Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-23 / 228. szám

1988. szeptember 23. TOLNAI FÓRUM - 5 Szlamenicky István végezetül elmon­dotta, hogy megítélése szerint Tolna me­gyében ezekkel kapcsolatban helyes fel­fogást tapasztalt, itt készség van a csata­sorba állásra, helyes elgondolás alapján, másra nem várva akarnak cselekedni. dolgozzon, tegye a magáét, és akkor ki­lábalunk a jelenlegi helyzetből. Nem tart­ja szükségesnek pártértekezlet összehí­vását, mert ez a testület enélkül is meg tud újulni, nagyobb fordulatszámra kap­csolva képes feladatai megoldására. KISS JÓZSEF Nem igaz, hogy csak vidéken van korrupció A bátaszéki községi pártbizottság tit­kára emlékeztetett arra, hogy reflektor- fényben van a párt - ez úgy is igaz, hogy ezen a pártbizottsági ülésen részt vett a televízió is. A reflektorfény többértelmű is lehet, ő inkább arra gondol, hogy a kom­munistákra figyel az ország. Elmondta, hogy a mostani előterjesztett anyagot többször is olvasta, több változatban. Az első defenzív volt, a mostaniban már a testület helyesen értékelte saját munká­ját. Természetesen vannak kételyei is. Tartalmazza-e ez az anyag azt, ami szük­séges?- Akkor fog ez a párt a tömegek előtt megállni és őket újból vonzása alá vonni, ha választ ad a felmerülő kérdésekre. Az ideológiai bizonytalanságokat rendbe kell tenni - hangsúlyozta. A társadalmi és gazdaságpolitikáról szólva elmondta, hogy amikor a párt vok­solt az adótörvény bevezetéséről, akkor másról döntött, mint ami megvalósult. És akkor ezzel nem kell azonosulnia. így az MSZMP nem is felelős ennek a hibáiért.- Milyen szocializmust építsünk? Te­szik fel sokan a kérdést. Ma rengeteg jel­zőt ragasztunk a szocializmus elé, sze­rintem egy nyelven kellene beszélni és nem jelzőket ragaszgatni - mondotta Kiss József. Hozzászólásában felháborodásának adott hangot: „Mert nem állt meg a me­gyehatárokon az új. Inkább feltenném azt a kérdést: Vajon a Budapest táblánál nem áll meg az alulról jövő vélemény? Nem igaz, hogy csak vidéken van kor­rupció.” Elmondta, hogy őt a Bős-Nagymaros helyett most inkább az érdekelné, hogy a kormány miként akarja megteremteni a 10 év múlva a Világkiállítás költségeit. Ja­vasolta, hogy inkább erről kellene nép­szavazást tartani, mert utólag már semmi értelme. Befejezésül arról szólt, hogy a nemzet­közi kapcsolatok mellett a megyei pártbi­zottság többet foglalkozzon az egyes te­rületeken dolgozó pártszervekkel, alakít­son ki együttes véleményt a régióban lé­vő bizottságokkal, mert ha velük egység­ben léptünk volna fel, akkor nem kerül­hetett volna le a napirendről a szekszárdi Duna-híd. ADRIÁN ZSIGMOND Eredményeink a legfontosabb érvek A megyei rendőr-főkapitányság veze­tője kifejtette, hogy most, amikor a me­gyei bizottság munkájának megújítása van napirenden, fel kell tárni az objektiv helyzetet, eldönteni, képesek vagyunk-e a feladat megoldására, a továbblépésre. E követelménynek kiválóan megfelel az előterjesztés, a szóbeli kiegészítés. Tá­maszkodhatunk az elért eredményekre, arra, hogy a megyében már régebben megkezdődött a megújulás folyamata. Kifogásolta, hogy a nyíltság politikája nem mindig úgy érvényesül, ahogy az el­várható. Konkrétan: sok esetben hallga­tunk az eredményeinkről, holott a meg­győzésben ezek a legfontosabb érvek. Most arra van szükség, hogy mindenki TAMÁS ÁDÁM „Felelősnek érezzük magunkat a helytelen gyakorlatért” A megyei tanács elnöke a vitában többször elhangzott lakástámogatási botránnyal kapcsolatban fejtette ki véle­ményét. A megyei tanács elfogadja a la­kástámogatással kapcsolatos kritikákat. A NEB által felvetett kérdéseket megvizs­gálják és kijavítják. Fegyelmi felelősség megállapítására is sort kerítenek ott, ahol erre szükség van.- Felelősnek érezzük magunkat a helytelen gyakorlatért és megyei mun­kaértekezleten fogjuk a tanácselnökök­kel tisztázni a helyes gyakorlatot és kiiga­zítani a hibákat. Szólt arról is, hogy némely esetben vi­táznak is. Vannak és lesznek olyan véle­mények, amit a tanács vezetése nem ve­het figyelembe. Nem a mundér becsülete diktálja ezt, csak nem akarják csonkítani a tanácsok önállóságát. Hangsúlyozta a megyei tanács elnöke, hogy a lemondás nem mentesít senkit a felelősség alól. VAS ISTVÁN Óvakodnunk kell a túlzott általánosítástól A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója - mint mondotta, a hoz­zászólók között egyetlen gazdasági ve­zetőként - kifejtette, hogy a jelenlegi tár­sadalmi, gazdasági, politikai helyzet ki­alakulásának okait még nem ismerjük eléggé. Ez befolyásolja a kibontakozás módjainak megválasztását is. Elmondotta, hogy vezetőváltozásoknál óvakodnunk kell az általánosítástól. Azt kell leváltani, aki nem dolgozik megfele­lően. A kibontakozás módszereinek megvá­lasztásánál vissza kell helyeznünk jogai­ba a gazdasági kényszert, amiről sokan azt hitték, hogy csak a kapitalizmus, a ki­zsákmányolás eszköze. Ez utóbbi nézet helytelenségét konkrét, dalmandi pél­dákkal bizonyította. SCHATTMANN CSABA Az ifjúság vállalja a párt politikáját A megyei KISZ-bizottság első titkára reagált a többek által felvetettekre, amelyben elítélték a mozgalmat, a párt if­júságpolitikáját.- Ha a párt ifjúsági szervezetét nem tudjuk megújítani, akkor a párt ifjúsági szervezet nélkül marad - hangsúlyozta a KISZ megyei bizottsága első titkára. Elmondta, hogy az ifjúság helyzete ma ■katasztrofális; úgy érzik, őket sújtja legin­kább a mai gazdasági helyzet, őket sújtja az áldatlan lakáshiány. Ennek ellenére a fiatalok akarnak politizálni és a szocializ­mus talaján állnak, elfogadják a párt poli­tikáját. A közeljövőben a KISZ országos értekezletet tart, ahol elindulhat egy olyan folyamat, ami a mozgalom feltáma­dásához vezet. Járatlan utak vannak és azokon is közlekednünk kell Péter Szigfrid a vita összefoglalójában- amelyben a szünetben ülésező Végre­Vas István Molnár István hajtó Bizottság véleményét tolmácsolta - elmondta, hogy a pártbizottági ülés vitá­jában felszólalók gazdagították a hely­zetértékelést, a feladattervet, és a testület megfelelő útmutatást ad a megye párt­szerveinek, pártszervezeteinek a radiká­lis kibontakozáshoz. Majd így folytatta: „Az összefoglaló kapcsán is visszaté­rek a vitaindítóban említett egyik kérdés­re, a megújulásra, a megyei pártbizott­ságnak ehhez való viszonyára. Az elkép­zeléseink megvitatásakor több véle­ménynyilvánító úgy fogalmazott, hogy: „Csak ennyit tudunk elvállalni? Ennyi az egész, amennyi a feladatterv-tervezet- ben szerepel? Ez a megyei pártbizottság megújulási programja?” Azt kell válaszolnunk, hogy nem! Ez a megújulásunk szükséges, de nem elég­séges feltétele. Kezdeményeztük és elfo­gadtuk az országos pártértekezlet dön­téseit. Az országos pártértekezletet meg­előző - a megye párttagságával folytatott - vita tapasztalatait, javaslatait is viszont látjuk az állásfoglalásban. Ezt is úgy fog­juk fel, hogy abban a megye párttagsá­gának és párttestületeinek, köztük a me­gyei pártbizottságnak a megújulási szán­déka és akarata is benne van. E prog­ramtól feltöltődve, saját teendőink szám­bavételekor - mint ahogy ezt teszi a Köz­ponti Bizottság és szervei - csak lépésről lépésre, a kemény mindennapok munká­ja révén haladhatunk. Mérlegelnünk kell lehetőségeinket, a valóságos helyzetet, a rendelkezésre álló erőket. Nem tehetjük meg a következő lépést addig, amíg az elsőt meg nem alapoztuk. Ebben az érte­lemben helyzetünkkel, feladatainkkal szembenézni - véleményem szerint - al­kalmas a vita során is tovább formált fel­adatterv. De nem ez a második és harma­dik lépés. Nem ez az egész út. Annak ál­lomásait jelöltük csak meg. A megvalósí­tás valamennyiünk - a döntésben most érintett kommunisták és a jelen nem lévő több mint tizenötezer elvtársunk - szívós munkáját, szívét és mérlegelő gondolko­dását igénylő történelmi leckéje. Nincs mit tagadnunk azon a tényen sem, hogy számos kérdésben számítunk a központi pártszervek velünk összehan­golt állásfoglalására. Nem tudunk és nem is akarunk különálló programot alkotni olyan fontos kérdésekben, mint például a pártalapszervezetek helyének, szerepé­nek, a gazdaságirányításban való rész­vételének kimunkálása; a kisebbségi vé­lemények, a párton belüli platformok ke­zelése; az állami és a társadalmi szerve­zetekben dolgozó kommunisták munká­jának megújítása, stb. De a Tolna megyei párttagság vélemé­nye alapján akarunk és tudunk is részt vállalni ezeknek a feladatoknak a szük­séges mértékű egységes kialakításában és végrehajtásában. Ez azonban nem egy dokumentum, nem egy pártbizottsá­gi ülés ügye, folyamatos együttmunkál- kodást igényel a központi szervekkel és a pártszervezetekkel egyaránt. Tabuk nincsenek. Járatlan utak vannak és azo­kon is közlekednünk kell. Tesszük is: ja­vasoljuk a delegálás kipróbálását, kez­deményezzük az új típusú nyilvánosság gyakorlását, ahol igény, ott a városi párt- bizottságok egytestületessé válását, a kétszintű pártirányítás megyei kiterjesz­tését és így tovább. De megfontolva, vi­tákban kiérlelt megoldásokat, módszere­ket alkalmazva akarunk haladni! Olyan vád is ér bennünket, hogy nem cselekszünk, csak beszélünk! Tény, hogy a kiérlelt gondolatokat sem követi mindig azonnal cselekvés és a munka legtöbb eleme nem túl látványos, s amit megteszünk sem kap gyakran megfelelő publicitást. De a feladatokra szóló javas­latunk kapcsán is elmondható, hogy a jú­nius-júliusi megyei műhelymunka szá­Cserép Imre mos eleme, részegysége a városi, intéz­ményi, nagyközségi pártbizottságok el­képzeléseiben - a párttagság vélemé­nyével megerősítve - „visszaköszön”, ki­forr és beérik. Én ezt feltétlenül ered­ményként, s a politikai munka természe­tét tekintve cselekvésként értékelem, mert a legfontosabb területen: a gondol­kodásunk átalakításában sikerült kezde­ti, de vissza nem fordítható lépéseket tennünk. Biztos vagyok abban, hogy ez tovább folytatódik. Egyre újabb, kezde­ményező tetteket indukál, pezsgésben tartja a közéletet, javítja a politikai munka feltételeit, az itt élők közérzetét és élet- körülményeit. A XIV. kongresszusig szóló időszak megyei pártfeladatainak vezény­lésére meggyőződésem szerint alkalmas a mai vitában tovább gazdagított feladat­terv.” Végül javasolta a pártbizottságnak a feladatterv - a vitában elhangzott kiegé­szítésekkel és módosításokkal történő - elfogadását. A döntést megelőzően néhány, a vitá­ban felmerült részkérdésről, illetve a fel­adattervekben szereplő alternatívákról külön-külön is szavazott a testület. így egyhangúan elfogadták, hogy Tolna me­gyében nem indokolt megyei pártérte­kezlet összehívása. A megyei pártbizottság mellett műkö­dő állandó munkabizottságok közül csak a pártépítési munkabizottság működik tovább, a többit megszüntette a testület és hasznosabbnak tartja, ha határozott, konkrét feladatok kimunkálására, meg­oldására ideiglenes munkacsoportokat hoz majd létre. A döntés-előkészítés, a döntéshozatal és az ellenőrzés demokratizmusának nö­velése miatt is szükségesnek látták a ta­nácsadó testület működtetését. Ezért ezt a javaslatot is - 4 ellenszavazattal - elfo­gadták. A nyilvánosság továbbfejlesztésére előterjesztett javaslatok között szerepelt az az alternatíva, hogy vagy indítsanak egy belső, csak a párttagságnak szóló pártlapot, vagy a Tolna Megyei Népúj­ságban negyedévente külön mellékletet jelentessenek meg. A két variácó közül az utóbbit - a nagyobb nyilvánosság vál­lalását - választotta egyhangúan a testü­let. Végül elfogadták a megyei párttestüle­tek és az apparátus munkájának megújí­tására, az országos pártértekezlet állás- foglalásából adódó feladatokat és a párt­munka nyilvánosságának javításáról, a párt belső tájékoztatási rendszerének korszerűsítéséről szóló határozatot, amelyeket teljes terjedelemben közlünk. Döntött a testület a hatáskörébe tarto­zó funkciókról, vagyis arról, hogy mely párt-, tömegszervezeti, mozgalmi, illetve állami, intézményi, gazdasági, fegyveres testületi vezetői posztok betöltése, fel­mentése esetén dönt, vagy előzetesen állást foglal. A megyei pártbizottság a ha­táskörébe tartozó funkciók számát 139- ről 68-ra csökkentette. Elfogadta a megyei pártbizottság a de­legálás intézménye megyei kialakításá­nak és alkalmazásának elveiről szóló ha­tározatot is. Személyi és szervezeti döntések A megyei pártbizottság zárt ülésen személyi kérdésekről és ezzel összefüg­gő szervezeti változásokról döntött. A pártbizottság saját kérelmükre fel­mentette Biber Lászlót, a tolnai GÉM nyu­galmazott elnökét, Borsi Ferencet, a TÁÉV villanyszerelőjét, Daradics Feren­cet, a Bonyhád városi pb nyugalmazott első titkárát, Dobos Károlyt, az iregszem- csei tsz gépkocsivezetőjét, Herczig Jó- zsefnét, a mözsi tsz kertészeti brigádve­zetőjét, Horváth Györgyöt, a högyészi ÁG műszakvezetőjét, Horváth Józsefet, az SZMT nyugalmazott vezető titkárát, Lam- pert Gábornét, a Dombóvár Városi Rend­őrkapitányság előadóját, Nagy Miklóst, a Gemenc Volán szekszárdi üzemegysé­gének gépkocsivezetőjét, Németh Má­riát, a tolnai Patex szövőnőjét, Pruzsina Istvánt, a paksi Építőipari Kisszövetkezet ács szakmunkását, Rusz Györgyöt, a Szekszárdi Nyomda csoportvezetőjét, Téren Istvánt, a PAV blokkkenergetikusát és Tőkés Sándort, a Szekszárdi Húsipari Vállalat csoportvezetőjét. A testület az eddigi 66 főről 67-re bőví­tette létszámát. A megyei pártbizottság a megürese­dett helyek részbeni pótlására - kísérleti jelleggel - a szekszárdi tanítóképző főis­kola, a Láng Gépgyár dombóvári leány- vállalata és a tolnai GÉM pártalapszerve- zetének, valamint a Szekszárdi Húsipari Vállalat, a faddi Lenin Mgtsz, az ireg- szemcsei községi pártbizottságoknak egy-egy fő és a Bonyhád városi pártbi­zottságnak kettő fő delegálási jogot adott. A fennmaradó 7 helyre a soron kö­vetkező ülésen választják meg az új tes­tületi tagokat. Ekkorra delegálják az emlí­tett pártszervek és pártszervezetek is a tagokat. A testület kinevezte Durgonicsné Mol­nár Erzsébetet az MSZMP Tolna Megyei Bizottság Oktatási Igazgatóságának ve­zetőjévé. K. Papp József

Next

/
Thumbnails
Contents