Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-20 / 225. szám
1988. szeptember 20. , ' TOLNA " rtÉPÜJSAG 3 Az alapjogok alkotmányi szabályozása Október elejéig megfogalmazzák a gyülekezési, az egyesülési jog, a véleménynyilvánítási szabadság, a politikai, valamint a gazdasági, szociális és kulturális alapjogok, továbbá a személyi szabadságjogok alkotmányi szabályozásának koncepciótervezetét. Ezt vállalta az alkotmány felülvizsgálatával megbízott egyik szakértői testület: az állampolgári jogokkal foglalkozó munkabizottság a közelmúltban megtartott ülésén. Ádám Antal, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem alkotmányjogász professzora, e bizottság vezetője Molnár Erzsébetnek, az MTI munkatársának elmondta: a felülvizsgálatra készült ütemtervnek megfelelően októberben és novemberben megvitatják az alaptörvény tudományos elemzésének eredményeit, és előkészítik az új alkotmány koncepciójának tervezetét. Ez a munkabizottság mindenekelőtt meghatározza az alapjogok csoportjait és azok alanyait. Figyelembe veszi, hogy az utóbbi négy évtizedben mintegy húsz olyan nemzetközi egyezmény született - főleg az ENSZ keretében -, amely kötelezi az államokat bizonyos alapjogok biztosítására. Az utóbbi időszakban fejlődtek mind a szocialista, mind a nem szocialista alkotmányok: egyes alapjogok fajtái szaporodtak, tartalmuk gazdagodott. Az eddigieknél pontosabban szükséges megállapítani az alapjogok megvalósításának jogi garanciáit és korlátáit, valamint megsértésének szankcióit. A készülő alkotmányban az eddigieknél pontosabban meghatározzák majd a többi között a politikai jogokat, köztük a választó-, a petíciós vagy kérelmezési jogot, a társadalmi vitában, a népszavazásban való részvételt, a politikai szervezetek létrehozásának, a gyülekezésnek és a tüntetésnek a jogát. Körültekintően rögzítik a szabadságjogokat is, ezen belül az úgynevezett személyi vagy személyhez kötött szabadságjogokat, mint amilyen a személyi sérthetetlenség, a mozgásszabadság, a lakás, a levéltitok sérthetetlenségének joga. E tekintetben is különös jelentőségűek azok a biztosítékok, amelyek kizárják, hogy a hatóságok törvényellenesen korlátozhassák a polgárok személyi szabadságát. A jelenlegi alkotmány erről nem rendelkezik. Szükséges az alaptörvényben rögzíteni a szabadságjogokat érintő jogszabályok tartalmának kereteit, amelyeket a későbbiekben a jogalkotók, a kormány és a parlament is köteles figyelembe venni. Az alkotmány feltehetően rögzít majd olyan garanciákat, mint például az ártatlanság vélelme, a büntetőtörvény visszaható hatályának tilalma, a jogorvosláshoz való jog, amelyeket most alacsonyabb szintű jogszabályok írnak elő. Differenciálja majd a gazdasági, a szociális, az egészségvédelmi, kulturális jogosultságokat. Ezek közül némelyeket állam- polgári jogként, másokat állami feladatként indokolt előírni. Célszerű például meghatározni az állami szociálpolitika alapelveit. Mindezek révén az alkotmánynak ösztönöznie kellene a magyar társadalom vállalkozói, szerveződési és alkotókészségének kibontakozását azért, hogy a közösségek képesek legyenek minél nagyobb mértékben kielégíteni szükségleteiket. Ez nem azt jelenti, hogy az állam nem segíti elő ezeknek a megvalósítását. E célok szolgálatában az alkotmány nemcsak a személyeknek biztosít majd alapjogokat, hanem kollektíváknak is. Remélhetően meghatározza például a lakóhelyi, a munkahelyi, a vallási közösségek, a nemzetiségek, az etnikumok státusát, önállóságának kereteit, az állami szervekhez fűződő kapcsolatainak főbb eszközeit. Előírja a többi között azt is, hogy egy-egy közösség a közhatalom gyakorlása tekintetében milyen jogokkal rendelkezik. Jelenleg ugyanis csak az állampolgárokat illeti meg a közérdekű bejelentés, javaslattétel joga. Ha kibontakozik ezeknek a szervezeteknek az érdek- képviseleti szerepe is, akkor elképzelhető, hogy ezek létrehozhatják a maguk szövetségét, vagy országos testületét, és képviselőt küldhetnek a különböző állami testületekbe. A bizottság az egyesüléi és gyülekezési jog alkotmányi szabályozásához figyelembe veszi az egyesülési és gyülekezési törvény tervezetének társadalmi vitájában elhangzó javaslatokat, ugyanakkor ajánlásokat tesz e két törvénytervezet végleges szövegének megfogalmazásához. Szükséges tisztázni: milyen felhatalmazást ad az alkotmány az alapjogok esetleges korlátozhatóságára. A téma nemzetközi irodalma megjelöl olyan alapjogokat, amelyeket semmilyen körülmény között - háború vagy természeti katasztrófa idején - sem lehet korlátozni. Ilyen például a polgárok egyenjogúsága és a faji megkülönböztetés tilalma. Valószínű, hogy az alkotmány megfogalmaz néhány olyan alapjogot, amelynek gyakorlása külön törvényi szabályozás nélkül következhet be, több alapjog érvényesítési rendjének szabályozását pedig külön törvényekre bízza. A társadalmi problémákkal foglalkozók közül többen úgy vélik, hogy az alapjogok gazdagításával és rendezésével együtt ki kell építeni a társadalmat fenyegető súlyos veszélyek - például az alkoholizmus, a kábítószerfogyasztás, a munkakerülés, a bűnözés, a terrorizmus, a környezetkárosítás - elhárításának alkotmányos eszközeit. Alaptörvénybe kívánkozik néhány olyan jogosultság is, amelyet a korábbi alkotmányok nem tartalmaztak: például a tájékoztatáshoz, az egészséges és esztétikus környezethez való jog, a szülőknek a gyermekek, a gyermekeknek a szülők iránti jogai és kötelezettségei, a testi kultúrához, a sporthoz való jog. Az alkotmányozás során figyelembe kellene venni az alapjogok úgynevezett harmadik generációját is, többek között a békéhez, a fejlődéshez, az emberiség közös örökségének kiaknázásához való jogot, amelyek kidolgozása széles körű nemzetközi összefogással már megkezdődött. Csökkent a hiányzó medicinák száma Az elmúlt három évben kiegyensúlyozottabbá vált a lakosság és a gyógyító intézmények gyógyszerellátása, csökkent a hiányzó orvosságok száma, korszerűsödött választékuk - ezt állapította meg a Központi Népi Ellenőrző Bizottság közelmúltban végzett átfogó felmérése. A hazai gyógyszerellátás helyzetét elemezve a népi ellenőrök főként arra kerestek választ, hogy 1984-es vizsgálatuk óta miként fejlődött a gyártás és a forgalmazás, milyen új jelenségek tapasztalhatók a felhasználásában, a lakosság gyógyszerfogyasztási szokásaiban. A hazai gyógyszergyártás alakulását vizsgálva a népi ellenőrök megállapították: az ellátásban változatlanul meghatározóak az itthon előállított készítmények - a forgalom 73,7 százalékát adják bár valamelyest csökkent a belföldön termelt medicinák aránya. Kedvezően alakult a forgalomba hozott magyar gyógyszerek összetétele: az elmúlt három évben 110, korszerűtlen, kis mennyiségben gyártott termék előállítását szüntették meg, s 36 új készítmény lépett a helyükbe. A tartósan hiányzó gyógyszerek száma a korábbinak egyharmadára csökkent; különösen örvendetes, hogy a hiánycikkek listáján nincs életmentő gyógyszer. Dinamikusan növekedtek a gyógyszerekés a gyógyászati eszközök felhasználására és forgalmazására biztosított szociálpolitikai támogatások. Ezek összege 1987-ben 2,3 milliárd forinttal emelkedett, Így elérte a 15,8 milliárdos összeget. Ebből 10,9 milliárd forintot tett ki az a támogatás, amellyel a termelői és az importárak, illetve a térítési díjak közötti különbőzetet fedezték. A forgalmazás helyzetét értékelve a vizsgálat felhívta a figyelmet a készletezés gondjaira. Az ütemtelen szállítások miatt keletkező hiányok áthidalására ugyanis több gyógyszer esetében nem elegendő a forgalmazók raktáraiban tárolt mennyiség. A hiány keletkezését néhol az idézte elő, hogy egyes humán gyógyszereket - különösen antibiotikumokat - állat- gyógyászati célokra használtak, azok alacsony térítési dija miatt. Tapasztalható az is, hogy a vény nélkül beszerezhető gyógyszerekből külföldiek is növekvő mennyiségben vásárolnak. Kedvezőtlenek a vizsgálat eredményei a gyógyszerfogyasztási szokásokkal kapcsolatban: az orvosságok szedésénél sokszor nem tartják be az előírásokat; „a házi patikákban” nagy mennyiségű gyógyszert halmozott fel a lakosság. Rendelés nélkül is tömegesen szedik a fájdalomcsillapítókat, nyugtatókat. Az orvosok gyógyszerrendelése nem mindig megfelelő: nem veszik figyelembe az ellátási tájékoztatókat; túlságosan engedékenyek a betegek „rendeléseivel” szemben. A vizsgálat eredményeit összegezve a népi ellenörök szorgalmazzák a hatékonyabb egészség nevelő, felvilágosító módszerek alkalmazását a káros gyógyszerfogyasztási szokások visszaszorítására. Olyan árrendszer kialakítását javasolják, amelyben a térítési díjak, illetve a termelői és import árak - tendenciájukban - együtt mozognak. Ezzel együttállást foglalnak amellett, hogy a térítési dijak rendszere az átlagosnál jobban preferálja a rendszeres egészségügyi ellátásra szoruló és szociálisan hátrányos helyzetű embereket. Szükségesnek tartják a gyógyszertári készletek optimalizálását szolgáló számítógépes hálózat gyorsabb ütemű kiépítését is. Aki bírja, marja A szakmunkásképzés kérdőjelei Az asztalostanműhelyben Németh Ernő tanműhelyvezető ügyeli Mittelholcz Ferenc és Pál Károly tanulók munkáját- Jelenleg az a vállalat jár jól, amelyik nem bajlódik szakmunkások nevelésével, hanem a bizonyítvány kézhezvételének napján odamegy a gyerekhez és egy-két forinttal több órabért ígér, mint amit itt kapna - jelenti ki mérgesen Topa Imre, a dombóvári Építő- és Szerelőipari Kisszövetkezet elnöke. Még az ÁFA-t is Ami igaz, az igaz. A jelenlegi hazai gyakorlat valóban ez. Ha egy termelőegységnél a gyakorlati oktatás céljára szolgáló létesítmények rendelkezésre is állnak, egyre nagyobb terhet jelent a fenntartásuk az emelkedő költségek miatt. Ma mindhárom évfolyam ösztöndíja, oktatóinak bére a közterhekkel együtt a munkáltatót terheli csakúgy, mint az ipari tanulók étkezési költsége, munkaruhájuk biztosítása és az egyéb természeti juttatások.- A szakma elsajátításának alapja a gyakorlati munkavégzés, ami rendkívül anyagigényes - magyarázza az elnök. - A gyakorlás során rengeteg anyag megy veszendőbe, sok selejtes darab készül, amit nem lehet értékesíteni. Az új adózási rendelet paradoxona, hogy ilyenkor nemcsak a felhasznált anyag értékét kell elviselnünk, hanem vele egyidejűleg a 25 százalékos ÁFA-t is, bármilyen nyersanyagról is legyen szó. A fokozatosan emelkedő képzési költségeket az aktív dolgozók eredménye terhére kényszerülünk elviselni, mivel adókedvezményben csak a kisiparosok részesülnek ipari tanulók képzése esetén. A szakmunkásképzés növekvő terheit a nagyobb vállalatok jobban el tudjk viselni, könnyebben kigazdáikodják a veszteségként jelentkező oktatási költségeket. A problémák fokozottabban a kisebb termelőegységeknél jelentkeznek. Országosan jellemző volt, hogy az elmúlt időszakban nagyobb gazdálkodó egységek váltak szét kisebb, remélhetően jobban, nyereségesebben termelő gazdasági egységekre. Ez a tendencia a jövőben várhatóan még fokozódni fog, ami azzal jár, hogy a gyakorlati oktatás csak szórványképzésben lesz megoldható, hasonlóan a kisiparosoknál beiskolázott tanulókhoz. A szakmunkásképző intézetek viszont egyelőre még változatlanul ragaszkodnak a tanműhelyi, 10 fő feletti gyakorlati oktatási rendszerben történő képzéshez. Az Építő- és Szerelő- ipari Kisszövetkezetnél 69 tanulóból az elmúlt tanévben 24 végzett, 7 bukott. A maradék harmincnyolchoz az idei tanévre kértek 12 kőművest, 6 épületasztalost, 3 villanyszerelőt és két bádogost. Ezzel szemben kaptak 7 épületasztalost és két, más községből ideköltözött másodéves villanyszerelő-tanulót. így most 3 másodéves kőművestanulóra egy szakoktató jut... Az iskola is kér- Három-négy éve még 400 gyereket oktattunk az iskolai tanműhelyünkben, jelenleg ez 250-re csökkent a megemelkedett költségek miatt - mondja Babai Zoltán, a szekszárdi 505. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója. - A nagyobb vállalatok kigazdálkodjék a megemelkedett költségeket, az építőipari vállalatoknak a tanulóképzés még talán meg is térül, ha három évig ott van náluk a gyerek és megfelelő munkával ellátják őket. Az iparitanuló-képzéssel foglalkozó kisebb cégeknél jelentkeznek hatványozottabban a problémák, meg nálunk, az oktatási intézménynél. Egyes termeA dombóvári kisszövetkezet tanbázisának korszerűsítéséhez a szakmunkásképzési alapból igényelt és kapott 2 millió 245 ezer forintot lőüzemek már az idén lemondtak a gyakorlati szakmunkásképzésről, mivel any- nyira ráfizetéses lett ipari tanulók képzésével foglalkozni. Főleg a vas- és fémipari szakmákban. A gázszerelő szakmában például jelentős csökkenés van az idén. Valóban egyre inkább erősödik az igény a szórványképzésre. Ennek az a hátránya, hogy csak egy adott területtel ismerkedik meg a gyerek és nem kap konvertálható tudást. Ezért, bár elvileg nem támogatjuk a szórványképzést, gyakorlatiig nem akadályozzuk meg. A mi véleményünk szerint az lenne a legcélravezetőbb, ha a tanulók az első évben az alapképzést az iskolai tanműhelyben kapnának és utána kerülnének az üzemekhez. Feltétlenül meg kell oldani valamilyen formában, hogy legalább a képzés költségeit visszakapják az oktató vállalatok és mi, az iskola is, mivel ha ez a gond jövőre nem oldódik meg, nem fogjuk tudni beiskolázni kellő számban a végzős nyolcadik osztályosokat. Érdekellentét- Érdekellentét van a társadalom, a tanintézet és a vállalatok között az ipari tanulók képzése területén - fejtegeti az egy tanévben 440 szakmunkástanuló gyakorlati képzését biztosító szekszárdi építőipari vállalat, a TÁÉV személyzeti és oktatási osztályvezetője, Lőczi József. - Míg a társadalomnak érdeke, hogy minél több gyerek szerezzen szakmát magának, addig a vállalatoknak ez egyre inkább nem érdekük, mert ráfizetéses. Ugyanakkor az ipari szakmunkásképző iskolákkal sem egyezik az érdekük, mert míg mi évekkel előre nem tudjuk megmondani, hogy milyen szakmunkásokra lesz szükségünk, hiszen nem tudjuk, hogy milyen építkezési módok lesznek pár év múlva, addig ők változatlanul ugyanolyan szakmákban, ugyanolyan létszámmal szeretnének tanulókat képezni, hiszen ahhoz biztosított a személyi, tárgyi feltételrendszerük, a szakoktatói, tanári kar, a tanműhelyek. Egyébként a napokban vizsgáljuk felül a vállalatunknál folyó szakmunkásképzést, amit véleményünk szerint struktúrájában meg kellene változtatnunk. Azzal, hogy a tömeges építkezésben a panel építési mód háttérbe szorul és előtérbe kerül a munkaigényesebb magastetős építkezés, több ácsra és tetőfedőre lesz szükség, kevesebb fűtés- és vízvezetékszerelőre, gázszerelőre. Emellett rossznak tartom a túlzott szakmai specializálódást is. Az épületburkoló és a kőműves szakmát például nyugodtan össze lehetne vonni csakúgy, mint a tetőfedő és az ács szakmát. Egy jó kőművesnek a falhúzáson kívül kell tudnia burkolni is. A baj csak az, hogy amíg az Országos Szakmai Jegyzékben ez nem így szerepel, addig nem lehet így képezni őket. Merev az oktatási struktúra. Ellentmondás van a vállalati és az iskolai szakoktatók státusa között is. Mondok egy példát rá. Két festő-mázoló csoportban oktatjuk a gyerekeket. Míg az egyik szakoktató, akit az iskola alkalmaz, az iskolai szüneteket otthon töltheti, mert 35 nap szabadság jár neki, addig a vállalati alkalmazásban lévő kollégája ugyanolyan végzettséggel, munkaviszonnyal csak 24 napot kaphat. De ez csak az egyik ellentmondás, van még több is. Az oktatási törvény azt szorgalmazza, hogy csak az első évben vegyen részt a gyerek iskolai szakoktatásban, a második-harmadikban pedig a vállalatnál úgy, hogy az utolsó évben már termelőmunkát végezzen. Mondanom se kell, hogy a brigádok nem szívesen fogadják a tanulókat, mert csökkenti a teljesítményüket, ha velük kell foglalkozniuk. Az elmúlt évtől ezért mi úgynevezett „turnusos” szakmunkásképzéssel próbálkoztunk a harmadéveseknél. Míg a hagyományos képzési módnál egy hét elméleti opktatás váltakozik egy hét gyakorlati oktatással, az új szisztéma szerint a tanév első felében szeptember elsejétől december 21- ig minden héten csak gyakorlati oktatáson vesznek részt a gyerekek a vállalatnál, csoportosan. A második félévben pedig minden nap iskolába járnak. így meg tudjuk őket tanítani a mennyiségi és minőségi munkára egyaránt. Minden munkafázist végig gyakorolhatnak, megtanulnak normára dolgozni. Annyira kedvezőek az elmúlt év tapasztalatai e téren, hogy az idén már nemcsak a kőműves- és festőtanulókat oktatjuk ebben a formában, hanem az ács-állványozókat és a burkoló szakmunkástanulókat is. A képzési gondok megoldására mi két megoldást látunk. Az egyik, hogy azok a vállalatok, akik nem képeznek szakmunkásokat, de szeretnének, azok kössenek szerződést a tanműhellyel rendelkező, oktatást végző gazdálkodási egységekkel és fizessenek a szakmunkás kiképzéséért. Nekünk a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalattal van ilyen szerződésünk egy egész vízvezeték-szerelő tanulócsoportra. Sajnos ez még nem általános, mivel jogszabály ezt nem szabályozza. A másik megoldás, amit a kollégák többsége jónak tart, az a központi alapba való egységes befizetés és onnan való visszaigénylés, de úgy, hogy a tényleges költséget térítsék meg a képző vállalatoknak. * Nagyvállalat - kisszövetkezet, a problémák úgy tűnik mindenhol ugyanazok. Sőt, még mintha az oktatási intézményt is ugyanaz a cipő szorítaná. Ha a korszerű termeléshez képzett szakmunkásokra van szükség, akkor minél előbb meg kell oldani a fenti problémákat. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Másodéves villanyszerelő-tanulók fénycsőarmatúrákat javítanak Dombai Lajos szakoktató irányításával
