Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-12 / 192. szám
1988. augusztus 12. Képújság 3 Meddig terjedjen a humánum? Érdekütközések Vihar a hibrid kukorica körűi Ili Mérséklődik a papírhiány Rövidesen megérkezik az az első, körülbelül 1000 tonnányi papírszállitmány, amelyet külkereskedelmünk Ausztriából, Svédországból és Finnországból vásárolt a hetek óta tartó papírhiány enyhítésére. Ösz- szesen mintegy 3500 tonna ilyen papír importjára nyílik lehetőség, a többi tétel beszerzéséről most folynak a tárgyalások. A papirhiány miatt a hazai kiadók újságjaik példányszámának csökkentésére vagy a lapterjedelem szűkítésére kényszerültek. Rendkívül érzékenyen hatott ugyanis az, hogy - mint ismeretes - az évi 68 ezer tonna újságpapírigényből 7000 tonna szállítását megvonta a szovjet partner, azzal indokolva, hogy náluk is tetemesen megnőtt a papírfelhasználás, s már nem képesek ilyen nagy mennyiségben exportálni hazánkba. Időközben kormányszinten is tárgyalások folytak a hiány mérséklésére, s mint azt a Papíripari Vállalatnál elmondták, végül is 3000 tonna szállítására vállalkozott a szovjet fél a hiányzó 7000-ből, a többit a konvertibilis elszámolású országokból vásároljuk. Igaz a tőkés import világpiaci áron tonnánként körülbelül 700 dollárba kerül, s ez sokkal drágább a szovjet import papírénál, annak ára ugyanis csak 360-370 rubel tonnánként. Az import beszerzésével tehát rövidesen egyensúlyba kerül a hazai papirellátás. A jövő évi beszerzésekről szeptemberben, októberben kezdődnek majd a tárgyalások. Kisvállalkozók banki támogatása- Az Agrobank - amely július 1 -jével megkapta a számlavezetési jogot, s amely- lyel szeptember l-jétől fog élni -, új szolgáltatásokkal igyekszik hozzájárulni a kisvállalkozók jövőbeni sikeréhez. A pénzintézet kisvállalkozási főosztályt alakított, ez a részleg önállóan intézi a nem jogi személyek banki szolgáltatásait, és nyújt számukra hiteleket. A főosztály életre hívását aszerint időzítették, hogy szeptemberben nyílik meg Gyöngyösön a kistermelők - mindenekelőtt az agrár kistermelők - országos kiállítása, amelyen az Agrobank önálló kirendeltséget létesít. Ez az ideiglenes fiók már a kisvállalkozási főosztály kebelén belül foglalkozik majd a jelentkezőkkel, és - ameny- nyiben közös lesz a szándék - pénzügyileg is segíti a kiállításon látottak megvalósítását kivitelezését. Természetesen Gyöngyösön alkalom lesz arra is, hogy a mező- gazdasági kistermeléssel és azon túl akár a kisiparral immár hagyományosan foglalkozók szintén igénybe vehessék a banki közreműködést céljaik megvalósításához. Az Agrobank különben tovább folytatja a mezőgazdasági felvásárló vállalatok váltóinak leszámítolását; eddig félmilliárd forint értékben fogadtak felvásárlási váltókat a nagyüzemi gazdálkodóktól, partnereik egy része ily módon készpénzhez jutott, s időben és rendben kifizethette tartozásait. Kivágtak hatezer négyzetméternyi hibrid kukoricát. Nem nagy ügy, monhatnánk, hiszen csak a megyében több ezer hektáron termesztenek hibrid tengerit, ha ennyiből kisi- lóznak mintegy egy holdnyi területet, hát istenem. Több is veszett Mohácsnál. Azonban ha figyelembe vesszük azt, hogy az egyén számára ez mintegy ötvenezer forintos kárt - vagy még többet - jelent, s ez az „egyén” egy kis keresetű rokkantnyugdíjas házaspár, akkor mondhatjuk azt is, hogy ez az eset számukra felér egy tragédiával. „Nem értem...” Mojzer József szívbeteg, leszázalékolt nyugdíjas és felesége, aki szintén nyugdíjas már, mindmáig nem tudtak napirendre térni a történtek fölött. Keserűen, egymás szavába vágva, néha sírástól el- csukló hangon sorolják a július tizenkilencedikén történteket. Elmondásuk szerint a tamási Széchenyi Mgtsz immár harmadik éve lehetővé teszi jelenlegi és nyugdíjas tagjai számára, hogy a háztáji helyett - ami évi körülbelül tízezer forint bevételt jelent - a tsz földjén hibridkukorica-vetőmagot termeljenek. Az elmúlt két év pénzügyileg váltakozó sikerrel járt, először húsz, de tavaly mintegy nyolcvanezer forintot kaptak a tagok, akik vállalták az igen szigorú feltételeket, a munkát. Azt hiszem az köztudott, hogy ezt a bevételt kemény és a címerezés időszakában folyamatos munkával lehet csak elérni. A minőségi követelmények magasak, hiszen ha az ellenőrzés során egy-egy mintatérben fél százaléknál nagyobb számban találnak porzó címert, akkor a területet kizárják a termesztésből, legsúlyosabb esetben pedig kivágják a parcellát, sőt a mellette lévőket is - jobbra-balra 300-300 méterig terjedően - a fertőzés megállítása céljából. S hogy azon a „szép" napon pontosan mi történt, azt az érintett: Mojzer József mondja el:- Aznap délelőtt is kint voltunk a területen, és átjártuk, mert igaz, hogy a fő címe- rezésen már több mint két hete túlvoltunk, de a kisebb kukoricákon kijövő címereket is le kell szednünk. Délután meg elmentünk a közösben lévő területünkre, és azt is végigjártuk, amikor jöttek szólni, hogy azonnal menjünk a saját részünkre, mert jött a felügyelő a Mezőgazdasági Minősítő Intézettől, és azt üzente, hogy ha fél órán belül nem csináljuk meg a címereltávolítást, akkor kivágatja a parcellánkat. De elég késön értünk oda, mert először otthon kerestek minket, nem tudom miért, mert mindenki tudta, hogy ilyenkor mindig kint vagyunk a földön. Amikor odaértünk, akkor azonnal nekiálltunk és megcsináltuk, amit kellett. Az igaz, tényleg találtunk a kis növényeken néhány címert, de az nem volt annyi, hogy amiatt ki kellett volna vágatni az egész területet. Meg aki dolgozott már hibrid kukoricával, az tudja, hogy száz- százalékosra soha sem lehet csinálni, mert ebben a melegben néhány óra alatt is kijönnek a címerek, de mi mindig, mindennap végigjártuk a területet, és kiszedtük, nem lehetett annyira rossz, hogy ki kellett volna vágatni - mondta felindulva Mojzer József.- Mi történt, miután befejezték a munkát?- Éppen kiértünk a táblából, akkor ért oda a silózógép, s mondták, hogy nekik most azonnal ki kell vágni a részünket. Ott voltak a tsz vezetői is, akik mondták, hogy a felügyelőt nem lehetett meggyőzni, hiába mondták neki, hogy mindjárt jönnek a Mojzerék, és megcsinálják, azt mondta, hogy ez annyira fertőzött, hogy már nem lehet mást tenni, csak kivágni. Nekünk sem volt mit tenni, csak álltunk, és néztük hogy megy kárba az egész évi munkánk.- Tudja, ha nem törődtünk volna a kukoricával, és nem csináltuk volna meg azt, amit kellett, akkor azt mondom, hogy rendben van, de nekünk kettőnknek a feleségemmel van összesen hétezer forint nyugdíjunk, amiből háromezer mindjárt megy az OTP-be, nekünk muszáj volt jól megcsinálni a kukoricát, mert ennyi maradék pénzből nem tudunk megélni. Ezért mi mindig kint is voltunk a földön, akárki megmondhatja, az én motorkerékpáromat mindennap látták a parcellánk mellett, és higgye el, nem azért mentünk ki, hogy aludjunk a kukoricában, hanem rendesen meg is csináltuk a címere- zést. Én huszonnégy évig voltam a Széchenyi Tsz-ben halászmester, a munkámmal mindig elégedettek voltak, ezt a kukoricatermesztést is harmadik éve csináljuk, ezzel se volt soha semmi gond, amit a közösben művelünk azzal se, egyszerűen nem értem, hogyan következhetett ez be. „Meg voltunk döbbenve...” Pozsonyi Attila, a tamási SzéchenyTsz elnöke kérdésemre, hogy mi a véleménye az esetről, a kővetkezőket válaszolta:- Egy kicsit távolabbról kezdve a válaszadást, ott szeretném kezdeni, hogy a gazdaság negyedik éve foglalkozik hibridkukorica-vetőmag előállítással, és harmadik éve nyílik a tagoknak is lehetőségük arra, hogy a háztáji területen vállaljanak részt az átlagosnál nagyobb kereseti lehetőséget biztosító tevékenységből. Mivel a tavalyi év kiemelkedően jól sikerült, a tagok több mint nyolcvanezer forintot kaptak, idén nagyon megugrott a jelentkezők száma, a tavalyi százhússzal szemben majdnem kétszázan vállalták a hibrid kukorica gondozását.- A megemelkedett létszám természetesen némi felhígulást eredményezett, tehát eleve számítani lehetett arra, hogy a minőséggel lesznek problémáink - mint ahogy az néhány esetben be is jött - azonban meg kell mondanom, hogy ha előre meg kellett volna mondanunk, hogy ki az akitől azt várjuk, hogy nem teljesíti a kötelességét, a Mojzer Jóska bácsi nagyon a sor végén lett volna. Minket is nagyon megdöbbentett, hogy pont nála találtak ilyen súlyos hibát. Egész vezetőségünknek az a véleménye, hogy Jóska bácsi az egyik leglelkiismeretesebb vállalkozónk, és azt is tudjuk, hogy aznap délelőtt is kint voltak a területen, ezért egyszerűen nem értjük, hogy hogyan maradhatott meg az a néhány címer.- A döntés jogossága ellen nem lehet semmit felhozni, mert a felügyelő úgynevezett fertőző gócot fedezett fel, tehát több mintatéren, száz növény között a szabványban megengedett értéknél több címert talált. Azonban az egyéb körülményekre tekintettel felajánlottuk a Mojzer családnak, hogy amennyiben írásos kérelmet nyújtanak be, a téesz vezetősége mérlegelni fogja, hogy eltekintsen attól, hogy a művelési költségeket megfizettesse, és esetleg a jövő évi vállalási lehetőséből sem zárjuk ki őket. Ezek a szankciók az általánosak ugyanis akkor, ha bebizonyosodik, hogy valaki hanyagságából kell a legdrasztikusabb eszköz, a kivágás eszközéhez nyúlni. „Az alapján kell döntenem, amit látok...” Természetesen megkerestem a döntést hozó felügyelőt is, hogy mondja el véleményét az ügyről, aki ezt meg is tette, azonban attól elzárkózott, hogy a neve szerepeljen lapunkban. Az ő álláspontja szerint az adott esetben kizárólag a növény kivágása volt az egyetlen lehetőség, mert több mintatérben is a szabvány által megengedett 0,5 százalékos értéknél nagyobb számban talált porzó címert, ezért mást tenni nem lehetett. S bár igaz, hogy miután ő eltávozott, Mojzerék kiszedték a címereket, ez azonban már nem volt elégséges megoldás, mert azt nem lehet megállapítani, hogy a fellelt címerek mennyi ideig fertőzték a környező növényeket, tehát az egész tábla minőségének védelmében ez volt az egyetlen megoldás. „Meg kell védeni a minőséget!” Csató Károly, a Mezőgazdasági Minősítő Intézet területi központjának vezetője a felügyelő munkahelyi főnöke a népgazdasági érdeket tartja elsőrendűen fontosnak. Mint mondta:- Magyarország a hibridkukorica-vetőmag előállításában és exportjában a világ élvonalába tartozik, és hosszú távú érdekeink természetesen azt diktálják, hogy ott is kell maradnia. Ennek következtében viszont semmiféle egyéni és csoportérdeket nem vehetünk figyelembe, tehát bár az adott eset szereplőit nagyon sajnáljuk, ebben az esetben is, és minden hasonló esetben meg kell hoznunk ezeket a döntéseket. A hibridkukorica-vetőmag termesztésének ellenőrzése óriási feladatot és felelősséget jelent számunkra, és azt is tudjuk, hogy a határozataink sok esetben népszerűtlenek, de az előbb említettek miatt nem lehetünk elnézőek. * Eddig tart az érintettek véleménye. Az újságírónak természetesen sem joga, sem lehetősége nincs akár az egyik, akár a másik félnek igazat adni, de azt hiszem ebben az ügyben mindenkinek igaza van. A hatóság képviselőjének azért, mert ő végezte a feladatát, méghozzá a körülmények és a szemtanúk tanúsága szerint jól. Az idős nyugdíjas házaspárnak azért, mert ők egy nagyon kis hibáért nagyon súlyos árat fizettek, s ezért úgy érzik, jogos a felháborodásuk. A jövőnek szóló egyik megoldás az is lehet, amit néhány gazdaságban már idén is alkalmaztak: az érintett vállalkozók saját maguk szervezésében figyelő- szolgálatot tartanak fenn, amelyik állandóan ellenőrzi a parcellákat, s ahol gond van, ott haladéktalanul közbelép, tehát meg kell előzni a bajt. Egészen bizonyosan csak egy valamit nem lehet megtenni. A kivágott kukoricát visszavarázsolni a földre. WÁGNER DEZSŐ Őrlődő malmaink Nyolc malom működik összesen megyénkben, ma 1988-ban. Régi malomépületet azonban falvainkat járva szép számmal láthatunk még. Néhányat közülük felújítottak és új funkcióval láttak el, a többiek elhanyagoltan, siralmas állapotban várják a pusztulást. Sorozatunkkal ezen jeles ipartörténeti emlékeket mutatjuk be. Felhívjuk rájuk a figyelmet. Hátha még megmenthetők. Decs A két világháború között a megyét behálózták a malomipari társulások, de olyan adatok nincsenek, amelyekből következtetni lehetne arra, hogy ezek a gazdasági életben milyen súllyal szerepeltek. Ugyanis malmaink a 20-as években sem őröltek exportra, emiatt az országos statisztikában sem szerepelnek, a helyi források pedig megsemmisültek. A központi járásban 1925-ben megvizsgált 12 malom közül négy nem üzemelt. Decsen a vasút melletti sem, ami ugyan újonnan épült, de az őrlőberendezéseket nem szerelték bele. A községet járva hiába érdeklődtünk, erről a malomról senki sem tudott, s nem is találtunk ilyen jellegű építményt a vasút környékén. Nem csoda. Az egykori épületet ugyanis, mivel malom nem lett belőle, átalakították, s ez a katolikus templom, amit ma is megcsodálhatunk. Mindezt Bognár Györgytől, a decsi másik malom, az 1900-ban elkészült Sárközi Hengermalom utolsó igazgatójáBognár György tói tudtuk meg, aki tizenöt éve onnan ment nyugdíjba. Az idős molnár, aki annak idején egy Zala-folyó-parti vízimalomból került Tolna megyébe, Bonyhádon maga is bérelt egy malmot. Mikor azt leállították, a báta- székiben dolgozott, aztán újra Bonyhádon majd a magyarkeszi malom vezetője lett. Közben meg is nősült, s Decsen telepedett le. Az itteni, ekkor még egyszintes, visz- szaöntéses rendszerű, árammal hajtott malom a Tolna Megyei Malomipari Egyesülés tulajdonában volt. Mikor 1955-ben felújították, alatta szuterént alakítottak ki, ráhúztak egy emeletet, s összekötött rendszerűvé szerelték át. A napi 180-200 mázsát őrlő modernizált malom jó lisztet adott, s míg Szekszárdon és Bátaszéken 14-15 forint költségért állítottak elő egy kiló sütnivalót, addig Decsen mindössze 6,20-6,30-ba került ugyanez. - Hogyan? Nem kellett se éjjeliőr, se főmolnár, én láttam el mindkettő munkáját - mondja Bognár Görgy, s hozzáteszi, hogy az egész község felháborodott, mikor a frissen felújított malmot 1956-ban hirtelen bezárták. Takarmánykeverő lett belőle. Gépei ma is épen megvannak, de a bejáratot egy ideje rozsdás lakat őrzi. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY A „Kanizsa” kocsma leggyakoribb vendégei az örletők voltak A masszív épület egyelőre céltalanul áll
