Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

1988. szeptember 24. /tolna\ _ irtÉPÜJSAG 3 Mi történt a zárt ülésen? Megkérdeztük a tanácsekiök-heiyettest Mint arról tegnapi lapunkban tájé­koztattuk olvasóinkat, a Szekszárd Vá­rosi Tanács ülésén Kovács János ta­nácselnök bejelentette lemondását, amit azonban a testület nem fogadott el. A személyi kérdést zárt ülésen tár­gyalták és azt követően sem tudtunk meg részleteket. Hogy mi történt való­jában a zárt ajtók mögött, arról kérdez­tük Jutkusz Győző általános tanácsel­nök-helyettest, aki a tanácsülés leve­zető elnöke volt.- Miért javasoltak zárt ülést?- Általában személyi kérdések tár­gyalásakor bevett gyakorlat, hogy ezt a formát követjük. De olyan ritkán kerül sor erre, hogy jellemző módon utána kellett néznünk, hogy kik vehetnek részt a tanács zárt ülésén.- A közvéleményt érdekli és talán nemcsak a megyeszékhelyen élőket érinti, hogy miként zajlott ez a bizonyos majd kétórás tanácskozás. Válaszolna erre?- Igen, úgy érzem, erről mindenkép­pen tájékoztatni kell az embereket. A zárt ülésen Kovács János a városi ta­nács elnöke tájékoztatta a tanácstago­kat a NEB által folytatott vizsgálatról. Elmondta, hogy a vizsgálat több meg­állapításával egyetért, de vannak az anyagnak olyan következtetései is, amelyek nem állják meg a helyüket. Sérelmesnek tartja, hogy a döntésre il­letékes megyei tanács vb vizsgálatá­nak befejezése előtt cikk jelent meg a Tolna Megyei Népújságban, ami fel­korbácsolta a város lakosságának in­dulatait és a közvéleményt. Úgy érzi, hogy ilyen légkörben nem tudja mun­káját megfelelően végezni, ezért ta­nácstagságáról és tanácselnöki funk­ciójáról is lemond.- Az elnök tehát a sajtót tette felelős­sé a történtekért. De miként vélekedtek a lakosságot képviselő tanácstagok, hogyan reagáltak a bejelentésre?- Elsőként Csáki Béla, a városi párt- bizottság első titkára kért szót, el­mondta, hogy a városi párt végrehajtó bizottsága megtárgyalta Kovács János szándékát. Tőle a bizalmat nem vonta meg a testület, nem mondta ki a ta­nácselnöki funkcióra való alkalmat- lansgát, de a közhangulatra való tekin­tettel egyet ért lemondásával. Ezt kö­vetően élénk vita alakult ki, tizenkét ta­nácstag, - volt, aki kétszer is - és több meghívott elmondta véleményét. A hoz­zászóló tanácstagok egyöntetűen hi­básnak tartották, hogy a Népújság ri­portsorozata a megyei tanács vb dön­tése előtt jelent meg, kifejtették, hogy ezzel a módszerrel nem értenek egyet.- Az elnök döntésével kapcsolatban volt-e véleménykülönbség?- Alapvetően két álláspont alakult ki. Az ügyben tájékozottabb tanácstagok szerint az elkövetett hibák, ha ilyenek egyáltalán vannak, eltörpülnek az el­nök érdemei mellett. Amennyiben a vizsgálat azt állapítja meg, hogy Ko­vács elvtárs hibázott, akkor azért majd vállalja a felelősséget. Lemondása nem volt indokolt, ezért ők azt nem fo­gadják el. A többi hozzászóló arra az álláspontra helyezkedett, hogy infor­máció hiányában nem tud lelkiismere­tesen dönteni. Ha most elfogadja a le­mondást és a vizsgálat nem állapít meg súlyos hibát, akkor már nem áll mód­jukban tévedésüket jóvá tenni. Kérték, hogy az illetékesek folytassák le a vizs­gálatot, azután az üggyel kapcsolat­ban az eredményről tájékoztassák a tanácstagokat és ismertessék meg ve­lük a NEB-vizsgálat teljes anyagát is.- A végeredményt már tudjuk, de ho­gyan oszlottak meg a szavazati ará­nyok?- Egy igenlő szavazattal, tíz tartóz­kodással és husszonnégy nemmel nem fogadta el a tanács a tanácselnök lemondását.- A tanács tehát továbbra is bizalmat szavazott a vezetőnek, de vajon élve­zik-e ezt a bizalmat a lakosság részé­ről? Hogyan folytathajta ilyen intermez­zo után a munkát a tanácselnök és az ugyancsak érintett apparátus?- ... Felelősen csak annyit mondha­tok, hogy tisztességesen szeretnénk dolgozni - valamennyiünk, mindenek­előtt az állampolgárok érdekében.-takács­Megnyílt az őszi BNV Hazánkkal együtt 29 ország, valamint Hongkong és Tajvan részvételével pén­tek délelőtt 10 órakor ünnepélyesen megnyílt a 88. Budapesti Nemzetközi Vá­sár, a fogyasztási cikkek szakvására. Üz­leti tárgyalásokra, a látogatók tájékozta­tására felkészült több ezer vállalat, gaz­dasági és műszaki szakember foglalta el helyét a tárgyalószobákban és a kiállított árucikkek mellett. A Himnusz elhangzása után Beck Ta­más, a Magyar Gazdasági Kamara elnö­ke mondott beszédet. A most megnyíló vásár impozáns áru­kínálata jó ellátási színvonalat tükröz, még akkor is, ha a bemutatott fogyasztási cikkek egy része a lakosság jelentős ré­tege számára nem könnyen elérhető. Ez különösen számos külföldi termékre vo­natkozik. A nemzetközi vásárnak azon­ban az is fontos feladata, hogy tükrözze az export- és importkinálatot, s ezzel is hozzájáruljon a gazdaságosan bővíthető árucseréhez. Fontos az is, hogy a vásári tárgyalások eredményeként bővüljenek a kooperációk és a nemzetközi gazdasá­gi együttműködés más formái. Különö­sen nagy a jelentősége a külföldi műkö­dőtöké bevonásának a hazai gazdaság­ba, valamint vegyesvállalatok alapításá­nak, tevékenységének. Ehhez remélhetőleg új lehetőségeket teremt az új társasági törvénytervezet, amelyet az Országgyűlés októberi ülésszakán tárgyalnak meg - mondotta Beck Tamás. Végül köszönetét fejezte ki a vásár rendezőinek és szervezőinek eredmé­nyes munkájukért, és sok sikert, jó üzlet­kötéseket kivánt a hazai és külföldi kiállí­tóknak. A megnyitó beszéd után a vendé­gek körsétát tettek a vásáron. HÉTRŐL HÍRRE HÉTRE Ősz honoráriumok maximális kifizetését támogatja igazgatóstól. Mert szólnak ám, és azt sem lehet mondani nekik, hogy majd a későbbi lépcsőkben ti is sorra kerültök... Ugye mekkora szerep jutott mára a kapcsolatoknak? Hátha azok még a tete­jébe kuszák is... A buszpályaudvarról A megyeszékhely szépszámú ingázót fogad nap mint nap. Micsoda könnyebbség, végre egy korszerű, új pályaudvar ami az addigi zsúfoltságot hivatott megszüntetni... Igaz né­hány apró hiba az építés során csak-csak akadt, de végre megvan, a mienk. Már csak a korszerű autóbuszparkra, a jó utakra, az udvarias és türelmes sofőrökre, a kulturált utazó- közönségre van szükség a teljes örömhöz. De az Ikarusok műszaki állapota csak hagy némi kívánnivalót maga mö­gött, útjaink olyanok, amilyenek, s ezen egy-két évi kesergés sem segít, a gépkocsivezetők kissé hajszolt életet élnek, mert 6-7 ezerért nem mindenki hajlandó naponta több száz ember életéért felelve sofőrködni, így a váltótárs mára nagy kincs lett, az utazóközönség tolong és letapossa a frissen vetett fü­vet, elszórja a csikket... Mindenki talán a maga helyén először pontosan, jól és szépen... A jó út, a gyors korszerű Ikarus, a fitt sofőr és az udvarias utas érdekében. Hogy egyszer valóban ilyen lehessen! Az európai színvonalú pályaudvar európai gondjainak egyikéről még: mi törénik majd akkor, amikor először az őszi nagy esők után megjön az a fránya tél, és 40 centis hósipka kezd egyszerre olvadni? Hova megy az eresz nélküli tető alól az utas?! Az olimpiához Dráma és csoda, szépség és erő, pár olyan nap a világ éle­tében - amit csak a sport tudott mindeddig egyedül össze­hozni -, mely a Föld minden egyes napján jelen kellene le­gyen, mert „A béke vagy te, sport...” s annál békésebb, minél több magyar aranyéremnek örülhetünk. Mert nálunk a sport is nemzeti kérdés. Négy magyar aranyérem már biztos... Aki szurkol a továbbiakért: SZABÓ SÁNDOR HÍRRŐL Az esztendő 38. hetén vagyunk túl, s a naptár lapjain leper­gett már 267 nap, s ha ritkán is látunk neki kiszámítani, mind­ez hány órát jelent, most azért tegyük meg, mert nekem min­denesetre úgy tűnik, hihetetlenül gyorsan telnek a napok. A hetek váltják egymást pergő sietséggel, s a hónapok sem időznek annyit, mint akkor, amikor eseménytelenül nyugodt hétköznapkon kell átsorjázniuk. Mert esemény mostanság akad köröttünk bővében. Tehát a 267 nap 6408 órájából most ragadjuk ki az elmúlt egy hetet, s nézzük annak néhány eseményét, történését, még ha egyedi kommentálással is. Kapcsolatok Ha tagadjuk, ha nem, az elmúlt egy-két évtizedben bizony óriási szereppel ruháztuk fel kapcsolatainkat. Lett légyen szó egyéni érdekünkről, munkahelyi kollektívánk gondjáról, is­merősünk, rokonunk gyermekéről, a Merkúrtól hiába igényelt gépkocsiről... és a példák egészen hosszú sora állhatna itt most bizonyságul. Miért baj ez? Részben egyáltalán nem baj, sőt, emberi kö­telességünk szabta korlátáink között a kapcsolatok éppúgy szerepelnek, mint egyfajta lehetőségek is. Ám mintha mára odáig fajult volna a dolog, hogy egyes esetekben csupán a kapcsolatok szerepe és ereje formálná életünk egy részét. Talán két példa a két oldalról. Egy mindenre elszánt, bátor és vállalkozó szellemű kis kol­lektíva hogy jut egyedi megrendeléshez, soha meg nem ál­modott munkához? Igen egyszerűen, egy személyi kapcsolat révén, ami mondjuk a műszaki vezetőt és a megrendelő egyik első számú vezetőjét immár évek óta egymáshoz köti. No lám, mire is képes egy ragyogó kapcsolat. Egy szövetkezetnek többmilliós megrendelést produkálhat. Miért a feltételes mód? Mert a megrendelés további sikere újabb kapcsola­tok láncreakciójaként jöhet csak létre. De mindez igen pozití­van értékelhető kapcsolatsor. Tudom, tudom, ne ilyen általá­nosan, sejtelmesen, csak konkrétan: íme. A BOVAS bonyhádi szövetkezet egyik vezetője, személyes ismeretsége révén az idei BNV-n kiállításra kerülő sétavonat egyedi megrendelését hozta a völgységi kisvárosba, ahol mindenki összefogott az áhított siker érdekében. Produkáltak szinte a semmiből pilla­natok alatt egy kisvonatot, s ha beválik, gyanítom, a következő évre csupán annyi a gondjuk, hogyan tegyenek eleget a nagyszámú megrendelésnek. Siker. ...Ugyanakkor kicsit szomorúan veszem tudomásul, hogy a kapcsolatok rendszere nem csupán eképpen, jó irányba ható erőként mozgathatja éltünket. Mert, vegyük talán a legutóbbi példát, mely éppen a sajtó dolgozóinak életével kapcsolatos. A szakszervezet egyre-másra igyekszik immár nemcsak tag­sága, de önmaga előtt is bizonyítani, erőteljesebb, markán­sabb érdekvédelemre keresi a megoldás kulcsát. Hogy ez a keresgélés eléggé elhúzódott? Talán ez is igaz. „A pénzügy- miniszter bejelentette, hogy a sajtó dolgozóinak, a szerkesz­tőségi alkalmazottaknak a bérét 15 százalékkal...” Nem jön viszont túlságosan jól az a gond, ami mondjuk a négy ágaza­tot egy személyben kötelesen képviselő szb-titkár gondja­ként jelen van mindebben. A Nyomda, a Papíripar, a Könyv­kiadás és a Sajtó dolgozóinak szakszervezete együtt jelent és képvisel erőt. Igenám, de hogyan legyen ebben erő, ha az ér­dekek alapvetően különböznek? Most mit mondjon egy szb- titkár, akitől az a munkatársa kéri számon a béremelés elma­radását, aki éppen azt az újságot terjeszti, amit ő is naponta ír? Vagy a főkönyvelő, aki éppen az újságírói bérek, jutalmak, Hívatlan szüretelök a párttagokat Másképp „Hazahívjuk” A szekszárdi lakóterületi pártbizottság esetében a másként is másképpen vető­dik fel, hiszen éppen azért alakult meg a pártbizottság, mert a városiak felismerték azt a szükségletet, ami ma a lakóterületi pártmunkában jelentkezik, hitünk szerint nemcsak Szekszárdon - kezdte a be­szélgetést Varga Béla pb-titkár. A pártbi­zottság nyolc alapszervezetet, mintegy 550 kommunistát tömörit. Még ma is úgy emlegetnek bennünket, hogy nyugdíjas pártbizottság. Ettől a jelzőtől szeretnénk megszabadulni, mert a lakóterületi párt- munka jelentősége már most sem lebe­csülhető, jelentősége pedig tovább nő. Hogy miként alakul majd a pártbizott­ság helye, szerepe, azt ma még magunk sem tudjuk pontosan és minden részle­tében megmondani. Az útkeresés állapo­tában vagyunk, de ezzel párhuzamosan megindult már az igények és a lehetősé­geink felmérése is, néhány területen a munka is megkezdődött. Az már a megalakuláskor látszott, hogy a megfiatalított pártbizottságban olyan szellemi potenciál halmozódott fel, hogy egyszerűen bűn lenne ezt nem hasznosítani. Nagy örömmel és lelkesedéssel tölt el, hogy a hitnek a belülről jövő meggyőzés­nek és tenniakarásnak olyan erejével találkoztam, ami máig magával ragad és ösztönöz. A politikai, mozgalmi tapaszta­latok olyan tárházával találkoztam, ami engem is állandó önképzésre, napra kész informáltságra kötelez. Szabad té­vednem, de tudnom kell azt is, hogy ezt azonnal legalább öten észreveszik. Ugyanakkor nagy biztonságot jelent, hogy ugyanannyian, vagy még többen nyújtanak segítő kezet, hogy együtt old­juk meg a feladatokat. Nehéz röviden beszélni mindarról, amit tervezünk, és szeretnénk megvaló­sítani. Az első és legfontosabb lépésnek azt tartotta a pártbizottság, hogy megala­kítsa a szociális munkabizottságot. En­nek a célja a konkrét segítségnyújtáson kívül a lelki gondozás, az elvtársi, baráti kapcsolatok ápolása az emberközpontú pártmunka kialakítása. Az, hogy aki kö­zénk tartozik, az tudja, hogy gondjában, betegségében is számíthat ránk. A következő, ezzel egyenrangú feladat volt az információs hálózat kialakítása, pontosabban annak megszervezése, hogy párttagjaink megfelelő tájékozta­tást kapnak ahhoz, hogy a párt politikája mellett ki tudjanak állni. Ez is a régi mun­kásmozgalmi hagyományok feléleszté­se, mint ahogyan meggyőződése a párt- bizottságnak, hogy minden olyan hagyo­mányt fel kell éleszteni, ami a maga idejé­ben jó és hatékony volt, természetesen a mai körülményekre alkalmazva. Szeret­nénk nemcsak a pártmunkát, a bürokrá­ciát is társadalmasítással helyettesíteni. A propaganda munkabizottság felada­ta többek között, hogy minél többen tudjanak rólunk, a törekvéseinkről, az el­képzeléseinkről. Minden irányban nyitot­tak vagyunk. Pontosan tudja a pártbizott­ság, hogy a körzeti alapszervezeteket a mozgalmi munka olyan központjává kell tenni, ahova az emberek bejárnak, politi­zálnak, amely a napi problémákat, a helyi igényeket, érdekeket, mint egy szeiz­mográf azonnal jelzi. Nyitunk az üzemek felé és konkrét feladattal hazahívunk mindenkit, aki tenni akar. Szeretnénk fel­éleszteni a régen jól működött lakóbizott­ságokat, hazahívjuk a tanácstagjainkat is, hiszen így közvetlenebb lehet a párt- szervezet és a tanács kapcsolata mind velünk, mind pedig a lakossággal. Ter­mészetes kapcsolatot szeretnénk kiala­kítani az ifjúsággal, beleértve az óvodá­kat, általános iskolákat, középiskolákat is. Itt már tettünk is lépéseket osztályfő­nöki órákon. Szeretnénk, ha a fiatalok nyílt és őszinte tájékoztatást kapnának a pártról, a politikáról, a történelmi félmúlt eseményeiről. A pártbizottság célja a po­litikai kultúra emelése, illetve megalapo- zása. Már összegyűjtöttük azoknak a névsorát - több mint százan vannak -, akik a következő kongresszusig mennek nyugdíjba és már a közeljövőben fel­vesszük velük a kapcsolatot. A városi KISZ-bizottsággal, sok alap­szervezettel, az ifjúsági klubokkal is szoros kapcsolatot szeretnénk kialakítani. Már most látszik, hogy a szervezeti felépítésünk nem felel meg a lakosság, a közéleti, politi­kai munka igényeinek, de hogy miként fog alakulni majd a szervezeti rendszer, azt a valóságos helyi, kisközösségi igények döntik el, amelyeknek a pártbizottság nem­csak megfelelni szeretne, de alébe is kíván menni. IHÁROSI

Next

/
Thumbnails
Contents