Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

1988. szeptember 6. TOLNA \ 2 KÉPÚJSÁG Tanévnyitó a Politikai Főiskolán A Svobodné Slovo a magyar-román viszonyról (Folytatás az 1. oldalról.) tendő reális világtörténelmi esélye - hangsúlyozta Grósz Károly. - Ugyanak­kor nemzeti keretek között épül, ilyen léptékben szemlélve válik az emberek számára vonzó - vagy ha rosszul csinál­juk, átmenetileg éppen ellenszenves - programmá. Mi azzal tudunk a szocializmus egye­temes érvényéhez érdemben hozzájárul­ni, ha saját dolgunkat a lehető legjobb színvonalon végezzük. Ez a mi nemzeti kötelességünk, amivel méltó módon megfelelünk legjobbjaink reménykedé­sének. Múlhatatlanul szükséges tehát nemzeti történelmünk értékeinek teljes birtokba vétele.- Az értékek megőrzésével egyidejű­leg meg kell szabadítani a pártot a műkö­dését akadályozó, hozzá méltatlan lera­kódásoktól - jelentette ki a főtitkár. - Nem nyugodhatunk bele a párt megme­revedésébe, lelassulásába, új iránti fogé­konyságának gyengülésébe. Nem kevés helyen tapasztalható a befeléfordulás. Sok tekintetben eluralkodott a szubjekti­vizmus. Érzékelhető az elbizonytalano­dás, a tétovaság, az önállóság hiánya. A centralizmus túltengése is tetten érhető, márpedig ez nem kevésbé veszélyes, mint az öncélú, végletekig hajtott decent­ralizálás. Mindkettő akadályozza a de­mokratizmus fejlődését, elszűrkíti az egyéneket, lehetetlenné teszi markáns, karakteres arculatú személyiségek ki­bontakozását. Van kapkodás ma is a pártmozgalomban és lazul a pártfegye­lem. Itt-ott összekeveredik az egészsé­ges ambíció egyféle karrierizmussal, amely egy sorait átrendezni kívánó párt számára nem lebecsülhető veszély. Túl erős a mának élés, csökkent a holnapért érzett felelősség. Figyelmeztető negatí­vum a pártéletben a tolerancia képessé­gének csökkenése más szellemi, politi­kai irányzatokkal, nézetekkel szemben. Mindez a kádermunkában is kedvezőtlen hatást váltott ki. A hangsúly a változatlan­ságon volt, a párt maga sem karolta fel elegendő számban a fiatal tehetségeket, nem teremtett számukra megfelelő „poli­tikai küzdőteret”. Ma azonban hallatszik olyan vélemény is, hogy mindenki kon­zervatív, aki nem húszéves. Emiatt egye­sek túl hangosan kiáltanak refomért ott is ahol nem kell, csupán azért, hogy ne lás­sák őket ósdinak, konzervatívnak.- Pártunk megújulásának egyik fő for­rása és garanciája is egyben az ideoló­giai munka megjavítása - mutatott rá a főtitkár. Legnagyobb, legveszélyesebb ellen­ségeink egyike a „meg nem gondolt gon­dolat”. Ma a párt életében az ideológiai munka nem tölti be azt az arányt és azt a szerepet, amelyet be kell töltenie. Ezen azért kell változtatni, mert történelmi ta­nulságok igazolják, hogy a párt megbé­nul, elveszti arculatát, ha az elméleti­ideológiai munka bármely területét elha­nyagolja vagy lebecsüli. Az ideológia - Lukács György meghatározása szerint - a valóság társadalmi feldolgozásának az a formája, amely tudatossá és cselekvő- képessé teszi az emberek társadalmi gyakorlatát. Szükséges és időszerű tehát az elméleti bázis, benne - mint eszköz - a pártoktatás megerősítése is. Ehhez pe­dig hiteles mércére van szükség, amely az osztályszemlélet rehabilitását, közép­pontba állítását igényli - a feladás he­lyett.- A párt ma új helyzetben van és ez más lehetőségeket jelent akkor is, ha maga nem változna - hangsúlyozta a szónok. - Ám ha nem változik, lehetősé­gei jócskán leszűkülnek. Ha viszont idő­ben, megfelelő irányban és mértékben változik, esélye van arra, hogy cselekvé­sei lehetőségeit, befolyását jelentősen megnövelje. Ehhez a pártnak nemcsak a helyzettel, hanem önmagával is tisztában kell lennie. A párt vitathatatlanul forradal­mi jellegű és indíttatású. Jellege szerint forradalmi munkáspárt, rendeltetése szerint össztársadalmi funkciókat ellátó, korszerű intézmény. Létmódját tekintve értelmiségi alakulat. Ma épp az az egyik legfontosabb feladat, hogy - az osztály- tartalom következetes érvényesítésével egyidejűleg - visszaadjuk a pártnak ezt az értelmiségi arculatát, amely legsikere­sebb időszakaiban minden országban mindig is jellemezte a kommunista moz­galmat. A kommunista ugyanis - függet­lenül a munkamegosztásban elfoglalt helyétől, képzettségétől - amennyiben igényt tart e kitüntető cím viselésére, párttagként értelmiségi feladatokat vállal, tudatosan, szervezetten és célratörően.- A pártmozgalom megújulása, régi jellemző vonásainak visszanyerése új feltételek között lehetőségeinek újabb, soha nem látott bővülését hozhatja ma­gával. Újra kell gondolnunk a pártoktatás szervezeti rendszerét - hívta fel a figyel­met a főtitkár. - Úgy tűnik, a szervezett oktatásnak a jelenlegi formáit túlhaladta az élet. A hangsúlyt a továbbképzésre, a politikai munka konkrét és most időszerű feladataira való felkészítésre kell helyez­ni. Ez feltételezi, hogy a pártoktatás nyis­son a világra, legyen képes felhasználni a szocialista világban születő új értéke­ket, a szociáldemokrata és tőkés polito­lógiai, szociológiai irányzatok tanulsá­gait. A Politikai Főiskolának is tovább kell formálódnia felépítését, össztársadalmi funkcióit és munkájának színvonalát te­kintve egyaránt, hogy a most következő nehéz időkben a párt nélkülözhetetlen segédcsapata lehessen. Olyan eszmei bázissá és tudományos műhellyé kell válnia, amelyben a politika és az elmélet közvetítése egymás irányában gördülé­kenyebben folyik. Legyen valóban egye­tem a követelményeket, a színvonalát, a kultúrát, a világáramlatokhoz való kap­csolódás módjait és az alapkutatásokat illetően, de ne akarja beszerezni minden­áron a porosz professzori vaskalapos- ság nálunk is itt-ott megtalálható jegyeit. Legyen a politikatudomány, a politikai kultúra sajátos, másra át nem ruházható feladatokat vállaló eszmei és intézményi bázisa, a pártoktatás szervezeti irányító­ja. Váljék a pártvezetés szellemi műhe­lyévé. A pártegység megújításának és újrate­remtésének legsürgetőbb feladatairól szólva Grósz Károly utalt a májusi pártér­tekezleten megfogalmazott új feladatok­ra, a korábbi gyakorlat újragondolásá­nak igényére.- Nemcsak megújult pártegységre, hanem az ezt biztosító, kölcsönösen tisz­teletben tartott politikai, erkölcsi munka­normákra, fejlett vitakultúrára, kiérlelt módszerekre van szükség - hangsúlyoz­ta az előadó. - Elhatározott szándékunk a párt munkamódszerének, munkastílu­sának korszerűsítése, amely az appará­tusnak a testülethez való viszonyát is rendezi. Az apparátusnak ennek elősegí­tésében, a testületek érdemi kiszolgálá­sában kell jeleskednie, megszüntetve az önmozgatást, az öncélú akciók erőlteté­sét, az „apparátus az apparátusért” szemléletet és gyakorlatot. Ugyanakkor lejárt az uniformizálás ideje. A területi szervek testületéinek azt is önállóan kell eldönteniük, hogy az adott helyen milyen szervezeti felállás, az apparátus milyen tagolódása ígéri a leghatékonyabb mű­ködést. Nem biztos, hogy most minden megyében pártértekezletet kell tartani, de ahol kell, ott ez a megoldás. Csak ne az érdemi munka elodázása végett, nem a politizálás élőbbé tétele helyett szerve­ződjenek ezek a fórumok. Az egyesülési és gyülekezési törvény előkészületeiről szólva kifejtette: a várha­tóan gomba módra megszaporodó egyesületek, társaságok, a közéleti sze­replés, a mindennapi politizálás súly­pontját a munkahelyekről a lakóterüle­tekre helyezik át. Ezzel is összefüggően a pártmunka iránti követelmények mind a két terepen - tehát a lakóterületen és az üzemben - módosulnak. Nagyobb rang­ja lesz a területi pártmunkának. Más jelle­gűvé válik az üzemi pártélet, amire kel­lően fel kell készülni. Nem azt jelenti ez, hogy a párt kivonul a munkahelyekről, de azt igen, hogy más módszerekkel, más feladatkör szerint kell működniük az itte­ni pártszervezeteknek. Ez szemléletvál­tozást, ideológiai továbbképzést és ön­képzést egyaránt feltételez, a politikai in­tézmény korszerűsítése a demokráciával összefüggő elméleti munkát is közvetle­nül érinti. Itt is nagyon fontos a történeti elemzés, benne hazai demokratikus hagyomá­nyaink, különösen az elméleti teljesítmé­nyek felszínre hozása.- Szerteágazó és újszerű munkára kell tehát felkészülnie a pártmozgalomnak. Ehhez tenni akaró és tenni tudó szemé­lyiségek kellenek, akik a közösségek ke­retei között, azokat erősítve és színesítve, ugyanakkor meggyőződéssel és szuve­rén módon teszik a dolgukat - mondotta végezetül a főtitkár, s további eredmé­nyes munkát, jó tanulást, sok sikert kí­vánt a jelenlevőknek. Ezt követően Romány Pál bejelentette, hogy változások történtek az egyetemi rangúvá vált főiskola vezetésében. Ke­mény László és Benedek Sándor szemé­lyében két új rektorhelyettes kezdi meg tevékenységét. Az ünnepi tanácsülésen Berecz János nyújtotta át az e kinevezé­sekről, az egyetemi tanári, docensi, ad­junktusi és tiszteletbeli egyetemi tanári címekről tanúskodó okmányokat. Az ünnepi tanácsülésen végül esküt tettek az elsőéves hallgatók. Egy csehszlovák lap szerint a nemzeti­ségi kérdés miatt évek óta folyó ma­gyar-román vita túllépte a kétoldalú ke­reteket. Az aradi találkozó - írja a hétfői Svobodné Slovo - több volt, mint rutinjel­legű, kétoldalú megbeszélés. Az eszme­csere jelentős részét a nemzetiségi kér­dések megbeszélése töltötte ki - hang­súlyozta hétfőn megjelentetett kommen­tárjában a Csehszlovák Szocialista Párt lapja. A Svobodné Slovo a csehszlovák la­pok közül eddig a legrészletesebben foglalkozott a magyar-román konfliktus hátterével. - Elfogulatlan becslések sze­rint is Romániában mintegy kétmillió ma­gyar él - írja. Az újság szerint tény, hogy ennek az el nem hanyagolható kissebb- ségnek nincs semmilyen formában auto­nómiája. Bukarest és Budapest a romá­niai magyar nemzetiség szerepét, az életkörülményeit alakító gyakorlati lépé­seket szögesen eltérően ítéli meg, s ez a nézeteltérés az utóbbi időben tovább éleződött. A Svobodné Slovo azt is meg­írta, hogy a konfliktus fő forrását képező romániai településrendezési terv tulaj­donképpen része annak a grandiózus célkitűzésnek, hogy megépítsék a száz­kilométeres Bukarest-Duna csatornát, amely tengeri kikötővé tenné a román fő­várost, illetve, hogy új arculatot adjanak Bukarestnek. Ez a terv nagymértékben érinti a román vidéket is: 2000-ig három szakaszban közel 8000 falut akarnak megszüntetni és lakosságát nagyobb központokba áttelepíteni. A lap felhívta a figyelmet arra, hogy az első lépéseket már megtették, és arról is beszámolt,' hogy a városi értelmiséget vidéki munka­helyeikre költöztetik. PANORÁMA BUDAPEST - Straub F. Brúnó, az El­nöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Jósé Sarney köztársasági elnököt, a Bra­zil Szövetségi Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából. MOSZKVA - Hétfőn a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának épületében a vádbeszéddel megkezdődött Jurij Csur- banov volt első belügyminiszter-helyet­tes és nyolc társának pere - jelentette a TASZSZ. Csurbanovot és társait különö­sen nagy összegű vesztegetési pénzek elfogadásával és szolgálati beosztásuk­kal való visszaéléssel vádolják. KAIRÓ/JERUZSÁLEM - Miklós Im­rét, az Állami Egyházügyi Hivatal nem hi­vatalos munkalátogatáson Izraelben tar­tózkodó elnökét hétfőn fogadta Jichak Samir miniszterelnök. A jeruzsálemi rá­A Svobodné Slovo megemlítette, hogy a román terv - ami Bukarest szerint to­vábbi termőföldek kialakítását szolgálja - Magyarország véleménye szerint a nem­zetiségek kulturális és történelmi örök­ségét számolná fel. A lap szerint ez a vé­leménye a romániai magyar nemzetiség­nek is, és sokan Magyarországra mene­kültek közülük. Az újság utalt arra, hogy a romániai német kisebbség jövője miatt Bonn is bí­rálja Bukarestet. A Svobodné Slovo be­számolt arról, hogy az ellentétek oly mér­tékben kiéleződtek, hogy „Budapesten tüntetések és tiltakozó éhségsztrájkok folynak”. A lap egyébként ismertette a ro­mán véleményt is, kezdve attól, hogy Ceausescu a településrendezési tervet a „nagy forradalmi változások korszaka szimbólumának” tartja, s hogy Bukarest szerint a magyar lépések ártanak a kétol­dalú kapcsolatoknak, mesterségesen tű­zik napirendre a kisebbségek fenyege­tettségének problémáját. Az újság utalt arra is, hogy a román vezetés „példásnak és véglegesnek” tartja a nemzetiségi kér­dés megoldását, a nemzetiségek része­sei szerinte a homogén román népnek, és hogy a magyarok számára a „magyar nemzetiségű románok” elnevezést ve­zették be. Az aradi találkozóval kapcsolatban a Svobodné Slovo nem foglalt állást, ehe­lyett Grósz és Ceausescu kijelentéseit idézte. Grósztól azt emelte ki, hogy nem beszélhetünk új korszakról a két ország kapcsolataiban, Ceausescutól pedig azt, hogy mindkét ország a szocializmus épí­tésének saját útját járja és a nemzetiségi problémák megoldása kizárólag a hazai vezetés dolga. dió jelentése szerint Miklós Imre a nap fo­lyamán felkereste a nácizmus zsidó ál­dozatainak emlékére épült Jad Vasem múzeumegyüttest. VARSÓ - Józef Glemp bíboros, Len­gyelország prímása hétfőn a Szovjetu­nióba utazott, hogy kétnapos látogatást tegyen az egykori kelet-lengyel területe­ken, amelyek ma Belorussziához tartoz­nak. Glemp látogatást tett Filaret metro- politánál, a belorusz ortodox egyház fe­jénél is. BUKAREST - Nicolae Ceausescu, az RSZK államtanácsának elnöke hétfőn két afrikai országban teendő hivatalos, baráti látogatásra indult. Először Kenyát keresi fel, majd Tanzániába utazik. Útjára elkísérte felesége, Elena Ceausescu. BÉCS - A Varsói Szerződés és a NA­TO tagállamainak képviselői hétfőn Bécsben felújították konzultációjukat az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentését szolgáló tár­gyalásokról. Chile Pinochet jelölése után Az október 5-re kiírt chilei népszava­zás küszöbén a nemzetközi sajtóban gyakran teszik fel a kérdést, vajon van-e esélye Pinochetnek, hogy a voksok ereje révén diadalmaskodjék, s így szentesítse hatalmát 1997-ig. A chilei állapotok ismerői nem zárják ki ennek lehetőségét sem. Úgy ítélik meg, hogy a tábornok „jól vagy rosszul, de megváltoztatta Chile arculatát” az Allen- de-kormány megdöntése óta eltelt 15 év­ben. A diktatúra legfőbb haszonélvezője a nagytőke és a nagybirtok ugyan, de a neokonzervatív-neoliberális gazdaság- politika a közép- és kispolgárság széle­sebb rétegeit is érdekeltté tette a rezsim fenntartásában. Sokan kaptak földet, hi­telt, jutottak önálló egzisztenciához. Ezek a tömegek óckodnak az újtól, s arra haj­lanak, hogy a bizonytalan helyett a már ismert biztosra szavazzanak. Hangula­tuknak ment elébe Pinochet, amikor jelö­lésének bejelentésekor leszögezte: Chile jövője a haladásé, a fejlődésé. Azokhoz pedig, akik az emberi jogokat és a sza­badságjogokat kérték rajta számon. így szólt: „Demokráciánkban mindenki szá­mára van hely. A részvétel gazdagítja és tökéletesíti törvényes pluralmusunkat, hozzájárul a békéhez. Demokráciánknak szüksége van minden chilei együttműkö­désére". A farkas báránybőrbe bújt - mondták róla az ellenzéki polgári veze­tők. Hiszen ki hinné, hogy Pinochet egyik napról a másikra megváltozott volna. Csakhogy abban mindannyian egyetér­tenek, hogy Chilében a baloldalt el kell szigetelni, mindennemű demokratizálást a baloldal kirekesztésével kell végrehaj­tani, hiszen „a marxizmus a demokrácia és a szabadság kérlelhetetlen ellensé­ge”. Ez a fajta hozzáállás önmagábann is Pinochet malmára hajtja a vizet. Akárhogyan alakuljon is a választási eredmény. Chilében mindenképpen vál­tozások várhatók. Ha Pinochetet lesza­vazzák, akkor jövőre immár többes jelö­léssel tartanának elnökválasztást. Ez a junta végét és a szabadságjogok hely­reállításának kezdetét is jelentené. De a törvényhozási választásokat akkor is tar­tanának, s a juntát előbb-utóbb akkor is feloszlatnák, ha Pinochet hatalmon ma­radna elnökként. A rezsim tehát arra törekszik, hogy ma­ga vezérelje az elodázhatatlan változást, maga szabja meg a dolgok menetét, a szabadságjogok mértékét és korlátáit. A baloldali erők megosztottsága miatt a fő front jelenleg nem annyira jobb- és baloldal között húzódik, mint inkább a polgárságon belül: a „modernizálók” és a „nosztalgikusok” között. * Hatalmas tömeg tüntetett vasárnap Santiago de Chilében arra szólítva fel a lakosságot, hogy az októberi népszava­záson mondjon nemet Augusto Pinochet tábornok újabb elnökjelöltségére. A különféle ellenzéki szervezetek által kezdeményezett megmozduláson a szervezők szerint mintegy háromszázez­ren, a rendőrség szerint pedig hatvanez­ren vettek részt. A rendőrség könnygázt és vízágyúkat vetett be az elnöki palota közelébe jutott tüntetők feloszlatására. A karhatalom 262 embert őrizetbe vett, az összecsapá­sokban kilencen megsebesültek - közöl­te a rendőrség. A tüntetésben részt vett Isabel Allende, a véres államcsínnyel eltávolított és meg­gyilkolt Salvador Allende néhai elnök lá­nya is, aki a múlt héten tért haza szám­űzetéséből. Választási holtverseny Holtversenynek minősítik a választási szakértők az Egyesült Államok elnöksé­géért vívott küzdelem pillanatnyi állását, annak ellenére, hogy a Time hírmagazin legfrissebb felmérése George Bush alel- nöknek, a republikánus jelöltnek ad előnyt Michael Dukakissal, a demokraták jelöltjé­vel szemben. Mivel az eltérés kettejük kö­zött csak négy pont Bush javára s a felmé­rés eleve minimálisan hárompontos hiba­százalékkal számol, az eredmény azt mu­tatja, hogy a választók többsége vajmi ke­vés különbséget észlel a jelöltek között. Politikai szakértők szerint Dukakisnak feltétlenül meg kell találnia Bush támadha­tó felületeit, ha győzni akar, a republikánus jelölt ugyanis az elmúlt héten keményen dolgozott a sikerért és az előzetes várako­zással ellentétben előnyösen mutatkozott be a választóknak. Dukakis viszont akit két héttel ezelőtt még biztos vezető pozíció bir­tokosának kiáltottak ki, meglehetősen el­hanyagolta a választási hadjáratot. A de­mokrata jelölt, most elsősorban a Reagan- kormányzat gazdasági tevékenységének visszáját akarja a hadjárat középpontjába állítani: azt hangoztatja, hogy a látványos eredmények mellett statisztikailag is bizo­nyítható a középréteg és a szegényebbek helyzetének romlása, a kedvező munka­nélküliségi mutatókkal azt takarják el, hogy a jobban fizető állások száma csökkent s a munkanélküliek csak rosszul fizetett, vagy részmunkaidős állások között válogathat­nak. Mivel az amerikai elnökválasztás köz­vetett rendszerű, nem arányos, ajelöltek el­sősorban arra törekednek, hogy a legné­pesebb, ezért a legtöbb elektori - elnökvá­lasztói - szavazatot adó államokat szerez­zék meg maguknak. Izabel Allende és Ricardo Lagos, a Demokrata Párt elnöke - *Lúptc

Next

/
Thumbnails
Contents