Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-17 / 223. szám
( TOLNA \ 4 “NÉPÚJSÁG IRODALOM - MŰVÉSZET 1988. szeptember 17. A madrigálkórus Görögországban Az a megtiszteltetés érte a Szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórust, hogy a Kórusok Országos Tanácsa és a SZÖVOSZ megbízásából részt vehetett a görögországi Karditsában augusztus 27-e és szeptember 4-e között megrendezett nemzetközi fesztiválon. A csoport augusztus 31-én kelt útra és szeptember 1-jén a kora délutáni órákban érkezett meg a Görögország közepén található, 30-40 ezer lakosú megyeszékhelyre. Ez a vidék - az ún. Theszá- liai terület - a Pindosz és Agrafa hegységekkel körülvett katlan, emiatt éghajlata meleg, száraz. Valamikor összefüggő víz borította. A kiterjedt legelőkön állattenyésztés folyik, ezenkívül jelentős itt a gyapot- és dohánytermesztés. Kitekintve az autóbuszból, látható volt, hogy sok helyen öntözték az ültetvényeket, mentve a termést a rek- kenő hőségben. Az éghajlat kedvez többféle déligyümölcs előállításának is. A környék ipara: bőrfeldolgozás, kisgépgyártás. Karditsa város alapítása a török uralom idejére tehető. Kiemelkedő műemléke a Szt. Konstantin-templom, melyet XIX. századi falfestmények, szép famunkák, freskók, ikonok díszítenek. Karditsában I983 óta évenként megrendezik a nemzetközi fesztivált. Ezúttal mintegy 1500 résztvevő jelenlétében hatodik alkalommal került sor e rangos eseményre. Európa számos országából mintegy 30 együttes mutatta be műsorát, közülük I6 görög és I4 külföldi énekkar. Felléptek jugoszláv, lengyel, bolgár, svéd, cseh, olasz, spanyol, román, ausztriai, német és magyar kórusok. A fesztivált folyamatosan bonyolították, tekintettel arra, hogy egyszerre kb. 400 énekes fogadására van lehetősége a városnak. Érkeznek, fellépnek és távoznak az együttesek, hogy újabb érkezőknek adják át a helyüket. A kórusoknak ókori görög és Bizánc kori műveket, gregoriánokat és XV-XVI. századi klasz- szikus polifon szerzeményeket kellett kötelezőként előadni. A madrigálkórus Jobbágy Valér karnagy dirigálásával szeptember 2-án a helyi színházteremben megrendezett koncerten lépett dobogóra, ahol az említett kőtelező számok mellett Gesualdótól a romantikusokon át egészen a ma élő magyar szerzők műveinek bemutatásáig terjedt a kórus igényesen összeállított, nagyívü műsora. A koncert zárószámaként egy, a fesztiválon jelen lévő görög szerző erre az alkalomra irt művét mutatta be bolgár karnagy vezetésével a jugoszláv ifjúsági kórus és a madrigál. A hangversenyt követően nemzetközi zsűri értékelte a hallottakat. Elismeréssel szóltak a szekszárdiak teljesítményéről és hogy pozitív véleményüknek nagyobb nyo- matékot adjanak, felkérték az együttest, lépjen fel a vasárnap esti koncert zárószámaként. Ennek a megtisztelő felkérésnek a kórus örömmel eleget tett. A rendezvény nem verseny, hanem fesztivál volt. A zsűri értékelésének hitelességét igazolja, hogy a madrigálkórus újabb meghívást kapott Görögországba és a várnai nemzetközi versenyre is. Jobbágy Valér karnagyot pedig felkérték, hogy jövőre legyen tagja a kardit- sai fesztivál zsűrijének. A madrigálkórus rövid görögországi tartózkodása alatt megtekintette az Agrafa hegyen lévő világhírű Meteorákat, ahol a sziklák barlangjaiban ma is élnek remeték, akik innét nem mozdulnak el. Az élelmet kosárban vagy hálóban kötél segítségével húzzák fel. A XII- XV. század között 21 kolostor épült a több száz méter magas sziklák tetején. Ezek közül a 6I3 méteres csúcson elhelyezkedő Varlaam kolostorba látogatott a csoport. A kolostor sok-sok műkincse, páratlan szépségű görögkeleti kápolnája, s a Meteorák természeti csodája lenyűgöző látványt, maradandó élményt nyújtott. Ennyi fért a 3 napba és a hazafelé vezető úton még egy feszültséget oldó, hőséget enyhítő néhány órás tengeri fürdőzés. A madrigálkórus teljesítette küldetését, öregbítette a nagymúltú Hellász földjén is a magyar kóruskultúra jó hírét, hozzájárult a népek közötti barátság erősítéséhez. LEMLE ZOLTÁN Ketten Fotó: Gottvald Károly Terpeszkedő kifejezések A termék iránt a külföld részéről is intenzív volt az érdeklődés. Nyereségorientált elképzeléseink kieszközlése még megvalósításra vár. A termést nem vonják adó alá. A jóval nagyobb befogadóképességgel rendelkező üzletház kivitelezésére már néhány intézkedést folyamatba tettünk. Arra törekszünk, hogy a vállalati támogatás leépítése ne járjon kompenzációval. Az elrettentő példákat sorolhatnánk tovább vég nélkül, hiszen a közélet különböző fórumain, a rádióban a televízióban sokan szívesen használnak ilyen körülményes, terjengős, fölöslegesen hiva- taloskodó kifejezéseket, szófordulatokat. A nyelvészek, nyelvművelők terpeszkedő kifejezéseknek nevezik azokat a szókapcsolatokat, amelyek az egyébként egyetlen igével vagy más szóval is megjelölhető cselekvést, történést körülírással fejezik ki. A körülíráshoz legtöbbször magából az igéből képzett főnevet használja a beszélő, nyilatkozó, illetve az ige névszói alapszavát általános tartalmú igéhez kapcsolja. így aztán a nyilatkozó illetékesek nyelvhasználatában a revizor nem egyszerűen csak ellenőriz, hanem ellenőrzést gyakorol valami, valaki felett, a vállalati anyagbeszerző pedig bevásárlást eszközöl, ahelyett hogy csak bevásárolna. íme néhány, a gyakorta használt kifejezések közül: elintézést nyer, gondoskodás történik, rendeltetést tölt be, helyes magatartást tanúsít, kifogás tárgyává tesz, sikerre vezet, útmutatásul szolgál, levonásba helyez, értesülést szerez, tisztázást nyer, megküldésre kerül. Az anyanyelvűket szerető írók, nyelvművelők, toliforgatók évtizedek óta tulajdonképpen szélmalomharcot vívnak ezekkel a szófordulatokkal, nyelvi formákkal szemben. E terpeszkedő kifejezések egyike-másika kétségtelen, hogy eltűnik, feledésbe merül, de ott van helyette sajnos a legfrissebben kitenyésztett megoldás, amely tovább fertőzi nyelvünket. „Ennek a módosításnak sok a forrásvonzata” - jegyezte fel egy tanácskozás hozzászólásából 1979-ben az egyik megyei lap munkatársa. Sajnos most, kilenc évvel a megállapítás után sem tudjuk megállapítani, ép ésszel felfogni, hogy mit is akart mondani a felszólaló. A Magyar Hírlap egyik nyelvvédő cikkében az újságíró elrettentő példaként rádióban elhangzott mondatot idéz. Felelős vállalati vezető a riporternek azt próbálta elmondani, hogy miért nem szállítottak elegendő tejet vasárnap délelőtt a boltokba. A bizonyítványát magyarázó vezető így szólt: „Már tíz órakor teji túligényt jelentettek be a kiszállítás kérdésében.” Kétségtelen, hogy ez a komoly fogalmazás díjat nyerhetne a szép magyar beszéd ellen szervezett nyelvi pályázaton. Faragó Vilmos legutóbb az ÉS- ben az egyik legnépszerűbb televi- zióműsor, a Hírháttér nyelvi anyagából jegyzett fel néhány torzszülött kifejezést, méghozzá vezető politikusaink szájából. íme, egy alaposan átgondolt és mindenki számára érthető mondat a sok közül: „Arra kell törekedni, hogy ne erősen lehűtött gazdaság produkálja az egyensúlyt.” E divatos szófordulatok művelői, használói szívesen kapaszkodnak bele egy-egy igébe, és ennek segítségével gyártják „szebbnél szebb kifejezéseiket". Végtelenül gyakori és hasznos számukra például a rendelkezik ige. Azt mondják: a lakás központi fűtéssel, az adott ország fejlett iparral rendelkezik. Ezenkívül lehet jó képességekkel, nagyszerű hanggal, kevés vagy sok idővel, jelentős összegekkel, jó adottságokkal, előnnyel és hátránnyal rendelkezni, hogy csak említsünk a sok „rendelkezési mód” közül. Haosnlóan nagy segítség a terpeszkedő kifejezést használók számára a mutatkozik, a szolgál, a tesz, a tanúsít, a hagy, az elér, az előáll, teljesít ige. Néhány szívesen használt változat: megtakarítás mutatkozik, akadályául szolgál, folyamatba tesz, magatartást tanúsít, figyelmen kívül hagy, gyarapodást ér el, magyarázattal áll elő, fizetést teljesít. Tudunk-e védekezni a terpeszkedő kifejezések ellen? - kérdezheti bárki. Véleményem szerint nagyon nehéz, sokszor lehetetlen, mert a tömegtájékoztatási eszközök elsősorban szóban, de esetenként írásban is ontják ezeket a szóficamokat. Talán ha az iskolai irodalom- és nyelvtanítás színvonalasabb lenne, ha a rádióban, a televízióban nyilatkozó közéleti személyiség, riportalany szebben fogalmazna, ha a tollforgató igényesebb lenne... Talán... KISS GYÖRGY MIHÁLY Lippai Tamás: Grafika Fischer Lajos: Széptevés ’88 „Száz éve még azt mondták: Kisztihand, Vilma kisasszony, de gyönyörű kegyed!” Orbán Ottó Tikkasztó hőség. Sehol egy felhő, a kisváros fölé csak az ég végtelenbe kiterített acélos kéksége feszül, melyből alig észrevehetően meleg por szitál a fákra és a buszmegállóra. Átellenben diny- nyeárus ül a fülledt árnyékban, néha autó veri fel a meleg port. Aztán egy leány áll meg a megállóban. Rövid szoknya, rövid haj, vékony blúz. A leány kezében háló.- Helló! A leány unottan néz a fiú felé. Az kiköp egy tökmagot.- Néked köszöntem.- És akkor mi van?- Francseszkó vagyok.- Hogy oda ne rohanjak! A fiú hanyag mozdulattal cigarettát halász elő kopott farmerjéből.- Kérsz egyet?- Ne strapáid magad!- Ha nem, hát nem.- Szóval te vagy a Francseszkó.- Naná! Tutti, mi?- Tutti?- Jó alakod van.- Ne mondd!- De mondom.- Honnan tudod?- Jó vékony a szerkód.- Nem neked vékony. A fiú elpöcköli a csikket. Elgondolkodva kezd hozzá a tökmag rágcsálásához. Közben nézi a lányt, aki szórakozottan lóbálja a kezében lévő hálót.- Mit csinálsz itt?- Vajon mit? Lesem a kínai császárt.- Sietsz?- Miért?- Csak... Aztán hogy hívnak?- Fontos?- Nem túlzottan.- Na látod.- Elbeszélgethetnénk.- Pont mi!- Jó veled dumálni.- Velem?- Van mondanivalód!- Vár otthon a mutter.- Ráér várni, nem? Dumálunk egy kicsit és kész.- Vacsorát akar főzni. Itt a hálóban viszem a húst.- Na és? Jó lesz az később is.- Darált hús.- Darált?- Az. Fasírtnak.- Elmész a következő busszal. Akkor is lesz fasírt.- Lenni lesz. Csak ez a dög meleg. A daráltnak nem jó ez a meleg.- Üres a kéglink.- Mi bajod?- A faterék elutaztak. Érted?- És?- Ne bomolj már! Hogy lehet valakinek ilyen hiányos a műveltsége?! Nem tudod, hogy ez mit jelent?- Nagyokos! Hülyének nézel?- Jó csaj vagy.- És a hús? A hússal mi lesz?- Bedobjuk otthon a frigiderbe. Néhány perc múlva jön a busz. Aztán el is megy. A leány a darált hússal nem száll föl. Az ég acélos végtelenjéből meleg por szitál. Néha autó veri fel a port. Úgy látszik, megállt az idő. csizma alá? Ilyen mondatok cikáztak át az agyunkon: elmegyek a Békébe berúgni. Becsempésztem a csajt a Szabadság szállóba. Jót csörögtünk a Vörös Csillag bárban. Megértem, hogy a felszabadulás utáni örömmámorban mindent a legtisztább - és addig ugyancsak nélkülözött - fogalmakkal igyekeztünk megjelölni. És szinte kiáltoztuk azokat a szavakat, amelyeknek a puszta kiejtéséért is börtön vagy halál járt kevéssel előbb. Az ifjú népi állam is hangosan kiabálta akkor: Béke! Szabadság! Sose hull le a vörös csillag! Örömében még éttermekre, szállodákra és szórakozóhelyekre is „rákiabálta’’ ezeket a szent szavakat. Ez teljesen érthető volt akkor. És volt is valami szép szimbolikája az egésznek: a harciasán hordott transzparensek feliratai az önfeledt életöröm objektumainak a homlokzatára kerültek át.. Aztán rohamosan devalválni kezdtük legszentebb fogalmainkat azzal, hogy méltatlan helyeken használtuk őket. És ennek még ma is elég sok nyomát látni. Például rossz falusi csapszékek vagy külteleki kocsmák cégtábláján. ... Jó volt a sör, valóban frissen csapolták. A jókedvű, félig ittas vagy éppen már tökrészeg emberek du- ruzsolása, kurjongatása és böfögése betöltötte a sön- tést. Barátommal szomorúra józanodva hagytuk el a - különben mindkettőnk által igen kedvelt - vendéglátóipari üzemegységet. Kint lángolt az augusztus.- Melegszik, még mindig melegszik az idő - szóltam, hogy szóljak valamit- És kihűlnek a fogalmak - tette hozzá csüggedten a cimborám. Mert vannak fogalmak, amelyek csak a régi hőfokukkal együtt nyerhetnek új jelentést A Béke és Szabadság kifejezések hagyományos tartalma megváltozhat - meg is kell, hogy változzon! - de a hőfoka soha. Amikor beléptem a helyes kis nyaraló kapuján, nem akartam hinni a szememnek: barátom a kert kellős közepén térdig feltúrt nadrágszárakkal egy műanyag lavórban állt és eszelősen kiáltozott:- Hahó, tengerész lettem! Megdörzsöltem a szemeimet, azt hittem, hogy garázda ördögfiókák, huncut kedvű dzsinnek űznek gonosz tréfát velem. Aztán megnyugodva konstatáltam, hogy a hőség elleni védekezés sajátos, egyéni módjáról van csupán szó, barátom legalább olyan ötletgazdagsággal kerüli a szokványos eljárásokat mint jómagam.- Botor férfiú - léptem hozzá, suttogóra fogván a szót -, most nem lát senki bennünket nyugodtan védekezhetünk a kánikula ellen a hagyományos, sőt konvencionális módszerekkel is. Mindössze száz méternyire van ide a Béke nevű köpködő, a község egyetlen enyhet adó talponállója. Már a vasútról jövet kiszagoltam, hogy frissen csapolt sört mérnek benne, ha sietünk, még nekünk is jut.- Nem túl eredeti ötlet, de használható - szólt barátom engedékenyen, és kilépett a lavórból. Néhány perc múlva már a söntésben tülekedtünk. Büdös volt, és fullasztó meleg, izzadt emberek bukdácsoltak át egymáson, s aki végre - blokkját diadalmasan lobogtatva - elvergődött a pultig, szinte fejest ugrott a csorba korsók hívogatóan habzó sörébe. Ahogy terebélyesedett a gyülekezet jó hangulata, úgy zsugorodott a miénk. Egész egyszerűen azért, mert a kocsma homlokzatán most szúrt szemet először igazán a cégér: Béke falatozó. Pax, peace, pace, paix, Frieden - mormoltam önkéntelenül magamban, és transzparensek jelentek meg lelki szemeim előtt, dacos arcú és akaratú tömegek, elszánt emberek, akik életüket is készek feláldozni ennek a fogalomnak a tartalmáért. Motyogva, félhangosan mondtuk ki - szinte egyszerre - a kérdést: hogyan kerül az asztal a Baranyi Ferenc: Üröm a sörben Galambos Pál: Feladat lassú fékezéssel megállni szemafor előtt, múltba mélyedéssel átszőni sorvadó időt, oltani vakító lámpát szerepből kilépni bátran, könnyedén, szítani fáradok lángját, lobogni feszülni az alvók egén, lassú robbanásban elégve hagyni mély nyomot: érett alkotásban kibomló boldog dallamot. A mozgássérültek dombori táborozásán részt vevő költő versével szeptember 18-ára, a rokkantak napjára is emlékeztetünk.
