Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

1988. augusztus 11. tfEPÜJSÁG 3 Másképp Eredménycentrikus és humánus szemlélettel Kovács József, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatója azon vezetők közé tar­tozik, akik nem a deklarált irányváltás, a hivatalosan Is meghirdetett reformpolitika óta végzik másként a munkájukat. Személyiségéből, életfelfogásából, ha úgy tet­szik, ars poeticájából ered ez az eredménycentrikus és egyúttal humánus szem­lélet. Igaz, amennyire nehézséget jelentett az, hogy 1984-ben, megválasztásakor szó szerint „tiszta lappal", azaz nyereség nélkül vette át a gazdaság irányítását, egyben jó lehetőséget is teremtett, elsősorban a teljesítmény számbavételekor. Három év alatt ugyanis a nulláról 49,5 millió forint nyereséget sikerült elérniük, az alaptevékenységet vizsgálva pedig az ország 127 állami gazdasága között a 17. helyen tartják számon a hőgyészieket. Ezért lehet izgalmas másoknak is, hogy mit csinálnak másképp.- Magamból kiindulva, meglehet naiv szemlélet, mindig azt tartottam, hogy min­den az embereken múlik, ennek a gondolkodásnak próbáltam megnyerni munkatársaimat is. Ez az a legtermékenyebb talaj, amely megfelelően gondozva a leggazdagabb termést hozhatja. Ha a vezető elképzeléseihez ki-ki a maga szint­jén hozzáteszi szaktudását, személyiségét, akkor hosszú távon jó szakmai színvo­nalat lehet tervezni, tartani. Jó stratégia szükségeltetik mindehhez, amiben megint a kollektíva bölcsességéhez kanyarodhatunk vissza, a különböző szakterületek ismerőinek véleményét, álláspontját kell nemcsak egymás mellé állítani, hanem minőségileg új, a nagy egység számára hasznos szintézissé alakítani. Beállított­ságom mellett az a sajátos helyzetem is erre késztet, hogy sem az agronómiát, sem a gépesítést, állattenyésztést nem tanultam, nekem a pénz világa mutat a leg­többet, közgazdász vagyok. Ezt pedig diktatórikus eszközökkel nem lehet tartó­san és eredményesen megoldani egyetlen ésszerű útja a demokratikus vezetési módszer. A legtöbbet persze a gazdaságon belüli ágazati módosulás mondhat törekvé­seinkről, aminek lényege: a látványos és extraprofitot hozó növénytermesztés mellett a nagyobb pénzbefektetést és egyúttal stabilitást, komoly szakértelmet kö­vetelő állattenyésztést erősítjük. Ez ma még kevésbé jövedelmező, de a több lá­bon állás a jövő feltétele, biztosítéka. Ezért nagy eredménynek tartom, hogy a szarvasmarha-, a birkaágazatunk nyereséges volt és a sertéstartás is 12 millióval javította teljesítményünket. Meggyőződésem ezzel együtt, hogy a jó nagyüzemi állattartás csak jó tenyésztési munkán alapulhat és egyúttal a tenyészállat-érté­kesítés különösen nagy bevételi forrást jelenthet. Az tehát, hogy Thaiföldtől az NSZK-ig vásárolják tenyészkanjainkat, önmagáért beszél, nem kis szakmai sikert tükröz. A háttérben azonban megint az embert kell látni, azt, hogy a korábbi növénytermesztő mondja „rosszul használják a lucernát” - állattenyésztő állítja „nem jó lucernát kapok” vitát, ellenségeskedést az egymásrautaltság szellemé­ben kell lezárni, megszüntetni. Óriási lehetőséget látok egyébként az önállóságban és az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy szabadabban, a kivitelezés, megoldás helyi megválasztásá­val soha nem gondolt energiák szabadulnak fel. A gazdaság öt kerülete lényegé­ben így működik, teljes önállóságot élveznek, csak a Monarchia-korabeli közös pénzügy-, külügy-, hadügyhöz hasonlóan maradt meg a központban a bér- és beruházási kérdésekben a döntés joga. A központ feladata a kerületek kiszolgá­lása pénzzel, eszközzel, anyaggal, információval. Ez utóbbi tényezőt külön kiemelem, mert fontosnak tartom, hogy mindenki el tudja helyezni a munkáját egy nagyobb egységben. Dühít például, amikor kime­gyek területre és mondjuk, a sertésgondozó nem tudja, mit miért csinál, mi lesz holnap a feladata. A vezetője nem tájékoztatta, csupán mechanikus részműveletet kénytelen végezni. Felelősségteljes munkát, azt, hogy úgy dolgozzon, mintha a sajátjában tenné, nem lehet várni tőle. Akkor, amikor szabadságot vesz ki a dolgo­zó azért, hogy otthon elléskor ne legyen baja a jószágnak és az üzemben fiatal, egészséges anyaállatok pusztulnak el a rossz előkészítés vagy szakszerűtlen, figyelmetlen munka miatt, a szemlélettel baj van. Igaz a legfőbb motiváló tényező a munkabér... Addig azonban, amíg a világbanki finanszírozásban készülő tehenészeti telepen dolgozó kőműves tízezer forint fizetés mellett fizetés nélküli szabadságot kér, mert néhány nap alatt maszek munkával megkeresi ezt az összeget, a műve­zető pedig 8-9 ezerért dirigál neki, nem sok reményt látok a változásra. A főmun­kaidőben keresett szinte nevetségesen alacsony bérek mellett az ágazatban dolgozókat illetményfölddel kárpótolják, a megélhetéshez eleve több munkára kényszerítik. Nem választás kérdése tehát a több munka, hanem kényszer. Ezen az anomálián mindenképpen változtatni kell a jövőben, ugyanúgy, mint a vezetők anyagi megbecsülésén. A vezetés minősége határozza meg mindenkor a munka hatékonyságát, sajnos ezen a területen még nem jutottam el az általam optimális­nak tartott differenciálásig. Szűkös lehetőségeim mellett is a restanciák közé so­rolom, hogy nem tudok a jutalmazás eszközével élni, egyszerűen nincs miből. Pedig ha Juhéban egy 82 mázsás búzatáblát produkálnak az emberek - az átla­gunk 62 mázsa -, akkor azt el kell ismerni, nemcsak szavakkal. Van még tehát mit másként tenni, de ez nem egy megváltozott gondolkodást, hanem a korábbi következetes folytatását jelenti. TAKACS ZSUZSA Kermi-vizsgála tok tapasztalatai A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet ellenőrei az év első felében 710 budapesti és 201 vidéki boltban, raktérban, tüzéptelepen, kiskereskedőnél és vendéglátóhelyen vizs­gálták, hogy a forgalomban lévő áruk minősé­ge megfelel-e a szabványban előírtaknak, ki­elégíti-e a minőségi követelményeket. A főváros és kilenc megye összesen 256 üzletében mintegy 174 tonna húst vizsgáltak át tüzetesen. Azt tapasztalták, hogy a marha­húsok minősége jobb, mint a sertéshúsoké, a marhahúsoknak ugyanis 16,5 százalékát, mig a sertéshúsoknak 30 százalékát kifogásolták különféle okok miatt. Ez utóbbiaknál általá­ban a bontás nem volt megfelelő, s a megen­gedettnél több zsírt mértek a színhús mellé. A húskészítmények 94 százaléka megfelelt a szabványban előírt követelményeknek, ám az ellenőrök azt is megállapították, hogy az áruk nagy részének minősége csak közepes. Az elmúlt fél év során ellenőrzött 13 ezer li­ter féltartós tej és nem tartósított tej megfelelő­nek bizonyult, bár időszakonként előfordult, hogy a tej megsavanyodott, és ezért kivonták a forgalomból. A vaj, vajkészitmények választé­ka jelentősen bővült, a Party vajkrémek jó mi­nősítést kaptak. Nem tapasztaltak változást az ellenőrök a sajtok minőségében, a legtöbb sajféle nem elég jellegzetes ízű és állományú, s a bolti csomagolásnál az is gondot okoz, hogy a vevő meg sem tudja állapítani, hogy mi­lyen fajta sajtot vásárol. A felsőruházati cikkek vizsgálata során az ellenőrök feltűnő hibát nem találtak. A szabad­időruhák zöme is megfelelő, bár a kínai im­portból származó öltözékek közül némelyiket csak árengedménnyel lehetett forgalomba hozni, mivel viseléskor elszínezte az alatta hordott fehérneműt. A gyermekruházati ter­mékek választéka és a ruhák minősége kifo­gástalan volt. A gyermekcipők 2, a női cipők 13 százaléka nem felelt meg a tanúsított minő­ségnek. Ezeket a lábbeliket a Kermi csak ol­csóbban engedte árusítani. A fél év során nagyobb mennyiségben ellenőriztek hűtőszekrényeket, háztartási kis­gépeket, valamint mosógépeket, porszívókat és centrifugákat. A készülékek minősége álta­lában megfelelt, gyártási hibát a készülékek 8 százalékánál találtak. A híradástechnikai cik­kek minőségében jelentős változást nem ész­leltek az ellenőrök; a megvizsgált 1350 külön­féle készülék közül 44-nél tapasztaltak gyár­tási hibát, illetve a szállítás során keletke­zett sérülést. Megállapították, hogy mind az Orion, mind a Videoton készülékei jó minősé­gűek, s megfelelőek a kínai színes televízióké­szülékek is. Aszfaltozok Reggel kilenc óra van. Az aszfalt hő­mérséklete a mérések szerint 159, az au­tomata aszfaltterítő gép közelében pedig 34 Celsius fok van. Délutánra megemel­kedik a hőmérséklet, a gépek közelében minimum 45 Celsius fok lesz. Fülsiketítő a zaj, amint elkezdenek dolgozni a masi­nával. Szétterjed az aszfalt kékesszürke füstje, a nehéz szag beleivódik az embe­rek testébe. Ha megkérdezzük, mennyire tudják ezt elviselni, csak legyintenek és azt mondják: „Megszoktuk már.” Mára már befejezik a Pécsi Közúti Építő Vállalat do gozói az 56-os számú főútvonal 5,45 kilométerszelvényétől a 7,5 kilométerig terjedő szakasz (Szek- szárd Béri Balogh Ádám utca) aszfalto­zását. Mint azt a Pécsi Közúti Igazgató­ság Tolna Megyei Főmérnöksége mű­szaki ellenőrétől, Juhász Istvántól meg­tudtuk, erre azért volt szükség, mert itt a burkolat több helyen berepedezett, az út­szakasz teherbíró képessége nem volt megfelelő, megerősítésre szorult. A most rákerült aszfaltréteg javítja az állapotokat. Ezenkívül az úgynevezett járulékos mun­kákat is elvégzik. A csatári Csap utcai buszmegállóban nem volt öböl, amely azt a célt szolgálja, hogy a buszok a forgalom akadályozása nélkül tudjanak megállni és felvenni az utasokat, valamint nem volt ki­emelt sziget az utazni kívánók várakozásá­hoz. Most ezekkel a munkákkal együtt be­fejeződik a padkamagasítás is. A Pécsi Közúti Igazgatóság Tolna Megyei Főmér­nöksége a Pécsi Közúti Építő Vállalattal kö­tött szerződést a munkák elvégzésére. A szerződés költségvetése szerint tízmillió- százötezer forintba kerül az útszakasz bur­kolása és a járulékos munkák elvégzése. A pécsi KÉV14 dolgozója július 29-én kezdte meg a munkát, s ezzel végezvén, holnaptól a decsi Egyetértés Tsz-ben folytatják az aszfaltozást. - sós - fotó: Sörös Öldöklő versengéstől nem kell tartanunk Mire garancia a Garancia? Nem emlékszem olyan esetre, amikor valaki a fülem hallatára különösebben áradozott a biztosítóról. Amennyiben úgy ítéli meg az ügyfél, hogy ügyes-bajos dolgait korrektül intézték, azt természetesnek érzi, ha sikerül valamilyen megtévesztő akció­val a reméltnél magasabb kártérítést elérnie, akkor pedig cin­kos mosollyal, lesajnáló megjegyzésekkel tarkítva meséli az esetet. Az általános mégis inkább az, amikor szidjuk a biztosítót. Mit sem változott e tekintetben a helyzet azóta, hogy - úgymond - megszűnt az állami biztosító monopolhelyzete. Legföljebb annyiban, hogy most már több szervezetet lehet - valljuk be, sokszor nem alaptalanul - szapulni, kiemelve azt a tényt, hogy hiába vannak többen, nem jellemző, hogy kegyeikért verse­nyeznének. Kicsit szkeptikus voltam, amikor bekopogtattam - jelképesen persze, hiszen ajtajuk nyitva áll - a Garancia Biztosító Rész­vénytársaság szekszárdi képviseletébe afelől érdeklődve, hogy milyen színt, újat várhatunk tőlük, megvalósul-e, amit vég­ső soron remélünk, hogy érezhetően olcsóbban nyújtják ugyanazt a szolgáltatást, vagy azonos díj fejében többet kapha­tunk egyik társaságnál, mint a másiknál. * A múlt év novemberében jött létre a Hungária Biztosító, a Ma­gyar Hitel Bank Rt. és az Országos Takarékpénztár alapításával a Garancia Biztosító Rt. A megyei hálózat kiépítése még jelen­leg is tart, e folyamatban június elején nyílt Szekszárdon a társa­ság - talán furcsán hangzó - vezérképviselete. Ennek irányítója Molnár János, vele beszélgettem szolgáltatásaikról. A Garancia tevékenysége mindenekelőtt két részvényes, az OTP és a MHB munkájára épül. Úgynevezett kölcsönfedezeti életbiztosítást kötnek az említett két pénzintézetnél fölvett köl­csönökre, ezer forintonként négy forintért átvállalva az adós ha­lála esetén az örökösöktől a törlesztést. Kötnek ezenkívül jelen­leg vagyon-, géptörés-, lízing- és építés-szerelés biztosítást is magánszemélyekkel és minden eredményérdekelt gazdálkodó szervezettel, szeptembertől pedig bővül a kör. Nagy várakozás előzi meg az egyszeri kezesbiztositást - lé­nyege, hogy a hitelt fölvevőnek nem kell kezest keresnie, ezt a szerepet a társaság vállalja -, a kisiparosok érdeklődésére tart(hat) számot az az új lehetőség, hogy a kölcsönből vásárolt új eszközökre külön -külön is lehet majd - legalább a kölcsön lejártáig terjedő időre - biztosítást kötni pl. elemi kár ellen, nem­csak a korábbi gyakorlat szerint, minden már meglévő vagyon­ra. Új lakásbiztosítás is bevezetésre kerül, ennek lényege, hogy vagyonértékarányos lesz, az ügyfél határozhatja meg, hogy mi­lyen értékre köti. * Két olyan formációt kínál a Garancia - a kezesbiztosítást és a kisiparosok számára említettet - amelyik csak az övé. Legaláb­bis még az övé. Joga van azonban a többi biztosítónak is ugyan­ezeket fölvenni a kínálati palettára, mint ahogy űk is köthetnek Cascót vagy bármilyen egyéb, a másikaknál - s szándékosan nem írom, hogy a versenytársaknál - szereplő biztosításokat. Nincs különösebb vita Molnár János vezérképviselő és köztem, amikor megállapítjuk; gyakorlatilag mindegy az ügyfélnek, hogy melyik biztosítóhoz tér be, mert nagyjából ugyanazokat a szol­gáltatásokat kapja - van ugyan az említett kivétel, de ez is felte­hetően eltűnik egy idő után, hiszen ahogy említettem, a többi biztosító is ráállhat ezekre - és árversenyről sincs szó. Mindegy, hogy melyikhez tér be az ügyfél - írtam - s ez így igaz, amennyiben szabadon választhat. Gyakran azonban kényszerpályára szorul, hiszen az OTP, illetve a Hitel Bank és a Garancia közti szerződés értelmében ezeknél a pénzintézetek­nél fölvett hiteleket csak a Garanciánál lehet biztosítani. Úgy lá­tom, a részvényesek olyan szervezetet hoztak létre, amelyik az ő eddigi tevékenységüket mintegy kiszolgálja és az osztalékon keresztül közvetlen anyagi hasznot is hoz, ugyanakkor nem lá­tom azt a vonzerőt, amit számunkra találtak volna ki. A piac egy­fajta újrafölosztására kerülhet tehát csak sor. * A Garancia Biztosító Rt. szekszárdi irodája ottjártamkor telje­sen üres volt, de megtudtam, most már azért nincs mindig így. Be-betérnek érdeklődők, különösen a kezesbiztositás felöl ér­deklődnek. S ők - ha árban, biztosítási módozatokban nem is tudnak szenzációt kínálni - igyekeznek az ügyfelet gyorsan, pontosan, korrektül kiszolgálni. Ezt persze mindenki így mon­daná magáról, itt volt viszont egy momentum, ami talán figye­lemreméltó. Molnár János évekig az Állami Biztosítónál dolgo­zott, „belülről” érzi hát, hogy a nagy szervezet nehézkes, a kicsi rugalmas. A Garancia értekezletén a fölmerülő kérdéseket helyben megoldották, nem tűztek ki későbbi határidőt. Az irodá­ba betérő ügyfél kívánságára a szerződést záradékkal látták el, s felár ellenében olyan többletkötelezettséget vállaltak, ami az eredeti szövegben nem szerepelt. Ilyesmi egy mamutszerve­zetnél elképzelhetetlen lenne. Lehet, hogy a kicsiségében lesz az ereje a Garanciának? -ri­Bihari Endre telepvezető az aszfalt hőmérsékletét méri Kolompár Ferenc (lapáttal) és Pete- li János a betonelemeket rakja le Az aszfaltozógép munka közben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents