Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-23 / 228. szám
2 - TOLNAI FÓRUM 1988. szeptember 23. Politizáló pártként a reform élére kell állni (Folytatás az 1. oldalról.) gető kényszerűség is az önálló feladatmeghatározás és a felelős munkavégzés. Ennek a helyzetnek - a kétségkívül pozitív szerepe mellett - vannak hátrányai is: nem mindenütt tudtak és tudnak a megnövekedett önállósággal igazából mit kezdeni. Tapasztalható várakozás, tanácstalanság, bizonytalanság. Az alapszervezetek egy része úgy érzi, hogy magukra hagytuk őket. A fordulatszerű változást, az önállóságot határozottan igényeltük és igényelték, konkrét megnyilvánulásaira azonban nem voltunk, nem vagyunk kellően felkészülve. Azt is meg kell mondani, hogy nem tettünk meg mindent a felkészítés és önmagunk felkészülése érdekében - ez saját, másokra át nem hárítható felelősségünk. Joggal igényli a párttagság, hogy a választott testületek tagjai, a munkaapparátus velük együtt gondolkodva és dolgozva többet tartózkodjon körükben. Kérdések özönét zúdítja ránk a világ és mi önmagunkra. A kérdések jelentős része múltunkat-jelenünket-jövönket faggató, melyek közül kitüntetett helyen áll az a sokak által feltett kérdés: szocializmust építünk-e? Ez a kérdés tulajdonképpen rejtetten hosszabb idő óta foglalkoztat párttagot és pártonkivülit egyaránt. Ezeket a véleményeket, kételyeket alapvetően saját, hazai gyakorlatunk, s a jövőben tervezett reformintézkedéseink váltják ki. De közrejátszik az is, hogy a korábban rendkívül sok hasonlóságot és azonosságot mutató szocializmust építő országok között napjainkra inkább a különbségek erősödtek fel, ami a szocializmus fogalomértelmezésében is eltéréseket idézett elő. A válasz megadásában alapvetően abból indulunk ki, hogy Magyarországon is - eddigi történelmünk során - a szocialista rendszer keretében sikerült a legtöbbet ledolgozni a több évszázados fejlődési hátrányból. Ennek értelmében a szocializmust egyértelműen értékként fogjuk fel. De az is vitathatatlan, hogy a szocializmus napjainkban világtörténelmi fordulathoz érkezett. Nem merült ki megújuló képessége, de néhány eddig alkalmazott elv és módszer történelmileg túlhaladottá vált. Annak tudomásulvétele, hogy a szocialista társadalom építésében is vannak visszaesések, nem jelentheti azonban azt, hogy feladjuk a marxiz- mus-leninizmust mint eszmerendszert; szocialista céljainkat. Az idő szorításában élünk. Nem engedhetjük meg, hogy időt veszítsünk döntéseink meghozatalában, a cselekvésben. Ez persze azzal is együtt jár, hogy nemegyszer távlati érdekeinket sértő, azonnali intézkedésekre is rákényszerülünk, és arra is szükség van, hogy a megfelelő elméleti alapokat esetenként menet közben munkáljuk ki. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a kommunisták tömegesen veszítsék el távlataikat, hogy sugározzék róluk a pesszimizmus. Még ha sok kérdés nem is tisztázott, a párt hosszú evek alatt szerzett tapasztalatainak, a klasszikusok ma is érvényes tételeinek ott kell-kellene élniük tudatunkban. Ha ez így van, akkor számos kérdésre máris megadható a válasz. Vannak értékeink, amit ez a párt, illetve amit ennek a pártnak a vezetésével hozott létre az ország. Tény, hogy a párt követett el hibákat is, melyeket fel kell tárni. De nem hiszem, hogy csak a hibákat kellene a köztudatba bevinni. Az elvekért határozottan kiálló párttagok kellenek Politizáló pártra van szükségünk. Az elvekért bátran és határozottan kiálló párttagra. Lehet kételkedni, de nem hiszem, hogy mindenben kételkedni kell. Van miért kiállnunk, van miért lelkesednünk, van tennivalónk is. Ezt a tennivalót kell megfogalmaznunk úgy, hogy segítséget adjunk minden kommunistának, pártcsoportnak, alapszervezetnek az eligazodáshoz. Ebben a munkában még az sem befolyásolhat bennünket, hogy társadalmi-gazdasági fejlődésünk, az előttünk álló út ma még csak körvonalakban látszik. Az erre irányuló, eddig elvégzett tudományos vizsgálatok és elemzések szerint társadalmi-gazdasági fejlődésünk jövőbeli alakulását jelentősen meghatározzák a termelési viszonyokban, a felépítményben bekövetkező változások. Nevezetesen : a tulajdon-, osztály- és elosztási viszonyok megítélése, az érdekek, valamint a nemzeti tudat kezelése. A gazdasági-társadalmi élet változásainak megyénkben is sok értelmezési probléma, felemás ideológiai válasz lett a következménye. A kérdések jelentős része úgy vetődik fel, hogy alkalmazha- tók-e a szocializmus deklarált ismérvei az adott jelenségre, illetve hogy tartjuk-e még magunkat a korábban szocialistának nevezett értékrendünkhöz? A gazdasági és politikai szférában megjelenő új fogalmak (tőzsde, váltó, szanálás, munkanélküliség, sztrájk, pluralizmus stb.) megjelenése nemcsak a pártonkívüliek körében okozott ideológiai zavart. Az ember alapvető természetéből fakad, hogyha a nap mint nap felvetődő kérdésekre önmaga nem tud választ adni - máshonnan várja a segítséget. így az ilyen jellegű ideológiai kérdések természetes módon kerültek be a pártoktatás és káderképzés rendszerébe, a párttag- gyűlések vitáiba. őszintén meg kell vallani, hogy a felvetődő kérdések jelentős részére a helyes választ ma sem birtokoljuk. Két okból. Egyrészt, mert a helyes választ sietség és leegyszerűsítés nélkül a gyakorlatban kell kikínlódnunk, másrészt mert nincs annyi gyakorlati tapasztalatunk, amennyi az elméleti általánosítások és következtetések levonásához elégséges lenne. Az értékzavarok, ideológiai elbizonytalanodások jelentős, hangulatot befolyásoló tényezők. Olyan helyzetet is előidéznek, amelyben sikk a múlt teljes tagadása; a minden, ami fentről jön elvetése; a tiltakozás minden ellen - hangulati alapon. A mondat két utolsó szavát külön szeretném hangsúlyozni: hangulati alapon. Szilárdabb talajon kell, hogy álljon a felelős állampolgári magatartás. Mi eddig Tolna megyében kevés túlzó példával találkoztunk, s hisszük, hogy ez a mentalitás nem is válik meghatározóvá. Cselekedni csak akkor lehet, ha van bizalom, ha elfogadjuk azt a társadalmi programot, amit magunk elé tűztünk és ennek végrehajtásában elismerjük és meg is valósítjuk az egyén felelősségét. Legfőbb biztosíték a demokratizálás A párton belül zajló viták jelentős része a jövőben is ideológiai kérdések köré szerveződik, ezért a politikai, gazdasági és társadalmi döntések meghozatalakor törekednünk kell azok várható ideológiai hatásainak elemzésére is. A szocializmus életképességének bizonyításában - hitünk és meggyőződésünk mellett - a legfőbb biztosíték a demokratizálás jelenti a gazdaság, a politika, a kultúra területén egyaránt. Azt akarjuk, hogy a humánum, a demokrácia, az esélyegyenlőség, a szocialista erkölcs, a nyilvánosság, a társadalmi-gazdasági haladás, amelyeket a szocializmus alapvető értékeinek tekint a társadalom, meghatározóak legyenek döntéseinkben. A szocialista társadalom építését ismét vonzóvá kell tennünk nemzeti és nemzetközi vonatkozásban egyaránt. Ehhez az országos pártértekezleten elfogadott programunk van, melynek következetes megvalósítását segítő testületi döntések sora született azóta is, illetve van előkészítés alatt. Céljaink megméretése a gyakorlatban történik, így az is, hogy a széles közvélemény szocializmusnak minősíti-e és fogadja el azt, amit mi annak mondunk. Ehhez segítségül szolgálhat, ha a nyilvánosság, a demokrácia növelésével mindenkinek „köze” lehet jövőnk formálásához, a szocializmus megújításához. A Politikai Bizottság 1965-ben és 1968-ban fogadott el határozatot a lakosság és a párt belső tájékoztatásának korszerűsítésére. A határozat megszületése óta több mint húsz év telt el, de a főbb megállapítások ma is aktuálisak, jó néhány még ma is megoldásra váró feladat. így például a lakosság széles rétegeit érintő kérdésekben az előzetes tájékoztatás, a döntések társadalompolitikai összefüggéseinek bemutatása sem tekinthető kielégítőnek. Változatlanul hiányosan valósul meg a lakosság informálása; a döntések előtt elmarad az alternatívák bemutatása. Hosszú idő óta igény a gyors tájékoztatás, melynek fontosságát az említett politikai bizottsági határozat is kiemelte. Megítélésünk szerint az előrelépés egyetlen és lehetséges útja tájékoztatási gyakorlatunk gyökeres megváltoztatása, a nyilvánosság szerepének elismerése és növelése lehet. Önálló gondolkodásra, reális mérlegelésre, felelős döntésre van szükség mindenütt. Ez vonatkozik a pártélet területére is, ahol hosszabb idő óta több-kevesebb eredménnyel törekszünk a hatékonyabb munkavégzésre. A megye párttagságával való - a korábbinál lényegesen gyakoribb és mélyebb - véleménycserék, viták, párbeszédek lehetővé teszik és ki is kényszerítik, hogy naprakész információink, érveink legyenek mindahhoz, amihez véleményt kérünk, amiről másokat meggyőzni kívánunk. Elvi irányítás, nagyobb nyilvánosság Értelemzzük és érvényesítjük a párt- munka több területén az elvi irányítás gyakorlatát, a nagyobb nyilvánosságot; az alapszervezetek önállóságának biztosítását, a testületek jobb működtetését, a külső és belső információáramlás teljesebbé tételét. Arról is el kell gondolkodni, hogy a párttagok jelentős része eddig még nem vett részt az egész pártot mozgósító, közvetlen politikai akcióban. Idősebb elvtársaink bizonyára igazolhatják, hogy ez a felszabadulást, az ellenforradalmat követő években nem így volt. A mai harminc- és negyvenévesek zömének az volt a feladata, amikor beléptek a pártba, hogy fizessék a tagdíjat és vegyenek részt a párttaggyűléseken. Ha a taggyűlésen évente egyszer-kétszer hozzászólt és nem követett el kirívó fegyelmezetlenséget, akkor úgy tűnt, máris eleget tett a kommunistákkal szemben támasztott követelményeknek. Persze ez igy túl leegyszerűsített kép, de igazából önmagunktól az utóbbi egy-két évtizedben nem sokkal többet követeltünk meg. így nem csoda, ha napjainkban ezek az akkori és mai fiatalok egy részénél eszmei zavarokat észlelünk. Nem képesek - tisztelet a kivételnek - kiállni a párt politikája mellett, mert arra sohasem kértük és a helyzet sem kényszeritette őket. Nem mondják el a véleményüket sem, mert nem is voltunk rá eddig igazán kiváncsiak. Ezen sürgősen változtatni kell. Az elbizonytalanodó párttagnak segítséget kell nyújtanunk, felkészíteni arra, hogy adott esetben neki - mint a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjának - hogyan kell tevékenykednie. Ez is hozzá tartozik, hogy újrateremtsük a pártegységet; a politikai munka ma sem, s várhatóan a jövőben sem sima útjain cselekvő, bátor kiállásra hívjuk a kommunistákat. A gazdasági folyamatokat illetően is mind több az elégedetlenség, a pesszimizmust tükröző vélemény. A kormány számos intézkedését erős kritika fogadja. A bírálatok azonban csak akkor jogosak és főleg akkor hasznosak, ha együtt járnak a közös gondjaink, dolgaink megoldásáért érzett felelősséggel, cselekvéssel. Ezt mindenkinek a maga területén, munkahelyén és beosztásában kell vállalnia és gyakorolnia. Legalább mi kommunisták legyünk kormánypártiak és álljunk ki a kormány döntései mellett, nem lemondva az ésszerű bírálat jogáról. Minden bátor, okos észrevétel, javaslat akkor válik az egész társadalom javára, ha tettekkel hitelesítjük. A párt területi, helyi szervei sem tűrhetik s nézhetik tétlenül, hogy vannak, akik mindent rossznak minősítenek, ami régi; s csak az a jó, ami új - függetlenül attól, hogy milyen értéket, s érdekeket képvisel. Ha felkészületlenség, fásultság vagy netán az erkölcsi szilárdság hiánya miatt nem tudunk megfelelni a mai, sokszor bonyolult követelményeknek, ha hagyjuk, hogy egyesek a reform jelszava mögött megbújva az anarchiát bátorítsák, demagóg nézeteket hirdessenek, akkor a legjobb szándékok, tervek is meghiúsíthatok. Szeretném ennek kapcsán az egyik nagyközségi pártbizottsági ülésen elhangzott véleményt elmondani, mert van igazságtartalma: „...most az orvosra haragszunk, aki gyógyítani akar, s nem arra, amitől a betegségünk van?” Azt sem szabad eltűrnünk, hogy néhányan reformerköntösbe öltözve őrizhessék a változatlanságot, féltve bennünket akkor is, amikor „nem jön a farkas”. Ha nincs állásfoglalás - nagyobb a bizonytalanság A pártéletben legújabban tapasztalható tanácstalanság és bizonytalanság egyik oka, hogy néhány fontos kérdéshez - amely a tömegkommunikáció révén mindenkihez eljut és mindenkit foglalkoztat - nincs a párt vezető testületéinek állásfoglalása. Melyek ezek? A teljesség igénye nélkül szeretném megemlíteni környezetvédelmi kérdéseken túlmutató Bős-Nagymarossal, Ófaluval kapcsolatos vitákat, továbbá a Demokrata Fórum, a FIDESZ stb. életrehívásának, „menedzselésének” kérdését vagy a különböző célú tömegtüntetéseket. Vannak, akik úgy látják, hogy ezek - a jó szándékú emberek mögött megbúvó - ellenzéki erők tömörülésének, erőfitogtatásának, a politikai hatalom „kikezdésének” jelei és szándékai. Ellentmondásos a megítélése a munkabeszüntetéseknek - mint hosszú távon cálravezető eszközöknek - is. Azt hiszem nem ez a megoldás. Azt gondolom, hogy az ilyen jellegű vélemények, aggódó jelzések jelentős részével annyiban feltétlenül lehet azonosulni, hogy a szokatlan jelenségekkel kapcsolatban zavarokat okoz a párt központi szervei állásfoglalásának hiánya. Tovább nehezíti az egyes kérdésekben a tisztánlátást, hogy az országos vezetők megnyilvánulásai néha egymásnak ellentmondóak. Úgy vélem, segítené az eligazodást, a tömegpolitikai munkát, ha rendszeresen sor kerülne az aktuális politikai kérdésekben, a társadalmi jelenségek megítélésében a nyilvánosság előtt kialakított központi állásfoglalások ismertetése. Helyzetünkből és a felsoroltakból is következik, hogy a kommunisták között is élénkebbek, szenvedélyesebbek az eszmecserék, de ez önmagában nem ad okot a nyugtalanságra. Ez a helyzet az önmagát megújítani szándékozó politika természetes állapota. Az a fontos, hogy egyetlen lényeges kérdés se maradjon közöttük megválaszolatlan! Az a véleményem, hogy ez nem jelenti azt, hogy nekünk minden helyben és helyi jelleggel felvetődő, vagy nyilvánvalóan demagóg, szélsőséges megnyilvánulás kezelésében központi szervek útmutatására kell várni. Ha a kommunista közösségeknek és testületeknek a helyi kérdésekben határozott véleményük, kialakult álláspontjuk van, azt minden várakozás nélkül, önállóan is képviselniük kell. A párttagok részéről nagy a várakozás a megyei elképzelések, a feladatmeghatározás iránt is. Ez tapasztalható volt az előterjesztés előzetes vitáin és a napi munkában is. Türelmetlenség és látványos, radikális intézkedések igénye is megjelenik. Elhangzottak olyan vélemények is, hogy késésben vagyunk, kevés a megyében a mozgás, változás. Mennyire jogos ez az igény? Annyiban feltétlenül, hogy ahol a jobb megoldások érdekében a változtatás elvi és politikai feltételei megteremtődtek, ott haladéktalanul cselekedni kell! Felelős döntésekre és cselekvésre van szükség Azt azonban látnunk kell, hogy - bármilyen nyomás hatására is - a látványos, csak önmagukért történő változásoknak nem lehet létjogosultsága. Most a párt megyei testületéinek tevékenységére a szívós , körültekintő előkészítő munka, az elképzelések, javaslatok kialakítása és megvitatása a jellemző. Ez nem a cselekvés halogatása, hanem a megalapozott cselekvés feltételeinek megteremtése, kezdeményezése, ebben az egység megteremtése. Tolna megyében a reformfolyamatokban való aktív részvétel, a pártmunka megújítása nem a pártértekezlet után kezdődött. A megye társadalmi-politikai életében a tag könyvcserét megelőző elbeszélgetések időszakában - a pártértekezlet előtt felerősödve - megindult az útkeresés, érzékelhető volt a változtatás igénye. A tagkönyvcsere betöltötte politikai funkcióját, a pártértekezletet közvetlenül előkészítő eseménnyé vált. Folytatódott ez a munka a szervezetrendszer korszerűsítésével, a végrehajtó bizottság nélküli pártbizottságok kialakításával, a legsürgetőbb személyi változásokkal. A megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság napirendjeinek tudatos alakításával, apparátusa munkájának változtatásával törekedett alkalmazkodni az új helyzethez, de az nyilvánvaló, hogy a párt megújulása nem a megyei pártbizottságnál kezdődik és végződik. Az előttünk álló feladatokban minden testületnek, alapszervezetnek és minden egyes párttagnak megvannak a tennivalói. A párt tevékenységének megújítása olyan összetett folyamat, amely összekapcsolja a párttagság, a párt szervezeteinek munkáját, a központi és a területi-helyi tevékenységet. Az önállóság erősödése, az alulról építkezés a demokratikus centralizmus elvének és gyakorlatának is gazdagabb tartalmat ad. A párt tevékenységében a központi döntéseknek továbbra is fontos, meghatározó szerepe van. A párt működése, a mozgalmi élet nem válhat anarchikussá, mert megbénítja a cselek- vűkészséget, de a döntések megalapozásában és a feladatok végrehajtásában a közös gondolkodásnak, a megoldások sokszínűségének, a rugalmasságnak nagyobb teret kell nyernie. A pártdemokrácia erősítése nemcsak a döntésekbe való beleszólás lehetőségét jelenti. Ötvöződnie kell a döntési szinteknek megfelelő önálló, felelősségteljes munkával, mert csak így lehet a párt alkalmazkodó, megújuló képességének alapvető hordozója. Hogy e folyamatba Tolna megye hogyan tud illeszkedni, az nemcsak a testületek, tisztségviselők megújulási képességén, hanem a párttagság magatartásán is múlik. A párt minden tagjának meg kell újulnia aktivitásában, hitében, munkájában; képessé kell válnia, a rá háruló feladatok megoldására. A napokban kezembe került Király István Kossuth-díjas professzornak 1974- ben írt könyve a forradalmiságról. Ebben a következőket írja: „Az a forradalmár, ki közeire is néz, nemcsak igényes a körülötte lévőhöz, de a maguk valóságában nézve őket, törődve velük, megértő, türelmes egyben hozzájuk. Idegen tőle mind az ember-heroizálás, mind az embermegvetés hamis véglete. A dogmatiz- mussal ellentétben mindig tudja ő, hogy ha elsődleges is az eredmény: a szándék is számit. Az emberekkel foglalkozva, róluk ítéletet mondva észre kell venni indítékaikat”. Azért citáltam ezt a könyvet, mert kiadónk, a Kossuth adta ki és ha akkor jobban figyeltünk volna erre is, talán ma máKorosztályok Bonyhádról
