Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-17 / 223. szám
1988. szeptember 17. Képújság 3 HÉTRŐL HÉTRE - HÍRRŐL HÍRRE JOGAINK Jogaink vannak, mindig is voltak. A jelenleg érvényben lévő - többször is módosított - Alkotmány például mindig is biztosította a lelkiismereti, a vallási, az egyesülési és gyülekezési szabadságjogot. Más kérdés, hogy meg voltak- e gyakorlásának a feltételei, különösen az alaptörvény elfogadását követő években. Az is érdekes, hogy más időkben sokféle okból és sokféle célból, mindenféle engedély és bürokrácia nélkül voltak tüntetések, és alakultak is mindenféle egyesületek, sőt éppenséggel pártok is. A negyven éven felüliek számára teljesen nyilvánvaló példák -1955, 56 és 57-ből - is bizonyítják, hogy az emberek gyülekeznek, tüntetnek és egyesülnek, engedély nélkül is, akkor, ha ennek feltétlen szükségét érzik. A tetteknek két okuk lehet, az egyik a tiltakozás a fennálló állapotok ellen, a másik pedig a bizalom és a hit abban, hogy - mégha ilyen módon is -, de képesek érvényt szerezni érdekeiknek, akaratuknak. Jelenleg olyan a társadalmi, politikai helyzet, hogy a hit és a bizalom az, ami az állampolgárokat arra készteti, hogy érdekeiket és jogaikat a gyülekezés és az egyesülés révén is kifejezésre juttassák. Bízhatunk abban, hogy éppen a társadalomért, a közért, az egymásért való tenniakarás az, amely az állampolgárokat jogaik gyakorlására készteti. A gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvénytervezetek vitái megyénkben is megkezdődtek. Mint mindenütt, itt is az alapkérdésekről folyik a vita. Ki legyen az, aki elbírálja a szervezendő „gyülekezés” engedélyezését, a rendőrség, vagy pedig az államigazgatás, személy szerint annak vb-titkára? Honnan tudja a hivatal előre megítélni, hogy annak szelleme milyen lesz? Kérdés az is, hogy mi legyen előbb: az állampolgári szabadság- jogokat szabályozó törvények, vagy az azok elveit is tartalmazó Alkotmány. Sokan rövidnek találják a gyülekezésről szóló törvényben előírt határidőket, hiszen az öt nap igen kevés, mind az elbírálónak, mind pedig a szervezőknek az átszervezéshez. Ugyanakkor a második fordulóban már szinte minden kontroll nélkül minden szervezhető. Vannak, akik úgy ítélik meg, hogy már a bejelentési, illetve bejegyzési kötelezettség is korlátokat jelent, ami a jogok gyakorlását akadályozza. Erre csak azt lehet mondani, hogy ezen az alapon a KRESZ-t is legcélszerűbb volna eltörölni, elvégre hogy jön ahhoz az állam, hogy előírja mikor és hol mehetünk át az utcán? A következmények könnyen elképzelhetők, és a párhuzam is átvihető a társadalom életére. A két törvény és minden más tervezett és még előre nem tervezett változtatás a politikai intézmény- rendszer és az állampolgár viszonyában azt célozza, hogy nagyobb karambolok nélkül haladhassunk a társadalmi fejlődés rögös és sok tekintetben javításra szoruló útján. Bitumenbe ragadt az Ikarus A Bonyhád- Lengyel között menetrendszerűen közlekedő Volán-járat utasai és gépkocsivezetője is különös esemény részesei voltak csütörtökön reggel Nagyvejke előtt az elágazásban, mert az Ikarus megmakacsolta magát. A sofőr gyanította, itt az elmúlt héten készített út áldatlan hatását érezte meg jármüve. Kiszállva meg is győződött feltevése igazáról. Az útkészítéshez használt bitumen felolvadt, s abba nem az arra rendelet és részórt kőzúzalék ragadt bele, hanem az autóbusz kereke. A kerékjáratot annyira eltömte a rárakódott bitumen, hogy a motor ereje önmagában kevésnek bizonyult a „kátyúból” való szabaduláshoz. A hír persze futótűzként terjedt, s nem csoda, hogy kevesen lelkesedtek a bonyhádi gépkocsivezetők közül, akiknek erre az útvonalra állítottak ki menetlevelet. Társuk kocsiján ugyanis - fogalmazzunk így - „külsérelmi nyomok árulkodtak arról, hogy az Aparhant-Kisvejke közötti útszakasz javítása nem a már bevált olcsó technológiájú felületi bevonáshoz hasonlatosra sikeredett. Telefonáltunk a Pécsi Közúti Igazgatóság szekszárdi szakasz- mérnökségére, ahonnan Pataki József főmérnökhelyettes jelentkezett, s a következőket mondta el: - Tudunk a gondról, az Aparhant- Kisvejke közötti út 3 kilométeres szakaszáról van szó, amit az elmúlt héten, illetve e hét elején csináltunk, a már ismert olcsó felületi bevonással. A technológia szegényes, ez tény, de anyagi erők híján ezt használjuk. Tegnap a jelzést követően ellenőriztük az utat, ami valóban rossz. Mintát vettünk, az anyag laboratóriumba került, végleges eredményt kedden tudunk mondani. Ami már rénézésre is biztos, a munkánk során ilyennel még nem találkoztunk, a bitumen nem köt meg, csúszik mint a tejföl, a kavics nem ragad bele, pedig ilyen időjárási viszonyok mellett ennek 30-40 perc alatt meg kellene szilárdulnia, ami mindeddig nem történt meg. Intézkedtünk, így kitettük a: csúszós úttest táblát, a 40 kilométer/órás sebességkorlátozást. Ez a fajta felületi bevonás nem más, mint csapda, de más megoldás nincs egyelőre, mivel ha letakarítanánk, még veszélyesebb, csúszósabb lenne az út. A közúti igazgatóság részéről sem technológiai, sem emberi mulasztás nem történt, az 50 tonna bitument a százhalombattai kőolajfinomító bitumenüzemétől kaptuk. Újabb telefon, s itt Szíva Miklós üzemvezető kérte, tudakoljuk meg a szállítás időpontját, a tartálykocsi rendszámát és azt, hogy melyik keverőtelepről vitték a bitument. Pataki József válasza, újabb telefonunkra: - A hígított bitumen a sza- kályi keverőtelepünkre, vasúti tartálykocsiban érkezett, 50 tonnás mennyiségben. Petróleum és gázolaj hígítású bitumenről van szó. A következő válaszadónk újra Szíva Miklós üzemvezető volt: - Mindaddig nem tudunk nyilatkozni, amíg a körülmények (gyártási intervallum, tartálykocsi száma...) nem tisztázott, így tájékoztatni sem tudom másról, ha reklamáció érkezik, azt mi kivizsgáljuk pontosan.-Szabó-Kapfinger Mindenki a magáét fújja... Ma már veszélytelen? Egy modell szülőatyja: Liska Tibor A Liska-modell - hazai közgazdaságtudományunk extravagáns képviselőjének, Liska Tibornak sajátos reformkoncepciója - az elmúlt évtizedek folyamán különös és jellemző utat tett meg. A szekszárdi orvosklub legutóbbi vendége a 60- as években keltett feltűnést, akkor kifejezetten „eretnek" nézeteivel. Ezért hol dühödt támadások célpontjául szolgált, hol pedig agyonhallgatták. Tény, hogy nyílt szókimondásával, sommás ítéleteivel enyhén szólva nem nyerte meg az akkori „hivatalos vonal” képviselőinek tetszését. Reformfelfogását tartalmazó híres-hírhedt könyve az ökonosztát - melynek sokszorosított példányai annak idején kézről kézre jártak az új gondolatokra éhes értelmiség körében - csak az idén, majd negyedszázados késéssel láthatott napvilágot. *- Érez valamiféle elégtételt, hogy 25 év elteltével, de mégis megjelent ez az alapmű?- Nem vagyok bosszúálló és nem foglalkoztat az elégtétel kérdése. Mindazok ellenére sem, hogy a könyvet még most is különböző bonyolult „cselezgetések” után lehetett a szó szoros értelmében kierőszakolni. Ha nincs egy fiatal jogász, aki pár évet rászán az életből az Oko- nosztátra, még száz év múlva sem jelent volna meg.- Mi az oka ennek az érthetetlenül nagy ellenállásnak?- Az apparátus a maga beideg- ződött félelmeivel a minimális kockázatot sem hajlandó vállalni. Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj - ez a fő elv. Magyarországon meg amúgy sincs igazi könyvkiadás. A kiadó kiadja a könyvet, ha a terjesztő vállalja a terjesztést. Ez utóbbi panaszkodik, hogy a könyvesbolt nem rendel. Szóval egyik megcsinálja, ha a másik átveszi, s máris elkezdődik az egymásra mutogatás. Azután ráadásul úgy akarnak könyvet kiadni, hogy az lehetőleg fogyjon el egy hét alatt. A piac hiánya ilyen rövid távú gondolkodást „eredményezett". Érdekes módon mégis ezerszám hevernek raktáron az eladhatatlan kötetek. A papírhiány enyhítéséért A Tröszt kiváló telepe Huger Fülöp a Dél-dunántúli MÉH Vállalat bonyhádi telepének vezetője éppen a hidasi iskolával beszél telefonon, érkezésünkkor.- A diákok papírt gyűjtöttek, azt tisztáztuk, hogy mikor megyünk érte. A Tröszt felhívására - mely körlevél formájában mindenhová eljutott - lassan kezdenek jelentkezni azok, akik valamelyest igyekeznek a gyűjtésükkel a papírhiányon enyhíteni. Az akció során drágább lett a papír felvásárlási ára, így a hullámpapírért 50 fillérrel többet, azaz 2 forintot fizetünk kilónként, de a feketet-fehér újságért is a 60 fillérrel megemelt, 3 forintos árat adjuk. Vállalatok, üzemek, iskolák, téeszek kaptak a körlevélből, melyben a tröszt kéri, vegyenek részt a kampányban. Lassan indul a dolog, eddig egyedül az egyhá- zaskozári termelőszövetkezet hozta az irattári selejtezésből összegyűlt papírhulladékot hozzánk. A nagy mennyiségben összegyűjtött papírért rövid időn belül elmegyünk. Három hét telt el a meghirdetés óta, már látszanak a nyomai az intézkedésnek, felfutás tapasztalható a hulladékpapir-gyűjtésben, a jövő hónapra várjuk a csúcsot - mondja a telepvezető.- A bonyhádi telep kiemelkedően jó munkát végez, amit az utóbbi öt év számos elismerése is alátámaszt.- Valóban, mi igyekszünk jól dolgozni, ami eredményesnek is bizonyult, talán most vagyunk a „spiccen”. A telep építése 1981- ben indult, mára fejeződött be. Minden esztendőben léptünk előre valamennyit, mert forgácsőrlő berendezést kaptunk, aztán egy 3 tonnás targoncát, közben bővült a telep is új étkezdével, szociális létesítményekkel, megérkezett a Weimar típusú rakodó... szóval az átlagosan 22 dolgozót számláló telepünk így tudta a nyereségtervet 128 százalékra teljesíteni.- Mennyire aktuális napjainkban az Ökonosztát? Saját gondolataim szempontjából feltétlenül túlhaladott. A bürokratikus tehetetlenség, a mélységes be- gyöpösödöttség miatt azonban ma még nagyon is időszerű.- Nincs jó véleménnyel a hivatalokról és ennek hangoztatása miatt pályafutása során már több munkahelyről volt kénytelen távozni.- Amikor valamelyik hivatalba bekerültem, elöbb-utóbb rájöttem arra, hogy semmi szükség azokra. Ezt persze sehol sem vették jónéven, s általában záros határidőn belül menesztettek. Manapság sem jobb a helyzet: a hivatalok gátak...- Szükséges rosszak?- Szükségtelen rosszak! Illetve egymásra nagyon is szükségük van, hiszen egymásnak adnak munkát. Ha gazdaságunk egy rozzant autó, akkor a hivatalok azok, melyek tolják ezt a gépezetet. Pedig lehet, hogy menne az magától is.- Ezek szerint semmilyen hasznos változást sem észlel gazdasági életünkben?- A szöveg szintjén tapasztalható a változtatás igénye, s ezt én nem is becsülném le: az emberek idővel úgyis megunják a szövegelést, ha közben nem történik semmi sem. Az lenne a legrosszabb, ha még beszélni sem lehetne a gondokról. Most már azért - ahogy a példa is bizonyítja - nagy nehezen ki lehet adni egy könyvet, de annak, hogy hozzá is kezdjünk egy életképes gazdasági kísérlethez, annak furcsa módon kisebb a valószínűsége, mint korábban. „Köszönhető" mindez gazdasági rendszerünknek.- A közelmúltban kijelentette, hogy mindenfajta adóztatás törvényes rablás. Fenntartja ezt a véleményét?- Természetesen. Az adóztatással az emberek megkeresett jövedelmét rabolják el. A feudalizmusban tizedet kellett fizetni, ma a tized marad meg.- Mekkora a „felvevőpiac” ahonnan alapanyagnak valót kapnak?- A régi bonyhádi járás egész területéről van szó. Még az akcióhoz tartozik, hogy szombaton is nyitva tartunk, amit az első két-három hétben nem is tudtak az emberek. Ez annyiból fontos, hogy akad, akinek csak ilyenkor van ideje arra, hogy kiskocsit fogjon, vagy autóval- Ezt a formát nálunk nyugati mintára is hivatkozva vezették be...- Ebben van valami igazság, csak az a baj, hogy egy elavult tizenöthúsz évvel ezelőtt csődbe került minta alapján. Az Egyesült Államokban napjainkban éppen az adók leépítésének politikáját alkalmazzák. Egyébként visszatérve a sóhivatalokra: amit azok elpusztítanak, az akkora érték, hogy abból mindenkit milliomossá lehetne tenni. Itt van például ez a Bős-Nagymaros játék...- Ön milyen álláspontot képvisel ez ügyben?- Jellemzően nem lehet tudni semmit. Az jó, hogy vannak pro és kontra érvek, de az abszurdum, hogy az egész ügyből politikai vitát rendezünk. Ez közgazdaságtudományunk őskori szintjére bizonyíték.- Ezt már a Miskolci Nehézipari Egyetem oktatójaként is hangoztatta. Nevezetesen azt, hogy a gazdaság- politikai blablák gyűjteményén kívül nincs mit tanítania. Ma lenne mit?- Igen, a szuperblablákat. Ennek érzékeltetésére példák tucatjait hozhatnám fel: sokat vitatkoznak ma a vállalati önállóságról. Az egyes embereknek kellene önállóságot adni és akkor ez a gond is megoldódna. Az, hogy egy kupaktanács döntsön olyan kérdésekben, amelyekhez nem ért, megengedhetetlen. Parkinson szellemes történetében a kupaktanács a kerékpárgarázson órákig vitatkozik, míg az atomerőművet illetően percek alatt dönt - azért, mert senki sem ért hozzá. A politikai élet torz kinövései kerültek át a gazdasági életbe. Ezt hosszú távon nem lehet bírni.- Jelenleg milyen a hivatalos megítélése Liska Tibornak? Meghívják különböző döntéselőkészítő gazdasági fórumokra, figyelembe veszik tanácsait?- Erről szó sincs, mondhatom, békén hagynak, hiszen ma már nem vagyok a hatalom számára veszélyes. Nyugodtan beszélhetek, mert úgy sem történik semmi. Persze, komolyabbra fordítva a szót mindennek van bizonyos érési ideje, de az számomra világos, hogy nem én fogom bevezetni a Liska-változást. Szerencsére látok néhány tettrekész, mozgolódó fiatalt és ezért aztán nem vagyok túlzottan pesszimista. gZERI ÁRPÁD elszaladjon hozzánk papírt, rongyot, fémet hozva. Vannak visszatérő kuncsaftjaink, köztük gyerekek és nyugdíjasok is szép számmal, akik így igyekeznek egy kis kiegészítésre szert tenni. Nekünk is fontos ez, így ismét elmondhatjuk, hogy az első félévi munkaverseny értékelésekor újfent valahol a jók között szerepeltünk, -szs-kaAma bizonyos 3 km-es szakasz egy része A forróvizes tisztítást követően Válogatják a fémet a bonyhádi MÉH-telepen
