Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
4 NÉPÚJSÁG 1988. szeptember 1. Reformra van szükség! Holland óriás Pakson Mondjuk, tudjuk: a nyugdíjasok lélek- száma évről évre növekszik tágabb és szükebb hazánkban. Ha semmi másért, már csak ezért is fokozottabban kellene érvényesülnie annak a követelménynek, hogy a kőtelező jellegű munkavégzés befejezése után se váljék senki számára az élet üresjárattá, mindenki részesüljön a korának megfelelő és emberi méltóságát elismerő bánásmódban. Ne fordulhasson elő az, hogy valaki úgy sóhajtson fel manapság, mint valaha az öregedő kínai költő: „...Élek még? Sírba volna jó. Gondolkodom? Irtóztató...? (Kosztolányi Dezső fordítása) Ezek a követelmények új szempontokat kínálnak a nyugdíjas korosztállyal foglalkozó szakemberek képzéséhez is. A klubokat, otthonokat, programokat szervező hivatásos és önkéntes közművelőknek szervezett továbbképzési lehetőséget kellene nyújtani ahhoz, hogy elsajátítsák az öregedés életszakaszaival foglalkozó korszerű ismereteket, a tudományos kutatási eredményeket. Idősgondozási szakmai tanfolyamokra rendszeres továbbképzésre volna szükség, amelyeken az időskorúak lélektanát, szociológiai, egészségi ismereteket oktatnának, előmozdítva a velük való foglalkozás módszereinek fejlesztését, mentálhigiénés (lelki egészséggondozó) szakképesítést is nyújtva. Ezáltal a bővüOlvastam egy nemrég megjelent könyvet, aminek szerzője, Miskolczi Miklós, korábban a nyitott házasságról írott könyvével borzolta föl a kedélyeket, úgy gondolom, főleg az idősebb korosztályok körében. A mostani, az új könyv borítóján ez áll: Harangoznak. Alatta pedig: Röpirat az öregségről. Nehéz munka, keserű munka, összegző, meg követelődző is, olvastán lehor- gad az ember feje, és azt gondolom, hogy nemcsak egyszerűen azért, mert nem szeretünk megöregedni főként az öregséggel együtt járó testi-lelki nyavalyák és a mögöttük várakozó halál miatt, hanem inkább azért, mert ma se a társadalom, se a család nem győzi erővel és szívvel ebben a munkacentrikus világban csökkenteni, megszüntetni az idős korral járó, abból fakadó közösségi gondokat. Dicsérem mégis az írót, aki a szociográfia egyéniségéhez igazított eszközeivel élve próbálja láthatóvá tenni, amiről hosszú ideig ugyanúgy nem beszéltünk, mint annak idején a nemibetegségekről, az elmúlt néhány évtizedben pedig azokról az országos gondokról, amelyek az elmúlt esztendőben „szakították ki a puttonyt" és késztettek bennünket egy, életünk minden területére kiterjedő megújulási program meghirdetésére. lő körű társadalmi intézményekbe korszerű képzettséggel rendelkező család- gondozók, szociális munkások, társadalmi segítők kerülhetnek. Ne feledjük: míg minden gyermekápoló tanulmányai során legalább alapismereteket szerez a gyermekkor egészségtanáról, elsajátíthatja a fejlődéslélektan, a pedagógia alkalmazásának módszereit is, addig csak igen kevés kezdeményezés történt a gyakorlatban az idősekkel foglalkozók színvonalas, tartalmas, sokoldalú oktatására. Szakmai felkészítésére, ami közel sem olyan könnyű feladat, mint amilyennek első pillantásra látszik. Azért nem az, mert alig áll rendelkezésre az élet utolsó harmadának sajátosságait tárgyaló magyar nyelvű pszichológia, szociológiai tankönyv, ismeretterjesztő írás. Reformra van tehát szükség a nyugdíjas életszakasszal foglalkozó szakgondozók képzésében. De a közgondolkodás megújulása sem maradhat el: ismertté és elismertté kell válnia annak, hogy az idős emberek is sokoldalúan segíthetik a társadalmi fejlődést. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy maguknak az idős korúaknak sikerüljön egészséges nyugdíjas és öregkori identitástudatot kialakítaniok, és újszerű önmegvalósítási formákat találniok - érdeklődésüknek, erőnlétüknek, személyiségtípusuknak megfelelően. - a Sokkol ez a könyv nyers igazmondásával és tévedései mögött se nehéz fölfedezni az újulás sürgető igényét, noha mindvégig tartja magát a rideg tárgyilagossághoz. így állunk, a világban ez a helyünk, ez, meg ez lenne fi dolgunk - mondja a szerző - miközben nagyon jól tudja, hogy nemzetközi és hazai adatokkal, a környezetéből, saját családjából vett példázatokkal senkinek sem csinál kedvet az öregséghez. Edzett szív és elme kell ennek a könyvnek az olvasásához, mondandójának meggondolásához, mert még mindig nem vagyunk szokva a kendőzetlen igazságokhoz, ráadásul pont az én nemzedékem az, amelyet nem is mindig fájdalom és szégyenmentes módszerekkel szoktattak le a gondolkodáson alapuló felelős véleménykimondásról. Kik olvassák akkor hát ezt a könyvet? Olvassák mindazok, akik a realitásokban nem a reménytelent képesek csak megtalálni, hanem elsősorban azt, hogy mit tehetünk, mit kell tennünk az öregkor megtépázódott méltóságának helyreállításáért, védelméért. Utóbbi miatt tenném kötelezővé ennek a könyvnek az olvasását mindazok számára, akiknek szerepe van a szociálpolitika alakításában fönt és lent! - ti Nem kell megrémülnie a mesékben még hívőknek, mert nem ártalmas óriás esetleges garázdálkodásáról lesz szó a következőkben. Nem rémhír tehát. Aa mesékhez azért könnyen kapcsolhatjuk történetünket. Elegendő úgy kezdeni, hogy hol volt, hol nem volt... ... él Tolna megyében egy Csámpa nevű pusztán Kajári Gyula és felesége. Mind a ketten nyugdíjasok már. Nevüket a munkájuk tette ismertté. Nem a pusztán, ahol élnek, és nem is a közeli városban, Pakson, hanem a megyeszékhely piacán, Szekszárdon. Ide hordják kertjük zöldségeit, gyümölcseit immár húsz esztendeje. Többek között a holland óriás paprikát és paradicsomot is. Szemet - és mondjuk így - szájat is gyönyörködtető árut rak vásárlói elé Kajári Gyula minden szerdán és szombaton a szekszárdi piacon. Egy-egy paprika a holland óriások közül 40-42 dekagrammot is eléri. Hossza pedig 20-22 centimétert. Érett vörös színe-fénye, kápráztatóan csillogó. Szinte kár elfogyasztani. Ugyan mi lehet a titka ezeknek az óriásoknak? Hogyan terem ilyen csoda a csámpai homokon? Kajári Gyula ezekre a kérdésekre egyszerűen válaszolt: munkával. Kötött fásli Afrikába Van kihez szólni! Szekszárdon, a Mikes utcai idősek klubja néhány hónappal ezelőtt ünnepelte ötéves fennállását. A nyugdíjasház földszinti részén kapott helyet ez az intézmény, melynek 25 tagja van. Naponta délelőttönként 10 óra körül érkeznek meg a város távolabbi részén lakók és a házban élők a klubhelyiségbe, amely tágas, ízléses és kényelmesen berendezett. Megkérdeztük, hogy mivel töltik az idejüket. Elmondták: ide járnak ebédelni, de már 12 óra előtt összejönnek, hogy beszélgessenek, kártyázzanak, elolvassák az újságokat, tévét néznek, kézimunkáznak. Többnyire egyedülállóak. A magány, az egyedüllét kergette őket ebbe a társaságba.- Itt azért van kihez szólni - mondják. Szlavicsek Andrásné, Baka Anna és Völgyi Béláné finom fehér fonalból fáslit köt a leprásoknak. Afrikába szállítják ezeket és a szekszárdi református egyházon keresztül jutottak ehhez a munkához. Pesti Lajosné ügyességét dicsérik a társai. „Pakson és Tamásiban is kiállították munkáit!” A tagok a klubban töltik idejük java részét, az idén csak egyszer voltak kirándulni. A Szekszárdi Dózsa Sportegyesülettől kaptak autóbuszt, hogy eljussanak Kecskemétre, Szegedre, Ópusztaszerre. Idősek már, mind hetven éven felüliek, jobban szeretnek pihengetve üldögélni egymás társaságában. No meg a benzin is drága, már többet kell befizetni a kirándulások alkalmával, közben meg kevés és keveset is érő a nyugdíj. Ebéd után rendszerint lepihennek az erre szolgáló helyiségben, van aki ez idő alatt beszélget, mások meg kártyáznak, kötnek. Mindenki elfoglalja magát valamivel. Két óra körül kezdenek el szállingózni, ki-ki a saját otthonába. Egyszerűen telnek napjaik, így nem tudunk beszámolni látványos kirándulásokról, rendezvényekről, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy a klub állandó látogatói elfelejtik, ha egy kis időre is magányukat, vagy ahogy ők mondják:- Van kihez szólni! -sósPaks-Csámpa- pusztán, a 93. számú családi házhoz tartozó 1000 öles telken 7-8 fóliasátor díszük. Ez a bölcsője az óriásoknak. Amilyen egyszerűen hangzik ez a mondat, annál többet verejtékezhet a két idős ember és az unokák, akik segítenek a kertészkedésben. A titkukra azért hamarosan fény deríthető. Elegendő hallgatni elbeszélésüket arról, hogy mit csinálnak a fóliák alatt. Amikor megszólal a 66 éves Kajári Gyula, csillogó szemekkel figyeli unokája, aki a piac- . ra is elkísérte. A fénylő tekintet arról árulkodik, hogy örömmel végzi a munkát idős és fiatal egyaránt. Ismerve a piac szabályait: ott kell eladni, ahol veszik, ezért autózik Kajári Gyula inkább Szekszárdra, mint Paksra. Tervei Egészségünkért Beszéljünk Sokunkat kínoz állandó vagy időszakos fejfájás. Receptek járnak kézről kézre, tablettákkal kinálgatjuk egymást. Mindenki szabadulni szeretne a fájdalomtól. A tünetek pillanatnyi megszüntetésén túl azonban - sajnos - kevesen gondolnak arra, hogy célravezetőbb lenne orvoshoz fordulni, az okot feltárni, hiszen a fejfájást számtalan dolog kiválthatja. A fejfájások leggyakrabban a koponya külső részében található fájdalomérzékelő részek ingerlése következtében keletkeznek. Sok esetben okoz fejfájást az orr, a fül és a szem környékének valamely zavara. Szerencsére ritkán okoz kínzó fejfájást a koponya belsejében zajló kóros folyamat, amely súlyos, esetleg életveszélyes szövődményekkel is járhat. A fejfájás oka tehát többnyire ártalmatlan, még akkor is, ha a fájdalom zavarja az agy teljesítőképességét, és gyakran jár hányingerrel, szemkáprázta- tással, szédüléssel s egyéb kellemetlen tünetekkel. Fájdalmat kelthet az agyhártyát és az agy ereinek a falát behálózó idegek izgalma - magának az agyvelőnek a szövete ugyan teljes érzéketlen. A fejfájást leggyakrabban - eltekintve néhány komoly betegségtől - gyulladások, daganatok, agyvérzés vagy agyérelmeszesedés, az agy ütőereinek a görcse vagy túlzott mérvű kitágulása okozza. Az egyik legkínzóbb, sokakat gyermekkoruktól életük végéig elkísérő fejfájás a migrén. Többnyire csak a fej egyik oldalán, ritkábban a fejtetőn vagy a tarkó tájékán jelentkezik a fájdalom, émelygéssel, fokozott hang- és fényérzékenységgel kísérve. A migrént mindig megelőzi egy általános rossz közérzet, néha álmosság, ingerlékenység. A szív tájékán is kellemetlen tünetek jelentkezhetnek. A fejfájási roham általában két, három órán keresztül tart, de előfordulnak több napig elhúzódó migrénes rohamok is. A migrén a túlhajszoltság, az álmatlanság, a rendtovábbra is ahhoz a két-három piaci árusítóasztalhoz kötik, amit évek óta bérel. A fóliák számát azonban csökkenteni akarja, mert úgy érzi, erejét olykor-olykor megtöri a sok trágyázást és locsolást igénylő holland óriás. a fejfájásról szertelen étkezés, a szellőzetlen, oxigén- szegény helyiségben vagy a tűző napon való hosszas tartózkodás, s természetesen az átélt izgalmak általános kísérőjelensége. Mindamellett vannak emberek, akik hajlamosak erre a betegségre, s ez a hajlam örökölhető. A roham olykor megelőzhető, ha az illető forró vízben fejet mos, majd a fejét egy kendővel szorosan körülköti, úgy hogy a halánték ereit alaposan leszorítja. Ajánlatos a fej és a nyak hátsó vastag izmának erőteljes masszírozása. Fejfájást idézhet elő az alacsony vagy magas vérnyomás is. A magas vérnyomás okozta fejfájás inkább a tarkó tájékán jelentkezik, tompa nyomással kezdődik, amely kínzó fájdalommá fokozódhat. Tekintettel arra, hogy az embernek, ha dühöng vagy idegeskedik, könnyebben felszökik a vérnyomása, a magas vérnyomásra hajlók, ha tehetik, kerüljék a felesleges izgalmakat. Az alacsony vérnyomás következtében kialakuló fejfájás hosszabb időre állandósulhat. Bágyadtság, szédülés kíséri. A fájdalmat az agy hiányos vérellátása idézi elő. Akinek fejfájását túlságosan magas, vagy alacsony vérnyomás okozza, annak elsősorban a vérnyomása rendbentar- tására kell ügyelnie. A munka közben vagy után mutatkozó enyhe, de gyakran jelentkező fejfájás olykor az agyérelmeszesedés első tünete lehet. Fejfájást okozhat a rövidlátás, a messzelátás és a rossz szemüveg is. A tartós fejfájás az alkati ideggyengeség, az idegesség egyik tünete is lehet. Idézhet elő allergia is fejfájást. Mégis: vigyázzunk a gyógyszerekkel! Amint látjuk, ahány féle a fejfájás, annyi féle lehet az orvossága. Azt, hogy közülük melyik a legmegfelelőbb, csak az orvos döntheti el. Az a legcélszerűbb tehát, ha azok, akiket sűrűn kínoz fejfájás, mielőbb orvoshoz fordulnak. Dr. F. Zs. Figyelő Miért harangozunk?- decsi Egyszemélyes áldomás Az erőre, egészségre és hát... a szomjúság oltása sem akármilyen szempont... (Fotó: CZAKÓ SÁNDOR) Nemcsak nyugdíjasoknak Az újságárusoknál kapható, postahivatalokban is megrendelhető Házi Jogtanácsadó utoljára 1983-ban közölte a nyugdíjrendelkezéseket. Azóta sok módosítás történt, nem szólva a bevezetett személyi jövedelemadó eredményezte újabb változásokról. Csak néhány izgalmas témát emelünk ki az újdonságok közül: a külföldön nehéz munkát végzők korkedvezményét, a korengedményes nyugdijakat, a nyugdíjalap új felső határát a kisvállalkozók esetében, a nyugdíjalap számítását a SZJA bevezetése után, s a kivételes nyugdijakat. A nyugdíjrendelet ismertetésének második része jó néhány, érdeklődésre ugyancsak számot tartó kérdéssel foglalkozik: szó esik benne a hozzátartozói nyugellátásokról, a házastársi pótlékról, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok járadékáról, a kivételes nyugdíjakról, arról, mik a tudni- és tennivalók nyugdíjba vonulás előtt, hogyan kell azt igényelni és megállapítani, s nyugellátások folyósításáról, valamint a nyugdíj melletti jövedelmek adóztatásáról, a felelősségi szabályokról, vagy a jogorvoslatról a nyugdíjjogban. A Házi Jogtanácsadó 1988. évi különkiadása tehát megbízható eligazítást igyekszik adni az érdeklődőknek, s miután szó van az 1975. óta hatályos nyugdíjrendszer reformjáról, érdemes megismerkedni jelenlegi nyugdíjrendszerünkkel, hogy amikor majd a korszerűsítést megelőző társadalmi vitákra sor kerül, a régi alapos ismeretében alkothassunk érvényt követelő véleményt az újról. Kajári Gyula, az unokája és egy óriás
