Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-08 / 215. szám
4 NÉPÚJSÁG 1988. szeptember 8. MŰVELŐDÉS Ismét helyben tanulnak a pusztahencsei ötödikesek „Fordulj bolha csosszantóra” * Jövőre elkészül az új iskola Portrésarok „A tánc nyelvét kell megtanulni...” Azok, akik ismerik, nem csodálkoznak rajta: népművelő hivatása nemcsak most kapcsolódik minden szállal a tánchoz, hanem'abban is gyökerezik. Kapási Julianna a Bartinában ismerte meg az első táncmotívumokat, ott nőtt fel, szerzett az évek során diplomát, választott szakmát és ma ugyanennek az együttesnek a művészeti vezetője. Ha rövid időre elszakadt is, mindig visszahúzta a lelke... A Garay Gimnáziumban kezdődött minden, amikor Bézy tanár úr jelentkezőket toborzott az akkor már három éve működő néptánccsoportba. Sokan lelkesedtek, de később csak egy tíztagú mag maradt meg, akik végigtáncoltak több mint egy évtizedet. Az összetartó erő olyan nagy volt, hogy nem lehetett kétséges, az óvónőképző főiskola két esztendeje után elfogadja-e a Kecskeméten felajánlott állást. Természetesen hazajött.- Emlékszem, 78 végén megkérdezte a Miska, kedvem volna-e főállásban csinálni, amit eddig is tettem. Igent mondtam - halljuk az indulásról. Szabadi Mihály ugyanis már korábban maga mellé vette, bevonta a gyerekcsoport munkájába, mintegy asszisztensként. így, amikor 1979-ben munkába állt a Babits Mihály megyei művelődési központban, a megyei gyermektáncmoz- galom szervezését bízták rá. Ettől kezdődően időben talán kevéssé hosszú, de annál eseménydúsabb, energikusabb időszak következett 1986-ig, ami nem veszített lendületéből, csak talán egy kitüntetett irányt kapott azzal, hogy a Barti- na művészeti vezetésével bízták meg.- Szinte szükségszerű volt, hogy a csoporthoz kerüljek majd tíz évvel ezelőtt, mert akkorra úgy megnőtt a létszám. Különösen sok gyereket vonzott a játszó néptánciskola beindítása. Ez a legnagyobb találmányunk volt. Az országban elsőként szerveztük tanfolyami jelleggel, ötévestől tízéves korig. Lehetőséget ad mind a mai napig a hagyományok megismerésére, ápolására, nem utolsó sorban pedig az együttes utánpótlására. Rendkívül népszerűek ezek a foglalkozások, idén például 194 gyerek öt csoportban vesz részt a játszóban - halljuk Kapási Juliannától, majd hozzáteszi: - A mozgalom sikerét mutatja, hogy a legelső alkalomtól eltekintve tíz év óta egyszer sem kellett meghirdetni, eymás- tól hallják, egymásnak ajánlják a szülők. És talán nem érdektelen hozzátenni, mindezt fizetségért, mégpedig valameny- nyien ismerjük azt a jelenséget, hogy amiért pénzt adunk, áldozunk, azt jobban is becsüljük... Az áldozat pedig nemcsak anyagiakban mérhető. A legszigorúbb nevelők között ismerik a fiatal táncos- népmüvelő-pedagógust és ezzel együtt soha nem tapasztalt ragaszkodás fűzi hozzá a tanítványokat. A követelek, mert tisztellek szemlélet pontosan illik munkájára.- A táncban legfontosabb a közösségi cél, az, amiért még a játszóban is minden foglalkozáson meg kell dolgozni. És éppen ezért szeretnek idejárni a gyerekek. Érdekes tapasztalatom volt például, hogy egyszer távollétemben ketten helyettesítettek és a gyerekek azt a nevelőt szerették jobban, amelyik nagyobb fegyelmet és követelményt támasztott. A fegyelem, a pontosság elengedhetetlen ebben a művészeti ágban, ezt pedig a legkorábban kell átplántálni az emberekbe. Ezért a játszó az, amit semmiképpen nem adnék ki a kezemből... - vallja a művészeti vezető. Nem véletlen, hogy később ez a próbákon, szerepléseken túl az élet minden területére elkíséri a táncosokat, a legritkább esetben vannak iskolai, tanulmányi problémáik. Az arany I. minősítésű felnőtt- csoport mellett az ifjabbaknak is egyre több lehetőségük van színpadra lépni, egyik műsort a másik követi. De vajon nem gátolja ez egy idő után a szakmai fejlődést?- A szereplés az egyik legjobb motiváló erő, igazi sikerélményt az ad a gyereknek, ha tapsot hall a nézőtérről. Az elmúlt két évben a legtöbb feladatot az jelentette, hogy a meglévő anyagot felújítsuk, a távozó emberek helyére újakat állítsunk, így a repertoár bővítése egy kicsit elmaradt. Optimális esetben pedig évente egy-két koreográfiát kellene az együttesnek megtanulnia, igaz, volt olyan kemény esztendő, hogy hármat is tanultunk. Más nemzetek néptáncoktatását szemlélve, túlzottan hosszúnak tűnik ez az elsajátítási idő, miért ez a hosszú kihordás?- Ha a gyerek hall egy mezőségi, vagy éppen szatmári zenét, elkezd táncolni, de ngm a megtanult koreográfia szerint. A megismert egész táncanyagból néhány motívumot választ ki, improvizál. Ez olyan dolog, hogy ha valakit orosz nyelven kérdeznek, akkor bizonyos szókinccsel, nyelvtani ismerettel tud csak válaszolni. Itta tánc nyelvét kell tudni... Ehhez pedig érthetően jóval több tanulási idő szükséges. No és energia a vezetőnek, tanárnak. Jelenleg 370-en alkotják a Bartina néptáncegyüttest a játszóval együtt, akiknek képzéséről Kapási Julianna egymaga gondoskodik. Ez persze nem tartható hosszú távon, ezért is sürgette, hogy tanítványai közül ketten korábban, öten pedig most végezzék el a C kategóriás táncoktatói tanfolyamot. Ha így tartja magát emelkedik a néptánc presztízse Szek- szárdon, szükség lesz erre. Mint ahogy jó volna, ha az erkölcsi megbecsülésen, támogatáson túl nem lennének olykor teljesen magukra utaltak szervezésben, pénz előtermetésben... Mintha egyetlen ember ügye volna csupán a Bartina és nem egy városé... TAKÁCS ZS. Fotó: K. A. Kapási Julianna: „A fegyelem, a pontosság elengedhetetlen ebben a művészeti ágban” örülünk, hogy legalább az ötödikeseknek nem kell az amúgy is zsúfolt nagydorogi iskolába járniuk. A körénk sereglett gyerekek hangosan helyeselnek. A kérdésre, hogy kinek van testvére, aki a nagydorogi iskolába jár, többen is kiabálják: Nekem! Nekem is! Aztán sorolják, hányszor előfordult, hogy a csúszós utak miatt itthon ragadtak, vagy csak estefelé hozta meg őket a busz. Boldogan mutatják a régi iskolához hozzáépített falakat, ahol jövőre az ő osztályuk is lesz.- Szünetben átjönnek, együtt játszanak az udvaron a többiekkel, hogy ne szakadjanak el egymástól - halljuk Petrás Lászlótól, a tagiskola vezetőjétől. Azt is elmondja, hogy az eddigi berendezésekre ötvenezer forintot kaptak a megyétől, s ígéretet kaptak a segítségre a többi felsős osztály felszereléséhez is. Attól nem is tartanak, hogy a tárgyi feltételek hiányoznak majd, mert a falu lakossága az agilis elöljáró, Háhn János vezetésével nagyon ösz- szefogott. Az építkezésnél munkabérre még nem kellett kifizetni egy fillért sem. Inkább a szakos nevelők összetoborzásától tartanak. Öt-hat tanárra mindenképpen szükség lesz, s az igazi az lenne, ha házaspárok is jönnének, mert akkor biztosan elég lenne a szolgálati lakás. Mindenesetre bizakodnak, s mindent megtesznek, hogy a közös álmot megvalósítsák. Évente több mint száz kisdiák kényelmesebb, nyugodtabb felkészülése érdekében. Juci és Marika összedugják a fejüket az énekkönyv felett. Tekintetük végigszalad a táncoló hangjegyeken, próbálják összehasonlítani, melyikkel egyezik meg a harmadik sor. Megvan! Az elsővel. Már nyújtóznak is, hogy mutassák a tanár néninek: tudják a választ. Juci a szerencsésebb, őt szólítja Ibolya néni, aki miután megdicséri a kislányt, megadja a hangot a következő vidám dalocskához: Fordulj bolha, csosszantóra... Az itt-ott még hamiskás dallam kiszökik az ablakon, s akinek épp a kultúrház előtt visz az útja, hallhatja, énekórájuk van az ötödikeseknek. Nagy öröm ez Pusztahencsén, mert a „visszakörzetesítés" első lépése, hogy az ötödik osztálynak nem kell bejárnia Nagydorogra. A felsősöknek készülő új épületszárny ugyan csak jövőre lesz kész, addig azonban még át kell vészelni egy telet. S már most az első tanítási napon késett a busz, pedig szinte nyár van... Egyszóval nem várakoztak az iskola és a falu vezetői. Az intézménynyel szomszédos művelődési ház könyvtárszobájából - amely valaha már szolgált tanteremként, s a legvilágosabb helyiség az épületben - kiköltöztették a könyveket, s helyükre az utolsó pillanatban megérkezett padokat, székeket állították. A falon ott lóg már a tábla is. Halványan látszanak rajta a cirill betűs szavak - oroszóra is volt ma. Azt egy Györkönyből ideutazó óraadó pedagógus tartotta, a testnevelést és környezetismeretet a nevelőtestület egy régi tagja tanítja napközizés mellett, az összes többi tantárgyat pedig Szelpné Iker Ibolya.- Pusztahencsei lány vagyok, de Paksra mentem férjhez, így onnan járok ki - mondja az óra végeztével a csinos, fiatal osztályfőnök. Óvodapedagógus vagyok, a szekszárdi főiskolán végeztem, de most jelentkeztem átképzőbe - levelezőn. Kicsengettek Kicsit nehéz évek következnek, mert úgy kell megszereznem a tanítói diplomát, hogy az osztályomon kí___________ vül negyedikben is ta nítok magyart és éneket, de szívesen vállalom. Ezekkel a gyerekekkel már tavaly is foglalkoztam napköziben, így ismerjük egymást, azt is tudom, mit tanultak eddig az egyes tárgyakból. Kicsit még sivár a tantermünk, hiányoznak a dekorációk, de így is Az egyik legszorgalmasabb tanuló, Lengyel Ildikó Szelpné Iker Ibolya Cser Ildikó Fotó: Gottvald Károly Tizennyolcadszor a matyók között Ha azt mondjuk, Gáspár Mártonná született Molnár Borbála, bizony töprenghetünk, ki van a név mögött. Kis Jankó Bori viszont ismerősen cseng a népművészetet, különösen a hímzést kedvelők között. Bori néni kivételes rajztehetsége révén vált közismertté és a nagyapától örökölt gúnynévvel (az alacsony termetű Nagy Jánost nevezték Kis Jankónak) vált országhatáron túl is kedvelt népművészet mesterévé. Amikor a napjainkban látható XVIII. országos hímzéskiállításról beszélünk, nem árt, ha előtte Kis Jankó Boriról is szó esik. Mezőkövesden az ő tiszteletére rendezik kétévenként az országos bemutatót. Emlékháza a róla elnevezett kacskaringós utcában áll. Itt született és élt 78 évet, amikor egy véletlen baleset következtében - vizes kézzel nyúlt az újonnan szerelt kis lámpájához - meghalt. Ám az íróasz- szony emlékét úgy őrzik és továbbítják a helybeliek, hogy az követendő példa lehet más vidékeknek is. A házába lépve először az a szép boltíves fal tűnik fel, ami a szobát két részre, a pitvarra és a konyhára osztja. A vakolat dísze egy parányi fehér kereszt. Az első szobában ma is azokat a bútorokat találjuk, melyek Bori néni életében is megvoltak. Itt először a búboskemencén áll meg a tekintet, aztán a vetett ágyon, a falakon sorakozó olajnyomat szentképeken, a rózsás cintányérokon. Mint általában a mezőkövesdi summás szobabelsők, itt is az olcsó eszközökkel elérhető nagyon díszes hatásra törekedtek. A kamra nemcsak tárolóhely, hanem itt kapott helyet a fiatalasz- szony hozománya is és az elbeszélők szerint a fiatalok itt is háltak, míg nem volt máshol lakhelyük. Kettős funkciója van a Kis Jankó Boriemlékháznak, mert nem csupán egy különös tehetségű népművésznek állít emléket, hanem a summások jellemző lakáskörnyezetét is bemutatja. Itt tehát megismerkedhetünk azokkal a hímzésmotivumokkal is, melyeket a város galériájában módunkban van népviseleti ruhadarabokon, térítőkön, vásznakon tovább szemlélni. A Matyó Háziipari Szövetkezet 30. évfordulója alkalmából rendezett kiállítási anyagot a városnak adományozta. Ezt a galériában helyezték el. Pávamadár, szegfűs, csókos, haragos rózsa, megannyi színpompás himzésmin- ta hullámzik, árad, a matyó asszonyok keze nyomán a maguk szőtte lenvásznakon, selyem surcokon. Matyók. Lapunkban ritkán esik szó nevük eredetének magyarázatáról, így pusztán érdekességként elevenítsük ismereteinket. A hagyomány szerint Mátyás király egy 1464-ben kelt szabadalomlevélben Kövesdet a környező falvak sorából és sorsából kiemelte és mezővárosi rangot adott neki. Hálából az itt élők gyermekeik többségének a Mátyás nevet adták a keresztségben. így aztán amint a Katalinból Kató becenév lett, a Mátyásból Matyó. Ezt a névmagyarázatot tudományos kutatás nem igazolta, de szájhagyomány útján terjed. Mezőkövesden a múzeumban rendezték meg XVIII. alkalommal az országos hímzőpályázatot. A Népi Iparművészeti Tanács, a Ki- szöv, a Népművelési Intézet és a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Tanács hirdette meg először, Kis Jankó Bori halálának 10. évfordulóján. A rendezvény évtizedek óta olyan korszerű népművészeti alkotásra ösztönzi a pályázókat, amelyek mind használati, mind esztétikai szempontból megfelelnek a mai igényeknek. Az idei pályázatra 138 tételben 1133 hímzés érkezett a szövetkezetektől, szakköröktől és egyénektől, melyből 265 alkotást, hímzést fogadott el a bírálóbizottság. és igényesség jellemzi a bemutatott anyag minden darabját, melyet a jövőben nehéz túlszárnyalni. DECSI KISS JÁNOS Ezen a kiállításon az nem derül ki, hogy miért hiányzik például a sárközi hímzés. Tolna megyéből dr. Németh Pálné, Szek- szárdon élő népi iparművész bátai német hímzését láthatja az érdeklődő. A rendezők tájegységenként is külön választva helyezték el a beérkezett pályamunkákat. így az alföldi, erdélyi, dunántúli, kalocsai, matyó hímzések kü- lön-külön terekben tekinthetők meg. A nemzetiségi és úri hímzések szintén elhatárolódnak. Olyan magas szintű technikai tudás A kiállítás részlete a mezőkövesdi múzeumból Jövőre itt tanulhatnak a nyolcadikosok is
