Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-27 / 231. szám

1988. szeptember 27. IníÉPÜJSÁG 3 Az „apró” valuta és az érdektelenség liilPan®» ♦ **®HF wBHMBn t JIMJIIlj nCm IIZBIQBJUSufZ fi A márkaharc ez esetben nem a For- ma-l cirkusz Ferrarijai, Lótuszai és BMW-i között dúl. Prózaibb a harc, mert a néhány nyugatnémet márkával rendel­kező magyar állampolgár, az Országos Takarékpénztár és a Magyar Nemzeti Bank trojkájának nézeteltérése szülte, szülhette az egészet. De miról is van szó?! A Garancia Szállító és Szolgáltató Ipari Szövetkezet 10 DEM értékben sors­jegyeket bocsátott ki, melynek forgalma­zásával a Baranya megyei OTP-t bízta meg. A lakosságnál kint lévő nyugatné­met márka ily módon való mozgósítása nyomán összesen 300 ezer DEM folyhat be, s négy boldog nyertes 2 BMW, egy Opel és egy Citroen volánja mögé ülhet az október 2-i húzást követően. Igen ám, de közben néhány gyakorlati gond is felmerült, mert sok helyütt nem lehet kapni e sorsjegyből, másutt viszont egyszerűen nem fogadják el a márka „apróbb” változatát, vagyis a pfenniget. Pedig az európai piacon igen jó kondí­ciójú fizetőeszközként tartják számon, s tudjuk, kicsi országunk nincs valami ró­zsás helyzetben e téren, máris nehezen érthető, hogy miért nem lehet néhol ap­róért sorsjegyet kapni. A Garancia szövetkezet álláspontját Soó László főmérnök tolmácsolta: - A Baranya megyei OTP-vel kötöttünk szer­ződést a sorsjegyek forgalmazására, s ők vállalták az országos forgalmazást is. Sajnos, a gyakorlati kivitelezésbe he­lyenként hiba csúszott, nem a szövetke­zet elképzelései szerint történt, mert több megyéből érkezett jelzés, hogy náluk a meghirdetett sorsjegy nem kapható. Budapesten, ahol reálisan a legnagyobb forgalomra számítottunk, az OTP a BC- számlákkal kapcsolatban felmerülő gon­dok, munkák miatt ezt nem is vállalta. Ér­dekesség, hogy az V. kerületi OTP mun­katársai telefonon hívtak fel bennünket, mert az ügyfeleik nem hagyták békén őket sorsjegyügyben. Nehezen érthető, hogy az állam javára, devizát hozó akció esetében éppen egy állami pénzintézet térítés fejében sem vállal közreműkö­dést. (A szövetkezet csak a forintfedezet­tel rendelkezik.) Néhány helyen pedig a megállapodás ellenére sem fogadják el az aprót, pedig az DEM, mégha annak apró változata is. A mai gazdasági hely­zetben pedig ez kissé fura. A sorsjegy­hiányon igyekeztünk enyhíteni úgy is, hogy a fővárosi Báthory u. 19. alatti üzle­tünkben és a szekszárdi, az ATI-val közö­sen alapított szalonunkban áruljuk. A 30 ezer sorsjegyből 300 ezer márka gyűlhet össze. A húzás előtti napig még áruljuk a meglévőt. Az OTP Baranya Megyei Igazgatósá­gának álláspontjáról Gergász Györgyné, a betétosztály vezetője tájékoztatott: - A sorsjegyek árusítását augusztus 4-én egy előzetes megállapodás nyomán kezdtük, s a 30 ezer darabnak október elsejéig el is kellene fogynia ahhoz, hogy a népgazdasági bevétel 150 ezer márka lehessen. Tehát a határidő igen szűk. Amit vállaltunk: a központunkon keresz­tül, értékesítésre ajánljuk fel a budapesti és megyei fiókjainknak a sorsjegyet, és az országos forgalmazásban részt ve­szünk. Bárki kérte levélben, telefonon, az or­szág legkisebb településéről is akár, mi elküldtük neki a sorsjegyet. Budapest nem vállalta, valamint a 19 megyei fiók közül csak 11 vállalta a forgalmazást. Er­re kötelezni őket mi nem is tudjuk. Más: az igényeket megfelelő propagandával, jó reklámozással kiválóan fel lehet kelte­ni... Az aprópénzről: cél volt, hogy az uta­zásból maradt aprópénz visszakerülhes­sen a turistaforgalomba. Ha igen nagy mennyiség gyűlik össze, kérjük a Magyar Nemzeti Banktól a 10 százalék értékesí­tési illeték elengedését, amire szóbeli ígéretet kaptunk is. A fiókokat kértük, az aprót is fogadják el. Azzal magam is egyetértek, a pfennig jó fizetőeszköz, s számomra nehezen ért­hető, hogy miért nem fogadják el egyes fiókoknál. Igyekeztünk maximálisan se­gíteni az akció sikerét. A Magyar Nemzeti Banktól kapott tájé­koztatás szerint minden érmés valuta esetében értékesítési illetéket kell felszá­molni, mivel egyszerűen ennyibe kerül, amíg újra visszakerülhet az a forgalom­ba. A DEM esetében a 10 százalék kor­rekt ár, a cent esetében ez például már a 25 százalékot is eléri. Egyedi elbírálás egy-egy ügylet támogatása kapcsán persze elképzelhető. Végül számomra azért úgy tűnik, nem árt ha néhányan újfent megtanulják, hogy a sok kicsi sokra megy, és aki a ki­csit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Végül pedig: az üzlet itthon is legyen az... Sz. S. Településfejlesztés Földrajzi információs rendszer Földrajzi információs rendszerekkel kívánja elősegíteni a településfejlesztést a Magyar Tudományos Akadémia Föld­rajztudományi Kutatóintézete. Munkatár­sainak egy csoportja ipartelepítési mo­dellt és információs rendszert dolgozott ki Borsod-Abaúj-Zemplén megye szá­mára. Miként az intézetben elmondták, mindenekelőtt azért erre a térsgére ké­szítettek ilyen programot, mert itt sok munkaerő szabadul fel. Ezért is sürgős feladat a hatékony foglalkoztatás, az új munkahelyek kialakítása. A földrajztudo­mányi szakemberek a megyei irányító szervek figyelmébe ajánlják azokat a te­lepüléseket, ahol a jelentős szabad mun­kaerő iparágak telepítését kínálja. Iparte­lepítési alkalmassági vizsgálatukhoz in­formációs rendszert szerveztek. A rend­szer értékelő programjai révén válaszol a munkaerőre vonatkozó bármely kér­désre. A kért információt térképre is kive­títi. Az ez évi januári adatok szerint ebben a megyében az évtized végén a munkát keresők száma előreláthatóan 2600 lesz. Az ö foglalkoztatásuk lehetséges oly mó­don, hogy ott hoznak létre új munkahe­lyeket, ahol a legtöbb szűnt meg, vagyis Miskolcon és Ózdon. így viszont konzer­válódna a megye meglehetősen kedve­zőtlen munkaerő-mozgási szerkezete. Célravezetőbb lenne az új munkahelye­ket nem a megye agglomerációs térsé­geiben, hanem perifériáinak kisebb köz­pontjaiban létrehozni. A Szuha völgyé­ben lévő helységek például Kazincbarci­kához kapcsolódnak, így a foglalkoztatá­si gondokat a vegyesipari központ segít­ségével oldhatnák meg. A Bodva-völgy környékén lévő települések jó közleke­dési kapcsolatban vannak Szendrővel. Indokolt, hogy ebben a központban be­ruházással létesítsenek munkahelyeket. Encs fejlesztése szintén ajánlott. Ameny- nyiben pedig Tokajban jelentős számú munkahelyet létesítenének, Szabolcs- Szatmár megye közeli településeinek is kínálhatnának munkalehetőséget - java­solják a tudósok. Az intézet kutatói úgy vélik, felül kelle­ne vizsgálni a korábbi ipartelepítési el­képzeléseket. A jelenlegi gazdasági helyzetet, a fejlesztési követelményeket, a lakossági igényeket figyelembe véve szükséges lenne újabb ipari központok kialakításával fejleszteni a megye elma­radott területeit. E program megvalósításához a megye igényelhetne támogatást az elmaradott területek fejlesztésére létrehozott orszá­gos alapból. Lényegesebb segítség len­ne azonban az, ha az állam adókedvez­ménnyel, szubvencióval és más módon ösztönözné a vállalatokat: ezeken a terü­leteken ruházzanak be. Az intézet tervezi, hogy felmérik a me­gye erőforrásait, közlekedési lehetősé­geit, lakás- és közműellátottságát, keres­kedelmi hálózatának fejlettségét. Szo- ciálgeográfiai vizsgálatot is folytatnak majd, így adatokat szolgáltatnak a tele­pülésfejlesztés más kérdéseinek eldön­téséhez is. A jó traktoros, a hétköznapok „agronómusa” Szántóverseny a györei út mellett Ki mint veti ágyát... s ezúttal a magágy­ra gondoljunk, mert a második alkalom­mal megrendezett szántóverseny részt­vevőinek a magágykészítés fortélyairól kellett számot adni. A Völgység hat ter­melőszövetkezetének - Bonyhád, Apar- hant, Kisvejke, Mőcsény, Tevel, Nagymá- nyok - valamint a Lengyeli Szakmunkás- képző- és Szakközépiskola - képviselő­jének a györei határban kellett bemutat­nia tudását. A házigazda jogán Klem Ádám nagymányoki téeszelnök köszön­tötte a versenyzőket a segítőket, majd Bea József, a Tolna Megyei Tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályá­nak helyettes vezetője mondott a mező­gazdaság múltjáról, jelenéről rövid összefoglalót, s biztatta a versenyzőket: ne csak ezen a versenyen adjanak arra, hogy milyen barázdát húz ekéjük a trak­tor mögött. Három kategóriában - kis-, közép- és nagygép - kellett ezer négyzetméter te­rületen a tíz minőségi pont előírásainak megfelelő, kifejezetten minőségi munkát végezni. Csak a legjobban felkészültek tudnak megfelelni ezeknek a szigorú pontoknak, hiszen már nincs aki lépé­sekkel mérné ki a verseny területén a for­gásszélességet, mindenkinek a zsebé­ben ott lapul a mérőszalag. Komoly sze­rep jut itt a segítőnek is, mint azt Ihász Im­rétől megtudtuk. S ezúttal a fiatalabb Ihász Imréről van szó, aki édesapja segí­tő útmutatásai alapján „igazgatta” a ha­talmas Rábát.- Első a munka a tsz-ben - mondta a nagymányoki versenyző, aki előző este még dolgozott a Rábával.- Ekevasakat cseréltünk még tegnap - mondta az édesapa, aki közben a jelző­karókat helyezte el a területen. S megindultak az MTZ-k, a Crystalok és a John Deerek, no és a magyar Rábák dupla kerekei mögött is olyan ekevasat láttunk, „amiben” fésülködni semmivel sem volt nehezebb, mint a tü­körben. A lengyel középiskolások külön- busszal jöttek, s ez jelent már valamit. Bea József szerint ez is mutatja: ők az egykori technikusképzéshez hasonlóan a gyakorlatban is „élik” a tananyagot, s hogy aztán később középvezetőkként ne csak hümmögni tudjanak a traktoros munkáját nézve. A versenyzők több mint ötven százaléka egyébként Lengyelen szerezte szakmunkás-bizonyítvanyat.- A nagytáblásítás, a gazdaságossági követelmények miatt hol magányos far­kasként, hol csoportban láthatjuk a föl­deken a traktorosokat, akik a termelés alapját, a valódi meghatározó tevékeny­séget végzik. A méretek és teljesítmények hajszolá­sa nem engedi előre a szépséget, így az igazi szépsége a szántásnak csak egy- egy ilyen versenyen érhető tetten. A hét­köznapokon a hibákat mindig a követke­ző művelettel kell korrigálnia a traktoros­nak - mondta a mezőgazdasági osztály helyettes vezetője. Szégyent nem akart vallani senki, a versenyláz, a jó értelemben vett virtus ott volt a györei út mentén a földeken. A győztesek oklevelet és kétezer, ezeröt­száz, illetve ezer forintos vásárlási utal­ványt kaptak. A kisgép-kategóriában el­ső Fábián Sebestyén (Kisvejke), máso­dik Magyar Zoltán (Lengyel, Szakmun­kásképző és Szakközépiskola), harma­dik Anta János (Bonyhád). A második ka­tegóriában Gergics Antal (Nagymányok) győzött, második Papp Lajos (Bonyhád), harmadik Varga Imre (Kisvejke). A har­madik kategória győztese Gulyás László (Bonyhád), második ifj. Ihász Imre (Nagy­mányok), harmadik Garai Gábor (Apar- hant). SZABÓ SÁNDOR Fotó: S. M. Merre tart az információtechnika? Az információtechnika rendkívüli elő­retörését az integrált áramkörök fejlesz­tési eredményei tették lehetővé. Az elmúlt húsz esztendő folyamán az egy lapkán (chipen) felépített áramkörök bonyolult­sága évenként megkétszereződött, mi­közben a gyártási költségük gyakorlati­lag változatlan maradt. A félvezetőele­mek fejlesztési iránya azt mutatja, hogy az elemsürüség a jövőben is tovább nö­vekedhet, talán egészen a jelenlegi száz­szorosáig. A szakemberek úgy vélik, hogy az integrált áramkörök fejlesztésé­nek még további húsz évre is van lehető­sége. Az integráltsági fok növelésében a háromdimenziós felépítés lehet az egyik továbbvezető irány. Az információtechnika fejlődését azonban nemcsak az adattárolási kapa­citásnövelés, az információ átviteli se­bessége, hanem az információfeldolgo­zás gyorsasága is befolyásolja. Az elmúlt évtizedek fejlődése alatt olyan számító­gépek jöttek létre, amelyek átlagosan alig érik el az 1 MIP-et (MIP = millió inst­rukció másodpercenként). Napjaink leg­gyorsabb számítógépei is csak mintegy 100 MIP-et biztosítanak. A félvezetőele­mek fejlődésének eredményeként ma már elkészíthető egy ujjhegynyK-szili- ciumlapkán 10 MIP-es processzor. A műveltségi sebesség növelésének új útja a sokprocesszoros számítógépek megvalósításával bontakozik ki. Ez sok - nemcsak 10 vagy 100, hanem több ezer vagy 100 ezer - ilyen vagy olyan módon összekapcsolt, a párhuzamos működést lehetővé tevő processzort jelent. A tudó­sok szerint sok jel mutat arra, hogy né­hány évtized múlva biológiai áramköri elemek veszik majd át a szilíciumlapkák feladatát nagyon sok területen. Az eligazítást követő indulás Csendélet ekével... A „két Ihász Imre”, apa és fia munkában

Next

/
Thumbnails
Contents