Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-21 / 226. szám

2 NÉPÚJSÁG 1988. szeptember 21. A világon is egyedülálló vállalkozás A bölcskei víz alatti feltárás eredményeiről tájékoztattak A dunaföldvári vár udvarán helyezik el a majd kéttonnás köveket Tudós emberek, társadalmi aktivisták, az MHSZ képviselői és a sajtó munkatár­sai gyűltek össze tegnap délelőtt a bölcs- kéi termelőszövetkezet épületében. Az itt meglehetősen szokatlan összetételű tár­saság a falu térségében, a Duna fenekén megtalált római kori leletek víz alatti kuta­tásának helyszíni szemléjére, az itt folyó immár hároméves munka megismerésé­re vállalkozott. A bejárást alapos tudo­mányos elemzéssel, tömör előadások­kal, videovetítéssel egészítették ki a házi­gazdák. A megjelenteket dr. Vadas Ferenc, a megyei múzeumok igazgatóságának ve­zetője köszöntötte, köztük Kéri György vezérőrnagyot, az MHSZ főtitkárát és dr. Fodor Istvánt, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját. A kezdeti lépésekre emlé­keztetett, amikor a Duna 1551. folyamki­lométerénél, a hajósok által ismert ve­szélyes kőzátonynál szinte minden fel­szerelés nélkül, kezdetleges eszközök­kel megkezdte a tudományos feltárást Kőhegyi Mihály, a bajai múzeum igazga­tója és a Béri Balogh Ádám Múzeum két munkatársa, dr. Gaál Attila és Szabó Gé­za. A támogatók között megmaradt máig az MHSZ dunaújvárosi könnyűbúvár­klubja, akik az idei feltárásra három hó­napos munkával egy nagyszerűen hasz­nálható pontont építettek, nagyban meg­könnyítették ezzel az 1,5-2 tonna sú­lyú, hatalmas oltár­kövek kiemelését és egyben lehetővé vált, hogy ne csak hétvégeken, hanem ezúttal tábor formá­jában tizenöt napig egyhuzamban vé­gezzék a feltárást. Ennek jelentősé­géről Soproni Sán­dor egyetemi tanár beszélt, kiemelve, hogy a nagyméretű oltárkövek a IV. szá­zad határerődítési munkáival kerültek az erőd falába, az akkor elfogadott módon a legköze­lebbi kőnyerő helyről, a Gellérthegy egy­kori kultikus központjából. Nyugat-Pan- nóniával együtt ugyanis ezt a terüle­tet az eraviscus kelta törzs uralta, szere­pe csökkenésével, fokozatos elrómaia- sodásával következett be a szentély „fel­áldozása”. A barbárok nyomására ugyanis ebben az időszakban a limes erősítésére volt szükség. így érhető, hogy valamennyi kő 202 és 235 közötti keltezésű, a szentélyből való. A feltárás másik jelentőségét akkor ér­zékelhették a szakemberek, amikor Csepregi Oszkár az MHSZ főtitkárhe­lyettese a Dunai Vasmű könnyűbúvár­klubjának tevékenységéről, a műszaki, gyakorlati feladatokról szólt. Ez a régé­szek munkájával együtt mintaértékű, hi­szen közel hét kilométer sebességű há­rom-öt méter mélységű folyóvízben ha­sonló régészeti feltárást a világon sehol nem végeztek. A szakmai program a Du­nán folytatódott, majd a dunaföldvári vár udvarán, a leendő kőtár helyén a felszín­re került értékes kövek megtekintésével ért véget. -tzs-ka­A cél: hatékony szocialista gazdaság kialakítása Interjú Grósz Károllyal amerikai és aradi tárgyalásáról A Daily News interjút készített Grósz Károllyal amerikai útjá­ról és az aradi csúcstalálkozóról. Az MSZMP főtitkára, a kor­mány elnöke az alábbiakban válaszolt az MTI lapjának kérdé­seire.- Grósz elvtárs amerikai látogatásának visszhangja rámutatott arra, hogy a látogatás csak lehetőségeket teremtett és azok ki­munkálása most rajtunk múlik. Azt is elmondta, hogy kormány- biztost bíznak meg ennek kézben tartásával. Vajon emellett mi­lyen lépések várhatók kormányzati, illetve törvényhozási szinten e lehetőségek kiaknázásának megkönnyítésére?- Szeretném hangsúlyozni, hogy igen kedvező körülmény­ként kell értékelnünk azt a nemzetközi érdeklődést, és alapve­tően támogató közfigyelmet, amelyet gazdasági stabilizációs és kibontakozási törekvéseink külföldön kiváltottak. Úgy érzem, ez csak tovább erősödött az országos pártértekezlet nyomán, mert a politikai intézményrendszer korszerűsítésének elhatározása egységesebb keretbe foglalta, s ezzel még hitelesebbé tette a szocialista rendszerünk megújítására vonatkozó elképzelé­seinket. A kölcsönösen előnyös külgazdasági kapcsolatoknak a jelentőségét hazánk életében, fejlődésében, azt gondolom, nem kell külön bizonygatni. Ezért vállalkoztam én magam is szí­vesen arra, hogy gazdasági programunk hazai hátteréről, vár­ható előnyeiről és perspektívájáról személyesen tájékoztassam az érdeklődő szocialista és nyugati politikusokat, üzleti köröket, szakembereket. Azon túl, hogy mi is rendkívül sok tapasztalattal gazdagodtunk ezeken a látogatásokon, ebben látom elsősor­ban a külföldi partnerekkel létrejött találkozások célját és értel­mét. Erről egyébként az amerikai és kanadai látogatásom során is meggyőződhettem. A kormánybiztos fő feladata az üzleti lehetőségek minél telje­sebb körű feltárása, s az, hogy elősegítse az amerikai és a ma­gyar üzletemberek egymásra találását és együttműködését. A magyar gazdaság iránti érdeklődés az elmúlt időszakban ugyanis jelentősen megnőtt, ugyanakkor hagyományosan elég lassúak vagyunk a konkrét üzleti lehetőségek kihasználásában. A magyar kivitel élénkülését, a külföldi tőke intenzív beáram­lását azzal is elő akarjuk segíteni, mára jövő évtől, hogy a pénz­ügyi szigor fenntartása mellett a hatékony vállalatok a mainál lé­nyegesen kevesebb adminisztratív kötöttséggel juthassanak forrásokhoz, köztük a gazdálkodásukhoz, fejlesztési tevékeny­ségükhöz szükséges nem rubel elszámolású importhoz. A kül­földi tőke érdeklődésének fokozatos növekedését várjuk attól, hogy a magyar gazdaságban lehetővé válik értékpapírok meg­vásárlása, és - amennyiben gazdaságunk érdekei úgy kívánják - külföldi cégek akár egyedüli tulajdonosai is lehetnek magyar területen működő vállalatoknak. Ez összefügg a társasági tör­vény életbeléptetésével, amely egyebek mellett lehetővé teszi magánszemélyek társulását, széles körű üzleti részvételüket, beleértve közös vállalatok alapítását is külföldi cégekkel. Rugalmasabb gazdasági szerkezet- Külföldön az eddigi jelek szerint különösen nagy érdeklődés­sel várják az új társasági törvényt. Milyen irányelvek vezetik a kor­mányt ennek kidolgozásában és milyen eredményt várnak tőle?- A társasági törvény, jelentőségét tekintve, kiemelkedik a gazdaság működését szabályozó sok jogszabály tengeréből. Talán az sem túlzás, ha az államosításokkal állítjuk párhuzam­ba. Jelentősége abban van, hogy jogi kereteket termet a külön­böző tulajdonformák hatékony működése számára. A tapaszta­latok szerint ugyanis, ha a vállalkozóknak a tevékenységi for­mák széles választéka áll rendelkezésére és az adott lehetősé­gek között a körülményekhez képest legrugalmasabb vállalko­zási formákat alkalmazhatják, ez hihetetlen dinamikát kölcsö­nöz a gazdaságnak. S ami még fontosabb, a lendületet nem el­sősorban a külső erőforrások bevonása táplálja, hanem a gaz­daságban mind a mai napig elfekvő, mozdulatlan vagyon műkö­désbe hozása, a megfelelő érdekeltség megteremtése révén. A társasági törvény tehát lehetőséget teremt egy rugalma­sabb, alkalmazkodóképesebb gazdasági szerkezet kialakítá­sára. Konkrétan három kedvező hatást várunk: a tőke hatéko­nyabb allokációját, a lakossági megtakarítások visszaáramolta- tását a gazdaságba és a külföldi tőke nagyobb mértékű bevo­nása jogi és közgazdasági feltételeinek bővítését. Sokan félnek attól, hogy a társasági törvénnyel veszélyeztet­jük rendszerünk szocialista jellegét. Am én úgy vélem, hogy ha a szocializmus hagyományos tulajdonformáihoz az idők folya­mán olyan negatív lerakódások is társulhattak, minta nemtörő­dömség, az együttműködésre való képtelenség, a bürokratizá- lódás és a rugalmasság hiánya, akkor ezek kiszűrésével a való­ságban éppen a szocializmushoz kerülünk közelebb. A várha­tóan megnövekvő gazdasági teljesítmények emberhez méltóbb életet tesznek lehetővé. Ugyanakkor a törvénnyel támogatott autonómia, az alulról való szerveződés és a különféle kollektív kooperatív megoldások szintén jól illeszthetők társadalmi, gaz­dasági céljainkhoz. Korszerű, hatékonyan működő szocialista gazdaság kilakítása a célunk, nagy hiba lenne, ha ezt a régi formákhoz való görcsös ragaszkodás akadályozná meg. Tudományos-műszaki együttműködés- A kifejezetten gazdasági szférán kívül milyen területen vár­ható a kapcsolatok, az együttműködés kiszélesítése az Egyesült Államokkal és Kanadával?- A legszélesebb értelemben vett humanitárius területeken komoly lehetőségeket látok a kapcsolatok érdemi bővítésére. De engedje meg, hogy ezt egy szűkebb, bár mérhetetlenül fon­tos terület, a tudományos-műszaki együttműködés néhány konkrét mozzanatával érzékeltessem. Mindenekelőtt a Magyar Tudományos Akadémia, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem és a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem által gondozott, illetve tervezett kapcsolatok szá­mára egyengettük az utat. Az Egyesült Államok hat városában és a kanadai Torontóban folytak ígéretes tárgyalások. Emellett az egyetemek közötti kétoldalú tudományos kapcsolatrendszer kiépítésének ügye szerepelt napirenden (pl. közös szoftverfej­lesztés). Nagy teret kaptak a tengerentúli partnerek magyarországi nemzetközi menedzserképzőben való részvételének kérdései. Más konkrét, levélben megerősített visszajelzések is érkeztek, amelyek az érdekeltséget és a szándékok komolyságát mutat­ják. Ezen túlmenően jelentős műszaki-tudományos vonatkozásai vannak három, most kezdeményezett együttműködésnek. Az első a Westinghouse által léterehozandó, magyarországi tech­nológián belüli, minőségbiztosítási és termelékenységi közpon­tot érinti. A másik a Torontóban létesített kapcsolat a Bell-Nor- thern Research Ltd.-vei, a tudományos együttműködés téma­körében. Végül szintén Torontóban az Ontario Hydro céggel és partnereivel állapodtunk meg az együttműködésről az atom- energetika fejlesztésében. A tudományos-műszaki együttműködésnek ezek a kezdeti eredményei, úgy gondolom, joggal kelthetnek bennünk bizak­odást a kapcsolatok elmélyítése és más területekre való kiter­jesztése tekintetében is. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy sem az USA, sem Kanada esetében nincs olyan megoldatlan politikai kérdés, ami gátolná gazdasági, tudományos, kulturális és egyéb kapcsolataink bővítését. Azt gondolom, hogy nekünk, magyaroknak kell most élni tudni ezekkel a kétségkívül nagy tartalékokat sejtető lehetőségekkel. Nem engedhetjük meg ma­gunknak, hogy ezek az esélyek kihasználatlanok maradjanak. Arad után- Milyen fejlemények várhatók a közeljövőben az aradi csúcs- találkozó után a magyar-román kapcsolatok terén?- Én mindenekelőtt a tárgyalások tényét tartom igen fontos­nak, mert 11 év óta a két párt főtitkárai között nem volt ehhez ha­sonló munkatalálkozó. Tárgyszerű, hasznos tanácskozás volt ez véleményem szerint, mert megállapodtunk azoknak a kérdé­seknek a további tanulmányozásában, amelyek megoldására mind a két fél részéről megvan a hajlandóság. A legnagyobb je­lentőségű ezek között a gazdasági kapcsolatok magasabb szintre emelése és a turizmus fejlesztését is ilyennek tekintem. A ta­lálkozón sorra vettük a kapcsolataink szempontjából fontos vala­mennyi témát, de a dolgok természeténél fogva konkrét eredmé­nyek itt még nem születhettek. A közeljövő reálisan lehetséges fej­leményének ezért a tárgyalások folytatását nevezném, elsősorban a szakterületek vezetőinek, képviselőinek kölcsönös látogatásai révén, de ha szükséges, a legmagasabb szinten is. A két szomszédos ország kapcsolatainak javítását egyébként olyan lényeges ügynek érzem, amitől nem szabad sajnálni az időt, sem a türelmet. Döntsenek a helyi tanácsok Megyénkben is folynak a gyülekezési és egyesülési jogról szóló törvényterve­zet vitái. A Hazafias Népfront szekszárdi mun­kabizottsága szervezésében hétfőn dél­után több mint két órán át tartott az ér­dekes eszmecsere a törvénytervezetek ürügyén. Az egyik legfontosabb kérdésnek azt tekintették a résztvevők, hogy az új alkot­mány és a jelenleg előkészítés alatt álló törvények kerüljenek politikai és jogi szempontból is harmóniába. Ilyen érte­lemben célszerű lenne először az alkot­mányt elfogadni és aztán hozzáilleszteni a törvényeket, hiszen jelenleg fennáll az az ellentmondás, hogy a törvényterveze­teknek összhangban kell lenni az ér­vényben lévő alkotmánnyal. Ennek elle­nére, vagy ettől függetlenül az volt a ja­vaslatuk, hogy a munka folyjék párhuza­mosan, hiszen már így is „túlment a kocsi a lovon”, mert sorra alakulnak az egye­sületek és napirenden vannak a „gyüle­kezések”. A másik fő kérdése a törvénytervezet­nek, és erre nézve alternatívákat is tartal­maz, hogy hol jelentsék be a „gyülekezé­seket”, illetve hol jegyezzék be az egye­süléseket. Ebben is egységes volt a vé­lemény - mégha részleteiben vitatták is -, hogy az államigazgatáson belül ma­radjon a kérdés. Ne legyen az állampol­gári jogok gyakorlásából „rendőrségi ügy”, mondták a beszélgetés résztvevői közül többen. Kifejtették azt is, hogy mindez összhangban van a helyi taná­csok növekvő önállóságával, és a helyi önkormányzati elvet erősíti. Kifogásolták viszont például azt, hogy a szankciók között túl súlyos büntetés - maximálisan három év börtön - fenyegeti azt a köztisztviselőt - ma még nem tudjuk melyik változatot hagyják jóvá -, aki az ál­lampolgárt törvényellenesen akadályoz­za jogai gyakorlásában. Ennél lényege­sen kevesebb, 1 év maximális bünetés fenyegeti a törvényellenes szervezkedő- ket. Hosszasan beszélgettek a résztve­vők arról is, hogy igen tág értelmezésre ad lehetőséget, hogy mi számít a közbiz­tonságot, a közrendet, közegészséget fe­nyegető rendezvénynek, ezeket ugyanis már előzetesen be lehet tiltani. Általában is úgy vélték a vitában részt­vevők, hogy a tervezet túlságosan kor­látozó jellegű, bár voltak ezzel ellentétes véleményen lévők is, akik szerint minden törvény korlátoz is, miközben jogot biz­tosit. SilverStone bevonatú edények Magyaroszágon A kampány főleg Budapestre irányul (Munkatársunk telexjelentése) Tegnap a Du Pont cég és az Amfora képviselői közös sajtótájékoztatón tájé­koztatták az újságírókat a külföldön már jól ismert SilverStone bevonatú, kék cím­kével ellátott hazai gyártású sütö-főző edények Magyarországi forgalmazásá­ról. Az edények piaci bevezetésének kezdő lendületét az Amfora adta meg, mely a Du Pont licenc átvevőinek, a budapesti telephelyű Alumíniumgyárnak és a Bonyhádi Zománcárugyárnak edé­nyeit elsőként forgalmazza. Az Alumíniumgyár 26 centiméter át­mérőjű levehető nyelű, üvegtetős szelet­sütőt készít 960 forintos, a Bonyhádi Zo- máncárugyár pedig 16 centiméter átmé­rőjű, egy liter űrtartalmú, valamint egy 24 centiméter átmérőjű 3,5 liter űrtartalmú zomácozott lábast gyárt SilverStone be­vonattal, piros és fehér alapszínben 1130 forintos áron. A SilverStone anyagot az eredeti teflon nem tapadó bevonat gyártója hozta Ma- gyarszágra; a teflont valójában egy fél évszázaddal ezelőtt a Du Pont egyik ve­gyésze, dr. Punklett találta fel 1938 szep­temberében. A SilverStone edények a teflon 2 bevonatú edényekhez képest 3 rétegű nem tapadó bevonattal készül­nek, így élettartamukban is és minősé­gükben is jobbak. A SilverStone bevonatú edények azonban nem teljesen ismeretlenek ha­zánkban. A Bonyhádi Zománcárugyár már 1985 óta foglalkozik ilyen edények készítésével. A nyolctagú Szilvia edénycsaládjukból készült évente 50-60 ezer darab Silver­Stone bevonattal. A mostani kampány - ahogy azt az illetékesek elmondták - in­kább Budapestre terjed ki és főleg - ahogy azt a termékek ára is mutatja - igé­nyesebb rétegeket kívánnak termékük­kel kielégíteni. Jelenleg az Amforánál 8 millió forint ér­tékben van raktáron, de a későbbiekben bármikor képesek a piac igényeinek megfelelő mennyiséget forgalmazni. HERBECK ERZSÉBET Szójatermesztési és -feldolgozási tanácskozás A MAE Tolna Megyei Szervezete és a KSZE üzemi csoportja a Tolna Megyei Ta­nács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a bátaszéki Búzakalász Téesz, a zombai Egyesült Erővel Téesz, valamint a KSZE Agrárfejlesztő Közös Vállalat tegnap szójatermesztési és -feldolgozási tanács­kozást tartott Bátaszéken. A rendezvényre a művelődési házban került sor, ahol a megnyitót kővetően előadások hangzottak el. A hőkezelt teljes értékű szója alkalmazá­sa a takarmányozásban, valamint Az extru- derek üzemelési tapasztalatai címet viselő tájékoztatót követően szója, cukorrépa és cirok fajtabemutatót tekintettek meg a szakemberek a KSZE várdombi telepén. Gyakorlatban is megszemlélhették a szó- jaextrudálás módszerét. Száznyotcmillió forint sorsa Lantos Istvánné most is osztályvezető A lakástámogatások odaítélésének gyakorlatáról szóló cikksorozatunkra sok észrevétel érkezett. Ezek közül egy, Lantos Istvánné szeptember 14-én kelt levele, amelyben közli, hogy őt emberi méltóságában sértette írásunk azon megjegyzése, miszerint ő a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat volt osztály- vezetője. Helyreigazítást kér közölve, hogy ő most is osztályvezető. írásban kértünk választ Orbán György igazgatótól, aki kérdéseinkre a követke­zőket írta. ...„Lantos Istvánné vállalatunk „akkori osztályvezetője”, akkor is és ma is ugyanabban a beosztásban dolgozik, s ellene fegyelmi eljárás a korábbi népi ellenőrzési vizsgálat kapcsán nem folyt.” * Az információt persze az újságíró nem kitalálja, hanem másoktól kapja. Jelen esetben a Lantosné leváltására utaló megjegyzés a Tolna Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság elnökétől, Merkl Ferenc- től származik, aki úgy tűnik, enyhén szól­va is félreértés áldozata lett. Az ifjú Lantos István Széchenyi utcai lakásügyében folytatott vizsgálat kapcsán ugyanis Rib- ling Ferenc, Tolna Megye Tanácsa - ak­kori - elnökhelyettese utasította a szek­szárdi tanács elnökét az ügy kivizsgálá­sára és a fegyelmi eljárások lefolytatásá­ra. Ilyen értelemben tájékoztatták a beje­lentőt is. Ezt követően Orbán György, a Város­gazdálkodási Vállalat igazgatója Merkl Ferenc megyei NEB-elnök és egy tanú jelenlétében olyan értelmű kijelentést tett, hogy átszervezi a vállalat házkezelési részlegét, és megnevezte azt a személyt is, aki majd osztályvezető lesz. Ezzel szemben Lantos Istvánné változatlanul a Városgazdálkodási Vállalat osztályve­zetője.

Next

/
Thumbnails
Contents