Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-26 / 230. szám
1988. szeptember 26. NÉPÚJSÁG 3 Van minden, mi szem-szájnak ingere, sőt, külön gondoltak a női és külön a férfiszemekre. Ez utóbbi esetben nem csupán a nagy számban fölvonultatott, rendkívül dekoratív hölgyekre gondolok - akik ugyan a standjukon kiállított termékekről nem minden esetben tudtak kellő felvilágosítást adni, viszont nagyon jól mutattak - hanem inkább számtalan autócsodára a Volvótól a változatos karosz- szériájú Opel Corsákig. De ide sorolhatnám talán az új Wartburgot is, aminek a karosszériája ugyan a régi, a motorja viszont Volkswagen, s az ára - mint hírlik - az lesz a csodás. Női szemmel nézve a vásárt alighanem sokan ragadtak le velem együtt a cipőknél, a finom bőröknél, bőrből készült ruházati termékeknél. A simontornyai gyár is szolgált újdonsággal, a Liliom fantázianevű fehér nappabőrrel és az olcsóbb, ám gyyermekcipőnek jól megfelelő Miki elnevezésű hasítékbőrrel. A háziasszonyok figyelmét bizonyára megragadta a Bonyhádi Zománcárugyár által bemutatott energiatakarékos, gyors főzésre alkalmas pároló-, főzőtorony, aminek nem elhanyagolható előnye az sem, hogy csak egy helyet foglal el a tűzhelyen, hiszen az alsó fazék és a fölötte elhelyezett két lyukacsos fenekű lábas egyszerre három étel főzését illetve melegítését teszi lehetővé. Megyénket az említett két gyáron kívül elsősorban az ipari szövetkezetek képviselik a kiállításon. A szekszárdi Szigma olyan víztakarékos WC-tartályt állított ki - az őcsényi Dömötör Béla lakatos ötlete alapján gyártják - melynek használatával évi 17 ezer liter vizet lehet megspórolni. Bár az ára némileg magasabb, mint a hasonló magyar termékeké, mégis nő iránta a kereslet talán belföldön is, a szövetkezet azonban a harmadik piac meghódítását is tervbe vette. A Dombcalor köny- nyüszerkezetes épületeivel ugyan már megjelent a fejlődő országokban, mégsem tartották fölöslegesnek itt is ismét bemutatni hangszigetelő paneljaik, 92 százalékos hatásfokkal működő, apró méretű ám nagy családi házak fűtésére is alkalmas kazánjuk, új típusú, csökkentett zaj- és szikrakibocsátású kipufogódobjaik valamint gépek, berendezések alá helyezhető rezgéscsökkentőik mellett. A Simovill energiatakarékos fénycsöves lámpatestcsaládjával a szocialista országokon kívül szintén a fejlődő országokat célozhatja meg elsősorban - a nyugat-európai országokba ugyanis NSZK-beli partnere adhatja csak el ezt a terméket - „örökéletű” keritéscsaládját viszont belföldi piacra szánja. A Dombfa zártkertekbe alkalmas faházzal, a Start 24 ezer forintos irányárú utánfutóval mutatkozik be. Aki végigjárja a BNV-t, alighanem az éhségtől elcsigázva elmélkedik azon, hogy a Szekszárdi Húsipari Vállalat némelyik nagyon gusztusos termékét - például a paprikás vagy a felvágott roládot - mikor vehetjük majd meg itthon, valamelyik megyei húsboltban. Aki csak fáradt, annak felüdülést hozhat egy-egy divatbemutató vagy akár a BVK pavilonjában tartott kabaréműsor. Vásárfiának pedig - mivel a legáhítottab termékeket úgysem lehet megvásárolni, részben mert csak kiállítás tárgyát képezik, részben pedig nagyon drágák - legalkalmasabb a független, demokratikus újság, a Reform.- rostás - - kapfinger Közgazdászok, ha találkoznak. 159 v. ' 9 9 HH Közszájon forog a vicc a közgazdász és a káosz kapcsolatáról, de legalább annyira elterjedt az a nézet is, mely szerint az országot a közgazdászok útmutatása alapján lehet kivezetni a válságból. De kíváncsiak-e útmutatásukra az arra hivatottak? Látják-e ők kedvező változások jegyeit? Egyáltalán, mi foglalkoztatja őket napjainkban leginkább, milyen a hangulatuk? Minderről olyan megyénkben közgazdászokat kérdeztem meg, akik részt vettek a két héttel ezelőtti, gyulai közgazdász-vándorgyűlésen. Ki-ki az ottani benyomásai közül elmondott néhányat, amit legfontosabbnak érzett. Figyelem: itt is a szék határozza meg a tudatot! „Pénz van, csak rossz helyen” A pártnak van elsősorban lehetősége lépni - talán ez a vélemény fogalmazódik meg abban, hogy a nyitó előadáshoz, Németh Miklós KB-titkár szavaihoz szinte mindenki lényegesnek tartotta megjegyzést fűzni. A legradikálisabban dr. Gazdag László, a KSZE osztályvezetője fogalmaz. „Németh Miklós előadása sokunk számára nagy csalódás volt. Arról beszélt, hogy a stabilizáció halad, megkezdődött a kibontakozás, a reform folytatása van napirenden. Ezzel gyökeresen szemben állt Petschnig Mária Zita ismert közgazdásznak, a Pénzügykutató RT munkatársának a véleménye, aki elmondta, hogy a stabilizációnak hirdetett program a gyakorlatban destabilizál. A legutóbbi szanálási hullámban is óriási pénzeket juttattak a magyar gazdaság „szent teheneinek”, azoknak, „akiknek” minimum jelentős fogyókúrán kellene átesni. Nevetséges, hogy szerkezetváltás címen kapnak pénzt ezek a pénzfaló fellegvárak, mert éppen ezzel stabilizáljuk a gazdaság jelenlegi szerkezetét, azt, amit a világgazdaság leértékel. Összekeverünk állandóan két alapvetően különböző dolgot. Szerkezeti váltáson vállalati szintű termékszerkezet-váltást értünk, pedig elsősorban ágazati szintű struktúra-átrendeződésre lenne szükség, a kormány által vezényelve, ahogy ezt nyugaton sok helyen megtették, különösebb konfliktusok nélkül. Nálunk továbbra sem a gazdaság modernizálására megy el a pénz, hanem energia- és nyersanyagfaló ágazatokba. Egyértelmű, hogy nem lehet kibontakozásról beszélni. A folyosói beszélgetésekből kiderült, hogy a pártértekezlet után megerősödött bizalom a gazdasági vezetésben mára nullára csökkent. A közgazdászok jelentős része érzi úgy, hogy minden változatlan, az erőforrások elosztásáról továbbra is lobbyk döntenek. A gazdaságpolitika részelemeit is erősen bírálják. Még inkább a restriktiv gazdaságpolitikát, ami sehol a világon nem vált be. A pénzt ki kell adni a gazdaságba, mert megvan, csak nem jó helyen. A beruházások további visszafogása a modernizációt lehetetlenné teszi. Az is illúzió, hogy a lakosságra még további terheket lehet rakni. Pesszimista, sőt, katasztrófahangulatot éreztem, egy lengyel típusú összeomlást sem zártak ki a Gyulán részt vevők." „Ha sikerül...” Dr. Dán Mihály, a Magyar Nemzeti Bank szekszárdi igazgatóságának igazgatóhelyettese úgy minősítette a hangulatot; várakozással teli félelem. Az előadásokban elhangzottakból azt szűrte le, hogy a nehéz helyzetből továbbra sincs kivezető program, a jelentős vélemény- különbségek pedig arra utalnak, hogy nincs egységes csapat sem egy esetleges program végrehajtásához. „Egy vidéki közgazdász számára érdekes egy ilyen találkozó, jó a véleménycsere, mégis úgy tűnik; a konferencia ilyenkor pót- cselekvés. Közben tenni is kellene” - mondja. Lényegesen különbözik az előzőektől Pál Istvánnak, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya vezetőhelyettesének értékelése. Németh Miklós előadását ő korrektnek érezte, mely reálisan tárta föl a népgazdaság jelenlegi helyzetét s amiben a KB-titkár azt mondta el, amit ma egy gazdaságpolitikus mondhat. Egyebekben pedig az izgatja Pál Istvánt is legjobban, ami a vállalatokat; Mi lesz jövőre, hogyan élik túl a gazdálkodó szervezetek az 1988-as évet? Elégedetlenek a vállalatvezetők - mondja -, mert nem kapták meg a nagyobb mozgásteret, a termelési tényezőkhöz való hozzájutást továbbra is adminisztratív korlátok gátolják, nincsenek jól áttekinthető, viszonylag egyszerű és egységes szabályozók. Hetven év óta probléma a szocializmusban a tulajdon hatékony működtetése. Szocialista piacgazdálkodásról beszélünk, de senki nem tudja, mi is az valójában. Mindezekben lépni kell, egyetértés van abban, hogy tovább kell vinni a reformot, mégpedig gyorsan, mert óriási időzavarban vagyunk. De látni kell azt is, hogy a reformelemek egymásra kell, hogy épüljenek, ami persze nem vezethet indokolatlan halogatáshoz. A kormányprogram realitását nem lehet egyelőre megkérdőjelezni, hiszen volt ’88-ban pozitív irányú elmozdulás. Ha sikerül az oly sokat emlegetett A variánst megvalósítani, akkor van realitása a kritikus helyzetből való kilábalásnak. A gazdaságirányítás mozgástere nagyon leszűkült ugyan, ezért hosszabb és fájdalmasabb lesz a stabilizáció. De ha nem halogatunk és fájdalmasabb lesz a stabilizáció. De ha nem halogatunk és nem a ki lépések politikáját követjük továbbra is, hanem bátran cselekszünk és a politika ehhez a megfelelő hátteret bizosítja, akkor megvalósul a kibontakozás. A szabályozók bürokráciája Búzás Antal, a Kiszöv revizori irodájának vezetője szintén vállalati szemszögből látta Gyulán a világot. Sok gazdasági vezetővel való beszélgetésből szűrte le azt a következtetést, hogy nem volt pozitív a hangulat, mindenekelőtt a gazdaságpolitika részelemeit ért bírálatokat emelte ki. Rossznak tartják a vállalatvezetők a személyi jövedelemadó rendszerét, elsősorban a mértékét, mert visszafogja a termelést. Azokban a szervezetekben, ahol korábban szombat-vasárnap is dolgoztak, mostanra megszűnt ehhez az érdekeltség. Hasonlóan hatott a központi bértömegszabályozás, de visszavetette a vállalkozásokat - az adóterheken kívül - az adminisztráció növekedése is. Amikor nincs lehetőség a kapacitást állóeszközökkel hatékonyan bővíteni, akkor exten- ziv módon, az embereket több munkára ösztönözve lehetne növelni a termelést, de a szabályozók éppen ellenkező hatásúak. Sok bírálat érte az árképzést - az ÁFA bevezetésével nem csökkentek a termelői árak -, több gazdasági vezető pedig panaszkodott vevője fizetésképtelenségére. A közgazdászok zöme gyakorló szakember, mégis értetlenül állnak a szabályozók bonyolultsága, bürokráciája előtt. A gyakori változtatások jelzik, hogy két hónapra sem lát előre a kormány, ami pedig alapvető lenne. Kapkodás van a vezetésben, a gazdasági szakemberek ilyen körülmények között nem látják az előrelépés lehetőségét. „Szolgálatot megyek teljesíteni” A tizennyolc évvel ezelőtt szintén Békés megyében tartott vándorgyűlés témája is a reform volt, s lám, mire jutott, még mindig ott tartunk lényegében, mint akkor. Szabó Papp Ibolya, a megyei tanács osztályvezető-helyettese az ottani megyei tanács elnökének megnyitójából lényegesnek tartotta kiemelni ezt a gondolatot. Németh Miklós előadását ő is csalódással hallgatta. Ma, amikor szuggesztív erővel kellene hatni az emberekre, nem lenne szabad sok évvel ezelőtti stílusban, finoman fogalmazott, előre megírt beszédet fölolvasni. Kevésbé volt hihető az állítása - az, hogy az 1988-ra tervezettek nagyjából „jönni fognak” -, mert Petschnig Mária az ellenkezőjét sokkal jobban bizonyította. A résztvevők jó része fölvetette, hogy a kormány nem tudta megtartani, amit ígért, a gazdaságirányítással szemben teljes bizalmatlanság nyilvánult meg. Előremutató programról szó sem volt „Az volt az érzésem, hogy ismét próbálkozunk valamivel, hátha előrevisz” - mondja. Remény csak akkor csillant, amikor egy- egy olyan vállalatvezető szólalt föl, aki ilyen körülmények között is képes volt valami jót produkálni. Téma volt a találkozón a tanácsok átszervezése is. Nem az apparátust kellene pofozgatni, és ahhoz rendelni a feladatokat. Először a tanácsok jog-, hatás- és feladatkörét kellene pontosan meghatározni, s azt hogy mit vár tőlünk a lakosság. Ehhez kellene az apparátust alakítani, a jelenleginél kisebb, de képzett létszámmal, jobb megbecsüléssel. Olyan emberekkel, akik elmondanák - mint régen, hivatalba induláskor -, „szolgálatot megyek teljesíteni”. * Lépni kell gyorsan, késlekedést nem ismerve, mert az utolsó órában vagyunk. Ebben - legyen másról bármi a véleményünk - mindannyian egyetértünk. De egyáltalán nem mindegy, hogy merre lépünk. Jó példák állhatnak pedig előttünk, nem biztos, hogy csak az adórendszert lehetett tőlünk fejlettebb gazdaságok mintájára kialakítanunk. ROSTÁS ILONA Évente 17 ezer liter vizet lehet megtakarítani Ez a divat - ha moszkvai ' . Két ütemmel több...
