Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-07 / 214. szám
2 IníÉPÜJSÁG 1988. szeptember 7. Grósz Károly berlini látogatása előtt Ha dinnye, akkor Magyarország - az utóbbi hetekben ez a feltételes reflex alakulhatott ki Berlin lakóiban. Hiszen augusztus eleje óta folyamatosan érkeznek az NDK-ba a magyar föld hírnökei, jótékony változatosságot hozva az itteni, kissé egyhangú gyümölcskínálatba. A zöldség-gyümölcs boltok mellett az utóbbi napokban az NDK sajtója is nagyobb magyarországi felhozatallal szolgált. A központi lapokban egymást érik a színes beszámolók a mátyásföldi Ikarus gyárról és termékeiről, a pesti belváros nyüzsgő forgatagáról és parkolási gondjait enyhítő új forgalmi rendről, vagy éppen a Budapest-Siófok-Nagykanizsa vasútvonal korszerűsítéséről, a villamos üzemű vontatásra való áttérés munkálatairól. A magyar témák előtérbe kerülése persze nem véletlen, hiszen csütörtökön érkezik hivatalos, baráti látogatásra az NDK fővárosába Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanácselnöke. Berlinben kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak a látogatásnak, hiszen a magyar párt főtitkára ebben a minőségben első ízben folytat majd hivatalos tárgyalásokat Erich Honec- kerrel, az NSZEP KB főtitkárával. A fokozott várakozás másik oka, hogy a magyar kommunisták vezetőjének először nyílik alkalma személyesen tájékoztatni az NDK legmagasabb szintű vezetőit az MSZMP országos értekezletéről és az ott elfogadott állásfoglalás eddigi hatásairól. Hazánk és az NDK között nincsenek vitás politikai kérdések. Mindkét ország elkötelezett hive az enyhülésnek, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének, kölcsönösen előnyös együttműködésük elmélyítésének. Az NDK-ban még jól emlékeznek arra, hogy Berlin és Budapest már akkor nyíltan szorgalmazta a kis államok önálló fellépését a nemzetközi enyhülés előmozdítása érdekében, amikor ez az elképzelés még nem talált egyöntetű támogatásra a Varsói Szerződés tagállamainak körében. A most folyó lipcsei őszi vásáron tartott sajtótájékoztató ismét megerősítette, hogy az NDK változatlanul hazánk második legjelentősebb gazdasági partnere a szocialista országok között. Az idei kétoldalú árucsereforgalom értéke megközelíti a 2 milliárd rubelt. A magyar lakosság körében jól ismertek az NDK-ban készülő személygépkocsik, elektromos konyhagépek, mosóautomaták, színes televíziók, rádiókészülékek. Ezek mellett az NDK-ból érkező import fontos tételeit képezik a korszerű számítástechnikai berendezések, írógépek, komplett mezőgazdasági gépek, bányagépek, műanyagfeldolgozó berendezések. A Magyarországról az NDK-ba irányuló szállítások súlypontját erősáramú berendezések, mezőgép-adapterek, autóbuszok, telefonközpontok, jármű-részegységek, szerszámgépek képezik. Fontos kapocs a kétoldalú turistaforgalom. Az NDK-ból évente mintegy másfél millióan töltik szabadságukat hazánkban, míg Magyarországról évi ötszázezer személy látogat oda. Hazánk mint úticél népszerűségére jellemző, hogy az NDK utazási irodája által meghirdetett magyarországi turistautak januárban jóformán órák alatt elfogynak, A kétnapos berlini tárgyalások során minden bizonnyal szó esik majd a gondokról is, amelyek elsősorban a kétoldalú kereskedelmben jelentkeznek. Ennek oka a két ország népgazdaságának sajátos pályája. Magyarországon az utóbbi években egyre inkább előtérbe került a piac szerepe és a vállalati önállóság növelése. Az NDK-ban változatlanul a központi tervezésre és irányításra helyezik a hangsúlyt. További feszültség forrása a kétoldalú kereskedelemben, hogy mig a hazai árszínvonal folyamatosan emelkedik, addig az NDK-ban a fogyasztói árak viszonylag stabilak. Grósz Károly és Erich Honecker tárgyalásain alighanem ezek a témák is a napirenden fognak szerepelni. Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) A Politikai Bizottság ülését követő sajtótájékoztatón Major László, a KB Iroda vezetője, szóvivő ismertette a testület elé került témákat. Az ideológiai munka megújításának fontosságáról szólva a többi között megjegyezte: át kell gondolni azt is, hogy a jövőben milyen szocializmusképet rajzolunk fel, hiszen erre intenek a korábbi időszak negatív tapasztalatai, a szocializmusképünkben megjelenített utópisztikus, illuzórikus elemek. A közvéleményünket és különösképpen a párttagságot ma foglalkoztató ideológiai kérdések kidolgozásával munkabizottság foglalkozik, tevékenységének nem szabtak konkrét határidőt. Hogy miért, arról a tájékoztatón jelen lévő Andics Jenő, a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője szolgált bővebb információkkal. Mint mondotta, a testület vitájában nagy hangsúllyal fogalmazódott meg, hogy a szocializmus nem mechanikus társadalomkép, hanem egy mozgalom. E mozgalomnak céljai vannak, amelyeket programokban kell ötvöznie, olyan programokban, amelyek tartalmazzák a jövő fejlődési irányait. Mindennek a megalapozását szolgálhatja az ideológiai tevékenység megélénkülése is. E programok azonban politikai programok, és minden konkrét politikai lépés kapcsán kell állást foglalni az azzal összefüggő ideológiai kérdésekben is. Ennyiben tehát folyamatos ez a munka. A kérdéskör azonban szélesebb értelemben is felvetődött, s a testület úgy döntött: javasolni fogja a Központi Bizottságnak, bízza meg a KB mellett működő Agitációs és Propaganda Bizottságot, hogy hozzon létre ad hoc bizottságokat a szocializmus fejlődésével kapcsolatos legfontosabb ideológiai kérdések tanulmányozására. E bizottságok a hazai társadalomtudományi kutatóműhelyek legjobbjainak bevonásával alakítsák ki az adott kérdésekben állás- foglalásukat, s azt hozzák nyilvánosságra. A Központi Bizottság pedig a jövő évben, e munka előrehaladtával, foglalkozni kíván az ideológiai kérdésekkel a munkabizottsági tevékenységre építve. A vitában felmerült az is - mondotta -, hogy ha a társasági törvényt elfogadja az Országgyűlés, akkor azt követően rendezzenek tudományos-ideológiai tanácskozást a törvény várható társadalmi-politikai hatásairól, a tulajdonformákra gyakorolt hatásáról. Az eszmecsere tapasztalatait az Agitációs és Propaganda Bizottság értékeli majd, s állásfoglalását ugyancsak közzéteszi. A párt ifjúságpolitikájának korszerűsítésével kapcsolatos törekvésekről Major László kérdésekre válaszolva a többi között elmondta: a politikai bizottsági ülésen felmerült olyan elképzelés is, hogy a KISZ a kommunista ifjúság élcsapataként működjék, de föderatív alapon szerveződve, tehát például korosztályok szerinti rétegszervezeteket összefogva. Ezekben a kérdésekben természetesen döntés nem született - tette hozzá -, hiszen a fiataloknak maguknak kell megvitatni saját szervezetük helyzetét, s a KISZ országos értekezletén, vagy, ha szükséges, a következő kongresszusukon dönteni a szervezet megújításával ka'pcsolatos feladatokról. Egy újságíró érdeklődésére közölte, hogy az alternativ ifjúsági mozgalmakról a testület ülésén nem esett szó. A Politikai Bizottság ülésén nem volt szó a Magyar Demokrata Fórum megalakulásáról - válaszolta egy másik kérdésre. Major László a magyar-román főtitkári munkatalálkozóról szólva aláhúzta, hogy a Politikai Bizottság értékelése szerint a párt főtitkára energikusan, megfelelő módon képviselte a magyar álláspontot a tanácskozáson. A munkatalálkozó nemzetközi fogadtatása jó, a diplomáciai forrásokból kapott értesülések és a külföldi sajtó értékelései egyaránt ezt támasztják alá. A testület úgy értékelte, hogy számos részkérdésben sikerült előbbre lépni, ugyanakkor az alapkérdésekben - ilyennek tekintjük a nemzetiségek jogainak biztosítását és a romániai területrendezési tervet - a román álláspont nem változott. Ettől az egy találkozótól persze áttörést nem is remélhettünk - tette hozzá a szóvivő -, a legfontosabb előrelépés most az, hogy a hosszú ideig szünetelt magas szintű párbeszéd újrakezdődött. A Politikai Bizottság pozitívan értékeli, hogy a román fél intézkedési tervet fogadott el a munkatalálkozót követően, de a valódi eredményeket a konkrét tettek nyomán lehet majd megítélni, annak alapján, hogy mi valósul meg a tanácskozáson elhangzottakból. Major László azt is elmondta, hogy a testület egy feladattervet is áttekintett, amely a magyar-román kapcsolatok terén teendő konkrét, a kormánynak ajánlott lépéseket rögzíti, illetve az átfogó, elvi jellegű kérdésekben a párt feladatait tartalmazza. Burma Népszavazás - puccsveszélyben? Állandósult, nemegyszer sok százezres tömegtüntetések. Véres, kegyetlen fellépés a kormányellenes megmozdulások résztvevőivel szemben. Rangunban, majd a vidéki nagyvárosokban is megszaporodott összecsapások. Lemondások és kinevezések kavargása, fokozódó feszültség és terjedő félelem a hadsereg közbeavatkozásától. Egyszerűnek aligha mondható az utóbbi hetekben a 40 milliós, délkelet-ázsiai Burma belpolitikája; nemegyszer még a szakértők is tanácstagul állnak a fejlemények előtt. „Buddhista szocializmus” S meghökkenésük voltaképp teljesen érthető, elvégre a távol-keleti állam hosz- szú évtizedekig épp a mozdulatlanság, a múltba meredtség, a mesterségesen fenntartott álharmónia országa volt. 1962 óta - ekkor vette át puccsal a hatalmat a most nyáron posztjáról kényszerűen távozott U Ne Win - Burmában egyfajta sajátos „buddhista szocializmust” építettek, amibe egyaránt belefért a túlhajtott, a gazdaságra bénító hatást gyakorló államosítási hullám, a politikai ellenvélemények elfojtása, az agyonköz- pontosítottság, a külvilágtól való minél hermetikusabb elzárkózás. Jellemző, hogy a hetvenes évek végén - nehogy valamely „elkötelezettséget” rójon rá - Rangun még az el nem kötelezettek mozgalmából is kilépett. A hadsereg támogatására támaszkodó, egyedül kormányzó Burmái Szocialista Program Pártja - BSZPP - hosszú ideig sikerrel tudott kivédeni minden esetleges ellenzéki akciót, s kiszorultak a színtérről U Ne Win azon harcostársai, akik a későbbiekben már nem helyeselték maradéktalanul a tábornok elnök gazdaságpolitikai intézkedéseit, vagy társadalmi „reformjait”. A legelégedetlenebb, legrobbanékonyabb közeget évek óta hagyományosan a diákság, a fiatalság legtudatosabb rétege alkotta. Végül valóban az egyetemi ifjak kétségbeesett, áldozatok százait (ezreit?) követelő tüntetéssorozata volt az, ami felkavarta az állóvizet, s júliusban visszavonulásra késztette a 78 éves államfőt. Hogy távozása csak félig-meddig oldotta meg a krízist, azt jól mutatta az utód személye: az a Sein Lwin vette át az elnöki és a pártvezéri funkciót, akit a népnyelv „Mészárosként" ismert, célozva a többszöri megmozduláshullámok vérbe- fojtásában játszott dicstelen szerepére. Fordult a kocka Érthető így, hogy a zavargások megszűnése helyett azok fokozódása következett be. Milliós nagygyűléseken követelték a gyűlölt politikus lemondását, s szabályos örömünnepet rendeztek a fővárosban, amikor - alig két-három hét múltán - ez be is következett. Alig egy hónap alatt kétszer fordult tehát a kocka, ám a nagy kérdés most az: elegendőnek bizonyulhat-e az elégedetlenség lecsillapodásához az újabb személycsere, az, hogy a kabinet eddigi egyetlen civil tagja, Maung Maung igazságügy-miniszter vette át a stafétabotot? Öt ugyanis a ranguni vezetés mérsékeltebb személyiségei közé szokták sorolni, ám az is nyílt titok, hogy mindig U Ne Win bizalmas hívének számított. Úgy tűnik, az események túlhaladták azt a pontot, ahol egy egyszerű tisztáldozattal a válság lezárható lenne. Az ásványkincsekben gazdag, hajdanán „Ázsia kenyereskosarának” számító Burma gazdasága annyira szétzilálódott, hogy napjainkban már rizskivitelre sem futja, az ellátás akadozik, az infláció több száz százalékos. A határterületeken folyó évtizedes gerillaharcok gyakorlatilag polgárháborús állapotokat teremtettek, mégsem sikerült leverni a nemzetiségi hadseregeket. Felgyülemlett a külföldi adósság, a Burmát az ENSZ immár a világ legszegényebb államai között tartja számon. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az új erőre kapó, gyorsan szervezeti kereteket kereső ellenzék nem éri be apró módosításokkal, kozmetikai javításokkal. Az utóbbi napok tömeggyűlésein már vértelen hatalomátvételre szólítják fel a lakosságot, követelik a szabadság- jogok helyreállítását, a demokrácia kiterjesztését, a külvilág felé való nyitást, a kormány felosztását és az egypártrend- szer megszüntetését. Hova áll a hadsereg? Egyelőre korántsem biztos, hogy minden ilyen simán menne. Maung Maung ugyan bejelentette, hogy maga is népszavazás kiírását javasolja a BSZPP szeptember 12-re összehívott rendkívüli kongresszusán (ellenkező esetben pedig kabinetjével együtt azonnal lemond), ám kérdéses, létrejön-e egy ilyen referendum. Egyre sűrűbben lehet hallani a hadsereg beavatkozásának veszélyéről, s a szakértők találgatása akörül összpontosul, vajon a haderők melyik áramlata érdekelt az eddigi vonalvezetés folytatásában, melyik annak óvatos megváltoztatásában, s melyik lenne hajlandó csatlakozni egy merészebb irányváltáshoz. Erre is utalnak ugyanis bizonyos jelek, néhol például egyes alakulatok maguk is átálltak a tüntetők oldalára. Ha ez a folyamat felgyorsul, új helyzet állhat elő a zaklatott burmai belpolitikában. Ha viszont elszigetelt jelenség marad, akkor a kérdés továbbra is úgy tehető fel: népszavazásra kerül sor vagy közbeszólnak a tábornokok? SZEGŐ GÁBOR Szovjet újságírók látogattak Szekszárdra Két tagú szovjet újságíró-delegáció látogatott tegnap Szekszárdra a Magyar Újságírók Országos Szövetségének szervezésében. Leonyid Alekszandrovics Bubencov, a Tambovszkaja Pravda főszerkesztője és Eduard Nyikolajevics Nyikolajev, a Voro- silovgrádszkaja Pravda főszerkesztője tájékozódott a szerkesztőségünkben folyó munkáról és felkereste a Szekszárdi Nyomdát, ahol megtekintették a laprészleget, ismerkedtek a fényszedés technikájával. A szovjet újságíró vendégeket fogadta Bajszné Kiss Magdolna, a megyei pártbizottság titkára. A szovjet újságíró vendégek felkeresték a Szekszárdi Nyomda laprészlegét Ötvenéves a Magyarok Világszövetsége (Folytatás az 1. oldalról.) törekvéseinkről. A Magyar Népköztársaság kormányának álláspontja egyértelmű és határozott: kötelességünknek tartjuk, hogy figyeljünk a magyarok kisebb és nagyobb közösségeire, bárhova is vetette őket az élet. Sorsuk iránt nem vagyunk, nem is lehetünk közömbösek. Számon tartunk minden olyan magyart, aki világnézetétől, vallásától, politikai felfogásától függetlenül kész ápolni közös történelmi örökségünket, részt vállal hazánk boldogulásában. Mindez összhangban van azzal, hogy a külföldön élő magyarok többsége becsületes, tiszteletre méltó állampolgára annak az országnak, amelyben otthont teremtett magának. Örömünkre szolgál, hogy a világ megannyi országában élő és alkotó, a saját területükön kimagasló eredményeket elért tudósok, vállalkozók, alkotó művészek mind többen és határozottabban vállalják hazai gyökereiket, ápolják itthoni tudományos-szakmai és emberi kapcsolataikat. A különböző tudományok itthon és külföldön élő magyar származású művelőinek rendszeres találkozói segítik a világ nagy problémáinak megoldását is. A kiemelkedő személyiségeknek szóló tiszteletadás közepette sem feledkezhetünk meg azonban azokról, akik a hétköznapokon végzett szorgos munkájukkal szereznek megbecsülést a magyarságnak világszerte; az elismerés őket ugyanúgy megilleti. A magyar kormánynak az a célja, hogy segítse a kapcsolatok továbbépítését a külföldön élő magyarsággal a kultúra, az oktatás, a tudomány és a gazdaság, tehát a társadalmi élet szinte minden területén. Mindekelőtt az itthoni változásoknak köszönhető, hogy ehhez javulnak a feltételek. Kölcsönösen oldódnak régi, sokszor érthető, de ma már idejétmúlt fenntartások és erősödik a bizalom, nagyobb a megértés egymás helyzete, szándéka iránt. Ez nem átmeneti állapot, társadalmi fejlődésünk természetes következményének tekintjük. Magyarország történelmi fordulópont előtt áll. A nem túl távoli jövőben eldől, sikerül-e megőrizni a nemzetek sorában kivívott helyünket, felzárkózni a fejlődésben élen járó országokhoz, vagy tovább nő gazdasági, műszaki-tudományos és szociális elmaradottságunk. Céljaink és feladataink világosak. Ezek megvalósításában számítunk a külföldön élő magyarság megértésére, segítségére és támogatására is. Külföldi látogatásaim során magam is személyes tapasztalatokat szerezhettem lehetőségeinkről és partnereink szándékáról. A magyar származású személyiségekkel folytatott beszélgetéseken, véleménycseréken sok mindenben egyetértettünk, de voltak köztük olyanok is, akikkel bizonyos kérdésekben nem jutottunk közös nevezőre. Ez azonban természetes, és nem lehet az együttműködés akadálya. A legfontosabbnak e találkozások légkörét tartom, amely kölcsönös tiszteletről és jó szándékú törekvésekről tanúskodott. A Magyar Népköztársaság kormánya nevében még egyszer megerősítem: a határainkon túl élő magyarság sorsa iránti figyelem országunk külpolitikájának állandó és nagy fontosságú összetevője. Ószintén kívánom, hogy a Magyarok Világszövetsége, annak lapja, a Magyar Hírek erősítse tovább az anyaországban és a külföldön élő magyarokat öszekötő szálakat, oldja a még meglévő előítéleteket. Üdvözlöm a világ bármely részén élő magyar ajkú és érzelmű honfitársainkat, méltó és tartalmas életet, boldogulást kívánva nekik. A rendezvényen ezt követően neves közéleti személyiségek tartottak előadásokat. Az ülésen felszólaltak a különböző országokban működő magyar egyesületek képviselői is, tolmácsolva a külföldi magyarság üdvözletét. Az ünnepi ülés befejezéseként Randé Jenő a vendégeknek a jubileumra készített emlékplakettet nyújtott át. A szép kivitelű, tűzzománc plakett-terv Puskás László, Angliában élő, magyar származású fotóművész alkotása, akinek az ember teremtette és a természetes energia kapcsolatát megörökítő felvételeiből délután kiállítás nyílt a Világszövetség Benczúr utcai székházában. A jubileumi rendezvény a szövetség 50 éves tevékenységét elemző kerekasztal- beszélgetéssel fejeződött be. PANORÁMA BUDAPEST - Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke kedden a Központi Bizottság székházában fogadta Vagyim Zaglagyint, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagját, az SZKP KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettesét, aki az MSZMP Központi Bizottságának meghívására tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. BAGDAD - Mintegy öt nappal elhalasztották a Vincennes amerikai hadihajónak a Perzsa(Arab)-öbölből történő, eredetileg múlt vasárnapra tervezett kivonását - közölték hétfőn amerikai katonai források. Ez a-hadihajó volt az, amely július elején az öböl felett lelőtt egy iráni polgári utasszállító repülőgépet, amelynek fedélzetén 290 személy tartózkodott. Az öböl menti arab államok megbízottat küldtek Genfbe azzal a feladattal, hogy igyekezzen kimozdítani a holtpontról az elakadt iraki-iráni béketárgyalásokat.
