Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-03 / 211. szám

2 NÉPÚJSÁG HÉTRŐL HÉTRE-HÍRRÖL HÍRRE 1988. szeptember 3. Megkérdeztük Miért szűnt meg egy bolt a bátaszéki főutcán? Panaszos levelet kaptunk „A vásárló közönség” aláírással Bátaszékröl. A sorok írója szerint a Bezerédj utcában nemrég megnyílt új önkiszolgáló bolt nemcsak öröm, üröm is a lakosságnak, mert egyúttal bezártak a főutcán egy másik, forgalmas üzletet. így az ar­rafelé lakóknak most a Dózsa György utcai, zsúfolt, rendelten önkiszolgáló boltba kell járniuk, ahol ráadásul - a község többi kereskedelmi egységé­hez hasonlóan - kevés, és Ízléstelenül elrendezte« felvágottakból válogathat­nak. A felvetett problémákkal B. Tóth Jó­zsefhez, a Bátaszék és Vidéke Áfész el­nökhelyetteséhez fordultunk felvilágo­sításért. Mint elmondta, régi igény volt a la­kosság és a tanács részéről is, hogy az új lakótelepen, ami eddig fehér folt volt a kereskedelmi ellátás szempontjából, nyíljon egy üzlet. Erre azonban az Kérésünkre Csorba László, me­gyénk egyetlen I. osztályú szállo­dájának, a Hotel Gemencnek az igazgatója elkészíttette idei nyaruk gyorsmérlegét. Ezek szerint a szál­loda Ausztriából, Spanyolország­ból, Belgiumból, Csehszlovákiá­ból, Angliából, Franciaországból, Hollandiából, Jugoszláviából, Len­gyelországból, a két Németor­szágból, Olaszországból, Dániá­ból, Svájcból, a Szovjetunióból, az USA-ból, Kanadából, Ausztráliából és Finnországból fogadott vendé­geket, összesen 5735 személyt. Devizaszegény hazánkban nem közömbös, hogy a konvertibilis va­lutabevétel a tavaly nyárihoz mér­ten 208 százalékkal nőtt, az úgyne­vezett szolgáltatási valuta - amikor a kedves vendég a saját hazája pénzegységében fizeti a számlát - meg éppenséggel megháromszo­rozódott.- A szálloda azonban a megye- székhelyen van - mondta Csorba László és mi arra törekszünk, hogy eloszlassunk egy babonát. Nevezetesen azt, hogy ez a ház áfésznek nem volt elég pénze, így a megyei tanács és a Mészöv segítségé­vel hozták létre a viszonylag nagy alap- területű új önkiszolgálót. Tulajdonkép­pen oda „költöztették át” a fő utcai há­rom bolt közül a középsőt, amit most a vevők hiányolnak. így is maradt azon­ban ebben az utcában még két hasonló üzlet pár száz méternyire egymástól, amelyek forgalma azonban valóban megnőtt, s többet kell csúcsidőben vá­rakozni. Ennek enyhítésére az egyikhez egy göngyölegtárolót és egy újabb pénz­tárgépet vásároltak, s vettek egy új gé­pet a másik boltba is. A nyári sza­badságok miatt azonban nem volt, aki kezelje őket, így előnyüket a vevők eddig nem érzékelhették. A gondok itt hamarosan megoldódnak hát, de a la­kosság „nyomására" tervezik egy egy­két személyes kis vegyeskereskedés megnyitását az utcában. Most tárgyal­csak a külföldiek kedvéért áll. Az idén nyáron a helyiek 9 érettségi találkozót tartottak itt, 14 lakodalmi ebéd-vacsora és 11 táncvigalom­mal is egybekötött lakodalom volt. Bevált a „szoba nászajándékba” akció és az az új kezdeménye­zés, hogy akik a Köjál előírásainak megfelelő ételalapanyagokat - csirkét, húst, vagy éppenséggel bort - tudnak hozni otthonról, ezzel is csökkenthetik a sose kicsi lako­dalmi terheket. A városi tanács hi­vatalos házasságkötő teremnek nyilvánította az emeleti tanácster­met és ide az anyakönywezetö „házhoz jön”. Az egyetlen nyáron 600 ezer forintos forgalmat hozott mini sörkert bevált, jövőre a presz- szó előtti részen kert fagylaltozó- val bővül. A nyár legnagyobb ren­dezvénye egyébként a nemzetközi könyvtáros-vándorgyűlés volt, amihez még a Gemenc is szűknek bizonyult. így „kiszállt” önmagából és az 550 személyes állófogadást a főis­kola aulájában rendezte meg a vendégeknek. nak egy épület megvásárlásáról, s ha sikerül megkötniük az üzletet, még az idén átadják az új boltot. A felvágottakkal kapcsolatban iga­zat adott a levélírónak, minden nyáron elégedetlenséget vált ki, hogy hullámzó az ellátás. Néha szállítástól szállításig elég a nagyobb üzletek készlete, más­kor egy délelőtt elfogy. Az egyenlete­sebb beszerzések érdekében idén ta­vasszal vásárolt az áfész egy telexgé­pet, s diszpécserközpontot hozott lét­re, amelyen keresztül az üzletvezetők levelezés helyett közvetlenül módosít­hatják rendeléseiket. Ennek előnye már most is érzékelhető, de ha mégjob- ban elterjed, megoldhatja a gondokat. A kis üzletekben azonban, mivel csak néhány kiló hentesáru hűtésére van módjuk - nincs hova helyezniük a nagy hűtőládákat - e téren kevés javulást ígérhet.- esi ­Személyi hírek Rácz Lászlót, a KISZ Tolna Me­gyei Bizottságának titkárát az MB testületé 1988. augusztus 25-én titkári tisztségéből felmentette, mi­vel szeptember 1 -tői az Eszterlánc GT. területi igazgatója lett. * A megye óvodáiban, alsó- és középfokú oktatási és művelődési intézményeiben az 1988/89-es tanévtől kezdődően öt évre szóló intézményvezetői megbízást kap­tak: Óvodák: Szekszárd 1. számú óvoda: Pernyész Józsefné, 6. szá­mú óvoda: Radváné Jegyernyik Zsuzsanna. Várdomb: Jagicza Sándorné. Általános iskolák: Iz- mény: Takács József. Kajdacs: Fo­dor Zoltán. Szekszárd III. sz.: Pap Istvánná. Középiskolák: Dombóvár Apáczai Csere János Szakközép- iskola: Gál János. Szekszárd, Bezerédj István Szakközépiskola: Frank Károlyné. Általános Művelődési Közpon­tok: Gerjen: Rajna Ferenc. Mado- csa: Mészáros László. Nyugdíjba vonultak 1988-ban: Általános is­kolákból: Kajdacs: Bus Pál, Szek­szárd III. sz.: Scherer Sándor. Kö­zépiskola: Szekszárd Egészség- ügyi Szakközépiskola: Fenyvesi János. Általános művelődési köz­pont: Dombóvár: Novotny Károly­né. Rekord vendégforgalom a Gemenc-szállóban Egy nyár: 5735 külföldi Tíz szó naponta- A gyerök tényleg tanít­ja a tanárt, bármilyen furcsán is hangzik magyarázza Vajnai János orosz vezető szaktanács- adó középis­kolai tanár, az országos ta­nulmányi ver­senyek bi­zottságának tagja. A nyelvtanár csak felébreszti a vágyat a nyelv megtanulása iránt, a többi a diákon múlik. Az igaz, hogy naponta t(z szót kell tanulniuk akkor is, ha nincs nyelvórájuk, de ez a passzív szókincs az alapfelté­tele annak, hogy aztán a nyelvi tá­borokban, ahol orosz anyanyelvű gyerekekkel kerülnek össze, ahol „oroszul kell élni”, ahol minden oroszul fogalmazódik meg, akkor ez az elraktározott szókincs aktivi­zálódik. Szigorúan megszervezett, irányított tevékenységi sor a nyelvi tábor, ahol az élet szorít rá a sza­vak megtanulására. Az országossá nőtt orosz nyelvi tábort Fadd-Domboriban szervez­te először Vadas Ferenccel közö­sen, 1968-ban. 1974-től minden évben Tatán rendezik meg nyaran­ta az orosz nyelvi tagozatos, ki­emelkedő képességű tanulók ré­szére. A munka eredményességét bizonyítja, hogy az így felkészített gyerekek java része már második vagy harmadik év után középfokú, illetve egy részük felsőfokú nyelv­vizsgát tesz.- Nem igaz, hogy eredményte­len a nyelvoktatás nálunk. Ma egy gyerek, aki országos versenyre bekerül, az úgy beszéli a nyelvet, mint húsz éve egy tanár - mondja a határozott, halk szavú tanár, aki öt középiskolai tankönyv szerzője és Komárom megye Alkotói díjasa. Ez utóbbit a nyelvi táborok szervezé­se, módszertani tanácsadása te­rén végzett kiemelkedő tevékeny­ségéért kapta.- El kell hitetni mind a gyerekek­kel, mind a tanárokkal, hogy az orosz nyelv is európai nyelv, érde­mes tanítani, megtanulni. Az or­szágnak szüksége van nyelvet tu­dó emberekre. A tanítást senki sem végezheti fél szívvel, nem mondhatja, hogy annyira csinálom csak, amennyire megfizetnek! - mondja az az em­ber, aki agrárbiológusnak készült, és csak az ötvenes évek szeszé­lyének köszönhetően, véletlenül lett orosz szakos úgy, hogy a közé­piskolában ezt a nyelvet nem ta­nulta, nem ismerte.- Az ember sose bánjon meg semmit, mert akkor csak sír egész életében. Nekem ezt hozta a sors, ezt csinálom, ebben igyekeztem mindent elérni, a magát elsősor­ban orosz tanárnak, másodsorban vásárhelyi illetőségűnek valló, ki- lencgyermekes parasztcsaládból származó férfi. - Megtaláltam a módját, hogy azt alkossak, amit ki­gondoltam. Vajnai János a Kiváló tanár, a Szocialista Kultúráért, a Munka Ér­demrend ezüst fokozata kitüntetés mellé az idén nyáron másodszor is megkapta az MSZBT aranykoszo­rús kitüntető jelvényt.- Ez a kitüntetés nem nekem szól - szabadkozik -, hanem az orosz nyelvi tábornak és a kollé­gáknak is. F. KOVÁTS ÉVA FOTÓ: GOTTVALD K. Kishajóvezetés, méhészet és Kondor Katalin TIT-es tervek az őszre A meteorológiai ősz kilátásairól egyelőre még senkinek sincs sok sejtelme, de a megyei TIT-nél azt már tudják: alaposan fel kell ké­szülniük arra, hogy a nem könnyű viszonyok közt is el tudják látni őszi-téli feladatukat.- Hagyományos feladatunknak - mondta Temesi Ágnes, a TIT tit­kára -, az előadások tartásának a lehető legkötetlenebb formák közt, úgy igyekszünk eleget tenni, hogy lehetőleg a legfrissebb, mai igé­nyeket elégítsük ki. Ebben nem csekély szerepet játszik az előadó személye. Köztük Kondor Katalin és dr. Czeizel End­re neve tartozik a legszélesebb körben ismertek közé. A német, angol, francia nyelvtanfolyamok változatlanul folytatódnak és nagy várakozással tekintenek a külön­böző át- és továbbképző tanfolya­mok elé, melyeket a vállalatok igé­nyei szerint kívánnak megrendez­ni, de magánszemélyek kezdemé­nyezéseinek is helyt adnak. Egye­bek közt továbbképzést indítanak a méhészek részére, de a megfele­lő tanfolyam elvégzése után lehet­séges lesz majd kishajóvezetői vizsgát is tenni. Fontos szolgáltatá­sa a TIT-nek a fordítás, hangsúlyo­zottan bármely nyelvre - tehát akár japánra, afgánra vagy tibetire is. Utóbbiakra természetesen nem helyi erőkből, hanem fővárosi for­rásokat igénybe véve. Önfinanszí­rozásuk egyik eszköze a tolmá­csolás is, melyet német, angol, orosz, francia és olasz nyelven vál­lalnak. Elment a Lidi néni... El ám, bizony, de nem a vásárba, csak ahhoz hason­lóba. És igen jól érezte magát barátnéival együtt. És jól érezték magukat mindazok, akik találkoztak velük, akik ettek kalácsukból. Mert ők hárman - a bogyiszlói Si­pos Jánosné, Lénárd Benjáminná és Miklósa János- né - elmentek Budapestre, a XII. országos szövetkeze­ti néptáncfesztiválra, s a Mesterségek utcájában sütöt­ték és kínálták a bogyiszlói tejfölös kalácsot és a kugló­fot. Szóval Lidi néni (Sipos Jánosné) vitte a prímet a jó­kedvben, a beszédben, a sürgés-forgásban, igaz, két társnője se igen maradt el mellette. Sátruknál még az is megállt, akinek esze ágában sem volt kalácsot, kug­lófot venni. De vonzotta az embereket a vidámság, mert a „mosolyban hinni kell". A tekintetek pedig a pa­tyolatingek míves csipkéire estek, s már folyt a szó er- ről-arról. Tehát elment a Lidi néni... a majdnem vásárra, de nem batyut, hanem két jól szolgáló gáztűzhelyet „kö­tött” a hátára, mellé pedig negyven kiló lisztet, száz po­hár tejfölt és még ami kellett... Hogy mi minden? Fölso­roljuk, de kicsiben. Úgy, hogy ennek alapján bárki elké­szíthesse a finom kalácsot otthon is. Vegyünk egy kiló lisztet, 2 deka élesztőt, fél liter tejet, negyed margarint, valamint egy csipet sót és ugyaneny- nyi cukrot. Az élesztőt futtassuk meg a cukros tejben, majd a liszttel, a többi tejjel és a sóval dagasszuk ösz- sze, közben dolozzuk bele a margarint. A tésztából vágjunk darabokat - akkorát, mintha buktát sütnénk - és sodorjuk ki ujjnyi vastagra - természetesen azután, hogy egy órát kelt. A 20-30 centis tésztacsíkokat két végüknél fogva fonjuk össze és szorosan egymás mel­lé rakjuk a tepsibe. Forró sütőben süssük pirosra. Ezu­tán mártsuk a sózott, borsozott tejfölbe, majd tálba tesz- szük és letakarjuk. Néhány perc alatt beszívja a tejfölt a kalács és szépen megduzzad. És mi kell még hozzá? Jó étvágy, amit mosolyogva kívánnak a bogyiszlói asz- szonyok és v Horváth Mária Vásár a vásárcsarnokban Kívül nagy tömeg, sorban állás kosárért, belül különböző hazai és külföldi árucikkek. A szerencsések, akik már bejutottak a szekszárdi vá­sárcsarnok fedett részébe, elmerülten turkálnak, válogatnak az áruk között A szekszárdi áfész nagykereskedelmi részlege 4,5 milliós áru­készlettel várta a vásárlókat szerdán, az akció első napján. A hiánycikknek számító habszivacs matracoktól kezdve a Batka automata mosó­gépig sok minden kapható itt egy hétig. Az áruk egy részére 10-50 százalék árkedvezményt adnak, ezért a nagy tülekedés. Neubauer Józseftől, a nagykereskedelmi részleg vezetőjétől megtudtuk: akad itt leértékelt áron az iskolakezdéshez diplomatatáska, tornacipő. Van NDK házicipő, ágy­nemű és kivasút A legnagyobb sláger kétségkívül a kőmosott Casucci farmernadrág, amit az eredeti 2110 forint helyett most 1210 forintért lehet megvásárolni. A vásárlói megtakarítás - a leértékelt áruk esetében - több mint egymillió forint fké - sm Beszélgettem a lyoni hóhér húgával Néhány napja idő­sebb női hangot kap­csolt a szobámba tele­fonközpontosunk. Iz­gatott várakozással készítettem elő tollat, papírt, mert az illető hölgy szenzációt Ígért. Melyik újságíró ne örülne, ha valami jó kis sztoriról hall, alig vár­tam, hogy a lényegre térjen. Mikor odáig jutott, hogy az egyik szom­szédos megyeszék­helyen lakik ugyan, csak azért fordul ép­pen hozzánk, mert eredetileg dombóvári születésű, még nem gyanakodtam. Szor­galmasan jegyzetel­tem a szavait akkor is, mikor azt közölte ve­lem, hogy Örkény Ist­ván a jó ismerőse, az író életrajzi regényé­ben - álnéven - ő az egyik főszereplő. Miért ne lehetne? Csak akkor fogtam gyanút, mikor figyel­membe ajánlott egy könyvet, amelyben egy fénykép bal szé­lén - szerinte - nővére férje áll nőnek öltözve. Mégpedig azért, mert az álruhás férfi nem más, mint dr. Mengele, a hírhedt náci tö­meggyilkos orvos. Mi­kor azt is bejelentette, hogy a lyoni hóhér a saját testvérbátyja, Margaret Thatcher, a brit miniszterelnök meg - sajnos nem ér­tettem tisztán, milyen - Julianna néven dom­bóváron volt zárdanö­vendék, már sejtettem, csapdába estem. Mégsem tettem le a kagylót. Kíváncsi vol­tam a folytatásra, más­részt az öreg hölgy szinte követelte, hogy figyeljek rá. Küld ne­kem buszjegyet, mondta, hogy ne ke­rüljön pénzembe az utazás és keressem fel őt otthonában - utca, házszám, emelet, ajtó -, hogy átadjon nekem minden dokumentu­mot, amivel lebuktat­juk „ezeket”. Gorba­csov meg Reagan el­nök ugyan még nem válaszoltak neki, de a bonni parlament leve­le már megérkezett. Elolvashatom, ha aka­rom. Mikor egy másod­percre szóhoz jutot­tam, félénken tudakol­tam, elmondta-e már tervét másoknak, mondjuk a lakóhelyén megjelenő népszerű lap munkatársainak.- Persze, hogy el - csattant fel - meg is ír­ták rólam, hogy nép- gazdasági szinten gondolkozom, de kü­lönben nem csináltak semmit. Jöjjön el ma­ga, leplezzük le az egész családomat, s akkor majd megaka­dályozzuk a romániai eseményeket... Ekkor szakadt el a cérna. Kész. Vagy én vagyok bolond, vagy... Miután letettem a te­lefont, percekig hitet­lenkedve bámultam magam elé. Aztán fel­tárcsáztam a hölgy ál­tal bepanaszolt lapnál dolgozó kollégáimat. Természetesen soha nem írtak róla, de jól is­merik az egykori szü­lésznőt, gyakran kere­si őket is hasonló hát- borzongató témákkal. Mégsem bosszan­kodom. Sőt. Hisz nem akárki fogadott a bizal­mába. Mégiscsak Mengele doktor só­gornője...- esi -

Next

/
Thumbnails
Contents