Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

1988. szeptember 28. Nemzetközi kérdésekről és a párt helyzetéről tárgyalt az MSZMP Központi Bizottsága 2 NÉPÚJSÁG___________________________________________________________________________ (Folytatás az 1. oldalról.) séges erők és eszközök felszámolása, hosszabb távon pedig a katonai képes­ségek védelmi jellegűvé való átalakítása. A Varsói Szerződés mindezt három sza­kaszban javasolja megvalósítani. A beszámoló ezt követően leszögezi: mi arra törekszünk és partnereinknél ez megértésre talál, hogy már a csökkenté­sek első szakasza kiterjedjen hazánkra. A kedvező nemzetközi háttér, a részt­vevő államok túlnyomó többségének ér­dekeltsége mellett is további erőfeszíté­sekre van szükség ahhoz, hogy a bécsi utótalálkozó ez év őszén tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentum elfo­gadásával fejezze be munkáját - hang­súlyozza az előterjesztés, majd emlékez­tet arra, hogy küldöttségünk Bécsben bejelentette: Magyarország kész elfo­gadni a semleges és el nem kötelezett ál­lamok megegyezéstervezetét. A beszámoló ezután kitért a román ma­gatartásra, amely Bécsben mostanáig gátolja a megegyezést. Ha végül is elfo­gadják a záródokumentumot, az az euró­pai biztonsági és együttműködési érte­kezlet folyamatának továbbvitelét bizto­sító utórendezvények összehívására ad­hatna fölhatalmazást - állapítja meg. Eb­ben az esetben még ez év őszén meg­kezdődhetnének a hagyományos lesze­relési tárgyalások. A fejlett tőkés országokkel és azok gazdasági és politikai integrációs szer­vezeteivel kiépülő kapcsolatainkról szól­va hangoztatta: lépéseink - a szocialista külpolitikai törekvések szellemében - hozzájárulnak az európai viszonyok sta­bilizálásához, a két világrendszer együtt­működéséhez. Kiemelte, hogy Grósz Ká­roly hivatalos látogatása az Egyesült Ál­lamokban és Kanadában még az előze­tes várakozásokat felülmúlóan is sikeres volt. Az amerikai politikai vezetőkkel, az üz­leti élet és az amerikai magyar emigráció kiemelkedő képviselőivel folytatott tár­gyalások igazolták, hogy a magyar párt és kormány gazdasági és politikai re­formtörekvései, az ország nemzetközi magatartása az Egyesült Államok kor­mányzati és üzleti körei részéről rokon- szenvre talált, s erősítette a magyar­amerikai együttműködés továbbfejlesz­tésének igényét. Ezután Magyarország és az Európai Gazdasági Közösség kapcsolatainak rendezéséről szólt a tájékoztató, aláhúz­va: a megállapodás a gazdasági együtt­működés céljai között a magyar-EGK kapcsolatok erősítését, a vállalati koope­ráció bővítését, vegyesvállalatok alapítá­sát, valamint a tudományos és a műszaki haladás ösztönzését is szolgálja. A KB titkárának beszámolója kitért az Európa Parlamenttel, az Európa Tanács­osai kialakított kapcsolatra, a NATO-par- lament delegációjának eredményes láto­gatására, majd a magyar-izraeli és a ma- gyar-dél-koreai viszonyra. Szűrös Mátyás ezután szóbeli kiegé­szítést fűzött a beszámolóhoz. A ma­gyar-román kapcsolatokkal és az aradi találkozóval foglalkozva megállapította: mind a szocialista, mind a nyugati orszá­gokban egyetértő várakozással fogadták a Politikai Bizottság döntését, hogy a ro­mán részről 48 órás határidővel felaján­lott tárgyalásokat nem utasította el. A ta­lálkozó létrejöttének ténye segítette kül­politikánk, nemzetiségi kérdésekkel ösz- szefüggő álláspontunk megértetését. Szűrös Mátyás elmondta: a Külügymi­nisztérium tovább vizsgálja a konzulátu­sok helyreállításának, a kulturális köz­pontok létrehozásának lehetőségeit. A fi­gyelem előterében változatlanul a mene­kültek problémája áll. Megkezdtük egy közös magyar-román nemzetiségi dek­laráció kidolgozását - mondotta Szűrös Mátyás, kijelentve: miközben kötelessé­günk, hogy kétoldalú alapon mindent megtegyünk a magyar-román viszony javítása érdekében, józanul kell mérle­gelnünk esélyeinket és kilátásainkat. A Romániában élő több mint kétmillió ma­gyar sorsáért felelősséggel tartozunk, amelynek bel- és külpolitikai okokból egyaránt eleget kell tennünk. A magyar­ság és az egyetemes kultúra érdekében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk a magyarok erő­szakos beolvasztását. A KB titkára ezután szólt arról, hogy vizsgálni kell bizonyos kisebbségvédel­mi rendelkezések elfogadtatásáért az ENSZ-ben teendő lépések lehetőségét is, s kijelentette: a magyar külpolitikának nem célja Románia lejáratása, elszigete­lése, valamiféle románellenes egység­front létrehozása. A szóbeli kiegészítést követő vitában - a felszólalások sorrendjében - szót kért Tétényi Pál, Mórocz Lajos altábornagy, Szépe Ágnes, Kótai Géza, Kállai Gyula, Kárpáti Ferenc vezérezredes, Kádár Já­nos és Grósz Károly. A hozzászólók alá­húzták, hogy a magyar külpolitika rugal­masságát, kezdeményezéseinket növek­vő rokonszenv kíséri. A vitában sokan érintették, hogy kül­politikánk következetes törekvése az eu­rópai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentése. Érdekeltek vagyunk abban, hogy ennek már az első- A Politikai Bizottság javasolja, hogy ülésünkön tekintsük át a párt helyzetét, soros teendőit, amelyek jórészt egybefo­nódnak a magyar belpolitika eseményei­vel, változásaival - kezdte beszédét a kö­vetkező napirendi pont előadója, Lukács János. - Ez azért is indokolt - folytatta -, mert az utóbbi időszak különféle belpoli­tikai eseményei nyomán a közhangulat­ban növekedett a bizonytalanság, az em­berek nehezen tudnak eligazodni a fo­lyamatokban. Alapvető fontosságú az a tény - hang­súlyozta a KB titkára -, hogy több mint 800 ezer ember a megújuló Magyar Szo­cialista Munkáspártot tartja a legalkal­masabb eszköznek a társadalmi, közéleti tevékenységhez, szocialista meggyőző­désének társadalmi erővé formálásához. Ez reményekre és magabiztosságra egyaránt feljogosíthatja azokat, akik a magyar nép boldogulásának biztosítékát a szocialista társadalom megteremtésé­ben látják. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a tagok száma -1957 óta először - az elmúlt egy év során csökkent; a sorainkat elhagyók száma jelentős és az új tagok felvétele megtorpant. Ez a felhalmozódott gazdasági és tár­sadalmi problémák miatt - bizonyos ér­telemben - természetesen következ­mény. Ugyanakkor rávilágít arra az egy­szerű igazságra is, hogy a párt iránti bi­zalmat, amelynek egyik mérőpontja a tagfelvétel és a taglétszám alakulása, csak a világos és a tényleges társadalmi­politikai szükségleteknek megfelelő program, és az ennek jegyében álló, eredményes gyakorlati munka - kor­mányzópárt esetében a jó kormányzás - növelheti meg. Lukács János ezután az országos pártértekezlet óta eltelt négy hónap ese­ményeit, változásait elemezte, mondván: következetesen ki kell tartanunk a múlt évben elfogadott és a pártértekezleten megerősített gazdasági-társadalmi program mellett. A stabilizáció feszültsé­geinek és konfliktusainak vállalása nél­kül nem alapozható meg semmiféle ké­sőbbi kibontakozás. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a gazdasággal összefüggő pártvi­tákban - és sajnos a gyakorlati munká­ban is - sajátos torzulás figyelhető meg. Az utóbbi időben a mozgalomban ag­gasztóan háttérbe szorult az a gondolat, hogy a párt kötelessége a nemzeti és a társadalmi érdekek képviselete, és elő­térbe került a helyi érdekek fenntartás nélküli képviselete. Ez az állapot nem tűr­hető. A helyi konfliktusok feltárása és ke­zelése elemi követelmény minden párt- szervezettel szemben. Úgy véljük, hogy a közelmúlt politikai eseményei közül néhány figyelmet érde­mel mostani ülésünkön. Ilyen kérdésnek tartjuk a Magyar Demokrata Fórum szer­vezetté nyilvánításának az alapítók általi bejelentését, az Új Márciusi Front felhívá­sának közzétételét, az alternatív környe­zetvédő, ifjúsági és egyéb mozgalmak te­vékenységét és a sztrájkok ügyét. Az Új Márciusi Front felhívásának köz­zétételéről a Politikai Bizottságot a kez­deményezők előzetesen tájékoztatták. A Politikai Bizottság méltányolta, hogy - bár álláspontjuk több lényeges kérdés­ben eltér a miénktől - a szocializmus ér­dekében kívánnak tevékenykedni, bizal­mukat és együttműködési szándékukat fejezték ki a párt megújult vezető testüle­téi iránt. Javasoljuk, hogy a Központi Bi­zottság fejezze ki érdeklődését a Front munkája iránt, és kövesse azt figyelem­mel. Tagságunk várja, hogy megvitassuk a többi kérdést is és kollektív állásfoglalá­sunkkal orientáljuk a törvényhozásban, szakasza kiterjedjen hazánkra. A vita homlokterében a magyar külpolitika leg­utóbbi eseményei - az aradi találkozó, a dél-koreai és az izraeli kapcsolat új fejle­ményei - szerepeltek. A hozzászólók diplomáciai lépéseink tartalmával, szük­ségességével egyetértettek, elhangzot­tak azonban olyan vélemények is, ame­lyek megkérdőjelezték időzítésük hasz­nosságát. Szűrös Mátyás rövid, néhány pontosí­tó javaslatra részleteiben is kitérő vála­szát határozathozatal követte: a Központi Bizottság a nemzetközi és külpolitikai kérdésekről adott tájékoztatót - két tar­tózkodással - elfogadta. az állami szervekben, a társadalmi szer­vezetekben dolgozó kommunistákat, a párt szervezeteit és tagjait. A Politikai Bi­zottság a vitához és az állásponthoz a kö­vetkező kiindulási alapot kívánja nyújta­ni: Javasljuk, hogy a Központi Bizottság erősítse meg: támogatja, hogy az állam­polgárok az alkotmány és a törvények keretei között élhessenek politikai jo­gaikkal. Célszerű lenne ugyanakkor fel­hívni a figyelmet arra, hogy az alkotmá­nyosság lényegi kritériumai közétartozik többek között a Magyar Népköztársaság szocialista társadalmi berendezkedésé­nek, valamint az MSZMP vezető szerepé­nek elismerése, a szövetségi kötelezett­ségeink tiszteletben tartása. Az MSZMP viszonyát az egyes szellemi irányzatokhoz, tömörülésekhez és szer­vezetekhez elsősorban a tettek, a csele­kedetek fogják meghatározni. Az MSZMP a lehetséges együttműködési területek felkutatására törekszik. Figyelmünket ugyanakkor nem kerülheti el, hogy a kü­lönböző mozgalmakon belül munkálnak olyan erők is, akik a párbeszéd meghiú­sítására, a feszültség élezésére töreked­nek. A helyi pártszervezetek a tagság ta­pasztalataira és véleményére támasz­kodva maguk mérlegeljék a működési te­rületükön alakult különböző csoportok Az előadói beszéd feletti vitában a fel­szólalók majd mindegyike a májusi or­szágos pártértekezlet óta eltelt idő bel­politikai helyzetének értékeléséhez fű­zött megjegyzéseket. A témakörrel foglalkozó beszámolóval egyetértve hangot adtak annak a vé­leményüknek, hogy az értékelésnek nem sikerült teljességében feltárni a közvé­leményben mutatkozó feszültségek okait Ezért többen javasolták, hogy a Központi Bizottság novemberi ülésén próbáljanak tisztább képet, tartalmas és mélyreható elemzést adni a belpolitikai helyzetről, amelynek analízise legyen ál­landó napirendje e testület üléseinek. A vita elején Berecz János - soros el­nökként - felolvasta az MSZMP XIV/10- es körzeti szervezetének levelét, amely üdvözölte, hogy a Központi Bizottság na­pirendjére tűzte a belpolitikáról, a párt helyzetéről szóló jelentés megtárgyalá­sát. A levél rámutatott, hogy a párttagsá­got rendkívüli módon aggasztja a jelenle­gi belpolitikai helyzet. írói hitet tettek a májusi pártértekezleten megfogalmazott elvek megvalósítása mellett, s igényelték, hogy a párt vezetősége következetesen áíljon ki meghirdetett céljainkért, s moz­gósítsa a kommunista tömegeket. Borbély Sándor és Tőkei Ferenc is fel­vetette, hogy az emberek gondolataiban támadó zűrzavarhoz nagymértékben hozzájárulnak a felelős párt- és állami tisztséget viselő emberek olykor egy­másnak ellentmondó nyilatkozatai. Olyan állítások hangzanak el az ország nyilvánossága előtt, amelyek bizonyta­lanságot keltenek, s ezekkel a - sokszor rögtönzött - nézetekkel nem veszi fel senki a harcot a közvélemény előtt. Úgy tűnik: csökken a felelősségvállalás, he­lyenként megbomlott az elemi rend és a fegyelem. Berend T. Iván ugyancsak óvott attól, hogy a fenyegető gondok hatására az el­vek tisztázása nélkül, a „sorok rendezé­sével”, a minden áron való rendcsinálás­tevékenységét, a kialakítandó politikai vi­szonyt. Állásfoglalásaikkal orientálják a párt tagjait más szervezetek nyílt fóru­main való vitázó részvételre. A Központi Bizottság szorgalmazza a szakszervezeti törvény kidolgozásának meggyorsítását; a munkavállalók kollek­tív érdekképviseleti jogainak, valamint a munkahelyi konfliktusok megoldási mechanizmusainak - köztük a sztrájk - pontos, törvényi szabályozását. Az elmúlt hónapokban a párton belül is jelentős változások indultak meg. Tagsá­gunk jobban ismeri és a korábbiaknál szélesebb összefüggésekben vizsgálja lehetőségeinket és feladatainkat. Az új vezetés tevékenységét ugyanakkor kriti­kusan figyeli. A párttagság üdvözli az ülé­sek vitaszellemét, az alternatív javaslato­kat, a nagyobb dinamizmust. A párttagsága képes magabiztosan és határozottan kézbe venni a mozgalom helyi ügyeit, megtalálja a megfelelő veze­tőket, és gyötrődve, vívódva a helyi politi­kában is kikényszeríti a fordulatot. Meg kell ugyanakkor állapítanunk, hogy ez a folyamat egyelőre nem az alapszerveze­tekre, hanem elsősorban a megyei és a városi szintre összpontosul. A továbbiakban a párt, a vezetés egy­ségéről szólt, hangsúlyozva, hogy a som­más megítélés ebben az ügyben sem hasznos. Valóban vannak olyan kérdé­sek - mondotta amelyeknek a megíté­lésében nincs egység - mert még ér­demben meg sem vitattuk őket. Sem azt az irányzatot nem fogadhatjuk el, amely helyteleníti a pártértekezleten született elhatározásokat és az azok nyo­mán kibontakozó gyakorlatot, sem azt, amely a politika minden létező és műkö­dő elemét revízió alá kívánja venni. Végső soron a szükséges reformok bevezetését is megnehezítik azok a nézetek, amelyek, napi politikai meggondolásból, az elmúlt negyven évről, mint egyetlen nagy téve­désről ítélkeznek. A továbbiakban a készülő törvények jelentőségét méltatta. Végezetül arról szólt, hogy mind a politikai helyzet, mind a változó irányítási stílus új és igen tág le­hetőséget nyitott az önállóbb politizálás­nak. sál, egy olyan egység kialakításával rea­gáljon a párt, amelynek nincsenek meg a feltételei. Azokhoz csatlakozott, akik sze­rint az elvi, eszmei kérdések tisztázása nélkül lehetetlen progresszív egység megteremtésével előrehaladni. Ugyan­akkor hangsúlyozta, nincs idő megvárni az elvi kérdések tisztázásával a követke­ző pártkongresszust, az ezzel kapcsola­tos munkát meg kell gyorsítani. Aczél György a pártról szólva rámuta­tott, hogy a magyar nemzetnek szüksége van a megújuló Magyar Szocialista Mun­káspártra, amelynek vezető szerepe ne jelszavakban, hanem a tettekben feje­ződjék ki. Társadalmi kérdéseket érintve rámutatott, hogy a megszerzett szabad­ság továbbfejlesztésének kritériuma a felelősség, amelynek egyik eleme, hogy a reformretorikát váltsa fel a reformcse­lekvés. Ezt igényli Magyarország nagy nemzeti felelőssége is azért, hogy sikerre vigye a reformot a szocializmusban. A re­formprogram melletti szilárd kiállást hangsúlyozta Berecz János is, mondván: egy ilyen program megvalósításához tár­sadalmi stabilitás kell. Ez elképzelhetet­len egy aktív párt nélkül, amelynek meg kell tanulnia politikai harcot folytatni. Az elhangzott véleményekből - többek között Pónya Józseféből is - kiviláglott, hogy politikai stabilitás nélkül nem kép­zelhető el a gazdasági sem. Kerülni kell minden olyan akciót, megnyilvánulást, amely megzavarja a gazdaságot, a ter­melést. Elhangzottak olyan vélemények is, amelyek a pártalapszervezetek, az egyes területi egységekben működő mozgalmi irányítóközpontok nézőpontjából vizs­gálták a problémákat. Ezt követően meghallgatta a Központi Bizottság Nyers Rezső előterjesztését a tanácsadó testületek megalakításáról, majd egyéb személyi kérdéseket tár­gyalt, illetve az illetékességi körébe tarto­zó személyi ügyekben döntött. A késő esti órákban véget ért az MSZMP Központi Bizottságának ülése. A megyei párt-vb ülése (Folytatás az 1. oldalról.) tagjai, de a megoldás „hogyanjáról" már vitatkoztak. Vasas Istvánnak, a Zománc- árugyár igazgatójának véleményét töb­ben osztották, amikor arról szólt, hogy a vállalatok, szövetkezetek elsősorban a nyereséges gazdálkodásban érdekeltek és előfordulhat majd: a tanácsok adnak anyagi támogatást arra, hogy egy üzem a területükre települjön. Máté János véle­ménye szerint a városkörnyéknek is ér­deke, hogy az ott élőknek munkája le­gyen: ez nem vállalati kategória. Az új munkahelyeket teremtő beruházások meggondoltan és ne erőszakos pénzel­vonással létesüljenek - mondotta Vas István. A vitában résztvevők egyetértet­tek, hogy a szabályozás nem ösztönöz a területi foglalkoztatási gondok megoldá­sára és ezt a központi szerveknek jelezni kell. A vitában hangsúlyos kérdés volt a dolgozói, vezetői munka teljesítményará­nyos, differenciált anyagi elismerése is. „A közvélemény nem fogadja el a jöve­delmek növekvő differenciálódását, a tel­jesítménytől elszakadt gazdaságvezetői prémiumokat” - állapította meg az írásos beszámoló. Tamás Istvánná fontosnak tartotta: ha a teljestmény indokolja, a jö­vedelem is legyen kiugró és ezt el kell fo­gadtatni. A vezetői prémiumokról szólva elmondta - és ezt a vita több résztvevője megerősítette -, hogy azok megállapítá­sa nem jogszabályellenes, de a jelenlegi szabályozás a beosztott dolgozóknál nem ad a vezetőkéhez hasonló nagyság- rendű elismerési lehetőséget. Vasas Ist­ván azt is szóvá tette, hogy ez mestersé­gesen szembeállítja a vezetőket és a dol­gozókat: vezetőellenességet idéz elő. Ezért ezt is fontos jelezni a központi szer­veknek. Péti Imre, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára a szakszerve­zetek álláspontját tolmácsolta. Érdekvé­delmi munkájukban a bér, a foglalkozta­tás, az élet- és munkakörülmények és a munkaügyi törvényesség területén látja a szakszervezetek alapvető feladatait. A testület elfogadta a vitában tett javas­latokat azzal, hogy ezek a feladatok nem kizárólag a bonyhádi területen jelentkez­nek, ennél általánosabbak. Elismerve a bonyhádi pártbizottság munkáját, felhív­ta a figyelmet arra, hogy a pártapparátus a helyszíni ellenőrző, segítő munkára for­dítson több időt, adjanak az alapszerve­zeteknek több módszertani segítséget és gyorsabban válaszoljanak a párttagok észrevételeire, kérdéseire. Arra ösztö­nözte a pártbizottságot, legyen kritiku­sabb a vezetők megítélésében és ha szükséges, határozottabban, gyorsab­ban kezdeményezze a változást. A párt-vb ezt követően a megyei párt­testület elé kerülő azon napirendek elő­készítéséről tárgyalt, amelyeknél fontos, hogy a döntést széles körű és szakszerű információgyűjtés és véleménycsere előzze meg. így a megyei pártbizottság mellett működő tanácsadó testület és munkabizottságok szervezéséről és mű­ködési rendjéről kéri a pártépítési mun­kabizottság és a városi első titkári osz­tályvezetői értekezlet résztvevőinek elő­zetes véleményét. A pártbizottságok, pártalapszerveze­tek, tanácsok, társadalmi szervezetek körében kíván tájékozódni a pártszékhá- zak, alapszervezeti párthelyiségek és az oktatási igazgatóság nyitottabbá tételé­nek, a többirányú funkció ellátásának le­hetőségeiről, költségtakarékosabb és ésszerűbb hasznosításáról. A gazdasági építőmunka 1988. évi me­gyei tapasztalatait szakértői csoport be­vonásával vizsgálja meg és a tervezetet megvitatja egy titkári konzultatív testület is, amely gazdasági vezetőkből, tanácsi, bank- és adószakértőkből, valamint az érdekképviseleti szervek képviselőiből áll. Ugyancsak szakértői csoport készíti elő a megyei pártbizottság, a párt-végre­hajtóbizottság és apparátusa munka­rendje, munkamódszere továbbfejleszté­sének feladatait. Az előzetes javaslatot a megyei pb tagjai és a pártépítési munkabi­zottság is megvitatja. Emellett áttekinti a párt-vb az érvényben lévő megyei határo­zatok végrehajtásának helyzetét is. Népszavazás előtt A chilei katolikus egyház egyik kutatóin­tézetének hétfőn közzétett felmérése sze­rint a választópolgárok 47 százaléka Pi­nochet ellen készül szavazni az október 5-i népszavazáson. A szeptember 9-17. között készült repre­zentatív közvéleménykutatás szerint a megkérdezetteknek mindösze 19,6 száza­léka készült Pinochetre szavazni, 13,5 szá­zalékuk bizonytalan, hogy kire adja voksát, 17,2 százalékuk pedig nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre. A többiek közölték, hogy nem kívánnak az urnához járulni. Lukács János beszéde A nemzetnek szüksége van a megújuló pártra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents