Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-12 / 192. szám
2 Képújság 1988. augusztus 12. PANORÁMA Ülést tartott a Minisztertanács A Kereskedelmi Minisztérium közleménye (Folytatás az 1. oldalról.) ken belül saját elképzeléseik, döntéseik alapján változzék a város szerkezete és arculata. Ehhez kapcsolódik, s ugyancsak új vonás, hogyha a főváros tanácstestülete jóváhagyja majd a tervet, akkor a kerületek is hozzálátnak saját rendezési tervük elkészítéséhez, amely körülbelül két évet vesz igénybe. Ilyen jellegű kerületi tervek eddig nem készültek. S e munka végeztével válik teljessé a város rendezési terve 2000-ig, illetve több kérdésben 2030-ig. A munkálatokban igen sok szervezet vett részt, köztük több minisztérium, az MTA, kutatóintézetek, stb., s az elképzelésekkel megismerkedett a lakosság is az ezekről rendezett viták során. A terv megismertetése a következő hónapokban is folytatódik, egészen az év végéig, amikor a tanács remélhetőleg elfogadja majd a végleges dokumentumot. Kérdésekre válaszolva Iványi Pál a fejlesztési program lényegét úgy foglalta össze, hogy a főváros alapvető szerkezete nem változik, de a korábbi extenzív városfejlesztés egy intenzív jellegű folyamattá válik. Vagyis Budapest meglévő értékeinek fokozottabb védelme, megóvása a cél. Elmondotta, hogy miként korábban, a mostani programban is szerepel újabb gyáregységek, gyárak kitelepítése. A megvalósulás üteme kevéssé függ a tanács szándékaitól, mert csak igen korlátozott mértékben tudják anyagilag kárpótolni azokat a vállalatokat, amelyek egységeinek kitelepítése egyébként indokolt lenne. így főként az érintett cégek anyagi lehetőségein múlik e környezet- védelmi szempontból is oly fontos cél megvalósulása. Kitért arra is, hogy a programban - ezúttal először - külön fejezet foglalkozik a környezetvédelmi kérdésekkel, s ennek részeként például a város levegőjének a tisztaságával, felhasználva ehhez különböző tudományos vizsgálatok eredményeit s az ezek nyomán született javaslatokat. A terv egyébként tartalmazza, hogy 2000-ig 50 százalékkal növekszik a városban az erdőterület, de ennek a nagy részét a pesti oldalon, a városhatár közelében telepítik majd. A belső városrészekben sajnos kevés lehetőség van a zöldterületek gyarapítására. Az újságírók érdeklődtek az 1995-ös budapesti világkiállítás előkészületeiről. Iványi Pál a többi között elmondta, hogy nincs döntés a világkiállítás helyét illetően, jelenleg három terület van a figyelem középpontjában, s a kiválasztással kapcsolatos műszaki-gazdasági elemzőmunka várhatóan e hónap végén zárul. Ezt követően lehet majd érdemi döntést hozni, azt is figyelembe véve, hogy a világkiállítás megrendezésének a jogáról csak decemberben születik döntés. BUDAPEST - Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Sta- dinger Istyán, az Országgyűlés elnöke fogadta dr. Bányász Rezsőt, hazánk Kanadába akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. GABORONE - Botswana nem neheztelt meg Angolára amiatt, hogy egy angolai vadászgép vasárnap tévedésből a botswanai elnök magánrepülőjére lőtt - közölte csütörtökön Gaboronéban Po- natshego Kedikilwe, az afrikai ország elnökségi és közigazgatási minisztere. Az incidens miatt - amely során Quett Masi- re államfő könnyebben megsebesült - Luanda diplomáciai jegyzék útján bocsánatot kért Gaboronétól - fűzte hozzá. WASHINGTON - Csak humanitárius segélyt volt hajlandó megszavazni az amerikai szenátus demokrata párti többsége a nicaraguai ellenforradalmároknak. A rendkívül heves vita után elfogadott határozat csaknem 27 millió dollár értékű élelmiszer, gyógyszer, ruhanemű beszerzését engedélyezi. BRÜSSZEL - A liberálisokhoz közelálló igen tekintélyes brüsszeli Le Soir, a legnagyobb példányszámú francia nyelvű belga lap ma három hasábos cikket közöl „az ENSZ-be delegált román szakértőket sújtó járványról”. A Bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnap délutáni ülésén az egyik leghosszabb vitát kiváltó bejelentés az volt, mikor Nikolov Tamás, a cipőgyár igazgatója közölte a vállalati tanács döntését, miszerint a gyár megnövekedett anyagi terheinek csökkentése érdekében legkésőbb 1989. június 1-ig meg kívánják szüntetni az üzemi óvodát. Elmondta még, hogy nem szívesen hoznak ilyen intézkedést, mert a kedvezmény megvonása a dolgozók elégedetlenségét válthatja ki, de a kényszermegoldás elkerülhetetlen. S bár, az óvoda éves költsége, 1 millió 800 ezer forint apróságnak tűnhet a vállalat egész gazdálkodáson belül, erre a megtakarításra is szükség van. A vb-ülésre készült tanácsi beszámoló szerint Bonyhádon jelenleg 664 óvodai- A kereskedelmi miniszter augusztus 11 -tői - további intézkedésig - a lakossági sorszámon kívüli személygépkocsik kiadását (beleértve a közületek kiszolgálását is) felfüggesztette. A jelzett időpontig beérkezett érvényes kiutalásokat teljesítik. Ebben az évben - az előző évihez képest - eddig kevesebb személygépkocsi érkezett be, és a várható összes gépkocsiimport is elmarad a tervezettől. Az intézkedésnek az a célja, hogy a lakossági várakozási idő növekedését korlátozza, és elősegítse a gépkocsielosztási rendszer folyamatban levő felülvizsgálatát. * Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter az MTI munkatársának nyilatkozott az intézkedés hátteréről.- Köztudott, hogy ebben az évben a tervezettnél kevesebb gépkocsi érkezik hazánkba szocialista partnereinktől. 1987-ben 145 ezer személygépkocsit hoztunk be, s idén is körülbelül 145 ezer vásárlását vettük tervbe, de jelenlegi ismereteink szerint - hangsúlyozom, hogy a pillanatnyi helyzetben, hiszen partnereinkkel rendszeres, a vitákat sem nélkülöző tárgyalásokat folytatunk - felteheférőhely van. Ebből 550 a városi, 71 a cipőgyári és 43 a zománcgyári óvodában. A születések számát figyelembe véve az óvodás korú gyermekek száma a következő években várhatóan emelkedik, elérheti a 730-750 főt is. Ezért ellátásuk biztosításához továbbra is szükség van az üzemi óvodákra. A hozzászólók véleménye szerint azonban ha a vállalat az óvoda fenntartását, működtetését nem tudja fedezni, akkor ezeket a feladatokat a tanácsnak át kell vállalnia. Ezért a vb határozatot hozott, melyben tudomásul veszi, hogy a cipőgyár az óvoda működését megszünteti, s ezt tőle a tanács átveszi. Ennek anyagi fedezete azonban nem áll teljes egészében rendelkezésre, így a művelődési osztály a megyei tanácstól támogatást kér. A gyerekek tehát maradnak az óvotően csak 120 ezer személygépkocsi értékesítésére lesz lehetőségünk.- Ebben a helyzetben túl nagy terhet jelent, hogy - a korábbi évek gyakorlatának megfelelően - mód van jelentős számú személygépkocsi megvásárlására a lakossági kereten kívül. 1987-ben a szocialista országokból érkezett gépkocsik körülbelül egynegyedét vették át ilyen módon. Az úgynevezett lakossági sorszámon kívüli személygépkocsikat főként közületeknek, vállalatoknak, szervezeteknek, intézményeknek értékesítette a Merkur, emellett kisebb arányban magánszemélyek is hozzájuthattak ezekhez a kocsikhoz, ha 10 százalékos felárat fizettek és valamilyen jogcímen soronkívüliséget kértek. Egyébként az ilyen módon értékesített kocsik számát már ebben az évben jelentősen csökkentettük.- A Kereskedelmi Minisztériumban most dolgozunk az egész gépkocsielosztási rendszer felülvizsgálatán, mert a jelenlegi konstrukció bonyolult, nem racionális. A mostani intézkedés után ezt a tevékenységet is meggyorsítjuk, összefüggésben természetesen azokkal a munkálatokkal, amelyek a hazai személygépkocsi-források bővítésére irányulnak. (MTI) dában. De addig is, amíg a folyamatos átvétel megtörténik, a cipőgyárnak felül kell vizsgálnia s csökkentenie az óvoda - valószínűleg indokolatlanul magas - költségeit. Közérdekű téma volt egy városi újság létrehozásának, illetve a kábeltelevízió megszervezésének terve is. Megvalósításukhoz azonban lakossági és üzemi összefogás kell. Ezért a vb megbízta a vállalkozó költségvetési üzemet a tévéhálózat már lefektetett kábelei után a további rendszer kiépítésével, üzemeltetésével és fenntartásával, a helyi lap kiadása érdekében pedig megkeresi a gazdálkodó szerveket, mert anyagi hozzájárulásuk nélkül az újság létrehozása lehetetlen. Befejezésül a végrehajtó bizottság lakásépítési támogatások odaítéléséről döntött. Környezetvédelmi állásfoglalás a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban A Hazafias Népfront Országos Elnökségének környezetvédelmi, valamint településpolitikai bizottsága a Magyar Környezetvédelmi Egyesülettel közösen a napokban vitatta meg a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról - a szakminisztériumok, az Országos Tervhivatal, a beruházás kormánymeghatalmazottja által - a Minisztertanácsnak készített előterjesztés-tervezetet. A tervezettel kapcsolatban állásfoglalást alakítottak ki, amelyet csütörtökön hoztak nyilvánosságra. A dokumentum a többi között megállapítja: az építkezés előrehaladottsága, nemzetközi kötelezettségvállalásaink, a környező, szomszédos országok jogos elvárásai miatt az építkezés folytatása és mielőbbi befejezése indokolt, annak ellenére, hogy a létesítmény ökológiai hatása és rövidebb távú gazdaságossága vitatható. A dokumentum ezután részletesen meghatározza, hogy milyen szempontokat ítél elsődlegesnek a majdani üzemmód megválasztásánál. Teljes, áttekinthető, az energetikán kívüli ágazatok szempontjait is figyelembe vevő, tehát komplex népgazdasági elemzést szorgalmaz a várható költséggel és haszonnal kapcsolatban. A Bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága tárgyalta: Nem szűnik meg a cipőgyári óvoda Csányi László Az emlékezés ösvényei 07, Szekszárd az ötvenes években — A kispolgáriság buta képmutatása mindenben megnyilvánult. Jól emlékszem, Szekszárdon járt az ismert szovjet filmszínész Bondarcsuk. A megyei tanács elnöke fogadta, s meghívtak minket is. Bondarcsuk zavartan ült a hódoló szónoklatok görögtüzében, közben két ujjá- val homlokát simogatta; haja a halánték feletti ívben apró pelyhekben nőtt, amit kiborotvált, s most ennek sörtéjén húzogatta fel s alá hüvelyk-és mutatóujját. Amikor a fogadás hivatalos része lezajlott, felszólítottak bennünket, hogy kérdezzünk bátran a művész elvtárstól. A kérdezősködés azonban nehezen indult, végre valaki megszólalt: milyen érzés olyan filmben játszani, amelyben Sztálin elvtárs is szerepel, hát még az, amikor őt kell alakítani? Bondarcsuk motyogott valamit megtiszteltetésről, felelősségről, s már úgy látszott, elakad a kérdés-felelet játék, amikor jóhiszeműen megszólaltam, azt gondolva, valami személyes elemet vihetek a kedélytelen találkozóba: kap-e szerelmes leveleket fiatal lányoktól? Nem tudok oroszul, a tolmács zavartan nézett rám az általános felhördülésben; micsoda illetlen kérdés, az ilyesmi méltatlan az új típusú lányokhoz és művészhez. És ezt fontoskodva, nagyon komolyan mondták, mert egy öntudatos fruskáról illetlenség feltételezni, hogy ilyen haszontalansággal tölti idejét, legfeljebb Sztálinnak ír levelet, jelentve, hogy teljesítette tanulmányi tervét, leleplezte a közéjük furakodott ellenséget. A filmek is ilyesmikről szóltak. Sose voltam buzgó mozilátogató, most néha, főleg szekszárdi időszakom első felében illett megnéznem egy-egy filmet. Az egyik Az aranycsillag lovagja volt, abban az időben tulajdonképpen kötelező film, melynek hőse mosolyogva verekszi végig a háborút, mindig győz, majd visszatér falujába. Zubbonyán csörömpölnek az érmek, aki teheti, harmonikázik, a többiek énekelnek, miközben a lányok büszkén nézik a hős rendjeleit, köztük az aranycsillagot, amitől valósággal tűzbe jönnek. Szép film volt, túl szép, csak arra nem gondolt senki, hogy a háború egészen más volt, mert a németek is lőttek s a front mögötti élet bánat volt és keserűség. A másik film - cimére nem emlékszem - baromfikeltetőben játszódott, s a drámai konfliktust az jelentette, hogy átok ült a tojásokon, mert bármit csináltak a lelkes csibenevelők, a tojásokból nem bújt ki semmi, pedig újra meg újra áttanulmányozták Sztálin összes műveit. Versenytársuknál, a szomszédos keltetőben, vígan csipogtak a csibék - meg van mutatva, meg van magyarázva -, itt meg semmi, lemaradnak a versenyben. A részletekre nem emlékszem, lehet, el is bóbiskoltam közben, csak a befejezésre. Nagy teremben együtt az egész kollektíva, számos felszólalás hangzik el, majd szólásra emelkedik egy megnyerő külsejű férfiú. Nagyon sokáig beszél, de nem is lehet másként, mert az 1905-ös forradalommal kezdi, nem feledkezve meg Gapon pópáról sem, de ez a hosszú, történelmi út logikusan vezet el a csibekeltető gondjaihoz, ahova befurakodott az ellenség, megmérgezte a tojásokat vagy más galádságot csinált velük, ez minden kudarc forrása. Az áruló ott van soraik között, rögtön meg lesz mutatva, meg lesz magyarázva, már fel is emelkedik, sápadtan, ahogy a leleplezett tojásmanipu- lánshoz illik. Megnyugodva mehetünk haza, mert az utolsó képsorokon vidáman csipognak a kiscsibék, a falról pedig jóságosán néz le ránk Sztálin, aki kezdettől tudta, hol kell keresni a hibát, csak a derék csibenevelők rossz helyen ütötték fel összes műveit. A baj azzal kezdődött, hogy minden ilyen egyszerűnek látszott. Nem megy a munka, nincs eredmény? - sebaj, valaki ^gyorsan feláll, kivág egy lelkes beszédet, történelmi példákat idéz, s már lehet is jelenteni, hogy minden rendben van. Még csak hazudni sem kell, mert valóban vannak bajok, a beszéd is elhangzott, ha szükséges, az ellenséget is leleplezték, de ennél több nem történt. Mindenki behúzódik saját jelentése mögé, fedezve van, a többi nem rá tartozik. A folytatás azonban világosan mutatta, hogy épp akkor kezdődött minden, amikor a jelentést aláírták és mindenki megnyugodott. Ha jól meggondoljuk, az egésznek ma sem értünk a végére. A vezércikkek naponta ismétlődő közhelyeit mindenki megadással hallgatta, de a kötelező Szabad Nép-félórákon egyre jobban összezsugorodott a jövő, órákkal lehetett mérni, s bár lehettek volna biztató távlatok, de hiányzott a mozgástér, amit a központi küldött is tudott, miközben fújtatva igyekezett a hegyoldali présházba, ahol főszerkesztőnk már ka- vargatta a halászlét, csörgött az evőeszköz, s mindenki a jól végzett munka elégedettségével emelte poharát. Nemcsak nálunk volt így. Néhány évvel később az újságíró-szövetség a galaci újságot jelölte ki lapunk cseretársának. A barátinak remélt kapcsolat egyetlen évig tartott, utána a román kollégák még csak levelünkre sem válaszoltak. Küldöttségünk két tagú volt, s miután feltételként szabták a francia nyelvismeretet, Boda Ferenc barátommal indultunk el. A részletek nem tartoznak ide, tény az, hogy zavarba ejtő ünnepélyességgel fogadtak, az indóháztól automobilsor száguldott velünk a szerkesztőségbe, még a piros jelzéssel sem törődve, mert a rendőr a pártbizottsági kocsit nem merte megállítani. Terített asztallal vártak, s kivételes buzgalommal töltögették poharunkat a fellelhető legjobb konyakkal. Mérsékelten ittunk, mert Ferenc is borivó fajta, pedig vendéglátóink fáradhatatlanok voltak a kínálásban, igaz, hogy bennünk saját magukat ünnepelték, mert mi szolgáltattunk okot az ivásra. Ittak is ottlétünk tíz napja alatt derekasan, mert az ünneplésnek nem akart vége szakadni, s amikor kirándultunk a Brates tóra, hét-nyolc hajó vonult fel tiszteletünkre, tömve kísérőinkkel, étellel, itallal. Alkalmi előnyökért nemcsak önmagunkat csaptuk be, megpróbáltuk a jövőt is rászedni, s ez volt a nagyobbik baj. A helyi butaságot a túlteljesítés buzgalma fűtötte, mert mindent rőffel mértek, s az már senkit nem érdekelt, hogy a rőf hamis, s ebben a látszateredmények utáni lihegésben folyton helyet cserélt a fontos és mellékes. Még ezt akarom elmondani, a maga jelentéktelenségében is jellemző. Az iregszemcsei kísérleti gazdaságban fontos eredményeket értek el a növénynemesítésben, tudós igazgatója, akit gyakran meglátogattam, főleg szójával és napraforgóval kísérletezett, s munkája nemzetközi érdeklődést is keltett. Az más kérdés, nem is tisztem részletezni, hogy átlátott Liszenko tudománytalan elméletén, s már-már összeesküvőként hozta röntgeneztetni kísérleti magvait a szekszárdi kórházba, ahol feleségem dolgozott. Egy alkalommal felkereste a tamási járási pártbizottság munkatársa, s mit sem törődve tudományos eredményeivel, keményen megrótta a kísérleti gazdaság tánccsoportjának gyenge szereplése miatt. A tudós igazgató vállat vont, s annyit mondott, azt sem tudja, müködik-e náluk tánccsoport. Ezek után megfellebbezhetetlen volt az ítélet, hogy nem közösségi ember, tehát megbízhatatlan, s amikor - már Sztálin halála után - meghívták az Egyesült Államokba, nem kapott útlevelet. A teljesítmény mindig másodlagos volt, minden a jelentések és a pillanatnyi felhasználhatóság szintjén jelent meg, metafizikus egyediségében, mert amit a hivatalos oktatásban oly szigorúan ítéltek meg, a napi gyakorlat természetes része volt. A többi? Túléltük, mondjuk egymást vigasztalva, de nem túlélni kellett volna ezeket az éveket, hanem együtt élni velük, melegedve a közös tűznél. De ezt firtatni a történelem dolga, lesz majd mit kutatnia. Van miről nekem a szemérem is tiltja szólnom, nem is tartozik ide. Mert azért akkor is voltak szerelmi praktikák, féltékenységek, mi is egy önmagában egészen normális házasságtörés következtében jutottunk elfogadható lakáshoz, de az ilyesmiről miért is kellene szólnom? A tanulsággal se megyünk sokra, a történelem egyébként is arra int, hogy az emberiség soha nem vonta le a kézenfekvő tanulságot, pedig lett volna miből. Akinek megadatott, Bergsont silabizálta a hegyoldali vityillóban, petróleumlámpa mellett, kezében szótárral, mert a biológiai példázatok kiváltképp nehezen érthetők. De már régen tudtuk, hogy nem Berg- son-idézetekből áll az élet, vigasznak is kevés volt, közben pedig sok minden történt a világban. Valahol a perifériára szorultunk valamennyien, s miközben reménykedve baktattunk a történelem országúján, a vállunkra vetett batyuban sok mindent hurcoltunk, mert az én nemzedékem még látta a deportáltakkal zsúfolt, vérző vonatokat, melyek diákszerelmeink sóhaját is vitték, velünk jegyeztették az első államkölcsönt, aminek ötéves tervkölcsön volt a neve, mi olvastuk elsőnek a koncepciós perekről szóló szörnyű híradásokat, tehetetlen tanúi voltunk, hogy termékeny földjeinken száraz kórót lenget a szél, s mi voltunk azok is, akik felismerték, hogy mindez múló jelenség, az ördögi körforgás egyszer mégiscsak megáll. Botlottunk is, barátaim, minek szépíteni?-De ennek is ára volt, mert akik nem látták zsidó felebarátaink halálmenetét, most élték át az éjben halkan sikló gépkocsizajban s abban, megállt a kapualjban visszafojtott rémületét. Nehéz arra válaszolni, mikor voltunk azonosak önmagunkkal, mert a tiszta szándék rendre az önkény falába ütközött, ami a rossz lelkiismerettől várta saját megdicsőülését. Ez volt a múlt, s könnyű lenne kedélyeskedő anekdotákkal folytatni, van belőlük fölösen; én inkább a remény szivárványát nézem, amelynek íve alatt állunk. (Vége)
