Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
1988. szeptember 3. HÉTRŐL HÉTRE - HÍRRŐL HÍRRE NÉPÚJSÁG 3 Aktuális nyavalya A vadkender-allergia Csip, szúr, éget, viszket az ember szeme, feldagad és megállíthatatlanul ömlik belőle a könny. Kiszárad-a torkunk, s a legváratlanabb helyen és időben tíz-tizenötöt tüsszentünk egyhuzamban. A napi zsebkendőfogyasztás eléri a hatvanat-hetvenet is. Ezt a rendkívül kellemetlen tünetegyüttest a vadkender virágának a pollenja okozza és vadkender-allergiának hívják. Ez az útszéli gyom, mármint a vadkender, augusztus elején kezd virágozni, hímporát szállítja a szél, s aki erre érzékeny, egészen október elejéig könnyezik, törli az orrát, s hálát ad az égnek, ha egyetlen éjszaját végig tud aludni. Ahogy az orvosok mondják: a virágpor a nyálkahártya teljes csődjét idézi elő. Mit tehet az ember, ha ráébred: nem szimpla influenzában szenved, s a marékszám szedett kalmopyrin is hatástalan? Mindenekelőtt: kér egy beutalót a körorvosától a megyei tüdőgondozó allergológiai szakrendelésére, ahol ránézésre egyből megállapítják: a baj oka a vadkender. Azonnal elvégzik az allergiavizsgálatot: néhány karcolás az ember karján, amire pollent tartalmazó oldatot csöpögtet- nek. Perceken belül megdagad, kipirosodik a bőrfelület: semmi kétség, a feltételezés bizonyossággá vált. Vérvétel, orvosi vizsgálat kövekezik, majd kitöltik a Farmalgen Prick tesztet. Ez az a lap, amit állandóan magukkal kell hordani, hisz tanúsítja, milyen fű, fa, gyom, állat, atka, vagy penészgomba okozhat különös tüneteket. Úgy látszik, fűben és fában nemcsak orvosság található. Az allergiát tablettával, orr- és szemcseppel lehet kiktatni, vagy mérsékelni. Tabletta kapható, orrcsepp is, szemcsepphez azonban égen és földön nem lehet hozzájutni. Talán tavasszal, amikor a vadkender éppen csak kibújik a földből, a szemcseppet is árusítják a patikákban?- dvm Gazdag lesz a múzeumi hónap A megyei múzeum szakemberei elkészítették a minden ősszel esedékes nagy múzeumi közművelődési feladat, az idei múzeumi hónap forgatókönyvét. Ennek leglátványosabb rendezvénye minden bizonnyal a dr. Gedai István által rendezendő numizmatikai kiállítás lesz „Érmek, éremritkaságok” címmel a Magyar Nemzeti Múzeum európai hírű, gazdag anyagából. A megnyitás napján a neves szakember előadást is tart a múzeum- barátklub tagjainak. A múzeumi hónap során számolnak be a régészek idei munkásságukról, így a dunaföldvári, a heténypusztai és a gerjeni ásatásokról is, részben videofilm vetítésével kombinálva. A filmvetítések kínálata különösen gazdagnak ígérkezik. A legkülönbözőbb témakörök - vadászmadarak, parasztbútorok - mellett külön figyelmet érdemel Sára Sándor: „Madéfalvától Bony- hádig” című filmje. Fontos szerepet kap a helytörténeti ismeretterjesztés, részben vetélkedők formájában és az Illyés Gyula emlékezetére szentelt különböző versenyek, melyek közül a versmondók országos döntője Simontor- nyán, a prózamondók megyei döntője Rácegresen lesz a költő első iskolájában. Egy fügefa halálára Fügét mutatott a szekszárdi Várközben ez a villanyoszlop egészen e hét elejéig - hétfő reggelig. Az elektromos vezetékek és biztosítékok között kinőtt kis fügefa ma már nincs, valaki kivágta jól védett helyéről. Szerencsére a fotó még múlt vasárnap délben elkészült. Fotó: BAKÓ JENŐ Itt nem lesz holdbéli táj, avagy hogy döntenek Madocsán? Tipikus magyar jelenség. Évekkel ezelőtt egyszer már felvetődött a Duna-part megmentésének, sorsának dolga, akkor azonban minden szakhatóság „jól megfontolva” elvetette ezt. Akkor változott csak a helyzet, amikor tavaly júliusban elkezdődött a nagyberuházás, a gátépítés. Ennek nyomán a mado- csaiak egyik legnagyobb kincse, a folyópart holdbéli tájjá változott, a falut őrző földsáv mellett több méter mélyen a szűz talaj, a csupasz föld maradt élettelenül. Kévésén múlott, hogy nem a teljes partszakaszon, visszavonhatatlanul... Szerencsére azonban nem nyugodtak bele ebbe a község lakói és vezetői, minden fórumot és érintettet megkerestek. Legnagyobb megértésre és később segítségre a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjénél találtak, aki elismerte, segítette ezt a kezdeti szélmalomharcot. Nem olyan könnyű ugyanis egy kész kiviteli tervet, megkezdett munkát módosítani, még ha néhány ezer ember, egy közösség és a felnövekvő generáció érdeke így kívánja is. Nos, a vita arról folyt, hogy a Simon János tanácselnök vezette helyiek hogyan mentsék meg a töltés és a Duna közötti erdősávot, amit a műszaki terv földnyeröhelyként jelölt meg, vagyis pénzügyileg egyébként logikus módon kiirtásra ítélt. Maguk sem tudják, hányszor szálltak szoritóba az ügyért, de tény, hogy a kezdetben 10 millió forint többletköltséget sikerült lesrófolni alig négymillióra, megmaradta közel hathektáros zöld terület. Az első menet után aztán jött a következő dilemma. Mi legyen a megmentett területtel? A válaszra három variációt dolgoztak ki, amiről novemberben a tanácstestület dönt. Mégsem érdektelen számba venni ezeket a lehetséges megoldásokat. Az egyik, miszerint megmentettük az erdőt, minden marad a régiben, néhol biztosan nagyszerű kényelmi álláspont volna, az agilis lokálpatrióták körében valószínűleg nem arat sikert. Ennél észerűbbnek tűnik zártkertté nyilvánítani, ami fokozatos fejlődéssel üdülőterületté alakítható. Az öszvérmegoldás azonban több helyen sántít, többek között mindnyájan ismerjük az ilyen házilag készült stílusorgiával kiáltó csúf vízpartokat, kerteket, ahol egységes, szép környezetről beszélni egyáltalán nem lehet, nem utolsósorban pedig az ÉVM sem engedélyezi ezt az átmenetet. A legtöbb ember, főként pedig a település érdekét egy üdülőterület szolgálná, hiszen közkedvelt, szezonban akár két-háromszáz ember is strandol, pihen a Duna-par- ton. A tanács száz körüli telket tudna parcellázni és mindennél többet mond, hogy az elvileg kiosztható területre már háromszoros túljelentkezés van a településről és Paksról. A vevőkijelölés jogát a PAV, mint pénzügyi támogató és a téesz, mint a terület használója kapná, ez utóbbinak egyébként 2-1 arányban más területen jó minőségű szántóföldet ajánlanak fel. Hosszan lehet sorolni a szabadidős, sportolási adottságokat, sátorozóhely kialakításának, az élelmiszerellátás javításának, a vízparti élet újravirágoztatásának, felélesztésének lehetőségét... Fontosabb, hogy egy közösségi cél alulról induló megvalósítását egy páratlan természeti környezet megmentését, és talán gyarapítását tudhatják magukénak a mado- csaiak, ami nemcsak kezdetben nyújt bevételt a tanácsnak, termel a község fejlesztésére fordítható pénzt, de később is képes fenntartani önmagát. Ez pedig nem is kevés. Még az a szerencse, hogy senkinek nem jutott eszébe megkérdezni: Az elődök nem csinálták, miért pont én? Mert akkor most egyáltalán szó sem esne a Duna-partról...-takács-kapfingerHangoljuk át gyomrunkat! Firkálunk, de kaparunk is Hogy kinek mire futja idejéből és energiájából, azt most nem akarom megvitatni. Sőt, azt sem, milyen feladatot kellene adni a falakra, hirdetőtáblákra irkafirkáióknak. Mi több, a (le)kapargálóknak is. Mert az utóbbi időben egyre több olyan értesítés, plakát és más egyéb látható, melyről lekapartak néhány betűt. Az alábbi kaparásos zománctábla alaposan kigyomlált szövegét a fővárosban láttam egy busz- és villamosjegyet „árusító” automatán: „Kelési ásítás. A szülék csak az él írt arabszámú és című éretlen érme bedobása tán működik. Ha valamelyik erét az automata nem fogja, kérjük, másik érmét dobjon be. Fossa körbe a kart a nyíl anyába.” Az eredeti szöveg: Kezelési utasítás. A készülék csak az előírt darabszámú és címletű sértetlen érme bedobása után működik. Ha valamelyik érmét az automata nem fogadja, kérjük, másik érmét dobjon be. Forgassa körbe a kart a nyíl irányába. Erre mit mondhatok? Akfei! (A kaparászó fülét ellenkező irányba!) - hm Vagyis étkezzünk egészségesen. Erre hívja fel a figyelmünket az orvos és a többi egészségügyi dolgozó, valamint a társadalmi és tömegszervezetek, s mi magunk is egymásét. Aztán el is határozzuk magunkat, de a kímélő étkek árát sokalljuk, a pepecselést még inkább. Tehát leggyakrabban marad minden a régiben. Nem azt mondom, hogy a Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat új kezdeményezését követően - amit nyomban ismertetek - egy csapásra megváltozik minden, de azért változhat. Arról van szó, hogy az országban - ilyen kompletten - először ők vezetik be a diétás köz- étkezetetést, ami néhány nap múlva már indul is megyeszékhelyünkön, az Arany János utcai önki- szolgáló étteremben. Reméljük, hogy az egészségmegőrzési programhoz való példás csatlakozásukhoz jelentkezik néhány szponzor is, hiszen az előkalkulációk jelenleg egyértelműen arra utalnak, hogy a vállalat ezen az üzleten nem nyer semmit. Legfeljebb remélik, hogy nem is veszítenek. Ez az új és szimpatikus üzletpolitika mindenképpen üdvözlésre méltó, s nemcsak azért, mert ez is a vállalat nyitásának egyik megjelenési formája, hanem elsősorban azért, mert bennünket szolgál. Részletezve a profilbővítést - mely az egészséges életmód szolgálója - négy menü bevezetéséről szólhatunk, máris jelezve, hogy amennyiben üzemek, vállalatok, intézmények igénylik, a vállalat házhoz, pontosabban konyhához is szállítja az étkeket. A Molette I. nevű és Jóllakva lefogyni alcímű diéta, vagy az „A” jelű hat hónapig kell, hogy tartson, hogy biztosítsa a lassú, ám fokozatos testsúlycsökkenést. A menü kalóriaértéke napi 1000 egység. Ezt úgy állítják össze, hogy ne csökkentse, inkább fokozza a munkaképességet, a fizikális jólétet és a jó közérzetet. A „B” étrendre - három hónapos - azoknak lehet szükségük, akiknek testsúlyuk 20-25 százalékkal több a kívánatosnál, vagy az orvos megítélése szerint valamilyen betegség miatt sürgősen testsúly- csökkenésre van szükségük. Ennek a napi kalóriaértéke napi 600 egység. A szív- és vérkeringési betegségben szenvedőknek a „C" diétát dolgozták ki. Az étrend sok rostot, kevés zsírt és megfelelő mennyiségű kalóriát tartalmaz. Stabilizálja a koleszterin-szintet, így az étkezés következményeként jelentkező rizikófaktort kiküszöböli. Végül a „D”, azaz a diabetikus étrend a cukorbetegeknek, illetve a betegséggel érintetteknek nyújt segítséget. S itt tegyük hozzá, hogy Szekszárdon közel 300 a nyilvántartott cukorbetegek száma, az „érintetteké” meghaladja az ezret. Ennél jóval több a szív- és érrendszeri betegek száma. Gondoljuk, hogy e kezdeményezés sokaknak jelent örömet, különösen akkor, ha azt is tudjuk, hogy e menük ára átlagosan a normál ételek árával azonos, illetve esetenként 10-15 százalékkal olcsóbb is lesz. Információul még annyit, hogy az étteremben megrendelhető - illetve haza is vihető - a diétás ebéd, de reggelit és vacsorát is kínálnak ugyanebben a stílusban. - hm Amikor az ésszerűségen, egyszerűségen kívül más szempont nem létezik...
