Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-08 / 215. szám

2 ^NÉPÚJSÁG 1988. szeptember 8. Hogyan változtassunk? A pártfőtitkár miniszterelnök levele az ENSZ Emberi Jogi Központjának konferenciájához (Folytatás az 1. oldalról.) Minden állam feladata továbbá az em­beri kontaktusok bővítése, tartalmasab­bá tétele és az országhatárok elválasztó szerepének fokozatos felszámolása. Az egyéni és kollektív emberi jogok gyakorlásának biztosítása alapvetően az adott ország ügye és állampolgáraival szembeni kötelessége. Ennek gyakorlati érvényesítése azonban jelentősen befo­lyásolja a más államokkal fenntartott két­oldalú kapcsolatokat, egy-egy régió helyzetét, és közvetve a nemzetközi lég­kört. Ezért meggyőződésünk, hogy az emberi jogok nemzeti keretekben törté­nő tiszteletben tartása és érvényesítése nem tekinthető csupán egy ország bel- ügyének, hanem az előfeltétele az álla­mok közötti harmonikus, zavartalan vi­szonynak. A Magyar Népköztársaság következe­tesen törekszik arra, hogy belső fejlődé­sének igényeihez igazodva megfeleljen a kor nemzetközi elvárásainak, biztosítsa a nemzetközi jog alapján ráháruló kötele­zettségek, valamint a belső jogi szabá­lyozás és gyakorlat közötti teljes össz­hangot. A magyar kormány széles körű, alap­vető társadalmi reformok bevezetésén munkálkodik. Ezek keretében tovább erősíti a demokrácia, a népképviselet in­tézményeit, kibontakoztatja az állampol­gári önszerveződés fórumait. Alkotó sze­repet kíván biztosítani a társadalmi érde­kek sokrétűségén nyugvó pluralizmus érvényesülésének. Az emberi jogok kitel­jesedése terén történő előrehaladást jel­zik a külföldi utazások teljes liberalizálá­sa, a gyülekezési és egyesülési szabad­ság maradéktalan érvényesülése, az al­ternatív katonai szolgálat lehetővé tétele, és a nemzetiségi jogok maradéktalan ér­vényesülése érdekében tett és tervezett lépések. A Magyar Népköztársaság a belső tör­vényhozásában és megújulásában ki­emelkedő szerepet kíván biztosítani az alapvető emberi és szabadságjogok tisz­teletben tartását és érvényesítését szol­gáló nemzetközi mechanizmusoknak, beleértve a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése haté­kony ellenőrzését is. Kész elfogadni az Emberi Jogi Bizottságnak- a Politikai és Polgári Jogok Egyezségokmánya 41. cikkében meghatározott illetékességét és csatlakozni az Egyezségokmány fa- kulativ jegyzőkönyvéhez. Egyenrangú félként kíván részt venni az emberi jogi kérdésekben is az e területeket szabá­lyozó normák megvalósítására és végre­hajtásuk ellenőrzésére irányuló közös, nemzetközi erőfeszítésekben. Kívánom a konferencia munkájában résztvevő szaktekintélyeknek, tudósok­nak, kormányzati és közéleti személyisé­geknek, hogy alkotó eszmecserével, az új gondolatok kölcsönös megismerésé­vel, a párbeszéd és az együttműködés ösztönzésével érdemben járuljanak hoz­zá az emberi jogok ügyének előmozdítá­sához, az Emberi Jogok Egyetemes Nyi­latkozatáról való méltó megemlékezés­hez. A megyei párttestületek munkájának megújítására tett javaslatról tárgyalt teg­nap délután - többek között - az MSZMP Tamási Városi Bizottsága Végrehajtó Bi­zottsága. Az ülés munkájában részt vett Győri Károly, a megyei pártbizottság végrehaj­tó bizottságának tagja. Már abban is a változás mutatkozik meg - mondták a felszólalók -, hogy a megyei párttestületek munkájáról, illetve annak megújításáról kérdezte meg a me­gyei pártbizottság végrehajtó bizottsága az irányítása alá tartozó párttestületek véleményét. A városi vb-k és a nagyköz­ségi pártbizottságok ezen a héten tár­gyalják meg a témát. Valószínűleg másutt is több órán át tart az eszmecsere, be­szélgetés, helyenként és témánként a vi­ta is, hiszen ebben az időszakban ké­szülnek a párttestületek saját munkájuk átalakítására is. A két téma természete­sen nem választható el egymástól, mint ahogyan az országban nap mint nap végbemenő változásoktól, illetve a várha­tó új törvényektől sem. Mindezek kapcsán többen szóltak kapkodásról épp úgy, mint a párt kétke­déséről. Az egyetértés, vagy a vita néhány pon­ton kristályosodott ki a megyei feladat­terv kapcsán. Ezek közé tartozik, hogy a javaslat szerint a jövőben a megyei párt- bizottság tagjainak egy részét - hogy mennyit, erről is vita van - közvetlenül az alapszervezetek választanak meg. A ta­mási vb szerint a város párttagságának arányos képviseletét biztosítani kell a megyei testületben is. Nem értettek egyet az állandó munkabizottságok fenntartá­sával. Véleményük szerint az első titkár­nak - a megyénél és a városnál is - le­gyen állandó tanácsadó testületé a leg­jobb szakemberekből, de a pártbizottság egy-egy feladatra hozzon létre bizottsá­got. Vita volt a tanács és a társadalmi szer­vek vezető testületéiben meglévő köl­csönös képviseletről is. Az álláspontok részleteiben eltértek ugyan egymástól, de az is igaz, hogy párttestületből senkit sem lehet eleve kizárni, mert ezzel a párt­tagságához fűződő jogát sértenénk meg. A sokrétű vita ezenkívül még számos általános elvi, politikai, ideológiai kérdést érintett, például az alapszervezetek sze­repét, hatáskörét és lehetőségeit a gaz­dasági szervezetekben. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) a beruházást, és körültekintő mérlegelés után alakította ki álláspontját. A Minisz­tertanács megállapította: az összes kö­rülményt és hatást figyelembe véve a je­lenlegi helyzetben a vízlépcső megépíté­se a legjobb megoldás. Ezért szükséges­nek tartja a megkötött szerződések sze­rint a mű megvalósítását.­A kormány felkérte a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnökét: hozzon létre ad hoc bizottságot, amely a kormány által rendelkezésre bocsátott anyagokat ob­jektív szemmel értékeli, s ezt az elemzést a Minisztertanács nyilvánosságra hozza. A Minisztertanács az igazságügy-mi­niszter előterjesztésében megtárgyalta azt a javaslatot, amely megszünteti az 1956. október 23-a és 1957. május 1 -je között elítéltek joghátrányát, akik így út­levelet is kaphatnak. A kormány szerdai ülésén két változat közül döntött: az egyik a közkegyelem, a másik az egyéni ke­gyelem gyakorlását indítványozta. A tes­tület a közkegyelem mellett foglalt állást, s az ezzel összefüggő törvényerejű ren­deletre tett javaslatát az Elnöki Tanács­hoz terjeszti. A szóvivő elmondta azt is, hogy a közkegyelem gyakorlásából csu­pán az igen súlyos bűncselekmények - hazaárulás, kémkedés, súlyosköztörvé- nyes cselekmények - elkövetése miatt elitéltek zárhatók ki. A szóvivő bevezető tájékoztatóját kö­vetően Horváth István adott ismertetést az általa előterjesztett két napirendi pont­ról, az országgyűlési képviselők és ta­nácstagok választásáról szóló törvény módosítására, illetve új községek alakítá­sára, önálló községi tanácsok szervezé­sére vonatkozó javaslatról. Az első téma­körrel összefüggésben a belügyi tárca vezetője bejelentette, hogy a kormány előterjesztésüket vita után elfogadta, egyetértett azzal, hogy a választási tör­vény módosítására vonatkozó tervezetet társadalmi vitára bocsássák. A vitát kö­vetően - annak tapasztalatait felhasznál­va - a kormány ismét foglalkozik a kér­déskörrel, s azután terjeszti majd javas­latát az Országgyűlés elé. A miniszter vázolta a módosítással kapcsolatos elgondolások új elemeit, amelyek természetesen alternatívákként szerepelnek majd a vitában. Megemlítet­te a képviselői és a tanácstagi választás időbeni elkülönítésének lehetőségét; a jelöltajánlás kollektív jogként való megfo­galmazását; az országos listán választ­ható képviselők számának növelését; a közvetlen jelölési jog megadását megha­tározott országos politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervek számára. Meg­említette a helyi tanácselnökök választá­sának esetleges új szabályozását, neve­zetesen, hogy például a település egész lakossága válassza a tanácselnököt. Fontosnak ítélte azt is, hogy a választási eljárással kapcsolatban bővüljenek a törvényességi garanciák, ennek része­ként bírósági felülvizsgálatot lehessen kérni minden olyan választási ügyben, amely a választók jogait sérti. Kitért arra is, t]ogy a jelölőgyűléseken szavati joggal azok rendelkezzenek, akik ott vesznek részt a választásban is. Minden egyes felsorolt kérdésben a döntés teljesen nyitott, a módosítással kapcsolatos ter­vezetben összesen 24 eldöntendő téma­kör szerepel. Bulgária nemzeti ünnepe Negyvennégy esztendeje, hogy - 1944. szeptember 9-én - Bulgária fel­szabadult. Pontosabban - és itteni meg­határozás szerint -, hogy szocialista for­radalmát győzelemre vitte. A történelmi esemény közvetlen előz­ményeként az illegalitásban működő BKP Központi Bizottsága 1944. augusz­tus 26-án szervezeteihez körlevelet inté­zett, amelyben minden hazafit, partizánt és ellenállót (ez utóbbiak már több tízez­ren voltak, s valóságos népi felszabadító hadsereggé szerveződtek) döntő csatá­ra hívott a német megszállók kiűzéséért, a fasiszta diktatúra megdöntéséért. Né­hány nappal később, szeptember 5-én Moszkva hadat üzent a „semleges" bol­gár kormánynak, amely hadban ugyan nem állt a Szovjetunióval, de segített a németeknek megszállva tartani Jugo­szlávia délkeleti és Görögország északi részét. A sok magyar turista által jól is­mert nemzetközi üdülőhelyen, Borovec- ben székelt a Wehrmacht balkáni főpa­rancsnoksága. A párt felhívására szeptember hatodi­kén az ország szinte valamennyi nagyvá­rosában sztrájkok, fegyveres tüntetések kezdődtek. A tüntetőket Szófiában és Pernikban rendőrsortüz fogadta, halot­tak, sebesültek maradtak az utca kövén... 8-án a párt politikai bizottsága megtar­totta utolsó illegális ülését és úgy döntött: még a következő éjszaka át kell venni a hatalmat. Szeptember 9-én 0.15-kor a fővárosba hívott partizánegységek és a hozzájuk csatlakozott katonai alakulatok rohamra indultak a minisztériumok, köz­ponti hivatalok elfoglalásáért... Reggel 6- kor már elkezdhette első ülését a forra­dalom győzelme után alakult népfront­kormány... Északkeleti irányból pedig közeledtek a szovjet csapatok. A lakos­ság lelkesedése és virágeső kísérte őket Szófiáig, onnan tovább - Berlin felé - pe­dig már a szövetséges bolgár csapatok is. Ez a magyarázata, hogy ami 1944. szeptember 9-én történt, nem felszaba­dulásnak nevezik a bolgárok. S mert ez a szó már 110 éve különben is foglalt: a bolgár népnek az 500 éves oszmán ura­lom alóli felszabadulását jelenti. Amely éppúgy elválaszthatatlan Oroszország­tól, mint a Szovjetuniótól szeptember 9-e. A győztes bolgár felkelés 44 évvel ez­előtt egy gazdaságilag rendkívül elmara­dott, szegény országban adta a hatalmat a szocialista építés útjára tért nép kezé­be. A mélyből, a gazdaság nem egy ágá­ban a szinte nulláról indulás is magya­rázza, hogy a fejlődés kezdettől fogva igen dinamikus: az ipari termelés, a nem­zeti jövedelem gyorsan többszöröződik; nő a lakosság életszínvonala, megválto­zik, átalakul egész élete. Különösen így van ez a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottságának 1956. évi áprilisi ülése után, amikor is - az SZKP XX. kongresszusát követően - felszámolták a személyi kultusz követ­kezményeit, a pártban visszaállították a lenini normákat és felgyorsították a gaz­dasági fejlődést. A személyi kultusz mienkével rokon politikai torzulásai (Trajcso Kosztov konstruált pere és ki­végzése) ugyanis gazdaságilag a mienk­kel ellentétes torzulások kísérték: feszí­tett tervek helyett a valódi lehetőségek ki nem aknázása. Az „áprilisi politika”-ként emlegetett irányvonal nemcsak fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari or­szággá változtatta a nem is olyan rég 80 százalékban parasztok lakta Bulgáriát, nemcsak a városlakókat juttatta hamaro­san többségre, de minőségileg jobbá tet­te mind a városiak, mind a falusiak életét is. Az áprilisi politika éveiben kétmilliónál több lakás épült, többszörösére nőtt a la­kossági fogyasztás, új értelmiség alakult ki, kiterjedtek az ország politikai és gaz­dasági kapcsolatai. A minden szocialista országra jellemző extenzív fejlődés sajátosan bolgár irány­vonala volt az „áprilisi politika”, amely - Todor Zsivkov szavai szerint ezt a 70-es évek végén, a 80-as évek elején már érezni lehetett - mostanáig kimerítette le­hetőségeit. A megoldást Bulgáriában is régóta keresik, s miként nálunk vagy a Szovjetunióban, itt is a társadalmi-gaz­dasági reformokban, az átalakításban - bolgár szóval „preusztrojsztvo” - találták meg. E reformelképzelések mind céljaik­ban, mind eszközeikben (a szocialista tu­lajdon újraértelmezése, az egyén kezde­ményezésének felkarolása, a szocialista demokratizmus kibontakozása stb.) ro­konságot mutatnak a magyarországival vagy a szovjetunióbelivel, bár természe­tesen az itteni folyamatoknak megvan­nak a maguk sajátosan bolgár vonásaik is. Mindenesetre, ez az új rokonság csak erősítheti a honfoglalás előtti évszáza­dokba visszanyúló magyar-bolgár kap­csolatokat, amelyeket századunkban már olyan internacionalista vonások gazdagítottak, mint a bolgár kommunis­ták részvétele a Tanácsköztársaság har­caiban vagy hazánk 1945. évi felszabadí­tásában. S erősíti ez az új rokonság a szocializ­mus nemzetközi tekintélyét és a minden­féle fegyverektől mentes jövőért vívott történelmi harcát. NAGY KÁROLY Vasas emlékplakett Kádár Jánosnak Kádár Jánost, az MSZMP elnökét 50 éves vasasszakszervezeti tagsága alkalmából szerdán köszöntötték a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezeté­nek székházában. A szakszervezet központi vezetősége nevében Paszternák László főtitkár emlékplakettet adott át Kádár Jánosnak. A találkozón tájékoztatták a párt elnö­két a szakszervezet munkájáról, az időszerű tennivalókról. Ma útrakeltek az ökölvívók is Megyénk egyetlen olimpikonja: Erős Lajos A Jégszínházban, az ökölvívók szoká­sos edzőtábori főhadiszállásán kerestük Erős Lajost, a Paksi SE válogatott ökölví­vóját kevesebb, mint egy nappal az olim­piára történő elutazása előtt. - A sport­kórházba ugrott át - jön a válasz az edző­teremben éppen levezetést végző tár­saktól. Nos, még mielőtt valaki arra gon­dolna, hogy az eddigi rövid sportpályafu­tása során a balszerencsével cseppet sem hadilábon álló 24 éves fiatalember 16 órával a szöuli utazás előtt pórul járt volna, sietve leszögezzük: csupán egy, a nátha elhatalmasodása elleni védő injek­cióról volt szó. Egyébként Erős Lajos is aggódott amiatt, hogy esetleg valamilyen véletlen sérülés megpecsetélheti sorsát. Mint 1985-ben a budapesti Európa-baj- nokság előtt egy vírusos májgyulladás. Hogy a tehetség későn felfedezve is utat tör magának, ez az ő pályafutása kapcsán is igazolódik, tíz-tizenkét évvel ezelőtt még jóformán azt sem tudta, hogy az ökölvívást eszik, vagy isszák. A bátyja és a jó öreg Tóparti Józsi bácsi javaslatá­ra ment le a hetvenes évek végén Bony- hádon az edzőterembe, ahová - szeren­csére - még időben elértek a dinamikus fejlődésnek induló paksi boksz csápjai. Kitűnő fizikai adottságai, tanulékonysága lévén már az IBV-n 1981-ben és 1982- ben bronzokkal bizonyított, majd 1983- ban ifiként a junior EB-n szintén bronzér­met akasztottak a nyakába. Fejlődése továbbra is töretlen volt, en­nek ellenére még tavaly nyáron sem hitte el igazán, hogy ott lesz a szöuli olimpián. Nem, mert volt egy torinói EB tavaly, ahol újoncként megmérettetett, de könnyű­nek találtatott. Igen ám, de akkor kis re­ményre feljogosító kvalifikáció nélkül dobták mélyvízbe. Azóta változott a hely­zet. Még célirányosabbá vált felkészülé­se a válogatottban és a klubjában egy­aránt. Balzsai Károly edző értékes gyé­mántkőként kezelte, megkülönböztetett figyelemét szentelt neki. Ennek követ­keztében az idén Velencében már ő „ok­tatta le” azt az EB-ezüstérmes Rillt, akitől tavaly az első fordulóban kikapott, de győzött az EB-ezüstérmes olasz Bagi el­len és később a nyugatnémetek kiváló­sága, Both ellen is. Eztán a folytatásban még számos nemzetközi versenyen bizonyított. Ezek után nem csoda, hogy a szöuli elutazást megelőző napokban a paksi szakosztály vezetői szinte mindennapos vendégek voltak nála. Erős Lajos személyében egy olimpikonja van kis megyénknek. Az ö révén talán szűkebb pátriánkban is még közelebbinek érezzük az ötkarikás játé­kokat és magát az olimpia eszméjét. Sze­replésről, helyezésről szándékosan nem beszéltünk, hisz az már nagy dolog, hogy ott lehet az olimpián.- Mindenesetre szeretném elkerülni az amerikai, a szovjet és a koreai versenyzőt az első fordulóban. Ha ez sikerül, akkor tudásom és megnövekedett önbizalmam alapján akár két fordulón is túljuthatok, ami ebben a sportágban az olimpiai 6. helyezéssel érne fel. Remélem, akkor sem Rell majd itthon pironkodnom, ha Szöulban egyszerűen nem jön össze semmi - mondta Erős Lajos. Erős Lajos a magyar olimpiai ökölvívó- válogatott tagjaként ma reggel hat óra után elutazott Szöulba, magyar idő sze­rint várhatóan pénteken hajnalban érke­zik meg az olimpiai faluba. - bégyé -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents