Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-08 / 215. szám

1988. szeptember 8. 3 Tényészbi ka-bem utató Szekszárdon A mind hatékonyabbá váló ivadékvizs­gálat eredményeként, genetikailag egyre értékesebb tenyészbikák spermáit ajánl­ja a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat. Tegnap tenyészbika-bemutatót ren­deztek a vállalat telepén, ahol nagyszá­mú érdeklődő előtt vonultattak fel a 160 darabos állományból 35 állatot. Az or­szág minden részéből megjelent gazda­ságok képviselőit dr. Berta Lajos főága- zat-vezető köszöntötte, ismertette az egész napos program rendjét. A bemutatót a 10 428 számú Elasztin nevű magyartarka bika felvezetésével kezdték. Az állatok jellemző adatairól dr. Batiz Géza, a Top-Genetic GT. iroda vezetője tájékoztatott. A származásból adódó genetikai érté­keken túlmenően a szakemberek a kül­lem jegyeit is szemlélték. Ismeretes, hogy ezek befolyásolják az állat életteljesítmé­nyét. A lábszerkezet nagymértékben közre­játszik abban, hogy például végig tudja-e termelni azokat az éveket, amelyekben szükség van rá. Ugyanis egy Holstein- Fríz tenyészbikának tízezer adag sper­miumot kell leadni, majd ezután - öt évig - az úgynevezett megőrzőbe kerül az ál­lat. Ekkor történik - az utódok termelése alapján - az értékelés. Eldől, hogy a bika alkalmas-e tovább- tenyésztésre, vagy spermáit meg kell semmisíteni és az állatot levágni. A felvonultatott tenyészbikák vásárlási értéke 150 ezer forintnál kezdődik és eléri a 450 ezer forintot is. A szekszárdi bemutatót a szokásos időpontnál koráb­ban rendezték, hogy az egyedi párosítási tervek elkészítéséhez megfelelő informá­ciókkal szolgálhassanak. E rendezvény másik célja az volt, hogy az állattenyész­tésnek rangot, a törzstenyésztőknek ün­nepet szerezzenek. dkj. Magyartarka a szakemberek gyűrűjében Megkérdeztük a Hungária Biztosító megyei igazgatóját: Hogyan tartják karban a „biztos láncszem”-et? Egy biztosítótársaságról szóló íráso­mat a közelmúltban azzal kezdtem, hogy még sohasem hallottam senki által di­csérni a biztosítót. Meg sem jelent még a cikk, amikor egyik megyénkben termelő- szövetkezetnél járva korrigálni kellett állí­tásomat, ott ugyanis messzemenően elé­gedettek voltak a Hungária Bizotsító me­gyei szervezetével, dicsérték korrektsé­gét, rugalmasságát és gyorsaságát, amellyel eljárt egy, a tsz-t sújtó káreset kapcsán. Ez adta az ötletet, hogy meg­kérdezzem Rochi László igazgatót; mit tesznek azért, hogy hasonlóan kedvező kép alakuljon ki róluk többi partnerükben is?- Több mint két évvel ezelőtt megala­kulásunktól fogva állandóan arra törek­szünk, hogy minden igényre - az új igé­nyekre is - fogékonyak legyünk, le tud­junk térni a kényszerpályákról. Mind a la­kossági, mind a gazdálkodó szervezetek által igényelt egyedi szerződésekhez is partnerek vagyunk, nem ragaszkodunk az általánosan alkalmazott, „előre gyár­tott” formulákhoz. Célunk a gyorsaság is, ennek jegyében az igen leterhelt gépjár­mű kárrendezésben kárszámításainkat gépre vittük, így nemcsak gyorsabbá, de kulturáltabbá is téve ügyfeleink kiszolgá­lását, hiszen a betáplálást követően 5-10 percen belül elkészülhet a kártérítés ösz- szegéről szóló dokumentum. Mi me­gyünk az ügyfelekhez, minden városunk­ban van egységünk, de gépjámű-kárfel- mérő helyet kisebb településeken is léte­sítettünk.- Van-e valami új szolgáltatásuk, eset­leg olyan, amit még csak terveznek?- Ismeretes, hogy a cascóban még 1986-ban újítottunk, a következő évben pedig új konstrukcióval jelentkeztünk. Említhetem a Hungária életjáradék bizto­sítást és az általános vagyontárgybiztosí- tást is. A nagy vagyonértéket jelentő, ugyanakkor különféle károknak erősen kitett síremlékek biztosítását Tolna me­gyéből származó ötlet alapján vezetett be a Hungária. Ami pedig szinte vadonat új: augusztus elején lépett életbe a külföldre utazó autósok közlekedési balesettel, il­letve vétséggel kapcsolatos jogi segélye­zését szolgáló jogvédelmi biztosítás. Még ebben az évben be kívánjuk vezetni az új lakásbiztosítási konstrukciót, ennek lényegét hamarosan nyilvánosságra hozzuk. A gazdálkodó szervezetekkel szemben is a fölgyorsuló élethez való al­kalmazkodás a fő célunk, példaként em­líthetném az elsősorban lízingelt gépek biztosításfedezetére szánt, a vagyontár­gyak összkockázatára kiterjedő biztosí­tást.- Mennyiben befolyásolja önöket a konkurencia? Vesszőparipám, hogy a versenyhez az árverseny is hozzátarto­zik, de ez - hiába lesz egyre több biztosí­tótársaság az országban - e területen egyáltalán nem érezhető.- Hosszú távon nehéz olyan szolgálta­tást nyújtani, amit mások ne kínálnának, egy-egy konstrukciónak legföljebb a belső összetételében lehet eltérés. Ver­seny inkább a szolgáltatások színvonalá­ban - gyorsaság, rugalmasság - nyilvá­nul meg, illetve abban, hogy kijép előbb egy-egy területen. Mi az újdonságok ke­resésében biztosan elöl járunk. Ami a díj­versenyt illeti, az valóban kizárt, ebben a kérdésben nem döntenek önállóan a biz­tosítók. Bizonyos mértékben azért jelen van mégis, többletszolgáltatások vagy kedvezmények formájában, amivel egyik biztosító többet nyújt, mint a másik.- Sújtja-e önöket a fizetőképes keres­let csökkenése?- Közvetlenül nem, hiszen az értékek megvannak, s ezekre - ha valamilyen kár éri őket - egyre kevesebb a lakos­ságnál a tartalék, az igény tehát nem csökken a biztosítás iránt. Állományunk eddig nőtt, bár biztos, hogy egyre nehe­zebb lesz eladni szolgáltatásainkat.- Végezetül: mikor költözik a Hungária új helyére, a volt Garay Szálló épületébe?- A kivitelezővel kötött szerződés értel­mében a felújítási munkáknak 1989. má­jus végéig kell elkészülniük, azt követően költözhetünk.-ri­Exportra, vagy vágóhídra (?) Válságban az angóranyúl-tenyésztés Nem szeretnék angóranyúl lenni! Ez az elhatározás végképp megerő­södött bennem, amikor közelebbről megismerkedtem életkörülményeik­kel. Mert ugye az angóranyulak egyedül vannak egy-egy ketrecben. Társasági élet, kapcsolatok kizártak, hisz a cél a minél tisztább gyap­jú növesztése. Kilencvennaponként megnyílik a ketrecek kapuja és asz- szonykezek veszik kezelés alá a nyuszikat. Némelyikük engedelmesen simul az olló, illetve a villanyborotva alá, mások ellenkezni próbálva vergőd­nek. Ez utóbbiak megtudják, hogy a simogatásra termett asszonykezek is tudnak szigorúan szorítani, legyűr­ve ellenállásukat. A sorsuk ugyanaz. Néhány perc múlva megkopasztva visszakerülnek a ketrecbe, hogy újabb három hónapig növesszék el­ső osztályú minőségűre a szőrüket.- Másodszor kerültünk mélypont­ra a nyúlüzlettel - mondja Szőke György, a regölyi Kaposvölgye Ter­melőszövetkezet elnöke. - Amikor 1981-ben megvásároltuk az első an- góranyulakat, még nagyon jó üzlet­nek látszott. Felfutott a termelésünk, aztán két évre rá a külkereskedelem olyan ala­csony árakat produkált, hogy ráfize­téssé vált az ágazat.- Mindez a külker bűne?- Tény, hogy az árakról a Hunga- rocoop üzletkötői tárgyaltak, mi csak elfogadhattuk azt. Olyan alacsony li­mitárakat kötöttek ki, ami irreális volt. Minden termelő ráfizetett.- Végül is megtalálták a kivezető utat.- Igen, társulást hoztunk létre Hun- gangóra néven saját kockázatválla­lással 1983-ban. Tizenhét gazdaság a tagja ennek a társulásnak, a külke­reskedelmi vállalat pedig csak köz­vetítő szerepet kapott. Közrejátszott abban az időben a kínai termelés ideiglenes befulladása is, úgyhogy nyolc-tízezer forintos kilónkénti ára­kat sikerült elérni. Még Japánba is innét szállították az angóragyapjút. Akkor hosszú távú, biztos üzletnek látszott az angóranyúl-tenyésztés.- És alig öt év alatt ennyit változott a helyzet?- Igen. Kínában befejeződött a te- • rületi átszervezés és felfutott a te­nyésztés. Jelenleg a világ termelésé­nek nyolcvan-nyolcvanöt százalékát Kína adja. A japánok csak tőlük vá­sárolnak, de az európai piacokon is letörték az árakat. Olyan fehér gyap­jút nem tudnak szállítani, mint mi, de a színes termékeknél ez mellékes. Közrejátszott az árcsökkenésben a természetes alapanyagú ruhák di­vatjának visszaszorulása is. Nem be­szélve arról, hogy például NSZK-ban sem tömegtermék a közel három­száz márkás angóragyapjúból ké­szült pulóver.- Tehát újra veszteséges az angó- ragyapjú-termelés?- Nyereség nincs rajta. Jelenleg 1600 forintot kapunk kilójáért, ami nem fedezi a költségeket. A malburgi Medima cégnek szállítjuk az angóra­gyapjút az NSZK-ba. Elsősorban gyógyjellegű terméket - térdvédőt, „kesztyűt, különböző fáslikat - készí­tenek belőle. Ezeknek fájdalom­csökkentő hatásuk van. Az angóra- gyapjú az emberi testtel érintkezve olyan elektromos töltést kap, ami csökkenti az izületi fájdalmakat. Ed­dig két és fél tonna gyapjút szállítot­tunk, hogy a további másfél tonnára tervezett mennyiség meglesz-e, vagy a kecelihez hasonlóan mi is vá­góhídra küldjük az állományt, még nem tudnám megmondani.- Ilyen súlyos a helyzet?- Ráfizetéssel nem szabad termel­ni. A háztájiban már szinte teljes egé­szében leálltak az angóranyúl-te­nyészétéssel, mint mondtam, Kece- len megkezdték a fölszámolást és más gazdaságok is hasonló lépése­ken gondolkodnak.- Mi lehet a megoldás?- Komoly kereskedelmi munka kellene az ágazat megmentéséhez. Utólag tudtuk meg, hogy a Medima a beruházásoknál is akart segíteni, de a Hungarocoop ezt visszautasította. Ha akkor beszállnak, most ők is fut­nának a pénzük után. így csak az alacsony ár az érdekük. Most kí­sérletezünk azzal is, hogy csak zabot adunk a nyulaknak, kiváltva a drága és egyre dráguló tápokat. De a szőr­növekedést serkentő metionint ugyanúgy adagolni kell és a zabnak is 580 forint mázsája. Egyelőre vá­runk, de hogy jövőre egy megszűnt ágazatról, vagy angóragyapjú-szállí- tásról beszélhetünk-e, azt nem tud­nám megmondani. A szakályi faluvégen lévő nyúlfar- mon harmincán dolgoznak. Zömmel nők. Etetik, nyírják a selyemszőrű, hófehér tapsifüleseket. A hosszú ho- dályban kétoldalt kettős sorokban sorakoznak a ketrecek, otthont adva közel tizenkétezer nyuszinak. Közé­pen az asztaloknál fehér köpenyes asszonyok dolgoznak. Szaporán jár az olló, halkan zümmög a villanynyí­ró. Egy asszony napi átlagban húsz nyulat nyír meg. Egyről hetven deka körüli angóragyapjú kerül a papír­zsákokba. Lehőcz Jánosné három éve, a por­cukorcsomagoló részleg megszű­nése után került ide. Azóta nagy szakértelemmel gondozza, nyírja az angórákat. Keze beszélgetés közben sem áll le. Alig telik meg egy oldal noteszom­ban és a dús szőrű nyusziból - őszintén szólva - elég csúnya állatka lett. Gyapjúja a patyolattiszta asztalról zsákba kerül.- Ha nem is szagtalan, de tiszta ez a munkahely - mondom.- Az igaz - hagyja rám -, de a nyúl­szőr olyan mint a tollpihe, behatol mindenhova. Este még a fürdővíz te­tején is nyúlszőr úszik.- Otthon is tart nyulakat?- Nem, errefelé ez nem divat. Mi to­jótyúkot tartunk, a barátnőm tehenet. Kell valami kiegészítő. De a NYÚL- BÓL ELÉG ANNYI, AMI ITT VAN. * Kilépünk az ajtón. Talán a szálló nyúlszőrpihétől, hatalmasat tüsszen­tek.- Egészségedre - mondja fotós kollégám.- A nyulakéra - morgom magam elé - hogy hosszú életűek legyenek! TAMÁSI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Lehőcz Jánosné Nyúiportré - kopaszon Naponta húsz nyulat nyírnak meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents