Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
1988. szeptember 24. /tolna\ _ irtÉPÜJSAG 3 Mi történt a zárt ülésen? Megkérdeztük a tanácsekiök-heiyettest Mint arról tegnapi lapunkban tájékoztattuk olvasóinkat, a Szekszárd Városi Tanács ülésén Kovács János tanácselnök bejelentette lemondását, amit azonban a testület nem fogadott el. A személyi kérdést zárt ülésen tárgyalták és azt követően sem tudtunk meg részleteket. Hogy mi történt valójában a zárt ajtók mögött, arról kérdeztük Jutkusz Győző általános tanácselnök-helyettest, aki a tanácsülés levezető elnöke volt.- Miért javasoltak zárt ülést?- Általában személyi kérdések tárgyalásakor bevett gyakorlat, hogy ezt a formát követjük. De olyan ritkán kerül sor erre, hogy jellemző módon utána kellett néznünk, hogy kik vehetnek részt a tanács zárt ülésén.- A közvéleményt érdekli és talán nemcsak a megyeszékhelyen élőket érinti, hogy miként zajlott ez a bizonyos majd kétórás tanácskozás. Válaszolna erre?- Igen, úgy érzem, erről mindenképpen tájékoztatni kell az embereket. A zárt ülésen Kovács János a városi tanács elnöke tájékoztatta a tanácstagokat a NEB által folytatott vizsgálatról. Elmondta, hogy a vizsgálat több megállapításával egyetért, de vannak az anyagnak olyan következtetései is, amelyek nem állják meg a helyüket. Sérelmesnek tartja, hogy a döntésre illetékes megyei tanács vb vizsgálatának befejezése előtt cikk jelent meg a Tolna Megyei Népújságban, ami felkorbácsolta a város lakosságának indulatait és a közvéleményt. Úgy érzi, hogy ilyen légkörben nem tudja munkáját megfelelően végezni, ezért tanácstagságáról és tanácselnöki funkciójáról is lemond.- Az elnök tehát a sajtót tette felelőssé a történtekért. De miként vélekedtek a lakosságot képviselő tanácstagok, hogyan reagáltak a bejelentésre?- Elsőként Csáki Béla, a városi párt- bizottság első titkára kért szót, elmondta, hogy a városi párt végrehajtó bizottsága megtárgyalta Kovács János szándékát. Tőle a bizalmat nem vonta meg a testület, nem mondta ki a tanácselnöki funkcióra való alkalmat- lansgát, de a közhangulatra való tekintettel egyet ért lemondásával. Ezt követően élénk vita alakult ki, tizenkét tanácstag, - volt, aki kétszer is - és több meghívott elmondta véleményét. A hozzászóló tanácstagok egyöntetűen hibásnak tartották, hogy a Népújság riportsorozata a megyei tanács vb döntése előtt jelent meg, kifejtették, hogy ezzel a módszerrel nem értenek egyet.- Az elnök döntésével kapcsolatban volt-e véleménykülönbség?- Alapvetően két álláspont alakult ki. Az ügyben tájékozottabb tanácstagok szerint az elkövetett hibák, ha ilyenek egyáltalán vannak, eltörpülnek az elnök érdemei mellett. Amennyiben a vizsgálat azt állapítja meg, hogy Kovács elvtárs hibázott, akkor azért majd vállalja a felelősséget. Lemondása nem volt indokolt, ezért ők azt nem fogadják el. A többi hozzászóló arra az álláspontra helyezkedett, hogy információ hiányában nem tud lelkiismeretesen dönteni. Ha most elfogadja a lemondást és a vizsgálat nem állapít meg súlyos hibát, akkor már nem áll módjukban tévedésüket jóvá tenni. Kérték, hogy az illetékesek folytassák le a vizsgálatot, azután az üggyel kapcsolatban az eredményről tájékoztassák a tanácstagokat és ismertessék meg velük a NEB-vizsgálat teljes anyagát is.- A végeredményt már tudjuk, de hogyan oszlottak meg a szavazati arányok?- Egy igenlő szavazattal, tíz tartózkodással és husszonnégy nemmel nem fogadta el a tanács a tanácselnök lemondását.- A tanács tehát továbbra is bizalmat szavazott a vezetőnek, de vajon élvezik-e ezt a bizalmat a lakosság részéről? Hogyan folytathajta ilyen intermezzo után a munkát a tanácselnök és az ugyancsak érintett apparátus?- ... Felelősen csak annyit mondhatok, hogy tisztességesen szeretnénk dolgozni - valamennyiünk, mindenekelőtt az állampolgárok érdekében.-takácsMegnyílt az őszi BNV Hazánkkal együtt 29 ország, valamint Hongkong és Tajvan részvételével péntek délelőtt 10 órakor ünnepélyesen megnyílt a 88. Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek szakvására. Üzleti tárgyalásokra, a látogatók tájékoztatására felkészült több ezer vállalat, gazdasági és műszaki szakember foglalta el helyét a tárgyalószobákban és a kiállított árucikkek mellett. A Himnusz elhangzása után Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke mondott beszédet. A most megnyíló vásár impozáns árukínálata jó ellátási színvonalat tükröz, még akkor is, ha a bemutatott fogyasztási cikkek egy része a lakosság jelentős rétege számára nem könnyen elérhető. Ez különösen számos külföldi termékre vonatkozik. A nemzetközi vásárnak azonban az is fontos feladata, hogy tükrözze az export- és importkinálatot, s ezzel is hozzájáruljon a gazdaságosan bővíthető árucseréhez. Fontos az is, hogy a vásári tárgyalások eredményeként bővüljenek a kooperációk és a nemzetközi gazdasági együttműködés más formái. Különösen nagy a jelentősége a külföldi működőtöké bevonásának a hazai gazdaságba, valamint vegyesvállalatok alapításának, tevékenységének. Ehhez remélhetőleg új lehetőségeket teremt az új társasági törvénytervezet, amelyet az Országgyűlés októberi ülésszakán tárgyalnak meg - mondotta Beck Tamás. Végül köszönetét fejezte ki a vásár rendezőinek és szervezőinek eredményes munkájukért, és sok sikert, jó üzletkötéseket kivánt a hazai és külföldi kiállítóknak. A megnyitó beszéd után a vendégek körsétát tettek a vásáron. HÉTRŐL HÍRRE HÉTRE Ősz honoráriumok maximális kifizetését támogatja igazgatóstól. Mert szólnak ám, és azt sem lehet mondani nekik, hogy majd a későbbi lépcsőkben ti is sorra kerültök... Ugye mekkora szerep jutott mára a kapcsolatoknak? Hátha azok még a tetejébe kuszák is... A buszpályaudvarról A megyeszékhely szépszámú ingázót fogad nap mint nap. Micsoda könnyebbség, végre egy korszerű, új pályaudvar ami az addigi zsúfoltságot hivatott megszüntetni... Igaz néhány apró hiba az építés során csak-csak akadt, de végre megvan, a mienk. Már csak a korszerű autóbuszparkra, a jó utakra, az udvarias és türelmes sofőrökre, a kulturált utazó- közönségre van szükség a teljes örömhöz. De az Ikarusok műszaki állapota csak hagy némi kívánnivalót maga mögött, útjaink olyanok, amilyenek, s ezen egy-két évi kesergés sem segít, a gépkocsivezetők kissé hajszolt életet élnek, mert 6-7 ezerért nem mindenki hajlandó naponta több száz ember életéért felelve sofőrködni, így a váltótárs mára nagy kincs lett, az utazóközönség tolong és letapossa a frissen vetett füvet, elszórja a csikket... Mindenki talán a maga helyén először pontosan, jól és szépen... A jó út, a gyors korszerű Ikarus, a fitt sofőr és az udvarias utas érdekében. Hogy egyszer valóban ilyen lehessen! Az európai színvonalú pályaudvar európai gondjainak egyikéről még: mi törénik majd akkor, amikor először az őszi nagy esők után megjön az a fránya tél, és 40 centis hósipka kezd egyszerre olvadni? Hova megy az eresz nélküli tető alól az utas?! Az olimpiához Dráma és csoda, szépség és erő, pár olyan nap a világ életében - amit csak a sport tudott mindeddig egyedül összehozni -, mely a Föld minden egyes napján jelen kellene legyen, mert „A béke vagy te, sport...” s annál békésebb, minél több magyar aranyéremnek örülhetünk. Mert nálunk a sport is nemzeti kérdés. Négy magyar aranyérem már biztos... Aki szurkol a továbbiakért: SZABÓ SÁNDOR HÍRRŐL Az esztendő 38. hetén vagyunk túl, s a naptár lapjain lepergett már 267 nap, s ha ritkán is látunk neki kiszámítani, mindez hány órát jelent, most azért tegyük meg, mert nekem mindenesetre úgy tűnik, hihetetlenül gyorsan telnek a napok. A hetek váltják egymást pergő sietséggel, s a hónapok sem időznek annyit, mint akkor, amikor eseménytelenül nyugodt hétköznapkon kell átsorjázniuk. Mert esemény mostanság akad köröttünk bővében. Tehát a 267 nap 6408 órájából most ragadjuk ki az elmúlt egy hetet, s nézzük annak néhány eseményét, történését, még ha egyedi kommentálással is. Kapcsolatok Ha tagadjuk, ha nem, az elmúlt egy-két évtizedben bizony óriási szereppel ruháztuk fel kapcsolatainkat. Lett légyen szó egyéni érdekünkről, munkahelyi kollektívánk gondjáról, ismerősünk, rokonunk gyermekéről, a Merkúrtól hiába igényelt gépkocsiről... és a példák egészen hosszú sora állhatna itt most bizonyságul. Miért baj ez? Részben egyáltalán nem baj, sőt, emberi kötelességünk szabta korlátáink között a kapcsolatok éppúgy szerepelnek, mint egyfajta lehetőségek is. Ám mintha mára odáig fajult volna a dolog, hogy egyes esetekben csupán a kapcsolatok szerepe és ereje formálná életünk egy részét. Talán két példa a két oldalról. Egy mindenre elszánt, bátor és vállalkozó szellemű kis kollektíva hogy jut egyedi megrendeléshez, soha meg nem álmodott munkához? Igen egyszerűen, egy személyi kapcsolat révén, ami mondjuk a műszaki vezetőt és a megrendelő egyik első számú vezetőjét immár évek óta egymáshoz köti. No lám, mire is képes egy ragyogó kapcsolat. Egy szövetkezetnek többmilliós megrendelést produkálhat. Miért a feltételes mód? Mert a megrendelés további sikere újabb kapcsolatok láncreakciójaként jöhet csak létre. De mindez igen pozitívan értékelhető kapcsolatsor. Tudom, tudom, ne ilyen általánosan, sejtelmesen, csak konkrétan: íme. A BOVAS bonyhádi szövetkezet egyik vezetője, személyes ismeretsége révén az idei BNV-n kiállításra kerülő sétavonat egyedi megrendelését hozta a völgységi kisvárosba, ahol mindenki összefogott az áhított siker érdekében. Produkáltak szinte a semmiből pillanatok alatt egy kisvonatot, s ha beválik, gyanítom, a következő évre csupán annyi a gondjuk, hogyan tegyenek eleget a nagyszámú megrendelésnek. Siker. ...Ugyanakkor kicsit szomorúan veszem tudomásul, hogy a kapcsolatok rendszere nem csupán eképpen, jó irányba ható erőként mozgathatja éltünket. Mert, vegyük talán a legutóbbi példát, mely éppen a sajtó dolgozóinak életével kapcsolatos. A szakszervezet egyre-másra igyekszik immár nemcsak tagsága, de önmaga előtt is bizonyítani, erőteljesebb, markánsabb érdekvédelemre keresi a megoldás kulcsát. Hogy ez a keresgélés eléggé elhúzódott? Talán ez is igaz. „A pénzügy- miniszter bejelentette, hogy a sajtó dolgozóinak, a szerkesztőségi alkalmazottaknak a bérét 15 százalékkal...” Nem jön viszont túlságosan jól az a gond, ami mondjuk a négy ágazatot egy személyben kötelesen képviselő szb-titkár gondjaként jelen van mindebben. A Nyomda, a Papíripar, a Könyvkiadás és a Sajtó dolgozóinak szakszervezete együtt jelent és képvisel erőt. Igenám, de hogyan legyen ebben erő, ha az érdekek alapvetően különböznek? Most mit mondjon egy szb- titkár, akitől az a munkatársa kéri számon a béremelés elmaradását, aki éppen azt az újságot terjeszti, amit ő is naponta ír? Vagy a főkönyvelő, aki éppen az újságírói bérek, jutalmak, Hívatlan szüretelök a párttagokat Másképp „Hazahívjuk” A szekszárdi lakóterületi pártbizottság esetében a másként is másképpen vetődik fel, hiszen éppen azért alakult meg a pártbizottság, mert a városiak felismerték azt a szükségletet, ami ma a lakóterületi pártmunkában jelentkezik, hitünk szerint nemcsak Szekszárdon - kezdte a beszélgetést Varga Béla pb-titkár. A pártbizottság nyolc alapszervezetet, mintegy 550 kommunistát tömörit. Még ma is úgy emlegetnek bennünket, hogy nyugdíjas pártbizottság. Ettől a jelzőtől szeretnénk megszabadulni, mert a lakóterületi párt- munka jelentősége már most sem lebecsülhető, jelentősége pedig tovább nő. Hogy miként alakul majd a pártbizottság helye, szerepe, azt ma még magunk sem tudjuk pontosan és minden részletében megmondani. Az útkeresés állapotában vagyunk, de ezzel párhuzamosan megindult már az igények és a lehetőségeink felmérése is, néhány területen a munka is megkezdődött. Az már a megalakuláskor látszott, hogy a megfiatalított pártbizottságban olyan szellemi potenciál halmozódott fel, hogy egyszerűen bűn lenne ezt nem hasznosítani. Nagy örömmel és lelkesedéssel tölt el, hogy a hitnek a belülről jövő meggyőzésnek és tenniakarásnak olyan erejével találkoztam, ami máig magával ragad és ösztönöz. A politikai, mozgalmi tapasztalatok olyan tárházával találkoztam, ami engem is állandó önképzésre, napra kész informáltságra kötelez. Szabad tévednem, de tudnom kell azt is, hogy ezt azonnal legalább öten észreveszik. Ugyanakkor nagy biztonságot jelent, hogy ugyanannyian, vagy még többen nyújtanak segítő kezet, hogy együtt oldjuk meg a feladatokat. Nehéz röviden beszélni mindarról, amit tervezünk, és szeretnénk megvalósítani. Az első és legfontosabb lépésnek azt tartotta a pártbizottság, hogy megalakítsa a szociális munkabizottságot. Ennek a célja a konkrét segítségnyújtáson kívül a lelki gondozás, az elvtársi, baráti kapcsolatok ápolása az emberközpontú pártmunka kialakítása. Az, hogy aki közénk tartozik, az tudja, hogy gondjában, betegségében is számíthat ránk. A következő, ezzel egyenrangú feladat volt az információs hálózat kialakítása, pontosabban annak megszervezése, hogy párttagjaink megfelelő tájékoztatást kapnak ahhoz, hogy a párt politikája mellett ki tudjanak állni. Ez is a régi munkásmozgalmi hagyományok felélesztése, mint ahogyan meggyőződése a párt- bizottságnak, hogy minden olyan hagyományt fel kell éleszteni, ami a maga idejében jó és hatékony volt, természetesen a mai körülményekre alkalmazva. Szeretnénk nemcsak a pártmunkát, a bürokráciát is társadalmasítással helyettesíteni. A propaganda munkabizottság feladata többek között, hogy minél többen tudjanak rólunk, a törekvéseinkről, az elképzeléseinkről. Minden irányban nyitottak vagyunk. Pontosan tudja a pártbizottság, hogy a körzeti alapszervezeteket a mozgalmi munka olyan központjává kell tenni, ahova az emberek bejárnak, politizálnak, amely a napi problémákat, a helyi igényeket, érdekeket, mint egy szeizmográf azonnal jelzi. Nyitunk az üzemek felé és konkrét feladattal hazahívunk mindenkit, aki tenni akar. Szeretnénk feléleszteni a régen jól működött lakóbizottságokat, hazahívjuk a tanácstagjainkat is, hiszen így közvetlenebb lehet a párt- szervezet és a tanács kapcsolata mind velünk, mind pedig a lakossággal. Természetes kapcsolatot szeretnénk kialakítani az ifjúsággal, beleértve az óvodákat, általános iskolákat, középiskolákat is. Itt már tettünk is lépéseket osztályfőnöki órákon. Szeretnénk, ha a fiatalok nyílt és őszinte tájékoztatást kapnának a pártról, a politikáról, a történelmi félmúlt eseményeiről. A pártbizottság célja a politikai kultúra emelése, illetve megalapo- zása. Már összegyűjtöttük azoknak a névsorát - több mint százan vannak -, akik a következő kongresszusig mennek nyugdíjba és már a közeljövőben felvesszük velük a kapcsolatot. A városi KISZ-bizottsággal, sok alapszervezettel, az ifjúsági klubokkal is szoros kapcsolatot szeretnénk kialakítani. Már most látszik, hogy a szervezeti felépítésünk nem felel meg a lakosság, a közéleti, politikai munka igényeinek, de hogy miként fog alakulni majd a szervezeti rendszer, azt a valóságos helyi, kisközösségi igények döntik el, amelyeknek a pártbizottság nemcsak megfelelni szeretne, de alébe is kíván menni. IHÁROSI
