük között az ilyen versenyben Bushnak van előnye s ez látszik is: Reagan alelnöke a párttanácskozás óta nemcsak utolérte a közvéleménykutatások adatai szerint Dukakist, hanem egy kicsit meg is előzte. A „kanyarvételi technikán” múlhat, hogy ki ér elsőnek célba - vagyis a neheze még hátra van, s bár sok a buktató, eddig Reagan alelnökének sikerült elkrülnie a megingásokat. Nemcsak átvészelte azt a vihart, amelyet az általa választott alelnökjelölt, Dán Quayle személye váltott ki a sajtóban - kevésbé a közvéleményben -, hanem az elmúlt napokban ügyes taktikusnak bizonyult: olyan „szívhez szóló” témákat talált ellenfele lejáratására, amelyek ha nem is igazak, jól hangzanak, a tipikus amerikai érzelmek húrjait pengetik. „Dukakis ellenzi az amerikai zászlóra tett hűségesküt”, „Dukakis meg akarja gyengíteni az Egyesült Államok katonai erejét”, „Dukakis növelni akarja az adókat”, „Dukakis tapasztalatlan a külpolitikában és erőtlen lenne az oroszokkal szemben” - ilyen és ehhez hasonló kijelentések mindennaposak Bush és Quayle szónoklataiban, korántsem hatástalanul és mindenképpen látványosan és jól előadva. A demokrata jelölt szónoki fegyvertára, ellenfelével szemben felhozott érvelése és aktivitása az elmúlt hetekben gyengébbnek tűnt - olyannyira, hogy pártjának vezetői már-már a nyilvánosság előtt bírálták s elérték, hogy Dukakis visszahozza választási hadjáratának irányításába kényszerből menesztett, ám eddig legjobb munkatársát, John Sassot. (Sas- so szervezte annak idején a Dukakis szempontjából veszélyes ellenfél, Joseph Binden szenátor „kibuktatását” a demokraták versenyfutásából azzal, hogy televíziós adóknak video-összeállí- tást küldött titokban, egyértelműen bizonyítva, hogy a szenátor plagizál, változtatás nélkül vesz át szövegeket más politikusok, így például a brit munkáspárti vezető, Neil Kinnock szónoklataiból, sajátjaként adva elő azokat. A nem éppen szimpatikus módszerek alkalmazása miatt akkor Dukakis menesztette tisztéből.) Ráadásul a csípősnyelvű Bush kijelentéseivel szemben Dukakis egy ideig „úriemberként” viselkedett, nem ment bele a durvább, bár az amerikai választási hadjáratokban megszokott hangvételbe. A massachusettsi kormányzó legfőbb baja azonban az, hogy érvei nem mutatkoztak kellően hatásosaknak. Minden bizonnyal tényeket állapít meg, amikor arra hivatkozik, hogy a Rea- gan-kormányzat látványos gazdasági eredményei csak viszonylag szűk réteg számára hoztak igazán jobb életet, hiszen ezt kormányzati statisztikák is alátámasztják. Azt is alátámasztják a hivatalos közlések, hogy a Reagan-kormány hivatali időszakában teremtett munkalehetőségek többnyire a gyengén fizetett és csak részmunkát jelentő területeken keletkeztek - ennek ellenére nehéz a gazdaság- politikát igazán mélyrehatóan bírálni, úgy, hogy annak hiányosságai mindenki számára érthetőek legyenek. Dukakis most a legkézenfekvőbb érveléssel próbálkozik, azzal, hogy az elmúlt hét és fél évben csillagászati összeggel növekedett a költségvetési dificit és az állam- adósság - kérdés, hogy ez miként hat majd a választókra, hiszen Bush mindezekért „a demokrata törvényhozás által kikényszerített túlköltekezést” igyekszik felelőssé tenni. A szociális kérdések sem jelentenek különösebben jó alapot a kormány elleni támadásokhoz a demokratáknak, mert a republikánusok bizonyos értelemben igyekeznek túllicitálni őket. Dukakis elsősorban a nyilvános televíziós vitákban látta a legkedvezőbb lehetőséget, azonban egyelőre kénytelen volt meghátrálni: Bush csak két vitára volt hajlandó az ellenfele által javasolt négy helyett, s ezek részleteit sem módolták még ki. A demokrata párti jelölt azt szeretné, ha azok minél közelebb esnének a választás időpontjához - Bush egyelőre kitér ez elől, s október közepéig akar végezni a vitákkal. KIS CSABA (Washington) Éhségsztrájk a szerviz előtt Szántó András, az MTI tudósítója jelenti: - Sajátos módját választotta a szolgáltatások alacsony színvonala elleni tiltakozásnak egy 27 éves arhangelszki fiatalember - éhségsztrájkba kezdett. Andrej Akszjonov elromlott gépkocsiját bevitte a város egyik szervizébe, ahol különböző alkatrészek hiánya miatt tologatták mind távolabb a gépko- csijavitás vállalási határidejét A packázásra ráunt Akszjonov úgy döntött, hogy mindaddig nem hagyja el a szerviz környékét és nem fogad el élelmet amíg meg nem javítják autóját A Moszkovszkaja Pravda beszámolója szerint a fiatal fényképész akciója végül eredményt hozott, mert a műhely vezetői rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy a hét elején éhségsztrájkba lépett Akszjonov autóját péntekre teljesen megjavítják... Magyar-román kereskedelem Mit mondanak a számok? Janus-arcú - talán ez a legtalálóbb jellemzése a mai magyar-román kapcsolatoknak. Miközben szinte kivételesen feszültté váltak a politikai viszonyok a két KGST-tagállam között, a gazdasági együttműködés majdhogynem felhőtlen - legalábbis ez derül ki a Kereskedelmi Minisztérium illetékeseinek információiból. Az utóbbi években az összes szocialista ország közül Romániával bővültek a leggyorsabban kereskedelmi kapcsolataink. A múlt évben a kétoldalú árucsere-forgalom értéke 618 millió rubel volt, ami - folyó áron számolva -16 százalékkal múlja felül az 1986. évit. Idén pedig az előirányzat már 655 millió rubel, tehát további jelentős előrelépésre számíthatunk. Csakhogy a látványos fejlődés értékelésénél legyünk figyelemmel arra is, hogy az induló érték, a bázis meglehetősen alacsony volt. Statisztikai adatok szerint két évvel ezelőtt mind a magyar importból, mind az exportból 2 százalékosnál kisebb mértékben részesedett Románia, mint az alábbi táblázat mutatja: 1970 1980 1985 1986 Kivitel: 2,3 2,4 1,7 2,0 százalék Behozatal: 2,8 2,1 1,8 1,9 százalék Jelenleg a kereskedelmet egy hosszú lejáratú, az 1986-1990 közötti iőszakra szóló egyezmény szabályozza, amely összesen 3,2 milliárd rubeles kölcsönös szállításokat irányoz elő. Idén augusztusra a vállalatközi magánjogi kötésállomány értéke már elérte az 570 millió rubelt, azaz az egész évre tervezett 655 millió rubel 87 százalékát. Az első félévi magyar export 129 millió rubelt tett ki, az import 161 milliót. (Ugyanezen adatok 19861. félévében 152 millió, illetve 141 millió rubel.) A visszaesés okai Mi van a számok mögött? A hetvenes években határozottan élénk volt a két ország kereskedelme, a kővetkező évtized első fele viszont a stagnálás, több területen a visszaesés időszaka volt. Ekkor derült ki, hogy Romániának már nincs szüksége több Ikarusra, a Rába gyár termékeiből is a vártnál kevesebbet vásárolt, egyszóval ellentétek jelentkeztek a hosszú távú elképzelések és az éves gazdasági érdekek között. Hozzájárult még a forgalom visszaeséséhez szomszédaink megváltozott gazdaságpolitikája, amely az adósságok mindenáron való visszafizetésére törekedett, és ennek érdekében szigorúan korlátozta az importot. Az árucserén kívüli területeken, a szállításban, az idegenforgalomban még inkább csökkentek a román kiadások. Ami a vasúti szállítások visszafogását illeti, ez gazdasági okokkal, a MÁV tarifaemelésével magyarázható, de amögött, hogy az igényekhez képest egyre kevesebb forintot kaphattak a román turisták, talán már nem túlzás politikai okokat keresni. E két területen összesen 1983-ban még 23 millió rubel magyar aktívum képződött, a következő évben már nem egészen tízmillió. Gazdaság és politika Figyelemre méltó, hogy a gazdasági kapcsolatok visszaesésének időszakában viszonylag jók voltak a politikai kapcsolatok a két ország között, legalábbis ezt mutatta a felszín. Ez az 1977- es nagyváradi találkozót, a ma már csak diplomáciatörténetben létező debreceni román és kolozsvári magyar főkonzulátus megnyitását követő időszak volt. Az akkori és mostani események egyaránt azt bizonyítják, hogy azoknak van igazuk, akik szerint magyar-román viszonylatban nem mutatható ki gazdaság és politika közvetlen összefüggése. A magyar-román árucsere-forgalomnak több mint a 60 százaléka gépekre, műszerekre, berendezésekre esik. Olyan nagyszerű arány ez, ami két iparilag kiemelkedően fejlett ország kereskedelmét szokta jellemezni. Kulcsfontosságú tétele az árucserének a gépkocsi, azaz a Dacia, és jóval kisebb mértékben az Aro terepjáró. Ebben az évben elképzelhető, hogy több mint 40 000 Dacia fogja átlépni a határt... Akkor, amikor kereskedelmi miniszterünk nemrég bejelentette, hogy a szocialista autószállítások alacsony szintje miatt a Merkur csak a lakossági sorszámokra adhat ki gépkocsikat, gyakorlatilag a Dacia az egyetlen típus, amelyre nem kell éveket várni. Másrészt ma már Magyarország a román autók legnagyobb vásárlója, a Daciák 40 százaléka itt talál vevőre. Talán nem túl nagy merészség feltételezni, hogy ez az arány jóval alacsonyabb lenne, ha Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon sorban állnának az emberek a román kocsikat is kínáló autókereskedőknél. Gyártmánydiplomácia Érdekes kérdés, hogy mi lesz az Oltcitek sorsa. Évek óta minden Romániával kapcsolatos gazdasági interjúban illik megkérdezni, hogy mikor lesz már végre Magyarországon is kapható a Citroén Visa mintára készült autó. Eddig a szocialista országok közül egyedül Csehszlovákia vásárolt 12 000 Oltcitet, tőkés exportra menő Skodái helyett. Az érdektelenség oka, hogy egyes hírek szerint a románok ellentételezésként nem érik be korszerű gépipari termékekkel, hanem a kocsi vételárának bizonyos, nem jelentéktelen hányadát tőkés keménységű cikkekben, vegyipari alapanyagokban, élelmiszerben kérik. Megjegyzésül csak annyit, ha az eredeti elképzeléseknek megfelelően létrejött volna a Rába-GM üzlet, az amerikaiak az Opelek szállításáért megfelelő fizetségnek tartották volna a Rába-termékeket. így aztán elképzelhető, mire a románok engednének, maga az alaptípus, a Visa is elavult lesz. Arra a kérdésre, hogy érdeke lehet-e bármelyik országnak a gazdasági kapcsolatok szűkítése, az aradi találkozó egyértelmű választ adott: Nem! Kölcsönösen egymásra van utalva a román és a magyar gazdaság, a kérdés legfeljebb csak az lehet, melyik országnak fontosabb a másik. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése terén az elsődleges feladat a fejlettebb együttműködési formák elterjesztése lenne, ugyanis a kétoldalú gyártásszakositási és termelési kooperációs megállapodások keretében az áruforgalomnak mindössze 10 százaléka bonyolódik le. Ráadásul éppen ezek a formák lennének igazán alkalmasak egy kis „gazdasági diplomáciára”, hisz szinte már közhelyszámba menő igazság, hogy munka közben ismerszik meg az ember... F. G. ENSZ - tanácskozás Magyar felszólalás Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 40. évfordulója alkalmából az Egyesült Nemzetek Szervezete által Milánóban rendezett nemzetközi tanácskozáson Magyarország képviseletében csütörtökön felszólalt Kovács László külügyminiszter-helyettes. Az évforduló jelentőségét méltatva, kiemelte az emberi jogok és alapvető szabadságjogok biztosításának, védelmének fontosságát. Hangot adott azon meggyőződésének, hogy az emberi jogok érvényesülée egyre inkább részét képezi az új módon értelmezett nemzetközi biztonságnak, nagy hatást gyakorol az államok közötti viszonyra, a bizalomra, a nemzetközi politikai légkörre. A magyar diplomata aláhúzta, hogy hazánk nemzeti és nemzetközi keretekben egyaránt további erőfeszítéseket kíván tenni az emberi jogok kiszélesítése érdekében. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a polgári és politikai jogok egyezségokmányának jegyzőkönyvéhez az ENSZ tagállamainak jelentős része még mindig nem csatlakozott. Egyúttal jelezte a Magyar Népköztársaság csatlakozási szándékát. Kiemelten fontosnak minősítette a nemzeti, az etnikai, a nyelvi és a vallási kisebbségek jogainak érvényesítését, szorgalmazta a kisebbségi jogok mielőbbi kodifikálását s az e jogok érvényesülését szolgáló nemzetközi ellenőrző mechanizmusok létrehozását. Ráirányította a figyelmet arra is, hogy a diszkrimináció általános tilalmán túlmenően a nemzetiségeket a nemzeti kisebbségeket sajátos kisebbségi jogok is megilletik, amelyek még hiányoznak az emberi jogok nemzetközi normarendszeréből. Alapvető feladatként jelölte meg azt, hogy az emberi jogok és szabadságjogok növekvő mértékben épüljenek be a nemzeti törvényhozásba és nemzetközi szerződésekbe. Kiemelte a közvélemény szerepének fontosságát, és kívánatosnak minősítette, hogy az emberi jogok és szabadságjogok kérdésében is mindenütt a legteljesebb nyilvánosság érvényesüljön. Tájékoztatást adott azokról az intézkedésekről, amelyekkel Magyarországon az állampolgárok lehető legszélesebb köre számára igyekeznek hozzáférhetővé tenni az emberi jogok kérdéskörére vonatkozó nemzetközi megállapodásokat, az ezekben magyar részről vállalt kötelezettségeket. Kovács László hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaságban az emberi jogok és alapvető szabadságjogok érvényesülését a szocialista társadalom olyan alapvető értékének tekintjük, amely nélkülözhetetlen feltétele a gazdasági és politikai reformfolyamatok kiteljesedésének, s ugyanakkor hozzájárul a népek közötti megértés erősítéséhez s az országok közötti együttműködés fejlődéséhez is. PANORÁMA MOSZKVA - Csütörtökön hajnalban új helyre csatlakoztatták a Mir űrállomáson a Szojuz TM-6 űrhajót. Ezzel ajármű- vel érkezett a Mirre a szovjet-afgán közös program háromfős legénysége, amelynek kutatóorvos tagja, Valerij Poljakov nem tért vissza a Földre, hanem csatlakozott Vlagyimir Tyitovhoz és Musza Ma- norovhoz, akik már több hónapja élnek és dolgoznak a világűrben. A Szojuzt, amely eddig az űrállomás elülső dokkoló nyílásához csatlakoztatott Kvant asztrofizikai modulhoz volt kapcsolva, leválasztották és az űrállomás egyik oldalsó dokkolónyílásához kapcsolták. A műveletet az űrhajóba átszállt három kozmonauta hajtotta végre kézi vezérléssel. BUDAPEST - Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter csütörtökön fogadta dr. Karádi Gábor egyetemi tanárt, a Wisconsini Állami Egyetem (Milwaukee, USA) építő- mérnöki intézetének vezetőjét. A szívélyes légkörben lezajlott megbeszélésen az amerikai professzor - aki hazájában és több nemzetközi- szervezetben a kis- esésű folyami vízerőművek szakértője - ismertette a vizerő-hasznosításnak az Egyesült Államok villamosenergia-ellátá- sában elfoglalt helyét, környezeti hatásait, társadalmi fogadtatásának körülményeit. Magunknak is át kell alakulni Tegnap délelőtt az MSZMP Pakas Városi Bizottsága tárgyalta meg a megyei párttestületek megújításáról szóló vitaanyagot, amit már több ízben tárgyalt, illetve kiegészített a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága, és amelyet a megyei pártbizottság vitat meg legközelebbi ülésén. Az ülés munkájában részt vett Pónya József, az MSZMP KB és a megyei párt- vb tagja, a PAV vezérigazgatója. Több ponton is vita támadt egyes megfogalmazások, illetve értekezések körül, amelyek tartalmi kérdéseket is érintettek. A legtöbben érintették a hozzászólások közül az állandó és eseti munkabizottságok, illetve a tanácsadó testület létét és szerepét, végül arra az álláspontra jutva, hogy a lényeg ezek működése, illetve személyi összetétele, nem pedig a formája. Sok szó esett az ülésen a megyei párt- bizottság tagjainak választásáról, illetve a delegálás lehetőségéről. A többféle mód és javaslat közül nem volt egy sem olyan, amelyik mellett a testület egyértelműen állást foglalt. Széles körű eszmecsere bontakozott ki elvi eszmei és ideológiai kérdésekről épp úgy, mint szervezetiekről. Egyes vélemények szerint a tervezet konzervatív, hiszen zömmel azokat a feladatokat fogalmazta meg ismét, amelyeket már korábban is megfogalmaztak sok helyen. Más vélemények szerint pedig azt, ami eddig is jó, és működőképes volt, azt nem kell megváltoztatni, önmagában pedig egy szervezeti változás nem jár együtt a tartalmi munka megújulásával. A folyamatokat be kell indítani, de ezek csak akkor érhetnek célba és akkor lesz valódi megújulás, változás, ha mi magunk is meg tudunk változni, az új követelményekhez alkalmazkodva. Ennek feltétele az is, hogy a valóságos folyamatokat jól ismerjük fel, megtaláljuk a befolyásolásuk politikai, mozgalmi eszközeit, módszereit, belevonva a pártszervek döntés- előkészítö munkájába a legjobban dolgozó párttagokat és pártonkívülieket is. Kihelyezett vb-ülés a BONY-ban Sokan tanulnak, javultak a munkakörülmények A Bonyhádi Városi Tanács Vágrehajtó Bizottsága tegnap délután a BONY Cipőipari Kisszövetkezetben kihelyezett ülést tartott. A testület előtt Lafferthon Ernő, a kisszövetkezet elnöke számolt be a dolgozók érdekében hozott művelődési, egészségügyi, szociális és munkaügyi jogszabályok betartásáról. A szövetkezet létszáma 743 fő, akik a bonyhádi, szekszárdi, paksi és teveli telephelyen valamint húsz település szolgáltatási részlegeiben dolgoznak. Szakmai és általános műveltségük fejlesztése érdekében kiemelt helyet foglal el a szervezett oktatás. A szövetkezetnek együttműködési megállapodása van az 504. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézettel, s a tanműhelyben a beiskolázástól függően évente 30-50 szakmunkástanulót foglalkoztatnak. A cipőgyárral közösen kétévente felnőtt szakmunkásképzést szerveznek, s 3-4 főt beiskoláznak. Sajnálatos tény, hogy a kollektíva 57 tagjának nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége, s mivel ők már a középkorosztályon is túl vannak, nem vállalják a tanulást. Ezzel szemben 38 azoknak a száma, akik a szövetkezetben töltött éveik alatt érettségiztek le, ketten pedig üzemmérnöki diplomát szereztek munka mellett. Politikai végzettséget adó bizonyítványa 44 személynek van. Tavaly 30 résztvevővel kö- zépvezetői-tanfolyamot tartottak. Sportkörök támogatására évente 200 ezer forintot fizetnek, a városi tanuszoda építéséhez az elmúlt évben 500 ezer forinttal járultak hozzá. Az utóbbi időben jelentősen javultak a munkakörülmények. Tevelen egy régi épület átalakításával, korszerűsítésével egy tűzödei részleget hoztak létre, Bonyhádon új garázst építettek, amelyhez öltöző, mosdó, fürdő is tartozik. A legjelentősebb korszerűsítés a paksi telephelyen történt, ahol az ott dolgozó 40 fő számára egy, a mai igényeknek megfelelő tűzödei komplexumot alakítottak ki. Zajcsökkentésre Szekszárdon és Pakson tavaly 1 millió forintot költöttek. A szövetkezet saját üdülőjében évente 230-260-an pihenhetnek. NDK-beli csereüdültetésen 14-18 család vesz részt. Lakás- építési kölcsönként évi 400 ezer forintot osztanak szét tíz igénylő között.
