Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
4 ÍntÍÉPÜJSÁG 1988. augusztus 13. A családi élet és az egyház Lengyelországban Az orosz kereszténység ezer éve „A családi életre nevelés című tankönyv híve vagyok” - ez a meglepő és furcsa szöveg volt olvasható a varsói gimnazisták kabátjára tűzött jelvényeken. A lengyel középiskolások többsége- ez derült ki az ifjúsági lapok közvéleménykutatásaiból, az olvasói levelekből- nem értette, hogy a lengyel katolikus egyház tiltakozására, a Hazafias Nemzeti Újjászületési Mozgalom, az itteni népfront javaslatára miért vonták vissza az iskolákból a családi életre nevelés tantárgyhoz először kiadott tankönyvet, amely többek között alapvető szexuális ismereteket is tartalmazott, beleértve a fogamzásgátlási eljárásokat. A családi életre nevelés tantárgyát a hetvenes években vezették be a lengyel középiskolákban és célja az volt, hogy segítse a fiatalokat a családi együttélés alapvető normáinak, a család funkcióinak, a családalapítással, a gyerekneveléssel járó felelősségnek a megismerésében. Felvilágosítást kellett nyújtania az ember lelki, érzelmi világáról, ideértve a szexualitást is. A szociológusok, a pszichológusok, az orvosok és a pedagógusok ugyanis egyetértettek abban, hogy a szellemileg, de főleg fizikailag egyre gyorsabban érő fiatal nemzedék szinte teljesen felkészületlenül kezd neki a felnőtt-, a családi, de különösen a szexuális életnek. Mindennek rendkívül sok negatív társadalmi - a fiatalok esetében pedig nemegyszer tragikus egyéni - következménye van. A százezernyi fiatalkori - és többségében drasztikus eszközökkel megszakított - terhesség, a leányanyák növekvő száma, a nem kívánt terhességből születő gyermekek szomorú árvasággal végződő sorsa. És akkor még nem vettük figyelembe azokat a pszichológiai következményeket, amelyeket a fiatalkori terhesség, annak családi és mikrokörnyezeti fogadtatása okoz. Különösen Lengyelországban, ahol a lakosság többsége hívő katolikus, az egyház pedig szigorúan igyekszik megszabni az egyén erkölcsi normáit a születéstől a sírig. Köztudott, hogy a Vatikán semmilyen kompromisz- szumra sem hajlandó a fogamzásgátlás kérdésében, a házasság előtti nemi élet pedig az egyház számára még mindig bűnnek számít. Az más kérdés, hogy- ugyancsak felmérések tanulsága szerint - a lengyel fiatalok házasság előtti párkapcsolatai, szexuális élete semmiben sem különbözik bármely európai oszágban élő kortársaiénál, hacsak abban nem, hogy az európai normánál, nagyobb képmutatásra és meghasonlás- ra kényszerülnek a társadalom és önmaguk előtt. A szexuális felvilágosítás kérdésében a lengyel sajtó - kivéve a tankönyv visz- szavonását győzelemként ünneplő katolikus lapokat - különösen azt kifogásolta, hogy a döntés előtt nem kérték ki a fiatalok véleményét, akiket mindez a legközelebbről érint. A visszavonási határozatot nagyszabású egyházi kampány előzte meg a katolikus sajtóban és a templomokban. A nagy tekintélyű lengyel katolikus püspöki kar külön ülést szentelt a kérdésnek, s ezen a családi életre nevelést, különösen a szexuális felvilágosítást és a fogamzásgátlást a „lengyel katolikus családi erkölcs elleni támadásnak” bélyegezték. A szülőket és a diákokat felszólították a tankönyv visszaküldésére, a hatóságoktól pedig a tankönyv bevonását követelték. Mielőtt ez a kérdés a nemzeti közmegegyezés építményét veszélyeztető politikai üggyé dagadt volna, megszületett a határozat: a tankönyvet száműzik az iskolákból és egy különleges bizottság feladata a végső szó kimondása. Nem kizárt, hogy az inkriminált tankönyv osztozni fog a „vallási ismeretek” című tankönyv sorsában. A világ vallásait, a vallások eredetét és történetét ismertető tankönyvből ugyanis - szintén a püspökök beavatkozása nyomán - csak ott tanulnak a gyerekek, ahol a tanári kar ezt jónak látja, és csak szabadon választott tantárgyként, természetesen osztályzat nélkül, mivel a klérus ezt is a „lengyel erkölcsi normákkal ellentétesnek, és egyházellenesnek minősítette”. Nagyot téved azonban, aki azt hiszi, hogy Lengyelország prűd ország lenne. A televízióban, a mozivásznakon és a színházakban szinte tombol a meztelenség, arról pedig, hogy az országban levő több százezer videokészülék jóvoltából miket néznek otthon családi körben a lengyel katolikusok, talán jobb nem is beszélni. Egyébként ugyanazt, amit Eu- rópa-szerte. Szinte alig akad képes folyóirat - leszámítva a katolikus lapokat - amelyben rendszeresen ne közölnének többé vagy kevésbé művészi aktfotókat, márcsak a példányszám „karbantartása” végett is. A fiataloknak, a nőknek és újabban külön a férfiaknak készülő lapokban se szeri se száma a szexuális élet „mélységeit” taglaló felvilágosító írásnak. Az olvasók nem kis örömére. A varsói esti lap például első oldalon közölt fényképes beszámolót a nudisták farsangi báljáról, ahol a résztvevők - stílszerűen - ádámkosztümben táncoltak. Évröl-év- re a Miss Lengyelország mellett megválasztják a Miss Naturistát, vagyis a legszebb meztelen lengyel nőt is. Ez a rendezvény persze nemcsak a naturisták körében népszerű, s ennek megfelelően nagy és „képes” sajtója van. Júniusban volt ezer éve, hogy a régi Rusz (Oroszország) keresztény hitre tért. Az orosz pravoszláv egyház június 5-e és 17-e között Moszkvában, Kijevben, Vla- gyimirben és Leningrádban rendezte meg a jubileumi év fontosabb eseményeit, de az évfordulóról természetesen valamennyi egyházmegyében megemlékeztek. A központi ünnepségekre a világ számos részéről érkeztek egyházi vezetők, s képviseltette magát a Vatikán is. A millennium kapcsán érdemes röviden felidézni az ezer esztendővel ezelőtti eseményeket és emlékeztetni a kereszténnyé válás jelentőségére s ugyanakkor áttekinteni: hogy alakul ma a vallás, az állam és az egyházak helyzete a Szovjetunióban. Barbár államból világhatalom A 980-as évtől Rusz élén a kijevi nagyherceg, Vlagyimir állott, aki felismerte, hogy az ország nem fejlődhet a pogány vallási törzsek torzsalkodásai közepette. Ezért arra törekedett, hogy egységes vallást, egységes erkölcsi értékeket teremtsen népe számára. Ez akkoriban csak egységes államvallás bevezetésével volt lehetséges, ami viszont megkövetelte, hogy Rusz lakói, élén a vezetőkkel, keresztény hitre térjenek. A nagyherceg Bizánchoz fordult segítségért. S hogy miért éppen oda? Nos abban az időben talán Bizánc volt a leghaladóbb ország és a bizánci kultúra IX—XI. századi virágkorának tetőfokát élte. Távoli eseményekhez tartozik az az érdekes körülmény, hogy Vlagyimirnak végül is katonai erejét kellett latba vetnie, hogy a már beígért segítséget Bizánctól megkapja. Történt ugyanis, hogy varég- orosz katonák vertek le Bizáncban egy lázadást, aminek fejében II. Bazileosz bizánci császár megígérte, hogy húgát Annát Vagyimirhoz adja férjhez. Ám a veszély elmúltával megfeledkezett ígéretéről, így a kijevi csapatok támadást indítottak Korszuny város ellen - elfoglalták és a nagyherceg megkeresztelkedett az ottani kápolnában. Ezt látva II. Bazileosz kénytelen volt ígéretét betartani, amivel is Rusz páratlan magaslatra emelkedett: a világ végén lévő barbár államból egyszerre csak egy világkultúrával, világvallással rendelkező állam lett. Általában az orosz, az ukrán és a belorusz kultúra történetét Rusz kereszténnyé válásával lehet kezdeni. Hívők és vallások Egy másik évfordulóról is megemlékeztek az idén a Szovjetunióban. Hetven évvel ezelőtt született meg az a lenini dekrétum, amely előirányozta az állam és az egyház szétválasztását. Ezzel kapcsolatban szovjet illetékesek rámutattak az akkori lépés helyességére, de - az átalakítás szellemében - nem feledkeztek meg a negatív jelenségekről, az elkövetett hibákról, veszteségekről sem. A sztálini személyi kultusz évei alatt, de sajnálatos módon még később is, szinte felmérhetetlen károkat okoztak az önkényeskedések, a túlkapások, nemcsak a hívők, az egyházak, de az egész nemzeti kultúra számára is. Mára egyértelműen beigazolódott, hogy erőszakkal csak a kívánatossal ellentétes „célok" érhetők el. Ezt támasztják alá társadalomkutatók felmérései, miszerint a fiatalság körében nő az érdeklődés a vallás iránt. S ha már számokról, tendenciákról szólunk, említsük meg azt is, hogy hivatalos adatok szerint a hívők létszáma körülbelül a lakosság 10-20 százalékát teszi ki. Érdekesség, hogy szinte minden vallás képviselteti magát. A tizenötezret meghaladó hívői közösségek közül az orosz pravoszláv egyházé a legnépesebb valláscsoport: csaknem 6800 közösséget tömörít. Az evangélikus és baptista egyházhoz közel 3 ezer, a római katolikus egyházhoz 1100 közösség tartozik, de rajtuk kívül számottevő hívővel rendelkeznek még a pünkösdisták, az adventisták, a Jehova tanúi, valamint a muzulmán és az izraelita felekezetek is. Már nem „ellenséges elem” a pap Napjainkban jól kivehető az a folyamat, hogy a szovjet állami vezetés fokozottan törekszik a jó kapcsolatok kiépítésére és ápolására az egyházzal; jelzi ezt az a tény is, hogy a közelmúltban - a millenniumi események kapcsán - Mihail Gorbacsov is találkozott a pravoszláv szinódus tagjaival, köztük Pimen pátriárkával. Szintén a megújuló kapcsolatok bizonyítéka, hogy a szovjet kormány átadta és helyreállíttatta a Danyilov-kolostort, amely a pátriárka új rezidenciája lett. Visszakerült az egyházhoz az Optyina-remetelak s a Tolgai-kolostor is. Az Optyina-remete- lakban alakult ki például a szerzetesi életforma pravoszláv változata. Egy Rjazanyhoz közeli kisváros tiszteletese, Vaszilij atya érzékletesen jellemezte a mai helyzetet: „Azt hallom a televízióban: nem tapasztaljuk az átalakítást. Nos, én igenis tapasztalom. A tanács pénzt folyósított a templom helyreállítására, az erdésztűzifát hoz nekem. Korábban hallani sem akart erről, mondván hogy ellenséges elem vagyok”... Az egyház mindenesetre partnere az államnak az átalakítás sikeréért vivott küzdelemben, hiszen a peresztrojkát is nagyjából ugyanazon személyek fékezik akik gátolták s helyenként még ma is gátolják az alkotmányban rögzített vallásjogok szabad gyakorlását. n. Magyarországi szabadegyházak Csehszlovákia Az állam és az egyház A nagy létszámú vallásközösségek - mint a katolikus, a református, az evangélikus, az izraelita - mellett működnek Magyarországon kisebb felekezetek is, az úgynevezett szabadegyházak. Ezekről nyilatkozott Pozsonyi László, az Állami Egyházügyi Hivatal nemzetközi főosztályának vezetője.- A szabadegyházak protestáns jellegű vallási közösségek - mondta Pozsonyi László. - Az úgynevezett történelmi egyházaktól eltérően a felekezetekhez önkéntes és tudatosan vállalt döntés alapján csatlakoznak a hívők. A Magyarországi Szabad- egyházak Tanácsa (SZÉT) 1944-től működik hivatalos szövetségként. Jelenleg kilenc vallásfelekezetet tömörít, ezek taglétszáma becslések szerint 40-50 ezer fő. Ezenkívül a SZÉT elnöki gondozása alá tartozik harminchét kisebb vallási csoportosulás.- Hogyan lehet Magyarországon vallási felekezetet alapítani?- A szabad vallásgyakorlásról szóló 1895. évi törvény az iránymutató ebben a kérdésben. A feltételek között szerepel, hogy magyar állampolgárok hozzák létre a közösséget, kötelezzék magukat egyházközösségük fenntartására, illetve a hitoktatás megszervezésére, és dolgozzanak ki hitelvszabályzatot. A SZÉT alá tartozó kilenc felekezetet, illetve a Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezetét és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget hivatalosan elismerték, a többi kisebb felekezet azonban hivatalos elismerés nélkül működik. Ezen utóbbiak spontán egyéni kezdeményezés hatására, valamelyik már működő nagyobb fe- lekezetből kiválva jöttek létre. Családi jellegű közösségek, amelyek nem tudnak megfelelni az előírt feltételeknek.- Az utóbbi Időben megfigyelhető, hogy az emberek újra érdeklődnek a vallás iránt, új, más jellegű, igazabbnakvélt, meghitt közösségre vágynak. Ez vonzaná őket a ki- sebb-nagyobb vallási csoportokhoz?- Azt hiszem, alapvetően egyéni motiváció áll a jelenség hátterében. Az újdonság varázsa az, amely döntően befolyásolja az embereket: fokozottabb az érdeklődés a még ki nem próbált eszmék iránt. A vallási felekezetekhez történő közeledésben szerepet játszanak az ismerősök, barátok is. Hozzá kell azonban tenni, hogy ezt a folyamatot elősegítette, hogy az utóbbi időben ezek a felekezetek sokkal nyitottabbak lettek. Kevésbé zárkóznak el - legalábbis a nagyobbak -, nem annyira merevek. Persze a másik oldalról ez azt jelenti, hogy fellazul a belső egység, több szakadás, számtalan belső irányzat alakul ki.- Milyen a felekezetek tevékenységének társadalmi megítélése? Mennyiben segíthetnek a különböző társadalmi problémák megoldásában?- Az állam igényli e felekezetek közreműködését. Hitéletünk középpontjában az emberszemlélet áll, így sajátos etikai arculat jellemzi őket. Részt vesznek a társadalmi beilleszkedési zavarokkal küszködök támogatásában, tagjaik között kevés azalko- holista, erkölcsi kérdésekben példát mutatnak. Foglalkoznak a kábítószerbetegekkel, törődnek az idősekkel, segítik a nagy- családosokat, megszervezik a betegek gondozását. Iljúsági rendezvényeket üdülési akciókat szerveznek, idősöknek, fiataloknak egyaránt.- Milyen támogatást kapnak a szabad- egyházak az államtól?- A SZET-hez tartozó felekezetek gyakorlatilag nem kapnak támogatást. A hívek adományaiból, valamint külső hozzájárulásból tartják fenn magukat A hívők általában havonta jövedelmük tíz százalékát ajánlják fel egyházuknak, ám esetenként jóval nagyobb összeget adnak a betegségből felgyógyult idősek, illetve végrendeleteikben tekintélyes összeget hagynak a fe- lekezeteikre. Bár ezek a csoportosulások hazánkban a kisebb közösségekhez tartoznak, világközpontjaik, például a baptistáké, a metodistáké hatalmas anyagi erőforrásokkal rendelkeznek. A közösség bevételeit az állam nem ellenőrzi, nem is ellenőrizheti.- Milyen az állam és a szabadegyházak kapcsolata?- Az állam messzemenőkig engedi működni e közösségeket, nem felügyeli őket azonban - bizonyos megállapodások révén - meghatározott jogosítványai vannak.- Előfordult már olyan eset, hogy a hivatalosan elismert felekezetekben az eredetileg deklarált tevékenységgel szemben a közösség tagjait más, meg nem engedett célokra kívánták megnyerni?- Ilyen még nem fordult elő. A felekezetek önkormányzattal rendelkeznek, saját ügyük, hogyan oldják meg a belső problémáikat - mondta befejezésül Pozsonyi László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője. SZABÓ BÉLA- A csehszlovák állam és a Vatikán újabb esedékes tárgyalási fordulója előtt élénk visszhangot váltottak ki a márciusi pozsonyi események. A szlovák főváros Hviezdoslav terén mintegy kétezer ember gyűlt össze nagyobb vallásszabadságot és a megüresedett katolikus püspökségek betöltését követelő megmozduláson. A csehszlovák kormány szóvivője szerint a tüntetésnek 500 tényleges részvevője volt, a többiek csak kíváncsiságból csapódtak hozzájuk. A rendőrség többszöri felszólítás után szétoszlatta az egybegyűlteket. 125 személyt előállítottak, de senki ellen nem indult eljárás. A hatóságok a tüntetésre előzetesen nem adtak engedélyt, holott ilyen kellett volna a megtartásához. A kormány arra is felhívta a figyelmet, hogy a kezdeményezés veszélyeztetheti a kormány és a Vatikán újabb tárgyalásait. A pozsonyi tüntetés részét képezte annak a kampánynak, amelyet nem hivatalos egyházi csoportok indítottak e tárgyalások kapcsán. Különféle megmozdulásokkal, aláírások gyűjtésével nagyobb vallásszabadságot, az egyház és az állam teljes szétválasztását, a megüresedett püspöki székek betöltését, az alkotmány módosítását követelték. E körök arra hivatkoztak, hogy szándékaikkal Frantisek Tomasek bíboros érsek a csehszlovák katolikus egyház 88 éves vezetője egyetért, s rá hivatkozva gyűjtik az aláírásokat. A kormány illetékesei elmondták, hogy az akciókat élénken támogatják nyugati hírközlő szervek, illetve csehszlovák emigráns politikai és egyházi körök, amelyeknek vannak képviselői a Vatikánban is. A csehszlovák egyházügyi hivatal elismerte, hogy a katolikus egyház és az állam viszonyában jelentkeznek problémák, amelyeket fokozatosan meg kell oldani, de úgy, hogy figyelembe veszik mindkét fél érdekeit. „A megoldás a tárgyalás - hangoztatták - és nem a konfrontáció.” A legfőbb gond, hogy a katolikus püspöki székek zöme a hetvenes évek óta betöltetlen. Két idős főpap bekövetkezett halálával tizenkét egyházmegye közül már csak háromban van megyés püspök. A kormányzat több ízben kinyilvánította, hogy bár a kinevezés a pápa jogköre, az ország történelmi hagyományainak és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően igényt tart arra, hogy előzetesen jóváhagyja a kinevezendő püspökök kiválasztását. A nyugati sajtó szerint a csehszlovák kormány azért nem volt hajlandó megadni az előzetes hozzájárulást a Vatikán által javasolt új püspökök kinevezéséhez, mert azok nem tagjai a Pa- cem in Terris katolikus békemozgalomnak. Természetesen nem igaz, hogy a kormány csak azokat az egyházi személyeket támogatná, akik tagjai az egyház és az állam jó viszonyán munkálkodó papi békeszervezetnek. Ugyanakkor azt is hangoztatták: elfogadhatatlan, hogy a kiválasztáskor valaki azért kerüljön hátrányba, mert részt vesz a békemozgalomban. Rámutattak: maga a Vatikán is fontos feltételnek tekinti, hogy a püspök-jelöltek jó viszonyt tartsanak fenn az állammal. Orosz pravoszláv istentisztelet Kolostor Zagorszkban
